Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

4 T9TW. feoruár ab. vasárnap. Valóban csak használatos a Valahol a Magas-Tátra aljá­ban élénk derültséget keltett magyarul nehezen beszélő kedves idegenvezetőnk, ami­kor egy szökőkút látványára hívta fel figyelmünket az alábbiakkal: — Jobbra lesz kút; még télen is szök. (szö­kik) Ilyenkor még mindig szók szökni. Bizony manapság már na­gyon kevés magyar szók így beszélni. Sőt, egyik leg­elterjedtebb nyelvi közhiedel­münk határozottan azt vallja, hogy a szokik csak múlt időben használtatik. Valóban nagyon heves fel- szisszenések tiltakoznak ak­kor, ha a felszólaló valahol így beszél: — Soha egy gyű­lésünkre sem szók eljönni. A szokik ige megfelelő használatával találkozunk (Mikszáth Kálmán Beclcó vagy Bolondóc című mondá­jában) Stibor Vajda és házi bolondja alábbi párbeszédé­ben: „No, Beckó, ma nagysze­rű voltál.” „Az szoktam lenni.” — „Hálás leszek hoz- zád.” — „Nem szoktál az lenni.” Igen. Mindnyájan így szoktuk használni a szo­kik ige megfelelő alakjait: szoktam, szoktál szokott, szok­tunk, szoktatok, szoktak. (Alanyi ragozásban) Még azt is el tudjuk viselni, hogy a régi Hont vármegye falvaiban így beszél örega­nyánk: — Amikor hazagyön (jön) az onokám, mindig e l- ssoká hozzám is gyönnyi. (jönni) De a „szoká” alak is úgy­nevezett félmúltnak tekinthe­tő a „szoktam” és előbb fel­sorolt társai pedig egytől-egyig jól felismerhetően múlt ide­jű alakok. Ez mind rendben is volna, hiszen csak azt mutatja, hogy helyes az a közhiede­lem, amely szerint a „szo­kik” csak múlt időben hasz­nálatos. A magyar helyesí­rás szabályai szótári részé­ben is csak ezek az alakok a lálhatók: szokott, szoktam. Jó-jó. De hát akkor mit szóljunk az alábbi közmon- dásszerűen használt szólás­hoz: — Vagy megszokik, vagy megszökik. A „megszokik” szó kétség­kívül jelen idejű alak. múlt időben szokik ige? Ezek szerint a vitatott nyel­vi közhiedelem nem abszo­lút érvényű? Igaz, hogy eb­ben a szerkezetben a meg­szokik szó igekötős igeként jelent meg. Csakhogy ez sem fogadható el teljesen megnyugtató ma­gyarázatnak, hiszen még Arany Jánosnál is találha­tunk olyan idézeteket, amelyekben nemcsak a „meg” igekötő, de még a szokik ige ,,-ik” toldaléka is hiányzik. Például: — Félelem és bánat kezdte szívét vájni. Mint seb, ütéskor nem, azután szók fájni. (Persze teljesen jogos az a feltevés, hogy az itt el­hallgatott toldalék nem az ,,-ik”, hanem az „-ott”; szok­ik — szok-ott.) Ám az vitathatatlan tény, hogy akár tetszik a fülünk­nek, akár nem, a népnyelv­ben még megtalálható a szo­kik ige jelen idejű ragozásá­nak következő változata: szo- kok, szoksz, szokik. Tulajdonképpen így kelle­ne ragozni: (én) szokom, (te) szokol, (ő) szokik. Mindkét változat bántja fülünket, és nem is javasol­juk a jobban hangzó „szok­tam” alakot a „szokom”-ra, vagy a „szokok”-ra felcserélni ilyen mondatokban. — Amióta megvan a tv, nem szoktam (szokom-szokok?!) moziba járni. Más a helyzet az ilyenféle mondatoknál: — No, majd ezt is megszokom (megszokod- megszokja stb). Ebben a mon­datban határozott tárgy van. s ezért a szokik ige tárgyas személyragokat vett fel. Ak­kor is használható jelen idő­ben a szokik ige, ha felszólító módban áll: — Szokjon le a dohányzásról! (szökjék; szok­jam; szokjál — szokj! stb.) Elképzelhető tehát a szokik ige jelen időben való helyes használata. Egy kedves nyelvi babonában vetett (vak) hit tehát szétfoszlott Kárpót­lásként. befejezésül hadd áll­jon itt egy szép és bölcs idé­zet, amelyben a „szokik” ige úgy áll, ahogy a legtöbbször szokott: — Látom én, a folyó, azért hogy hallgatag, Mélyebb szokott lenni, mint a csörgő patak. (Arany János). Tóth Imre ,, Világsztár a Jonathán alma A svájci Gyümölcsminősé­gi Kutatóintézet rendszere­sen vizsgálja és értékeli az európai országok gyümölcs- fajtáit, így a magyar Jonat­hán almát is. Megállapították, hogy az almánál a teljes érettség plusz 4 C fokos hőmérsékle­ten a kívánatos késedelem­mel következik be, és a gyü­mölcsök teljesen épek ma­radnak. Nulla C fokon a Jo­nathán alma húsa nem bar- nul meg, mint egyéb alma­fajtáké, de ez a hőmérséklet a tárolhatóság szempontjából mégsem előnyös számára. A Jonathán alma C-vita- mln tartalma szempontjából viszont éppen a 0 C fokos tá­rolási hőmérséklet a legked­vezőbb. lényeges csökkenés azonban plusz 4 C fokon sem történik. A vizsgálat következtetése: a Jonathán — helyes tárolá­sa esetén — a legtovább őr­zi meg értékes vitaminjait és különlegesen üdítő ízét az ismert európai alma fajták közül. Ércbánya a tengerfenéken A Csendes-óceán feneke a világ leggazdagabb érclelőhe­lye — állapították meg a ka­liforniai egyetem ásványtani intézetének kutatói. Az Óce­án 26 helyén végzett méré­sek tanúsága szerint a ten­ger fenekén négyzetkilométe­renként átlag 21 ezer tonna fém hever, főleg mangán, nikkel, kobalt és réz. A ki­termelés nem volna egyszerű feladat. Különleges porszívó­szerű hidraulikus gépek szük­ségesek hozzá, mégis az ilyen érctermelés 25—50 százalék­kal olcsóbb lenne, mint a szárazföldi. Románia legöregebb erdeje Régen mellett, a Görgény völgyében terül el 50 hektár területen Románia legöregebb tölgyerdeje. Az erdőben csak­nem 400 olyan tölgy található, amelynek kora 650—720 év. A legtöbb fa átmérője meghalad­ja a két métert. Az erdő meg­óvására munkálatokat hajtot­tak végre a túlságosan nagy talajnedvesség ellen, s több mint 250 000 tölgy-, bükk- és fenyő csemetét ültettek. OROSZ MIHÁLY: A PLATERÓ MŰVELET (*■) Munkához láttak. Az előb­bi veszekedés keltette feszült­ség még nem oszlott el. Faragó a középső hokedli­re ült a nagyítógép elé. Ket­ten mellé telepedtek, jobb és baloldalról közrefogták. Két másik katona a hátuk mö­gött állva figyelte a fehér fémlapon megjelenő negatív képet. — Levlapra? — kérdezte Faragó. — Ja, — hagyta rá jobb­oldali szomszédja. A többiek nem szóltak. Kint valaki a kilincset bab­rálta. — Eresszetek be — szólt egy furcsa hang, majd röhö­gés hallatszott. — En is hadd fixírozzak. Andris várt bebocsátásra. — Menj a másik utcába — kiáltotta dühösen Faragó. — Engedjük be — szánta meg valaki. — Akkor békén marad. — Legfeljebb szétcsapja a fejemet — morgott magában Faragó. — Ügy se megy el az aj­tóból. Lábas köhintett. Ajtót nyi­tott. Andris vihogva beosont. Faragó beállította a gép magasságát és megforgatta a lencsét. A fehér fémlapon ki­rajzolódtak a kontúrok. — Jó lesz? — kérdezte. — Fáin! — lelkesedett Nagy Andris. — Jó — dörmögte valaki, majd Nagy Andrisnak címez­te: — Kuss. Faragó jobbol­dali szomszédja közbeszólt: — Vedd nagyobbra, és ak­kor csak ezt a részét... — és ujjával megmutatta a ki­fényképezendő részletet. — Persze, — szólt a bal­oldali szomszéd — a fotózás­ban tulajdonképpen nem a fényképezés a művészet, — azt mindenki megtudja csi­nálni — hanem a vágás. Az, hogy mit emelünk ki a kép­ből. Szóval az egyensúly. — Az összhang — hangzott hátulról. Lábas hallgatott. Faragó mégegyszer élesre állította a képet, majd a 'en­cse elé fordította a piros fényszűrőt. Papírt tett a ve­tített kép alá, és ide-oda to­logatva beállította. — Hat másodperc... jó lesz? — kérdezte. — Várj! — szólt a jobbol­dali szomszédja, és egész hal­kan számolt: — Vedd nyolc­ra. A többiek egyetértettek. — Mérjétek — mondta Fa­ragé, majd fennhangon szá­molt — Három, kettő, egy nulla, most! — gyors moz­dulattal félrekattintotta a pi­ros fényszűrőt. A fotópapír élesen megvilágosodott. Kórusban számoltak. — Egyes ... kettes ... né­gyes ... hetes. Most! A piros fényszűrő vissza­kattant a lencse elé. Halk reccsenés hallatszott, majd mély, hörgő sóhaj. Egy pillanatig mozdulatlan volt mindenki, aztán az asz­tal a padló felé dőlt, magával rántva a mellette ülőket. A nagyító a kőre csattant, üvegek csörömpöltek, folya­dék loccsant. Tálak zuhantak a padlóra. A közúti közlekedés fontosabb kérdéséi Megyénk rendőrfőkapitányának nyilatkozata A népgazdaság fejlődése, az életszínvonal és az idegen- forgalom emelkedése miatt közutaink forgalma állandó­an növekszik. Közeleg a ta­vasz: maholnap felfokozódik az utak életének lüktetése. Ebből az alkalomból keres­tük fel Lipták Gyula rendőr­alezredest, a megyei rendőr- főkapitányság vezetőjét kér­déseinkkel. — Hogyan értékelhetjük megyénk közúti közlekedé­si helyzetét a múlt év tük­rében? — Közlekedésünkre jel­lemző a forgalom gyors nö­vekedése, a közúti fegyelem lazasága, a balesetek számá­nak emelkedése. Gépjármű­parkunk tavaly 7,1 százalék­kal gyarapodott. Nőtt a gép­járművek teljesítőképessége, sebessége, terjedelme. Ezzel szemben közutaink építése, korszerűsítése elmaradt a fejlődés ütemétől. A fegye­lem lazaságára utal, hogy ta­valy háromszázhúsz baleset történt, hatvannéggyel több mint 1964-ben. Tizenhárom ember — felnőtt és gyermek — vesztette életét; és 188 baleset végződött súlyos, il­letve könnyű sérüléssel. A balesetek során körülbelül egymillió forint kár keletke­zett. A balesetek okozói gép- járművezetők, járművezetők, gyalogosok, utasok, akiknek felelőtlen, figyelmetlen ma­gatartása követelt ennyi ál­dozatot. A balesetek zöme a közöny, a nemtörődömség, olykor a tudatos szabálysze­gés következménye. Erre mu­tat az ittasság, a gyorshaj­tás, a szabálytalan előzés, az áthaladási elsőbbség meg- nem adása miatt bekövetke­zett balesetek nagy száma. — Milyen intézkedése­ket tettek a rendőri szer­vek a közlekedési fegye­lem megszilárdítására? — A gyakori figyelmezte­tés mellett a KRESZ szabá­lyait durván sértőkkel szem­ben kétezernél több sza­bálysértési feljelentést tet­tünk. Kisebb szabályszegések miatt több mint 60,000 forint értékben helyszínbírságol­tunk, és 127 esetben büntető- eljárást indítottunk. Hat- száznégy jogszabály-magya­Valaki panaszosan felnyö- göt; — Mi az istent csináltok, marhák?! Nagy Andris röhögött —. A nagyító! — hallatszott félénken. — Lesz ebből bal­hé... — Gyújtsátok meg a vil­lanyt! Egy bizonytalan mozgású alak elindult a kapcsoló fe­lé, de a második lépésnél tel­jes hosszában végigvágódott a kövezeten. Káromkodott. A tálak csörömpöltek. Végre kattant a kapcsoló és fény gyúlt. A földön még mindig feküdt valaki. — Légitámadás elmúlt! Életben maradtunk. Állj már fel! — az egyik jókedvű ka­tonából kibuggyant a neve­tés, de hangja hirtelen, át­menet nélkül hátborzongató üvöltésbe csapott. Kikereke­dett, iszonyodó szemmel me­redt a földre. Faragó feküdt ott, hátából, a bal lapocka alatt egy va­dásztőr markolata állott ki. Szájából rózsaszínű vér hab­zott elő, üvegesedő szeme kifejezéstelenül bámulta az előtte heverő összetört nagyí­tógépet. Ujjai a követ kapa­rászták. Lába még néhányat vonaglott, aztán nem moz­dult többé. (Folytatjuk) rázó, baleset-megelőző okta­tást tartottunk a lakosság különböző rétegei részére. Sajnos, az erőfeszítések nem hozták meg a várt ered­ményt. — A közúti közlekedés zavartalanságáért a rend­őrségen kívül más szervek is dolgoznak. Hogyan érté­kelhető ezek tevékenysége? — Mind a KPM Közúti Igazgatósága, mind a tanácsi szervek lelkiismeretesen dol­goznak azért, hogy több és korszerűbb útunk legyen. Az utóbbi években főként a salgótarjáni járás útviszonya­iban tapasztalható javulás. Az, hogy az útépítés, a fel­újítás nem tart lépést a köz­lekedés fejlődésével, elsősor­ban a népgazdaság teherbí­ró képességével függ össze. A KPM Közúti Igazgatósága és a tanácsi szervek munká­ja azonban az utak és a biztonsági berendezések kar­bantartása tekintetében erő­sen kifogásolható. Az út­padka, sőt a vizesárok több helyen magasabban fekszik az úttestnél, veszélyes az út­test és az útpadka szint- különbsége is. Nagy számban található rozsdás, felismer- hetetlen közúti jelzőtábla. Noha a gyorsabb, ütemesebb karbantartás megoldható len­ne jobb irányító-szervező munkával, tapasztalhattuk már, hogy felhívásunkra is csak vontatottan történik in­tézkedés. Időszerű erről be­szélnünk, hiszen a táblák a tél folyamán tovább rongá­lódtak. — Mezőgazdaságunk fej­lődésével egyidőben mind több jármű és gépjármű kerül forgalomba. Mennyi­ben felelnek meg a jár­művek, s főként az azokat vezető emberek a kívánal­maknak? — A mezőgazdasági üze­mek még nem olyan fejlet­tek, mint például a közleke­désiek. Sok a levizsgázatlan járművük. A járművek gyak­ran indulnak ki műszakilag kifogásolható állapotban a telephelyről. A munkagép-ve­zetők zöme még az alapvető KRESZ-ismeretekkel sem rendelkezik. Többhelyütt nem szervezik meg a kötelező KRESZ-oktatást. Akadnak vezetők, akik csendes, tét­len szemlélői, vagy éppen résztvevői a szeszfogyasztás­nak vezetés előtt, vagy köz­ben. Gyakori a személy- és áruszállítással összefüggő szabályszegés. A rakományt sokszor szabálytalanul he­lyezik el a rakfelületen; ve­szélyes és tilos módon szál­lítanak embereket. Több fe­lelős vezető a népgazdaság érdekeire tett helytelen hi­vatkozással ad utasítást a gépjárművezetőknek. Forga­lomba engedik a műszakilag hibás járműveket, elrendel­nek szabálytalan személy- és áruszállítást. Még az sem ritka, hogy jogszabályba üt­köző szállítás engedélyezését kérik a — rendőrségtől. Mondanom sem kell, hogy hiába. — A közutakat általá­ban mindenki használja, akár mint járművezető, akár mint gyalogos, eset­leg mint utas. Melyik cso­portba tartozók okozzák a legtöbb balesetet? — A járművek vezetői. Bár igaz, hogy az ő dolguk a leg­nehezebb a közlekedésben, de éppen ezért felelősségük is a legnagyobb. Többségük ezt át is érzi: ám a sok-tízezer­ből minden évben jóné- hány akad. aki — akárcsak egy pillanatra — megfeled­kezik a felelősségről, köny- nyelműen vezet, és ezzel bal­esetet okoz. A hivatásos gép- járművezetők általában ke­vesebb baleset okozói mint a magánosok. Idejük íagy részét a közúton töltik. a gépjárművezetés kenyérkere­ső foglalkozásuk. A hivatáso­sak közül a legtöbb problé­mát az újonnan vizsgázottak okozzák. Vezetési gyakorla­tuk nincs, de virtuskodással túl akarnak tenni a tapasz­taltakon. A baleseteket leg­nagyobb számban a motor- kerékpárosok, a személy- és tehergépkocsivezetők idéz­ték elő. A gyalogosok és uta­sok szabályellenes magatar­tása halálos áldozatot is kö­vetelt már. A gyalogosok közül sokan nem ismerik a közlekedés szabályait, e mellett figyelmetlenek. s főként az úttesten áthala­dáskor kockáztatják egész­ségüket, életüket — Melyek a közlekedési fegyelem megszilárdításá- nak ez évi, legfőbb felada­tai? — A rendőri szerveknek tovább kell fokozniuk tevé­kenységüket. Tökéletesíte­nünk kell közlekedés-szervei zési és szabályozási mun­kánkat, erősítenünk a köz­utak ellenőrzését. Szükséges erőteljesebben élnünk a rendelkezésünkre álló bünte­tő-nevelő eszközökkel. Ezért erélyesebben alkalmazzuk a bírságolást, feljelentést, és a jogpolitikai elvek megtartásá­val keményen lépünk fel a szabályszegőkkel szemben. Fokozni kívánjuk a szállítá­si vállalatok, a mezőgazdasá­gi üzemek vezetőinek felelős­ségérzetét. A gazdasági veze­tőknek törődniük kell azzal, hogy dolgozóik ismerjék meg a közlekedési szabályokat, s hogy alkalmazkodjanak azok­hoz. Az alapvető közleke­dési normákat mindenkinek meg kell tartania. Semmifé­le magyarázkodás nem fo­gadható él olyan kirívó eset­ben, amikor valaki ki- világítatlan, vagy műszaki­lag hibás járművel közleke­dik. Olyan járművel, amelyen a KRESZ-ben előírt feltéte­lek nincsenek meg, nem sza­bad közlekedni. Nem elé­gedhetünk meg azzal, hogy as üzemeken belül csak meg­szervezzék a KRESZ-előadá- sokat. Érvényt is akarunk szerezni annak, hogy a be­osztottak részt vegyenek az oktatáson, és megszerezzék a szükséges ismereteket. Rend­szeresebbé, tervszerűbbé tesz- szük szabálymagyarázó, ok­tató, nevelőhatású propa­gandamunkánkat. Még több jószándékú embert kívánunk bevonni a közúti fegyelem megszilárdításába. Elsősor­ban a helytálló gépjárműve­zetőkre gondolunk: azokra, akik joggal helytelenítik, hogy fegyelmezetlen társaik veszélyeztetik a közlekedés biztonságát. A közúti ellenőr­zésbe az eddiginél több munkásőrt és önkéntes rend­őrt vonunk be. — Az elmondottakon kí­vül mi nagyon időszerű még a közúti közlekedés­ben? — A három legaktuálisab­bat említem: január elseje óta kötelező a kerékpárok első- és hátsó világítása. Ugyancsak január elseje óta azok a segédmotorkerékpá­rok, amelyek óránként öt­ven kilométernél nagyobb sebességgel tudnak haladni vagy két személy szállításá­ra alkalmasak, csak rend­számmal vehetnek részt a forgalomban. Vezetésükhöz gépjárművezetői engedély szükséges. Ez év április el­sejétől minden motorkerék­párosnak kötelező a becsa­tolt bukósisak viselése, — fejezte be tájékoztatását Lipták Gyula rendőralezre­des, a megyei főkapitányság vezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents