Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-03 / 52. szám

196(5. ■ március 3., csütörtök NÖGR AD Lengyel labdarúgó-csapat Salgótarjánban A napokban az SBTC lab­darúgó szakosztályának ven­degeként Salgótarjánba érke­zik a lengyel Walbrzych-i Goruik Thorez labdarúgó együttese. A lengyel bajnok­ság B^ligájának élcsoportjá­ban helyet • foglaló csapat vi­szonozza az SBTC múlt évi lengyelországi szereplését. Mint ismeretes az akkori ta­lálkozón a jóképességű B-li- gás együttes 3:1 arányban le­győzte a tarjániakat. A véndégek három mérkő­zést játszanak Nógrád me­gyében. Először március 6-án Salgótarjánban az SKSE sta­dionban az SBTC csapatával mérkőznek. Ezt követően március 8-án a Kisterenyei Bányász, majd március 10- én a Nagybátonyi Bányász ellen lépnek pályára. Az MHS életéből A Salgótarjáni Városi MHS összevont aktívaértekezletet tartott. Az ülésen Kónya Sán­dor elnök elemezte a szövet­ség elmúlt éves munkáját, majd megbeszélték az alap­szervezetek előtt álló felada­tokat. Az MHS motoros szakosztá­lyának tagjait a tavaszias idő­járás már kicsalogatta az or­szágúira. Ebben az évben megkétszereződött a szakosz­tály tagjainak száma. A szö­vetség három új verseny-mo­torkerékpárt kapott, így az idei versenyeken már két csa­pattal indulhatnak. A salgótarjáni járási MHS és a járási kiegészítő parancs­nokság közös szervezésében a sorköteles fiatalokkal filmve­títéssel egybekötött előadáso­kon ismertetik a honvédelmi törvényt, felkészítik őket a ka­tonai szolgálatra. Az eddigi előadásokat Karancskesziben és Mátra verébéi y ben nagy ér­deklődéssel fogadták. A kö­zeljövőben Nagybátony—Bá­nyavárosban, Nagybátony köz­ségben, Kisterenyón és Ka­záron kerül sor hasonló jel­legű előadásokra. A KISZ-bizottsággal karölt­ve a városi MHS az idén is megrendezi a városi középis­kolás lövészbajnokságot A versenyen azok a tanulók ve­hetnek részt, akik elméleti ok­tatásban is részesültek. Ez március 20-ig tart. Ezt köve­tően válogató versenyen dől el, hogy iskolánként ki lesz az az öt fiú és leány versenyző, akik a bajnokságban indul­hatnak. A legjobban szereplő iskola elnyeri a KISZ vándor­serlegét Március elsejével Salgótar­ján kivételével befejeződött megyénk lakosságának polgári­védelmi oktatása. A tanfolya­mokon 22 ezer 14—16 éves la­kos részesült oktatásban. T. A. Rajt az ökölvívó NB I B-ben Vasárnap megkezdődik a küzdelem az ökölvívó csapat- bajnokság NB I B osztályá­ban. Az NB I-es és az NB II-es csapatok küzdelme már folyik- Vasárnap szorítóba lép az SBTC öklöző gárdája is. A tarjániak első ellenfele a megerősödött Székesfehérvári MÁV Előre csapata lesz. A mérkőzést Salgótarjánban rendezik. Elfelejtették... Megkezdődött vasárnap a kézilabda terembajnokság. Végre igazi mérkőzés, mond­ták a csapatok játékosai. A hosszú téli alapozás után olyan mérkőzést játszhattak, amelynek tétje van. Nagy volt az öröm. Az első találkozóra már felálltak' az St. Z1M és az SBTC játékosai. A mér­kőzés még sem kezdődött meg, mert valakinek eszébe jutott, hogy háló nélkül nem lehet játszani. Elkezdték keresni a hálót a Gépipari Technikum­ban- Sebaj, mondták a ZTM- es kézilabdázók, majd mi ho­zunk hálót, hiszen itt széke­lünk a szomszédban. Át is hozták. Igen ám, de a mér­kőzés még mindig nem kez­dődhetett, mert nem volt já­tékvezető. Megindult a terem­ben a vadászat. Egy olyan embert kellett keresni, aki semleges és legalább az ele­mi szabályokkal tisztában van. Hosszas keresgélés után sem akadt ilyen. Végül a két csa­pat belenyugvásával az egyik együttes edzője vezette le a mérkőzést. A megyei Kézi­labda Szövetség vezetői el­felejtették, hogy egy bajnok­ságban nem elég a kiírást el­készíteni, a termet elkérni, hanem egyébről, többek kö­zött hálóról és játékvezetők­ről Is gondoskodni kell. No, éi még . egyről. _ Személyesen is meg kell jelenni a 'talál­kozókon. Nemcsak a kézilab­da sportnak, a rendezésnek is vannak szabályai• Ezt a szö­vetség aktivistáinak is tud­niuk kell, hiszen ők rendez­ték a terembajnokságot. Re­méljük a következő fordulók­ban betartják a szabályokat.. — ács — Korszerűsítik az SKSE pályát Mint ismeretes, ebben az évben Salgótarjánban rende­zik az országos vidéki atléti­kai bajnokságot. A verseny színhelye az SKSE Stadion lesz. A nagy eseményre már elkezdte a felkészülést a szer­vezőbizottság. Tennivaló más területen is van, így a pálya korszerűsítéséről is gondos­kodni kell. A verseny kezdetéig több át­alakítást hajtanak végre aa SKSE Stadionban. Felújítják a már eléggé elavult csatorna- rendszert, salakozzák a futó­pályát és rendbehozzák az Ug­ró és dobóhelyeket. A pálya korszerűsítésére és javítására közel 500 ezer forintot bocsá­tanak az SKSE rendelkezésé­re. Fontos, hogy minél előbb megkezdődjön a munka és a pálya megfelelő állapotban várja a vidék legjobb atlétáit. A kézilabda terembajnokság rajtján nem tudott ellenállni a Gépipari Technikum csapata a megyei bajnok St. Épí­tőknek. Az Építők nagy gólaránnyal biztosan győzött. Ké­pünkön: egy betörni készülő Építők csatár kezét igyekeznek visszahúzni a technikum védői (Koppány György felvétele) Nagy küzdelmet vívott a Nógrád Kupáért folyó terem-röp­labda bajnokságban az elmúlt fordulóban a Mizserfai Bá­nyász és Rónabánya női csapata. A rónabányalak győztek. Képünkön: egy mizserfai leütés hárítása látható Sakl< Véget ért a csillagszerlő verseny Több hét« küzdelem után befe.'i Jött az SKSE csillag­szerző I. osztályú versenye. Egy játszma még hátra van, de eredménye nem befolyá­solja már a sorrendet. A vég­eredmény: 1. Klepej J . (SKSE) 9,5 2. Rozgonyi I. (SKSE) 8 (1), 3- Szokács L. (SKSE) 8, 4 Gál­jai J. (SBTC) 7, 5. Balázs J. (SKSE) 6, 6—7. Breiner B. (SBTC), és Szabó L. (SKSE) 5,5—5,5, 8. Komka B. (SBTC) 4, 9>—10- Horváth E. és Licht- ner I. (mindkettő SKSE) 3—3, 11. Simonyi E. (SBTC) 2,5, 12. Tóth P. (SKSE) 2 (1) pont. A verseny hármas SKSE si­kerrel zárult. Klepej meg­érdemelten végig vezetve 'ett első. A verseny kellemes meglepetése Rozgonyi volt. Elmélyülten, ötletesen játszott. Veretlen maradt. Ha az el­maradt mérkőzését megnyeri, éj minősítést szerez. Szokács két kisiklását (Klepej, Gallai) nem tudta behozni. Balázs­nak ezúttal nem ment. Brei­ner szívósan. Szabó rapszo­dikusan szerepelt. A vert me­zőny helyezettjei közül Licht- ner és Simonyi becsülettel küzdött a többiek enerváltar.. lélektelenül. Egyedülálló eset fordult elő ezen a versenyen. Gallai—Horváth mérkőzés eredményét a versenybíróság megsemmisítette. Egyik ver­senyző sem kapott pontot. Be­igazolódott, hogy nem játszot­ták le a partit, ennek elle­nére Gallai benyújtotta a játszmalapot. Gallai egyéb­ként jól játszott, de nem hisszük, hogy szüksége lett volna sportszerűtlen eszközök­höz folyamodnia a csillagot már amúgy sem tudta telje­síteni (9 pont). A versenyt Schincel Jenő vezette. — ács — OltOSZ MIHÁLY: A PL A TERÓ MŰVELET (13.) A hadnagy lerúgdosta csizma sarkáról a havat és némi töprengés után bekopo­gott a parancsnokhoz. Óvato­san akart kopogni, illedelme­sen, éppen ezért túlságosan halkra, rövidre sikerült a jel­adás. Ez aztán méginikább bizonytalanná tette a fiatal tisztet. Az őrnagy — valamikor eléggé ismert ökölvívó — Sár­kány zavarát látva, hellyel kínálta és mellé ült a kis asztalhoz. — Ml újság, Sárkány elv­társ? — kérdezte, miközben rágyújtott. A gyufaszálat egy jólirányzott dobással a kály­ha nyílásába röpítette. A sze­mük összevillant, és mindket­ten elmosolyodtaík. A feszült­ség eloszlott. A hadnagy azonnal rátért a lényegre, röviden beszámolt Ákos gyakorlótéri feleletéről. — Hiába. Ha egyedül ma­radok, akkor sem tudom el­hinni, hogy Lábas ölte vol­na meg Faragót, — fejezte be a jelentést. Az őrnagy előredőlve az asztalra könyökölt és két te­nyerét halántékára fektette. Balszeme mongolósan kes- kenyre szűkült. Érdeklődéssel figyelte a kályhában parázs­ló brikettet. Nagysokára szó­lalt meg, de csak ennyit mon­dott: — Nézze... — de aztán nem folytatta a mondatot. Látszott rajta, hogy erősen töpreng. A hadnagy szaporán pislogott, már kevésbé bízott benne, hogy a parancsnok ál­lást foglal. Az őrnagy a kályha felé fricskázta a cigarettavéget, de ezúttal nem találta el a nyílást. — Ez csak nyolcas köregy­ség volt — jegyezte meg, majd átmenet nélkül hozzá­tette: — Sok minden lehetséges Elmesélek önnek egy fsetet Még fiatal századparancsnok voltam és egy nyáron üdülő­ben töltöttem a szabadságo­mat. Jószerint még meg sem barátkoztam a környezettel, amikor táviratot kaptam, hogy azonnal vonuljak be. Elképzelheti, hogy örültem. Mit volt mit tenni — vonatra ültem és bevonultam. A zászlóalj parancsnok a követ­kezőkkel fogadott: Az egyik katonám, még név szerint is emlékszem rá, a Hajzer va­sárnap este az étkezdében fegyvertisztítás közben átlőt­te a lábát. Gondolja csak el, vasárnap este, és az étkezdé­ben, Véletlenül lőszer került a fegyverbe. Véletlenül! Az öreg csúnyán legorombított, amiért ilyen állapotok ural­kodnak a századomnál, és azon melegében a nyakam­ba sózott öt napot. Ahogy visszatértem a mozigépész tanfolyamról — ezt füllentet­tem az asszonykámnak — csak nem hagyott nyugodni az eset. Sem azelőtt, sem az­óta nem voltam fenyítve. Hajzer a kórházban feküdt, a holmiját a szolgálatvezető a raktárban őrizte. Lementem az étkezdébe, előhozattam a helyszínen talált holmit, oda­hívtam a vasárnapi őrpa­rancsnokot, és utasítottam, mindent rendezzen el úgy, ahogy az esemény után ta­lálta. Egy kicsit töprenget. aztán szépen összerakott min­dent. Volt ott átlőtt csizma, véres kapca, töltényhüvely, géppisztoly, zsebkendő, új­ság, meg mit tudom én már. hogy mi, de egy nem: a fegyvertisztító felszerelés. És ez az esemény hatása alatt nem tűnt fel senkinek! — magyarázta egyre nagyobb hévvel az őrnagy. Sárkány fe­szülten figyelt. — Kizavartam mindenkit az étkezdéből és gondolkodni kezdtem. Nem telt bele fél óra, és a következőket álla­pítottam meg: Hajzer a lö­vést állva adta le, a fegy­vert függőleges helyzetben tartotta, féloldalával a fal­nak dőlt, a lábaujja tövére célzott, és figyelmen kívül hagyta, hogy ilyen rövid tá­volságon nincs röppályája a lövedéknek. így aztán a lábfej középcsontját lőtte szét. Egyszóval öncsonkítás tör­tént. Kocsira ültem, és meg­látogattam Hajzert a kór­házban. Természetes hangon üdvözöltem, mielőbbi gyógyu­lást kívántam neki, majd minden apropó nélkül meg­kérdeztem tőle: — Miért tette ezt, Hajzer? Elkapta a tekintetét, be­fordult a fal felé és zokog­ni kezdett. Valami Jutkát emlegetett. Az őrnagy mélyeket szí­vott a cigarettából, többszöi egymásután. Látszott, hogv lényegében elmondta, amit akart. Amit ezután mondott, az csak kikerekítette, lezárta a történetet. — Nyolc hónapot kapott, én viszont azóta is csak egy­szer jutottam el üdülőbe. No, mindegy. A feles gém meg van győződve, hogy ha elkö­vetkezik az általános és tel­jes leszerelés, legrosszabb esetben mozigépész leszek — nevetett fel kesernyésen. Felállt, megropogtatta dere­kát, és néhány lépést tett az ablak felé. Háttal állva mond­ta: — Sohase baj, ha számo­lunk a variációkkal. Az eset korántsines egyértelműen tisztázva. Egy dolgot azonban ne felejtsen. — fordult visz- sza hirtelen a hadnagy felé, — nevezetesen azt, hogy a feltev sek akármilyen való- színüek, egyáltalán nem té­nyek. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Egy megala­pozatlan. de éreztetett felte­vés évekre, vagy netán örök­re visszavághat egy embert. Remélem, ért engemet? — lépett egészen közel a had­nagyhoz. Sárkány tiltakozni próbált. — Őrnagy elvtárs! Én nem azért jelentettem, csakhát... — En meg nem azt mond­tam — vágott a szavába a parancsnok — hogy azért je­lentette volna. A lényeg, hogy megértettük egymást. Furcsa volt ez az elvont, rejtett értelmű egység. Né­hány pillanatig rebbenés nél­kül néztek egymás szemébe, majd a hadnagy engedélyt kért a távozásra. Az őrnagy mozdulatlanul állt az ablak előtt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents