Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

2 «OfiN 4 D 1366. február 12. szombat. Az amerikai alelnök tárgyalásai A vietnami helyzet a nemzetközi élet homlokterében BRASILIA SAIGON (MTI) Humphrey amerikai alelnók pénteken megkezdte saígoni tárgyalásait Nguyen Van Thieu dél-vietnami államfő­vel a Gia Long elnöki palo­tában. Előzőleg Nguyen Cao Ky kormányfővel tárgyalt. NEW YORK Macui japán nagykövet, a Biztonsági Tanács soros el­nöke, csütörtökön jelentést tett U Thantnak arról a kon­zultációról, amit a BT tagjai­val folytatott, miután az Egyesült Államok kikénysge- ritette, hogy a tanács tűzze napirendjére a vietnami kér­dést. A japán diplomata új­ságíróknak azt mondta: „rendkívül kétséges” hogy a Biztonsági Tanács a közeljö­vőben összeüljön ezzel a kér­déssel kapcsolatban. Washingtonban Arthur Goldberg nagykövet, az Egye­sült Államok ENSZ-főmegbí- zottja kétórás tájékoztatást hallgatott végig Johnson el­nöknél a honolului konferen­ciáról, majd válaszolt újság­írók kérdéseire. Azt állította, hogy kormánya mielőbb „be­csületes és igazságos békét kívánna Vietnamban”. Rögtön hozzáfűzte azonban, hogy az amerikai csapatokat nem lehet Dél-Vietnamból erőszakkal eltávolítani, és hogy Amerika kellő erőt vonultat fel abból a cél­ból, bőgj' es ne is történ­jék meg. Goldberg nagykövet szerint Ho Si Minh, a VDK elnöke „teljesen elfogadhatatlan fel­tételt” támasztott azzal, hogy Dél-Vietnam népét minden esetleges tárgyaláson a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadi- tási Front képviselje. HANOI A pénteki Nhan Dán meg­döbbentő riportban leplezi le, hogy február 9-én a behatoló amerikai katonai repülőgé­pek tönkre bombázták Huong Huc-i középiskolát Ha Tiuh tartományban, a napilap el­mondja még. hogy az utóbbi időben amerikai gépek válo­gatás nélkül bombáznak és lőnek falvakat, városokat, piactereket, duzzasztó-gáta­Rendőrterror | Dominikában SANTO DOMINGO (MTI) A dominikai szakszerveze­tek pénteken reggel általa nos sztrájkot hirdettek. A szervezett munkásság így kí­ván tiltakozni a rendőrterror és a hatósági önkény ellen, amelynek az utóbbi két nap véres eseményei során tíz ember esett áldozatul. A sztrájkolok ezenkívül kö­vetelik Garcia Godoy elnök­től. hogy kényszerítse a jobb­oldali katonai vezetőket az ország elhagyására. A forra­dalomban résztvett alkotmá­nyos erők tisztjei már enge­delmeskedtek az elnök rende­letének, s diplomáciai külde­tésben külföldre utaztak. Pél­dájukat azonban az Amerika- barát junta emberei nem vol­tak hajlandók követni. Hírügynökségi tudósítások szerint az országban változat­lanul feszült a helyzet. Nem sokkal azután, hogy Jesus Mo- rillo. az új rendőrfőnök „a helyzet kézbentartásával” kér­kedett, tüntetések robbantak ki Santo Domingótól egészen távol eső városokban is. Ma­gában a fővárosban újra meg újra felhangzik a puskaropo­gás. Az esti órákban akna robbant, amely négy embert, közöttük egy négyéves gyer­meket megölt. A közvélemény az Amerika-közi erők katonáit hibáztatja a történtekért. (Re­uter, TASZSZ) kát, templomokat, kórházakat, s támadtak több mint száz is­kolát is. A demilitarizált övezet­ben fekvő Huong Lap-! elemi iskolát például nyolcszor támadták meg. A torinói La Stampa csü­törtöki számában arról tudó­sit, hogy VI. Pál pápa alig­hanem levelet kapott Ho Sí Minh tői, a VDK elnökétől aki — a cikk állítása sze­rint — „közvetítési próbálko­zásra” szólította volna tel. Nem sokkal a cikk megjele­nése után a szentszék szóvi­vője újságíróknak kijelentet­te: a pápa valóban levelet kapott a VDK elnökétől: az azok közé a levelek közé tar­tozott, amelyeket Ho elnök január végén számos ország államfőjéhez eljuttatott. Egy óra sem telt el, s ugyanez a szóvivő megcáfolta előbbi közlését. Kairóból érkezett hir sze­rint csütörtökön az egyiptomi külügyminisztériumban átad­ták Ho Si Minh elnök üzene­tét. amelyben az EAK néhány javaslatára válaszolt -r jelen­ti az A1 Ahram című lap. Ugyancsak csütörtökön Ho Si Minh-levelet adtak át Bamako ban Modibo Keita Mali elnöknek is. Űj-Delhiben ismeretessé vált, hoy India válaszolt Pál pápa felhívására, aki azt kér­te, hogy az el nem kötelezett indiai kormány tegyen jó­szolgálatokat a vietnami bé­ke elősegítésére. Az indiai vá­lasz szerint Üj-Delhi osztja a pápa Vietnammal kapcsola­tos aggodalmait és hangsú­lyozza az érintett felek érte­kezletének szükségességét. ALGÍR Az algériai hírügynökség csütörtökön élesen bírálta Johnson elnököt vietnami po­litikája miatt. „Johnson, ez a szűklátó­körű texasi idealista hin­taszékében ringatózva ar­ról álmodik, hogy tűzzel, vassal és pusztítással gaz­dag amerikaiakká változ­tatja a vietnamiakat”. — Írja az ARS. „A csendes amerikai a Fe­hér Ház úgy határozott, hogy az amerikai életformát NEW YORK (MTI) Fidel Castro kubai minisz­terelnök levelet küldött U Thant ENSZ-főtitkárhoz 18 latin-amerikai ország Ku- ba-ellenes vádjainak ügyében. Ezek az országok — mint már jelentettük — azzal vá­dolták a Kubai Köztársaságot, hogy a Havannában megtar­tott trikontinentális értekez­let „durván beavatkozott bel- ügyeibe”. Vádaskodásaikat a Biztonsági Tanácshoz intézett levelük tartalmazta. Juan Juarbe kubai ügyvivő exportálja a Csendes-óceán túlsó partjára. Észak-Vietna- mot, Kambodzsát, Laoszt, sőt a népi Kinát össze kell zúzni, hogy a vietnamiak részesül­hessenek — akaratuk ellenére — abból, amit a washingtoni teoretikusok nagy társadalom néven ígérnek a világnak”. Szerencsére „jelentős akadá­lyok” vannak e terv előtt — írja maróan gúnyos kommen­tárjában az algériai hírügy­nökség. A Johnson elleni támadás különösen figyelemreméltó azoknak a diplomáciai forrá­sokból származó híreknek a fényében — írja a Reuter —. hogy az amerikai elnök állí­tólag üzenetet intézett Bume- dienhez a vietnami kérdésről hat hét leforgása alatt WASHINGTON Az Egyesült Államok nyolc déli államában szombaton tüntetések lesznek az Egye­sült Államok vietnami poli­tikája ellen — jelentette be az a bizottság, amely a déli államokban hangolja össze s vietnami háború ellen tilta­kozó békemozgalmat. New Yorkban Leo Savage, a Colombus Business egyetem tanára közölte, hogy március 26-ra megszervezi a Johnson- kormány vietnami politiká­ját támogató amerikai diá­kok washingtoni menetét New York-i jelentés szerint egy esküdt bíróság pénteken bűnösnek találta David Mil­ler katolikus pacifistát, mert elégette behívó parancsát hogy így tiltakozzon a vietna­mi háború ellen. A 25 éves Millert a bíróság öt évi bör­tönre és 10 000 dollár pénz­bírságra ítélheti. A védő fel­lebbezett Csütörtökön az FBI letar­tóztatta Geoffrey Reeű Conklin 23 éves fiatalt, aki december 9-én nem volt hajlandó eleget ten­ni a sorozási felszólítás­nak. Conklint később 1500 dollár kaució ellenében szabadon bocsátották. A hamarosan sorrakerülő tárgyaláson rá is Millerhez hasonló ítélet vár: Conklin ugyancsak a vietna­mi háború ellen tiltakozott. csütörtökön nyújtotta át Cast­ro válaszát, s kérte az ENSZ főtitkárát, hogy a levelet hi­vatalos okmányként ossza szét a világszervezet többi 116 tagállamának küldöttei kö­zött Castro megállapítja, hogy az ellene vádat emelő kormá­nyok „a jenki imperializmus legalantasabb eszközei Latin- Amerikában. E latin-amerikai országok népeinek joguk van arra, hogy elsöpörjék kormá­nyaikat, amelyek gyalázatos módon külföldi érdekek ki­szolgálói saját hazájukban”. A brazil kongresszus tekin­télyes tagjainak egy csoportja Brazil Demokratikus Mozga­lom néven ellenzéki pártot alakított. Az új politikai cso­portosulás kiáltványában a demokrácia helyreállítását az általános választójogon alapuló választásokat követelte. Heves szavakkal bírálják Castel Branco elnök rend­szerét, amely — mint han­goztatják — „csak erőszakra támaszkodik és hatalmának fenntartása érdekében tör­vénytelen eszközöket vesz igénybe.. A manifesztum aláírói ka- tasztrófálisnak minősítik a kormány gazdaságpolitikáját és felszólítják a brazil népet: harcoljon a jogrend megte­remtéséért és a képviseleti demokrácia helyreállításáért. DELHI A kongresszusi bizottság ugyancsak tegnap négyórás vi­tát folytatott a taskenti meg­állapodásról, amelynek hatá­rozati javaslatát egyhangúlag elfogadta. A felszólalók mél­tatták a taskenti megállapo­dás jelentőségét és kiemelték a szovjet vezetők pozitív sze­repét. RAWALPINDI Rawalpindi bői jelenti az UP1, hogy az indiai és oakisz- táni hads ert»k-főn ökok csü­törtökön megállapodtak a még hátralévő foglyok cseré­jében. A megállapodás tartal­mazza az indiai-pakisztáni konfliktus végleges katonai felszámolását. A két hadsereg­főnök legközelebb Indiában találkozik és valószínű, hogy a két ország légierőinek fő­parancsnokai is hasonló meg­beszélést tartanak a taskenti I megállapodás végrehajtásának befejezése érdekében. LONDON Brit személyiségek részéről elhangzottak olyan kijelenté­sek, amelyek arra utalnak. Nagy-Britannia szívesen ven­né, ha a Közös Piac-i országok, újból mérlegelnék Nagy-Bri­tannia és az EGK kapcsolatá­nak kérdését. Lord Longford brit gyarmatügyi miniszter kijelentette: Nagy-Britannia kész örömmel tárgyalna az európai gazdasági közösségbe való belépéséről. Sir Roderick Barclay brit nagykövet kie­melte: Nagy-Britanniában ma figyelemre méltó érdeklődés és aggodalom nyilvánul meg az európai gazdasági közös­ség sorsa iránt és egyidejű­leg fokozódik az az óhaj, hogy elismerjék, mint Európa lé­nyeges részét Castro levele az ENSZ főtitkárához A Francia KP nyilatkozata Letartóztatás a Ben Barka-ügyben PÁRIZS (MTI) Üjabb feltűnést keltő letar­tóztatásra került sor Párizs­ban a Ben Barka-ügyben. Csütörtökön este Zollinger vizsgálóbíró letar tózta tási végzést adott ki Marcel Le Roy-Finvilie, a francia kém­elhárító szolgálat afrikai és levante-i ügyekkel foglalkozó osztályának főnöke ellen, az­zal a váddal, hogy tudott Ben Barka elrablásának tervéről, de ezt nem jelentette íeljebb­Í valóinak. Le Royt, letartózta­tása után fogházba kísérték. MOSZKVA (TASZSZ) A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága csü­törtökön azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan fejlesszék a francia dolgozóknak a jo­gaikért folytatott harcát. Említést téve egy sor szo­ciális intézkedés előkészítését célzó demagógikus kampány­ról, amelyet a degaulleista hatóságok indítottak, a Po­litikai Bizottság megjegyzi, hogy a gazdasági nehézségek a nullával teszik egyenlővé ezt a műveletet. A nyilatkozat egyebek mellett hivatkozik a francia munkások alacsony munkabérére, a tömeges elbo­csátások veszélyére, az adók növekedésére. Mint a Politi­kai Bizottság rámutat: a fran­cia kormány ezzel párhuza­mosan nagy ajándékot készül adni a tőkés társaságoknak, elsősorban újabb adókönnyí­tések formájában. A párt Politikai Bizottsága felszólítja a dolgozókat, hogy fokozzák harcukat az általá­nos béremelésért, és a rö- videbb munkanapért. A személyi hatalom meg­szüntetéséhez és a valódi de­mokrácia kivívásához a Fran­cia KP Politikai Bizottsága szükségesnek tartja a közös programon alapuló megállapo­dást a kommunista, a szocia­lista párt, valamint más pár­tok és demokratikus csoportok között. „Csodaomlás” és háborús konjunktúra a nyugati gazdaságban Az amerikai pénzügymi­nisztérium pincéiben dolgozó legnagyobb mammut-számoió- gépek és a Közös Piac brüsz- szeli irodáiban memorandu­mok fölé hajló legnevesebb szakértők is hiába kutatnak még: mit tartogat az újszü­lött esztendő a tőkés világ gaz­daságában. Hiszen az 1965-ös év is számos meglepetéssel szolgált. Ellenben fel lehet vá­zolni azokat a legfontosabb gazdaságpolitikai irányzato­kat, amelyeknek csatái meg­határozzák majd ebben az esz­tendőben a nyugati világ gaz­dasági arculatát A legfontosabb természetesen a vietnami háború gazdasági hatása, amely ideiglenesen változtatott az amerikai gaz­daság helyzetén. Egészen 1965. július végéig az volt John­son elnök „gazdasági agy­trösztjének” álláspontja, hogy az év végére az amerikai gaz­dasági fejlődés üteme lelas­sul, majd 1966 elejétől kezd­ve pangás következik be. A vietnami háború hirtelen és mértéktelen kiterjesztése valóságos profitözönnel árasz­totta el az amerikai gazda­ságban kulcsszerepet játszó hadiipart és alaposan „be- kurblizta” a gazdasági élet már-már lassuló gépezetét. Ennek következtében az Egye­sült Államokban az ipari ter­melés emelkedett, a munka- nélküliség 3 millió alá csök­kent és a fegyverkezési trösz­tök — Korea óta nem tapasz­talt — profitokat aratnak. Té­vedés lenne azonban azt hinni, hogy a visszaesés közvetlen veszélyének elhárulásával az amerikai gazdaság mentesül a problémáktól és a gondoktól. A háborús konjunktúra nap­világra hozta az inflációs irányzatokat. A nagy acél-, réz- es alumínium trösztök maximálisan ki akarják hasz­nálni a háborús konjunktúrát, a hadigépezet fokozott nyers­anyagétvágyát és áremelést követelnek. Az alumínium- monopóliumok áremelési ro­hamát az inflációs kilátások miatt aggódó kormány még visszaverte — az acéltrösztök áremelése előtt azonban már meghódolt. Mondani sem kell, hogy az alumínium- és réz­trösztök maris újabb roham­ra készülődnek. Végül is ezek a fontos áremelések természe­tesen „lecsapódnak” a fo­gyasztási cikkek áremelésében. Más szóval: a trösztök a há­borús konjunktúra által kivál­tott infláció terheit a társa­dalom egészére hárítják — ők pedig „megelégszenek” a növekvő osztalékokkal... 1966 elejének különleges gazdasági jellemvonása, hogy az amerikai háborús konjunk­túrával ellentétben Nyugat- Európa gazdasági helyzetét a „csodák összeomlása”, bizo­nyos megtorpanás és ezzel kapcsolatban különböző „nad­rágszíj meghúzási programok” kidolgozása jellemzi. Az irány­zat első viharjelei tavaly Nagy-Britanniában és Olasz­országban jelentkeztek. igaz az utóbbiban némileg fel­lélegezhettek a múlt év má­sodik felében. Nagy-Britannia nem tagja a Közös Piacnak, s a konjunktúra napsütéséből már régóta alig részesül. Az angol fizetési mérleg hiányát, a font válságát, a nagyszabású devizakölcsönöket így azzal magyarázták, hogy Anglia nem részesülhetett a nyugat­európai gazdasági integráció áldásaiból. Az év fordulóján azonban a homokfelhők elérték a Kö­zös Piac két leggazdagabb és legerősebb országát: Nyugat- Németországot és Franciaor­szágot is. Nyugat-Nemetországban lé­nyegében az történt, hogy a a hosszú konjunktúra „túl- pörgött” és előbb inflációs hullámmá változott, amely az árak és létfenntartási költsé­gek gyors növekedésében öl­tött testet. Ez a hullám növel­te a nyugatnémet iparcikkek gyártási költségeit is. csök­kentve ezzel a nyugatnémet ipar versenyképességét a vi­lágpiacon. fgy lassan felhal­mozódnak a gazdasági vissza­esés elemei. Nyugat-Németor- szág esetében súlyosbította a helyzetet a mesterségesen fel­duzzasztott, 21 milliárd már­kát kitevő óriási hadiköltség­vetés. Ilyen körülmények között Nyugat-Németországnak is be kellett vennie a már ismert „orvosságot”: a kormány programot dolgozott ki a munkaidő meghosszabbításá­ról, a mezőgazdasági szubven­ciók rendszerének felülvizs­gálásáról, a szociális és jólé­ti hozzájárulás csökkentéséről, a magánfogyasztást stimuláló állami kiadások korlátozásá­ról. Franciaország helyzete a nyugatnémettől abban külön­bözik, hogy ott már koráb­ban kidolgozott egy hasonló programot a De Gaulle-kor- mány — új intézkedésekre tehát nem lehet számítani. Itt viszont „dramatizálta” a változást az elnökválasztás, amely a formális győzelem ellenére nem hozta meg a a várt, elsöprő sikert De Gaulle számára Nem vélet­len, hogy a választások után, január első felében a francia kormányt úgy szervezték át, hogy D’Estaing pénzügymi­niszter kibukott a kabinetből és Debré ex-miniszterelnök személyében új gazdasági „csúcsvezetőt” ültettek Pom­pidou miniszterelnök nyaká­ra. Mindennek elsősorban „lélektani” célja van. Bűnba­kot kerestek és találtak a tö­megek előtt népszerűtlen gaz­daságpolitika „számlájának” kifizetésére. Magától értető­dik azonban, hogy az új „miniszteri csapat” aligha folytathat új politikát: Fran­ciaország is elérkezett a kon­junktúra „túlpörgésének”: a fizetési deficitnek és az in­flációs veszélynek a korsza­kába. S a modern tőkés gaz­daság viszonyai között erre nem ismernek más gyógymó­dot. mint azt. amelyet Ang­liában, Olaszországban és Nyugat-Németországban is „felírtak” a gazdasági agy­trösztök receptkönyveibe. Az összefoglaló kép tehát azt mutatja, hogy ebben az évben a vezető tőkés orszá­gokban két nagy irányzat bontakozik ki: az Egyesült Államokban háborús konjunk­túra a nyersanyagtrösztök ár­emelési rohamaival és inflá­ciós veszéllyel; Nyugat-Euró­pában a gazdasági konjunk­túra lelassulása és „takaré­kossági” deflációs progra­mok. Gömöri Endre A Pravda az amerikai légi őrjáratok veszélyéről MOSZKVA (TASZSZ) A pénteki Pravdában Ju- rij Zsukov az amerikai nuk­leáris légierő szinte állandósí­tott „légi őrjáratainak” ve­szélyére hívja fel a közvé­lemény figyelmét. — Emberileg tökéletesen érthető a nyugat-európai la­kosság riadalma — írja a szemleíró —, amikor az ame­rikai parancsnokság éjjel-nap­pal a levegőben tartja atom­bombát hordozó második vo­nalbeli bombázóinak mintegy 30 százalékát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az atombom­bák időnként elvesznek. A legutóbbi botrányos spanyol­országi eset számszerűit a ti­zenharmadik volt.

Next

/
Thumbnails
Contents