Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

10 NÖGRÁD 1966 március 27. vasárnap Isten a tetőn Optika? „csodák" a papok szolgálatában Az istenhívök félrevezetői­nek „kelléktárában” évezrede­ken át fontos heíyet foglaltak el a fényhatásokkal történő „csodakeltés” módszerei. Mai szemmel nézve nem egyebek ezek egyszerű trükköknél, a fénytan jelenségeinek ügyes felhasználásánál. Mind a val­lási kultuszok papjai, mind a világi szélhámosok visszaéltek a tömegek hiszékenységével: istenek, szentek, ördögök be­mutatására használták fel is­mereteiket, vagy „halottidé­zésre” vállalkoztak segítségé­vel. Már az ó-egyiptomiak temp­lomokban az „isten megjele­nítéséhez” a napsugarakat hívták segítségül. A félhomá­lyos szentély mennyezetébe kis nyílást készítettek; a temp­lom tetején álló, istennek öl­tözött para tűző napsugarak a kis nyíláson átjutva vetített képet hoztak létre a szentély falán. Az „isten” ugyan fejjel lefelé jelent meg a hívők előtt, de ez senkit sem zavart. A felhasznált optikai elv egyéb­ként pontosan ugyanaz, amelynek alapján fényképe­zőgépeink, vetítőgépeink mű­ködnek (az ún. cameraobs- cura elv). A megjelenítés rendezői gondosan vigyáztak arra, hogy az istenalakot csak néhány pillanatig lát­hassák a templomban tartóz­kodók, nehogy a fénysugár útját felfedezve leleplezzék a csalást. Mi sem természe­tesebb, mint hogy borús idő­ben az istenek távoltartották magukat a hívőktől. Az egyiptomi papok közül csak kevesen ismerték a fényvetítés titkát. Ezekhez a papokhoz tartozott valószínű­leg a bibliai Mózes is. Sátra is az egyiptomi templomok mintájára épült. Mózes eb­ben az elsötétített szentély­ben végezte az isten bemu­tatását. Ott azonban kevés­bé voltak kedvezőek a láto­más feltételei, mivel a hívók nem a templom félhomályá­ból, hanem nyílt térről néz­ték az istent. Ennek követ­keztében a kép ún. fél tónu­sai elvesztek és ezért Mózes kénytelen volt az arc bemu­tatásáról lemondani. Az isten-idézés techniká­ját Mózes nem árulta el ta­nítványainak. A szentély fél­homályát a templomokéban továbbra is megtartották és onnan vette ál a keresztény vallás is. A katolikus egyház csak a XIII. században jutott a ve­títés titkának birtokába. Ro­ger Bacon angol szerzetes (1214—1294), bemutatta a ve­títést szerzetestársainak, azt bizonygatva, hogy abban nincs semmi természetfölöt­ti. Mondanunk sem kell. hogy Bacont börtönbe vetet­ték, a fényvetítést pedig et­től kezdve hétpecsétes titok­ként kezelték. A múlt század közepetáján a mutatványosok csodálat­keltő eszköze volt az ún. íantoszkóp. Elsötétített sá­torban a színpadot sűrű fá­tyol választotta el a néző­tértől. A fátyolra hátulról vetítőgéppel „varázsoltak" szellemalakokat A fátyol hullámzott, lengett, a szel­lemalak mozogni látszott. Nos, a fátyolra való vetítés technikájának egy fizikus- léghajós, Etienne Gaspard Robertson (1763—1837) volt a szülőapja. Szellemalakjait festett üveglemezről vetítet­te. Miután Robertson 1799- ben szabadalmaztatta vetítő- készülékét, a „csodák” már egyre kevésbé voltak hatás­sal a tömegekre. Könyvek jelentek meg, amelyek leír­ták az egyszerű szerkezetet, azonban a szerzőknek nem volt bátorságuk ahhoz, hogy a biblia ellen is szót emel­jenek. Az említett trükkök még a századunkban is fellelhetők. A XX. század egyik „csodá­ja 1914-ben az avgusztovi erdőkben játszódott, amikor az ottani katonák harci szel­lemének erősítésére fényszó­ró segítségével a felhőkre ve­títették a Kazáni Szűz ké­pét. A másik „csoda” 1920- ból származik. Ratti bíboros, a későbbi XI. Pius pápa, aki meghirdette a szovjetel­lenes „keresztes hadjáratot” meglátogatta ; a fehér csapa­tokat. Hogy-hogy nem, ép­pen akkor jelent meg a „Visztulái csoda”, a czestoc- howai Madonna képe a fel­hőkön. Jellemző, hogy a „cso­dát” a Vatikán megerősítet­te és elismertéi B. L A tengerfenék kincseiért Szakértők véleménye sze­rint az 1500-as évek óta kere­ken egymillió hajó süllyedt el, s ily módon a világon mindezideig termelt arany és ezüstenennyáségnek leg­alább egynegyede került az óceánok és tengerek feneké­re. A búvárok az elsüllyedt kincs megtalálásáért szem- beszállnak a mélység veszé­lyeivel is. Pedig ezek a ve­szélyek igen nagyok. Most a hatalmas víztömeg nyomásá­ról nem is beszélünk, ez el­len megfelelő búváröltöny- nyel legalább bizonyos fokig lehet védekezni. A mélyten­gerbe merülő búvárra a leg­veszélyesebb a belélegzett levegő. Túl sok oxigén va­lóságos oxigénmérgezést idéz elő, nagy nyomásnál a nit­rogén .mélységi bódulatot”, sőt eszméletlenséget okozhat, így a mélytengeri búvárok­nak adagolt „levegővel” csökkentik az oxigéntartal­mat és a nitrogént hélium­mal helyettesítik. Igen nagy mélységekbe történő alámerülésnél meg­próbálták a nitrogént neon­nal helyettesíteni — ez azonban hallatlanul költsé­ges, -percenkint 75—100 dol­lárba kerül. De van még egy súlyos probléma. Ezek a gázok ugyanis nagy nyomás­nál ugyanúgy megtöltik a testnedveket, mint a széndi­oxid a pezsgő esetében. Ha azután hirtelen csökken a nyomás, — a testnedvek — akár a pezsgő — pezsegni kezdenek. A búvár lassú, fokozatos felszínre hozása emiatt hosszú időt, esetleg napokat venne igénybe. Még­is a mélytengeri kutatásban a búvárok továbbra is jelen­tős szerepet játszanak, bár a régi módszerekhez újak is csatlakoztak: vízalatti labo­ratóriumok. A könnyű búvá­rok mélységi rekordját ez- ideig Hannes Keller svájci matematikus tartja, aki 260 m mélységig, sőt egész rö­vid ideig tartó úszásra 300 m mélységig merült le. De nem elegendő a mélység puszta elérése: a mélység­ben huzamos ideig munkát is kell végezni. Ebben a te­kintetben is jelentős eredmé­nyek születtek a közelmúlt­ban: itt a franciák járnak az élen. Jacques-Yves Cousteau kapitány emberei tavaly a francia Riviéra előtt 110 m mélységben csaknem három hetet töltöttek a víz alatt. A búvárokon kívül a ten­geralattjárók játszanak még nagy szerepet a mélytenger kutatásában. A mélységi re­kordot itt a kétszemélyes Al­vin nevű tengeralattjáró tartja, amely 2000 m mélysé­gig merült le. Most helyez­nek üzembe egy tenger­alattjárót 12 főnyi személy­zettel: 7000 m mélységig fog lemerülni. Ezek az óriási költséget felemésztő erőfeszítések az elsüllyedt kincsekért aligha lennének kifizetődők. Ami ma biztos és gyakorlati hasz­not hozhat — és hoz is — a tengerek mélységéből, az az olaj és a földgáz. Sekélyebb vízben ma már több helyen folyik olajbányászat — a Szovjetuniónak vannak pél­dául a Fekete-tenger és a Kaspi-tenger térségében je­lentős olajkutai, — de az óceánográfusok és olajszak­emberek szerint 10—13 éven belül 300—600 m mélység­ben is megindul az olajbá­nyászat. Ilyen mélységekben természetesen nemcsak bú­várok, hanem robotgépek is dolgoznának majd. Az olaj és a földgáz mel­lett a távolabbi jövőben bi­zonyára sor kerül a tenger­fenék egyéb ásványi kincsei­nek kitermelésére is, és el­képzelhető, hogy a vízben oldott nyersanyagokat is megkísérlik hasznosítani. Elektronikus esőtérkép Nemrégiben érdekes mec­hanizmusé esőtérképet szer­kesztett egy amerikai rádió- csillagász: az elektronikus szerkezet pontosan ábrázolja az adott területre lehulló csapadék mennyiségét. A számláló műszerekhez az információk a térkép ha­tósugarában működő mete­orológiai megfigyelő állomá­soktól érkeznek, ahonnan a radar adók kutató impulzu­sokat sugároznak ki az adott légtérbe, a vevőberendezések pedig felfogják az esőcsep­pek, hópelyhek és darasze­mek által visszavert hango­kat. A kutató sugárnyalábok visszaverődésének intenzitása és gyorsasága adja meg a leeső csapadék pontos helyét és mennyiségét. Az esőtér­kép oly módon tartja fenn a szoros összeköttetést a mete­orológiai állomásokkal, hogy a térkép fényérzékeny beren­dezése először végigsepri az esőmérő radarernyőt. A ra­darkép intenzitását és rész­leteit jelző elektromos impul­zusok aztán normál távbeszé­lő vezeték felhasználásával kerülnek a térkép számláló műszereihez. Ezek a műsze­rek a kapott impulzusokat átszámítják az illető helye­ken leesett pontos csapadék- mennyiségeket jelző értékek­re. Az esőtérkép egyelőre csak korlátozott területre leeső csapadék mennyiségét és he­lyét jelöli. Ártatlan szamárságok Virá? mint kályha Kanadai kutatók az észa­ki állat- és növényvilágot tanulmányozva megfigyel­ték, hogy az Aedes impiger nevű szúnyog előszeretettel és jóval hosszasabban tartóz­kodik a Dryas integrifolia virágjában, semmint azt nektárgyűjtő munkája indo­kolná. A virág szerkezetének alaposabb vizsgálata kiderí­tette: szirmai parabolatükrőt alkotnak, melynek gyújtó­pontjában a bibe áll. Á nö­vény virágjait állandóan e nap felé fordítja, hogy a rö­vid ideig tartó napsugárzás melegét összegyűjtve, termé­kenységét jobban biztosítsa. Az Aedes impiger ezek sze­rint nemcsak élelmet, hanem meleget is talál a virágban, s éppen ezért tartózkodik ott. jóval a táplálkozás után *s. A lábjós: Uram. önt 99 óra múlva agyonlövik. (Stem karikatúrája) Termelő Pegazus. (Die Zeit karikatúrája) — KI, vagy ml az ott, nekem mindegy! Húzd eléje a füg­gönyt! (Quick karikatúrája) „Kutya beszéd Az állatok egymás közötti „beszéde” már régóta foglal­koztatja az embereket, első­sorban azonban az állatpszi­chológusokat. Ez a „beszéd" természetesen csupán hangok közléséből áll, hiszen a ta golt beszéd csak az emberek sajátsága Számos állatkísérlet bizo nyitotta: az állatok, ha bizo­nyos körülmények (például veszély stb.) között magneto­fon szalagra rögzített „be szédjüket” később lejátszót ták nekik, hasonló módon vi­selkedtek. Willms állatpszi­chológus és munkatársai most a kutyák „nyelvét” kezdték vizsgálni, s megáll^ 1 ították, hogy a „kutyanyelv' kizáró­lag magánhangzókból áll. Az egyes kutyafajták vizsgál óta révén pedig 19 „nyelvet” es ezen belül 170 „tájszólást’ különböztettek meg. Hetven évvel ezelőtt halt meg Frankel Leó a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő harcosa, az 1871-es Párizsi Kommün mun­kaügyi népbiztosa. A Kom­mun előtt írt egyik levelé­ből idézünk rejtvényünk víz­szintes 1., függőleges 14., és vízszintes 33. számú soraiban. VÍZSZINTES: 1. Az idézet kezdete. 12. Határozottan kí­vánja. 13. Mezőgazdasági munkát végzek. 14. J. V. 15. író, Edgar... 17. Vissza: HjO. 18. Használatát nem mindig helyeselhetjük. 19. Frankel Leó ezt a lapot a szocialisták szócsövének nevezi. 21. A gyümölcs belsejében van (vissza). 23. A jó késnek van. 24. Kedveskedve keresztnevén szólítja a férfit 27. Formát. 30. Gyerekek nevezik így a békát. 32. Népiesen — sír. 33. Az idézet befejező része. 35. Járdára. 36. Juttat. 37. Biz­tató-szó. 38. Tó a Szovjet­unióban. 39. Titokban lő va­dat (betűhibával) 41. Az öreg­ember. 43. Kevert — ezen a hét napon. 45. Házikó. 47. Komárom megyei városba va­ló. 49. Ital-különlegesség. 51 Skóciai folyó. 52. Apró anya­gi részecske. 53. Szerette vol- na-e? 55. Az ilyen fát nem le­het bútorhoz felhasználni. 57 Temetésen énekelnek ilyen éneket. 59. Mongol tó. 60. Szerencse-játék. 62. Két ma­gánhangzó. 63. Fa-fajta. 66. Személyes névmás. 67. Raga­dozó madár körme — névé­VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Frankel Leó 1 X 3 M ..... 6 1 t 9 10 M 1 m ti ifi [B! ti (el a |B 15 16 IBI 17 lej n Ital 19 20 1 (e| m 21 22 | G Lel Í3 lel 27 25 26 27 28 19 Ifi 30 31 m 31 33 3S lel 35 m 36 37 lM lm 3í m 39 >s0 m Hl w u ki ¥« m <£ ö le 97 IBI 50 51 fül 52 lei S3 5s 55 56 e| 57 Sft lel m 53 G 60 Sí u 62 m 63 64 65 |G es H 67 es 69 IBI 70 71 TI 75 (fii n le 75 76 U­. lővel. 70. Ilyen poétika is van. 71. Kerek számú állóvíz (—’). 74. Fedd. 75. Ipari és takar­mány-növény (.... forgó.) FÜGGŐLEGES: 2. Maró fo­lyadék. 3. Fordított kicsinyítő képző. 4. Nagy leveleiről is­mert növény. 5. Német — robot. 6. Kimondott mással­hangzó. 7. Vissza: hiszékeny ember. 8. Hallom a megszó­lításomat. 9. Radványiné Rutt- kay Emma költő és író álne­vének kezdő betői. 10. I.E.E. 11. Ilyen kályha Is van. 14. Az idézet folytatása. 16. Ez az egy pár nap. 17. Ruha tar­tozéka. 19. Vissza — bárány németül. 20. Hamis. 22. Kár­tya értékének megnevezése. 25. Kimart — hibásan. 26. Árat megállapít. 28. Elkészült (ék.hiba). 29. Két magánhang­zó. 31. Szerencse-játék (betű­hiány). 34. Házaló edényja­vítók. 40. Kukoricát száríta­nak benne — keverve. 41. Villamosenergia tároló beren­dezés, közismert szóval. 42. Mezőgazdasági munkát végző (—’). 44. Feltételezést kifejező szóval — juttatom. 46. Név­elővel — mondattanilag lé­nyeges egység (—’). 48. Vo­natkozó névmás. 50. I. T. 54. Török hegycsúcs (... Dag). 56. Német — csillag. 58. Fára rá­vésett, (betűhiány). 61. Ulti­ban a letett két lap (középső betű hiányzik). 64. Bejárat. 65. A.R.R.N. 66. Reggeli ital. 63. Menyasszony. 69. A.N.L. 72. Z.H. 73. Személyes név­más. 76. Német — nál, nél. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1., függőleges 14., vízszintes 33., valamint a vízszintes 19. számú sorok megfejtése. A március 20-i keresztrejt­vény helyes megfejtése: „Óh szabadság hadd nézzünk sze­medbe, oly sokáig vártunk rád epedve.” Könyvjutalmat nyertek: Tóth Lászlóné Starján, Figura Júlia Szécsény és Szabó Gab­riella Bgyarmat. A könyveket postán küld jük el.

Next

/
Thumbnails
Contents