Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
’ítífli március 6.. vasárnap. NÓGRAD 3 Hit tud az áldozatról? Hasznos megbeszéléseket folytattunk A teremben fojtott zúgás uralkodott. Zárszárnadó közgyűlésre Várakoztak a tagok. Idődként még ki-kitárult az ajtó, 5 férfiak, asszonyok léitek be sietve. A gépállomás igazgatója, nevezzük Bakos Jánosnak, csendesen pillant- gatoít körül. Tekintete az ablaknál állapodott meg. A hegyoldalt nézte, ahonnan már eltakarödott a hó. Később hozzám fordult. Hangjában nyugtalanság vibrált. — Szinte észrevételenül jött a tavasz... Nem számítottunk rá. Baj azért így sincs: Indulhatnak ki a mezőre a traktorok. Azokat már .mind rendbehoztuk. öttel-hattal bíbelődnek még a szerelők. A bajt, a veszedelmet itt könnyebb megelőzni, mint az embereknél ... Halkan koppantak a szavak. Néhány másodpercre csendesedtek el csupán. Bakos János gondolkodott. — A múlt ősszel baleset történt nálunk. Odaveszett a legjobb traktorosunk, Varga Jóska ... Fiatal asszony, két abró gyerek maiadt utána ... Aráikor megtudtam, egész éjjel nem hunytam le a szemem. Folyton az járt a fejemben, elnéző voltam-e vele... Jól dolgozott. Ez szolgált mentségére mindig, ha felelőtlenségéért, fegyelmezetlenségéért büntetni kellett volna. Azt hiszem, a traktoros tragédiája akkor kezdődött ,.. — A tárgyaláson azt kérdezte tőlem a bíró, mit tudok az áldozatról? Sokat... Azt hiszem, mindent... Tíz évet húzott le nálunk a gépállomásán. Jóformán gyerek volt még, amikor felvettük. Tizenöt éves lehetett. Most már évek óta a legjobb traktorosunk volt. Megyei versenyeket nyert. Mindig Számíthattunk rá. Tavasszal meg ősszel, a nagy munkák idején, kora reggeltől késő estig a traktoron ült. Esténként addig szántott, míg el nem nyomta áz álom... — Sok eső esett tavaly tavasszal. Ha felszakadtak a felhők, bizony sietni kellett a szántással. A járásiak a kettős műszakot szorították. Hd2- zá is beosztottunk egy embert. Visszaküldte. Behívattam, megmostam a fejét. Azzal védekezett, nem bízza másra a gépet. Többet szánt ő jó traktorral egyedül, mint mások ketten. Meg hogy családja van, keresni akar ... Akárhogy is néztem a dolgot, az elmúlt hónapok, évek őt igazolták. Engedtem neki... Varga Jóska. Fülöp meg az öreg Szalai Józsi bácsi gépére nem szerveztünk kettős műszakot. Hasznosabb volt így a gépállomásnak. meg az embereknek is... — így történt aztán, hogy társ nélkül fháradt. De az Sz—100-as traktor lámpája késő éjszaka is ott vibrált a határban. Két ember helyett dolgozott. Ilyennek ismertük őt kezdettől fogva. A tempót megszoktuk tőle... Felemelte fejét és elhallgatott. Azután újra kezdte. — Emlékszem egyszer két fiatalember jött hozzám a KISZ-bizottságról. Faggatni kezdtek Varga Jóskáról. Én meg beszéltem a hétköznapjairól. Árról, hogy a legjobb traktorosunk. Versenyekét nyer. Kora reggeltől késő estig szánt. Nem ismer fáradtságot, ha a traktorról van szó... Jó ideje mondtam már, amikor a fiatalemberek közül az egyik közbeszólt. — Ez mind nagyon derék — mondta. — De mi arra is kíváhcsiak lennénk, hogyan él a traktoros? Fiatalember, családja van. Mikor van velük? Mit csinál szabad idejében? Tanul, olvas, televíziót néz...? — Akkor, amíg a fiatalembert hallgattam döbbentem rá, hogy a nagy hajrában egyszerűen nincs ideje élni.., — Amikor legközelebb bejött hozzám, hosszasan beszélgettünk erről. Azt mondtam, beérjük kevesebb munkával is. Keres majd havonta 3500 forintot, de nem rokkan meg harmincéves korára ... — Varga szótlanul, csendben tilt Velem szemben. Időnként rábólintott szavamra, ezzel jelézté: igazat ad nekem. A vége mégis ai lett, hogy dolgozni szeretne, úgy mint eddig. Nem nagyon ellenkeztem. A teljesítmény az teljesítmény. Azt számon kérik tőlünk. És Varga sokat szántott i.. — Hanem úgy szeptember derekán üj ember jött a gépállomásra. Közeli rokofla volt Vargának, ö tanácsolta neki, vállaljon nálunk munkát. Már megegyeztünk, afriiköf a jövevény azzal fordult hozzám. Vargával szeretne egy gépen dolgozni. — Neki nincs szüksége váltótársra — vétettem mindjárt ellent. — Nem telt el sok idő és Tóth Anti, a brigádvezefő nyitotta rám az ajtót. „Jól elbánt velem... Én szervezem a kettős műszakhoz az embereket, maga meg csak úgy szélnek ereszti őket... Tizennégy gépre ígértük, de így nemigen lesz meg. Akkor pedig fuccs a prémiumnak is” — dohogott. — Neki is azt mondtam, mint az új traktorosnak: „Vargánál nem kell a kettős műszak. Nekünk is jobb így.” Nemsokára jött azonban maga Varga. AzZal kezdte, hogy mégis csak megfogadja a tanácsomat. Annyit akar dolgozni, és úgy akar élni mint a többiek. Elég neki a 3o0Ö forint. Nem akar idő előtt megrokkanni. Az új embert kérte maga mellé. Megpróbáltam ellenállni. De Varga fellobbant. Az igazgató gondolataiba merülve hallgatott. Később megszólalt. — Másnap már együtt dolgoztak... Hat-hét kilométerre a gépállomástól. Kőt nap múlva telefon jött á járástól. Gépet, embert kértek K.-ba, ahol még kétszáz holdon nem jáft eke. No, gondoltam, maja Varga megmutatja, hogyáfi lehet egyetlen hét alatt 200 holdat felszántani.,. — Szombat volt, amikor útra kelték. Még sötétedés előtt beértek a faluba. A ífaktort kinn hagyták a majorban, ők meg bementek ismerkedni a faluval, az emberekkel. Az italboltban kötöttek, ki. Hajnaltájt vetődtek vissza a majomba. Néhány órát aludhattak csupán, mert amikor réggel Tóth Anti, a brigádvezető keresésükre indult, újra az Italboltban lelt rájuk. Varga kötözkődni kezdett... Amikor ivott, mindig megváltozott Mert amúgy csendes, szótlan ember volt. Ilyenkor azonban szeme vérbe borult, hangoskodott. Durván, gorombán beszélt. Miért nem szóltunk közbe? A felesége soha nem jött hozzám, hogy italosán bántja őket, vagy hogy a fizetését nem adja haza. És még valami. Volt egy jó szokása. Borgőzös fejjel soha nem ült traktorra ... Tudom, nem kellett volna hagynunk akkor sem ... — De valahogy mindig visz- szafogott, hogy amikor újra dolgozni kezdett, eszeveszett íráftiöt diktált magának. Sokszor elVitté á traktort úgy, hogy nem is tudtuk merre jár. Engedély nélkül dolgozott. Ilyenkor aztán megbüntettük. Egyszer 2000 forintot vontunk le tőle... Büntettük és aztán megbocsátottunk neki. És bizony sokszor kellett megbocsátanunk ... — A két traktoros a majorba Vétté útját a réten át. Áz árok mentén férfiak dolgoztak. Fiatal akácfákat forgattak ki a földből. Nézték őket egy darabig, majd Varga megszólalt: „Kétszáz forintért kiforgatom .., traktorral.. ” — Megegyeztek. Varga a traktorért küldte társát. Telt az idő és a traktor csak nem érkezett. Varga akkor elébe indult. Nem sokat haladt. A feje nem volt tiszta és a lábai sem bírták ... Leült pihenni egy villanypózna tövébe. Akkor is ott ült, amikor az úton feldübörgött a traktor. A vezető fordulni akart, de a gép nem engedelmeskedett. Egyenesen a villanypóznának tartott. ahol akkor még Varga ült... — Három és fél évet kapott. Gondatlanságból elkövetett emberölést mondtak ki rá. A törvény szigorú... Én tanúvallomást tettem és elhagytam a járásbíróságot... De azóta sem hagy nyugton a gondolat. Ha időben közbelépünk, dicsérjük. amiért dicséret jár, büntetjük, a felelőtlenségéért, a fegyelmezetlenségéért, akkor ... talán nem következik be a tragédia. Nehéz sóhaj szakadt fel melléből. Közben a teremben is elült a zaj. Az elnök odament az asztalhoz. Végigtekintett az embereken, és beszélni kezdett. Megkezdődött a zárszámadó közgyűlés. Vincze lsívánnc (Folytatás cm 1. oldaltól.) na felsorolni, hogy a hat országban milyen tárgyalásokat folytattunk és hány megállapodást kötöttünk. Küldöttségünkben ott voltak a magyar gazdasági élet, a tudomány. a kultúra Képviselői, akik jól felkészülve tárgyaltak valamennyi országban és hasznos megállapodásokat kötöttek. Azokat a területeket kerestük, s meg is találtuk, amelyeken áz együttműködés mindkét fél hasznára válik. így például mindegyik országgal megállapodtunk abban, hogy áruforgalmunkat kölcsönösen növeljük. Ahol pedig a szóbanlévő országok áruinkért még nem tudnák megfelelő ellentételt nyújtani, nem riadunk vissza új utak, új vállalkozási formák keresésétől sem. Megállapodásaink során arra is törekedtünk, hogy a magyar tudományos és műszaki, valamint kulturális eredmények minél könnyebben hozzáférhetőkké váljanak számukra. hiszen terveik megvalósításához sok szakkáder- te van szükségük. Kereskedelmi, műszaki-tudományos, kulturális és tájékoztatási eredmények, illetve muhká- tervek keretében rögzítettük is ezzel kapcsolatos kölcsönös Vállalkozásainkat, feladatainkat. Vonzó a szocialista út Hiba volna azt gondolni, hogy ezek az országok — minthogy szűkében vannak a javaknak — mindent átvesznek tőlünk, amit szállítanánk. Ezek az országok rendkívül fövid idő alatt ákafják megszüntetni a gyarmati múli keserű örökségét. Ehhez a legfejlettebb technikát, a legjobb hatásfokú termelőesz. közöket igénylik. Ezért minden szocialista országnak Rfi- lön-külön is nagyobb gonddal kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel és teendőkkel, de — véleményem szerint — az Is egyre sürgetőbbé válik, hogy a szocialista orsZágök a KGST kereteiben többoldalú megállapodással egyeztessék és hangolják össze lépéseikét. Mindenütt azt tapasztaltuk. Hogy a vezetők és á tömegek őszinte és rendkívüli nagy érdeklődést tanúsítottak belső fejlődésünk, a szocialista épitőmunka gyakorlata és tapasztalatai iránt. Volt állami vezető, akinek kérdéseire fél éjszakán kellett válaszolnunk. Ez teljesen érthető. Ezeknek g fiatal államoknak a népei történelmük forradalmi szakaszát élik. Az idegen politikai elnyomástól már megszabadultak. Jobb életre, igazságos, az egyenlőségen és az ember megbecsülésén és méltóságán alapuló társadalmi rendre, a modern ember szükségleteit kielégítő gazdasági fejlődésre törekszenek. Ennek a lehetőségeit keresik, s mind többen rájönnek arra, hogy ezt a leggyorsabban a nem kapitalista fejlődés útján érhetik el. Ezért érdeklődtek mindenütt behatóan a szocialista iparosításról, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, kulturális forradalmunkról, társadalmunk politikai szervezettségéről, a szocialista demokráciáról, Két országban — az Egyesült Arab Köztársaságban és Tanzániában — látogatást tettünk az ország életében fontos szerepet betöltő pártok — az Arab Szocialista Unió, illetve a Tanganyika! Afrikai Nemzeti Unió — vezetőinél. Üdvözöltük azt a törekvésüket, hogy e pártok, valamint a mi pártunk között, e pártok és a ml Hazafias Népfrontunk között kölcsönösen hasznos kapcsolatok alakuljanak ki és sor kerüljön a tapasztalatok kicserélésére is. Az Arab Szocialista Unió pártküldöttségét Központi Bizottságunk nevében meghívtam : tegyenek látogatást nálunk, tanulmányozzák a mi pártünk felépítését, szervezetét, működését, az ország életében betöltött szerepét" Küldöttségünk tagjaira a legmaradartdóbb hatást azok a szivet-leíket gyönyörködtető eredmények gyakorolták, amelyeket á meglátogatott államok a rendkívül nehéz külső és belső viszonyok, az imperialisták újgyarmatosító törekvései, a gyarmati sorból visszamaradt terhes örökség ellenére országuk fejlesztésében, népük felemelésében már eddig is elértek. A barátság (liuflulútja Amikor Tanzania felé haladva — a MALÉV történetében első ízben — átrepülte cd ktttienez hattyúdala Huszonnégy hónapja zúg, zubog a tűz belül. Egyfolytában, szünet nélkül olvad az üveg: áramlik, míg csillogó táblákban le nem törik fenn az emeleten. Ezek a kemence utolsó napjai. Holnap a tűz klhúny, majd a bennmaradt olvadt üveg, mintha maradék vére volna. elcsorog, megalvad, megfagy. Aztán egy hétig hűlni hagyják a kemence falait, utána munkások tucatjai bontják, szedik darabjaira. Helyette másik kemencét építenek. Más típusú kemencét. Az a típus, amelyet immáron halálra ítéltek — élt kilencszázhuszonki- lenc óta. Huszonnégy havonként újjászületve, átépítve, kijavítva. Lejárt az ideje. Visz- szavonhatatlanui. * Tavaly, év közepe tájén a kemence mintha megmakacsolta volna magát. Lihegő, szitkozódó munkások futká- roztak, kezükben lobogva égő lécdarab. Meg kell akadályozni, hogy a hatalmas üvegtábla leszakadjon. Ä küzdelem néha órákon át tartott. S akkor süvített a kiáltás a másik gépéi: Baj van! S kezdődött a "rdelem elölről. És ebben áZ üzémbeh, a zagyva i-ben, hat üveghüzó gép van. Szidták valamennyit. mint a bokrot. A főmérnök szobájában csend van. A telefonhívást is felvillanó piros lámpa jelzi. A főmérnök arcára kiül az öröm: — A kemence hattyúdala? Igen, tavaly november óta nagyon szépen „énekel”. Ahogyan még sohasem. Az indulási idő az egyhat-madára csökkent, s volt nap, amikor négy gépen húztunk export üveget. Hogy mi az az indulási idő? A furkolt technológia — ez a neve annak az eljárásnak, ahogyan mi az üveget húzzuk — tulajdonsága, hogy a gép átlagosan kétszáz órás működés után „kifárad’*, hullámos, csíkos, fagyos lesz az üveg. Akkor a gépet leállítjuk, a húzókamrát felfűtjük, a lekötödött üveget újra olvasztjuk — és megindítjuk a húzást. Éz korábban mintegy huszonnégy óráig tartott. Most ugyanez nyolc-tíz órát vesz igénybe. Elsősorban a fehérvárcsurgói homoknak köszönhetjük. Elgondolkodik, de a mosoly még most is ott van az arcán. — Mit szaladgáltunk érte. mire engedélyezték...! Hogy mi a jó ebben a homokban? — üti föl a fejét. — Főként, hogy alacsonyabb a vastartaíma. Az új homoknál megszűnt az a makacs kristályosodási hajlam, amely a régiekre jellemző volt. A régi homoknál a felszíni áramlás dominált. Ennek jobb a hővezető képessége, a láng az üveg mélyére hatol, erősebb, alaposabb az áramlása. Gyepesi Jánost a műszer- szobában találom. A januári teljesítményeket már összeadta. Több, mint ötszázezer négyzetméter táblaüveg. Százhárom százalék. A februári még nincs összesítve, de az körülbelül száznégy százalék. — És ebben sok az export! Foto üvegből pedig két hónap alatt megtermeltük a csaknem féléves mennyiséget. Tavaly ilyenkor ez nem ment volna ... Az ötösön kezdtük a kísérletet. Az volt a leg- rosszindulatúbb gép. No, ezen az ötösön fordult elő fagyés a leggyakrabban. Meg a kettesen- Sokáig azt hittük, azért, mert a legtávolabbra esik a kemencetértől, vagy mert kívülről kap hideget. El L> kerítettük parafa palánkkal. De mintha semmit sem csináltunk volna. Hanem, amikor a kísérletet aZ új homokkal de '»mber harmincegyedikével befejeztük beírtuk a jegyzőkönyvbe: fagyást az ötös gépen nem ismerünk. Nincs. Megszűnt. Akkor aztán fokozatosan bevezettük az új technológiát minden gépen. Azelőtt az indítás húsz harminc óráig is eltartott, de az is megtörtént, mint például a négyes gépen, hogy az indítás után még huszonnégy órái) keresztül tört az üveg. Most van olyan indításunk, hogy a nyolc-tíz órában már a termelés is megindul- Vagyis jó, értékesíthető üveget ad a gép. Hát így dolgozik a Zagyva I. Vasárnap van az utolsó napja ... De ebben a megjegyzésben egy csöppnyi bánkódás nincs most. Parányi büszkeség talán, az igen ... Kimegyünk az üzembe, a csoportvezető a napi teljesítményeket jelző táblához vezet. Egy másik számoszlop a teljesítményekből adódó bérarányokat mutatja—Tavaly november volt, az első, hosszú hónapok után, hogy elértük a száz százalékos bért. Mert addig az órabérünk kilencven százalékát is csak úgy tudta a vezetőség kifizetni, ha megpótlé- kolta. Itt álltunk a gép előtt, megindítottuk, és azt morogtuk magunkban: ugye nem hagysz cserben? És hiába imádkoztunk hozzá, leszakadt. Üjra indítottuk, leszakadt. Én meg a többiek, szaladoztunk egyik géptől a másikhoz. Most. nézzen körül, beszélgetnek az emberek. Csend van, nyugálotn. Mert nálunk akkor megy rendben a termelés, ha áz üveges leül, meg beszélget. És nézze meg ezt á listát, itt ezt a bérszázalékot, amit mutatok. Nekem elhiheti, ha mondom, taváty gépünk az Egyenlítőt — parancsnokunk közölte, hogy Dar es Salaamba 42 fokos hőmérséklet vár ránk* 05 százalékos páratartalommal. Valóban, a gépből kiszállva arcunkon éreztük a trópusok forróságát. Vendéglátóink meleg szeretető ezt a forrósé got is felülmúlta. Ahogy az emberek fogadtaik bennünket a repülőtértől az elnöki palotáig vezető úton, sűrű csoportokban éljenezve, dalolva és táncolva, a szeretet megannyi megnyilvánulásával — utunk valóban a barátság és a szolidaritás diadalú tja volt. Többször találkoztunk tömegekkel Tanganyikábam és Zanzdbárban, mert meghívtak: bennünket a zanzibári forradalom évfordulójának megünneplésére, amely egybeesett látogatásunkkal. Ez alkalommal gyűlést is rendeztek, külön a mí tiszteletünkre. Amikor az emberekkel találkoztunk. szűkebb körbe« vagy nagygyűlésen, tájékoztattuk egymást népünk életéről, törekvéseiről. Nem állítjuk, hogy eleget tudunk egymásról. Tudták és tudják aztmban a legfontosabbat: azt, hogy barátokként jöttünk, hogy azonosak a törekvéseink, hogy őszintén együtt akarunk működni velük mindenben, hogy lényegében közös fronton vagyunk velük volt elnyomóikkal, a gyarmatosítókkal, az imperialistákkal szemben. Saját szemünkkel láttuk! ezek a népek érzik már a függetlenség és á szabadság ízét és erről lemondani többé nem fognak. Ez a forradalmi hangulat magyarázza, hogy bennünket, egy szocialista ország küldötteit, nemcsak a vendégnek kijáró tiífr? telettel és kedvességgel, hanem mint a szocialista rendszert építő nép küldötteit, sors- és harcostársakként fogadtak. Bármerre is jártunk, e barátság jegyében, mindenütt arra kértek bennünket: adjuk át üdvözletüket a magyar népnek, kormányának és pártjának. Engedjék meg, hogy e megtisztelő megbízásnak ez alkalommal tegyek eleget. A magunk részéről kívánjuk, hogy a minket vendégül látó országok népe és vezetői jő erőben folytassák a nemzetközi együttműködést, a békét és népeik javát szolgáló tevékenységüket. november óta hat-hét százalékkal emelkedett az embereim keresete csak azzal, hogy harmadával gyorsabban indulunk, s az üveg olyan, mint az álom. A minap művezetők jártak a szerkesztőségben, s az egyik síküveggyári művezető mondta a következőket: „A Vállalat fiatal vezetőinek volt bátorsága felrúgni évtizedek óta megcsontosodott, változ- tathatatlannak vélt technológiákat, és helyettük újakat bevezetni- Az új technológiát elmagyarázták mindenkinek. Mi művezetők munkásainknak elmondtuk, mi a feladatuk, ezt megértették. Ezen keresztül a Zagyva I. üzem termelésével — leállítása előtt — mennyiségileg és minőségileg minden eddigi eredményt túlszárnyaltunk.” Egy kemence, huszonnégy- hónapl szolgálat után, utolsó óráit éli. A munkások, akik holnap, holnapután körüló’l- ják, hogy elbontsák, s helyébe újat építsenek, sokáig emlegetni fogják, milyen volt a kemence hattyúdala. Hogy utolsó erőfeszítésével nem hagyta cserben őket, s az új technológiát befogadva, megmutatva annak erényeit, hasznát, fölényét a régivel szemben, tulajdonképpen az új kemencének mutatott Utat. Ö. a régi, benne él majd az újban. Ezért lesz róla szép az emlékezet . •. Csizmadia Géza
