Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
«ö. március 27. vasárnap WOGT? Ä D Mindennél erősebb u fénye __§g néhány nap, s a mű — készen áll. wfl Negyvenkét hónapon át tizenkét vállalat sok száz munkása adta ozzá legjobb tudását, hogy a tervező, zrogh György, és nyolc szaktervező ke- evonása valósággá váljon. Az épület he- yéről és környékéről több mint tízezer öbméter földet ástak, csákányoztak, íordtak el; féltucat régi épületet bontottak e. Monumentális szerkezetébe négyezer cöbméter betont, majdnem kétezer mázsa /asat, százhatvanegyezer téglát építettek be. Nézőtere hatszáznegyvenöt embert fogad be, a színpad 11x17 méter alapterületű, 8 méter magas. Az egész épület belseje 19 870 légköbméter, alapterülete 3078 négyzetméter. A művelődési ház több mint huszonöt millió forintba került. Százhuszonegy helyiséget 950 izzó, és 250 fénycső világítja. S még erősebb a fénye az emberi alkotómunkának, amely létrehozta. Most csupán néhányra az építők közül hadd essék e sugár... garanciális lakatosom, azt „átloptam” ide, s megcsináltuk. Észbekao: — De mit dicsérem én itt magamat. írjon az ácsokról, meg a betonozókról, meg a kőművesekről. Amit én elmondtam, az úgy sem érdekel senkit. Vagy írjon arról, hogy sok ilyen nyersbeton épület kellene. Ez a korszerű. És szép is. A népgazdaságnak sem mindegy, hogy nem kell öttíz év múlva újra vakolgatni a falat. Nekiáll a tűzoltóság egy fecskendővel, és lemossa. Mintha új lenne. Kexdeltől — licfojeaiísig Hint premier előtt a rendező... — Két igazán nagy pillanata ran az építkezésnek. Amikor megkezdjük, és a befejezés. A művelődési háznál mindkét stáció különlegességekkel is szolgált. Amikor megkezdtük, még közösen kezeltük a szállodával, közös volt az organizációja is. Mind a kettő szép vasbeton szerkezet Az építés összekapcsolódott a városközpont rendezésével. Szanálni kellett, de úgy, hogy megmaradhasson néhány fontos ház, üzlet. És úgy, hogy azért mi, az építők is elférjünk valahogy. Aztán hatalmas tömegű földet kellett elmozdítani a helyéről. Nem részletezem: nehéz feladat volt, már az előkészítés is. Persze, amikor az építkezés gépezete mozgásba jön — némi túlzással, a többi már megy szinte magától. A bonyodalmak akkor kezdődnek ismét, amikor az alvállalkozók, a szak- és szerelőipa t bekapcsolódik a munkába. Ez itt a művelődési háznál még fokozottabban érvényesült. Hiszen, például, jelentős áttervezésre került sor, — amely megtörte az építés folyamatosságát. A nagyszámú alvállalkozó munkáját sem volt egyszerű összefogni, egybehangolni. S a feladat is gyakran szokatlan volt. Húsz éve építek. Ebből tízet, mint építés- vezető, tízet mint főépítésvezető. De például színpadot, nézőteret még nem építettem, szereltem. Aztán a minőség. Itt a minőséget is másként kell értelmezni, mint egy üzemi csarnok építésénél. A faburkolatok, a mozaik falburkolatok. a mennyezetfűtés, de még a vakolás, a festés is: a minőségre jobban kell ügyelnünk, mint akár egy lakóház építésénél. Hiszen mégiscsak a város, sőt a megye legfontosabb. reprezentatív, kulturális közintézményéről van szó ...! Az utóbbi években több középület kivitelezését Irányítottam — a pártszékházét, két iskoláét, hozzám tartozik az SZMT székház, a kórház, a gimnázium, — de mondhatom valamennyiük közül ennek az építése volt a legbonyolultabb feladat Misztrik Imre főépítésvezetőt úgy Isménk, mint vasidegzetű, kiegyensúlyozott embert. akit nehéz kizökkenteni nyugalmából. Korán őszült haját hátraslmítja, elmosolyodik. Persze, mert nem tudják, hogy a zsebében kis fiola lapul. Idegcsillapltóval. Ilyenkor. átadás előtt egy-két héttel néha szükség van rá. Ha másért nem, aludni tudjon, mire este tíz-tizenegy óra tájban hazavetődik. — Egymást érik az átadások. Nemrég lettünk készen az acélárugyári készáruraktárral átadás előtt áll az SZMT székház, megkezdtük az üzletházat, a kórháznál hamarosan olyan program lesz, meglátja... de itt, ami most megy a kultúrháznál, az minder képzeletet felülmúl... KÖJÁL tűzoltóság, beruházó, tervezők Itt baj van, az a berendezés nem szuperál... Egyszer De járni ezt az épületet — kilométerek. S hányszor kell bejárni napjában is! Azzal az izgalommal, amit talán csak egy színházi rendező, vagy drámaíró érezhet a premier előtt. Amikor üzembe helyezzük majd az egész épület- komplexum minden berendezését Működik-e minden? Megértettük-e, jól értettük-e a tervező elképzeléseit? Ügy valósítottuk meg a gondolatait. Misztrik Imre főépítés vezető „Meg kell rendezni még a rendezést is...” ahogyan megálmodta? Egymás után érkeznek a társadalmi brigádok. Voltak az AKÖVtől, a sütőipartól, a városi tanácstól. Ha másból nem, ebből meg kellett itt érezni, milyen fontos ez a ház a városnak... Mert végül jönnek az emberek, akik számára mindez létesült. A közönség. Tetszik-e neki? Jól érzi-e magát benne? — A premieren itt lesz-e? — Én egészen biztosan — igen. De aligha a nézőtéren ... Hiszen, az első nap! Meg kell rendezni még a rendezést is ... Elhívják. Még mindig nem működik rendesen a fűtés. Leégtek valami kompresszorok. Valahol rosszul kötötték a vizet. Társadalmi munkások jöttek. Az egyik függöny szerkezetéhez rossz volt a terv, aztán a tervet kijavították, de a szerkezetet elpuskázták a lakatosok. A művezetővel le kell ülni, órára szóló programot összeállítani. Harminc- egyedikén műszaki átadás, április harmadikén premier. Mennyi a tennivaló a premier előtt! ülne» munkaidő Gyors beszédű ember. Szavai egymás sarkára hágnak. Nem veszi rossz néven mégsem, ha a művezető olykor megkéri: no, Pista, most mondja el mégegyszer, amit akart... Nevet rajta: — Higgye el, amikor a nevemet írom, még be sem végeztem, • hogy Sáfrány, nekem már az István van a gondolatomban. Ügy kell sietnem utána... Kilencszázhatvankettőben. amikor ezt a munkát a Sáfrány kubikos brigád megkezdte — a szállodától jöttek ide, abban is benne van a kezük munkája — tizennyolcán voltak. Kútalapok ásása, kibetonozása, kötésig vízben. Esőben, sárban. Aztán a betonozás. Itt neveztek be a szocialista brigád mozgalomba, itt nyerték el az első oklevelet, itt a másodikat... Sáfrány nem emlékszik Olyan hónapra, amelyikben a teljesítményük száztíz százalék alatt lett volna. Szóval nemcsak a beszédben gyors, a munkában is. — A Klecsény Pál brigádja ment előttünk. Mi a nyomukban Ok zsaluztak, mi betonoztunk. — Mire emlékszik vissza a legszívesebben, ha az építésre gondol? Széles mosoly telepszik az arcara: — A betonozás. Azzal nagyon jól kerestünk. Azt már a művezetőtől tudom, persze, hogy a jó kereSáfrány István kubikos brigádvezető „A betonozás. Azzal nagyon jól kerestünk.” setért meg is kellett dolgozni. — Hogyne — feleli —, volt olyan műszak, hogy estétől reggelig harmincöt-negyven köbméter betont benyomtunk. S ha nem lehetett akármikor abbahagyni a munkát, mert ilyen is volt nem egyszer, rádolgoztunk. — A kereseten kívül adott-e valamit maguknak ez az építkezés? Először nem érti a kérdést, aztán felvillan a szeme. — Az biztos! Mihez értettünk mi azelőtt? Betonkoszorú. áthidalás, ilyesmi... Dolgoztunk mi komoly építkezéseken, persze, hogy dolgoztunk. Zagyvapálfalván a Zagyva II. betonos munkáit is ml csináltuk. Meg például a nagybáto- nyi kenyérgyárnál... Dolgoztunk a szállodán is. De az igazi ez volt. A kultúr... Négy, vagy nem is tudom, talán ötméteres konzolok... Az igen! De nem tudok én a magam munkájáról beszélni — zakítja félbe önmagát türelmetlenül. — Kérdezze meg a művezetőt. Meg elég is talán annyi, amennyit mondtam. A többit majd maga hozzáírja... A brigád most tizenhárom tagból áll. Márcsak egyik fele van itt a művelődési háznál. Betonozás most nincs. Az a kezdetben volt. Most terep- rendezés van, útépítés. A befejezés. Egyszerű, iskolázatlan emberek ezek a kubikosok. Mégis micsoda hatalmas épületet, emeltek. A két kezükkel. Csak belegondol, s már szinte óvakodni kell. nehogy leírjon az ember valami harsány közhelyet ... pedig ilyenkor érezni, mennyi nagyság, szépség, igazság szorult bele ezekbe a közhelyekbe. Most, hogy az újságíró szépet szeretne mondani, mit tehet? Hosszasan és elgondolkodva néz a társai felé siető munkásember után.., Kilencszázhatvankettőben, amikor a szálloda és a megyei művelődési ház építése napirendre került, a vállalat vezetősége három nevet írt apapírra, három művezetőét. Akiket a legjobbnak tartottak. A „zsűri” választása Szlávik István- ra esett. Közismerten kiváló szerkezetépítő. — Az alapozás Önmagában is komplikált feladat volt. Kútalapok. Sok talajvízzel. Egyszerre két-három szivaty- tyú emelte ki a vizet. A négy nagy kútalap átmérője egyenként három méter hetven. Ezek tartják a főfalakat. Hát vigyázni kellett. Aztán a betonmunka. Nyersbeton. Nálunk új fogalom. Már a vasszerelőnek is jobb munkát kellett végeznie, mint amit eddig megszokott. Például, a kötöző drótokat a csatlakozásoknál befelé hajlítani, hogy ki ne ütközzenek a betonozás után. Aztán az ácsoknak I-geren- dákkal, csavarokkal megfogni a zsaluzatokat. Micsoda monstSzlávik István művezető „Élvezet volt nézni, ahogy dolgoztak ezek az emberek. . rum volt csak az ácsolat! Aki ide, ebbe a színházterembe egy hét múlva bejön, nem tudja, milyen erdő volt itten: százötven-kétszáz köbméter fa egyszerre. Csupa tizenhat centiméter átmérőjű gerenda. Padlót terítettünk neki. alája cölöpöket vertünk, ami tartotta az ácsolatot. Vagy például amikor a konzolokat betonoztuk. Négy héten keresztül „nincs” munkaidő. Folyamatosan ment a munka, egybedolgozni a rácsos szerkezeteket a főtartókkal. Két kubikos brigád, két katonabrigáddal vagy hatszáz köbméter betont, nyolcszáz mázsa vasat dolgozott bele csak a nézőtéri szintbe. Élvezet volt nézni, tapasztalni, érezni, hogy dolgoztak ezek az emberek. Éjjel-nappal, szombaton és vasárnap szinte szünet nélkül. Emlékszem, hátul, a hidaknál. csináltam olyat is, amiről nem szóltam sem az építésvezetőnek, sem a főmérnöknek. Csak amikor készen lett... Egy hete esett az eső. Elöntött mindent. A betonozáshoz az állványzat már készen volt. De ha rábetonozok — úgy, ahogy van, leszáll az jgésa lesüllyed a teher alatt íz egész zsaluzás. Persze betonnal együtt... Két I-gerendát Ősz- izehegesztettem, tizenhatos tömbvassal átkengyeleztettem, h pillért felbetonoztattam a tartó alsó síkjáig, akkor a Diliért arra „kényszerítettem", íogy tartsa a zsaluzást. Persze, ezek mind szakmai dolgok, kár is beírni az újságba. A lényeg az, hogy amikor kész volt, szóltam. Akkor gratuláltak. Még a statikus tervező Is. — S ha előtte szól? A művezető szikár arcéle nosolybafut, máskor hideg, szigorú pillantása megenyhül: — Nem engedélyezték volna. A várható többletmunka miatt. Ezt tudtam. De azt meg a lelkiismeretem nem bírta volna el. ha enélkül csinálom. Vagy álljak meg és várjam a jó időt? Az embereim megértették miről van szó. Volt a szállodánál egy Tík él suliivá... No. ha a főépítés vezetőt, művezetőt, a kubikost nehéz volt elcsípni egy félórára ebben a forgatagban, a beruháPlnfér Sándor kőműves brigádvezető Egy a sokszáz munkás közül, akiknek kezenyomán magasra nőtt a művelődési ház épülete zót még annál is nehezebb. „Beruházó”, ez pongyola kifejezés: Danyi Lajos műszaki ellenőr. Még pontosabban gépészeti műszaki ellenőr. — Ha megfigyelte — mondja —, a műszaki ellenőrök i,ö- mött aktatáskával szoktak hazajárni. Mert rendszerint csak otthon van idő arra, hogy az ember kibogarásszon a dokumentációkból, iratokból, észrevételezésekből, számlákból valamit. Amikor például ránkírnak, fizessünk ki ilyen és ilyen munkáért még hat vagy hétszázezer forintot. Akkor aztán jaj neked, ha nem bizonyítod be, hogy a hétszázezer hattal kevesebb! Azt hinnéd, ha valaki beruházó, egyre ilyesmin jár az esze. Pedig Danyi Lajos nem luciferi észjárású, csak hát.., nem árt ha az ember résen van. — Költségelték — emlékszik —a mennyezetfűtést. Bemond- tak ott négyzetméterenként ezervalahány forintot. Vertük az asztalt, ne telefonszámot mondjanak nekünk. hanem reális árat... A végén a fele sem maradt az első bemondásnak. Kérdem, van-e valami kellemes élménye a művelődési ház építéséről. Felnevet: — Ezt most átadás előtt ne kérdezze. Látja, ott a színpad fölött azt a csövet? Ahhoz a csőhöz van erősítve a függöny. A cső rövidebb lett, mint a függöny. Pedig a terv szerint készült ez is. amaz is. Szólni sem merünk, a tervezője nagy szaktekintély, nagyon érzékeny is, mégis csinálni kell valamit. Vagy a konvertások. Hétfőre ígérték, hogy jönnek, huszonegyedikére. Azok, akik a fényszabályozó berendezést csinálták. Be kéne szabályozni a berendezést, kioktatni a kezelőt. Azt hiszi eljöttek? Vagy a függöny „gurik”. Jönnek a vezetők, de nincsenek meg a gurik. Egyszerűen eltűntek. Azt tudtuk, hogy a Fővárosi Felvonó Javító Vállalat emberei megcsinálták. De hogy itt hagyták valahol, vagy Pestre vitték, azt senki sem tudta. Végül megtaláltuk a gurikat a raktárban. Hogy a ... Nem. elvtársam majd tíz, vagy húsz év múlva. Amikor ülünk a „nyugdíjasok terén”, és beszélgetünk arról, hogy kötbér, meg akkumulátor, meg szállítási késedelem, és a mellettünk ülő suhancok összenevetnek: megbolondultak ezek a vénemberek? Miről beszélnek? Mi az. hogy kötbér, meg szállítási késedelem, meg akkumulátor ...? reg este van. A kultúrházban, és körötte gépek zúg- iujfc, emberek sürögnek, forognak. Az üvegterem kt- világítva, fényben úszik a folyosó, színházterem. Nincs megállás. Egy hét alatt még sok mindennek a végére kell járni, hogy április 3-án megtörténhessék az ünnepélyes megnyitó. Páran talán azért ma is összegyűlnek az építésvezetői irodában, amely esténként szenvedélyes sakkpartik és még szenvedélyesebb kibicelések színterévé alakul át. Eljár ide Danyi Lajos is. És még többen mások, akikről itt nem Írhattunk Akik részt vettek ennek a nagyszerű „palotának” a megépítésében. Eljártak ide, s tán rövid időre ezután fs találkoznak itt. Amig ezt a régi épületet is el nem bontják az új elől. Hogy az még fényesebben tanúskodjék mindenki szeme láttára, nem hiába kérte a jövőt a proletárköltő: „Az én vezérem bensőmből vezéreli Emberek, nem vadak — elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel, nem kartoték adat. Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet. Jő szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” Csizmadia Géza
