Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

NÖGR A D 1966. március 19. szombat 11=.i< n As indonéz helyset' rcrroM íh/ttii HOUSTON (MTI) Az Okinawa-szigetén levő Naha hadikikötőből pénteken helyi idő szerint délben, egy C—135 típusú amerikai Ka­tonai szállítógépen elindult a Hawaii-szigete felé a Gemini 6. két űrhajósa, Neil Arms­trong és David Scott. A Leo­nard Mason amerikai rombo­ló, amely a csütörtöki kény­szerleszállás után kihalászta az űrhajósokat a tengerből, alig három és fél órával ko­rábban érkezett be a kikötőbe, ahol a Vietnamban harcoló amerikai csapatok utánpótlá­sát szállító hajók támaszpont­ját rendezték be. Okinawábari Walter Schirra és az űrhajó­zási hivatal két másik veze­tője fogadta Armstrongot és Scottot, s kétórás megbeszélést folytatott velük a Gemini 8. kényszerleszálló sának okairól. A két űrhajós egyébként erősen szenvedett a tengert betegségtől — közölték az újságírókkal. Több mint há­romnegyed órán át dobálták a hullámok a Gemini 8-at, amely különben a légkörön való áthatolás forró percet­ben egészen megfeketedett. Houstonban pénteken köz­zétették azoknak a magneto­fonfelvételeknek egy részét, amelyek a Gemini 8. pild- táinak és a földi irányíto- központnak beszélgetését rögzítik a kényszerleszállás előtti és alatti drámai per­cekben. A felvételekből ki­tűnik, hogy Scott és Arms­trong megőrizték hidegvérü­ket, bár mintegy félórán ke­resztül nem tudták megállí­tani a Gemini 8 forgását. A műszerek adataiból kitű­nik, hogy a drámai percek­ben a normális hetvenről percenkint százötvenre, illet­ve százharrmincötre gyorsult az űrhajósok szívverésének üteme. Újabb dél-koreai csapatok érkeznek Vietnamba SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadság­harcosok egy zászlóalja csü­törtök este megtámadta a kormánycsapatok egységeit Phong Dien vidékén. Saigontól 650 kilométer­nyire északkeletre. A tá­madás heves harcban folytatódott, majd a sza­badságharcosok visszavo­nultak, veszteségeket okozva az ellenfélnek. A dél-vietnami hadügymi- hogy A 600 tagú csoport, amely jelenleg Dél-Afri- kában tartózkodik, ké­szen áll arra, hogy azon­nal induljon Dél-Viet- namba. Tavaly Jemenben harcoltak, és közülük sokan a francia­indokínai. a koreai és az al­gériai háborúban is teljesí­tettek szolgálatot. A Reuter egyik szöuli kel­tezésű hírében arról ír. nisztérium közölte, ajánlatot kapott, hogy mintegy 600 volt kongói zsoldos hajlandó résztvenni a partizánok el­leni harcban. Az ajánlatot Siegfried Müller őrnagy, a a dél-koreai nemzetgyű­lés hadügyi bizottsága jóváhagyta a kormány­nak azt a tervét, hogy további 20 000 katonát küld Dél-Vietnamba, zsoldosok nyugatnémet pa- s ezzel júliusig kétszeresére rancsnoka tette egy levélben, emelkedik a Dél-Vietnamba amelyet Majna-Frankfurtban vezényelt dél-koreai csapa­adtak fel. tok létszáma. Subandrio „védőőrizetben” DJAKARTA (MTI) niszterek közvetett vagy köz vetlen részvétele a Szeptem- Az indonéz hadsereg pén- tej, 30-a mozgalomban. A teken „védőőrizetbe” vette rend fenntartása érdekében Subandrio külügyminisztert, figyelembe kellett venni a Chaerul Saleh miniszterei- „nép érzelmeit” e miniszte- nökhelyettest és a kormány rekkel szemben — mondotta 13 más baloldali érzelműnek Suharto tábornok, akinek Su­ismert tagját jelentette be karno elnök felhatalmazást Suharto tábornok. adott, hogy megtegye a A védőőrizet az AP ameri- szükséges intézkedéseket a :ai hírügynökség jelentése rend helyreállítására”. A szerint gyakorlatilag letartóz­tatást jelent UPA hírügynökség értesülé­se szerint Sukamo akkor ad- Suharto tábornok beszédé- u ezt a felhatalmazást, ben azt állította, hogy Su- . . , .. . kamo elnök utasítására jár ami^or a hadsereg kovete- el, közismert azonban, hogy lésének alátámasztására — az elnök mindeddig megta- ágyúit az elnöki palotára gadta, hogy a hadsereg kö- irányította, vetélésére eltávolítsa kormá­nyából Subandriot és a töb­bi, a jobboldal által kifogá­solt minisztert. Suharto azt állította, hogy a Njono- és az Untung-per- ben — amelyeket éppen a hadsereg rendezett —, kitűnt a most védőőrizetbe vett mi A bonni parlament vitája BONN (MTI) nem rendelkező tagállamok­* bo.^(i paI'.Iarnfn1t..külP°1‘- Bőm szabaddemokrata pár­tlkai vitája csütörtökön a ké- ti képviselő viszont óva so esti órákban ért véget. A tett a bonni atomigények eró- vita során több kormány- szakos hangoztatásától és azt parti képviselő azt sürgette, mondotta, hogy „bölcs tartóz- hogy a mostan, válságot fel kodást.. kelI tanúsítani ezen kellene használni a bonni a téren atomigények megvalósításé- Zimmermann képviselő, nak kierőszakolására. B.rren- strauss egyik alvezér€ azt Ja_ bach CDU-képviselo azt fej- vasolta, hogy De Gaulle-t te- tegette: olyan kompromisszu- gyék próbára» és puhatolják mos megoldásra kell töreked- ki vajon Franciaország haj- ni, hogy asszociációs (társulás) Iandó lenne^ bdeszólási JO_ kapcsoltok jöjjenek létre a got biztosítani partnereinek a ^AT<? integrációs szervezeté- francia atomhaderő feletti hol kiváló Franciaország es rendelkezésbe, az integrációt fenntartó 14 Schröder külügyminiszter partner kozott. Ezzel egyide- válaszában elutasította ezt a juleg meg kell valósítani egy javaslatot és hiú ábrándozás­olyan NATO-reformot, amely- nak minősítette azokat a fel- nek keretében megoldanák ,,a tételezéseket, hogy a francia nukleáris problémát is és kormány valaha is hajlandó közvetlen részvétéit biztosíts- ienne másokkal megosztani a nának a nukleáris döntések- francia atomhaderő feletti ben a saját atomfegyverekkel rendelkezést. Megtalálták az elveszett hidrogénbombát? MADRID (MTI) A legfrissebb nyugati hír­ügynökségi jelentések szerint valószínűnek látszik, hogy Dél-Spanyolország Földközi­tengeri partjainak közelében sikerrel járt a nagyarányú kutatómunka, amelyet az amerikai 6. flotta egységei folytattak január vége óta az eltűnt hidrogénbomba fellelé­sére. Csütörtök esti jelentések szerint Palomares dél-spanyol halászfalutól mintegy nyolc ki­lométerre, körülbelül nyolc­száz méterre a tenger mélyén az Alvin amerikai zseb- tengeralattjáró felfedezett és lefényképezett egy tárgyat, amelynek mérete és formája arra enged következtetni, hogy az eltűnt bombáról van szó. immár több mint öt HÓNAP telt el a szeptember 30-i események óta, de In­donéziáiban még mindig nyug­talan a helyzet. Ez önmagá­ban is világossá teszi, hogy itt nem csupán arról van szó; egy valamely csoport ki akarta ragadni a hatalmat egy másik csoport kezéből, hanem valami sokkal fonto­sabbról. egy olyan nagy or­szág életében, mint Indoné­zia. Ebben az országban min­den esemény így, vagy úgy Sukamo elnök nevéhez kap­csolódik, miután ő az, aki 1945 óta a köztársaság élén áll, s így a független Indo­nézia fejlődésének valameny- nyi stációjára — természete­sen más-más mértékben — rányomta egyéniségének bé­lyegét. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az indonéz szi­geteken csupán az elnök kö­rül folyik a harc. Ez a harc ugyanis valójában azért fo­lyik, hogy merre haladjon to­vább, merre fejlődjék az in­donéz nemzeti felszabadító forradalom, s az ilyen harc­ban az egyes személyiségek végső soron alárendelt sze­repet játszanak. Egyelőre nehéz lenne tel­jes határozottsággal megmon­dani, milyen erők a kezde­ményezői a mostani megráz­kódtatásoknak. Szeptember 30 eseményeinek sok részlete mind máig tisztázatlan, an­nál is inkább, mert Indonézi­ában jelenleg nemigen akad bárki is, akinek érdekében állna valamennyi részlet fel­tárása. A leglényegesebb do­log azonban így is érthető, ez pedig az, hogy a megráz­kódtatásokat az események egész korábbi menete készí­tette elő, s az eljövendő tör­ténészektől eltekintve, volta­képpen nem is olyan fontos, ki és hogyan mondta ki az első „a”-t Indonézia modem történe­tének oldalait lapozgatva a nem is oly régmúltban rá­bukkanhatunk valamire, ami rendkívüli módon emlékeztet a mai eseményekre. Nyilván­való, hogy azok, akik ama korábbi eseményekben a leg­inkább érdekeltek voltak, most megkísérelték azok meg­ismétlését, de immár némileg más nemzetközi és belső hely­zetben. TALÁN NEM FÖLÖSLE­GES arra emlékeztetnünk, hogy Indonézia antiimperia- lista nemzeti felszabadító forradalmának első éveiben a lakosság valamennyi rétege egységfrontban szállt síkra a nemzeti függetlenség megszi­lárdításáért. Amikor azután többé-kevésbé már nyilván­való volt, hogy rövidesen be­fejeződik a nemzeti függet­lenségért vívott harc, Indo­nézia szemben találta ma­giát azzal a kérdéstől, milyen úton fejlődjék tovább. Ki fogja kijelölni ezt az utat — ezért indult harc, amely 1948-ban hágott tetőfokára. Az év elején az indonéz re­akciónak, amelyet a Háttá ve­zette muzulmán Masumi párt irányított, sikerült elmozdíta­nia a demokratikus kormányt. Még ugyanez év augusztusá­ban az Indonéz Kommunista Nyercre Rhodesia ügyének rendezését sürgeti NEW YORK (MTI) dalán állnak-e. A tanzániai Nyersre tanzániai elnök a elnök figyelmeztetett, ha a Foreign* Affairs című ameri- nyugati hatalmaknak nem si­kál folyóiratban közölt cik- Kerül törvényes rendszert lét­kében kijelentette, hogy Af- rehozni Salisburyben, Afrika rika türelmetlenül figyeli, «a- népei saját kezükbe veszik jón Rhodesia kérdésében a az ügyet. Ebben az esetben nyugati hatalmak valóban az lehetséges, hogy a szocialista általuk oly sokat hirdetett országokhoz fordulunk támo- egyenlőség és szabadság ol- gátasért — írja. Vasárnap választ Kolumbia BOGOTA (MTI) diktátor pártja, a Nemzeti Népi Szövetség például egv Vasárnap tartják meg Ko- liberális és 26 konzervatív lumbiában a világ egyik leg- mandátum birtokosa, különösebb parlamenti válasz- a hétmillió választó 192 tását képviselőt és 106 szenátort Az 1958-ban aláírt, 16 évre juttat be a kongresszusba, szóló egyezmény szerint Május elsején elnökválasz- ugyanis csak két párt — a tás lesz. konzervatív és a liberális — TASZSZ-jelentés szerint indulhat, s mindkettő azonos Vieira, a Kolumbiai Komrau- számú mandátum birtokába nista Párt politikai titkára jut. E két párt felváltva tölti felhívta a választókat, sza- be az elnöki tisztséget is. vazzanak a Liberális Forra- A politikai élet azonban át- dalmi Mozgalom jelöltjeire, törte a megállapodás kere- Ez a párt nemcsak a nemzeti teit. Forma szerint megma- burzsoázia, hanem a munkés- radt a kétpárt-rendszer, de ság és a parasztság jelentős mindkét párton belül, sőt ese- rétegeit is tömöríti és impe- tenként a pártközi határokon rialista-ellenes követeléseket túl is újabb frakciók, sző- is hangoztat. így sürgeti a vétségek alakultak ki. Ro- kőolajipar államosítását és a jas Pinilla, a megbuktatott külkereskedelem bővítését. Párt közzétette „Az Indonéz Köztársaság új útja” című dokumentumát, amelyben to­vábbi harcra szólított az im­perializmus ellen, a polgá­ri demokratikus forradalom­ért. Ez a kilátás azonban nem volt ínyére a földbirtokos és burzsoá köröknek, ame­lyek éppenséggel a holland gyarmatosítók helyére pá­lyáztak az ország és a nép kizsákmányolásában. Ezek a körök 1948 szeptemberében a kelet- jávai Madiunban kü­lönböző katonai egységek kö­zött összetűzést provokáltak, s erre utóbb ráfogták, hogy a kommunistáik kísérelték meg átvenni a hatalmat. A provokáció következménye­ként fizikailag megsemmisí­tették a kommunista párt és a Sobsi szakszervezeti tömö­rülés vezetőit. Ezerszám tar­tóztatták le és lőtték agyon a kommunistákat Az események ilyetén for­dulatát elsősorban a holland gyarmatosítók használták ki, csapataik elfoglalták az akko­ri köztársasági fővárost, Djogdjakartát, letartóztatták Sukarno elnököt és a kor­mány több tagját. A gyarma­tosítóknak ez a lépése Indo­nézia hazafias erőit harcra mozgósította, úgy, hogy az ország újbóli gyarmatosításá­nak veszélyét, amelyet a bel­ső reakció akciói elősegítet­tek, sikerült elhárítani. A Masumi párt rövidesen fel­bomlott, s kivált belőle a ma is fennálló Nahdatul Ulama muzulmán párt, amely akkor antiimperialista álláspontot foglalt el. Utóbb a Masumi pár­tat betiltották, káderei azon­ban — mint azt a mai ese­mények megmutatták, az il­legalitásban megmaradtak. A REAKCIÓ KÉSŐBB SEM HAGYOTT FEL kísérleteivel,, hogy gátat vessen Indonézia progresszív fejlődésének. 1956- ban Észak-Szumátrán katonai lázadás tört ki, 1957-ben ha­sonló eseményre került sor Közép- és Dél-Szumátrán. No­ha a modern indonéz hadse­reg a japán megszállók és a holland gyarmatosítók elle­ni harcokban kovácsolódott ki, tiszti állományában a komp­rádor-feudális körök számos képviselője kapott és kap ma is helyet, miután ezek az elemek a forradalom első éveiben az egész néppel egy­séges frontban léptek fel. A katonai lázadásokban ezeknek a tiszteknek a legreakciósabb rétege vett részt: az a réteg, amely az E)gyesült Államok irányában tájékozódott. A lázadások leverése után Indonéziában megszilárdult az elnöki hatalom, amely az úgynevezett Nasakom koalí­cióra épült. Ez a koalíció a nemzeti, a muzulmán (Nahda­tul Ulama) és kommunista pártból állt: ezek a pártok kapták a legtöbb mandátu­mot az 1960. évi parlamenti választásokon. Ebben az idő­szakban a koalíció politikája az úgynevezett Nekolim volt, vagyis: harc az imperializ­mus, a gyarmatosítás és az új gyarmatosítás ellen. Ez a politika belül az összes kül­földi vállalat és ültetvény fokozatos államosításában, külpolitikailag pedig abban a harcban öltött testet, amelyet Nyugat-Iriánnak Indonéziához váló visszacsatolásáért vív­tak. Ez a harc bizonyos mér­tékben enyhítette a belső küzdelmet. MINÉL KÖZELEBB KE­RÜLT azonban a külföldi tu­lajdonú nagyvállalatok és ül­tetvények államosításának be­fejezése, annál inkább kiéle­ződött a harc a „hogyan to­vább” körül. A burzsoá és földesúri körök szerettek vol­na ezen a ponton megállni, s az államosításból a lehető legtöbb hasznot húzni önma­guk meggazdagodására, még­pedig abban a reményben, hogy fokozatosan rátehetik a kezüket az ország gazdasági életére. Ezeket a köröket tá­mogatta a hivatalnok bur­zsoáziának, a magasrangú hi­vatalnokoknak az a rétege, amely az állam zsebére nye­részkedett. Nyugat-Irián visz- szacsatolása után gyengült az össznemzeti egység külpoliti­kai ösztönzése, úgy. hogy a belpolitikai szenvedélyek újult erővel lángolhattak fel. A harc az ország további fej­lődési iránya körül annyira kiéleződött, hogy most már nem tudta csillapítani még az olyan külpolitikai tényező sem, mint a Malaysiával va­ló szembenállás. A belpoliti­kai harc kiéleződése erősebb­nek bizonyult, mint az a ko­rábbi tendencia, amely külpo­litikai feladatok körül össz­nemzeti egységet tudott ki­alakítani. Sőt, miként 1948- ban is, a demokratikus erők elleni mostani hadjárat két­ségtelenül gyengíti Indonézia külpolitikai pozícióit az im­perializmussal szemben, amely pedig napjainkban különös aktivitással lép fel éppen a délkelet-ázsiai térségben. Sez csak azoíknak az indonéz kö­röknek lehet hasznos, ame­lyek az imperialista hatal­makkal készülnek lepaktálni, miután úgy vélik, hogy most már van lehetőségük az elő­nyös alkura (az államosítás­sal, mint az alku tárgyával). AZ INDONÉZ FORRADA­LOM története azt mutatja, hogy az imperialisták előtt mindig a reakciós körök nyitottak kaput, míg az or szág életének legveszélye­sebb pillanataiban mindig is a haladó erők mentették meg Indonéziát, köztük az elsők között a kommunisták. Ezért nem lehet semmi két­ség az iránt, kinek áll érde­kében a haladó erők meg­gyengítése — még akkor is, ha mindmáig nem ismere­tesek a szeptemberi állam­csíny kísérlet részletei. Dehát valóban: ha azok, akik oly nagy szorgalommal „irtják” az államcsínykísérlet követ­kezményeit, igazán elmond­hatják magukról, hogy ab­ban semmi részük nem volt, vajon akkor mért nem igye­keznek, hogy visszaállítsák azt a helyzetet, amely szep­tember 30. előtt fennállt? Nem, azok a körök, amelyek a leghevesebben vívják az antidemokratikus hadjáratot, szemmelláthatólag nem kí­vánják annak a helyzetnek a visszaállítását, amelyet az ál­lamcsíny-kísérlet felborított. Hiszen, ha nein így lenne, nem vágnák azt a fát, amely az indonéz forradalom anti- imperializmusának tartóoszlo­pa: e forradalom nemzeti egysége, melynek cementjét a lakosság legaktívabb részét tömörítő demokratikus szer­vezetek alkotják. Az indonéz helyzetet vizs­gálva nem szabad, hogy meg­zavarjon bennünket az a tény, hogy az antidemokra­tikus akcióban viszonylag tömeges a részvétel — a töb­bi között a tanulóifjúság számottevő rétegének részvé­tele. Az efféle akciók egyik rugója a Nahdatul Ulama párt jobbszárnya. Ez a párt vallási elvekre épül és sike­rült mozgósítania a lakosság egy részének vallási fanatiz­musát. A demokratikus erők elleni hadjáratnak vallási színezetet adott, amit egyéb­ként gyakran figyelhetünk meg más keleti országokban is, ahol a reakció mindig sa­ját önös érdekei végett szí­totta fel a vallási szenvedé lyeket. INDONÉZIÁBAN TOVÁBB KAVAROGNAK AZ ESE­MÉNYEK, s ezért nehéz ki­teregetni és rendszerezni minden már megtörtént, vagy ezután bekövetkező eseményt. A fontos az, hogy 1 ássuk, milyen háttér előtt zajlanak az események, mi­lyen erők ütköznek meg egymással. Indonéziában to­vább éleződik a harc a „ho­gyan tovább” körül. E harc közben előfordulhatnak ve­reségek, visszavonulások, a nemzeti forradalom szem­pontjából veszélyes mozza­natok. Ám azokat az erőket, amelyek az indonéz nemzeti demokratikus forradalmat mozgatják, nem lehet meg­semmisíteni. A forradalom évei során Indonéziában olyan roppant hazafias-nem­zeti erők jöttek létre, ame- iyeket sem az imperializmus, sem a belső reakció nem fog tudni megtörni. V. Kudrjavcev • Megjelent az Izvesztyijában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents