Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 196«. FEBRUÁR 12. SZOMBAT ARA: 50 FILLÉR AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁG Művezetők mondják Élete értelme Az olvasók fóruma (3. oldal) (3. o'ldal) (4. oldal) Húszezer védőoltás Salgótarjánban (6. oldal) Termékeny vitát! A tapasztalat bizonyítja, hogy most . a kevesebb munkát követelő téli hó­napok soréin a falvak so­kaságában növekszik a politikai aktivitás. Az em­berek vitatkoznak, keresik a magyarázatot a külön­féle jelenségekre és latol­gatják a jobb megoldások lehetőségét. Ahol jól dol­gozik a pártszervezet, hi­vatásuk magaslatán áll­nak a kommunisták, ott ezek a viták valósággal ösvényt taposnak az Ígé­retesebb boldogulás felé. A jó politikai munka eredménye jónéhány he­lyen megmutatkozott a zárszámadások előkészíté­sekor, s a tervkészítés napjaiban. Sok helyen si­került valóban közüggyé tenni a múlt évi szám­vetést és az idei elképze­léseket is. Mondhatnánk: a szövet­kezet a tagságé, természe­tes dolog, hogy az ott bonyolódó élet minden mozzanata közügy legyen. Csak aki ebben a nagy munkában fáradozik, az tudja igazán, milyen sok küzdelem, mennyi érv, meggyőző szó kell ahhoz, hogy egy-egy közösség minden gondját — a szó valódi értelmében — a közügy színvonalára si­kerüljön emelni. A szövetkezeti közössé­gekben még szép számmal vannak közömbös, nemtö­rődöm emberek, akik a maguk nótáját fújják, s csak akkor figyelnek oda igazán valamire, ha az személy szerint is előnyt jelent számukra. S akad­nak még helyi vezetőik is, akik legszívesebben a sa­ját szájízük szerint intéz­nék a közösség dolgait, s jóformán csak eszköznek tekintik a társakat, akik­kel elképzeléseiket megva­lósíthatják. S mennyi baj, kedvtelenség, kiábrándu­lás forrása lehet az ilyen magatartás ott, ahol nincs hathatós, világosan látó politikai erő, amely meg­mutatja és segíti is kive­rekedni a helyes utat. Ez sem megy tehát vita nél­kül, a kommunisták meg­győző szava nélkül. Mert bármennyire is igaz és világos, hogy a szocialista falu nem egy-két ember, hanem a közösség min­den tagjának ügye, ennek az igazságnak érvényt is kell szerezni. Ez az igaz­ság sehol sem maradhat csupán papírra írott tör­vény. Ezt az igazságot pa­rázs viták, jól szervezett Okos agitációk során, szí­vós munkával kell a kö­zösség minden tagjának az értelmébe és az érzéseibe beleírni. Az idén már sok helyen megértették, hogy a közös élet nagy eseményei — mint például a zárszáma­dás — mindenki eszét és szívét követeli. De a vi­táknak, a kommunista agitációs munkának azt is világossá kell tennie, hogy a közös értelem és közös akarat nemcsak a nagy dolgok idején szük­séges, hanem a mindenna­pi tennivalók sodrában is. A tsz-tag nemcsak zárszá­madáskor gazdája a kö­zösnek, hanem kisebb ten­nivalók idején, a kapálás­kor, a csépléskor is. Ak­kor ugyancsak, amikor volna erő, s a közösség mégis veszni hagyja a drága takarmányt, amikor volna lehetőség a jobbra, mégis térdig ér a gaz, vagy egy-egy csekély hi­ba miatt napokig veszte­gel a gép. Ezért is kell állandó vi­tára kész helyzetet, politi­kai aktivitást teremteni, hogy az ilyen közönyből eredő lazaságokon felhábo­rodjék a közvélemény. S csakis az ilyen légkör biz­tosíthatja, hogy az úgy­nevezett nagy politikai kérdéseken kívül a helyi gondok ugyancsak állan­dóan vita tárgyát képez­zék, és a közösség sürges­se megoldásukat. Csakis ilyen légkörben képzelhető el, hogy az emberek ne csupán a nagy politika ta­nulságait tekintsék fontos­nak, hanem állandóan le­vonják a saját tetteik po­litikai tanulságait is, érez­zék a felelősséget, belás­sák, hogy politikailag is súlyos hibát követnek el, ha nem állnak helyt poszt­jukon. Sok helyen hiányzik ez az állandó politikai éb­renlét, a friss, vitázó szel­lem. A kommunistáknak mindenkor jó szokása volt, hogy egyetlen hibás meg­jegyzést, egyetlen tévút­ra kanyarodó eszmecserét sem hagytak szó nélkül. Beleavatkoztak a beszél­getésekbe, gondolkodásra, érvelésre, állásfoglalásra szorították a hibás néze­tek képviselőit. Ma pártta­gok is igen gyakran hüm- mögnek, bólogatnak az ilyen megalapozatlan vé­lekedések hallatán. Mi en­nek az oka? Talán vala­mi hamisan értelmezett népszerűség keresés, vagy a gondokkal való azonosu­lás vágya? Pedig ez a ma­gatartás fából vaskarika, hiszen a tömegek a párt­tagságtól a helyzet reális felmérését kívánják és bá­torítást várnak. Vitázni kell hát a gon­dokról és a tennivalók­ról. Őszintén, hamis illú­ziók keltése nélkül. A mi életünk ugyancsak küzde­lem, zökkenők, megtor­panások nálunk is elő­fordulnak. S ezekért ép­pen úgy mindannyian fe­lelősek vagyunk, mint ahogy az eredmények örö­me is közös. A bűnbakot tehát ne csupán az elnök­ben, a vezetőségben, a fő­könyvelőben keresse a tsz tagsága sem. Nézzenek ön­magukba is. A vitázó közszellem, az állandó politikai ébrenlét megbízható tükör. Az egész közösség egyenként is — meglátja benne ön­magát. Mit tettek jól és mit rosszul? Kékesül Gyula Biztató kezdet Salgótarjáni üzemek januári termelési eredményei Mint arról már a napok­ban hírt adtunk, a Salgótar­jáni Öblösüveggyár túltelje­sítette január havi export tervét. Sajnos, ennek ellené­re, az összesített tervtől mintegy hatszázezer forintos elmaradás keletkezett, amely­ből mintegy három- és fél­százezer forint értékű az üvegáru. Az adósság zöme, mintegy háromszázharminc­ezer forint, a pezsgős üvegek gyártásának kudarccal végző­dött kísérletei miatt képző­dött. Megnyugtató viszont, hogy fehérüveg termelésben — amely a gyár jövendő fő­profilja — túlteljesítette fel­adatait a vállalat. (Bár egyes részlegek nem nyújtották az év első hónapjában, amit vár­nak tőlük.) Ezért történt, hogy a januári teljes termelési ter­vet — előzetes adatok sze­rint — 95,6 százalékra telje­sítette a gyár. A január havi termelési eredmények értékelése után a vállalat vezetői az üzemek vezetőivel múlt hét szombat­ján alaposan megvitatták a hibákat, fogyatékosságokat és a további feladatokat. A cél, hogy az — egyébként nem nagy — elmaradást már februárban pótolják, az ex­port szállításoknál pedig azt a színvonalat tartsák, ami a januárra jellemző volt. Tartalék a Síküveggyárban Ennek a helyzetnek fordí­tottja alakult ki a Salgótar­jáni Síküveggyárban. Itt mindkét húzóüzem — a Zagy­va I. és a Zagyva II. is — magasan túlszárnyalta üveg­termelési tervét, amellyel mintegy százhatvanezer négy­zetméternyi táblaüveg tarta­lékra tettek szert. Jelentősen túlszárnyalta úgynevezett cso­magolási tervét is a gyár, amely azért fontos, mert a csomagolási terv teljesítése alapján fizetik ki a gyárnak a megtermelt áruk étékét. Érzékeny az elmaradás azon­ban az export szállítási terv­től: az előírt ölvenezer négy­zetméter tőkés országokba szállítandó áru helyett ti- zengyezer négyzetméternél kevesebb táblaüveg hagyta el Zagyvapálfalvát januárban. Az exportra szánt üveget ugyan előállították, de vágó kapacitás hiányában az árut nem tudták időre feldolgozni. A gyár vezetői bíznak ab­ban, hogy az elmaradás ha­marosan a múlté lesz. Biza­kodásukat arra alapozzák, hogy különösen első osztályú üveg­ből sikerült jelentős tartalé­kokat teremteni már az év első hónapjában. Ez a tény örvendetes a hazai jármű­ipari igények kielégítése szempontjából is, bár január­ban az sem kapta meg ma­radéktalanul az ígért nyolc­vanháromezer négyzetméter üveget. Itt is a feldolgozás bizonyult lassúbbnak a kel­leténél. Nyilvánvaló, hogy februárban és márciusban ebben gyökeres változást kell elérni: nem elég az árut meg­termelni, el is kell juttatni a megrendelőhöz. A Síküveg­gyár termelési értéktervét mintegy másfél millió forint­tal túlteljesítette januárban. Ha munkájának említett szépséghibái is eltűnnek a következő hónapokban, való­ban megalapozott lesz a ve­zetők bizakodása. Az építők elmaradtak Látszólag nem nagy a Nógrád megyei Építőipari Vállalat januári elmaradása — mégis sokkal szívesebben ír­nánk a terv túlteljesítéséről. Nem végleges számítások szerint kilencvenkilenc szá­zalékra teljesítették az építők első havi feladataikat; az el­maradás pénzben kifejezve is mindössze százezer forint. Az építők azonban a tavalyi ta­pasztalatokból már tudják: kevésből sok is lehet, ha nem vigyáznak. Az időjárás ja­nuárban — néhány nap ki­vételével — általában ked­vező volt, s az enyhe idő­járás februárban is tart. Van tehát mód nemcsak az elma­radás pótlására, de a felada­tok túlszányalására is. Ami gondot okozott Volt néhány kellemetlen napja év elején a Tűzhely­gyár vezetőinek és dolgozói­nak. Itt-ott az üzemekben je­lentkezett a más években szo­kásos „ráérünk” hangulat, de még több gondot okozott, hogy a kooperációs vállalatok döcögve, pontatlanul, hiányo­san szállították a különböző alkatrészeket. Különösen sok fejfájást okozott, hogy a gáz­tűzhelygyártáshoz néha ie- lentételen értékű alkatrészek hiányoztak, s ezért előfordult, hogy gáztűzhelyek tucatjait kellett befejezetlenül félreten­ni. A gyár vezetői azonban még időben felhívták a test­vérvállalatok figyelmét ezek­nek a zökkenőknek a veszé­lyeire, segített a ZIM vezér- igazgatósága is. Ennek kö­szönhetően az alkatrész-hiány megszűnt, s a gyáregység ja­nuári termelési tervét 102,4 százalékra teljesítette. Külö­nösen a kályhafélék gyártá­sánál szép az eredmény, de - gáztűzhelyek előállításában is sikerült az előírtnál töb­bet produkálni. Tanganyikába érkezett a magyar kormányküldöttség Pénteken reggel Kállai Gyula és a vele utazó magyar küldöttség befejezte sikeres etiópiai látogatását és a Tan­zániai Egyesült Köztársaság fővárosába, Dar Es Saalamba indult. Az Addisz Abeba-i jubileu­mi palotából, a küldöttség szállásától a repülőtérig vezető 8 kilométeres út mindkét ol­dalán többezer fővárosi lakos búcsúztatta a magyar vendé­geket. A lelkes tömeg magyar és etióp zászlócskákat lobog­tatva, Kállai és Haile Szc- iasszié arcképét magasba emelve tapssal és éljenzéssel vett búcsút miniszterelnö­künktől. A repülőtéren —- ahol meg­jelentek a diplomáciai testü­let tagjai, köztük Pataki Já­nos magyar nagykövet is — díszalakulat sorakozott fel. Az utolsó kézszorítások után felcsendült a két ország himnusza. A repülőgép irányt vett Tanzania felé, hogy há­rom és fél óra alatt megtegye 1980 kilométeres útját. Amikor a gép a Rudolf-tó körzetében elhagyta Etiópia területét, Kállai Gyula üdvöz­lő táviratot küldött a császár­nak. A repülőgép elszállt Nairo­bi, Kenya fővárosa felett. Itt Kállai Gyula táviratban szí­vélyes üdvözletét, nagyrabe­csülését küldte Jomo Ke- nyatta elnöknek és a kenyai nép felvirágzására irányuló őszinte jókívánságát fejezte ki. Közben a repülőgép elha­ladt az egyenlítő felett. E pil­lanatban hazánk történetében először tartózkodik magyar miniszterelnök a déli féltekén. A delegáció magyar idő szerint délelőtt 11 órakor ér­kezett Dar Es Saalam-ba, ahol Nyerere tanganyikai el­nök fogadta. Idegen volt a Duna hangja Egy a visszatérők közül. Imre Tibor a honti tsz rak­tárosa nemrég még egy budapesti munkásszállás lakója volt. Hont csak 81 kilométerre van a fővárostól, mégis hosszú az út hazáig ... (Képes riport a 4. oldalon). Vádoljuk az imperializmust! Vietnami műszakok a szénbányákban A nagybátonyi MSZ-bizottság felhívása megyénk fiataljaihoz Szerte a megyében tiltakozó gyűléseket rendeznek me­gyénk fiataljai. Bányászok, ipari munkások, termelőszö­vetkezeti parasztfiatalok, diá­kok vádolják az amerikai imperializmust a vietnami háborúért. Követelik: el a ke­zekkel Vietnamtól! A tiltakozó gyűlések mel­lett a nagybátonyi KISZ-bi- zottság most felhívással for­dul megyénk ifjúságához. A bányászfiatalok elhatá­rozták, hogy vietnami mű­szakokat rendeznek a bá­nyákban, s az egy mű­szakra eső keresetüket a hős vietnami nép anyagi megsegítésére felajánlják. A bányaigazgatósághoz tarto­zó üzemekben a fiatalok röp- gyűléseket tartanak, ahol konkrét munkafelajánlásokat tesznek. Csütörtökön elsőnek a kányási bányaüzem fiatal­jai vállalták, hogy csatlakoz­nak a KISZ-bizottság kezde­ményezéséhez, vietnami mű­szakot tartanak a bányában. Ennél a bányánál 119 fia­tal ajánlotta fel a vasár­napi, illetve egy hétköz napi munkabérét. A mozgalom terebélyesedik a nagybátonyi medencében. Szorospatakon mintegy száz, Tiribesen 30, Katalin-bányan ugyancsak 30, Ménkesen pedig 15 fiatal vállalta a vietnami műszakot. A tiribesiek azt is bejelentették, hogy már va­sárnap leszállnak a bányába, ahol elsősorban fenntartást vé­geznek. Így nemcsak a hétfői zavartalan munkakezdést se­gítik elő, hanem a vasárnapi műszakra járó bért a hősiesen harcoló vietnami nép anyagi megsegítésére juttatják el. A nagybátonyi saénmedence bá­nyaüzemének többi fiatalja az elkövetkező vasárnapokon dolgoznak majd. A nagybátonyi KlSZ-bizott- ság kezdeményezése azt je­lenti, hogy az ebben a körzetben levő bányaüzemek csaknem háromszáz fiatalja tart vietnami műszakot, s így mintegy húszezer forintot juttatnak a vietnami nép megsegítésére. A KISZ-fiatalok nagyszerű helytállását bizonyítja a nagybátonyi kezdeményezés. Bíznak abban, hogy felhívá­suk megértésre talál a szén­medence valamennyi bánya­üzemének ifjúsága között, de csatlakoznak kezdeményezé­sükhöz az ipari üzemek és a mezőgazdaságban dolgozó ki- szesek is.

Next

/
Thumbnails
Contents