Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-31 / 76. szám

4 NÖGRÄO T96S. március 31. csütörtök Két évtized eredményeiből Sokat fejlődött az elmúlt két évtizedben megyénk. Igen nagy gondot fordítottak a fiatalok nevelésére is, több új iskola, számos új tanterem biztosítja fiataljaink tanulá­sát. A legkisebbekről sem feledkeztek meg. Az egykori kas­télyokban gyermekotthonokat rendeztek be. A megye egyik büszkesége a Salgótarjáni Acélárugyár új hideghengerműve. Több mint 320 millió forintot költöttek az építésére. Termékei ma már eljutnak a keleti és nyu­gati országokba egyaránt 1956 augusztus elsején nyílt meg a Salgótarjáni Állami Aruház. Kilencmillió forintot költöttek építésére. A föld­szinten és az emeleten nyolc osztály várja a vásárlókat. Évi forgalma ma már meghaladja a 120 millió forintot A kisterenyei gimnázium. Korszerű épületébe a környező falvak dolgozóinak gyermekei járnak l Őszintén egy nehéz kérdésről Nem a szándék, a tett vizsgálata a döntő Sok gondolkodás után fog­tam tollat, hogy az „őszintén egy nehéz kérdésről” című írással kapcsolatban leírjam a véleményemet. Két alapelv­ből indultam ki a mérlege­lésnél. Az egyik a Rendtartás 18. §-ának 4. pontja, a másik a cselekvés erkölcsi tartalmá­nak összetevői: 1. az objektív környezet, 2. a szándék, 3. a külső tettek, 4. a következmé­nyek. A Rendtartás paragrafusai­hoz minden körülmények kö­zött meggyőződésből kell pe­dagógiai eljárásunkban ra­gaszkodnunk. Már az a kö­rülmény elgondolkodtató, hogy az idézett paragrafus milyen sok előzetes intézkedés, meg­fontolás után javasolja csak valamiféle büntetés kiszabá­sát: „A büntetés nem lehet megtorló, vagy megalázó jel­legű. Testi fenyítést nem sza­bad alkalmazni.” Pedagógiai gyakorlatunkból tudjuk, hogy a jutalmazások­kal sokszor milyen eredmé­nyeket tudunk elérni olyan esetekben is, amikor szinte ta­nácstalanak vagyunk. A nevelő és a tanuló közti viszonyt sok tényező befolyá­solja. Minden tanuló egy-egy külön világ, nem ugyanaz, mint a másik. A cikkből any- nyi válik ismertté, hogy az N. Z. által inzultált diák elké­nyeztetett gyerek. Kérdés, hogy ezen a kategórián belül az elkényeztetettség milyen negatív vonásokban domboro­dott ki? Az is kérdés, hogy az em­lített tanuló osztályfőnöke mi­lyen kapcsolatot tartott fenn a szülőkkel? Gyakran fegyel- mezetlenkedő-e a gyerek? Az úttörő csapatban milyen mó­don igyekeztek pajtásai segít­ségével a rajvezető, a csapat- vezető ráhatásával nevelni a gyereket? A szülői munkakö­zösség aktívái foglalkoztak-e ügyével olyan vonatkozások­ban, amelyek a tanuló maga­tartásának megjavítását cé­lozták? Jóllehet, sok kérdést vetettem fel, de ezek mind szükségesek a nevezett diák egyéniségének és külső kör­nyezetének megismeréséhez. Elvitathatatlan, hogy N. Z. nevelő, — mint ahogyan ez a cikkből kitűnik — jót akart. Ez abból is látszik, hogy a ta­nulók általában szerették. Ezt bizonyítja, hogy aláírást gyűj­töttek visszahelyezése érdeké­ben, bár véleményem szerint ez igen kétélű dolog. Mégis, az a lényeges, hogy nem a szárv- dék, hanem a tett vizsgálata dönti el annak értékét. Hiába a jó szándék, ha a cselekedet rossz. összegezve: N. Z. cselekede­te helytelen. Nem ezt védem akkor, amikor megemlítem, hogy tapasztalatlanságát, amely részben fiatal korából adódik, mérlegelni kellene a rászabott büntetésnél. Ugyanis felvetődik a tantestületben dolgozó tapasztaltabb nevelők és az iskola vezetőinek fele­lőssége is. A cikkben az is szerepel, hogy más nevelők is alkalmaztak testi fenyítést. Ilyen előzmények után esete úgy tűnik, mintha elrettentő példaként csak ő állna a töb­biek előtt. Nem mentségére — csupán jövője érdekében — érdemes lenne mérlegelni a ta­nulók iránti szeretetét, tetté­nek indító okait, idegállapo­tát, a tanuló magatartását, amellyel a tettet kiváltotta. Magam részéről mind a tanít­vány, mind a nevelő szem­pontjából figyelmeztetéssel, illetve áthelyezéssel oldottam volna meg a problémát. Így a pedagógusnak alkalmat adtam volna bebizonyítani, hogy tet­tét valóban megbánta-e, il­letve rátermett-e minden vo­natkozásban a nevelői pályá­ra? Végül: a nevelés valóban társadalmi ügy. Mégis talán úgy lenne helyesebb, ha az ilyen és ehhez hasonló ese­teket elsősorban a pedagógu­sok szaklapjaiban vitatnánk meg. Luspay Antalné tanítónő Drégelypalánk A felszabadulási évforduló eseményei Salgótarjánban Hazánk felszabadulásának 21. évfordulója különlegesen gazdag lesz Salgótarjánban. Három és féléves nagy mun­ka után befejezéshez érke­zett a József Attila Megyei Művelődési Ház építése s a megnyitásra április 3-án kerül sor. Már a délelőtti program méltó bevezetője a nap köz­ponti eseményének. Az eddi­gi városi művelődési otthon Felszabadulás úti termeiben 11 órakor nyűik meg a II. Északmagyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás. A József Attila Megyei Mű­velődési Ház megnyitó- és avató eseményére hazai és külföldi vendégek meghívott közönség előtt este 6 órai kezdettel kerül sor. Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára mond ünnepi beszédet, majd az új létesítményt Sándor Ele­mér, Salgótarján városi ta- nács-vb elnöke veszi át a város gondjaiba. Az ünnepsé­get követő műsorban közre­működik Horváth Ferenc ér­demes művész, Bücher Mihály Liszt-díjas zongoraművész, Géczy Éva és Péter László, az Állami Operaház balettmű- vész-kettőse, Szecsődi Irén kétszeres Liszt-díjas operaéne- kesnő, érdemes művész, Dub­novszki Tatjana énekesnő va­lamint Virág László zeneisko­lai igazgató vezénylésével a József Attila megyei Művelő­dési Ház zenekara. Április 4-én reggel 7 óra­kor zenés ébresztő lesz Sal­gótarjánban, majd délelőtt 10 órakor a felszabadulási em­lékmű koszorúzási ünnepségé­re ikerül sor a Szabadság- térenT' Délelőtt 11 órakor a Tanácsköztársaság-téren az új KISZ-tagok tesznek ünnepé­lyes fogadalmat, délután fél 5-kor és este 8 órakor az új művelődési ház Sztárok és gitárok című műsoíán szóra­kozhatnak a jazz és a könnyű műfaj kedvelői. Feszt"váll előzetes: A felsőpetényi kastély. Valamikor a földesűr kényelmét szolgálta. Most az állami gondozásra szoruló gyermekek boldog otthona Több mint százharminc tanulót várnak Bemutatjuk a Cyklon, a Modern Jazz Quartet és a Saturnus A harmadik ötéves tervben ismét nagy rekonstrukció színhelye lesz a Salgótarjáni Acélárugyár. Felépítésre ke­rül a süllyesztékes kovácsoló­gyár és az új huzalmű. A két új létesítmény sok régi és új szakmunkást kíván. Ezért a gyár vezetősége már az idén hozzákezd a szakember kép­zéshez. A legnagyobb igény a ko­vácsipari tanulóknál jelentke­zik. Éppen ezért az idén fő­leg ebbe a szakmába iskoláz­nak be. A tervek szerint 55 főt. Az előbbieken kívül fi­gyelembe véve a gyár fejlő­dését más szakmába is vár­nak jelentkezőket. Így a for­rasztó szakmába 40 fiatalt. Ezen kívül 16 helyet biztosí­tottak az öntő, 28-at pedig az edző-hőkezelő tanulóknak. Pontosan 52 zenekar jelen­tette be eddig részvételi szán­dékát a II. Országos Amatőr Jazz- és Tánczenekari Fesz­tiválra. Május 13-ig, a fesz­tivál kezdetéig bőven van ;dó. Mégis már korábban megkez­dődött az országosan is nagy érdeklődésre számot tartó könnyűzenei esemény előké­szítése. Salgótarjánban közép- iskolás diákok készülnek a zenekarok fogadására és ki­ragasztásukra várnak a fesz­tivál plakátjaL Természetesen a zenekarok sem tétlenkednek. Az ötven­kettőből mutatunk most be — minden különösebb válo­gatás nélkül — hármat. A zalaegerszegi Cyklon együttesről a legilletékesebb, a zenekar vezetője, Orbán Sándor beszél: — Három éve alakult az együttes öt zenerajongó fia­tal összefogásával. Zongora, gitár, két szaxofon — B-te- nor és Es-alto — továbbá dob volt a hangszeres összetéte­lünk. Szombaton és vasárna­ponként a KISZ bizottság if­júsági klubjában játszottunk. Az együttes átlagos életkora 16 év volt a legidősebb — 18 éves — én voltam akko­riban. Tóth Jancsi a gitáros éppenhogy betöltötte a tizen­negyedik életévét. — Mit játszottak legszíve­sebben? — A Rock’n roll-t kedvel­tük, a közönség is azt sze­rette. öt rövid hónap után Kaposvárott vendégszerepel­tünk. Attól kezdve minden helyi rendezvényen, megyei fesztiválon, a Ságvári Endre Kulturális Szemlén fellép­tünk és — elsők lettünk. A tánczenekarok Kőszegen meg­rendezett első országos bemu­tatóján is közönség elé lép­hettünk már. — Mi maradt meg az ak­kori zenekarból? — Úgyszólván semmi. B-te- noristánk 1964-ben bevonult katonának, s ezzel az együt­tes összetétele, sőt, stílusa is megváltozott. Dobosunk rit­musgitárra cserélte fel a dob­seprőt, egy új tag — Kre- csár Péter személyében ta­láltuk meg az együttes ide­ális dobosát. Két hónapig „gyúrtuk” a luxemburgi stí­lust. — Az eredmény? — Kezdetben mérsékelt si­ker. Az 1965-ös Ki mit tud-on már a selejtezőben kiestünk a versenyből. Szombathelyen az Amatőr Jazz- és Tánc­zenekarok I. Országos Fe.iZ­zenekart tiválján viszont „Ezüst Dip­lomát” kaptunk a sikeres sze­replésért. — Példaképük? — Feltűnése óta a Shadow,s- együttes. Művészi fokra emel­ték a gitárzenét.. A debreceni Modern Jazz Quartet zenekar vezetőjének, Dr. Kiss Ernőnek adjuk át a szót: — Együttesünk négytagú. A vibraf ónnál: Fazekas László, dobosunk: Mátyás Ferenc, a bőgő Fazekas Csaba kezében szól. Jómagam a zongorát vá­lasztottam, de a többiek is jól játszanak jazzt ezen a hangszeren. Leggyakrabban az Egyetemi Jazz Klubban sze­repelünk, de szívesen és gyakran fellépünk a debre­ceni Irodalmi Színpad mű­sorain is. Legutóbb a Húsz­évesek című műsorban volt „zenei szerepünk”. Február végén közvetítette a rádió. — Az együttes nevéből is kitűnik, de a tevékenységük is arra utal, hogy elsősorban jazzt játszanak. — Gyakorlatban és elmélet­ben is. Mind a négyen rend­szeresen jazz-történeti elő­adásokat tartunk különböző klubokban. Az előadások nép­szerűek, és nemcsak a fiata­Nég\f százezer ember érdekében Csaknem ötszáz motorke­rékpáros veszítette életét hazánkban az utóbbi két és háromnegyed év alatt köz­úti közlekedési baleset kö­vetkeztében. Minimális ki­vételtől eltekintve valamen­nyien fejsérülést szenved­tek. A tragikus esetek kö­zül néhányra még az esz­tendők távolából is emléke­zünk. A Balatonra motorozó jegyespárra, vagy a fiatal mérnökre, aki új diplomájá­val táskájában robogott boldogan szüleihez... Négyszázezer ember ér­dekében — ennyien járnak Magyarországon motoron — fogott össze a Belügymi­nisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint az ipar és a ke­reskedelem. A minisztériu­mok elrendelték a becsa­tolt bukósisak viselését mind a motorkerékpár-ve- zelők, mind a motorkerék­párok utasai számára; az utóbbiak pedig előállították, s megvásárlásra kínálják az életmentő jelentőségű bukósisakokat. Akadnak még. akik vir­tuskodásból vonakodnak feltenni a sisakot; vannak, akik kényelmetlennek ta­lálják. Bizony, nem hősies­ség, hanem — mondjuk meg keresetlenül: ostoba­ság a felesleges kockázat- vállalás. A könnyű sisakot hamar meg lehet szokni; semmivel sem kényelmetle­nebb, mint például egy új cipő... Jócskán kerül a nők között, aki frizuráját félti a bukósisaktól, — de koponya­csontját a töréstől nem. E hó 31-e az utolsó nap, amikor még nem kockáztat ezer forintos bírságot az, aki motorkerékpáron bu­kósisak nélkül közlekedik. Az elkövetkező hetek, évek alatt azonban ne a bírság­tól rettegés csatoltassa be a sisakot, hanem az okos be­látás, saját életünk védel­me egy talán bekövetkező karambol esetére. lók az idősebbek is szívesen hallgatják. — A tanítás, ismeretter­jesztés mellett nem hanyagol­ják el a tanulást sem? — Mindnyájan résztveszünk szakiskolai hangszeres kép­zésben. Vibrafonosunk tanár­képzőre jár. — Mit várnak a fesztivál­tól? — Reméljük. színvonalas küzdelem lesz a jazz kategó­riában. Végül a Szombathelyi Ifjú­ság Háza — Saturnus elne­vezésű tánczenekaráé a szó. Novák Géza szaxofonos egyik alapító tagja az együttesnek: — Két -éve kezdtünk. Egy tehetségkutató versenyen lép­tünk fel először. Már csak hárman vagyunk a régi gár­dából. Kiss Jenő dobos, Laka­tos Ferenc zongorista, meg én. Sokat kísérleteztünk, amíg kialakítottuk a jelenlegi együttest. Próbálkoztunk pisz­tonnal, bőgővel, végül az egy­re népszerűbbé váló gitárze­nénél kötöttünk ki. Tavaly nyáron három gitáros csat­lakozott hozzánk. Büki Jó­zsef szóló, Varga Imre kísé­rő, míg Miston Tibor basszus- gitáron játszik. — Milyen versenyeken, ren­dezvényeken szerepeltek már? — Kulturális szemlén. Ki mit tudón, rendszeresen ját­szunk az Ifjúság Háza tán­cos estjein, az alapszerveze­tek klubdélutánjain és a nyá­ri építőtáborokban. — Céljuk? — A szolid, dallamos, ha­gyományos tánczene elemeit felhasználó gitárzene művelé­se. 'nataki)

Next

/
Thumbnails
Contents