Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
1ARI5. február 20. vasárnap. NÖOH An 3 KICSI A BORS... Kun Béla Két esztendeje jártam és töltöttem hosszabb időt Szúpatakon, a közigazgatásilag Kisterenyéhez tartozó településen, s tanulmányoztam az alig több mint hétszáz holdas, kis termelőszövetkezet életét. A szupataki Béke Tsz-t akkoriban még a gyengék között tartották nyilván, éppen ezért érthetetlennek látszott, hogy oly görcsösen ragaszkodnak önállóságukhoz. A kisterenyei Vörös Október Tsz ugyanis hajlandónak mutatkozott az egyesülésre, de a szupatakiak a baráti kezdeményezést elutasították. Az indok Érdeklődéssel faggattam akkor a tsz vezetőit és néhány tsz-tagot, hogy mivel indokolj ják ezt a magábanéző, elkülönülő magatartást. Általában közgazdasági okokra hivatkoztak. Elmondották, hogy a települést kilométerek választják el Kisterenyétől, a pesti országút is olyan választóvonalat képez, mint más vidékeken a Duna. De az ellenvetések között olyan is akadt, amelyben öntudat és vetélkedő kedv keveredett egymással. Sokan azt állították, hogy az akkoriban már négyéves tsz külső segítség, különösebb szervezeti operáció nélkül szeretne lábra állni. A közösségi élet mind inkább kezd kialakulni, az emberek fokozatosan beleszoknak a nagyüzemi gazdálkodásba, a beruházások mind jobban megalapozzák a fejlettebb gazdálkodás feltételeit, tehát minden lehetőségük megvan arra, hogy gyenge szövetkezetükből közepes, majd jó tsz-t alakítsanak. Mintegy ötven tsz-tag szorgos, fegyelmezett munkájára számítottak, s ez a kis közösség már a korábbi években is megmutatta, hogy van benne tudás, akarat a nehézségek leküzdésére. S a tények azt mutatják, hogy a szupatakiak fogadkozása nem maradt puszta szólam: két év alatt két fokozatot léptek. Tavaly már a közepesek közt tartották nyilván a szövetkezetei s az idén, a nemrégiben megtartott zárszámadó közgyűlésen Herencsényi József, a járási tanács elnökhelyettese azért köszöntötte a szupataki tsz-tagokat, mert gazdaságukat további erőfeszítésekkel a jók sorába emelték. Bíráló légkör A meglepő, szép eredmények hallatán általában azokat a »tényezőket keressük, amelyek hozzásegítették a gazdaságot a lendületes fejlődéshez. S hajlamosak vagyunk magunkban nyomban rendszerezni is a kézenfekvőbb okokat, amelyek csaknem minden erősödő szövetkezetben megtalálhatók. Ilyenek: a vezetés megszilárdítása, a tagság fokozottabb érdekeltsége a hozamok növelésében, a költségek csökkentésében és a közös vagyon védelmében, az alapvető agrotechnika és az új, korszerű technológiai eljárások ésszerű, következetes alkalmazása. Annál meglepőbb tehát, amikor Viczián János, a szövetkezet szerény és igényes elnöke olyasmire hívja fel a figyelmet, aminek ritkán tulajdonítunk nagy jelentőséget: a következetesen bíráló légkörre. Véleménye szerint a szövetkezet előrehaladásában sokat segített, hogy nem kendőzték el a hibákat, hanem állandóan keresték a javítás módját. A zárszámadő közgyűlés részvevői is úgy nyilatkoznak, hogy a vezetőség beszámolójában annyi volt a bíráló elem, minthá nem is egy jó tsz-ben jártak volna, ahol negyvenhat forintot ér egy munkaegység és 13 000 forint fölött van az egy tagra jutó jövedelem, hanem valamelyik gyenge tsz- ben. Számonkérés A vezetőség beszámolója például egyáltalán nem kendőzte el az egyes vezetők fogyatékosságait, helytelen magatartását sem. Napirendre került a többi között, hogy olyan vezetőségi tag is akadt, aki nem mindig tartotta magára nézve is kötelezőnek a közösen hozott határozatot és egyéni, önző érdekből olyan felületes tsz-tagok védelmére kelt, akik miatt a cukorrépa nem lett időben megkapálva, s akik hanyagul gondozták a sertéseket, juhokat. Miattuk következett be nagy arányú kiesés a burgonyatermesztésben is. A különféle mulasztások pedig mintegy 170 ezer forintot vettek ki a tsz-tagok zsebéből. Az már csak a vezetőség és a tagság leleményességét dicséri, hogy a juhnál és a burgonyánál bekövetkezett kiesések pótlására terven felül tizenkét szarvasmarhát fogtak be hizlalásba. Kemény bírálat érte az ellenőrző bizottságot és a bizottság elnökét is mulasztásaiért. A fegyelmi, a szociális és a háztáji bizottságok munkásságát a vezetőség már előnyösebben ítélte meg. Jó munkájukra utal az is, hogy a fegyelemsértőkkel szemben a számonkérés sem maradt el. Két tsz-tag Sz. János és G. József nem kapálta meg idejében a cukorrépát, s a lecsökkent termés miatt a fegyelmi bizottság javaslatára a vezetőség 600, illetve 430 forint értékű kártérítésre kötelezte őket. De büntetést szabtak ki a juhászaiban elkövetett mulasztásért is. A szupataki Béke Tsz-ben érvényesítik azt az elvet, hogy nemcsak joga van a tsz-tag- nak. hanem kötelessége is. Ez pedig már, a szupataki tsz-tagok megítélése szerint is. az erő jele. Bit a jövőben Az idei szép jövedelem meggyőzte a tsz-tagságot arról, hogy érdemes egész éven át kitartó szorgalommal dolgozni, mert annak mind a közösség, mind a tsz-tag hasznát látja. Viszont azt is jól látják, hogy még számtalan a lehetőség a jövedelem könnyű növelésére: hiszen csak a tavalyi hibák kiküszöbölése százezer forintokat hozhat a konyhára. Az eredmény azonban, amely abban is megnyilvánul, hogy kétév alatt az egy szántóegységre jutó gazdálkodási értéket nem egészen 1200 forintról 2236 forintra sikerült emelni, a szövetkezet vezetősége és tagsága számára kötelezettséggel is jár. Jól tudják, hogy a jó szövetkezetek rangját csak következetes, jó munkával lehet megőrizni, megtartani. A további fejlődés útját az állattenyésztés és állattartás fejlesztésében látják. Az idén a szokásos húsz helyett már ötven hízómarha leadását tervezték be. Azonkívül célul tűzték ki a juhászaiban fellelhető fogyatékosságok szigorú felszámolását is, hiszen a juhászat a másik jövedelmező ágazat lehetne gazdaságukban. Keresik tehát az új, gazdaságos megoldásokat. Olyan útra tértek, amelyről már egyetlen dolgos tsz-tag sem szeretne visszafordulni. Lakos György Eripróba Levél újítóknak. szocialista brigádoknak A napokban több levelet kézbesít a posta. Címzettek a kiváló bányász újítók, egyes élenjáró szocialista brigádok. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója Pothomik József elvtárs múlt évre szóló elismerő sorai mellett, mellékelve van az idei újítási feladat-terv is. Még a múlt évben kérték az üzemeket, gyűjtsék össze a megoldásra váró feladatokat. Most nyomtatásban visszakerül az üzemi újítókhoz, szocialista brigádokhoz, dolgozókhoz. Egyes témák „testre szabottak”. Brigádtól, vagy újítóktól kérik a megoldását. Több mint száz téma szerepel az ezer példányban készült feladattervben. így válik a megoldásra váró gond ezrek gondjává. A bányász újítók tavaly is eredményesen tevékenykedtek, munkájukkal milliók magatartását tették lehetővé. Az idén is ezt kérik tőlük. Az erkölcsi megbecsülésen túl — amelynek egyik tanúj e- le az Igazgatói levél — az anyagiakról sem feledkeztek meg. A tröszt vezetői összesen több mint százezer forint külön jutalmat helyeztek kilátásba erre az évre az egyes újítási feladatok megoldói számára, amely az újítási díjtól függetlenül kerül majd kifizetésre. A verseny az újító mozgalomban is tovább folyik, abban részt venni igazán érdemes. D. József a t.űzhelygyári öntődében hordja a folyékony vasat. Az öntőbrigád tagja, s a brigád január elsejétől a szocialista címért küzd. D. József január huszon- hatodikán reggel hat órára bejött a gyárba. Pedig csak délután két órára kellett volna munkába állnia. A második műszakban. De nem dolgozni jött. A fizetésért. Akik ismerik, sejtették, hogy megint baj lesz. Azért a pénzt odaadták neki. Azt ki kell fizetni. Aznap két óra helyett két óra tíz perckor ért a műhelybe a vashordó. Érezni lehetett rajta, hogy ivott. Otthon felejtette a szekrénykulcsot, mondta a művezetőnek. A művezető azt felelte neki, menjen haza éjié, a közelben lakik. Elment És nem jött vissza. A munkásnak beírták az igazolatlan hiányzást és fegyelmi eljárást indítottak ellene. Kilencszázhatvannégy óta ez volt az ötödik. A legutóbbi tavaly októberben esett. Akkor a fegyelmi határozatra rá is írták: „végső figyelmeztetéssel”, Ami azt jelenti, ha mégegyszer vét valamit, elbocsátják. D. József megijedt. Kérte, ne bocsássák el. Fogadkozott. Nem hittek neki. Hiszen mindig fogadkozott. A brigád tagjai haragudtak. Alig kezdtek neki az évnek, a tinta jóformán meg sem száradt a szocialista brigád-vállaláson, egy ember miatt dugába dől minden. Ök is azon a véleményen voltak: el kell bocsátani. Bajnak van az ilyen. • D. József cigány. Ami önmagában semmit sem jelent. A brigádban többen vannak cigányok. És becsületesen dolgoznak. Cigány, nem cigány egyre megy. Az öntők nem keresnek rosszul, de meg kell fogni a munka végét. És társai megunták már, hogy helyette is dolgozzanak. Álljon helyt magáért. Vagy menjen. A fegyelmin kimondták az ítéletet: El kell bocsátani. A munkás kétségbeesett. Fiatal ember. Nős. Van egy gyermeke. A másikkal most várandós a felesége. Elhelyezkedni öt fegyelmivel — nem könnyű. Aztán a katonaidejét sem szolgálta még le. bármikor behívhatják. Mi lesz a családdal...? Már nem tudni, a brigádban ki mondta ki először hangosan. „Meg kéne ezt vitatni...! Február hetedikén este hat órakor értekezletet tartott az öntőbrigád. D. József a brigád ítélőszéke előtt. S mire felálltak, megszületett a határozat: kérik az igazgatót, másítsa meg a határozatot. A brigád felelősséget vállal D. Józsefért. Az igazgató elgondolkozott. Aztán azt mondta: „a szó elszáll. Adják ezt írásba. És írja alá az egész brigád.” íme az írás: „1966. II. 7-én, délután 18 órakor megtartott cso- portértekezleten a D. József fegyelmi határozatának módosításáért az alant felsoroltak védnökséget vállaltak.” S következik a brigád tagjainak aláírása. „Amennyiben — írták — a jelen védnökséggel visszaél, a munkafegyelmet megszegi, kérjük a vállalat vezetőségét, minden fegyelmi eljárás nélkül bocsássa el.” Február kilencedikéi dátummal módosították a le- gyélmi határozatot. D. Józsefet nem bocsátották el. Az igazgató ráírta az okmányra: a brigád felelősséget vállalt érte... A brigádnak húsz tagja van. Tizenkilencen adták oda nevüket —- egyért. Tizenkilenc becsület — egyért. Nagy felelősség! A szocialista címre törekvő közösség első nagy erőpróbáját kiállta. És D. József? Nem kisebb az 6 felelőssége sem. !? a kísértés nem szűnt meg. Zsebében ficánkol a forint, ha kocsmát érez... S a hét végére lakodalomba volt hivatalos. Mondani sem merte, aztán szabadságot sem mert kérni. Végül annyit kért, hogy bebiztosítsa magát, na netán ... De nem kapott, csak egy nap szabadságot. Hogy megtanulja: az embernek akaraterő is adatott. Hétfőn reggel a brigádtagok először D. Józsefet keresték a szemükkel. Bejött-e? Bejött. És a pillantása vidáman villant körül. Nem ment el a lakodalomba.,, Az első próbát ő is kiállta. Cs. G. születésének 80. évfordulójára 1919 tavaszán, a Tanácsköztársaság kikiáltásának idején, abban a faluban is, ahol az apám élt, gyaluforgács közé fekete koporsóba gyömöszöltek egy bábut, a gyűlölt régi rend jelképét, és a falu főterén lángok emésztették el; a múltat. Az emberek — nagyobbrészt nincstelen parasztok, cselédek, kerülők, s akik mertek — a tűz körül az Intemacio- nálét énekelték és Kun Bélát éljenezték. Tízegynéhány éves volt akkor az apám, s a látvány meggyökerezett benne, s a nevet is megőrizte az emlékezete. Tőle hallottam először Kun Béla nevét. Tizennégy éves voltam. Még most is előttem van megdöbbent arca, ahogy elcsodálkozott, amikor azt mondtam, hogy én még erről az emberről semmit sem hallottam az iskolában. Azt kérdezte: hát akkor hogy tanították meg veletek a történelemben, hogy miképpen született meg a kommunista párt Magyarországon? Én csak megvontam a vállam, és ő sem szélt többet, csak némán rázta a fejét. • Kun Béla, a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő egyénisége, a Tanácsköztársaság vezető államférfia 1886. február 20-án született az erdélyi Szilágyerek községben. Egészen fiatalon bekapcsolódik a munkásmozgalomba. Tizenhat éves korában már a Szociáldemokrata Párt tagja. A világháború előtt újságíróként dolgozik, hamar összeütközésbe kerül a háború felé tántorgó uralkodó rendszerrel: nézeteiért, agitációs munkájáért bíróság elé állítják. A háború oroszországi hadifogságba sodorja. 1917-ben már a Bolsevik Párt tagja, megismerkedik Leninnel, részt vesz a Vörös Hadsereg harcaiban. Elnöke lesz az Oroszországi Kommunista Párt magyar csoportjának. Komoly elméleti és publikációs tevékenységet fejt ki Moszkvában. 1918 őszén, a magyarországi forradalom eseményeinek hatására határozott szándékká válik benne a régen érlelődő cél: itthon is létre kell hozni a munkásosztály forradalmi pártját, s a vesztegelő forradalmat a proletáriátus forradalmává kell tenni. Kun Béla novemberben néhány tucatnyi lelkes fiatal forradalmár élén hatalmas aktivitással megkezdi a forradalmi párt szervezését Budapesten. Kun Béla gondolatai a forradalmi élcsapat létrehozásáról igen erős visszhangra találtak a munkásosztály tömegeiben, s a szociáldemokrata párthoz tartozók jelentékeny részében is. Kun Béla fáradhatatlan volt A jobboldali szociáldemokrata pártvezetés hiába próbált akadályokat gördíteni a kommunista agitáció Útjába. 1918 november utolsó napjaiban egymás után alakultak meg a kommunista párt üzemi szervezetei. December, január folyamán kiépültek Budapesten a párt területi szervei is, majd rövidesen a vidéki szervezőmunka is meghozta az eredményt: Nagyváradon, Szolnokon, Szegeden, Salgótarjánban, Nyíregyházán és még sok nagy városban megalakult a kommunista párt. Kun Béla világosan látta a célt: a kommunista párt létrehozása után a párt befolyása alá kell vonni a széles, dolgozó tömegeket Személyes példamutatással az agitáció- ban, röpcédulákkal. Vörös Újsággal. A kommunista párt megalakulásától a Tanácsköztársaság kikiáltásáig eltelt négy hónap alatt Kun Béláék megmagyarázták a népnek, hogy a kapitalizmus, a régi rend megérett a pusztulásra, s a munkásosztály is megérett a szocialista forradalom megvívására, a hatalom átvételére. Kun Béla, a jól ismert lenini tanok szellemében harcolt. Keblének feszülő puskacsövek között kaszárnyaudvarokon, jobboldali érzelmű tisztek között halálveszedelemben, agitált, harcolt az újért, az eszméi győzelméért. S nem tudott gátat vetni tevékenységének a letartóztatás sem. A gyűjtőfogházban is dolgozott. Tárgyalt, irányított, szervezett. Szinte naponta keresték fel a baloldali szoedem vezetők, megteremtendő a szocialista munkásegység alapjait, amelyen majd felépülhet a proletárhatalom. Í919. március 21-én kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Kun Béla kiszabadult a börtönből, s a megalakuló tanácskormány bűnügyi, majd hadiügyi népbiztosa lett. „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat” — jelentették be a kiáltványok, de Kun Béla jól tudta, hogy a harc java ezután következik. A proletárhatalmat, a kommunista eszméket egy olyan országban kellett megvalósítani, melyet háború, népbetegségek raja tizedelt, ahol a szervezetlenség, a tudatlanság gyöngített, ahol gond volt a másnapi kenyér. Meg kellett szervezni a Vörös Hadsereget, hiszen az Antant intervenció, s a belső ellenforradalom támadása minden percben várható volt. 1919. áprilisától folytonos vérre menő küzdelem lett az élet az igazi kommunisták számára. S a harcban, a harc vezetésében Kun Bélának kimagasló szerepe volt Irányítása alatt megszületett a tanácshatalom szervezete, a felszabadult tömegek energiái, monumentális tervekben öltöttek testet, olyan szociális intézkedések születtek, amelyekre addig a magyar nép történetében még nem volt példa. S a harc egy percre sem szünetelt. Kun Béla megróbálta összefogni az összefoghatat- lant; milyen a hadihelyzet a Vörös Hadsereg frontjain, mi legyen a következő taktikai sakkhúzás az Antant ellen, hogyan kell kihúzni a belső ellenforradalom méregfogát, hogyan mutasson példát egy kommunista államférfi? Elméleti tevékenységében, beszédeiben, cikkeiben a legsúlyosabb, legégetőbb problémákat kutatta, ostorozta. Pótolni kell a vezetésben a tudás és tapasztalat hiányt, le kell leplezni a hangzatos nagy szavak mögött megbúvó maradiságot, gyávaságot. Le kell leplezni a látszatokra épülő öncsaló optimizmust, a tudást megbízhatósággal helyettesíteni akaró szemléletet. Harcolni kell a semmitmondó álhumanizmus ellen, amely a véráldozatokon siránkozik, miközben a világváltó eszmék sorsa forog kockán. Kun Béla mindent megtett, hogy a tömegek tudatába nagy erővel bevésődjék a cél, a végső cél, az új világ képe, melyért mindent vállalni kell. A halált is. És 133 napon át lélegzet nélkül folyt a harc. 133 nap proletárvilág, csodák születése. Kun Béla, Kun Béláék harca a legforradalmibb magyar múlt, neve forrósító, személyes dobbanású emlék, apám emléke is. A Tanácsköztársaság elbukott, de Kun Béla, s megany- nyi más kommunista számára az életet jelentő harc folyt tovább: emigrációban, illegalitásban folytatódott a küzdelem — halálig. Harcuk — Kun Béla nevével — tengernyi tapasztalatuk, személyes példájuk a csaknem három évtizedig tartó küzdelem győzelmes befejezésének alapköve lett. Erdős István
