Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

Vilás proletárjai. egyesüljetek! AZ MSZMP NOGRAD M E G V E I B I Z O TT S Á G A JÉ S A MEGYEI TANÁC XXII. ÉVF. 75. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1966. MÁRCIUS 30. SZERDA Célszerűbb í»épi beruházót, olcsóbb kivitelezést , ... M old.) Vélemények egy témára ,.. old) Látogatás a pásztói járásban ,4 old) Megnyílt az SZKP XXIII. kongresszusa Leonyid Brezsnyey terjesztette elő a központi bizottság beszámolóját A Kreml Kongresszusi Palotájában kedden délelőtt megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. Kongresszusa. A kongresszu­son mintegy 12 millió párttag és tagjelölt kép­viseletében ötezer küldött vesz részt, vagyis több, mint eddig bármelyik kongresszuson, ami a taglétszám növekedésének az eredmé­nye. Jelen van a világ csaknem összes kom­munista és munkáspártjának küldöttsége, csu­pán néhány — közöttük a Kínai Kommunista Párt — nem tartotta elfogadhatónak a meg­hívást. A Magyar Szocialista Munkáspártot Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárá­nak vezetésével háromtagú küldöttség képvi­seli, amelynek tagjai: Biszku Béla és Komó­csin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai. Több országból, különösen a harmadik vi­lág országaiból demokratikus pártok, köztük az Arab Szocialista Unió, és az Algériai Fel- szabadítási Front — megfigyelő delegációt küldtek a kongresszusra. A küldöttek hosszantartó tapssal köszöntöt­ték az elnöki emelvényen a párt vezetőit, élükön Leonyid Brezsnyevvel, Alekszej Koszi- ginnal és Nyikolaj Podgornijjal. Lelkes ün­neplés fogadta a kongresszuson résztvevő külföldi pártküldöttségeknek az elnöki emel­vényen helyet foglaló vezetőit. Leonyid Brezsnyev, a Központi Bizottság első titkára lépett a mikrofon elé, és a Köz­ponti Bizottság megbízásából megnyitotta a tanácskozást. A küldöttek nevében üdvözölte a külföldi testvérpártoknak a teremben he- lyetfoglaló küldötteit. Bejelentette, hogy a kongresszuson nyolcvanhat országból vannak jelen a kommunista és munkáspártok, s a haladó baloldali pártok és mozgalmak kép­viselői, akiket a jelenlevők forró tapssal kö­szöntöttek. A kongresszus Brezsnyev javaslatára egy­perces néma felállással adózott a szovjet és a nemzetközi kommunista mozgalom XXII. kongresszusa óta elhunyt kiemelkedő szemé­lyiségei emlékének. A küldöttek ezután egyhangúlag elfogadták a tanácskozás napirendjét, amely a következő: 1. Az SZKP Központi Bizottságának beszá­molója a XXII. kongresszus óta végzett mun­káról. Előadó: Leonyid Brezsnyev, a Központi Bizottság első titkára. 2. A Központi Ellenőrző Bizottság jelen­tése. Előadó: N. Muravjova, a bizottság el­nöke. 3. Az SZKP XXIII. kongresszusának irány­elvei a Szovjetunió 1966—1970-re szóló nép­gazdaságfejlesztési ötéves tervéről. Előadó: Alekszej Koszigin, a Szovjet Minisztertanács elnöke. 4. A párt új központi szerveinek megvá­lasztása. Ezt követően az első ülésen elnöklő Mihail Szuszlov felkérte Leonyid Brezsnyevet, a Köz­ponti Bizottság beszámolójának előterjesztésé­re. Brezsnyev a küldöttek viharos tapsától kí­sérve lépett a szónoki emelvényre. A* Központi Bizottságainak beszámoló jelentése A XXIII. pártkongresszus beszámoló jelentésében Leo­nyid Brezsnyev mindenekelőtt a legutóbbi pártkongresszus (1961.) óta eltelt időszakot jel­lemezte. Kijelentette: az SZKP ezekben az években a XX. és a XXII. pártkongresszuson meghatározott irányvonalhoz igazodva, megtorpanás nélkül vezette a szovjet népet a kommunista építés útján. Az előadó aláhúzta: a párt minden tevékenysé­gét a program végrehaj­tására irányította. A párt­ban megszilárdultak a pártélet lenini elvei. A XXII. pártkongresszus óta eltelt időszakot az jel­lemzi, hogy szakadatlanul nö­vekedett a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer nemzetközi befolyása; a gyar­mati elnyomás ellen, a füg­getlenségért és a haladásért küzdő országok és népek újabb győzelmeket értek el; aktivizálódott a munkásosz­tály harca a tőkés országok­ban; tovább fejlődött a nem­zetközi kommunista- és mun­kásmozgalom. Másrészről folytatódott a kapitalizmus általános válsá­ga elmélyülésének, a tőkés országok közötti ellentmondá­sok' fokozódásának folyamata. Az imperializmusnak. de mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamok imperialista köreinek agresszivitása folytán a nem­zetközi helyzet éleződött. En­nek ellenére az imperializmus, bár­milyen eszközhöz vágy- módszerhez nyúljon is. képtelen feltartóztatni a történelmi fejlődés mene­tét — szögezte le Brezs- nj'ev. Az SZKP Központi Bízott sága a párt és az állam kül­politikájának kidolgozásakor figyelembe vette a rendkívül bonyolult nemzetközi helyze­tet. A külpolitika kidolgozá­sában és vitelében a Központi Bizottság a párt­nak abból az internacio­nalista és forradalmi kö­telességéből indult ki, amellyel mind a testvéri szo­cialista országoknak, mind pedig a világ dolgozóinak tar­tozik — mondotta Brezsnyev, majd így folytatta: Fejlődő kapcsolatok A beszámolási időszak so­rán minden kétséget kizáróan gazdagodtak, szorosabbak és szívélyesebbek lettek kapcso­lataink a szocialista nemzet­közösség kommunista- és munkáspártjaival, a szocialis­ta államokkal. Kapcsolataink jók és testvériek Bulgáriá­val, Magyarországgal, a VDK- val, az NDK-val, a KNDK- val, Mongóliával, Kubával, Lengyelországgal, Romániá­val, Csehszlovákiával és Ju­goszláviával. A szocialista közösség alap­vető törvényszerűségei közö­sek minden ország számára, ezeket a törvényszerűségeket jól ismerik és a gyakorlat­ban próbálták ki. Ugyanakkor a szocialis­ta rendszer országai fej­lődésükben állandóan ta­lálkoznak olyan új prob­lémákkal, amelyeket a reális élet a maga bonyo­lultságában és sokrétűsé­gében teremt. Természetesen nincsenek és nem is lehetnek kész meg­oldások mindezekre a felada­tokra. Ezért a szocialista vi­lágrendszer fejlődése megkö­veteli, hogy alkotó módon kö­zelítsük meg a keletkező kér­déseket a marxizmus-leniniz- inus kipróbált alapján meg követeli a tapasztalatok éQ :> vélemények kicserélését. Rendszerré vált a szocia­lista országok testvérpárt­jai vezetőinek gyakorlati kapcsolata, politikai ta­nácskozása. Az ilyen találkozások lehető­vé teszik, hogy idejekorán mi­nél teljesebben általánosítsuk dolkodás ma a termelés to­vábbi szakosításának és koo- perálásának problémáira, a népgazdasági tervek racioná­lisabb egybehangolására irá­nyul. II szocialista világrendszer szilárdítása Az együttműködés és szo­lidaritás fejlődése és elmé­lyítése minden egyes ország és az egész szocialista világ- rendszer alapvető érdekeit szolgálja, előmozdítja soraink megszilárdulását az imperia­lizmus elleni harcban. „Amikor a szocialista világ- rendszer megszilárdításáról beszélünk, egyben arra is rá- kell mutatnunk elvtársak, hogy kapcsolataink két szoci­alista ország pártjával — a Kínai Kommunista Párttal és az Albán Munkáspárttal — sajnos továbbra sem kiel égi tő- ek” — mondotta Brezsnyev. Pártunk és a szovjet nép őszintén óhajtja a barát­ságot, a népi Kínával és Kommunista Pártjával. Készek vagyunk arra, hogy tőlünk telhetőén mindent megtegyünk a kapcsolatok javításáért a népi Albá­niával és az Albán Mun­káspárttal.” Leonyid Brezsnyev emlé­keztetett arra, hogy 1964. no­vemberében Moszkvában ta­lálkozóra került sor a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttségével és röviddel ezután Peking- ben is megbeszélések folytak a Kínai Kommunista Párt vezetőségével.' és felhasználjuk mindazt, and jó minden szocialista or­szág és az egész szocialista rendszer gyakorlatában. A beszámoló kiemelte a szocialista országok mind két­oldalú, mind sokoldalú gaz­dasági kapcsolatai fejlesztésé­nek fontosságát. Egyre in­kább növekszik a KGST sze­repe a benne résztvevő or- •/* gazdaságának fejlődé­sében. A közgazdasági gon­„Az SZKP Központi Bizott­sága javasolta a kínai elvtársaknak, hogy Moszk­vában vagy Pekingben tartsunk találkozót a leg­magasabb szinten. Most is úgy vélekedünk, hogy egy ilyen találkozó hasznos lenne és készek vagyunk ar­ra, hogy bármelyik pillanatban új­ra megvizsgáljuk a Kínai Kommunista Párt vezető1- ségével együtt a mutatkozó nézeteltéréseket, hogy a marxizmus—leninizmus el­vei alapján megtaláljuk leküzdésük módját. Meggyőződésünk, hogy vé­gül is pártjaink, népeink min­den nehézséggel megbirkóz­nak és egy sorban haladnak tovább a nagy közös forra­dalmi ügyért vívott harcuk­ban.” A kapitalizmus helyzete „Az SZKP Központi Bizott­sága a jövőben is a párt és a szovjet kormány külpoli­tikai tevékenységének egyik fő irányát abban látja, hogy fejleszti és erősíti az eszmei­politikai kapcsolatokat vala­mennyi szocialista ország kommunista pártjaival a mar­xizmus—leninizmus elvei alapján, fejleszti és erősít.) a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatokat a Szovjetunió és más szocialista államok között.” Leonyid Brezsnyev ezután a kapitalista világ helyzetét elemezte. Hangsúlyozta, hogy a kapitalista rendszer egészé­ben általános válságot él át, elmélyülnek belső ellentétei. Rámutatott, hogy az imperia­lista tömbök részvevőinek el­lentétei kiéleződnek és ez megrendíti ezeket a tömböket: az amerikai monopóliumok­nak most már megerősödött versenytársakkal kell szem­benézniük, akik egyre gyak­rabban válaszolnak a dollár támadásaira. Az Egyesült Ál­lamok már nem tudja a ko­rábbihoz hasonlóan irányíta­ni az említett tömbökhöz tar­tozó államok politikáját. Már régen szertefoszlott „a szovjet agresszió ve­szélyének” mitosza, amely­re hivatkozva annak ide­jén ezeket a tömböket összetákolták. Foikozódik a kapitalista or­szágok gazdasági életének mi- litarizálódása, erősödik a fegy­verkezési verseny. A NATO fennállása óta több mint ezer milliárd dollárt költöttek e tömb hadigépezetének létre­hozására és kors zeni s í tésére. Az Egyesült Államok ag­resszív politikát folytat, és „azt szeretné, ha uralma alá hajthatna sok függet­len államot, szeretné, ha gátat emelhetne az embe­riség társadalmi haladá­sának útjába”. „A kapitalizmus világában változatlanul teljes erővel ér­vényesül a kapitalista társa­dalom alapvető ellentmondása — a tőke és a munka közötti ellentét” — hangsúlyozta Le- onyid Brezsnyev. A dolgozók egyre fokozódó kizsákmányo­lása kiélezi az osztályharcot. A kapitalisták azonban so­ha nem mondanak le önként az uralomról. A munkásosz­tály és a dolgozó tömegek csak elkeseredett osztályharc­ban vívhatják ki a győzelmet Szerte a világban nyolc­vannyolc kommunista párt csaknem ötven mil­lió harcost tömörít — kö­zölte a szónok. tekintetben még nagy nehéz­ségek mutatkoznak. „Ezért mindenekelőtt a jobboldali szociáldemokrata vezetőket terheli a felelősség. De nem ezek a vezetők fejezik ki a munkásmozgalom igazi érde­keit”. A szónok hangoztatta, meg­győződése, hogy a munkás- osztály végül is helyreállítja sorainak egységét. A szónok elítélte azt a kommunistaellenes terrort, amely több országban uralko­dik. „Követeljük, vessenek vé­get az indonéz nemzeti függetlenségért, a dolgo­zók érdekeiért hősies har­cot vívó indonéz kommu­nisták bűnös lemészárlá­sának” — jelentette ki Brezsnyev. A szónok ezután azzal fog­lalkozott, hogy a kommunis­táknak a legkülönbözőbb fel­tételek között kell harcolniok. Majd így folytatta: „a forra­dalmi mozgalomnak az utóbbi években szerzett tapasztalatai, újra bebizonyították: azok a pártok érnek el sikert, amelyeket a gya­korlatban kipróbált és el­lenőrzött lenini stratégiai és taktikai elvek vezérel­nek, azok a pártok, ame­lyek számolnak a reális helyzetteL Az élet arra tanít bennünket, hogy a marxista-leninista irányvonaltól való eltérés, akár jobbra, akár pedig „bal­ra” történjék, különösen ve­szélyessé válik, ha párosul a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus, a hegemón tö­rekvések megnyilvánulásával. A kommunistáknak fel­tétlenül le kell vonniuk ebből a megfelelő követ­keztetéseket”. Leonyid Brezsnyev ezután a kommunista mozgalom egysége erősítésének konkrét útjait taglalta. Soraink egysége Leonyid Brezsnyev megálla­pította, hogy az utóbbi idő­ben bizonyos sikereket értek el a munkásosztály egységé­ért vívott harcban, jóllehet, e Az internacionalizmus alapján A testvérpárlok 1957-es és 1960-as tanácskozásain kidol­gozott fő irányvonal iránti hűség a forradalmi mozgalom egységének és újabb sikerei­nek komoly biztosítéka. Az egység csak úgy erő­södhet, ha megtartjuk a pár­tok közötti kölcsönös viszony kollektíván kidolgozott sza­bályait: a teljes egyenjogúsá­got és önállóságot, az egymás belügyeibe való be nem avat­kozást, a kölcsönös támogatást és az internacionalista szo­lidaritást. Az SZKP ellenez minden hegemonizmust a kom­munista mozgalomban, sürgeti az internaciona­lista egyenjogúságot a pártközi kapcsolatokban — jelentette ki Brezs­nyev. A beszámoló megemlítette, hogy a kommunista pártok túlnyomó többsége határo­zottan védelmezi a nemzetkö­zi munkásosztály forradalmi élcsapatának inte-nacionalis. ta összeforrottságát. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents