Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
4 NO o r A n 1966. február 37.. vasárnap. Műteremlátogatáson Lóránt Jánosnál Mesterségünk címere — a cégér Az írásművek címeiről szóló korábbi cikkemben többször is előfordult a cégér szó. Például: Kell-e a jó bornak cégér? — A többet ígérő cím (hamis cégér)... Többen fordultak hozzám azzal, hogy a beszédünkben hellyel-közzel ma is előforduló c é g é r szóról szeretnének többet tudni. A kérdéses cikkben a „cégér” szót jelképes értelemben használtam az írásművek címére vonatkoztatva, amelyek megjelölnek valamiféle szellemi alkotást. Nos, eredeti jelentésében a c é g é r is (konkrét tárgyiasságával) megjelölt valamit. 1847 januárjában született meg Pesten Petőfi Sándor leíró költeményeinek egyik remeke, a Kutyakaparó. Ebben a költeményben is szó esik a csárdák ősi jelölési módjáról (jelvényéről, jelzéséről), a cégérül használt abroncsról: „Kívül belül szomoró csárda ez IA Kutyakaparó ... Pózna végén abroncs a cégére. Ha véle összevész / A szellő, mint az akasztott ember, / Oly búsan lengedez." A borbélyműhely cégére (a sárgaréz „borbélytányér”) ma is jelzi néhol a fodrászüzemeket. Erre a cégérre is utal egy 1845 februárjából való Petőfi vers, a Téli világ: „Megölte valaki magát. Az hozta ezt a rút időt. Fúj a szél, táncol a tányér A borbélyműhelyek előtt." A cégér is több jelentésű szó. (Természetesen a több jelentésű szavak jelentésárnyalatai között mindig van valamilyen jól megfigyelhető és kimutatható összefüggés.) Most vegyük sorra a cégér szó különböző jelentéseit! 1. A cégér mesterség, foglalkozás megjelölésére használt jelképes tárgy. Régente címerszerű kép vagy tábla volt. (Bizonyos értelemben cégtáblaként is felfoghatjuk.) Főként vendégfogadók, kocsmák, üzletek névadó jelvényeként találkoztak vele a régiek. Ott lógott rúdra akasztva a műhelyek, boltok épületének KlubHa valahol szóba kerül Salgótarján ifjúságának kulturált szórakozási lehetősége, a helyzetet hivatalból vagy a mindennapos gyakorlatból jól ismerők tizenegy ifjúsági klubot említenek. Ebbe beleszámít az egyik legsikeresebb — Narancs Szálló-beli Fórum Presszó, de ide sorolják a Salgó presszóban „működő” ifjúsági klubot is. Napirenden van, mert máshol sem megoldott probléma az ifjúsági klubok kérdése. Országszerte ankétokon, vitaesteken tárgyalnak a témáról. A gazdasági, társadalmi szervek tőlük telhetőén minden segítséget megadnak, hogy minél több jól felszerelt klubbal rendelkezzen az ifjúság. A Belkereskedelmi Minisztérium például felhívással fordult a vendéglátó iparban dolgozó fiatalokhoz, hogy munkahelyükön segítsék elő az ifjúsági klubok kialakítását. A felhívásra a Vendéglátóipari Vállalat salgótarjáni KISZ- alapszervezete is gyorsan reagált. A Salgó presszóban létrehozták azt az ifjúsági klubot, amely csütörtök esténként (öttől nyolcig) zenés, táncos, szeszmentes szórakozási lehetőséget jelenthetett volna a fiataloknak. Ide kívánkozik az a közismert tény, hogy a Salgó Ét- teremben korábban Mopresszó néven már működött egy klub. Meglehetősen rövid idő után azonban megbukott ez az falán, vagy ajtaja fölött. A lakatos cégére egy nagy díszes kulcs. A Vörös Béka vendégfogadó cégére a kapu fölé elhelyezett vörös békát ábrázoló tábla volt. — „A középkorból maradt ez a szokás .. „ hogy a patikák cégérére kígyót festenek." (Kosztolányi Dezső.) 2. A cégér valaminek a rendeltetését jelző jel, illetve jelvény. Feltűnő módon mutat rá valamire, esetleg figyelmeztet. Régen az eladó kocsira, bútorra szalmacsutakot kötöttek cégérük — Nem tudom a KRESZ minek nevezi, de úgy gondolom a közlekedésre veszélyes, járműről lelógó fa, deszka, vagy vasrúd végén riogató rongydarab is cégér. 3. Átvitt értelemben, rosz- szallás kifejezésére a cégér szót ilyen értelemben is használjuk: Ürügy, álcázás, hamis külső, vonzó név; félrevezető dísz, reklám. Pl.: Egyes nyugati cégek saját boraik jobb eladásához cégérül használták a „Tokaji” nevet. — „A híres tudósok, írók .... inkább csak cégér voltak, a tanítást mi végeztük.” (Tolnai Lajos.) 4. Régies nyelvhasználattal személyt is jelöltek a cégér szóval. Rossz hírbe keveredett nyilvános botrányokozókat. (Feltétlenül magyarabb szó a ma használatos „huligánnál”.) Lássunk e sajátos jelentésárnyalat szemléltetésére egy Babits Mihálytól származó versidézetet! „Ne legyek világ cégére, gázzá, hanem, minek érzem magamat, az." A cégér szó negyedik jelentésárnyalatával függ össze, alábbi két szóból álló közkeletű szókapcsolatunk: „cégéres gazember”. E szólás magyarázata az, hogy cégérnek nevezték az elítélt nyakába akasztott szégyentáblát is. Nos, ennél sokkal kellemesebb a cégér szó alapjelentése, mely szerint a cégér valamilyen mesterség címere. Tóth Imre tagok alapjábanvéve jó és rokonszenves vállalkozás. A Mo- presszónak elsősorban az lett volna a szerepe, hogy műsorán olyan filmeket szerepeltessen, amelyek vitára, tehát gondolkodó részvételre serkentsék a fiatalokat. Ezzel szemben többnyire híradókat és különféle sportfilmeket vetítettek. Ezek kevés alkalommal szolgáltak a vitára. A Mopresszó a „fiatalok érdektelensége miatt” rövidesen megszüntette működését. Anélkül, hogy feladatát egyszer is ellátta volna. Utólag persze könnyű okosnak lenni — mondhatja bárki. Mégis az a véleményünk: ha a klub irányításával megbízott személy, vagy személyek a műsor összeállítására több gondot fordítva olyan filmeket hoztak volna, mint amilyenek például a Balázs Béla Stúdió fiatalok készítette alkotások — a kudarc helyett ma esetleg sikerről beszélhetnénk. Miért említettük a Mopresz- szót éppen most, amikor már szinte mindenki elfelejtette, hogy valaha is létezett? A Salgó presszó csütörtöki szeszmentes ifjúsági klubja — hacsak valami változás nem történik — rövidesen a Mopresz- szó sorsára jut. A helyi alapszervezet néhány hete kérte a KISZ Nógrád megyei Bizottságától: oldja fel, de legalább járuljon hozzá a vállalattal kötött szerződés felbontásához, — a V. V. megyei központja Salgótarján gyarapszik! tüntették ki. Szerepelt a mis- művészet hagyományairól be- mindenekelőtt a magáratalálás Nemcsak a bővülő üzemekkel kolcj grafikai biennálékon. szélünk, a korábban meghatá- biztonsága, s ami ehhez elés a magas fehér házakkal, önálló kiállítását 1962-ben rozott kategóriák élesen elénk vezette, a céltudatos munka. Tavaly és ez év elején három rendezte meg Kaposvárott. rajzolják az alföldi festészet, „A falu tavasszal” nagy te- műtermes lakásba költözött Első műteremlátogatásunk a nagybányai művésztelep, a rét nyitó, biztos kézzel meg- be lakója: Czinke Ferenc Lóránt Jánoshoz vezetett szentendrei festők jellemző komponált világ, a „Somogy SZOT-díjas festő és grafikus, • arcát. A Dunántúl sajátos télen” nagylélegzet.ű táj. A Mustó János festő, Lóránt Jó- Munkássága nem hosszú művészi hangjáról, a magyar „Szüleim” és az „Egyedül” nos festő és grafikus, Pataki időt ölel fel. Életéről kellene képzőművészet alakulásában még nem egészen kész alko- József festő nemsokára köl- szólni, de még alig van mi- elfoglalt helyéről, szerepéről tások, a művész mély gon- tözik a negyedikbe. ről beszélni. Békésszentand- még nem esett szó. dolatiságáróL dráma-teremLóránt János Kaposvárról ráson született 1938-ban. 1959- — Való igaz, Pannónia nem tő készségéről vallanak. Utóbérkezett a városba, tagia a ben végezte e! a Pedagógiai a művésztelenek hazája, ma- bin a drámai hatást világos színekkel akarja elérni, valahogy úgy, mint ahogyan Der- ovits .,Terror”-ján lobognak Lóránt János Képzőművészeti Alapnak és Főiskolát Szegeden, ahol a Fiatal Képzőművészek Stú- Winkler László tanítványa diójának. Eddig a Magyar volt. Felesége révén került Képzőművészek Szövetsége Kaposvárra, pár hete él Sal- Dsl-Dunántúli Szervezetének gótarjánban. tagjaként dolgozott, rendsze- — A legmegragadóbb eb- resen kiállított a Somogy me- ben a városban az élettempó, gyei tárlatokon. 1961-ben a a dinamika Másrészt a nagy Somogy megyei Tanács által egységek, a formák, a töme- kiírt országos jellegű Latin- gek, amelyek elgondolkoztat- ka pályázaton első díjat nak. mint ez a szomszédos sa- nyert, 1962 őszén elsőként lakhegy is. Az egész egy hanyerte el a Somogy megyei talmas absztrakt felület. Tanács alapítványát, a Rippl- Mennyi szenet kellett eléget- Rónai-díjat. A Kiaídói Fő- ni, hogy felpúposodjon! Miigazgatóság 1964-es könyvil- ért égették el azt a szenet? lusztróciós pályázatán szintén Van benne valami titokzatos, díjat szerzett, pályamunkáját lenyűgöző erő. S az ember 1965-ben a Lipcsei Nemzet- elképzel a hegy zord tömege közi Könyvművészeti és II- alatt két gyereket, vagy egy lusztróciós Kiállításon is be- férfit, aki a salak tövében lemutatták. A Gyulán 1965-ben gelteti a disznait. Ezt a ké- rendezett Alföldi Tárlaton ki- pet már láttam, állított munkáit nívódíjjal Amikor a magyar képzőragyogóan tiszta színek. Nem célom, hogy bármiféle anatómiai metszetet készítsek Lóránt János festményeinek, grafikáinak, linómetszeteinek, rézkarcainak organizmusáról, sem az egészről, sem valamely kisebb részről. Egy műteremlátoga ’ás nem a legalkalmasabb erre. hiszen elsősorban a csendes gyönyörködésre, komoly beszélgetésre ad alkalmat a látogató, ismételt körültekintésre. célok megfogalmazására, a házigazda részéről. A kom- pozíciós készségben, a rgiz becsülésében és bátorságában, a színek határozott érzésében. a felület artisztikus szépségében találom Lóránt János erényeit. A látogatás újra megerősít abban: milyen sok irányból közelednek művészeink céljuk felé, menynyiféle útja-módja van az élmény művészi megfogalmazásának, a gondolatok, az érzések festői kifejezésének. Lóránt János sötét színekkel dolgozik. Témavilágát, amelybe az önarcképtől kezdve a tájképen át faluja életének megelevenítéséig sok gúnyos óriásai nem teremtet- minden belefér, barnából, tek „dunántúli iskolát”, bár kékből, feketéből, néha fehér- lépten-nyomon tapasztaljuk, bői alkotja meg. Biztosan ér- hogy ez a dombos barna-zöld zi a tájakat nemcsak bele- táj az évszázados kultúrát komponált alakjaiban, hanem hordozó városokkal és a Bala- színeiben is. Azt a barnát tonnái, nem is kevés alkotót szereti a legjobban, amikor a vallhat magáénak. Szerintem mezőn elolvad a hó és elő- a jellemzően dunántúli festé- tűnik a barna föld. szét helyett talán helyesebb, Lóránt János azt mondja, ha az itt élő, alkotó emberek ahogy kipillant a suhogó szél- egyfajta hagyományokra való be, meg az ablak alá kapasz- figyelését vesszük tekintetbe, kodó erdőre: A művésztelepéknek az a sa- — A földhöz érzem közel játossága, hogy az együtt élő, magamat. nélkül 10 forintos kötelező szeszmentes fogyasztást írt elő. Amikor ott jártunk (csütörtöki napon), este nyolc óra előtt a helységben négy-öt középkorú vendég üldögélt, sört meg konyakot iszogatott. Az ajtón tábla figyelmeztet, hogy öttől nyolcig szeszmentes ifjúsági klub kap helyet a presszóban. Megkérdeztük a felszolgálót, milyen volt a forgalom a fenti idő alatt. Rövid számolás után a sovány eredmény: negyvenkét forint valahány fillér. (A Salgó presszó mellesleg az egyik legforgalmasabb szórakozóhelye a tarjániaknak.) Hol vannak a fiatalok, a középiskolás diákok? Talán egy „szeszes” helyen? Aligha. Sok lenne a 10 forint kötelező fogyasztás? Tény, hogy egy diáknak — kiváltképpen ha má- sodmagóval jár szórakozni — nem mindig van 20 forintja kávéra, süteményre, vagy éppen gyümölcsszörpre. A kötelezővé tett 10 forintos fogyasztás is érthető, már ami a vállalat érdekeit illeti. Azaz, hogy érthető lenne, amennyiben gyakorlatilag is jelentene valamit. Mert nem jelent. A presszó öttől nyolcig jóformán üres, így aztán akár száz forintban is megszabhatták vol- nak a kötelező fogyasztás ösz- szegét. Az eredmény változatlanul negyvenegynéhány lenne. A Vendéglátóipari Vállalat áldozatot hozott azzal, hogy lehetőséget adott a fiataloknak. A statisztikában is gondosan feltüntetik esetenként a Salgó presszó szeszmentes klubját. Csak éppen a tartalom és a vele a fiatalok hiányoznak ebből a képből, amely éppen ezért időközben formálissá vált. Ki a felelős? Ezúttal még nem annyira a felelősség, mint inkább a lehetőség kérdésére kellene választ keresni, és persze elsősorban mindazoknak, akik illetékesek ebben az ügyben. (A különböző társszervek mellett a fiatalok hozzászólására gondolunk!) Az ugyanis nem lehet vita tárgya, hogy helytelen belenyugodni a kudarcba. A legsürgetőbb feladat most egy minden vonatkozásban megfelelő társadalmi klubvezető, vagy akár vezetőség kiválasztása és megbízása lenne. A zene és tánc mellett a fiatalokat érdeklő program kidolgozása. és nem utolsó sorban megvalósítása is sokat segíthetne. Természetesen a helyi alapszervezet egyedül nem képes ellátni ezeket a feladatokat, ezért jól tenné, ha kémé, igényelné a KISZ városi bizottságának segítségét, ha már eddig elmulasztotta ezt. Célravezető volna közös programot kialakítani a középiskolás fiatalok és a klub irányítói között, hogy a kapcsolat nyomán tartalommal lehessen kitölteni ezt a keretet. Mindaddig, amíg italboltokban, talponállókban ácsorgó, tétlenül ténfergő fiatalok vannak városon és falun — nem nyugodhatunk bele az ilyen kudarcokba. Pataki László Móricz Zsigmond: A boldog ember. Illusztráció egy művészi közösségben dolgozó emberek akarva, nem akarva átveszik egymás hatását, a Dunántúlon, ilyen művésztelepek hiányában nem érvényesül közvetlenül. A magam munkásságában hirtelen nem is tudnék valamiféle iskolához való tartozást említeni. Beszélgetés közben nézünk szét a „műv'szien rendetlennek” épper. nem mondható műteremben. A falak mellet! laj festmények támaszkodnak, jobbára az utóbbi évek terméséből. Mi a biztató mindabban, amit látunk tőle? Láncz Sándor szerint Is Mi ragadja meg az ipari városban? — Még inkább csak kívülről ismerem a gyárakat, kontúrjaikban, tömegükben. Belül egyelőre csak az ragadott meg, hogy mennyi szín, csillogás, micsoda ütem lobog és lüktet a csarnokokban, micsoda kavalkádja a füstnek, a szénnek, a tűznek. Gondolati művész szeretnék lenni, a vizu- alitás mögött a lényeget akarom megkeresni. Gépek, állatok. föld: ez a világ. Nem a munkást, a parasztot akarom megfesteni, hanem az embert, aki persze munkás és paraszt is leh°t Tóth Elemér
