Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-23 / 69. szám

19(56. március 23. szerda NÓGRÁD Idegenben játszó csapatok sikere Négy találkozón döntetlen — A Salgó és a Romhány tizenegyest hibázott — Csak Szorospatak nyert otthonában A megyei I. osztályú lab­darúgó-bajnokság vasárnapi fordulója vaskos meglepetése­ket hozott. A mérkőzések zö­me, négy találkozó ugyan dön­tetlenül végződött, de az egy- egy szerzett pont is az idegen­ben játszó csapatok eredmé­nyességét jelenti. Három mér­kőzésen a vendégek szerezték meg a két bajnoki pontot. Ilyen sikert mondhat magá­énak a Z.pálfalvi Bányász, Pásztó és Karancskeszi együt­tese. Otthonában csak a Szo­rospatak győzött. Érdekes, hogy ezen a vasárnapon is kimaradt két tizenegyes. Egy a Salgó és egy a Romhány részéről. Egy találkozón sú­lyosabb sérülés is történt. Saigon sérült meg az üveg­gyáriak kapuvédője. Csak egy mérkőzésen történt kiál­lítás. SZOROSPATAK — MÄT­RANOVÄK 2:1 (1:0) Szorospatak, 200 néző, v.: Hegyi Z. Szorospatak: Ba­lázs — Liska, Nagy Gy., Nagy K., — Székely, Tu- nyogi — Kovács, Tóth, Ba­rabás, Wieszt, Bettes. Edző: Gellér Ferenc. Mátranovák: Szoó — Kajtor, Zsugya, Ba­kos — Sipos, Halász — Kecs­kés, Balogh, Kozma, Varga. Tóth. Edző: Szomszéd Ádám. Az első negyedórában a ven­dégcsapat igen jól rohamo­zott, de csatárai a jobbnál- jobb gólfielyzeteket is kihagy­ták. Ebben azonban akadá­lyozta őket a kemény, időn­ként durva hazai védelem is. A 30. percben Barabás a jobboldalról beadott labdát iőtte a hálóba. A 60. percben ismét Barabás lövése nyomán jutott hálóba a labda Szoó kezéből. A kulturáltabb já­tékot mutató vendégcsapat csak a 70. percben szépített: Balázs rosszul futott ki ka­pujából, a labdát Varga elé ütötte, aki fölötte átemelve juttatta a hálóba. Két perc­cel a befejezés előtt még Ba­logh lőtt fölé óriási gólhely­zetben, a kaputól négy lépés­re. Jó: Nagy Gy.,Székely, Ba­rabás, ill. Zsugya, Balogh és Tóth. ST. ÜVEGGYÁR — SALGOBANYA 1:1 (1:1) Salgóbánya, 200 néző, v.: Mohácsi. St. Üveggyár: Do- lencz — Godó. Diószegi, Pünkösdi — Fehérvári. Kle- ment — Pilinyi, Szabó. Si­mon, Kollár, Farkas. Edző: Kovács János. Salgó: Macsu­da T. — Schmida L., Orosz, Medved — Macsuda J.. Sza­bó — Bődi, Losonczi. Schmi­da E., Genge, Schmida A. Edző: Vadászi László. Jó­iramú mérkőzést vívott a két csapat. Az 5. percben a bal oldalra kisodródott Szabó be­adását Kollár kapásból a fel­ső sarokba vágta. Nem sok­kal később, a 25. percben kiegyenlítettek a hazaiak: Bódi a 16-osról csőrrel a felső sarokba küldte a lab­dát. Ezután a vendégeknek adódott több gólszerzési al­kalmuk, a salgói védelem azonban igen jól rombolt. A 85. percben Schmida E. és Dolencz összecsapott, s a ka­puvédő elhagyta a játékteret. Helyét Pilinyi foglalta el. A második félidőben a hazaiak a kapu mellé lőttek egy ti­zenegyest. Egyénileg kiemelke­dő teljesítmény egyik csapat­ban sem akadt. ERSEKVADKERT — BAGLYASALJA 0:0 Ersekvadkert, 500 néző, V.: Saár. É.-vadkert: Suth — Kristóf, Karácsondi. Már­ton — Molnár. Urbán — Csabák Valcz F., Valcz L., dr. Dósa. Poroszka. Edző: dr. Dósa Ferenc. Baglyasalja: Geszti — Szűcs. Patkó. Szá- szi — Angyal I.. Gyimesi. — Bogár. Miskolczi. Toldi, Győ­ri. Bánházi. Edző: Laczkó Sándor. A változatos játékot hozó mérkőzésen a Baglyas­alja állt közelebb a győze­lemhez, de helyzeteit nem tudta kihasználni a szervezet­ten védekező hazaiakkal szemben. A 80. percben ki­sebb sportszerűtlenségért Gyimesit kiállította a játék­vezető. Jó: Dr. Dósa, Csabák és Poroszka, ill. Geszti, An­gyal I. és Gyimesi. ST. ZIM — SZÉCSÉNY 1:1 (1:0) Szécsény 400 néző, v.: Ba­lázs II. St. ZIM: Telek — Varga, Flaskai, Vári, — Mol­nár, László — Nagy, Bandúr, Kornka, Orosz, Bozó. Edző: Gáspár István. Szécsény: Treso — Boros, Oravecz, Sko­da II. — Kurts, Király — Ba- gyinszki, Takács, Ferencsik, Skoda I., Vanya. Két ellenté­tes félidőből állt a mérkőzés. Az elsőben a ZIM támadott többet, és játszott fölényben. A 33. percben Bandúr 20 mé­teres szabadrúgása jelentette a ZIM vezető gólját. Szünet után a hazaiak támadtak töb­bet és a 68. percben egy ka­pu előtti tömörülésből Ba- gyinszki kiegyenlített. Ezután még a ZIM veszélyeztetett többet, de az eredmény már nem változott Jó: Varga, Flaskai, Molnár (a mezőny legjobbja), ill.: Oravecz, Sko­da II., Ferencsik és Takács. K.-LAPUJTO - ROMHÄNY 2:2 (2:1) Romhány 300 néző r.: Ma­darast Karancslapujtő: Barta —. Serfőző, Oravecz I., Kli- masz — Oravecz II., Tóth I., _Juhász, Horváth II., Tóth II. T órák, Lavaj. Edző: Lantos Ede. Romhány: Tari — Varga, Antal, Jakus — Nagy, Kovács — Sarankó S., Meló, Sarankó J., Dombi, Pelcéder, Edző: Juhász Lajos. A mély talajú pályán a vendégek mutatták be a korszerűbb labdarúgást, ők vezették a tervszerűbb tá­madásokat. Ezt a hazaiak lel­kesedéssel ellensúlyozták. A hazaiak szerezték meg a ve­zetést. de félidőre a lapujtői- ek vették át. 1:0-as romhányi vezetésnél Antal tizenegyest hibázott, a kapu fölé lőtte a labdát. Góllövők: Klimasz. Tórák ill. Meló és Pelcéder. Jó: Barta, Oravecz I.. Tórák, ill. Antal, Nagy és Pelcéder. PÁSZTÓ - SOMOSKÖÜJFA- LU 3:0 (1:0) K.-KESZI—K.-ALJA 2:1 (1:1) Karancsalja, 400 néző: v.: Bures. Karancskeszi: Zsidai L. — Holló, Básti, Kazareczki —Zsidai Gy., Kicsiny — Mó­ró, Barta, Balkó, Sztremi, Baksa. Edző: Éliás István. Karancsalja: Szőllős — Rom­hányi, Lengyel, Kojnok — Jedlicska, Bogár — Zsélyi Eisler, Sávolyi, Pál, Szerafin. Edző: Válóczi Béla. A min­den csapatrészükben jobb ka­rancskeszi vendégek megér­demelten szerezték meg a győzelmet. Az első percekben ugyan a hazaiak kaptak láb­ra. A jobboldalról belőtt lab­dát Sávolyi estében juttatta a hálóba. A gól után a ke- sziek vették át a játék irá­nyítását, végigtámadták a fél­időt, az egyenlítés azonban csak a félidő utolsó percei­ben sikerült. Balkó volt a gólszerző. A 63. percben Bar­ta átadásával Móró kiugrott a védők közül és a kifutó Szőllős mellett a hálóba lőtt. Ezután még többször is ve­szélyesen támadtak a hazai­ak, de az eredmény nem vál­tozott. Jó: Básti, Kicsiny, a keszi csatársor, ill. Lengyel, Szerafin, Kojnok és Pál. A BAJNOKSÁG Állasa: 1. Zp. Bányász 2 2 _ _ 2:0 4 2. Pásztó 2 2 _ — 8:1 4 3. K.keszi 2 2­­5:2 4 4. K.lapujtő 2 1 1­5:3 3 5. M.novák 2 1­1 6:2 2 6. St. ZIM 2­2­1:1 2 7. Baglyas 2­2­2:2 2 8. St. Üveggyár 2­2­3:3 2 9. Szécsény 2­2­3:3 2 10. Romhány 2­2­4:4 2 11. Szorosp. 2 1­1 3:4 2 12. Salgó 2­1 1 2:4 1 13. É.vadkert 2 — 1 1 1:5 1 14. Bgy. MÁV 2­1 1 0:1 1 15. K.alja 2­­2 1:7­16. Somos 2 — — 2 0:4 — Somoskőújfalu, 400 néző: v.: Langár. Pásztó: Kelemen — Veres, Tari, Szadeczki. — Lu- dányi, Dancsi — Czikora, Klonka, Szklenár, Szőllősi, Csorba. Edző: Balga Károly. orosz mhiAly Somoskőújfalu: Prinecz F. — Gőz, Csengődi, Lipták — Ko­vács, Kollár — Balázs, Szvi- rák. Princz T.. Antal. Tóth. Edző: Mester Sándor. A mély­talajú, göröngyös pályán in­kább csak küzdelem folyt. A pásztóiak erőnlétükkel ural­ták a mezőnyt, tervszerűbben is játszottak, taktikailag is felette álltak a hazai együt­tesnek. A 39. percben Klonka 11-esből alakította ki a fél­idő eredményét. Szünet után az 51. és a 80. percben Szkle­nár volt a másik két gól szer­zője. Jó: Veres. Tari, Dancsi. Klonka, ill. Balázs és Lipták. ZP. BÁNYÁSZ—BGY. MÄV 1:0 (1:0) Balassagyarmat. 300 néző. .v: Lovász. Zp. Bányász: Sándor — Kisházi. Tamásfalvi. Kiss I.. — Juhász, György — Nagy. Szeberényi. Kükkel, Deák. Spalek. Edző: Tóth István. Bgy. MÁV: Tományi — Be- ke. Rónási. Halas — Magos. Molnár — Fedor, Fábián. Kajdi. Loksa. Siket. Edző: Markói István. A 4—3—3-as taktikával játszó vendégcsa­pat többnyire védekezett, de csatárai időnként jól tartot­ták a labdát. A mérkőzés egvetlen gólja a 38. nercben született: ekkor a félmagasan a kapu elé szálló labdát Kük­kel estében lőtte a hálóba mintegy 7 méterről. A hazai­ak az Utolsó 20 percben fer­getegesen támadtak, de az egyenlítés nem sikerült. Jó: Nagy (a mezőny legiobbia), Kisházi. Tamásfalvi. ill. Fe­dor, Kajdi és Siket. A PLA (29.) Az alezredes rövid szünet után folytatta tovább: — Holnap reggel hétkor esedékes a müncheniek adá­sa. A kezdés előtt bekapcso­lunk egy zavaró adót, amely csak viszonylag kis hatókör­zetben fojtja el a vétellehető­séget. Ugyanakkor, másik he­lyen telepített vevőnkkel le­hallgatjuk az adást. A Petőfi Sándor utcai ügynök, miután észleli a zavarást, megpróbálja majd a zavart hullám mellett keresni a kintieket. Ekkor be­kapcsolunk egy kisteljesítmé­nyű adót a közelben, és köz­vetlen a zavart hullám mel­lett leadunk egy közleményt. Ez arra fogja utasítani a tüdő­bajost, hogy adjon rádión je­lentést bizonyos dolgokról. Valaki közbeszólt: — Nem fogja bevenni. Ilyen utasítást csak különle­ges esetben kaphat. Az alezredes leintette a köz­beszólót. — Erre mi is gondoltunk. Éppen ezért az utasítás így fog kezdődni: „V-eset”. Ez az ál­talános fedőszó arra az eset­re, ha háború törne ki, vagy ha annak közvetlen előkészí­tése folyik. Ilyenkor pedig na­gyon is elképzelhető az adó megszólaltatása. — így más — ismerte el a Kézilabda Csoportgyőztes az St. Építők Elbizakodottságról szó sincs — Akárhogy nézem gyerekek öt pont, az öt pont — ezzel fo­gadta az öltözőben Kiss Gábor edző fiait, a Pénzügyőr SE elleni mérkőzés után. A játéko­sok, bár Tarjánban maradt a két pont, nem valami nagy öröm­mel hagyták el az öltözőt. Érez­ték, nem ment úgy a játék, ahogy kellett volna. Elsősorban a csatársor játéka döcögött. Iga­za volt annak a nézőnek, aki mérkőzés közben a lelátón ezt mondta: ,,Ha úgy játszanának mint szerdán az SBTC ellen, ak­kor ezen a találkozón gólarányt lehetne javítani”. így igaz. Gól- arány-javítás helyett a vendégek Jóvoltából egy öngóllal azért még­is sikerült a győzelmet kivívni. Ez a győzelem a harmadik for­duló után az NB II Keleti cso­portjában az első helyet jelenti az újonc Kohász csapatnak. Kiss Gábor edző ezt mondta a mérkőzés után: Gyűjtjük a pontokat. Nem pályázunk babé­rokra, igyekszünk a bentmara- dáshoz szükséges győzelmeket még most biztosítani. Remélem nem lesz a későbbiekben ki­esési gondunk. Kirisics András csapatkapitány így vélekedett: — A győzelemnek örülök. Küz­döttünk, de a csapatjátékunknak még javulni kell. Most kapjuk a nehéz ellenfeleket. Fiatalabb játékosainknak meg kell szokni és tudatosítani kell, hogy más az NB II, mint az NB m. Elbizakodottságról sző sincs Szorgalmas pontgyűjtés jellem­zi az SKSE labdarúgóit. Csak így tovább, — ács —■ A megyei kézilabda terem- bajnokság salgótarjáni cso­portjában vasárnap befejeződ­tek a küzdelmek. Az első he­lyet, mint az várható volt, az St. Építők együttese sze­rezte meg. Veretlenül vala­mennyi ellenfelüket legyőzve lettek csoportelsők. Az utol­só két fordulóban nem akadt különösebb meglepetés. A ta­lálkozók közül az St. Építők — Nógrádi Honvéd mérkőzés hozott jó színvonalat és sok izgalmat. A terem-bajnokság­ban első ízben induló Nóg­rádi Honvéd kézilabdázói szép reményekre jogosítanak. Jóképességű az együttes, és ha megfelelő rutint szereznek, a legjobb tarjáni együtteseknek is méltó ellenfelei lehetnek. Dicséretet érdemel a Gépipari Technikum II. csapata. Az erős mezőnyben jól helytáll­tak a fiatal kézilabdás „pa­lánták”. Az utolsó két fordu­ló eredményei. St. Gépipari Technikum I — SBTC 21=21 (9=7). Szoros mérkőzés, váltott vezetéssel. Taktikai harc volt a fő jel­lemző. St. Építők — Nógrádi Hon­véd 25:18 (13:10). Gyenge vé­dekezés, nagy lövőkedv. Az egyik oldalon Szlávik és Fut­tató, a másikon Palla „szór­ta” a gólokat. St. Gépipari Technikum II — St. ZIM 24:20 (12:9). Öt­letes megoldásokkal nyert a mezőny legfiatalabb együtte­se. SBTC — Nógrádi Honvéd 33:20 (15:9). A Honvéd az előző mérkőzéstől elf ára it. Az időnként jól játszó SBTC-t nem tudta megszorí­tani. St. Építők — St. Gépipari Technikum II. 28=15 (12:5). Biztos Építők siker, a ZIM- ellen győztes fáradt közép- iskolások ellen. St. Gépipari Technikum I — St ZIM 26=8 (16=8). Sima győzelem. A második félidő­ben beállt Kovács már csak szépítéshez tudta segíteni csa­patát A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE: 1. St. Építők 5 5------12S: 67 1# S SBTC 5 3 1 1 108: 89 7 3. St. Gépip. 1 5 2 1 2 100:105 5 4. St Gépip. II 5 2 - 3 91U04 4 5. Nógrádi H. 5 2 - 3 100:120 4 6. St. ZIM 5 ------ 5 87:124 ­l ói sikerült a spartakiád döntő Vasárnap két sportágban, sakkban és asztaliteniszben került lebonyolításra a 15. őszi-téli spartakiád megyei döntője. A versenyt Salgó­tarjánban a 211-es számú MŰM Intézetben rendezték. A női egyéni saikikversenyt Bessenyei Ildikó a szécsényi járás versenyzője nyerte 2.5 ponttal veretlenül. A továb­bi sorrend: 2. Takács Anna (Uétság) 2 p, 3. Bankó Mária (Pásztó) 1.5 p. 4. Domszky Erzsébet (Szécsény) 0 pont. A férfiak egyéni versenyé­ben Sztremi József, a salgó­tarjáni járás versenyzője győ­zött ugyancsak veretlenül 3.5 ponttal, 2. Bárány József (Szécsény) 2,5 p., 3. Simon László (Balassagyarmat) 2 p, 4. Bak all ár János (Pásztó) 1 p, 5. Blaskó János (Rétság) 1 pont. A nők versenyét 5 ponttal, veretlenül a rétsági járás csapata nyerte. Megelőzve a 4 pontos salgótarjáni járást és a 3 pontos szécsényi já­rást A férfiak küzdelméből a salgótarjáni járást képviselő mátranováki sakkozók ke­rültek ki győztesen. Veretle­nül lettek elsők 11.5 ponttal, 2. pásztói járás 9,5 p., 3. szé­csényi járás 8 p, 4. rét­sági járás 6 p. 5. balassa­gyarmati járás 5 pont. Az asztalitenisz versenyek női számaiban szécsényi si­ker született. Az egyéni ver­senyt Simák Gizella (Szé­csény) nyerte, 2. Széles Éva (Balassagyarmat), 3. Mátrai Zsuzsa (Pásztó), 4. Simon Má­ria (St. Járás) A párosok versenyét a Simák, Ebec (Szécsény) páros nyerte. A Simon H, Simon M (St. járás) páros előtt. 3. Litovszki, Nagy (Balassagyarmat), 4. Mátrai, Pokárdi (Pásztó). A csapatversenyt is a szécsényi járás versenyzői nyerték. 2. Pásztó, 3. Salgótarján, 4. Balassagyarmat. A döntőben 5:2-re diadalmaskodtak a szécsényi ék. A férfiak egyéni versenyé­ben Thurzó Lajos, (Bgy. já­rás) győzött, 2. Kelemen Gá­bor (Pásztó), 3. Sarankó Já­nos (Szécsény), 4. Molnár Pál (Salgótarján). A párosok versenyében, a Thurzó, Bar- tos páros végzett az első he­lyen, 2. Molnár, Balázs (Sal­gótarján), 3. Kelemen, Boha- ti (Pásztó), 4. Sarankó T, Sarankó II. (Szécsény). A csapatversenyben a balas­sagyarmati járás asztaliteni­szezői győztek, 2. Salgótar­ján. 3. Pásztó, 4. Szécsény, 5. Rétság. A vegyespárosok küzdelmé­ből a Sarankó, Ebec (Szé­csény), pár győzött, 2. Csé- pány. Széles (Balassagyar­mat), 3. Kelemen, Mátrai (Pásztó), 4. Kukucska. Si­mon (Salgótarján). TERO MŰVELET közbeszóló. — És mit fog tar­talmazni az utasítás? — Kérni fogjuk a V-esetben felhasználható összes ügynö­kök fedőneveit. Ebből meg­tudjuk, hányadán állunk a felszámolással. Egy ilyen uta­sítás elképzelhető, hiszen nem tudhatják odakint, hogy idő­közben nem bukott-e le vala­ki. A vevőnknél ezalatt meg­fejtik a Münchenből kapott szöveget, és közlik velünk te­lefonon. Ha nem okoz bonyo­dalmat, azt is leadjuk a tü­dőbajosnak. Ez valószínűleg kapcsolható lesz előző adá­sunkhoz, és eloszlatja az eset­leges kételyeket. No, és mi kö­vetkezik ezután? A V-eset hí­rére nyilván megmozdul az egész társaság, így könnyebb lesz őket felgöngyölíteni. — Mikor kérjük tőlük a vá­laszt? — kérdezte Pikó száza­dos. — Rövid határidőt szabunk. Két-három órát. Természetes, közben figyeljük a telefonvo­nalakat is. Különösen Hídvé­ginél. — Értem. Még egy kérdés. Valter miért van fogdában? Az alezredes sejtelmesen mosolygott. — Koszos volt a fegyvere! Nem? Pikó vállat vont. A rádiósok kérdeztek még néhány részletproblémát, majd mindenki a munkája után in­dult. Másnap reggel hat órára már minden készen állt. A nyomozók feszülten várták a kritikus időpontot. Végre: hét óra. A zavaróadót bekapcsolták. A félrevezető adás két perc múlva megkezdődött. Rövid idő múltán a zavarási körze­ten kívül lévő rádió-vevőtől telefonon jelentették a Mün­chenből vett közleményt. A szöveg közölhető volt és nem mondott ellent az eddig le­adottaknak. Ezt is kisugároz­ták az éterbe. A telefonhallgatók percei következtek. A tüdőbajos hív­ta a manökent. — Anika, jöjjön azonnal hozzám. Pénze érkezett... — köhögött a mikrofonba. Az nemsokára meg is je­lent a műszerésznél. A tüdőbajos ezután elhagy­ta a Petőfi Sándor utcai la­kást, és a Körút felé villa- mosozott. A kőrútnál átszállt, majd a Népköztársaság díjá­nál lelépett a villamosról, és félórás séta után egy OFOTÉRT-ba tért be. Pikó, miután vette a je­lentést, csodálkozva fordult az alezredeshez. — Miért vannak ezek úgy összeragadva a fotózással? — kérdezte. Amaz mosolygott. — Könnyebb a titkos írások megfejtése, felvételek készíté­se. .. Bizonyára feltűnőbb len­ne, ha mondjuk egy pék fog­lalkozna vegyszerekkel... A nő a lakására sietett, az Izabella utcába. Néhány perc elteltével az egyik fényképész-segéd sürgős családi ügyre hivatkozva el- kérezkedett az üzletvezetőtől. Gépkocsijába ült, és maximá­lis óvatossággal vezetve, Zug­lóba hajtott. Az egyik, vi­szonylag néptelen utcában ki­szállt a kocsiból és gyalog folytatta útját. A követésével megbízott nyomozóknak ne­hézségekbe ütközött, hogy fel­tűnés nélkül figyelhessék. Egyedülálló ház kapuján csen­getett. Középkorú, nyugdíjas pénzügyőr engedte be. A se­géd egy óra múltán távozott. Utána a házat nem hagyta el senki. A fényképész visszakocsiká- zott az OFOTÉRT-ba. Rövid ideig várt, majd a telefonhoz lépett. Hídvégit hívta. — Ani kérem, most ráérek egy kicsit. Ha akarja, hozhat­ja a negatívokat. — Röpülök, szivecském! — csicseregte vissza a nő. Hídvégi Annamária kicsiny amatőrfényképeket vett át a segédtől, és egy futó csókkal mondott értük köszönetét. Azonnal visszaindult a tüdő­bajoshoz. Az alezredes a vevőcsopor­tot hívta. — Kezdődik, elvtársak! A legnagyobb figyelmet! Tart­sák a vonalat, és ha valami van, azonnal jelentsék. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents