Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-04 / 53. szám
4 NÖGR AD 1966. március 4. péntek. Szeretnénk, ha Salgótarjánt a fesztiválról emlegetnék Beszélgetés a megyei rendezőbisottság vezetőjével ta alapján idén élt a zenekarok meghívásának jogával Is. Így meghívta az első szombathelyi fesztivál arany és ezüst diplomás együtteseit, s Nógrád megyéből három együttest, a balassagyarmati városi művelődési ház, a nagybátonyi művelődési otthon és a KISZ megyei bizottságának tánczenekarát. Engedélyezte továbbá kilenc budapesti zenekaroknak, hogy benevezését március 15-ig jelentse, ekkor lesz ugyanis a budapesti tánczenekari fesztivál döntője. Tolna és Heves megyék kivételével az ország minden tájáról érkeznek zenekarok. Az említett kedvezmények a következő években nem lesznek érvényesek, azaz mindenhonnan csak a megyei döntők alapján legjobban szereplő együttesek vehetnek részt az országos fesztiválon. A Nógrád megyei döntőt mi ez év március 26-án rendezzük Zagy- vapálfalván, az itt legjobban szereplő együttesek azonban csak az 1967. évi III. fesztiválon vehetnek részt. Idén kivételesen egy évvel előbb tartjuk a megyei döntőt. — Mit jelent a fesztivál a város kulturális-, illetve zenei életében? — A zártkörű rendezvényeken kívül, amelyeken a fesztivál szakmai része zajlik, Salgótarjánban három nyilvános előadás lesz. Egy- egy alkalommal 9—12 zenekar ad ízelítőt művészetéből, illetve fellépnek a Farkas Jenő vezette budapesti társastánc-együttes szólistái is. A három előadást 1950 ember tekintheti meg. Akik ennek ellenére nem tudnak bejutni egy előadásra sem, azok résztvehetnek a fesztivál záróakkordját képező gálaesten, amely az új kultúrpalota és a Karancs Szálló összes termében zajlik majd, s amelyet a Magyar Televízió is közvetít. A fesztivál iránt különösen a fiatalok körében egyre növekszik az érdeklődés, nagy közönségsikerre számítunk. Ez azt is jelenti, hogy a fesztivál, illetve a fellépő együttesek igen sokat tehetnek az ifjúság zenei ízlésének, tánckultúrájának fejlesztéséért. A magam részéről elsősorban ebben látom ugyanis a fesztivál célját. —Végezetül, hallhatnánk néhány szót a fesztivál nemzetközi visszhangjáról? — A fesztiválon három külföldi zenekar vesz részt, csehszlovák, jugoszláv és szovjet. A korábbi bejelentéstől eltérően lengyel zenekar idén nem érkezik. Az Express ifjúsági utazási iroda eddig több, mint száz jegyet igényelt külföldi érdeklődők számára. A zsűri, illetve a külföldi zenekarok tagjai a Karancs Szállóban szállhatnak meg. Körülbelül 350 zenekari tag érkezik a városba, akiket a kollégiumokban szállásolnak eh T. E. Belső ellenőrzési csoport a Tűzhelygyárban A II. Országos Amatőr Jazz- és Tánczenekari Fesztivált idén — s ezt követően minden évben — Salgótarjánban rendezik meg május 13- tól 15-ig. A fesztivál rendezvényeinek összehangolására megyei rendezőbizottság alakult. Felkerestük a bizottság vezetőjét. Kálovits Gézát, a Nógrád megyei KISZ- bizottság titkárát, aki az alábbiakban válaszolt kérdéseinkre: — Mint ismeretes, az első ilyen jellegű országos fesztivált tavaly Szombathelyen rendezték meg. Miért esett a választás idén Salgótarjánra? — Hogy Salgótarján valóban kulturális központjává váljék a nógrádi medencének, elengedhetetlen feltétel minél több országos rangú rendezvény szervezése. Elsősorban tehát ebben kívánta a várost segíteni a KISZ Központi Bizottsága, illetve az országos rendezőbizottság. Annál is inkább, mivel a feltételeink adottak: a vidéki városok közül viszonylag központibb helyen fekszünk földraj zilag is, mint Debrecen, Szeged, Pécs, stb.; az új művelődési ház korszerű környezetet ad a rendezvénynek, amellyel egyelőre ugyancsak kevesebb vidéki város dicsekedhet. Különben is, kialakultak a városok profiljai, amelyekben ez a rendezvény kevésbé illik. Szegedet szabadtéri játékairól, Debrecent egyetemi diáknapjairól, Pécset balett heteiről. Szombathelyt a társastáncversenyeiről kezdi megismerni, illetve elfogadni a magyar közvélemény. Szeretnénk, ha Salgótarjánt az amatőr jazz- és tánczenekari fesztiváljairól emlegetnék. — Kik vehetnek részt a fesztiválon? — A fesztivál felmenő rendszerű, ami azt jelenti, hogy szerte az országban járási, megyei, illetve budapesti kerületi és a budapesti elődöntők előzik meg. Mivel több megye a nevezési határ, időig, január 31-ig nem tud ta lebonyolítani a megyei döntőket, az országos rendezőbizottság a megyék javaslaFebruár elseje óta belső ellenőrzési csoport dolgozik a ZIM Salgótarjáni Gyáregysége főkönyvelőségén. Az öt tagú csoportot az admisztra- tív létszám növelése nélkül, átszervezés révén hozták létre. A belső ellenőrzési csoport megalakításával a gyáregység vezetőinek az a céljuk, hogy megszilárditsák a bizonylati fegyelmet, s ezzel kiküszöböljék azokat a károkat, amelyeket a gazdálkodás lazasága okozhat. A csoport — részletes munkaterv alapján — vizsgálja, elemzi például az anyagnorma felhasználást, folyamatosan ellenőrzi az anyagleltárt, a bérszámfejtést. a műszaki fejlesztésre fordított összegek célszerű felhasználását és a pénzgazdálkodás különböző ágazatait. A gyár fejlődésével és a gazdaságosabb termelés követelményeinek növekedésével szükségessé vált ellenőrzési csoport vizsgálatai után javaslatot is tesz az esetleg felfedett hibák kijavítására. OROSZ MIISALYí A PLATERÓ MŰVELET (14.) Valter Vince honvéd elmélyülten tanulmányozta a vonatablak jégvirágait. Fenn az ablak sarkában a fagy érdekes egzotikus növényeket formázott. Az ablak alsó részén viszont szabályos karácsonyfa alakult ki a parányi kristályokból. Valter éles körmével szaloncukrokat és gömbalakú függőket rajzolt a furcsa fenyőfára. Az utasok mosolyogtak. Ügy elröppent az idő, hogy maga is meglepődött, amikor a kalauz beszólt a fülkébe: — Nyugati pályaudvar, végállomás. Betért a restibe. Féldeci pálinkát kért, aztán egyhajtásra i'Mtta. Nyomott hangulata et- t 1 némiképp megenyhült, és Ire kilépett a Körút járdájára, már jókedvű embernek vélhették volna. A resti kávésnője csodálkozva tapasztalta, hogy egy harmincöt év körüli férfi a pulton hagyta gőzölgő kávéját, olyan hirtelen sietett a távozó katona után. Valter honvéd minden lépését figyelték. A Wesselényi utca sarkán szállt le a villamosról, és nyomban be is fordult az utcába. Néhány perc múlva él- bitit egy régi, kopott, jellegzetes hetedik kerületi ház napújában. Az udvaron, ahol nagy kupacokba halmozva állt a hó. az öreg házmester serénykedett, még magasabbra tornyozta a hóbuckát. — No nézd csak, a Vince gyerek! — és az emelet felé kiáltott: — Valternél Katika' Megjött a vitéz úr! Először a kislány hajolt ki a körfolyosó korlátján, majd a mama is megjelent. A lány 6arka géppuskaként verte a taktust a lépcsőházban. Val- terné szaporán követte. Valter először a menyasszonya szüleinél tett látogatást, majd a lánnyal együtt ment haza, a szemközti lakásba édesanyjához. Valterné a konyhában várta őket télikabátban, szatyorral a kezében. De amint berontottak a fiatalok, egyre csak halogatta az indulást. Nem győzött betelni fiával, úgy érezte, Vince a hadseregben tejfeles szájú kamaszból férfivá teljesedett. — Hej, szegény apád. ha látna — és könnyes lett a szeme. — Nem sok híja volt, hogy elmaradjon a meglepetés — mesélte Valter. — Képzeljétek, majdnem kiderítették rólam, hogy megöltem egy katonát — és elmondta a Faragóval történteket. Az anyja csak akkor nyugodott meg valamelyest, amikor megtudta, hogy a gyilkos már lakat alatt van. A lány kuncogva, kételkedve vette tudomásul az esetet, hitte is meg nem is. Nem először fordult elő, hogy a fiú valami elképesztő dologgal beugratta. Valterné végre rászánta magát, hogy elinduljon a csarnokba. Hazajött a fiú. Ünnep van, ünnepi ebéd kell Amint kilépett az ajtón, a fiatalok az órára pillantottak. — Félóránál előbb nem jön vissza — suttogta Vince és a lány dereka után nyúlt. — Várj! Idefordítom az órát, nehogy elnézzük az időt __ V idám turbékolással telt el a szabadság első két napja. Valter és menyasszonya ki se mozdultak a házból. Mindig abban a lakásban tartózkodtak, ahol pillanatnyilag nem voltak otthon az öregek, vagy Kati kishuga. A harmadik nap délelőttjén, amint éppen Kati szobáját szállták meg, egy teddy- bundás fiatal nő csengetett be Valterékhez. Nagyon komolyan köszönt és idegesen kérdezte Valternétól: Mindnyájunk megbecsülése — No, Évike, tedd oda szépen az álladat. •. úgy... még közelebb... a homlokodat is szorítsd hozzá, úgy ni... nagyon ügyes kislány vagy te.. ■ Most pedig, látod ezt a madarat a képen? Mi ez? — Madár... — mondja a szőke, hamvasbőrű csöppség végtelen megilletődéssel, ahogy a csodálatosan csillogó, érthetetlen szerkezet mögött kuporog. — Ügy van, kismadár!... Okos kislány vagy! •.. Hát most ezt betesszük ide, és próbáld hehajtani a kalitkába. Jó? Ezzel, itt, ezzel a fogóval... A gyerek nem érti, úgy kell vezetni a kezét. Végül sikerül a „behajtás”. Dr. Vén Rezsőné leolvassa az eltérés fokát, és diktálja: — A kétszemes együttműködés, a bal szem elferdüiése miatt lehetetlen. Hetente bejár gyógykezelésre. Szinte észrevétlenül járkál a főorvosnő a megyei rendelő- intézet gyermekszemészetén- De hogy mennyire ott van, azt nem csupán munkatársai és a szülők tiszteletteljes viselkedésén lehet lemérni, hanem az apróságok ragaszkodásán is: A kórházi szemészeti osztályról áthoznak egy gyermeket. A jobb szeme teljesen bedagadt, és sivalkodik, ha csak közelít is feléje valaki. Dr. Vén Rezsőné kedves hangon beszél hozzá, észrevétlenül a térde közé fogja, és addig duruzsol a fülébe, míg végül megengedi nézni a szemét. Naponta átlagban hússzor kell ezt végigcsinálnia' mindig kedvesnek lenni, mindig megnyerőnek, minden gyereknek mondani valamit, ami speciálisan csak neki szól... Számtalan fénykép. Minden gyerekről kettő gyógyítás előtt, és teljes gyógyuláskor. Az ölébe veszi a fotókat, magyaráz: — Látja, ezt a fiút tavalyelőtt operáltuk- (A férje a kórházi szemészet főorvosa.) Éppen húsvét előtt engedtük haza, s bár a szemüveget mindig hordania kell, ő az ünnepre letette, és a falujában alig ismerték meg... — A kancsalság nyilván — Ugye- tetszik rám emlékezni? — majd amikor látta, hogy Valterné éppenséggel nem emlékszik, hozzátette: — Hát a látogató szobán, amikor az eskü volt a speciális alakulatnál, „N” községben. A néni is ott volt a fiánál. Mi a szomszéd asztalnál ültünk. Még beszélgettünk is. — Ja, persze-persze, aranyoskám, fáradjon beljebb. Mostanában olyan feledékeny vagyok — és hellyel kínálta a nőt. Az leült, sietve, kicsit hadarva mondta: — Hallottam, hogy a fia Itthon van szabadságon... — Igen, haza engedték... — mosolygott büszkén a mama. — ... és igaz, hogy valami szörnyű történt velük? Nem mesélte a fia? — De... mondta... — Nem tetszik tudni, kit tartóztattak le? — Kedves lelkem, valami Fazék, vagy Lábos, ha jól emlékszem, valami ilyesmit mondott — felelte bizonytalanul Valterné, — de várjon, itt van Vince a szomszéd szobában, a kis menyasszonykájánál, mindjárt szólok neki. — Lábas?! — állt fel a nő. — Az... Hát persze, hogy Lábas! Látja milyen feledékeny vagyok. Maradjon csak, máris szólok Vincének — indult az ajtó felé. — Szerelmes isten... A Feri... — és a nő fölugrott a székről. — A Feri... — hangja zokogásba fúlt. és kiszaladt a konyhából. (Folytatjuk) nagyon kihat az emberek életére — vetem közbe. — Rendkívül. Itt van ez a nagylány. Sajnos, ő túl későn jött, a látását nem tudtuk megjavítani, csupán kozmetikai jelentősége volt az operációnak. De hogy milyen óriási változáson esett keresztül utána! Levágatta a copfját, tupírozott, divatos ruhákban kezdett járni, és fél év múlva jött, hogy eljegyezték. Azóta boldog anya. — Fontos tehát a megelőzés? — A sikeres gyógyításnak az az alapja! Laikusok általában úgy tudják, hogy az izmok deformáltsága miatt ferdén áll a szemgolyó, és az operációval minden rendbejön. Nem így van' a szem- golyó azért fordul el, mert a gyermek nem a látótér közepén lát a legélesebben. Alapvető tehát, hogy minél előbb elkezdjük a szemtengely irányában kifejleszteni a legélesebb látást... És ha nem sikerül, csak akkor műtünk. — Van kockázat az operációval? — Semmi. De minek csináljuk, ha anélkül is meggyógyul. A rendelő felszerelésére külön is büszke. Joggal: az egyetemi klinikák után egyedül Salgótarján az a város az országban, ahol teljes a műszerállomány! • — Mi szeretett volna lenni serdülő korában? — kérdemElgondolkodik' — Harminc évvel ezelőtt nem volt ez a nagy pálya- választási dilemma. Én ezt már-már egészségtelennek tartom ... Tanultunk, mert a szüléink kiszorították rá a pénzt, a gimnázium utolsó évében aztán választottunk ... A leányaimnak nem is engedem a nagy tervezgetést. „Tanuljatok!” — mondom — „Most az a fontos”. Négyegész nyolctizedes átlagnál rosszabbat még nem is hoztak haza! — Három lány — töprengek- — Kettő gimnáziumban, egy pedig hatodikos az általánosban ... Éppen elég lehet. — A második műszak? — nevet. — Ne sajnáljon, öten vagyunk a családban, felosztottuk a tennivalókat... Aztán rátérünk a munkára- Annál is szabadkozik. Már- már elhiszem neki, amikor rátéved a tekintetem a kezére: nem agyonápolt „úri- asszonykéz”, hanem izmos, dolgos ujjak. A rendelőintézeti feladatokon kívül a férje osztályára is be szokott menni. Arról viszont már alig-alig hajlandó beszélni, hogy hivatásának, háziasszonyi és szülői kötelességének maradéktalan teljesítésén túl társadalmi munkára is talál időt: — Ez természetes — mondja. — Társadalomban élünk, nemcsak magunkra kell gondolnunk, hanem a közügyekre is. Többet erről nem is mond. Másoktól tudom meg, hogy a Madách gimnázium szülői munkaközösségének elnöke, hogy a megyei Nőtanács pedagógiai bizottságának tagja. — Élettapasztalatával, kiváló szakmai tudásával rengeteget segít — mondják a Nőtanácsnál. — És nem tudjuk olyan munkára megkérni, amire nemet mondana! ■ . •. Üjra nyílik az ajtó. Szemüveges kisfiú jön be édesanyjával. A gyerek otthonosan mozog, leveszi kabátját és megy a Szinoptofor- hoz. Előbb azonban, mintegy szemérmes-suttyómban, apró virágcsokrot tesz az asztalra. — Jaj, hóvirág! — vidámo- dik a főorvosnő. — Ez igazán kedves, Lacika! Köszönöm szépen! A szoba elsötétül, kezdődik a kezelés. S míg a sűrű félhomályban előkeresem a kabátomat, arra gondolok, hogy Szerémi Lacika nem csupán a saját háláját, szeretetét és tiszteletét fejezte ki a csokorral, hanem kicsit mindnyájunk megbecsülését is! Kunszabó Ferenc Gyakorlaton A Salgótarjáni Vendéglátóipari Technikum esti tagozatán negyvenötén ismerkednek a főzés tudományával, köztük üzletvezetők, felszolgálók. Havonta egyszer gyakorlati foglalkozáson vesznek részt a Karancs Szálló konyháján, ahol Elek István főszakács tanítja a hallgatókat. Képünkön: tálalási gyakorlat (Koppány György felvétele)
