Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-23 / 69. szám

4 r n o n A n ?98(j március 53. szerda Barangolás; a balaisa^prmati járásban Távolból előbukkanó hegykúpok, egymás­ba fonódó dombok, közöttük kanyargós utak. Külsőre ilyen a balassagyarmati já­rás, amely a Cserhát és a Börzsöny öle­lésében fekszik. Balassagyarmat felé a sár­ga agyagos talajt felváltja a homok. A természet régi, de az élet a dombháta­kon, a síkságon két évtized során szinte teljesen kicserélődött. Az országban itt volt a legtöbb földesúri kastély. Bercelen pél­dául kilenc. A legkisebb községben is volt legalább két földesúr. A járásban száz bér­lő, dzsentri, módos ember bírta a határ nagyobb részét. A szegénységnek, cseléd­sorsnak talán sehol nem volt annyi Ti- borca, mint itt. A kastélyok nagyobb része még áll, ben­nük intézmények, művelődési otthon, is­kola. A járásnak nincsenek ipari üzemei, a kőbányát kivéve. A lakosság nagyobb ré­sze a földből é l, de sokakat elcsábított már a város. Akik szerették és ma is szeretik a földet, azok 1961-ben létrehozták a terme­lőszövetkezetet, ahol a földművelő lett a gazda, s nem jár nyomában a számvevő, az ispán. Dinnyés élet, kemény élet A szülőotthon gondjaiból Mikor less mentőállomás? Még hó borította a balassa­gyarmati Palócföld Tsz hatá­rát, amikor Ossik Sándor horti dinnyés elővette a kuny­hóépítő szerszámokat. S ami­kor elkészült a nyári hajlék, jött utána Hortról a négy gyerek és a feleség is. Most már nap mint nap ott lát­juk őket a határban a pa­lántaágyak fölé hajolva. A tsz 12 hold dinnyére kötött ve­lük szerződést. Az országút mellett fekszik a dinnyések földdel takart kunyhója. A nadrágszaggató Betyárt meg a Mitvisz-t erős láncra kötötték. Jaj lesz a dinnyetolvajoknak, ha majd elengedik őket. Ossik Sándor betessékel a maga építette kis házikóba, van benne szoba, konyha, sőt kamra is. Innen járnak a gyerekek iskolába, aztán este mikor végeznek a gyeptéglá­zással, elfáradtak a gyarapo­dó ágyak mellett akkor ide térnek meg pihenni. Bekap­csolják a táskarádiót. Csak ritkán mennek a városba, leg­feljebb élelemért. A világgal való kapcsolatot a rádió je­lenti. Kemény, nehéz élet. Nem tudná akárki utánuk csinálni. De Ossik Sándor ereiben régi dinnyés vér folyik. Az apja is kertészkedett. Már bejárta az országot. Tavaly Komáromban volt. Február­tól októberig sok munkát ad majd nekik a homok. — Mennyiért vállalták a '2 holdat? — Felesbe — mondja az asszony a férje helyett. — Ez komoly bevétel. Csakhogy nem minden a dinnyés aka­ratától függ. Főként a jég­veréstől félnek. Egyszer el­vitte az egész évi kenyerü­ket. Ebből aztán okultak. Most szerződést kötöttek a biztosítóval. Még nedves, hideg a ho­mok, de a nyári napsütés majd forróra hevíti. Sok diny- ryét ígér a határ, s ha egy horti dinnyés ide eljön, s a t rmészet sem lesz hozzá mos­toha, akkor jól járnak a gyar­matiak, közelből kapják a friss, édes csemegét. A küllemére is tetszetős já­rási szülőotthont 1961. októ­berében avatták Bercelen. Másnap megszületett benne az első csecsemő. Azóta évente 240—300 ifjú állampolgár ne­vét vezetik be az anyakönyv­be. Idejönnek a rétsági, a pásztói, a gyarmati járásból, sőt Pest megyéből is az anyai örömök elé tekintő mamák. Meghitt, szép környezet. Dr. Bánfalvi Márton főorvos a szülőotthon vezetője szívesen kalauzolja a vendéget. Győr­ből került ide egy évvel ez­előtt. A nagy város után már nincsen benne semmi nosz­talgia. Csak a hivatásának, a gyógyításnak él. De ami az intézet falai között zajlik, az arra készteti, hogy túl­nézzen a járási szülőotthon határán. A múlt évben 299 gyermek született az otthonban. Ez örömteljes, de tavalyelőtt volt 382 terhességmegszakítás, 1965-ben pedig ennél is több. Ebben az évben már het­venhétnél tartanak, s mind­össze 56 szülést kellett le­vezetni. Szomorú statisztika. Dr. Bánfalvi Márton is so­kat töpreng ezen. Az abor­tuszbizottságok minden kérel­met helybenhagynak. Alapo­sabban kellene mérlegelni a kérelmeket. — Csak rendkívül indokolt esetben kellene megengedni, hogy fiatal hasasok lemond­janak a gyermekáldásról, leg­alább a két gyermelag a legnagyobb szigorúságot kellene tanúsítani — véli a főorvos. Meggondolandó ajánlat. Kü­lönösen akkor, ha azt számít­juk, hogy a megyében a sta­tisztikák alapján két és fél gyermek jut egy családra. A kicsiny szülőotthon úgy utal a demográfiai helyzetünkre, mint egy csepp a tengerre. S van még egy fontos :n- telme a főorvosnak. — Sokszor felelőtlenek a lányok és a fiatal mamák. Az operáció után nem pi­hennek, pedig három napig feltétlen ajánlatos lenne. Az­tán jelentkeznek a derékfá­jások, a fáradtság. Mindez ide vezethető vissza. Amikor az otthonban jár­tam mindössze két újszülött volt a csecsemőszobában. A szülőotthonnak első naptól kezdve jó a híre. De sokszor még azok sem jutnak ide, akik a környező községekben laknak, noha ehhez ragasz­kodnak. Szüléshez Pásztóról, Balassagyarmatról, Gödöllőről kell hívni mentőt. A mentő aztán már csak a járási kór­háznál áll meg. És a járási kórházak mindig zsúfoltak, sok bennük a pót- és a szük­ségágy, itt viszont üreseket találhatunk. Régóta dédelgetett terv: le­gyen mentőállomása a szülő­otthonnak. Igaz pénz kell rá, de nem sok. S ha lenne men­tőállomás, nem érkezne az orvos másfél-két órával ké­rőbb a beteghez, csökkenne a járási kórházak zsúfoltsága. Egy segédorvos is munkát ta­lálna akkor a berceli szülő­otthonban. Ha a mentőautó felesleges járkálását, a beteg­nek nyújtandó gyors segítsé­get, s a beteglátogató költ­séges utazgatását tekintjük, jogos a kérdés: mikor lesz mentőállomása a most kihasz­nálatlan szülőotthonnak? A horti dinnyések palántákhoz készítik elő az ágyakat Tiszteletdíjas tanácselnökök Sokszor kell hadat üzenni határozat, hogy Nógrádköves- a réginek. Néha még akkor den, Pilinyben, Patvarcon, is, ha az kinek-kinek a ré- ipoiySZögön legyen tisztelet- széről ellenérzéseket szül. így díjas tonácselnöfc Két éve vannak a járási tanács ve- kezdeményezte ezt a járás, s zetői a közigazgatással. Vall- ma nyugodtan elmondhatják: jak, hogy a mi igazgatásunk ^ újítás bevált. Az egyik jó, tevékeny segítője az ál- helyen tanító, a másik he- lamhatalomnak. De nem fél- lyen tsz-brigádvezető, iskola- nek az újítástol. Vannak a igazgató és egy vasutas tölti járásban kis községek, ahol a be a bavi 300—400 forint tisz- lélekszám az ezret is alig éri teletdíj meilett a tanácselnöki el. Ezekben is megválasztot- funkciót. Kezdetben illetékes ták a tanácsokat, létrejött a helyen is szkeptikusan fogad- megfelelő apparátus. ták ezt a megoldást Az eltelt A termelőszövetkezetek két év azonban igazolta a megalakulása óta azonban lé- járást. Az említett négy köz- nyegesen kevesebb erő kell az ségben változatlanul elintéz- igazgatáshoz. Ezért született nek minden ügyet, nincsen a járási tanácp-vb-n olyan restancia. ÚTÉPÍTÉS A télen sokat panaszkodtak a Becske—Magyarnándor kö­zött utazók a keskeny, tönkrement útra. Most földgyalu, út­henger szélesíti, egyengeti. N emcsak a régit hozzák rendbe, de korszerűsítik és portalanít ják is Cél a belter iesség Innen — onnan Málnái, almái, szilvát érlelnek a dombok A dombhátakról gyorsan le­szalad a víz, magával sodor­ja az értékes termőföldet. Szá­zadok óta nehéz dolga van a parasztembemeik a Bör­zsöny, a Cserhát dombjain. Keveset fizet a kalászos és a kapás. Amikor még külön-külön parcellák tarkították a ha­tárt, egy-egy ember nem tu­dott arra gondolni, hogyan vessen gátat a föld pusztu­lásnak, miként biztosítson nagyobb kenyeret a család­nak. de nagy lépés a belterjesség felé is. 1963-ban 9466 forint át­lagjövedelem jutott a tsz-ek- ben egy dolgozó tagra. A múlt évben 85 forint híjával elérték a tizenegy ezer fo­rintot Nemcsak a gyümölcs érik be, hanem annak a haszna is. A gyümölcsösök telepítése mellett főleg ál­lattenyésztéssel foglalkoz­nak, mert mint helyesen vallják: a belterjesség, a na­gyobb jövedelem a cél. Még ebben az évben befe­jezik az őrhalmi és a ber­celi kultúrház építését. Ber­celen csupán a külső vakolás és a tereprendezés van hátra. • Átadták az első 2800 dara­bos csirkeszállítmányt a BARNEVÁL-nak a Magyar- nándori Állami Gazdaságból. Jelenleg 4600 tyúkja van a gazdaságnak. A jól tojó Hampshir állományt hamaro­san a gödöllői 33-as hibrid­del frissítik fel. Évente 120 000 kiscsibét adnak el a háztáji gazdaságoknak és a termelő- szövetkezeteknek. A Becske Magyarnándor közötti útszakasz mellett az idén sor kerül több más út­nak a felújítására, portalaní­tására is. Javítják a Balassa­gyarmat — csitári utat, a szügyi és csesztvei utakat A Közúti Igazgatóság még eb­ben az évben hozzálát a Bér­ceire vezető utak portalaní­tásához is. Nagy szükség van ezekre a munkálatokra, hi­szen a télen többször adtunk hírt arról, hogy a nagyobb hóesések alkalmával, közle­kedési akadályok keletkeztek, késve érkeztek a járművek rendeltetési helyükre, mun­kások az üzembe, diákok az iskolába. A közös gazdaságok meg­alakulása óta erre is megta­lálták a módot. Szükség van a kenyérgabonára, kukoricá­ra, burgonyára is. De ez nem hoz olyan jövedelmet, hogy könnyen lehessen meg­élni a földből. Ezért gondol­tak a gyümölcsösre. Kiváló­an díszük a Janathán, a Starking alma, a szilva és különösen a málna, a feke te ribizli. A Magyamándori Állami Gazdaság példa já sok termelőszövetkezetben követik. Honion, Ipoiyve- cén, Drégelypalánkon már több mint 100 holdon terem a málna. Küldik külföldre is. A járási tanácson azt mondják: ha a drégelypa- lánkiak nem foglalkoznak málnával, a 96 forintos munkaegység (prémiummá: együtt) csak a fele lett vol- na. Több községben követik a példát. Tudják, gyümölcsöst: telepíteni nem olcsó mulat­ság, a telepítés azonban nem­csak az eróziónak vet gátat, A balassagyarmati határállo máshoz vezető Ipolyhíd. Ham árosán új medret kap a folyó. Máshová kerül a határállomá s is Irta: Gulyás Ernő f ényképezte Koppány György

Next

/
Thumbnails
Contents