Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

196B... március 10. csütörtök NÓGRÁD Két győztes Nógrád ból Budapesten, a Dunakanyar Intéző Bizottság hivatalában vasárnap rendezték meg az országos idegenforgalmi vetél­kedő tájegységi döntőjét, amelyből Molnár László sal­gótarjáni bányamérnök ke­rült ki győztesen. A második helyezést Molnár Lajos, a zagyvarónai művelődési ott­hon vezetője szerezte meg. A következő fordulóban, a tele­vízió nyilvánossága előtt me­gyénket Molnár László és Molnár Lajos képviseli. A Nógrád megyei elődöntő tizenegy jutalomban részesült versenyzőjén kívül még Kiss Sándomé kisterenyei, Boda .fános romhányi, Glemba Ru­dolf salgótarjáni, Puszta De­zső ludányhalászi és Szikora Ferenc sámsanházi lakosok is könyvet kaptak. Szocialista módon. A versenyértékelés új módszere Palotáson Megkezdik az elmaradás pótlását Kedd reggelig 344 vagonra csökkent a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt adóssága. Kisterenye, Mizserfa és Nagy- bátony eddig esedékes tervét túlteljesítette és a két elma­radó bányaüzem is nagyobb lendülettel dolgozik. A zagy­vái bányaüzem szombaton 127.5, hétfőn pedig 139,5 szá­zalékra teljesítette tervét. Mátranovákon, ahol kisebb arányú az elmaradás 115, il­letve 104 %-os eredmény szü­letett az említett két napon. Az első negyedévet elmara­dás nélkül szieretnék lezárni a nógrádi bányaüzemek. Eh­hez, az szükséges, hogy az utóbbi napokban tapasztalt lendület tartóssá váljék. Sok szép eredményt értek már el a termelőszövetkeze­tekben működő szocialista bri­gádok. Különösen a terme­lési vállalások teljesítésében járnak az élen ezek az új- típusú falusi embert formá­ló közösségek. Egyre több a példa a hármas jelszó mara­déktalan megvalósítására. Köztudomású, faluhelyen sok sajátos tényező gátolja mind a tanulás, mind pedig a mozgalom harmadik célkitű­zésének — szocialista módon élni! — teljesítését- Sok a próbálkozás, az útkeresés a két utóbbi vállalás legmeg­felelőbb formáinak kialakítá­sára. Poniusással Az egyik legszerencsésebb, jól összeállított versenyválla­lással a palotási egyesült ter­melőszövetkezetben találkoz­tunk. A négy község határát ösz- szefogó közös gazdaságban hat brigád és minden brigádon belül négy-négy munkacsapat működik. Nemcsak a brigá­dok, hanem külön a munka­csapatok is elnyerhetik a szo­cialista címet. Erre a meg­különböztetésre azért van szükség, mert a brigád csak abban az esetben kaphatja meg a címet. ha minden munkacsapat teljesítette a fel­tételeket. A szövetkezetiek nagy ér­deme azonban nem ez, ha­nem a hármas célkitűzés na­gyon jó megfogalmazása. Pontozásos módszerrel old­ják meg a vállalások értéke­lését- A termeléssel kapcso­latos vállalásokra összesen 30, Lakni — tudni kell! Közhely, hogy a megye- székhely fejlődésével együtt növekednek azok a feladatok is. amelyek a lakótelepek — az épületek, lakások, s a hoz­zájuk tartozó berendezések, műtárgyak karbantartásával kapcsolatosak. Közhely az is, ha valami hiba történik itt, ott, s a szerelők késnek, szid­ják a vállalatot, amelyhez ezek a munkások tartoznak. Közhely, hogy „nekünk la­kóknak” mindig igazunk van, az Ingatlankezelő Vállalatnak sosem. Idegenkedünk a számoktól, pedig a statisztikát vallatni néha roppant érdekes. Ma­napság gyakori, hogy öt esz­tendőre visszanyúló adatokat ismertetnek. A minap én is egy ilyen kimutatást láttam. Abban, egyebek között ben­ne volt, hogy a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat keze­lésében 1961-ben még három­ezer bérlemény sem volt, ta­valy viszont már csaknem hatezerháromszáz — köztük az új, modern épületekben lé­tesült összkomfortos lakások már tekintélyes arányt kép­viselnek. Abban a negyvennégy mil­lióban, amit a vállalat a la­kások rendbetételére, karban­tartására költött, benne vannak az újjáteremtett Forgács-te­lep, a kicsinosított Bajcsy-Zsi- linsziky utcai házak. Amikor a rónai, pálfalvi, salgói, iná- szói, s több más bányatelep házai a vállalat kezelésé­be kerültek, sokuk bizony szánalmas állapotban volt — az azóta bekövetkezett vál­tozásról bárki saját szemé­vel is meggyőződhet. Vagyis jó helyre ment a sok pénz. Hogy ezzel mire akarok kilyukadni? Lehet, hogy az eddigiekből azt sejti az ol­vasó: megvédeni szándéko­zom az ingatlankezelőt a la­kókkal szemben. Eszem ágá­ban sincs védőbeszédet tarta­ni. Márcsak azért sem. mert ennek a vállalatnak a dolgo­zói is tudják jól: munkájuk még korántsem kifogástalan. Azonkívül, a karbantartásra, felújításra szánt pénz ősz­szegének növekedése — nem a vállalatot dicséri, hanem egy annál sokkal nagyobb emberi közösséget, amely le­hetővé tette ezt a növekedést. Más dolog persze, hogy eze­ket a forintokat hasznosan elkölteni — nagy tudomány. S azt úgy elsajátítani, hogy benne senki „szálkát ne lel­jen”, nehéz. Ennél sokkal könnyebb lenné például meg­tanulni — lakni. íme, erre akarok én kilyukadni. Lakni? Minek azt tanul­ni? Micsoda beszéd? Lakni mindenki tud — hallom az ellenvetéseket. Pedig dehogy tud minden­ki. Akik a konyhában, vág­ják a fát, azok is tudnak? Mert — pardon, tisztelt ol­vasó, nem óhajtok személyes­kedni —, de ha ön nem is, felső szomszédja így zúzza darabokra a konyha mozaik- lap-burkolatát, szidva eköz­ben az építőipart, amely kép­telen acélkeményságű mo­zaiklapok gyártására. Nem ön, a szomszéd hizlal baromfit a pincében; nem az ön, a szomszéd hobbyja halat tartani a fürdőkádban, más helyiségekben tenyésző egyéb „háziállatokról” nem be­szélve. .. S hogy a lift össze­vissza van karcolva, az oda nem illő rakományok szállí­tásától, hogy a lépcsőházi vil­lanyégők pótlására ezerszám kell vásárolni a körtét — er­ről nem ön tehet, hanem a szomszéd. Mert ön tud lak­ni. Tanítsuk meg hát a töb­bieket is. Akik még nem tud­nak. Hagy ne vágjanak fát a konyhában. Mert nem igaz ám az, hogy annak az ösz- szegnek, amit a lakások kar­bantartására, felújítására for­dítanak, meg kell háromszo- rozódnia ötévenként! Persze szentigaz, ebből a „tantárgy­ból” nem vizsgázhat minden­ki jelesre. Hanem azért az sem árt, ha valaki elégtelent kap, akkor ennek ne csak a szomszéd vallja kárát — reng fölötte a mennyezet, tányér­jába hullik a vakolat — de az is, aki lakni tudásból megbu­kott. — Csizi — a tanulással, művelődéssel kapcsolatosakra 25 és a szo­cialista életmóddal kapcso­latosakra 45 pontot adhat a versenybizottság. A termelési vállalásban fon­tos szerep jut a közös mun­kában való rendszeres rész­vételnek. Egy-egy tagnak 'eg- kevesebb 150 munkaegységet kell elérnie. Mivel a szövet­kezetben a kapásnövényeket családi művelésre adják ki, ezzel biztosítják más mun­kák elvégzését is. Ugyanak­kor megkövetelik a tagok­tól az alapvető agrotechni­kai módszerek betartását, kü­lönösen a szükséges tőszám biztosítását. Ezt el sem lehet­ne hanyagolni, mert a válla­lásban 10 százalékos termés­átlag túlteljesítés is szerepel. Többet termelni pedig csak a jó módszerek alkalmazásá­val lehet. A termelési válla­láson belül kapott helyet nz is. hogy ha a helyzet úgy kí­vánja, vasárnap és ünnepnap is dolgoznak a tagok. Ha pe­dig valaki meg téved és hoz­zányúl a szövetkezeti tulaj­donhoz, levonják a termelés­ben szerzett pontok egyhar- madát. Társadalmi esküvő: huss punt A tanulással, művelődéssel kapcsolatos vállalások össze­állításánál figyelembe vették, hogy nemcsak fiatalok, ha­nem idős tagok is dolgoz­nak a csapatokban. Egyesek szakmai tanfolyamon vesz­nek részt, míg mások szak­könyvet olvasnak' Politikai oktatáson mindenki résztvesz. A nagy többség a téli há­romhetes politikai tanfolya­mot végezte el, de sokan vesznek részt magasabb szín­vonalú oktatásban is. Vállal­ják azt is. hogy a csapatok­nak legalább a fele szépiro­dalmat olvas. A vállalások legérdekesebb része az, amely a szocialista életforma, a közösségi gon­dolkodás meghonosítását hi­vatott elősegíteni. Itt el keli mondani, hogy sok vita el­hangzott már erről külön­böző fórumokon, s általános véleményként leszűrődött, hogy ezt lehet falun a leg­kevésbé megvalósítani. Két­ségtelenül nehéz, de nem "e- hetetlen. A palotási egyesült termelőszövetkezetben sok ed­digi tapasztalat felhasználá­sával fogalmazták meg ezt a célkitűzést is­Nincs alsó határ A legfontosabb elv az egy­más iránti megbecsülés, köl­csönös segítségnyújtás. Egy veszekedés már kétségessé teheti a vállalás teljesítését. Ugyanakkor, ha valaki beteg, a többiek kisegítik a mun­kában. Ez már természetes, mint az is, hogy a család­tagokat rendszeresen bevon­ják a munkákba. A csapatok abban is vetélkednek, milyen rendszeresen látogatják a kü­lönböző politikai, kulturális rendezvényeket. Fontos hely­re került a különböző tár­sadalmi ünnepélyek — név­adó ünnepség KISZ-esküvő stb. — rendezése, amit kü­lönösen értékelnek a vállalá­sok teljesítésében. Olyannyira, hogy például, ha valamelyik csapatban olyan tag dolgozik, aki személyesen érdekelt eb­ben, külön húsz pontot kap­nak ezért. Az idén tovább folyik a vetélkedés, amiben már újabb csapatok is résztvesznek. Rö­videsen sor kerül a vállalá­sok .megvitatására, A szövet­kezet vezetői, a versenybi­zottság a tapasztalatok alap­ján szeretné még hatékonyab­bá alakítani a vállalásokat. Ezzel kapcsolatban érdemes lenne megállapítani egy alsó határt is a pontozásnál, amely alatt már nem jár a szocialista cím. Ez lehetőséget nyújtana az önértékelésre és fokozná a versenyszellemet. A ver­senybizottság — amely éven­te kétszer értékeli az ered­ményeket — legutóbbi ülé­sén alapos vita volt a ta­valyi gazdag tapasztalatokról. Ez a szocialista verseny-moz­galom további fejlesztésére ösztönzi a palotási tsz-tago- kat Pádár András Az anyaggazdálkodás új vonásai a nógrádi szénbányákban A bányákban rengeteg fát, egyéb anyagot használnak fel a földalatti folyosók biztosítá­sához, sok gépi berendezésre, szellőzőre, szállítóeszközre van szükség ahhoz, hogy a szenet felszínre küldhessék. Az önköltség jelentős része anyagköltség. A Nógrádi Szén- bányászati Tröszt üzemeiben hosszú éveken keresztül több anyagot használtak fel a ter­vezettnél. Az 1964 decemberi párthatározat óta azonban egyre inkább előtérbe került a takarékosság. Tavaly már kísérleteztek: hogyan lehetne jobban gaz­dálkodni a készletekkel. Egy időben bevezették a bányák naponkénti elszámoltatását is. Ezzel a módszerrel azóta sza­kítottak, nagyobb önállóságot biztosítottak az üzemeknek, annyi haszna mégis volt, hogy nagyobb becsülete lett az anyagnak. Tavaly mégis túllépték a közvetlen anyagköltséget egy­millió háromszázezer fo­rinttal. Az is igaz, hogy két­milliós túllépés a korszerű biztosító anyagokból volt. Olyan befektetés ez, aminek a haszna később megtérül. Ha a bányafával még jobban gaz­dálkodnak. legalább úgy mint á robbantó anyagokkal, esz­közökkel — amelyekből 1,2 millió forintot takarítottak meg — akkor a korszerű anyagok árát pótolhatták vol­na. A takarékossági szemlélet térhódítását bizonyítja, hogy a visszanyert, visszarabolt anya­gok értéke növekedett, meg­közelítette a nyolc és félmil­lió forintot, amely a terve­zettnél kétmillióval több. Fo­kozódott az elfekvő készletek hasznosítása is. Az, év elején több mint négy és félmillió fo­rint értékű elfekvő készlettel kezdtek. Ehhez még több mint tízmilliót érőt tártak fel, ami­ből négy és félmilliót értéke­sítettek, több mint kétmilliós készletet felhasználtak és se­lejteztek is 733 ezer forint ér­tékben. örvendetes, hogy si­került csökkenteni az előző évhez viszonyítva a büntető kamatot. De még mindig sok olyan régi gép van a tröszt­nél, amelyeknek az ideje le­járt, ezek alkatrészeit azonban tárolják. Az elmúlt évi eredmények­ből leszűrték a tapasztalato­kat. A bányák idei anyagkere­tét 18 millió forinttal csökken­tették. Meghatározták melyik bánya mennyiből gazdálkod­hat. Elkészült az igénylés, ezt viszont az anyaggazdálkodók még felülvizsgálják. A na­pokban végleges formát ölt az üzemek önköltség-csökkentési terve is. Az idei terv feszes, a gaz­daságosabb széntermelésre ösztönöz. Az anyagellátó vál­lalatnál ennek elősegítésére alapos terv készült. Ebben a többi között szerepel a készle­tek 10 millió forinttal való csökkentése. Az új rendeletekben is kedvező lehetőségeket biztosí­tanak: Büntetés nélkül le­mondhatnak például olyan anyagokról, amelyekről idő­közben kiderült, nincs szükség rájuk. A felmérés jelenleg is folyik és becslés szerint egy­millió forint megtakarítást eredményez. Könnyítést jeleni az is, hogy a vaskohászati anyago­kat nem. kell olyan nagy mér­tékben előre tartalékolniuk, hanem, ha szükséges az eddi­gi negyedév, sokszor félév he­lyett 15-30 napon belül meg­kapják. Egészséges kezdeményezés az is, hogy az üzemek készlet számláit felülvizsgálják és a használt anyagokat reálisan leértékelik. Ez bizonyára ösz­tönző lesz a bányáknál a használt anyagok fokozott fel- használására, hiszen költséget csökkenthétnek vele. Az anyagszállításra az idén jobban felhasználják a bányai vasútakat, kötélpályákat, ami­vel a drága gépkocsiszállításo­kat tudják helyettesíteni. Ha csak 10 százalékos csökkentést érnek el, az is több mint há­romszázezer forint megtakarí­tást jelent. B. J. Qhifráki A községen áthaladva el­vétve látni csak régi, rozo­ga házat. Mintha új telepü­lés lenne Buják. Pedig régi múltja, hagyományai vannak. A Cserhátgyöngye, ez a modem vonalú, pasztellszínű kisvendéglő azonban még et­től az újszerű környezettől is elüt. Rétságon láttam hozzá hasonlót. A bujáki kultúr- otthont (a helybeliek egészen máshogy nevezik, joggal cé­lozva állapotára) viszont alig lehetne valamilyen hasonló rendeltetésű épülethez hason­lítani. Amikor ezt megemlí­tem — a nemzetközi nőnap helybeli ünnepségére össze- sereglett asszonyok közül azt mondja valaki: — Nem is hasonlítgatni kell, hanem lebontani.. • Valamikor urasági raktár lehetett a pincehideget árasz­tó, ütött-kopott, húsz eszten­deje korszerűtlen épület. Már épül (igaz, két éve!) az új kultúrotthon. Szép tágas, vi­lágos épület lesz- Addig amíg elkészül — augusztus húsza­dikára tervezik az átadást — be kell érni a régivel. Ezt mondja a helyi Nőta­nács két tagja Kecskés Ist­vánná és Hasznosi Józsefné is. akiket a félhomályos szín­padról ki az udvarra, a már­ciusi napsütésre csalogatok egy kis beszélgetésre: — Már alig várjuk, hogy az új kultúrotthon elkészül­jön — mondják és Hasz- rinciné sebesen pergetve a szét még hozzáteszi: — Most is milyen jó len­ne. ha szép helyen ünnepel­hetnénk ... Hát az bizony jó lenne. Meg is érdemelnék a bujá­ki asszonyok, hogy végre a Nőtanácsnak is legyen egy állandó otthona, ahol szak­körre, rendezvényekre, esti beszélgetésekre összeülhetnek. Két kezük munkája nélkül nem lehet meg a bujáki Zöldvirág termelőszövetkezet- Kecskésné és Hasznosiné a szövetkezetben dolgoznak. Mindketten növénytermesz­tők és a járási, illetve köz­ségi Nőtanács vezetőségi tag­jai is egyben. Hasznosinét kérdezem, milyen a bujáki asszonyok foglalkoztatottsága a tsz-ben: — Alkalmanként 250—300 asszony dolgozik a Zöldvirág­ban. Nekem példának okáért 7100 forintot hozott az az egy holdnyi dohány, amit ta­valy elvállaltam. Mondom is eleget a fiataloknak, ne na­gyon igyekezzenek Pásztora meg Szirákra dolgozni- Itt is megtalálhatják már a számításukat. Hasznosinénak hétezer fo­rinton felül jövedelmezett az egyholdnyi dohány, de ahogy mondja nem hét, csupán há­rom hónapot dolgozott rajta. A többi időt harmados kuko­rica kapálással töltötte ta­valy. Az idén is hasonlót ter­vez. Amíg beszélgetünk kis cso­portokban, kettesével jönnek az asszonyok a nőnapi ün­nepségre. Fent a színpadon javában tart az előkészület, padokat, asztalokat rendez­getnek az elnökség számára. Madarász István a Hazafias Népfront helyi szervezetének elnöke percenként köszörüli a torkát mellettünk, alig megy el, újra visszajön. Ta­nácsokat kér a két asszony­tól, mit hova tegyenek fent a színpadon. Hol a szódavíz, hol meg a pohár után ér­deklődik. Nevetve mondja Hasznosiné: — Nélkülünk mozdulni sem tudnak! Az ünnepség kezdetéig van még néhány perc. A bejá­rat mellett kis csoporttól kö­rülvéve Hankó János a me­gyei tanács vb elnöke be­szélget. A helyi vezetőktől ő is aziránt érdeklődik, milyen a bujáki asszonyok helyzete? Patkós István a Zöldmező Termelőszövetkezet elnöke válaszol: — Jelenleg még erős von­zást gyakorolnak asszonyaink­ra, lányainkra a környező gazdaságok- Ilyen az Erdő- gazdaság és a sziráki állami gazdaság. Az erdőgazdaság­gal most szocialista szerző­dést kötöttünk, és már a kö­zeli jövőben szorosabb együtt­működést alakítunk ki egy­mással. A szövetkezetben ál­talában 300 asszony dolgozik, de szezonban ez a szám gyakran az 500-at is eléri. Huszonnégy holdon termesz­tünk szőlőt és mintegy 20 holdon feketeribizlit. A bo­gyósgyümölcs termesztésének fejlesztése terveink között sze­repel. Ebben sokat segíthet­nek asszonyaink is. A terem lassanként meg­telik ünneplőbe öltözött asz- szonyokkal- Három órakor az elnökség is elfoglalja a he­lyét a színpadon. A Nemzet­közi Nőnap ünnepén Hankó János beszél a nők küzdel­mes nehéz múltjáról, mai helyzetéről szerepéről a tár­sadalomban: — A nők sokat tehetnek és tesznek is a békéért. A háború veszélye elsősorban az ő gondjaikat növeli. Vietnam­ban háború van. Szerte a vi­lágon millió és millió nő ’’té­li el a kegyetlen bombázá­sokat • . . A Nemzetközi Nőna­pon a bujáki asszonyok is sorban aláírták a tiltakozó íveket. Azzal a meggyőződés­sel tették, hogy tiltakozásuk nem hiábavaló. Az ünnepi beszéd után Patkós István tsz elnök Ora- vec Vencel és Pásztor József növénytermesztő brigádveze­tőket szólítja. A két brigád­nak összesen negyvennyolc tagja van- A munkaverseny­ben Oravecék brigádja tört az élre, és ezért jutalom jár, amit ezen az ünnepen osz­tanak szét. Teljesítményük­höz mérten a többi brigád is jutalmat kap. összesen 3546 forint az az összeg, amelyet ily módon tagjainak ad a szö­vetkezet. A pénzjutalmak után dísz­okleveleket, szocialista b gádjelvényeket és zászlót ka nak a Zöldvirág Tsz jól dói gozó asszonyai. Az ünnepség végére vala­hogy megszépül és meghit­tebb lesz a nemrég még hi­deget árasztó kultúrterem. Ki­pirult arcú, mosolygó asszo­nyok beszélgetnek kis cso­portokat alakítva itt is ott is. Boldoggá teszi őket a megbecsülés, és örömük piros színe néhány órára teljesen elfedi a szürke falakat­r h.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents