Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-04 / 53. szám
5 68. március 4. péntek. NÖGRÍD 2 Vita a gazdaságirányítási mechanizmusról A felfigyelő bizottságok helye és szerepe Gazdaságirányítási rendszerünk reformjában szerepel a felügyelő bizottságok megalakítása. Feladatkörükbe tartoznak az igazgatók munkája feletti felügyelet, a vállalati teljesítmény komplex értékelése. illetve az össztársadalmi érdekek képviselete. Választás útján tagjai lennének az adott vállalat dolgozói, delegálással a párt és tanácsi szervek képviselői, kinevezéssel pedig a bankok és a felhasználó vállalatok képviselői. Több gyakorlati szakember felvetette: miként segíthetik elő e bizottságok az új gazdasági mechanizmus koncepciójának érvényesítését, miért indokolt életrehívásuk, szükség van-e rájuk, mikor az ellenőrzést továbbra is a felügyeleti szervek végzik. Megalakításuk nem csökkenti-e a vállalati vezetők kockázat- és felelősségvállalását, a párt- és szakszervezeti szervek felelősségét, hatáskörét. Indokoltak ezek a kérdések, mert a bevezetésre kerülő reformintézkedések egyik lényeges eleme: a vállalati önállóság jelentős kiszélesítése. Ez feltételezi a vállalati vezetők eddiginél nagyobb kockázat- és felelősségvállalását, ugyanakkor a felügyeleti szervek hatékonyabb ellenőrző és Irányító munkáját. Az új helyzet, új módszereket követel. Azt jelenti, hogy megszűnik a vállalatok életébe történő utasítás jellegű aprólékos beavatkozás és ennek megfelelően a teljsítmény komplex értékelésénél a jövőben a gazdasági tevékenység értékelése lesz az alapvető. E bonyolult, sokrétű feladat helyes megítélése nemcsak a jövedelmezőségi mutató teljesítését foglalja magába — bár ez lesz a döntő — hanem egyéb műszaki gazdasági tennivalók elvégzését is. Ezt viszont a legszakszerűbben és legátfogóbban a hivatásos felügyeleti szervek képesek elvégezni. Az össztársadalmi érdekek képviseletét és érvényesítését az illetékes pártszervek, szak- szervezetek és az ellenőrző szervek is el tudják látni. Az üzemi demokrácia és a szocialista demokratizmus szélesebb kibontakozását pedig a vállalati szakszervezeti szervek jogkörének felülvizsgálatával, valamint a demokratikus ellenőrzés szélesítésével és tartalmi fejlesztésével kell megoldani. Ezt hangsúlyozza a Központi Bizottság elé terjesztett javaslat is. A Népszabadság 1966. február 17-1 számában Gerencsér Miklós „Milyenek legyenek a felügyelő bizottságok” című cikkében a Borsod megyei párt végrehajtó bizottság kibővített ülésén elhangzott ezzel kapcsolatos állásfoglalásokat ösz- szegezi. A többi között azt írja: az ülés résztvevői szerint az ellenőrzés jelenlegi rendszere korszerűtlenné vált, módszereit összhangba kell hozni az új követelményekkel. Es ebben segítenének a felügyelő bizottságok, amelyek a szakminisztérium megbízottaként betöltik az állami ellenőrzés funkcióját is. Ez a megállapítás viszont ellentmond az MSZMP 1965. novemberi ülésén ismertetett célkitűzéseknek, mert ott szó sem volt arról, hogy a felügyelőbizottságok valamilyen módon átvennék az állami ellenőrzés funkcióját. Az állam ezt nem adhatja át, egy nem állami jellegű szervnek, a felügyelő bizottságnak. Sőt a vállalati önállóság bővülésével arányosan erősödnie kell az állami ellenőrzésnek is. Vagyis szervezetileg, tartalmilag, szemléletmódját illetően igazodnia kell az új gazdaságirányítási mechanizmushoz. Ha eltekintek az ellenőrzés szervezeti felépítésétől és csak a szemléletmód és a tartalom tükrében vizsgálom az előbb említett kérdést, a következőkre jutok: a vállalatok ellenőrzésében mindenekelőtt az üzemgazdasági módszereknek és a közgazdasági tartalomnak kell érvényesülni. Azért, mert a jövőben csak egy kötelező tervmutatót, a jövedelmezőséget — nyereséget — fogják megkapni. Ennek helyes megítélése a jelenleginél sokkal mélyebb, kizárólag üzemgazdasági módszerekkel történő közgazdasági tartalmú ellenőrzést indokol. Ezt a feladatot a felügyelő bizottságok sem személyi összetételüknél, sem hatáskörüknél fogva nem tudnák eredményesen megoldani az illetékes állami ellenőrző szerveknél. Még akkor sem, ha valóban igaz az, hogy a vállalatoknál gyakran elmaradnak az ellenőrzések megállapításait követő hatékony intézkedések. Ezt a mulasztást kellene kiküszöbölni a felügyelő bizottságoknak. Ehhez azonban nem szükséges az állami ellenőrző funkciót átvenni, mert az írásbeli anyag a felügyelő bizottságok rendelkezésére áll, melynek alapján ellenőrizhetik, hogy a vállalat vezetői végrehajtották-e a revizió ésszerű javaslatait. A cikkíró kitér arra is. hogy a vállalati igazgatóknak „szükségük van egy olyan felelős testületre, amely ugyan nem korlátozza őket vezetői jogaikban, döntéseibe nem szólhat bele sem igenlő, sem tagadó módon, de ismeretei birtokában nélkülözhetetlen segítséget nyújthat a vállalat irányításához.” Ha ez a gyakorlatban Is így lesz, akkor a következő kérdések vetődnek fel: az előbb említett bizottságok képesek-e komplex módon képviselni az össztársadalmi érdeket, el tudják-e látni az igazgatók munkájának hatékonyabb felügyeletét, megnyugtató módon rá lehet-e bízni erre a testületre az állami ellenőrzés funkcióját. Gerencsér Miklós véleménye szerint a felügyelő bizottságok „egészségesen ösztönzik az igazgatók cselekvési biztonságát”, mert tagjai a pénzügy, a tervezés, a jog, a kereskedelem stb. avatott szakemberei. Szerintem e témák legalaposabb ismerői a vállalat vezető beosztású dolgozói, valamint a felügyeleti szervek, a bankok e területekkel foglalkozó dolgozói, akik az igazgató cselekvési biztonságát a felügyelő bizottságok közt>eiktatása nélkül is megalapozhatják, ha az igazgatók döntéseik előtt ezt igénylik és figvslembe veszik. Jene! Tibor PM. főrevizor Másfélmillió tojás, sok baromfi a háztáji gazdaságokból A tervek szerint mintegy másfélmillió tojást, valamint nyolcszázötven mázsa baromfit értékesítenek az idén a salgótarjáni járás termelőszövetkezetei, háztáji és egyéni gazdaságai. Ezenkívül házi- nyúlhúst és galambot is vásárolnak fel a járásban a földművesszövetkezetek. A szerződéskötéseket már megkezdték. A járási nőtanács kezdeményezésére több száz asszony csatlakozott a baromfitenyésztési versenyhez. Ez a vetélkedés már az elmúlt évek során is szép eredményeket hozott. A versenynek nagy része van abban, hogy évről évre nő a háztáji gazdaságok árutermelése. Négy évvel azelőtt mintegy 242 ezer tojást és 21 mázsa baromfit értékesítettek a háztáji és egyéni gazdaságok a járásban. Tavaly már ez a szám jelentősen megnövekedett. Tojásból 584 ezerrel, baromfiból pedig 46 mázsával többet adtak a népgazdaságnak mint 1962-ben. Hosszú sort tesz ki azoknak az asszonyoknak a száma, akik 50— 100 kiló baromfit, 3—4 ezer tojást adtak a felvásárlóknak. Új frontfejtést készítenek elő Mátranovákon Mátranovákon a Csurgó táróban már korábban is kísérleteztek egy új technológiai eljárással, frontfejtés kialakításával. A kísérlet sikerre! járt, s most a tömegtermelő munkahelyek kiszélesítése céljából egy újabb, teljesen gépesített frontfejtés előkészítésén dolgoznak. A hatvan .méter hosszú frontfejtésen maróhengert helyeznek üzembe a biztosítást pedig hidrali- kus. pneumatikus tárnokká: végzik. A teljesen gépesített frontfejtést a tervek szerint március 10-én helyezik üzembe Ez azt jelenti, hogy erről a munkahelyről naponta negyven vagon szenet termelnek úgy. hogy ahhoz emberi erő egyáltalán nem szükséges. Nagyobb becsületet a minőség-ellenőrzésnek Népgazdasági és üzemi terveink sikeres végrehajtása indokolja, sőt követeli a MEO munkájának erősítését, a jelenleginél jobb technikai, de főként személyi feltételek biztosítását. Rendkívül időszerű, hogy az üzem dk vezetői megvizsgálják a minőség-ellenőrzés szervezetét és keressék a munka megjavításának módját. Egy 1965. tavaszán végzett felmérés szerint országosan 2 százalék a mérnökök. 15 százalék a technikusok, 58 százalék a szakmunkások és 25 százalék a teljesen szakképzetlen minőség ellenőrzéssel megbízott dolgozók aránya. Az összetétel megyénkben sem volt jobb és egy év alatt lényegesebb változás sem történt. íme az első figyelmeztetés: feltétlenül változtatni kell a MEO összetételén, ja. vítani a minőség-ellenőrzés személyi feltételeit. A jelenlegi állomány egy tekintélyes része csak felületes minőségvizsgálatra alkalmas. Nem értenek a bonyolultabb gépek, eszközök alapos és szakszerű ellenőrzéséhez, vagy a kényesebb műszerek, felszerelések használatához. Mi alakította ki az üzemek jórészében a minőség-ellenőrzés régi és mai szervezetét? Elsősorban az a hibás szemlélet, amelyben elsődleges szempont a tervek mennyiségi teljesítése volt, s amely- lyel még az elmúlt évben sem tudtunk teljesen szakítani. Ennek tulajdonítható a MEO nagyfokú lebecsülése. Nem egy helyen „szociális intézménynek” tekintik, ahol néhány szakképzett és feladatát jól ellátó dolgozó mellett bőven jut hely a kiemelt, szakképzettség nélküli sportolóknak, s más munkára kevésbé alkalmas csökkent munkaképességűeknek. Itt találtak gyakran helyet, azok részére is, akik „szocialista összeköttetéssel” rendelkeztek. „Könnyű átverni a meóso- kat, hiszen nem értenek munkájukhoz, s nem veszik észre a kisebb hibákat. Ezért oly gyakori az utólagos reklamáció és a minőségi kötbérezés”, — hallottam nemrég egy termelési tanácskozáson. mintegv illusztrálva, hogy a munkások pontosan tudják, hol szorít a MEO cipője. A személyi összetétel megváltoztatása csupán egy — bár fontos — része a jobb minőség-ellenőrzésnek. Sok egyéb feltételt kell még megteremteni. A többi között azt, hogy a gyártás előtt részletesen, egyértelműen és közérthetően rögzítsék a termékek minőségi követelményeit. Ez nemcsak a pontosabb és biztonságosabb ellenőrzés lehetőségeit adja meg, hanem azt is biztosítja, hogy egyes termelési szakaszokban gondosabban ellenőrizhessék a gyártmányt és a hibákat időben, még a késztermék elkészítése előtt felderítsék A jobb minős .g-ellenőrzést szolgálná a jelenleginél hatékonyabb anyagi ösztönzés is. Ma még minimális aMEO- ban dolgozók egyenkénti anyagi érdekeltsége és — ahogy többen mondták — azért kívánkoznak „a termeléshez közvetlenebbül kapcsolódó munkakörbe” (mintha jelenlegi munkájuk nem lenne szerves része a termelésnek). Az egyik nagy szakmai gyakorlattal bíró minőségi ellenőr nemrégen ezt mondta: „Nem akkor kapunk jutalmat, vagy prémiumot, ha a gyártmányban sok hibát felfedünk, hanem akkor, ha minél több készterméket engedünk át. Ez az oka, hogy a MEO-sok gyakran szemet hunynak a kisebb hibák felett.” Arra int ez a megjegyzés, hogy az anyagi ösztönzés megteremtése mellett a minőségi ellenőrzés feltételeit is alaposan meg kell reformálni. A minőség-ellenőrzés technikai színvonala is rendkívül elmaradott. Az alapos vizsgálatokhoz szükséges műszer még kevés, főleg az olyanok, amelyek a belső hibákat jelzik. Jó lenne a technikai feltételek megjavítása is, s ezt a népgazdasági és az üzemi tervek szintén indokolják. Érdemes lenne megvizsgálni azt is, milyen hatása lenne, ha a minőségi kötbérek arányát hozzászámolnák a meósok nyereség- részesedéséhez. Elemezni lehetne a kereskedelem és az üzemek együttműködését a minőség-javításban. Végső következtetésként mégis elég egy mondat: a népgazdaság fejlődése, az üzem és a munkások hírneve érdekében teremtsünk a mainál nagyobb becsületet a minőség-ellenőrzésnek. Kovács András DCötuufu keresni? Fagylalt és szik vízügyben érdeklődtünk Juhász István, a termelőszövetkezet elnöke már elmondta a beszámolót. Czank János, Varga Márta, Kovács Lajos Molnár Pál sorra emelkedtek fel és mondtak véleményt egy esztendő munkájáról. Szót kért Sipos László állattenyésztő is. — Igazat szólt az elnök elvtárs, amikor a tagok jövedelméről beszélt — mondta a kistermetű, eleven beszédű ember- — Én csak a házam tájára szorítkozom ... 353 munkaegységet gyűjtöttem tavaly. Negyvennyolc forintjával számolva, ez majd negyvenezer forintot jelent... Az asszonyok, akik már akkor is zajongtak, amikor Sipos László beszélni kezdett, hirtelen felszisszentek. Magasra csapott a lárma. Kovács Lajosné azonban túlkiabálta valamennyit: — Könnyű annak keresni, akinek mindig biztosítják a munkát! — Az igaz, hogy az állat- tenyésztőknek minden nap van tennivalójuk — magyarázta Sipos László, miközben kezével végigsimította gyérülő haját. — A munkát azonban lehet jól és rosszul végezni •.. Sipos László jól végezte. — A múlt évben majd négyezer forint prémiumot kaptam .. . Huszonhét szarvas- marhát és Ötvenöt sertést hizlaltam. Huszonhárom marha exportra ment. A sertések hathónapos korukra elérték átlagosan a 117 kilós súlyt... Pedig nagyon semmi állatkák voltak, amikor hozzám kerültek . •. Naponta háromszor etettem. A fölözött tej, a takarmánytáp, meg a zöldtakarmány meglette hatását. Amikor leadtuk a jószágokat, a vezetőség úgy döntött nemcsak az export marhákért, na- ne-m a sertésekért is megkapom az ötven-ötven forintot... Persze ne gondolja, hogy csak én igyekszem a termelőszövetkezetben — mondta szerényen Sipos László. — Ott van Szabó Imre a takarmányosunk. Ezernél is több munkaegysége volt tavaly.. • Szóval, aki dolgozik, az boldogul is a gazdaságban. Sipos László 1952 óta dolgozik a palotási Május 1 Termelőszövetkezetben. — Borsodból szakadtam Nógrádba... Itt katonáskodtam, megismerkedtem a feleségemmel, megnősültem... A szövetkezetben dolgoztunk, amikor felépítettük a házunkat. Mert én úgy vagyok vele, a közös nem másodlagos munkahelyem. Látta nem egészen értem a dolgot, mindjárt magyarázni is kezdett. — Már úgy értem ezt, nemcsak akkor jövök a közösbe dolgozni, amikor másutt már nem találok munkát... A tizennégy év alatt még nem hiányoztam... Két-három ember helyett azonban már dolgozott Azt mondták Palotáson: most a nyáron is ezt tette. — Aratás, cséplés idején bizony nálunk sincs annyi ember, amennyinek nem tudnánk munkát adni... A nyáron is csak sopánkodott a brigádvezető, kaszálni kellene az állatoknak, de nincs, aki csinálja. Egyik társammal vállaltuk a munkát. Elvégeztem a dolgom a szarvas- marháknál, a sertéseknél és mentem takarmányt vágni... így aztán folyamatosan zöldet etethettünk az állatokkal. .. Egyszerűen, dicsekvés nélkül beszélt. Ügy mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. A gyalogmunkások a gabonabetakarítással foglalatoskodnak- ö éppen „ráért”, hát ment. Hajnalban kelt, s bizony csak a sötét vetette haza. — Mit szólt a család? A felesége nem háborgott? Sipos László elnevette magát. — Nem ért rá háborogni — mondta aztán. — Itt dolgozik ő is a szövetkezetben, tudja, hogy sok a munka ... Tavaly 146 munkaegysége volt neki is. Ahogy számolom, hét-nyolcezer forintot hozott haza. Ott volt a borsószedésnél is. Sok volt a termés és hogy kárba ne vesz- szen, azonnal kifizették az asszonyokat- Szívesebben dolgoztak így. Siposné emellett ellátja a háztájit is. — Baromfit, aprójószágot mindig sokat nevel. Két éve, meg azt megelőzően is első volt a járásban a baromfitenyésztési versenyben. Jutalomüdülésre küldték a Szovjetunióba ... Nem ment ei, mert félt a repülőúttól. Megkérdeztük az Ibuszban, mit tehetünk? Én utaztam el helyette .. - Tavaly egy kicsit elmaradt. Csak a harmadik lett. Mindezeket már indulóban mondotta Sipos László. Ezekben a napokban ugyanis ha lehet még több a gondja, baja. — Állattenyésztési brigád- vezető vagyok... Az „igazi” háromhónapos iskolán van. Engem bíztak meg, vegyem át a munkáját ■.. Igyekeznem kell, mert semmiképpen sem szeretnék szégyent vallani. S hogy beköszöntött a tavasz, nemcsak a szántóföldön szaporodott meg a munka, hanem az állattenyésztésben is. A szállásokat éppen ma meszelték fehérre az asszonyok ... Rendbetesszük az ‘istállók környékét. Szóval a munkaegységet nem írják jóvá a semmittevésért... — Mi lesz azután, ha visz- szajön az állattenyésztő? — Mi lenne? — kérdezett vissza. — Hizlalom tovább az állatokat •.. Tavaly már nemcsak az időt sikerült egészen szorosra fognom, a költségek is jól alakultak. Egy kiló sertéshús előállítása 13,36 forintba került... A tervek szerint majd négyszáz hízott marhát értékesít az idén a termelőszövetkezet. Annak nagy részét a mi üzemegységünkben hizlaljuk meg. Nem maradok mellettük munka nélkül... Vincze Istvánná Most már minden kétséget ktaáróan itt a tavasz! Erről győzött meg bennünket Haverla Tibor a Vendéglátóipari Vállalat megyei központjának igazgatóhelyettese is. Arra a kérdésünkre ugyanis, hogy mi a helyzet fagylalt és szikvízügyben, a következő választ adta: — Tavaly március 16-án, az idén pedig már e hónap elsején kezdtük a fagylalt gyártását és árusítását- Kedden a megyeszékhelyen — pontosabban a Gyöngyvirág cukrászdában — már kapható volt vanília fagylalt, Az első napon több, mint 30 kiló fogyott el. — Mikor és hol fagylaltoz- hatunk még? — Reméljük az időjárás továbbra is tavaszias marad, és akkor a többi cukrászdában is fokozatosan megkezdjük a hűsítő édesség árusítását. Jelenleg a felkészülésnél tartunk. A legtöbb helyen most készítik elő a fagylaltpultokat. A Rákóczi úti Tej- ivóban az idén is kapható lesz a rövid idő alatt közkedveltté vált krémfagylalt. A lágyfagylaltot készítő gép üzembehelyezését budapesti szerelők végzik, és a jelek szerint ezen a héten kerülhet sor működtetésére. — Mi a helyzet a szikviz- zel, üdítőitalokkal? — Sajnos, szikvízügyben már korántsem ilyen megnyugtató a helyzet. Mint ismeretes a szikvíz- és üdítőitalellátás irányítását tavaiy január óta a pásztói vállalat vette át. Bár még messze van az igazi kánikula, a napokban előfordult, hogy első sorban Pásztó körzetében — Mátranovákon, Homoktere- nyén, Mizserfán és János- aknán — zavarok voltak az ellátásban. Néhány jellemző adat a várhatóan meleg napok forgalmáról- Pásztón és környékén csupán márciusban 170 hektoliter szikvizet és 8 ezer üveg üdítőitalt igényeltek az elárusító helyek. Nagyobb terület, éppen ezért nagyobb forgalomra számít Salgótarján és környéke. Az előzetes igénylés szerint az első negyedévben összesen 1560 hektoliter szikvízre és 70 ezer palack üdítőitalra lesz szükség. Balassagyarmaton és körzetében 380 hektoliter szódavíz, és 13 ezer üdítő forgalmára számítanak az év első negyedében (pataki)
