Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
N(5f5H*D TW*. január 18. va^i-nap. f* KÁTAY ANTAL Elestek Michelinnél Ac elnök golfozott texasi ranchán, amikor behajóztak, valahol délen. A neved Joe. Bronswile Joe — s halott vagy. Anyád még csak retteg, de a löncsből azért félretett ma is, mert még hazavárnak. Joe a neved. Bronswile Joe, s halott vagy. Nyersgumi ízű a föld, ml a nyelved alá hull. Smith. Csak egyszerűen Smith vagy, te szőke, mert márka e név, a kereskedő Smitheké, hisz ezrek kilincselnek óvadék nélküli hitelért az otthoni háznál, hol greep fruit lombja szűri le hűssé a tengeri párát. Smith vagy a nyolcas légió desszantból, s már biztos, hogy más veszi át a cégvezetést. Clark tizedes! Nyisd ki a szádat! Köpd ki fogaidból a bozótot, mert rajtad a sor! Tőled kéri ma számon az otthon a dalt, a préri dalát, amelyen felnevelődtél. Hát nem védett meg kedvesed amulettje? Sem a helikopter páncélfala. sem a parti naszád kisérő ágyúsora? Clark tizedes — halott vagy. Állj ki a sorból. A hősök már nem menetelnek! Gregory Szabadi, már nem mar a tengeri sós szél, már hűs a mocsár, mint az itthoni víz, mit bölcsészként odahagytál. Anyád már nem jár negyedévenként az IKKA-ba. S mit fia küldött; a szomszédoknak nem olvas fel több levelet. Eszelősen motoz sok régi kacat közt, s motyogja folyton az új nevedet: Gregory Szabadi — hontalan hulla Michelinnél, bölcsész, ki oktalanul hullt a mocsárba. Az elnök golfozott texasi ranchán, amikor behajóztak, valahol délen. Egy vagy a nyolcas légi desszantból, hát állj ki a sorból. A hősök már nem menetelnek. Köpd ki a földet a szádból, a nyersgumi ízűt. s csapd össze bokádat Clark, Smith. Joe. Gregory és kiáltsd; én is ott VOLTAM Michelinnél! ELVIO ROMERO Ha egyszer visszatérek Ha vissza kell. ha egyszer visszatérek az agyagba, a tiszta tarlón túlra, az agyagba, amelyben lángra gyűlt a szemem, az agyagba, mely engem vésett; ha visszatérek saját születésem percéhez, hogy poromat összegyúrja s e rőt-tüzű mezőt érintve újra a0sgböl kéne önmagam kivésnem, testemben ismét ez a rend dobogna, csak így, megint csak így dalolnék itt fent, megint csak ezt a nevet vinném lángba. mert mindig ezt kiáltva és lobogva újra csak ez a fény formálna mindent, emberré csak ez a fény koronázna. András László fordítása ÜLÜNK A CSÁRDÁBAN; csikósokkal. Meg kell őket nézni jól, hiszen egy „kivesző nemzedék” utolsó hajtásai Garai István és János, meg az öccsük, Sándor. Nem is olyan igazi, régi csikósok már. De még itt-ott nyomot hagyott bennük a pusztai élet, a kék, magas ég, a széles füves határ, és a nyikorgó gémeskút. ők már nem vágják a fokost a menyezetbe. Itt a csárdában a pult előtt hiába van a rácsos kármentő, nem dobálják a legények az üvegflaskát a csapiáros fejéhez. Megszelídült a puszta, megszelídültek a legényei is. Csak itt, a ménes mellett, lovuk hátán csodálatosak az idegen szemének. Jön is ide naponta annyi busz megrakva néppel, hogy utat vertek már a füvön egész a kútig, ahol megáll a ménes delente. István meg János ostort fonnak szájból. Nem győznek annyit fonni, amennyit meg ne vennének a vendégek. Bort kérünk, iszunk. Ahogy kiürülnek az üvegek, kérünk másikat. A fiúk nem engedik. Most majd ők rendelnek. Folyik a beszélgetés. Mező- gazdasági kiállításról, ahol voltak mind a ketten, részt vettek a bemutatón. Sőt, külföldön is jártak már ... arra öltöztették fel őket igazán! Ha láttuk volna!... Hát aztán semmi csikóstörténet? — Mi volna? Megy az ember egész nap a jószág után... kéthetenként felveszi a fizetését. Időnként meg bejövünk ide a csárdába. Eszünk halászlét, iszunk rá bort. Ennyi... — Idegeneknek, azoknak van mit mondani... fordítja nekik a tolmács. Fogy a bor. — Régebben még inkább megesett ez-az... Volt nyaranként pásztortalálkozó. Oda elmentünk. .. Sándor, a kicsi lesi a szót. ő még ott se járt. Mostanában máir nincs ilyen. — Ott történt mindig valami. Ahogy fogy a bor, úgy élénkül a beszld. — Emlékszel rá, — mondja János Istvánnak — egyszer Kisújszálláson voltunk. Pásztortalálkozón. Az csakugyan jó volt — Hát olyan nagyon ezen sincs mit elmondani, mert különös dolog ott se történt. Elmentünk. beszállásoltak bennünket, aztán éjszakára bezárták az ajtót. Lefeküdtünk. János meg én, nem tudtunk elaludni. Az ablak nyitva volt Hallottuk, hogy valahol zene szól. Gondoltuk, megnézzük. Csak úgy ... éppen, hogy a csizmát rántottuk fel. A PORTÁNÁL nem akartak kiereszteni bennünket. Mi meg összehúztuk a szemöldökünket Ajaj! Azt látták volna, hogy megijedt az ember. Kinyitotta az ajtót, csak azt kérte, ne mondjuk meg senkinek, hogy ő engedett ki bennünket Nem gondoltuk, hogy bemegyünk a bálba. Vagy hogy táncolunk is. Szétnézünk, aztán lefekszünk. Nézegettük csak úgy szélről a táncot. Egyszer aztán csárdást húztak. Mi meg beugrottunk középre. Jártuk reggelig, mint a motolla. Azt látták volna! Sorba szedtük a lányokat Az csakugyan jó volt... Iszunk a borból. — Csak hát így elhallgatni, ahogy mondom, ez már nem érdekes. — teszi le a poharat István. — Azt látni kellett volna. Telik az este a csárda szobájában. Kint egymás után állnak meg a kocsik, jönnek a vendégek. Megnézik a három legényt. Az arcuk piros- barna. szemöldökük fekete, fejükön a kalap árvalányhajjal. Ahogy bejönnek a vendégek, súgva szólnak egymáshoz. — Itt vannak! Aztán körüljárják az asztalunkat. AHOGY FOGY A BOR és ók kerülnek sorra a rendelésben, nem engedik, hogy kimaradjanak. Hiába a tiltakozás. még Sándor, a kicsi is hozat egy üveggel. — Ne szégyenítsenek már meg bennünket. Van nekünk rendes keresetünk. Sajnálkoznak, hogy semmi, de semmi igazi csikóstörténet. — Nem is azért jöttünk mi — nyugtatjuk meg őket. Aztán a kiürült poharak után mégis. — Arról a kisasszonyról beszélj — biztatja a bátyját Sándor — aki tavaly nyáron volt itt. — Cakugyan! Járt majd minden nap hozzánk az IBUSZ. Azt se tudtuk, hova tegyük a sok ajándékot, amit hoztak. Megmutattam nekik a lóállást. Lefektettem a lovat, ráálltam a lapockájára, csür- dítettem egyet-kettőt Én a hátán maradtam. Persze, látták délelőtt, mutattam maguknak is, igaz? Jött a busszal egy fiatal lány. Lehetett vagy tizennyolc-húsz éves. Szép angol nő volt. Odajött a tolmácscsal, azt mondta, szeretne felülni a lóra, megfizeti. — Üljön — mondtam — itt a ló, felülhet erre, kezes, mint a bárány. De azt mondta a lány, hogy nem fgy hanem velem együtt, elibém a nyeregbe. Azt is lehet! Ketten egy nyeregben! Kicsi az a nyereg, de hát, ha annyira akarja. Jól hátrahúzódtam, aztán magam elé vettem. Nem mondom ... Elindultunk. Na. gondoltam, ezt az utat megemlegeti a kisasszony. Eleinte csak szépen kocogtunk, aztán megeresztettem. Utána meg minden lépésnél visszafogtam a ló száját. Olyanokat rántott, hogy majd elharaptam a nyelvem. A kisasszony meg ott előttem. Fílkézzel a kantárt, félkézzel a kisasszonyt fogtam A derekát. Mire leszálltunk, még én is kiföttem. Meg akart fizetni. Kellett a fenének. Vissza is mentek a busszal. Csak nevettük, hogy no, vajon hány hólyagot tört a nyereg ... még a széken se fog tudni ülni a kisasszony. REGGEL CSAK LATOM. jön a ménes irányába egy autó. A kisasszony ült benne. Kihozta magát, hogy megint lovagolni akar velem, úgy mint tegnap, ketten egy nyeregben. Gondoltam, lesz, ami lesz, 5 akarta. Már messze jártunk, amikor látom, hogy indul a ménes. Egyedül voltam aznap a jószággal. Feltörték már a pusztát sok helyen. Amerre a ménes ment, arra mindenütt lucemavetés húzódott. Egyéb se hiányzott nékem a kisasszony mellé, csak az, hogy a ménes végiggázolja a maglucematáblát Vissza kelett fordulnom. Elment a kisasszony az autóval... Emeli mindenki a poharát János megnyalja a szája szélét a bor után. Most aztán csakugyan nincs több csikóshistória. — Látják, így van ez. Csak ne indult volna el akikor a ménes, vagy ne lett volna ott az a lucematábla. Akkor többet tudnék maguknak mondani. Dehát így? VÉGŰ AbiTAL KETTEN A NYEREGBEN Ssőnyi Sándor * A kicsi nem érti MOZAIK L ovas Ágika, aprótermetű. villogószemü, barna leányka, az általános iskola első osztályos tanulója. A szomszédok a csodájára járnak, mert szaval és színdarabban játszik... Kívánságait pörölve hadarja el, s ha idegen látogató van náluk, annál inkább fel- hánytorgatja. Apja: a halklép- tü, cingár optikus, és anyja: a zárkózott, klslányos alakú Matild pirulnak és restellked- nek, mert Ági folyton kibeszéli őket. Kincs ... Fukarok volnának, az egyszem lányukhoz, aki dicsőséget dicsőségre halmoz az iskolában? Most éppen Topázné szomszédasszony van nálunk látogatóban — testes, rengőhúsú fiatalasszony, az egészséges pi- rosság szinte éget a képéről. Ági szájtátva nézi és csodálkozik: ha egyszer Topáz, miért piros? Nem nyugodhat, megkérdi: — Néni! Tessék mondani: miért nem rubinnak hívják? Tzpázné még pirosabb lesz, s a feje majd szétpattan a jóízű nevetéstől. — Ez mind csak véletlen — mondja. — Ha történetesen Rubin mellett maradok .. Ugyanis — közelhajol Lovasáéhoz és kacsint. — Az első udvarlómat Rubinnak hívták Ágit terelnék félre a szülei, s befognák a száját, ne tehessen fel kínos kérdéseket. ő azonban erőszakos; szinte a parkettához tapadva figyel — mondhatnak neki, amit akarnak. penderíthetik is eszeágá- ban sincs tovább mozdulni. — Piaci kofa' — virongalin az anyja. — Piaci légy! — helyesbíti az apja és úgy tesz, mint aki vérig sértődött a vakarcs neveletlenségétől, pedig az egyszer teljes elégtételt érez. Fölkapni szeretné a lányát és falni a ragyogó képét, aztán óvatosan megdicsérni. Nem szívelheti Topáznét — esténként a vacsoraidőben ragad le a székükre, mintha csirizes volna, őt meg az éhség eszi miatta. És hol van még a látogatásának vége! Lányát, Szerénkét se hozta még fel — a látogatást mindig az 6 magasztalásával szokta befejezni, aztán ugrik talpra, hogy jaj, hazaér az ö farkasa, Tihamér, aki lötty teával a hasában vitatkozik a hivatalban, mert fogyni akar szegény... Üvölt is, amint hazaér: — Szívem, tálalj, mert ösz- szeesem! — Házkezelőség vezetője, a csacsinak épp elég baja van a követelődző emberekkel és hozzá még koplal is!... Topázné felsorolja, miféle könnyű ételeket ad az urának, ne nőj jön zsírpárna a hasára, a szelleme meg friss maradjon: raguleves — kis csészében ám! Alma lárántva — olajban ám! Madártej — sajnos cukorral, mert azt az egyet másként nem érdemes elkészíteni! Erőltetett vigyorgással hallgatják, míg végül úgy rémlik, Topázné kifogyott a szóból, és a harmadik általánost végző cukorfalat és rémökos Szeré liléjéről még majd valamiképpen megfeledkezik. Ági apja, mint valami megsanyargatott szent, a mennyezet felé fordítja szemét — menj, menj, kenetes hárpia! — bömbölné. De Topázné hallatlanul érzéketlennek bizonyul, és előbb émelyítő, édeskés hangon, majd keserűségbe csukol- va, megemlíti Szerénkét, aki.. hm .. .ez a dolog is csak nálunk lehetséges! Hogy mi mindent kitalálnak itt! Képzeljék: az ő kislánya, az övé! Politechnikai oktatásban részesül! Politechnikában ... Veszélyes szerszámokkal fúrnak, faragnak a leánygyermekek! Megáll az ember esze: fűrész meg kalapács egy lány kezében!... — Politechnika — mondja Lovas a száját rágva. — Hasznos dolog az ... Hiba volna simfölni. Csak némely szülő... A gyerekek körében komoly sikere van. — Politechnika — szól Lo- vasné nyugtalanul, látva az ura türelmetlenségét. Ági elmerültfn méregeti Topáznét és nagyokat szortyog — az anyja hiába nyújtja neki a zsebkendőt, meg sem látja; más érdekli öt. Váratlanul éles. támadó hangon közbeszól: — Haha! Az aztán csudaszép dolog, mondhatom!... Esküszöm, ilyesmi is csak a Sze- rénkétől telik ki. Elhűlve nézik, mit akar áz indokolatlannak látszó szemrehányással Topázné fortyog is magában, miféle nevelésber részesülhet ez a földből alig kilátszó kölyöklány? Hallattane. egy pillanatra sem tágít a nagyok mellől és mindenbe belekotyog! Ági leszegi az állát és kaszál egyet a dundi lábával, de nem szól. — Ha rákezdted, világosíts föl bennünket kislányomI — mondja Lovas. — Topáznéni lánya valamiféle rosszfát tett a tűzre? — Igen! — duzzogja Ági. — Azt beszélitek, hogy Szerénke politikai oktatásra jár... No jó, de mondjátok meg nekem; aki oda jár, az miért visz magával harapófogót, fúrót, fűrészt meg kalapácsot? A félreértés nyilvánvaló, s ebben a pillanatban még az éhség se kínozza Lovast. Fakó arca kiszínesedik, s úgy nevet, mint a kelepe lő gólya, tavasz- szal. Topázné pedig lábát váltogatva, zavartan mondogatja: — Látják, a kicsinek magas, látják, a kicsi nem érti!... Jaj, még nem érti! — Élesen s fület bántóan vihorász. Ági valóban nem érti a három felnőttet. A számára így megmagyarázhatatlan nevetésükkel teljesen elveszik a jő kedvét. —Fölvágnak a nagy lánnyal — duzzog. — De mire föl? Mi a csudára? — Szégyellt, hogy még a szülei is kinevetik. A legszívesebben elbőgné magát, öt nem szokás kinevetni . .. őt ne bántsák . . ót ne szégyenítsek meg ilyesmivel! — Elgörbült szájjal. dacosan mondja: — Nagyon szép ... politikai oktatásra jár harapófogóval, fűrésszel, meg kalapács- sál. E lfut, s elbújik. Szülei hasztalan édesgetik magukhoz, akkor sem akar előjönni, amikor i opázné hahotázva és rózsaillatot verve maga körül, elvi- harzik. Azoknak, akik csodákat kívánnak, sejtelmük sincs arról, hogy a természettől csodáinak félbeszakítását kívánják. A filozófusok inkább anatómusok, semmint orvosok: boncolnak, de nem gyógyítanak. Az ember az egyetlen állat, amely tüzet gyújt, s ennek köszönheti uralmát a világ fölött Az erények csak azért erények, mert hasznosak az emberiségnek. Ahhoz, hogy érjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik. Az ész történész, a szenvedély színész. * A szenvedélyek a nagy gyülekezetek szónokai. • A testi élvezetek olyan pillanatok, amelyeket az érzékek a gondolkodástól rabolnak el. * A gőg több ellenséget szerez a kegyetlenségnél. (RIVAROL) Kerekes László: Somoskói ház
