Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-05 / 30. szám

19fiß febmár 5. sznmhof. NÖCRAD 5> Megkezdődött az ökölvívók versenye A megyei labdarúgó bajnokság az eredmények tükrében Tegnap igen mozgalmas délelőtt volt Salgótarjánban, az öblösüveggyári Kultúrotthon- ban. A „szakemberek” a szo­rító felállításán fáradoztak. A sportág megyei vezetői a ne­vezéseket gyűjtötték, a ver­senyzők pedig az esélyeket latolgatták. Az ökölvívók minősítő ver­senye a mérlegeléssel kezdő­dött. Tizennégy órakor álltak mérlegre a versenyzők. Ekkor dőlt el melyik súlycsoportban kik mérkőznek. A tarjáni ver­seny érdekesebbnek, látványo­sabbnak ígérkezik az elmúlt heti gyöngyösinél. Népesebb a mezőny. Teljes gárdával érke­zett a verseny favoritja. az NB I-ben szereplő Gyöngyösi Honvéd Zalka HSE. Indulnak versenyzők Özdról, Egerből és Petőfibányáról. Megyénket két egyesület: az SBTC és a Rét­Pozsonyban csütörtökön kezdődött a női kötelező gya­korlatokkal az idei műkorcso­lyázó Európa Bajnokság. Ver­senyzőnk, Almássy Zsuzsa az első három gyakorlat után a 6. helyen állt. A bajnokság első számú esélyese, az oszt­rák Regina Heitzer több mint sági HVCS SE öklözői képvi­selik. A rétságiak is teljes gárdával indulnak. Az SBTC tíz súlycsoportban állít ver­senyzőt. Nem lesz az indulók között Surján, aki Gyöngyö­sön megsérült, s így elmarad a Bánhegyi—Surján visszavá­gó. Helyette valószínűleg be­mutatkozik az együttes új szerzeménye a Tapolcai Hon­védből átigazolt Sáfár. Mel­lette Sinkó, Ajtai, Csonka, Vanó. Szatmári, Oláh I, Oláh L., Oláh S. és Pintér áll a kötelek közé. Tizenhat órakor megszólalt a gong, megkezdődtek a selej­tező mérkőzések A mai napon délelőtt újabb selejtezők lesz­nek, délután pedig a közép­döntőt vívják a versenyzők. Ekkor dől el kik kerülnek a vasárnapi döntőbe. 25 pontos előnyt szerzett. Ar­nold Gerswiller, Almássv Zsu­zsa edzője elégedetten nyilat­kozott a magyar versenyző szerepléséről. Hangsúlyozta, hogy a tizenöt éves Almássy Zsuzsától ebben az erős me­zőnyben szép eredmény a 6. helyezés. Hétvégi sportműsor SZOMBAT Ökölvívás: A* SBTC I, II, III osztályú minősítő versenye, Sal­gótarján; öblösüveggyári Kultúr­otthon, 10 óra: Selejtezők. 16 óra: középdöntők. VASÁRNAP ökölvívás: Az SBTC I, n, III osztályú minősítő versenye, Sal­gótarján; öblösüveggyári Kultúr­otthon 10 óra. Döntők. Röplabda: Mérkőzések a terem­kupáért. Salgótarján, Gépipari Technikum tornaterme. Férfi mérkőzések: Kisterenye — St. Petőfi 8 óra, SBTC — Szécsény 9 óra, Zp. Bányász — St. Gim­názium 10 óra, Szécsény -- Kis­terenye 11 óra, St. Petőfi — Zp. Bányász 12 óra, St. Gimnázium — SBTC 13 óra. Sakk: NB Il-es Maróczy CSB SKSE — Bp. Szállítók, Salgótar­ján, Acélárugyári Művelődési Ház 9 óra. Salgói Bányász 30 10 8 12 33:40 28 Négy vereséggel kezdték a tavaszi idényt. (St. Üveggyár 0:2, Zp. Bányász 1:3, K.aija 2:3, K.keszi 1:2). Szinte azt a látszatot keltették, hogy re- turt váltottak a megyei I. osz­tályba. Nem így történt. Az örök rangadón az ötödik for­dulóban legyőzték a Somost 2:l-re. Ezután néhányszor bomba meglepetéssel rukkolt ki a Salgó. Legyőzte az St- ZIM-et 2:0-ra. Rétságon a 80. percben sikerült csak egyenlítenie a hazaiaknak. (1:1). Legyőzték a Bgy. MÁV- ot 4.ő-ra és a Szécsényt 1:0- ra. Vereséggel kezdődött az ősz is. Pásztón 0:6 volt az ered­mény. Aztán még 4 vereség. (Érsekvadkert 0:2, St. ZIM 0:2, Karancslapujtő 1:2, Szé­csény 1:3)- Ezután sikersoro­zat következett. Rétság ellen 1:1, csak az utolsó pillanat­ban tudott a Honvéd egyen­líteni. Bgy. MÁV 0:0, St. Üveggyár 1:0, Zp. Bányász 0:0. A Karancskesziben ara­tott 2:1-es győzelem szép -i- ker volt. A Somos elleni 0:0 és a Palotás elleni győzelem után igazolta a csapat, hogy helye van a megyei I. osz­tályban. Az együttesben mindenkit dicséret illet. Mégis meg kell említeni a Schmida testvére­ket, közülük is az idősebbet Antalt, akinek lelkesedése szinte minden mérkőzésen magával ragadta a többi já­tékost. Dicséretesen küzdött a veterán Földi, és a bajnok­ság egyik legjobb kapuvédő­je Macsuda T. A többiek Schmida E-, Orosz, Macsuda J, Szabó, Sebők, Schmida L. A csapat játékát szervezett védekezés jellemezte. Többre képesek. Szorospatak 30 10 7 13 51:46 27 A tavaszi szezon végén a 14. helyen állt az együttes. A kilencedik helytől feljebb az egész év folyamán nem ke­rült Sokáig kétes volt, hogy bent maradnak-e. Akadt né­hány nagy győzelmük is. Ta­vasszal Dejtárt 4:l-re, ősszel a Bgy. MÁV-ot 4:0-ra, a So­most 4:l-re és a Dejtárt 9:0- ra legyőzték. Két mérkőzést lehet kiemel­ni az őszi szezonban: a K.- lapujtő elleni l:l-es találkozót és a Szécsényben elért 3:2-es győzelmet- Ha ezt a három pontot nem szerzik meg és, ha megyénk NB III-as csapa­tainak valamelyike kiesett volna, úgy a Szorospatak a kiesés sorsára jut. A csapat erősségei: Bettes, Gellér, Balázs, Mátrai. Időn­ként Koroczkai és Kovács I. játszott jól. A legjobb góllövők: Bettes '23), Kovács (10), Mátrai (9). Karancsalja 30 9 7 14 40:56 25 A tavaszi szezon végén a 15. helyen álltak. A legjobb helyezésük a 11. hely volt. Egész év folyamán a kiesés ellen küzdöttek. Őszi szerep­lésükkel biztosították a bent- maradást. Mérkőzéseik közül említést érdemel az őszi szezonban a Klapujtő elleni 1:1, az St. Üveggyár elleni 1:0. Legyőz­ték a Somost is 4:0-ra. (Ez volt legnagyobb arányú győ­zelmük). Döntetlent értek el Salgón (1:1) és Pásztón (0:0). A csapat erősségei: Pál, Lengyel, Kojnok és időnként Zsélyi, Sávolyi és Bodor vo'- tak. A gólok közül Zsélyi (10), Zsávolyi (9)-et szerzett. Somoskőújfalu 30 8 9 13 42:58 25 A tavaszi szezont a 6. hely- lyel zárták. Az együttes az előző években igen jól szere­pelt Megnyerte a félbajnok­ságot is. Bajnokaspiránsként indult az 1965-ös évben és nagy meglepetésre egészen alul kötött ki. Tavasszal a 6 for­dulóig kétszer is a második helyen voltak. A Salgótól el­szenvedett vereség után hul­lámvölgybe kerültek. Győze­lem és vereség. Ez jellemez­te az őszi szezont is. line: Palotás 1:1, Rétság 1:5, Pász­tó 0:2, Bgyarmat 1:2, Érsek­vadkert 1:1, St. Üveggyár 2:2. Ezeket az eredményeket egy- egy siker követte, például az St. ZIM legyőzése (2:1), sz- tán újra vereségek, vagy dön­tetlen. Az együttesből Csengődi já­tékát kell kiemelni. Több al­kalommal jól játszott Princz, Szvirák. Balázs, időnként Kol­lár, Erdei, Tóth, Czékus. Le~!obb góllövők: Princz (17), Balázs (8)­Érsekvadkert 30 9 7 14 43:62 25 Tizenegyedik helyen zárták a tavaszi szezont. A 8—9. he­lyen is álltak, ősszel fokoza­tosan visszaestek. A tavaszi szezonban egy sor bravúros eredményt ér­tek el. Dejtár ellen 3:0. Pon­tot vettek el Rétságtól, Ka- rancsalját 6:2-re, Karancské­szít l:0-ra legyőzték. Győz­tek a Salgó és a Szorospa­tak ellen is. Pontot vettek el a Pásztótól és a Szécsénytől. Az őszi szezonban 2:0-ia nyertek Salgó ellen. Ez meg­lepetés volt, mert ekkor a Salgó már több jó csapatot kétvállra fektetett- Siker még a Zp. Bányász legyőzése, va­lamint a Bgy. MÁV elleni döntetlen. Általában a köny- nyebb mérkőzéseket elvesztet­ték. A bentmaradás sikerült. El elsősorban Valcz I., Suth, Vitéz, Csabák és Urbán já­tékának köszönhető. Dicsére­tet érdemel még ZáhorszKi, Zsiga, Csontos, Márton. Legjobb góllövők: Valcx (14), Suth és Csontos (7—7). Az értékeléseket Toriczki László jegyzetei alapján ké­szítettük. 'mmsmmgFi RUHÁZATI CIKKEK ARlESlAUlTASA Szintetikus felnőtt és gyermek kötöttáruk Kártolt gyapjú felnőtt és gyermek kötöttáruk Műselyem fehérnemű Szintetikus női és gyermek fehérnemű Férfi és fiú pamut ingek és alsók Női nylon harisnya Férfi és gyermek szintetikus zokni Gyermek mikropózus talpú cipők Férfi, női és gyermek vulkanizált talpú cipők 1#—15 %-lg 10—15 %-ig 15 %-ig 10—15 %-ig 0—15 %-ig 2« %-ig 10—15 %-ig 20 %-lg 10 %-ig. Á pozsonyi műkorcsolya EB-ről MÉSZÁROS OTTÖ (18.) Ki a nagyobb gyilkos? A Harmadik Birodalom rettegett urai a nürnbergi tárgyalóteremben igyekeztek apró pontokká zsugorodni: ők semmiről nem tudtak, semmi­ről nem tehetnek- S ha már végképp kutyaszorítóba ke­rültek, akkor azt igyekeztek bizonygatni, a másik nagyobb gyilkos, mint ők... A fa­sizmus igazi arca volt ez: a kegyetlen terror, a bestialitás a védtelenekkel szem­ben, s most, amikor számot kell adni, a páni félelem a tettek miatti felelősségtől. Korábban többször említet­tük, milyen útmenti stílusban szidalmazták egymást: ez is­métlődött napról-napra a tár­gyalóteremben. A nácik iga­zi „stílusából” adtak ízelítőt Göring és a többiek. Kiadtad a lelked? Göring ismét pipacsvörösen ordítozik, többször rendre­utasították, de az ex birodal­mi marsall képtelen türtőz­tetni magát: „Te is eladtad a lelked?! Mire számítasz, te disznó? így is, úgy is fel­kötnek, akkor meg miért jár­ta tód a pofád?” A tanúk emelvényén fö­lényes nyugalommal hallgat­ja valamikori főnöke hiszté­riától fuldokló szavait Otto Ohlendorf SS gruppenführer, az RSHA osztályvezetője. 1946. január 3-a van, s Oh­lendorf egyike a „koronata­núknak.” Különleges csoport­jai emberek tízezreit gyilkol­ták meg, igazán joga van ah­hoz, hogy a történtekről il­letékesként tegyen vallomást. „Himmler közölte velem, hogy Hitler az Oroszország elleni hadjárat megindítása előtt a hadseregcsoportok és a hadseregek parancsnokaival megbeszélést tartott, amely­nek során tudomásukra hoz­ta ezt a feladatukat (ti. a Gestapo különítmények támo­gatását — a szerk)- s utasí­totta őket, hogy kellőképpen támogassák az operatív cso­portokat. Ilyen utasítás nél­kül az operatív-csoportok működése elképzelhetetlen lett volna.” Ohlendorf részletesen *s- mertette, hogyan hozták ét­re az ABC és D fedőnévvel ellátott különítményeket, s azok hogyan teljesítették „fel­adataikat”. Ohlendorf, aki maga is egy ideig vezetője volt az egyik csoportnak, Manstein tábornok nagy pa­rancsnoksága alatt állt. Most Nümbergben szembesítésükre került sor. Mit gondolt Manstein? A szembesítéskor elhang­zottakból idézzük: MANSTEIN: „Én azt gon­doltam, hogy a különleges csoportok által őrizetbe vett (értsd: elhurcolt — a szerk). illetőket az SD szervei elűtt kihallgatják, s a kihallgatás után pedig valamelyik tábor­ba, vagy más hasonló helyre küldik. Fogalmam sem volt arról, hogy megölik őket.” OHLENDORF: „Szimfero­polban ön volt az, aki arra utasította az operatív külö­nítmények parancsnokait, s így engem is, hogy gyorsít­sák meg a likvidálást (az em­berek meggyilkolását nevez­ték így a nácik — a szerk). s utasítását azzal Indokolta, hogy ezen a területen nagy arányokat ölt az éhínség s nincs elég lakás.” A megkukult Manstein he­lyett itt kezdett el, ki tudja immár hányadszor, ordítozni Göring. Amikor leintették, s befejezték a szembesítést 's, Ohlendorf nak Nyikitcsenkó tett fel kérdéseket: NYIKITCSENKÓ: „ön val­lomásában azt mondta, hogy az operatív csoport célja a zsidók és a politikai biztosok likvidálása volt- Igaz? OHLENDORF: Igen. NYIKITCSENKÓ: És milyen kategóriába sorolták a gye­rekeket? Milyen szempont alapján irtották a gyereke­ket? OHLENDORF: Parancs volt arra, hogy a zsidó lakossá­got teljesen likvidálni kell. NYIKITCSENKÓ: A gye­rekeket is? OHLENDORF: T ermészete­sen.” Ohlendorf valóban egyike volt a főhóhéroknak, ám azért vallott ilyen leplezetle­nül, mert azt akarta bizonyí­tani, hogy nála is nagyobb gyilkosok voltak azok, akik mindezt eltervezték, s vég­rehajtására a parancsot ki­adták. Sőt, ennél tovább is ment, s amikor lelépett az emelvényről, azt mondta: „A jövő majd megmutatja, hogy az én kivégző osztagaim sem voltak rosszabbak, mint aznk, akik gombnyomással, atom­bombával gyilkoltak!” Ohlendorf e szavait a nyu­gati lapok nem közölték... Keitel nehés napjai A „lovagias” német tábor­nokra igen nehéz napok jár­tak. Manstein után ismét Kelteit vették elő. Először hírhedt Komissar Befehl-jét volt kénytelen elismerni, amelyben megparancsolta: „A politikai biztosokat és felelő­söket nem tekintjük foglyok­nak; ezeket a helyszínen vagy a szűrőtáborokban ki kell vé­gezni.” A lovagias német tisz­tek és tábornokok szó szerint betartották a Hitler kívánta, s Keitel fogalmazta parancsot: ezrével lőtték agyon a szovjet tiszteket. Keitel izzadt, a hom­lokát törölgette, de itt nem tagadhatott. Kénytelen volt beismerni: igen, ő adta ki a parancsot. Egy másik doku­mentummal kapcsolatban azonban már igyekezett nem vállalni a felelősséget, illetve — akaratlanul — azt leplezte le, miféle „ellentétek” voltak Hitler és a tábornokok között. Az ügyész által bemutatott parancsból idézzük: „A meg­szállt országokban az ember­életnek nincs értéke. Csak a rendkívüli kegyetlenségnek le­het visszatartó ereje. Ilyen ese­tekben ötven vagy száz kom­munista halálraítélése elfogad­ható megtorlásnak tekintendő egy (!) német katona életéért. Az ítélet végrehajtási módjá­nak fokoznia kell az elriasztó hatást. Az ellenkező eljárás, vagyis viszonylag enyhe bün­tetés kiszabása és szigorúbb rendszabályoknak csupán kilá­tásba helyezése nem felel meg ezeknek az elveknek és nem helyénvaló.” A nácizmus létezése bősége­sen kínál hasonló dokumentu­mokat, mégis, az idézet egyi­ke a legjellemzőbbeknek, leg­alávalóbbaknak, Mit mond er­ről Keitel? „Keitel: Ezt a parancsot én írtam alá, de az ott szereplő számok egyéni változtatás, mégpedig Hitler módosítása folytán kerültek a parancs szövegébe. Rugyenko: Hát milyen szá­mokat javasolt ön Hitlernek? Keitel: öt—tíz ember halál­ra ítélését javasoltam. Ez az a szám, amely az eredeti szö­vegben szerepel. Rugyenko: Tehát ön és Hit­ler között csak a számok te­kintetében volt eltérés, nem pedig a lényeget illetően?” Keitel hallgat, úgy tesz, mint aki nem egészen értette a kérdést — holott nagyon is értette azt! — majd lassan ta­golva a szavakat, azt mondja: „Az elgondolás az volt, hogy az elriasztó hatás elérése céljából egy német katona éle­téért több ember életét kell követelni ” Hát így ellenkeztek führe- rükkel a tábornokok ... (Következik : A Kugel—Erlass,'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents