Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-03 / 52. szám
4 *r>n R A n TW8. mSreTtw f'sIlWi *Wle Rekonstrukció kis hibával Tenyerében szinte elvész a szeneslapát nyele. Eteti a kazánt, a Romhányi Cserép- kályhagyárban. Sok a dolga, de szakít egy kis időt beszélgetésre. Méltatlankodik: — Ha már olyan sokat költöttek a gyár rekonstrukciójára, miért sajnálták azt a néhány százezer forintot egy új, modern kazánra. A mostanival — mutat egy 1911-ben készült kazánra — csak kínlódik az ember. Nem bírja a megnövekedett terhelést- Mást se hallok a szikkasztóktól, a szárítóktól és a szociális létesítmények őreitől, hogy gőzt, gőzt, gőzt. Jönnének csak ide, megtudnák mit jelent ilyen körülmények között dolgozni. Elhallgat, aztán kisvártatva kezével a levegőbe sújt. — Gazdaságosság — kezdi. — Annyit beszélünk róla, hogy sokszor megfájdul tőle a fejünk. Amikor viszont tenni kell... Hagyjuk az egészet — dohog Zagyvái Ferenc fűtő. — Ha nem szeretném a gyárat, már rég itthagytam volna. •. — Ügy hírlik, hogy talán kapunk egy új BV kazánt — próbálja vigasztalni Maróti János termelési osztályvezető. — . Azt hiszem el, amit látok — válaszol a fűtő, majd nekikeseredve lapátolja a szenet a régi masinába. Közben odaérkezik Oláh László, Zagyvái Ferenc főnöke, a generátorüzem művezetője. Az előbbi kifa- kadás jogosságát számokkal illusztrálja: jelenleg 52 százalékos a kazán hatásfoka. Ennyire értékesíthető benne a szén. A korszerűbbeké 70 —80 százalék. Ha egy ilyen volna itt, akkor fel tudnánk használni a gyengébb minőségű nógrádi szenet is, és kevesebbszer hallanánk: gőzt, gőzt, gőzt.. • A szomszédos üzemrészben — ahol az anyagelőkészítők dolgoznak — épp az ellenradtságot, mint amikor majdnem mindent kézzel csináltunk. De nemcsak én vagyok így, hanem a többiek isIndulni akarok, amikor a brigádvezető kézbe veszi a szomszédos üzem vezetőjének véleményét: a massza jó, rosszabb sose legyen ... — Igyekszünk jót adni, gozott. Miért hagyta ott korábbi munkahelyét? — kérdem. — Két okból. Egyrészt közelebb kerültem a családhoz, másrészt itt többet keresek. No, meg az sem utolsó szempont, hogy itt jól érzem magam. Nincs semmi bajom senkivel. Egyetértésben dolgozom vezetővel, munkatárssal. Elvégzem, amit rám bíznak. A fűtő kivételével, régiek és újak, akiknek keze nyomán A félig kész nyersanyag rö videseo a betonkádba kerül. mert csak abból lehet jó csempét gyártani — mondja. — A minőséggel még nem vagyunk elégedettek — folytatja Maróti János. Magyarázatképpen hozzáfűzi: — Az agyagot, amelyből havonta 25 —30 vagonnál használunk fel, a szomszédból, Felsőpetényből kapjuk. Sajnos gyakran eléggé szennyezett. Emiatt hamar reped a csempe, nő a selejt, meg a másodosztályú áru. Ha jobb agyagot küldeebben az esztendőben 40 ezer kályhához készül csempe, mind azt mondják: a rekonstrukció óta könnyebb a dolguk, nem éreznek olyan nagy fáradtságot, mint az elmúlt időkbenNehéz körülménye ellenére sem tágít munkahelyétől Zagyvái Ferenc fűtő sem. Szereti a gyárat és bízik abban, hogy rövidesen ő is azt mondhatja, amit sok más társa. V. K. Teljesítménybért vagy kezdő szakmunkás órabért kapnak a jó előmenetelő tanulók A munkaügyi miniszter utasítást adott ki az ipari és a kereskedelmi tanulók bérének, egyéb juttatásainak egységes rendezéséről. Az utasítás értelmében a közepes, vagy annál jobb előmenetelő (átlagos tanulmányi eredményű) tanulók az intézet igazgatójának és a vállalat igazgatójának, illetve a szövetkezet elnökének határozata alapján a képzési idő utolsó félévében, tehát már a szakmunkás-bizonyítvány kézhezvétele előtt hat hónappal — egyéves képzésű idejű szakmákban az utolsó negyedévben, vájártanulók esetén az utolsó évben — teljesítménybérben foglalkoztathatók. A szakmunkástanuló intézetek tanműhelyében, valamint a magán-kisiparosoknál dolgozó tanulókat nem szabad teljesítménybérben vagy kezdő szakmunkás órabérben foglalkoztatni. Fontos rendelkezése az utasításnak, hogy a teljesítménybérben, vagy órabérben foglalkoztatott tanulókat — kivéve a vájártanulókat — a tanulóviszony és az abból adódó jogok, kötelességek változatlan fenntartásával a vállalatoknak a tényleges foglalkoztatásnak megfelelő állománycsoportban állományi létszámba kell venniük. Az állományi létszámba vett tanulók részére a felnőtt szakmunkásokra vonatkozó bértételek szerint, a tényleges munkában töltött időre járó bér 90 százalékát! kell elszámolni és kifizetni. A vájártanulókat szak- mánybérezés esetén a csapatcsillésekkel azonos módon lehet elszámolni. A tanulót a teljesítménybér, illetőleg a kezdő szakmunkásokra vonatkozó órabér átlaga a fizetett munkaszüneti napokra, az évi rendes (6 nap téli, 24 nap nyári) szabadságra, valamint a tanévközd szünetekre is megilleti. Ez az utasítás a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó mező- gazdasági szakmunkástanulóképzésre nem vonatkozik. A Munkaügyi Közlönyben közzétett utasítás érvénybe lépett. (MTI) Vita a levélszekrényekről Egyoldalú újítás Nemrégen olvastam a Nóg- rádban, hogy levélszekrényeket szerelnek fel a salgótarjáni bérházakban. Ezeknek az a rendeltetése, hogy a leveleket és a hírlapokat itt helyezzék el a kézbesítők. A szekrényeket felszerelték. Az új épületekben ezek szerint megvalósult egy „újítás”. De nézzünk a látszólagos új megoldás mögé. Tagadhatatlanul a posta ezzel ésszerűbbé tette munkáját. De mit kaptak a lakók, az újságolvasók? Kapták a levélszekrény kulcsot és le kellett mondaniuk a kényelemről. Megszoktuk azt, hogy a lapot reggel vesszük kézbe, s a legfontosabb cikkeket munkába menet előtt elolvassuk. De mi történik most? Sosem tudni előre, milyen időpontban érkezik a hírlap. s így sokszor hiábavalóan fáradunk le a levélszekrényhez. De ha azt számítjuk, hogy a bérházakban laknak nyugdíjasok, vannak betegek, vagy terhes nők, akkor azonnal kiderül, hogy az újítás igen egyoldalú és egy kissé elsietett. Nem ártott volna megismerni a közvéleményt, mielőtt a levélszekrények felkerültek a helyükre. Nálunk Magyarországon régi hagyománya van a kézbesítésnek. Ezt megszoktuk. Nem csupán kényelemszeretetből, hanem mert így praktikus. Gyorsabban megismerhetjük a világ híreit, tájékozottabbak vagyunk. De azt is megkérdezem, akkor minek szerelték fel az új bérházak ajtain és a régiekén is a levélszekrényeket, vajon mennyi forintjába került ez az államnak? Ily módon a falusiaknak attól kell tartani, hogy kedvenc újságjukat, postai küldeményüírét majd a legközelebbi fűszerboltban, vagy a postahivatalban kapják meg. Elég egyoldalú újítás ez, s kissé sajnáljuk, hogy a közvélemény útján pártfogolta a lap is. Még csak annyit: a postások és lapkihordók munkáját könnyítette Salgótarjánban, hogy liftkulcsokat kaptak. Most félre lehet dobni a liftkulcsot, le lehet szerelni az ajtókról a levélszekrényeket. Nem, ez nem újítás, ez csak egyoldalú érdek. G. E. E néhány sornak azért aduink helyet, mert több levél érkezett a szerkesztőségbe, amelyben kifogásolják a postai levélszekrények felszerelését. Többen hivatkoznak arra, hogy a televízióban is lezajlott ezzel kapcsolatban egy vita, amelyik ugyancsak helytelenítette a célszerűtlen megoldást. (A Szerk.) Salgóváralj ától Szardíniáig Televíziós filmet készítenek a szalonka fészketéséröl Varga Ferenc, zagyvarónai amatőr ornitológus, az ötvözetgyár esztergályosa még az elmúlt év május 17-én négy szalonkát látott el a Madártani Intézet gyűrűjével Salgóváralján. Az elmúlt napokban Szardínia-szigetéről és Catanzaró környékéről kapott értesítést, hogy az általa gyűrűzött szalonkák közül kettőt olasz vadászok lelőttek. A 155 395-ös gyűrűvel ellátott szalonkát Szardínia szigetén, míg a 155 397-es számmal gyűrűzöttet pedig Catanzaró környékén lőtték le. A másik két szalonkáról eddig még nem érkezett jelentés. Az amatőr ornitológus segítségével a Magyar Filmgyártó Vállalat tavaly őszén Zagyvarónán „örök megújulás” címmel már készített egy filmet a kakukkfiókák életéről. Most a Magyar Televízió jelentette be, hogy Varga Ferenc segítségével a szalonkák és császármadarak fészkeléséről, költéséről kíván filmet készíteni Salgóváralján és Salgótarján környékén. Az új filmet a tervek szerint április első felében forgatják. {p'iesék útja kezőjét tapasztalom. A nagy betonkádhoz létrán kúszik fel a brigádvezető. Föntről kiált le: — készen vagytok? — Igen, — Felbúg a felvonó, viszi az anyagot a betonkádba. Nem sokkal később a brigádvezető lejön. Vele is a rekonstrukcióról beszélgetünk. — Itt dolgoztam akkor is, amikor még korszerűtlen volt a gyár. így hát tudom, mi a mostani és a régi közötti különbség. Nekem az a véleményem: mióta a gépek végzik a munka nehezét, azóta nem érzek olyan főnének, nem haragudnánk meg rájuk — fogja tréfára a szót.. • De addig egy kicsit neheztelünk. Hivatalból is ... Közben átértünk a teljesen modernizált gépi öntőüzemrészbe. Éppen váltás volt. Kiss János és brigádja állt a szalagok mellé, hogy este tíz óráig négyezer nyerscsempe kerüljön a szikkasztóba, majd onnan a szárítóba, végül a kemencébe. A kész csempéket rakja egy sínen szaladó kocsira, Czmo- rek János- Fiatal tagja a kollektívának, a rekonstrukció befejezése után került ide. Régebben az építőiparban dolRégi üveggyári dinasztia sarja Grics Ferenc. Nagyapja, apja formálója volt a tikkasztó kemencék forró üveglávájának. Jogos örökösként szállt rá e tudomány. Ötvenkilencben mégis elhagyta a forróság birodalmát. Megszikkadt a teste, elfogyott az ereje, letette a meleg csövet. A kemence könyörtelen, válaszra kényszerítette: élet, vagy munka. Két gyerekért felelős, megvált a lángok országától. A gyár csomagolójába került- Űj munkája kitöltötte az életét. Mikor egy vagonsor kigördült a gyárból, nézett utána, mint hírnöknek, aki dicsőséget hirdet. Tengeren túlra csomagoltak. Szeretettel, gondosan. Mikor vagonba emelték a ládát, egyik fele megbillent. Kapott utána, hogy mentse a pusztulástól. Alá vetette vállát, azzal tartotta. Mintha présben volna, fogyott ereje. A segítségig egy erőfeszítést akart tenni, de mintha megszakadt volna benne valami, elvesztette erejét és a láda maga alá temette. Grics Ferenc a kórház lakója lett. Még ebben az évben egy másik keserűség is meglopta nyugalmát- Bedőlt a lakása hegyfelőli fala. Salgótarjánban a Főtérrel szemben levő öreg házak egyikében lakott. Vizes, penészes öreg ház volt. Korhadt benne a bútor is. Az orvos is tanúsította, hogy lakhatatlan. A betegségben, bánatában vékonyra fogyott ember az orvosi igazolvánnyal kezében kilincselt a tanácsnál. De akkor négy és félezren várakoztak lakásra. Még ma is mély barázdát von arcára az emlék. Riadtan kereste a segítséget, de sehol nem talált. Ezerkilenc- százhatvanban még mindig orvosi kezelés alatt volt. Nyárba fordult az idő, amikor a tanácsra hivatták- Nem tulajdonított jelentőséget neki, hitehagyottá lett. Kezébe adták a lakáskiutalást. Megfordult vele a szűk, füstszagú hivatali szoba, aztán elöntötte a hőség. Szavakat keresett, de nem talált. Szinte meggyógyultan ért haza. Azon a napon, hónapok óta először hallottak Gri- csék lakásában nevetést. Este a megrokkant ablak mögött sokáig világított a fény. Együtt ültek mind a négyen és terveztek. Költöznek az új lakásba, az üveggyár szomszédságában levő hegyoldalra. Elkészült a számvetés a családi bevételről. Ferenc, a fiú. a kemencéhez került dolgozni- Havi jövedelme másfélezer forint. Máriának, a lánynak is a gyár adott munkát. Keresete ezer forint. A családfő ezer forint táppénzben részesült. A havi bevétel három, három és félezer forint. Az édesanya feladata lett a keresetet úgy elosztani, hogy az új otthon bebútorozására is jusson. A szorgalom, a jókedv napjai váltották fel a bánkódást Grics Ferencéknél. A költözködés óta nem múlt egy esztendő, mór új bútor melegítette fel a hidegfalú bérházat. Nem a legdrágább, ötezer forintos, de nekik a legszebb. A lakás ragyog a tisztaságtól, megadja azt a kényelmet, amit a forró lehe- letű gyár után megkívánnakA szekrények is megteltek az évek során. A gyerekek lettek az elsők. A fiúnak három rend ruhája van. Egy hétköznapi, két ünneplő. Azonkívül nadrágok, pulóverek és fehérneműk. A lány is a legszebbeket kapja. A Grics gyerekek szépen, divatosan, de nem feltűnően öltöznek. Lassan gyarapodik a leány stafírungja is. Kérő kopogtat az ajtón. — Rövid három év alatt a fel-felújuló betegségem ellenére is megváltozott az óletünk. Feledtette a sok keserűséget — mondja a családfőDe a dolgozó ember élet- útján tövisek is vannak. Grics Ferencet az orvos hosszabb időre újból eltiltja a munkától. Járja a kórházakat, szanatóriumokat. Ez egyre többet követel a család jövedelméből. Megdrágítja életüket a családfő diétája. A fiatal Grics is egy időre búcsút mond a kemencének. Katonai szolgálatra megy. A legfőbb kereső kiesik a családból. A lány is férjhez megy, s ez külön kiadást is jelent. Ketten maradtak. A gyermekekre már nem volt gondjuk- A havi ezerötszáz forint jövedelemből időközönként a katona fiúnak küldtek ajándékot, csomagot. Az elmúlt évben a lakásra is fordíthattak. Apródonként vásárolt anyagból szép mintás térítőt horgolt a háziasszony. Üj szőnyeg került a szobába és egy heverő. Néhány hete a letöltött katonai szolgálat után hazatért a fiú. Grics Ferencet is biztatja az orvos, hogy rövidesen dolgozhat. — A fiam, a katonaság után ma ment először munkába. A kemencéhez, őt várjuk ... Gricsre rásüt az ablakon beáramló nap- Elhúzódik, hogy ne zavarja szemét a fény, mert új családi költség- vetést készít. Bobál Gyula Csengő hangot ad a csempe, lehet szállítani (Koppány György felvételei)
