Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
1966. Január 16. vasárnap. NáCRín <) Jurij Jakovlev A Ilii a korcsolyával A VAROSON KRESZTÜL, karjára akasztott korcsolyával, egy sovány, nyurga fiú lépdelt. Sínadrágja csak a bokájáig ért, kabátja alig a térdéig. Zsebredugott kezét a kabátja ujja nem takarta végig, és a széltől vörösre fújt csuklói kilátszottak. Zöld csíkos sálján, éppen, ahol a legjobban látszott. nagy lila tintafolt éktelenkedett. Kabátjáról hiányzott egy gomb Kopott sapkája csak egyik fülét takarta, egyik cipőfűzőjét a földön húzta. Korcsolyáján azonban nem lehetett találni kifogásolnivalót. Pompás márkájú, erős korcsoly? volt és szinte nem is illett a leszakadt gombú kabáthoz, a kopott sapkához ... ..Pompás lenne ha az a piros pulóveres, kék szoknyái kislány ma is ott lenne a jégen ...” gondolta és futni kezdet' Csak el ne késsen ...! Az utca végén ekkor egy férfi alakja tűnt fel. Járása nehézkes, lassú volt. Néhány bizonytalan lépést tett, aztán ugy tűnt: elesik, de sikerült egyensúlyát megtartania. Keze esetlenül kapott a magasba, mintha valami láthatatlan oltalmat keresne. Hogy el ne essen, a falnak dőlt. ..Részeg ...” gondolta a fiú és meggyorsította futását. De amikor melléje ért, látta, hogy a férfi arca természetellenesen sápadt, nehezen lélegzik, egyik kezével támaszkodott, a másikkal gallérját igyekezett kigombolni. Homlokán verejték- csöppek gyöngyöztek. A fiú döbbenten meredt az idegenre.- Fiacskám ... Segíts nekem ... haza ... egészen közel . . Szótlanul vette át a korcsolyát a másik karjára, és a vállát odatartotta a férfinek, aki tétova mozdulattal engedte el a falat, s bár igyekezett, hogy ne legyen túl nehéz, szinte rázuhant a fiú vállára. ELINDULTAK. A fiú akaratlanul is egyre gyorsította lépteit. A korcsolyapályáról ide hallatszott a zene. Csalogatták a hangok, de most már tudta, hogy feltétlenül el fog késni... Megálltak néhányszor, hogy a férfi kifújja magát, s a fiú Ilyenkor türelmetlenül tekingetett körül, de egész úton egyetlen szót sem szóltak. Végül egy alacsony bejáratú ház előtt álltak meg. A férfi homlokáról letörölte a hideg verejtéket, és inkább csak magának mondta: — Az az átkozott szilónk! A fiú nem értette. — Milyen átkozott szilánk ...? — Egy közönséges szilánk... a háborúnak már vége, de a szilánk még itt van ... — mondta és ujjával a mellére bökött. A lakásban nagy erőfeszítéssel tudta csak levetni szőrme zekéjét, nehézkesen a díványra ült, vagy inkább zuhant. majd végigfeküdt rajta és behunyta a szemét. A fiú zavartan nézte, nem tudta, mit tegyen. Előtte fekszik egy ember, nem egy közönséges beteg, hanem egy öreg katona, gránátszilánkkal a mellében. Amikor felnézett, a fiú még mindig ott állt. karián a korcsolyával. — Te még itt vagy? — kérdezte tőle, de ajkai alig mozdultak. — Ühüm... — Meni csak. Itthon már jó... Köszönöm a segítséget ... Biztosan sietsz .,. A fiú azonban, bár „igen”-t akart mondani, tiltakozott: — Nem. már a korcsolyapályáról jövök... Csodálkozott saját szavain, és mérges volt magára. — Ha jön valaki hozzátartozója, elmegyek... — De nem jön senki... — mondta egy idő után a férfi. ~ A feleségem és a fiam elutaztak a nagymamához, Zaposokba. A fiú a korcsolyát a székre tette. Ez a mozdulat azt jelentette. hogy valóban nem siet. A férfi végigsimogatott a haián. Bizonyára alábbhagyott a fájdalma, mert beszédesebb lett. — Oriolnál kaptam, egy német páncélostól... Ötöt már kiszedtek belőlem, egyet még mindig hurcolok ... HIRTELEN ismét eltorzult az arca. — Hívjak orvost? — kérdezte a fiú. A sebesült megrázta a fejét. — Nem, nem kell... De esetleg az orvosságomat... ha tényleg ráérnél elhozni.. . — Ráérek — mondta a fiú. — Hol van a recept? — Az íróasztalban .. . Húzd ki a középső fiókot... Ott kell lennie . . . Keresd meg, légy szh.es! A fiú átment a másik szobába. Az íróasztalhoz lépett. De mielőtt kihúzta volna a fiókot, észrevett az asztalon egy tankönyvet és két iskolai füzetet. „Szergej Bahtjukov 6 a” olvasta. Ez a Szergej tehát, aki most az anyjával odavan a nagyanyjánál, Zaposokban, szórakozni! félredobta a füzeteket és kihúzta a fiókot. Keresgélés közben egy kis piros doboz került a kezébe. Felnyitotta. A riohozban egy érem pihent, egy valóságos hadiérem. Kivette es tenverére fektette... Jó sokára találta meg a receptet. Nagyon régi volt a panír a megsárgult lapon lila bélyegző: „F.gészségügyl Osztag, tábori posta 31 497”. Az első sorokat ki tudta olvasni: „L. Bahtjukov őrmester...” Nagyon sietett.. . Fagyos kezében úgy vitte az orvos- ságos üvegét, mintha Aladin csodalámpáját vinné. Amikor megérkezett, a férfi csukott szemmel feküdt. A fiú a gyógyszeres üveget az asztalra állította, és széltől-hidegtől fagyos kezével megigazította a sálját. Arra gondolt, hogy most már elmehet. És minthogy a beteg alszik, — köszönés nélkül... De hirtelen megrettent. Hátha meghalt...? Ez a gondolat hatalmába kerítette. Valamit tenni kellene! Az ajtóhoz rohant, aztán futott, le a lépcsőn, kettesével szedte a fokokat . . Gyorsabban, gyorsabban! Most már tudta, mit tegyen! Felhívja a mentőket...! NEM TUDTA, életben találja-e még a sebesült katonát? Amikor az ajtót nyitotta, minden erő elszállt a karjából és lábai reszkettek. De háta mögött ott állt az orvos a táskájával és két mentő a hordággyal A férfi még mindig sápadtan, csukott szemmel feküdt. Az orvos megfogta a kezét: számolta az érverést, közben az óráját nézte. Aztán egy ampullát vett elő ... olyan volt, mint egy iégcsap ... Bahtjukov felnyitotta a szemét. Megismerte a fiút. Rá akart mosolyogni, de torz fintorrá lett a mosoly. Csak most vette észre az orvost. — Mit fognak velem csinálni? — kérdezte. — Kórházba visszük ... — válaszolt az orvos. Bahtjukov hallgatott, majd zavartan elmosolyodott. — Fiacskám . tégy meg nekem egy szívességet; adj fel egy táviratot Zaposokba... •. A postahivatalban kellemes meleg volt. Kigombolt; Kabátját és levette a zöld sálat. Az ablakon át benyújtotta a papírt. — Miféle ákombákom ez? — kérdezte a tisztviselő. — Nem tudsz rendesebben írni? Pedig elég nagy fiú vagy ^ár . . Fogd ezt az űrlapot és írd le újra ...! A FIŰ ELPIRULT, szégyellte magát, de nem tiltakozott ’s nem mondta, hogy a táviratot egy nagyon súlyos beteg, lebesült katona írta. Félrevonult és lemásolta a szöveget: Kórházba vagyok. Jó szórakozást. Apád.” Csak most értette meg a tartalmát. Bathjukov nem hívott haza senkit. Csak egyszerűen közölte az esetet.. Szét akarta tépni a papírt. Legszívesebben másikat írt volna; annak a Szerjózsának ...! De nem tette. Beállt szó nélkül a sor végére és várt. Most már Igazán nem sietett... ... Amikor megállt a kórház FELVÉTEL feliratú ajtaja előtt, egy nagybajuszú, fehérsapkás ügyeletes orvost szólított meg: — Ma egy beteget hoztak ide... Bahtjukovnak hívják . .. Nem tetszik tudni, hogy van ...? — Bahtjukov? — ismételte az orvos. — A gránátszilánkkal? — Igen, igen! — Súlyos eset... De várj csak, megérdeklődöm ... Néhány perc múlva ismét nyílt az ajtó és az orvos jött vissza. — Ahogy mondtam .. mindjárt operálják apádat. Megvárod ...? — Igen ... Az orvos beleegyezöleg bólintott és otthagyta a fiút. Sokáig várt. Csendesen ült, kimerültén nyomta fejét a falhoz. — Ki érdeklődött Bahtjukov felől...? — hallotta nagysokára egy nővér hangját, összerezzent és felugrott. — Én! IDŐS ÁPOLONÖVÉR állt előtte, mintha papírról olvasná, mondta: — Nehéz operáció volt. Sok vért vesztett. De minden rendben1 — Hamar meggyógyul? — kérdezte a fiú. — Mire kizöldülnek a fák, elhagyja az ágyat. Siess haza, mondd meg anyádnak, ne nyugtalankodjon. Ezt pedig neked küldi, emlékbe... Kicsi, éles vasdarabkát adott át a fiúnak. — Mi ez? — kérdezte rá csodálkozva a fiú. — A szilánk... közvetlenül a szív mellett volt... De most menj! Mit üzensz apádnak? — Tessék megmondani neki, hogy otthon minden rendben van... Mindenki üdvözli... és mielőbb gyógyuljon meg! Markába szorította a vasdarabot: érezte a fájdalmat, — a szilánk erősen megszúrta. A nővér elsietett, egyenesen Bahtjukovhoz. Megigazította a párnáját és közben így szólt hozzá: — Derék fia van! Az én fiam...? — Bahtjukov csendesen elmosolyodott. — Egész operáció alatt a felvételi szobában várt... Nagyon agódott maga miatt! — AZ ÉN FIACSKÁM...! — sóhajtott Bahtjukov. — Hát időben megérkezett a távirat... és fia egyetlen pillanatot sem vesztegetett, hogy hazautazzon Zaposokból... — gondolta. De arra nem gondolt, hogy a leggyorsabb szikra- távíró sem juthatott volna a távoli Zaposokba oly hamar, hogy a fia már megérkezhetett volna ...! Az új esztendő első magyar filmje Szegénylegények EREDMÉNYES esztendeje az ember belsejében lejátszóvolt 1965. a magyar film- dó drámát helyezte az előtérművészetnek — sok és be. A korszerű művészetben sokféle jó magyar filmet érthetően terjed ez a módszer, mutattak be. vidámat és s különösképpen értékes ez elmélyültet is. néhány ér- minálunk, a szocializmus épí- tékes fesztiváldijat kap- tésének korszakában, amikor tunk, a közönség is jól vá- is egyre fokozottabb a szocia- laszolt a jó filmre —, s most lista ember létrejötte, belső az új esztendő érdekes, jó tartásuk megújulása, magyar film országos bemuta- űj ■■filmjében Jancsó ezt a tójával indul. 1966 magyar korszerű módszert történelmi filmműsorának Jancsó Miklós témában fejlesztette tovább, szép filmje, a Szegénylegé- Megszoktuk, hogy a történelmi nyék, Ígéretes kezdete. filmek szinte ismeretterjesztő Jancsó Miklós a magyar funkciót is betöltenek, korraj- filmmüvészet föllendülésének zot adnak, megismertetnek az élvonalába tört már előző két ábrázolt időszak külsőségeivel, filmjével is. Az Oldás és kö- építkezési, öltözködési, mü- tés az ember belső magatartá- vészeti, irodalmi stílusával, sának, humánus helytállásá- szokásaival. Azt is megszoknak problémáival viaskodott tűk, hogy a történelmi fil- Dengyel József kitűnő novellá- mek többé-kevésbé romanti- ja nyomán, az így jöttem pe- kusak, mindenesetre regényedig annak a nemzedéknek sek a meseszövés fordulatos- felszabadulás-élményéről val- ságát tekintve. Jancsó szakít lőtt költőien, amely 1945-ben ezekkel a hagyományokkal, a felnőttkor küszöbére is el- történelmi filmjét egyetlen érkezett. Ez a két Jancsó-film helyszínen, a pusztában épített szembehelyezkedett a filmszer- sáncon, alkalmi táborban ját- kezet korábban kialakult for- szatja, a szereplők jelmeze is máival és gyakorlatával, a egyszerű, szinte csak fekete külső cselekménnyel szemben vagy fehér folt a képen, ezGyöre Nándor: Épülő üvegg: ár SZAVA HOLOVANYTVSZKIJ Fehér terem Fehér terem fényárban úszik, ünnep ... Egy ősz vasöntő lép be most ide, keményen, mintha számadásra jönne. Hatvanadik évét ma tölti be, • Helyet foglal, mellette felesége. Mindenki látja: ősz-fehér feje. S én visszagondolok sok régi évre, idézgetem, milyen volt élete. Hogy indult el Lenin hívő szavára — sapkáján égő csillag ragyogott — a munkáskormányért s ukrán hazája szabadságáért fegyvert ragadott, s később megint hosszú és virradatlan éjben hogyan vonult felégetett falvak közt, ismét partlzáncsapatban, s földjét a hóhértól hogy védte meg. Én is szeretnék sok-sok évig élni, dolgozni a közös, nagy célokon, s szintén a fényes szép terembe lépni hatvanadik születésnapomon. Szeretném azt is, hogy utam mezsgyéit az unokám vagy más ifjú legény lélekben vélem majd úgy élje végig, mint mostan az öreg munkással én. zel az egyetlen színhatással vételű szerkezet, a képek kijellemezve a szereplőket. A mért tempójú váltakoztatása, meseszövés is nélkülözi a ko- a közelképek gyakorisága, a rábbi értelemben vett nagy- felvevőgép szinte állandó szabású regényességet, egyet- mozgása. Mint komor gyászlen, zárt kompozíció az egész zene, olyan a film képritmu- film, egyfonalú elbeszélés, ke- sa. Érdekes, hogy Jancsó eb- rekded epizód mélyreható ki- ben a filmjében teljesen rnel- bontása. A Szegénylegények a lőzi az úgynevezett háttérze- múlt század hatvanas éveiben nét, a régi típusú kísérőzenét, játszódik, amikor a negyven- A film történelmileg eligazító, nyolcas szegénylegények be- rajzos bevezetője közben sze- fogására igyekezett a császári repel csak háttérzeneként a önkény: a Sándor csapata a császári himnusz, a Gotterhal- partizánokra emlékeztető mó- te, halk, csilingelő földolgodon küzdött a fasizmusra em- zásban, majd a befejező lcé- lékeztetö diktatúra önkénye pen harsan föl újra a Gatter- ellen. A film epizódfüzére ar- halte, ezúttal öblös orgonáról számol be történelmi hi- hangon, nyugtalanítóan, a téliéi, hogyan törték meg az gondolatvilágunkon dörömböl- egykori szegényelgényeket, ve. A film derekas részében hogyan kerestek közöttük áru- két zenei részlet van csak, lót, s végül hogyan igázták le mindkettőben eleven aktív a őket durva csellel. Jancsó ta- zene (vagyis nem háttér, nem Ián a prefasiszta lelkűiét lét- díszlet): a foglyok lélektani rejöttének első nyomait igyek- összetörését célzó gyakorlato- szik tettenérni ezen a filmen, zást kíséri harsány, pattogó a megalkuvásnak és a társa- induló, n katonaélet iránti dalmi közönyösségnek az nosztalgiát ébresztgetve az osztrák—magyar monarchia egykori lovaslegényekben, lélekölő gyakorlatába mélye- majd a csapdába ugrásukkor, dő gyökereit keresi meg. íz egykori szegénylegényekRendkivül figyelemre méltó, ajkán zendül föl a dal. ahogyan földolgozza ezt a té- Az egyszerűség ereje uralmát Jancsó. Már említettük a kodik ezen a szép filmen, égy- külsóségek teljes egyszerűsé- szerű a színészek játéka, el- gét, Banovich Tamás megrá- sősorban Görbe Jánosé, de zóan egyszerű díszletét, a jel- vele együtt mind a többieké mezek jellemző hatásának is. Minden mozdulatra, szemkoncentráltságát. Ehhez já- rebbenésre oda kell figyelni, rul Jancsó szerkesztő módsze- gondolatokat fojez ki mindre is, kerekded ep{zódok so- ahéxjf. rakoztatása, az el-*3ists hang- lay László Fordította: Antalfy István Ukránból fordította: Radő György
