Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

4 WÖGRÄD TOGS, március 27. vasárnap Van-e különbség daru és daru között? E kétségkívül szellemes kér­dést minden bizonnyal be­ugratásnak szánta a titokza­tos telefonáló. Nos, lxát „ugorjunk” be! A természetben nincs két egyforma tojás, nincs két egyforma falevél. Színében, alakjában, méretében, anya­gában feltétlenül különbö­zik egyik a másiktól. Hát akkor két teljesein egy­forma állat hogyan lenne? Mert — ugye — a daru az állat Méghozzá egy nálunk ma már csak ritkán látható gázló madár. Hazánkban csak átvooulóban fordul elő. Hogy a rászedő még jobban derül­jön, naiv buzgalommal azt is elmondjuk, hogy e leginkább gólyához hasonlító madár tu­dományos neve: Gusgms. Költőink igen kedvelték. Különböző versekben gyakran megpillanthatjuk a darvakait az őszi esték (éjszakák) egé­nek valószínűtlenül mély kék­ségében. Például: Balassi Bá­lintnál: Midőn dar vak at látnék Szép renden repülni... utánuk kiáltván Tőlük én így üzenek. — Petőfi Sándor­nál: Fejem fölött... őszi lé­gen át Vándor daruid V betűje szállt. — Jókai Mórnál: A szem nem lát egyebet a vándor daru csapatnál. — Babits Mihálynál: Jönnek óriás, csőrös ékben: jönnek, jönnek darvak a légben. — Egyik legkedveltebb ma- gyamótánk is így kezdődik: Darumadár útnak indul, bú­csúzik a fészkétől. No, igen-igen! ön nem így értette. A „daru” és „daru” szó különbségére kíváncsi. Hát akkor a madarak helyett tnosí nézzük meg a két szót: daru — daru. A hangsor (a négy betű: d, a, r, u) teljesein megegye­zik. Tehát a két szó alakja szerint nincs különbség daru és daru között. De a szavaknak: nemcsak hangalakjuk, hanem jelenté­sük is van. Most vizsgáljuk meg a „daru” szó jelentését, (értelmét)! Ezt szemlélve, bizony, már nagyon is nagy a különbség a daru és daru kétféle je­lentése között. A daru szó alapjelentéséről, a hosszú nya­kú, hamuszürke színű ma­dárról (a Grusgrusról) már beszéltünk. (Itt élőlényt meg­nevező főnév.) De ezzel a szóval nevez­zük meg azokat az égig nyúj­tózkodó karcsú gépeket is, amelyek buzgón serényked­nek az épülő Salgótarján épü­letóriásai között A daru eme­li a hatalmas betonelemeket, kisebb távolságra el is szállít­ja azokat Félelmetesek is, imponálók is a daruk, amint csikorogva, de szolgálatkészen kiszolgálják az építőket Véletlen volna-e, hogy a gázló madár és a hasznos gép azonos nevet visel? (Ez eset­ben egyalakú (homonim) sza­vak lennének, mint a vélet­lenül azonos fűz-fűz, szán- szán, mer-mer, ég-ég.) A daru-daru esete (úgy érezzük) más. Az azonos hamgalakhoz több jelentés kapcsolódik, a több jelentésű szavak közé tartozik. Erede­tileg persze csak a madarat jelentette. De ez esetben is úgy látszik, hogy az ember gyakran „könnyebben” alkot új hatalmas gépet, mint új szót A daru szó alapjelenté­se mellé egy újabb jelentés is tapadt a nyelvhasználatban, így az egyjelentésű szóból több jelentésű lett. A „két daru” alakjaiban (akármilyen meglepő is) van bizonyos ha­sonlóság. Persze itt nem a szó hangalakjáim, hanem az élőlény és a tárgy alakjára kell gondolnunk. Semmivel sem merészebb ez a névátvitel, mint az em­beri testrészt jelölő „fej” szavunk átvitele például a káposztafejre, A daru szóhoz napjainkban újabb jelentés is tapadt. Egy cigarettafajtát is jelölnek ve­le. Átvitt értelemlben pedig a régen közismert „Fiatal daru” — szókapcsolatban egy ne­gyedik jeleniésámyaJaítna is rábukkanunk. A fiatal daru: képességeinél többre vállal­kozó, túlságosan merész és magabízó fiatalember. A daru és daru szó hang­alakjában tehát teljesen meg­egyezik, de jelentésében na­gyon is nagy a különbség. A többes szám azonban a hangalakban is jelzi a különb­séget: Darvak — madarak, daruk — gépek. Erről az ér­dekes nyelvi jelenségről majd máskor szólunk. Tóth Imre Két „ünnep99 Az Orgonavirágban néhány ember lézeng. A szürke esti félhomály álmosságot sugall. A sarokban két középkorú em­ber ihaj-tyuhaj hangulata fel­tűnést keltene, ha nem szok­ták volna már meg tőlük az ilyet a törzsvendégek. A fa­luban Palinak és Pajának hívják őket. Ma különös ün­nepet ülnek. Paja már ré­gen elvált, Pali barátja ma délután követte őt. Persze az ilyesfajta „felszabadulást” italorgiával kell megülni. Legalábbis szerintük. A sörös és hosszúnyakú tolcsvais üve­gek, talpas likőröspoharak- kal keverednek az asztalon. Olykor beszélgetnek is. — Mi jó bányászok va­gyunk azért — véli Paja. — Iszunk, de dolgozunk is — bizonygatja Pali. Aztán megegyeznek abban, hogy ők jobb sorsra érde­mesek és egyszer még rá­juk is világít a „lámpa”. Két aktatáskás idősebb fér­fi lép be. Különös véletlen ők is ünnepelni akarnak. Márton bácsi 40 év után ma ment nyugdíjba. Egy keres­kedelmi vállalatnál dolgozott előadóként. íróasztala volt. A másik férfi pár évvel fiata­labb Leülnek, rendelnek. Pa- ja félhangosan (hogy ők is hallják.) megszólal•' — Megjöttek a dologtala- nok! — Meg. — Bezzeg mi kidolgozzuk a lelkünket. Márton bácsi nem bírja to­vább: — Látszik — mondja sze­líden. — Inkább a családo­tokkal törődnétek. Ha a szomszédok nem segítenék őket még éheznének is. És nektek van képetek ilyes­miket mondani? Paját „kemény” fából fa­ragták: — Mi köze hozzál Azt hi­szi maguknak mindent sza­bad? Megmutatom, hogy de­mokráciában élünk! Ezzel fogja a hosszúnyakú borosüvegeket és komótosan a padlóhoz veri őket. A sö­rösüvegek, majd a talpaspo­harak következnek. önérzetesen körülnéz. — Na ugye! A felszolgálónők sírnak és szitkozódnak. Paja pedig a belső zsebéből kivágja a százasokat. — Mindent fizetek! — kiált­ja. Márton bácsi és társa fel­hajtják a konyakot és távoz­nak. Nem így képzelték a rtyuga- lombavonulás ünnepét. A falon lógó Corot-csend- élet virágai hervadtan tük­röződnek a csillárok fényé­ben ... — K — Salgótarjáni film Prágában A prágai Úttörő Palota pá­lyázatot hirdetett a népi de­mokratikus országok film­Utaxás a zene birodalmában IX. A XX. század szakkörei számára. Nagy megtiszteltetés érte a salgótar­jáni Üttörőház filmező paj­tásait. Egyedül ők képviselik hazánkat az úttörő filmfesz­tiválon. Jelentkezésüket teg­napelőtt küldték el Prágába. A kiírás szerint a hangosfil­met április 30-ig kell elkészí­teni és a gyerekek mai életét kell ábrázolnia. Már megkezdték az előké­születet. Témául a titkos és nemes tetteket választották. A forgatókönyv írásához a jövő héten kezdenek hozzá A for­gatást a tavaszi szünidőben bonyolítják le. Mesterséges panoráma betegeknek A betegekre olykor kelle­metlen lélektani hatást gyako­rol a zártság érzése. Főként olyan kezelő helyiségekben fordul ez elő, amelyek mű­szaki vagy biztonsági okok miatt ablaktalanok. Az egyik angol kórházban — ahol a kobalt-ágyút alkalmazzák — a helyiség egyik falára „abla­kon át látható” panorámát (tájat növényzettel) festettek. A nemzetközi turistaforga­lom legújabban a társadalom egy szűk rétegének privilégi­umából társadalmi tömegje- lenséggé vált. Egyúttal a vi­lággazdaság egyik vezető ága lett, tekintettel arra, hogy a világ országainak a körülbelül 120 millió külföldi látogató, a belföldi turistaforgalommal együtt, az utasforgalmat is be­A romantikus törekvések óhatatlanul érvényesülnek századunk zenéjében. A mo­dem zene alapjai a 19, szá­zadban teremtődtek meg, s enélkül a huszadik század stí­lusjegyei érthetetlennek tűn­hetnek. A romantika élményanyaga elsősorban arra irányul, hogy felrázza az emberiséget és egy eszményibb világba emel­je. Másodsorban ez az él­ményanyag tele van filozófiai, politikai, irodalmi vonatkozá­sokkal. A harmadik oldal a miszticizmust mutatja, elérhe­tetlen vágyak, álmok, sejté­sek kifejezését Majd ez az élményanyag határozza meg a népi és a nemzeti művészet tudatos eszményeit A romantikus zene elsősor­ban programzene, mindig ki­fejez valami természeti vagy kozmikus jelenséget, általá­ban a zenén kívüli területek­kel is szoros kapcsolatot tart fenn. A romantikus és a modem zene közötti átmenet évei az 1890 és 1910 közötti két évtizedre tehetők. Ezekben az években egyes romantikus stí­lusjegyeket tudatosan tovább- f: ijesztenek, s így lehetővé teszik a modem zene teljes kialakulását. A századforduló kiemelkedő zeneszerzői: De­bussy, Ravel, Mahler, Richard Strauss, Puccini, Szkrjabin. Mahler és Strauss a hang- szerelés újszerűségével hatott. Puccini pedig zenekarának „gamelán” szerű csillogásával (a gamelán zenekar jávai ere­detű, különböző dobokból, gongokból, harangjátékokból leszámítva, közel 90 milliárd dollárt hozott. A turistaforgalomban Euró­pa vezet a földrészek között, s 1965-ben a világ turistafor­galmának körülbelül 73 száza­lékát bonyolította le. Észak- Amerika részaránya 18 száza­lék, s a megmaradt 9 száza­lékon osztozik Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és Ausztrália. álló hangszeregyűttes.) A tá­voli népek zenei folklórja Debussyre is hatott. Zenéje francia nemzeti zenévé akar válni. A modem zene fő irány­zatai a század második év­tizedében öltenek kristályos formát. Mielőtt a főbb irány­zatokra rátérnék, szükséges néhány kifejezést tisztázni. Sokan a kor zenéjét atoná- lisnak nevezik, ami hang­nemnélküliséget jelent. A dúr és moll zene teljes kiküszö­bölését értelmezzük ezalatt. A másik elnevezés a dodeka- fonia (tizenkétfokúság — min­den hang egyenlő értékű). Ez csak egy stílusra, illetve an­nak zeneszerzési módszerére nyújt betekintést, így nem lehet összefoglaló jellegű név. A modem zene fő irány­zatai a következők: 1. A népzenére épülő ze­nei folklórizmus, illetve ze­nei neofolklórizmus. Elneve­zése az angol folk (nép) és a lore (tudomány) szavak ösz- szetételéből származik. Azt jelenti, hogy a nép dalaira, hangszeres zenéjére támasz­kodik, a nép szokásaival fog­lalkozik, ezeket kutatja és a ze­neszerző ebből leszűrve ala­kítja ki saját egyéni világát. Ez az irányzat Bartók és Ko­dály művészetében csúcsoso­dik ki, de idetartozik még a cseh Janacek, de Fal! a, Stravinszkij (élete első alko­tóperiódusa.) 2. A dodekafónia (görög szó — 12 fokot jelent) Schönberg és tanítványai által képviselt irányzat. Schönberg mellett Anton Webern és Alban Berg az iskola vezéralakjai. Él­ményanyaguk és stílusjegyeik sokrétűek. Olykor szimboliz­mus, szecesszió, expresszio- nizmus vagy hyper-individua- lízmus jelentkezik náluk. 3. Az elektronikus zene né­ven összefoglalt legújabb ze­nei irányzatok. Ezek „kísér­leti zenék”. A punktualiz- mus, a bruiüzmus és a tech­nikai zene (főleg film) tar­tozik ide. A punktualizmus szellemi vezére Anton Webern volt, főbb tagjai: Luigi Nono. Pi­erre Boulez és Karlheinz Stockhausen. Szerintük a do- dekafóniában leírt sor csak Á nemzetközi turistaforgalom számokban OROSZ MIHÁLY: a hangok egymásutániságát határozta meg, ritmikai ér­tékek, dinamika és forma nélkül. Egyszóval, a sor nem jelenti a mű teljességét. Ze­néjüket még a hagyományos hangszerekre írták. A bruitizmus (zörej-zene) a futurista kiáltványra épült (Luigi Russoló, 1913. Milano): „Ki kell tömünk a zenei hangok szűk köréből és meg kell hódítanunk a zörejek végtelen változatosságát”. Az előadott művek „hangszerei”: autódudák, körfűrész, csen­gők, harangok, vizespoharak, kalapács stb. Fő alakja Edgar Varése. „Gyakorlati és elmé­leti harcosa annak a gondo­latnak, hogy a modern embe­riség még mindig a XVII. és XVIII. század zenei gondolko­dásában él és csak egy alapos racionalizálási folyamat, ma­tematika és új hangszerek se­gítségével hozhat létre való­ban aktuális zenét." Ide tartozik még a név­adó, az elektronikus zene is, mely alapvetően szakít a ter­mészetes zenei hangzással, a hangokat alapelemeire bont­ja szét és azokat tetszés sze­rint elektronikus úton, kü­lönböző kombinációkban ke­veri. A matematikai egyen­let szigorú logikai tömbje az alap, az úgynevezett n- nus hangok, amelyeket a rádiók kísérleti stúdióiban elektronikus úton állítanak elő. Szerteágazóak ezek a törek­vések, a század kísérleteiből csak az utókor mondhat majd jogos értékítéletet. De aki érdeklődik a modem ze­ne iránt, annak fontos, hogy tudjon a főbb irányzatokról és csupán „elvből” ne vesse el azokat Kísérletező ez a század, és ezekből a kísér­letekből alakul ki egy újabb leszűrődés, amely még vá­rat magára, de remélhetjük, hogy a nagy összegező — (mint a század első felében Bartók) — egyszer megérke­zik. Molnár Zsolt ban mindenki az otthoniak­ra, munkára, lányokra gon­A PLATERÓ MŰVELET (33.) — Ne higgye, hogy sajná­lom azt a Joóst Legfeljebb megkímélték a hóhért. A 100-as motyogott valamit. — Hangosabban beszéljen! — csattant az utasítás. — Alázatosan jelentem, én lőttem bele... — suttogta. — Miért? — ... Ki akart szállni. Az alezredes sóhajtott. — Hát ez sikerült is neki De azt tudja, hogy a hulláik­kal el kell számolni? A finánc hallgatott. — Tehát felesleges volt a fényképészre hárítani. Egyébként, ha tudni akar­ja, ő nem szökött meg. Nem bizony. Csak éppen nem áll módjában itt megjelenni. Ma­gának mi a száma? — for­dult az alezredes a pálya­munkáshoz. — Kérem, nekem nincs semmiféle számom. Én nem is értem ezt az egészet — te- kintgetett körül ijedten a so­vány ember. — Én csak azo­kat az átkozott cigarettákat vittem a szemétládába .. . — Üljön le. Ezt majd a bí­róság méltányolni fogja ön­nek. — Nos, — fordult a tiszt újra az ügynökökhöz — nem hiányzik senki? Nézzenek csak jól körül... A nő kapta fel a tekinte­tét, de nem szólt — Az RN—2-re gondolt? Igen? A manöken bólintott. — Az nem lehet itt. Sajnos, azt maguk megölték. Vagy nem? A „számok” egyszerre ráz­ták a fejüket. — Vagy csak meg kellett volna ölni? Valtert is maga ölte volna meg? — kérdezte a 100-astól. — Nem, őt nem! — tagadta a finánc kétségbeesetten. — Hát ki még ilyen harci­as? Csak nem az RF—10-es? A tüdőbajos riadtan tilta­kozott. — Tehát maradt a kis szí­nésznő? Nemde? A lány felugrott. — ö adta az utasítást! — mutatott villogó szemekkel a pénzügyőrre. — És ő adta az ampullákat is! Miért nem vallja be?! Hallja?! Most legyen okos! Kérem — for­dult könyörögve az alezre­deshez — én úgysem hajtor tam volna végre... — A hangja zokogásba fulladt. — Majd később részletezi — nyugtatta az alezredes, majd telefon után nyúlt. — Kapcsolják N-et. Az ügynökök elképedve hallgatták: — ön az, hadnagy elvtárs? Nos, eresszék már ki a fog­dából azt az RN—2-t... Igen, igen... A kis színésznőnek kellett volna jóvátenni az el­követett hibát... dehogy ... dehogy pisztollyal! Idegmé­reggel! Nem, most már nincs semmi probléma. Igen, azért adtuk le az utasítást a likvi­dálásra, hogy kiderüljön, nincs-e még egy szereplő. Mondjuk egy hóhér... Per­sze, együtt az egész . .. Aztán küldjék haza néhány napra, úgy is idő előtt megszakítot­ta a szabadságát. És tudja mit? Pikó elvtárs szólna még egy pár szót... Pikó mosolyogva vette át a hallgatót. — Igen, én. Csak azt aka­rom mondani, hogy szervez­zék ám át azt a fotószak­kört . .! Lábas ? Holnap me­gyek vele .., Nem, semmi adat nem jutott ki! • Nagy Andrisnak csomagot hozott a postás. Bánatosan, remegő kézzel tapogatta a barna csomagolópapírt, és nem volt ereje kibontani h toldott-foldott spárgát. Társai szótlanul álltak mellette. Va­laki elmetszette a zsineget, és előbuggyant egy gyűrött, sö­tétkék civilruha. Andris mé­lyet sóhajtott, és e pillanat­dőlt. Nagy Andris kétszer kö­szönt el mindenkitől. Még a lovakat is meglátogatta, azoktól is elbúcsúzott. Kiskabátban állt a lakta­nyaudvaron, és nem bírta rá­szánni magát az indulásra. Pikó és Lábas érkeztek. Andris odasietett hozzájuk. — Kinyírtuk a Faragót, mi? — üdvözölte széles vigyorral napok óta nem látott katona- társát. — Bolond vagy te, Andris — szökött ki Lábas száján, és sokáig, szomorkásán nézett a szemlébe. — A, nem volt az jó em­ber! — mondta a fiú és elol- dalgott mellőlük. A katonák és a tisztek kö­rülvették az érkezőket. A kér­dések áradata zúdult rájuk. Pikó csak szabadkozott. — A teljes összefüggés csak a kihallgatások után de­rül ki — mondotta. — Van még néhány tisztázatlan probléma, dehát az már a bí- i óságra tartozik. Igyekeztünk megtenni a magunkét. Per­sze, hogy nem volt könnyű. Andris kiosont a kapun, és lassan elindult az országúton. A lenyugvó napot nézte a felhőtlen nyugati égen, és az égbolt szomorú, roppant tisz- ■aságát... Ezerkilencszázhatvan három, február tizennyolcadika volt, délután négyet mutatott az óra ... — Vége —

Next

/
Thumbnails
Contents