Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-30 / 75. szám
9 NOOR ÄD 1966. március 30 srerda Megnyílt az SZKP XXIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Az SZKP Központi Bizottsága tök Hetesen egyetért más kommunista pártoknak azzal a véleményével, hogy a kommunisták internacionalista egységének, az élet által felvetett új problémák kollektív vizsgálásának fontos és bevált formája a kommunista pártok nemzetközi tanácskozása. Mi — jelentette ki Leo- nyid Brezsnyev — újabb tanácskozás mellett vagyunk. amikor erre megérnek a feltételek. Továbbra is kérlelhetetlenül harcolunk a revizionizmus. a dogmatizmus ellen, a nacionalista megnyilvánulások ellen, síkra széliünk a marxista— leninista tanítás alkotó fejlesztéséért. Az elmúlt években a nemzeti felszabadítás, a gyarmati elnyomás elleni népi harc ügye jelentősen előrehaladt — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Azoknak a népeknek, amelyek még harcban állnak a külföldi hódítókkal, szabadságukért és függetlenségükért küzdenek, az SZKP és a szovjet nép a jövőben is aktív támogatást és reális segítséget nyújt. A beszámolóban Brezsnyev megelégedését fejezte ki a Szovjetunió és a független ázsiai és afrikai országok döntő többsége közötti kapcsolatok sikeres fejlődése felett. „Az utóbbi évek fontos eseménye volt, hogy egy sor fiatal felszabadult onszág a haladó társadalmi fejlődés útjára lépett” Gyakorlatilag megerősítette ez az 1960-as moszkvai tanácskozásnak azt a megállapítását, amely szerint megvan a lehetősége annak, hogy a ielszabadult népek a fejlődés nem kapitalista útján haladjanak. „Komoly társadalmi átalakulásokat valósítottak meg az olyan országokban, mint az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria, Mali, Guinea, Brazzaville-! Kongó, Burma.” Az SZKP Központi Bizottságának első titkára korunk lényeges tényezőjének nevezte az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek összefogásának erősödését. Fokozódott a háborús veszély Leonyid Brezsnyev, miután ismét megerősítette, hogy a szovjet állam békepolitikája változatlan, kijelentette: az imperialisták, mindenekelőtt pedig az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak agresszív cselekményei miatt fokozódott a háborús veszély. Ilyen körülmények között a Szovjetunió politikája arra irányul. hogy határozottan visszavágjon az agresszív erőknek, ellene szegüljön a nemzetközi helyzet további kiélezésének, harcoljon a világháború kirobbanásának veszélye ellen A szónok a továbbiakban az amerikai imperializmus vietnami agressziójával foglalkozott. „Washington felelőtlenül azzal fenyegetőzik, hogy még lobban kiterjeszti a hadműveleteket” — mondotta Brezsnyev. ..A Szovjetunió a világ békeszerető népeivel eeyütt erélyesen követeli a Vietnam elleni amerikai agresszió megszüntetését.” Határozottan kiielentiük: az aeresszorok. amikor megvalósítják a vietnami nép elleni szégyenletes háború „eszka- láció'át” szembetalálják magukat azzal az egyre növekvő támogatással, amelyet a Szovietunió és Vietnam más szocialista barátai és testvérei a vietnami népnek nyújtanak. „Vietnam nőne űr lesz saját hazájában és soha senki nem olthatja ki a szocializmus fáklyáját, amelyet magasra tart a Vietnami Demokratikus Köztársaság.” A Szovjetunió síkraszáll a vietnami probléma rendezéséért azoknak az elveknek alapján, amelyeket a VDK kormánya és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadjtási Front fejtett ki. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak érdeke fűződik az európai biztonság garantálásához. Kijelentette, hogy „napjainkban a békére nézve egyik legveszélyesebb tényező az a sajátságos kétoldalú katonai szövetség, amely az Egyesült Államok és az NSZK kormánykörei között kialakul". Ez a két partner „igyekszik' fokozni a nemzetközi feszültséget Európában”. A Szovjetunió sohasem egyezik bele, sohasem békéi meg azzal, hogy a nyugatnémet militaristáknak atomfegyvereket adjanak. Megfékezni az agresszort Leonyid Brezsnyev nagyra értékelte az NDK békeszerető politikáját, rámutatott, hogy a szocialista közösség hadállásai Európában szilárdak. „Mélységes meggyőződésünk — mondotta —, hogy továbbra is érvényes a nemzetközi kommunista mozgalomnak az a következtetése, hogy meg lehet fékezni az agresszort, el lehet hárítani az új világháborút.” De csak valamennyi békeszerető erő aktivitása válthatja valóra ezt a lehetőséget. A béke védelmében külön szerepet kell betöltenie a szocialista országoknak. At SZKP tehát szüntelenül gondoskodik az ország védelmi erejének szilárdításáról, a szocialista országokkal való harci szövetség erősítéséről. Leleplezve az imperializmus agresszív politikáját — jelentette ki Brezsnyev —, ugyanakkor következetesen és változatlanul követjük a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének irányvonalát. Brezsnyev miután foglalkozott a Szovjetunió és a ka pitalista országok közötti kapcsolatokkal, kitért a még megoldatlan fontosabb nemzetközi kérdésekre. Kijelentette, meg kell szüntetni a külföldi haditámaszpontokat idegen területen, meg kell fékezni és meg kell szüntetni az imperialisták által kirobbantott fegyverkezési hajszát, gyakorlati lépéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés irányában. Említést tett más szovjet béke javaslatok időszerűségéről. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a hét éves terv (1959—1965) eredményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy ezekben az években a Szovjetunióban 58 százalékkal emelkedett a társadalmi össztermelés és 84 százalékkal az ipari termelés. A népgazdaság termelési állóalapjai 92 százalékkal növekedtek. Nyugati koholmányok Lényegesen megváltozott ? szovjet társadalom szociális struktúrája. A munkások 'étszáma 7 esztendő alatt 14 millióval, a szakembereké és a hivatalnokoké pedig 7 millióval növekedett a Szovjetunió részaránv? a világ ipari termelésében állandóan emelkedik (1965-ben csaknem 20 százalék volt, a második világháború küszöbén pedig még 10 százaléknál is kevesebb.) „A mezőgazdaság lemaradása észlelhetően fékezni kezdte haladásunkat, negatívan befolyásolta a könnyű- és élelmiszeripar fejlődésének ütemét; nem tette lehetővé, hogy teljes mértékben megvalósítsuk a nép életszínvonalának emelésére megjelölt intézkedéseket” — állapította meg Brezsnyev. Az utóbbi években „bizonyos összhang-hiány mutatkozott a nehézipar egyes ágazatainak fejlődésében”, észlel- hetővé vált „a termelés fejlődési ütemének és a munka termelékenységének lassúbbodása, a hatékonyság csökkenése a termelési alapok és a beruházások kiaknázásában”. A szónok megjegyezte, hogy „a hétéves terv kidolgozásánál szubjekti- vista okokból bizonyos számítási hibák, előrefutások történtek”. Az új tervezési és gazdasági ösztönzési rendszert barátaink helyesen értelmezték és — ahogy ez már lenni szokott — ellenségeink igyekeznek elferdíteni. Leonyid Brezsnyev „elejétől végig nevetséges koholmánynak nevezte a reakciós sajtónak azt az állítását, hogy a szovjet gazdaság — úgymond — „válságban van” és hogy „letér a szocializmus útjáról”. „Ha a központosított tervszerű népgazdasági irányítás erősítését országunkban összekapcsoljuk a vállalati kezdeményezés és önállóság további fejlesztésével, ez azt bizonyítja, hogy a szocialista gazdálkodás elveit egyre helyesebben, egyre hatékonyabban alkalmazzuk. Az új ötéves terv „új fontos szakaszt jelent a szovjet népnek a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtéséért folyó harcában” — mondotta a szónok. „Az új ötéves időszakra vonatkozó fő feladatok meghatározásánál azt is tigyciembe vettük, hogy tovább kell erősítenünk gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal és a fejlődő államokkal”. A társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem gyors növekedési üteme, továbbá a termelőeszközök gyártása növekedési ütemének (49— 52 százalék) és a fogyasztási cikkek gyártása növekedési ütemének (43—46 százalék) lényeges közeledése jellemzi az 1966—1970 közötti !dő- szakra szóló új ötéves tervet. „Amint a felsorolt számadatokból is kitűnik — a párt a jövőben is a nehézipar elsődleges fejlesztésének, a termelőeszközöket gyártó nép- gazdasági ágak gyorsabb ütemű fejlesztésének politikáját folytatja — mondotta a szónok, majd megállapította, hogy a szovjet ipar műszaki fejlettségi szintjét, a munkások és a szakemberek képzettségét tekintve világviszonylatban is élre került. Feladatok a mezőgazdaságban A mezőgazdaság fejlesztése területén továbbra is a sze- rnestermények hozamának növelése a legfőbb feladatunk. „A mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztése megköveteli a falusi termelési viszonyok további tökéletesítését A sokéves tapasztalatok meggyőzően bebizonyították a társadalmi termelés mindkét szervezeti formájának — a kolhozoknak és a szovhozok- nak az életképességét. Ugyanakkor azonban az utóbbi években kísérletek történtek arra, hogy indoko- 'atlanul szovhozzá szervezzenek át sok kolhozt. Az 196: márciusában tartott plénum kijavította ezeket a hibákat” — állapította meg a szónok, majd felvetette azt a kérdést, „nem kellene-e választott kői hoz-szövetkezeti szerveket létesíteni kerületi, területi, köztársasági és országos szinten.” „Az irányításnak ez a demokratikus formája lehetővé tenné, hogy alaposabban kihasználjuk a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit a mezőgazdasági termelés további fejlesztése érdekében” — jelentette ki Brezsnyev. Beszámolójának az életszínvonal emelésével, a tudomány és a kultúra fejlesztésével foglalkozó fejezetében Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme — amely a világon egyike a legnagyobbaknak — a múlt évben meghaladta a 190 milliárd rubelt. Lakásépítkezésekre öt év alatt 35 milliárd rubelt költöttek; az új ötéves tervben tíz milliárddal többet költenek erre a célra. A lakosság reáljövedelme az ötéves tervidőszak alatt körülbelül 1.3-szeresen növekszik. Az SZKP Központi Bizottságának az a véleménye, hogy a dolgozók jövedelmének növelését főképpen a munkások és alkalmazottak bérének emelésével, a kolhozokban végzett közösségi munka magasabb bérezésével kell biztosítani. Az ötéves terv előirányozza, hogy a kiskereskedelmi árakat bizonyos áruknál termelésük és a munkatermelékenység növekedésének mértékében csökkentsék. fl szocialista művészet Az ötéves terv előírja, hogy mindenütt fokozatosan álljanak át az ötnapos munkahétre azzal, hogy ebből haszna legyen a dolgozónak is és az államnak is. Az ötéves terv időszakában tovább javítják a nyugdíjasok helyzetét: felemelik a legalacsonyabb nyugdíjakat, a nyugdíjellátást, — a munkások és alkalmazottak nyugellátási szintjén — kiterjesztik a kolhoztagokra, javítják a rokkantsági ellátást. Leonyid Brezsnyev miután megemlítette, hogy a Szovjetunióban 660 000 tudományos dolgozó, vagyis a világ tudományos dolgozóinak egynegyede tevékenykedik — szólt az irodalmi és a művészeti személyiségek szerepéről. Megjegyezte, hogy a párt ellenzi az adminisztrációs és önkényes döntéseket művészeti és irodalmi kérdésekben, majd így folytatta: változatlanul szem előtt tartjuk a művészet pártosságának, a kultúra területén történő dolgok osztályszempontból történő értékelésének elvét. A szocialista művészet mélységesen optimista és életigenlő. Ez természetesen nem jelenti azt. hogy csak a jóról lehet imi. Ismeretes, hogy nálunk igen sok a nehézség, a fogyatékosság, s ezek igazságos bírálata a művészeti alkotásokban hasznos és szükséges, mert ez lehetővé teszi a szovjet emberek számára, hogy leküzdjék a fogyatékosságokat. Sajnos, akadnak a művészetnek olyan kontárai is, akik a nép segítése helyett szakmájukká kiáltják ki rendszerünk bemocsko- lását, hős népünk rágalmazását. Termesztésen, ilyen emberek nálunk kevesen vannak. Ezek egyáltalán nem képviselik alkotó értelmiségünk érzéseit és gondolatait, amelyek elválaszthatatlanul egybekapcso- iódnak a népnél, a oárttal. Ezeknek a kontároknak még a szocialista haza érdekei sem drágák, ami pedig minden szovjet ember számára szent dolog. Tökéletesen érthető, hogy a szovjet nép nem húnyhat szemet az ilyen emberek szégyenteljes tevékenysége felett. Ügy bánik el velük, ahogy megérdemlik — hangoztatta a beszámoló. Hangsúlyozva a párt figyelmét az értelmiség igényei iránt, Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogy az alkotó szervezetekben és intézményekben meg kell teremteni a művészi igényesség, az elvhűség és néppel szembeni állampolgári felelősség légkörét. Leonyid Brezsnyev beszámolójának befejező részében foglalkozott az SZKP szerepének növekedésével a szovjet társadalom életében, sorainak erősödésével, a tömegekhez fűződő kapcsolatainak szilár- dulásával, munkája formáinak és módszereinek tökéletesítésével. Az SZKP Központi Bizottságának októberi plénuma (1964) — jegyezte meg Brezsnyev — „kifejezte a pártnak azt a megmásíthatatlan akaratát, hogy fejleszti és szigorúan betartja a pártéletnek és a vezetés elveinek lenini normáit”. Az októberi plénum szerint „Az októberi plénum határozatai alapján a gazdasági és pártélet területén kiküszöbölik azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyek kapcsolatosak voltak a párt-, a tanácsi- és a gazdasági szervek indokolatlan átszervezésével”. A plénum „pozitív befolyást gyakorolt a párt, a a szocialista állam, az egész szovjet társadalom életének és tevékenységének minden területére. A plénum ragyogó tanúbizonysága volt a párt tömör összeforrottságának és egységének, politikai érettségének, ama képességének, hogy bátran és határozottan el tudja hárítani mindazt, ami gátolja haladásunkat.” Az SZKP-nak ma 12 millió 471 ezer tagja és tagjelöltje van (a beszámolási időszakban 2 millió 755 ezerrel emelkedett a létszám). A párt minőségi összetétele jól tükrözi a régi fiatal kommunisták társítását (a pártban a tagoknak több mint fele 40 évesnél fiatalabb). Ma minden egyes belépővel szemben támasztott magas követelményeket diktálja az az óriási felelősség, amelyet a lenini párt visel a szovjet nép előtt. A tanácsok tevékenységének megjavítását — hangzik a beszámoló — további demokratizálásuk alapján kell megvalósítani. Javasoljuk, vezessék be, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán beszámoljon a Minisztertanács. a legfontosabb törvény- javaslatokat bocsássák össznépi vitára, a gazdasági, társadalmi, kulturális és államépítési kérdések széles körét bocsássák megvitatásra a Legfelsőbb Tanács ülésszakain. A szónok miután aláhúzta a szovjet szakszervezetek nagy szerepét a kommunizmus építése feladatainak megvalósításában, megemlítette, hogy a szovjet társadalom aktív alkotóereje a lenini Komszomol, amely 23 millió fiatalt tömörit és a szovjet ifjúság vezetője. Az ifjúság körébén végzett eszmei nevelőmunkának megvannak a fogyatékosságai, — jegyzi meg beszámolójában Brezsnyev. — Egyes párt- és Komszomolszervezetek időnként nem számolnak azzal, hogy az ifjak és lányok mai nemzedéke nem járta meg a forradalmi harc és edzés azon kemény iskoláját, amely osztályrészül jutott az idősebb nemzedéknek. „Egyes fiatalemberek kívül akarnak maradni a jelenlegi életen, élősdi beállítottságúak” — mondotta, majd kijelentette: „az egész pártnak becsületbeli Ügye. hogy a fiatalságot forradalmi körünkhöz méltóan nevelje.” Módosítások Az SZKP Központi Bizottságának első titkára a kongresz- szus elé terjesztett néhány módosítást és kiegészítést az SZKP szervezeti szabályzatához. E módosítások értelmében a szervezeti szabályzat kimondaná, hogy a 23 évnél fiatalabb személyeket csak a Komszomolon át lehet felvenni a pártba: három év helyett legalább ötéves párttagság kell ahhoz, hogy valaki tagfelvételt kérő személyt a pártba felvételre ajánlhasson; bizonyos módosításokat kell életbe léptetni a pártból való kizárás rendjét illetően. A módosító indítványok javasolják, hogy a Központi Bizottság Elnökségét nevezzék a Központi Bizottság Politikai Bizottságának, mert ez az elnevezés „pontosabban tükrözi pártunk legfőbb politikai szervének, annak a szervnek a tevékenységét, amely a Központi Bizottság két plénuma között pártunk munkáját irányítja”. „Az élet megmutatta, hogy a pártszervek és vezető kádereik cserélésének és felváltásának jelenlegi normái nem váltak be, a pártalap- szervezetek titkárai nagyon gyorsan váltogatták egymást, helyenként pedig a káderek hozzáértés és politikai erények szerint történő kiválogatásának elvét formális megfontolásokkal kezdték helyettesíteni. A módosító javaslatok azt indítványozzák, hogy hagyják érvényben a rendszeres megújítás és a folyamatosság elveit, amelyek régóta érvényesek a pártban, azokat a normákat pedig, amelyek ezt a folyamatot szabályozzák, hagyják ki a szervezeti szabályzatból. A módosító indítványok javasolják továbbá, hogy állítsák vissza a gyakorlatban i két kongresszus közötti időszakokban az országos pártértekezleteket, nyilvánítsák célszerűtlennek a SZKP Oroszországi Irodájának fenntartását, mivel ez a szerv az SZKP Központi Bizottságával párhuzamos tevékenységet fejt ki. A párt eszmei-nevelő munkáját elemezve Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta. hogy a Szovjetunióban a szocializmus minden nagy győzelmét a marxizmus-leninizmus talaján vívták ki. „Ellenségeink hiába reménykednek abban, hogy a kom • munista párt és a szovjet nép elfajul. Véssék jól eszükbe, hogy ez sohasem következik be”. Leonyid Brezsnyev beszámolója végén hangsúlyozta: „a burzsoá ideológia ellent harcnak minden körülmények között engesztelhetetlennek kell lennie, mivel osztályharcról, az emberért, az emberi méltóságért és szabadságért folyó harcról, olyan küzdelemről van szó, amelynek célja a szocializmus és a kommunizmus hadállásainak megszilárdítása, olyan küzdelemről, amely a nemzetközi munkásosztály érdekeinek védelmében folyik”.. A küldöttek meghallgatták az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentését, amelyet Leonyid Brezsnyev első titkár ismertetett, valamint az SZKP Központi Revíziós Bizottsága elnökének, Nonna Muravjovának 'pszámolóját. Ma reggel moszkvai idő szerint 10 órakor (magyar idő szerint 8 órakor) a kongresszus folytatja munkáját és megkezdi a két beszámoló feletti vitát.
