Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

1966 Január 16. vasárnap.

írÖC k A n

7

Felfedezés

és a világ formálásának igénye

Gondolatok a szocialista realizmusról szóló vitához

Városban lakók és városiak

egéEURÖPA-SZERTE meg- vatásába. hanem az új emberi tett” világ társadalmi

élénkülte« a művészet kérdé- vonások feltárását, azt a gaz- szébe

seiről folytatott viták, de ezek dagodási folyamatot is felfe- A

dezheti. melyen az u«bb< .*““5? “S Sreal^us sőt <f szocialista T keresztul mentünk, teliesités ^ felelősség köverealizmus, sót a szocialista s mely nem egyszerűen a telménvével is Manapsáe sokrealizmus lehetőségei állanak, iobhá-szebhé éréc Mvamata leimenyevei is. manapsag sok

Nálunk ezt a vitát fo^lalia T Ű , eref tolyamata szór találkozunk ilyen, publikálunk ezt a vitat foglalja volt. hanem tragikus megpro- cisztikai értelemben vett nversossze es ennek az eszmecsere- báltatások pc htavtáliácUr m ciszuKai erieiemoen vett nyers nek következménveit összegezi * sok so" anyaggal: néhány tény puszta

a Dárt KulTSs Hmélet vezetett .a teljesebb, em- közlésével> mely önmagában

Munkaközösségének immár fel”eg ^ aSabb eletstllus esetleg valóban új adalékot egy esztendeje publikált tézi- szolgáltat, de művészi hatasa

sei a szocialista realizmusról, Az ELŐBB Sánta Ferenc nincs, mert nem sikerül be- és ehhez a vitához ad újabb reSényét említettem példaképp, illeszteni a nagyobb társadal- gondolatokat a nemrég közzé- nem véletlenül. A Húsz őrá- mi összefüggésekbe. Sánta Felett Ideológiai Irányelvekről ban érezhető talán a leginkább renc. Galambos Lajos említett szóló pártdokumentum is. a felfedezés izgalma és igaz- müveinek es még sok nagysága. Pedig jól ismert ténye- szerű írásnak és filmnek ez A vita egyik elágazásában ket( sőt ismert típusokat is so- sikerült, de valahogy a közigen sok szó esett arról, hogy ro;i egymás mellé, és mégis az vélemény ezekből a sikerekből 8s.zoPa^s^a r,eal'.ZmUS d->sze: összkép valami eddig ismeret- csak a mondat első felét hal- jőségét egy újfajta művészi len gazdagságú tabló lett. Az lotta ki: a felfedezés újszerűmagatartásban: a valóság elmúlt húsz esztendő válsá- ségét. A művészi kiteljesítést,

iránti felelősség kibontakozá- gait, konfliktusait mondja el, tehát a mondat másik felét

sában kell keresnünk. Már de úgy, hogy egy új történe- már nem hallják meg. Pedig Roger Garaudy, a realizmus lemkép bontakozik elénk: egy enélkül nem érthetjük meg

vita egyik elindítója is meg- sor illúziónktól, előítéletünk- a szocialista realizmus elhi- pendítette ezt a gondolatot, tői szabadulunk, mikor a re- vatottságát. de hazai vitáinkban ugyan- gényt letesszük kezünkből. A LEGJOBB MÜVEK éDcsak többször szerepelt ez a , , ,

„kísérleti meghatározás”. Már- . “e* tudía mutatni minden Pe" arra figyelmeztetnek most kétségtelen, hogy a szó- J€lenseg -másik oldalát” is, rá hogy a valóság formálásának cialista realizmus történelmi tud tapintani az igazság ősz- ^^vével kell párosulnia a jelenségét, világnézeti meg- szetett Jellegere, arra, hogy a felidézés pátoszának, csak a alapozottságát nem lehet be- tényék különböző nézőpontok- valóság iránti felelősség és a szűkíteni eev magatartás vé- boi mas más arcot mutat- művészi alkotás kiteljesítese.

Hiszen nyilvtnv.ló, bog, Solo- f«1'“ ““*5;

hov, Csuhráj, vagy Eluard és

lura került orvos figuráját kontaktust, mely a művészet

Brecht művészetét nemcsak a ^juk maS™k előtt azt hisz- közönséget a muelvezo pub- művészi magatartás különbőz- szuk karakterű, l*umot egész emberi mi voltét! meg kortársainak nagy- ,.P«ti unfiuval ’ van dolgunk, taban tudja alakítani. És ez szabású, bár polgári művésze- akl .^feljebb 05311 pe"zt akar

tetői, hanem világszemléletük, a vidéken keresni. Aztán egy fontosabb feladata, - kulde- emberábrázolásuk, a történél- másik jelenetben — a falu tése, elkötelezettsége erre utal: mi távlatokkal szemben tanú- szemével látva — ugyanez az az embert egész társadalmi sított érzékenységük, stb. is ^"iiWi^^tS^iluő' 65 e^éni mivoltában alakiSi,kÍSST hive's —• • valóság

van néhány olyan mozzanat, ember- amilyen meg nem volt uj rétegeinek és arculatainak melyet érdemes tovább fejteni. ezen a környéken. Aztán is- felfedezése és átélhető, élvez- Mert éppen az új művészi "let valt a kép’ és megtudjuk, hetö újraformálása szükséges.

,ud,. b^ogMoi Sg.“ TÄ

munkába fojtó hajsza csak a

azokat a sajátosan új történelmi-esztétikai jegyeket, me- .

lyek a szocialista realizmus felejtés‘ keref; nem tudja

F

elépítjük a magas házakat. De elég-e ennyi?

Jó, arról ne beszéljünk, hogy a belvárosi üzletsorokat, bár éppúgy tartozékai és velejárói a városképnek, mint az épületek, a szobrok, a parkok (?), stb, mégis több portál, kirakat, cégtábla ellen joggal kifogást emelhetnénk.

Az utcán naponként sietünk el egymás mellett ismerősként, vagy ismeretlenül. A máshol élők úgy jelölnek bennünket: salgótarjániak. Kívülről valóban homogénnek tűnik a járókelők sokasága, de ha komolyan bepillantunk életükbe, kiderül: heterogén ez a sokaság, s mindenekelőtt két nagy csoportra oszlik, a városban lakókra és a városiakra. Utóbbiak a jó értelemben vett urbánus emberek, akik esetenként nem szégyenlenek még egy kis lokálpatriotizmust sem. Nekik a város a munkaalkalmon és a lakáson kívül a kultúrát, a higiéniát és a második otthont is jelenti. De mire akarok kilyukadni?

Az MSZMP Központi Bizottságának az időszerű ideológiai feladatokról szóló irányelvei foglalkoznak a sznobizmus problémájával is. „A közönség egy része a sznobizmus hatása alá került, amely sokszor a nyugati polgári művek kritikátlan fogadtatásában és a hazai irodalom és művészetek lebecsülésében nyilvánul meg. Másrészt különösen a szórakoztató műfajok terén széles körökben terjednek a kispolgári giccs és a nyugati kommersz műfajok termékei.” Érdemes röviden foglalkoznunk a fogalom körülhatárolásával. Ki a sznob? Kálmán Endre a Társadalmi Szemle tavalyi májusi számában általában azt nevezi sznobnak, „aki másnak, többnek akar látszani, mint ami valójában.” Szűkebb értelemben: „aki mértéktelenül rajong mindenért, amiről úgy tudja, hogy mások szemében rangos (vagyis divatos, híres, modem, előkelő, művészi, tudományos, stb), s akinek ezért fő gondja, hogy majmolja ezeket a példákat (amelyek nagyon gyakran külföldiek, de hazaiak is lehetnek) és hogy ezeknek a világában hozzáértőnek, benf er tesnek mutatkozzék.”

A fogalomkörön belül persze létezhet valamiféle sajátos „vidéki” sznobizmus is. Mit értek ez alatt?

A „vidéki” sznob jellemzője a helyi, vagy inkább a túlságosan közeleső értékek lebecsülése. Nem akarom élezni a problémát, földrajzilag is közel vagyunk Budapesthez, ahol a művelődési és a szórakozási lehetőségeket valóban könnyebben megtalálhatja, aki akarja. Budapest kulturális intéz- mény cinek tevékenysége (Zeneakadémia,

Opera, színházak, stb), a Budapesten megjelenő irodalmi és egyéb folyóiratok egésze általában tényleg színvonalasabb, mint a vidéki. Ezt az általános igazságot senki sem tagadja, csupán a kritikátlan hódolatot kifogásoljuk.

A minap valaki vállalta, hogy kritikát ír a Palócföld című antológia 1965. évi második számáról. Megírta. Csak éppen nem a „kritikát”. Lekicsinylő kijelentéseinek jórészét indokolni sem tartotta szükségesnek, gondolván: nem a Kortársról, vagy az Oj Írásról van szó, „csak” a Palócföldről. (Mellesleg, a Palócföld egynéhány szerzőjének a Kortársban és az Üj Írásban is jelent meg írása.) Félreértések elkerülése végett: tudjuk, több dolog valóban gyenge és kifogásolható a Palócfölddel kapcsolatban. Nem is szükséges egyértelműen dicsérni, de egészében elvetni sem szabad. Különösen annak nem, aki ebben a városban él. Ennyire „kívülről” senki sem szemlélheti azt, ami itt történik, s amelynek inkább részesévé kellene válnia, amint erről az 1964-es decemberi megyei párthatározat is szól.

Nemrég tudósítottunk Belitzky János doktor kutatásairól. Érdemben, természetesen, nem foglalhatunk állást. Sajnos, kéz- legyintéssel megteszi ezt helyettünk néhány magyar irodalom- és nyelvtan tanár. Vajon azért, mert az anyag Budapesten még nem jelent meg. Pedig külföldön nem utasítják el egyértelműen Belitzky dolgozatát.

Művelődésügyi dolgozók tanácskozásán hangzott el: „Van itt valaki a helyi laptól” Nincs? Akkor nyugodtan beszélhetünk.” Talán inkább több gondot fordíthatnánk közös dolgainkra, városunk szellemi fel- emelkedésére ezek helyett a megjegyzések helyett is.

Hiszen nem én, te, vagy ő építjük ezt a várost, hanem mi. Mindenki tartogatja a maga kis tégláját, amelyet itt Nógrád megyében, a Karancs alján régi ruháit kinövő városban akar letenni. Amikor erről a városról esik szó senkinek nincsen joga az itt élők közül csak „objektivitását” hangsúlyozni, valamennyiünknek szubjektívnek is kell lennünk. Mi nem szemléljük a várost, hanem, ha úgy tetszik, alapítjuk.

C

i entrummá szeretnénk alakítani, szel- ( lemi középpontjává is ennek a Nógrád szóval jelölt izgalmas országdarabkának. Hogy most talán többet beszéltem „vidéki” sznobizmusról, „kívülállók” és kiszorítani akarók felelősségéről, azt éppen azért tettem, mert úgy vélem, ez is ehhez a nagyszerű gondolat-komplexumhoz tartozik. T. E.

legújabb törekvéseit jellemzik: a világ új rétegeinek felfedemegszokni a falusi életet, és ezért is keresi a munkát, a

zését, azt a pionir-pátoszt, Elejtést. A kép sokrétű, de

mely az eddig még nem ismert életformákat, konfliktua sok réteg egy és ugyanazon ember új arcát fedezi fel, azt

sokat és problémákat kutatja 3 ”lelyot eddig..az

és teszi az ábrázolás középpontjába. valamint azt az elelőítéletek

keresztül

torzító

nem

lencséjén

láttunk.

kötelezett felelősséget is, mely Ugyanígy rajzolja meg Sánta az egykori falusi parttitkárának, Máténak sora valóságot éppen az új felfedezések révén is formálni, ... alakítani igyekszik. Brecht sa ..°f alakJat- Ma eppen le- szinháza. vagy a délamerikai váltják, es húsz évi odaado

szocialista festészet nagy alakjainak — Sicheirosnak. Oroz- conak — művészete érthetetlen lenne anélkül, de nem igen tudnánk összefoglalni még a mi novellairodalmunk és új

munkáját egy tűzoltóparancsnoki beosztással hálálják. Aztán egy másik jelenetben megtudjuk, hogy még barátaival szemben is bizalmatlan, kegyetlen ember volt. — de

regénytermésünk eredményeit mt'g ez a. kaP sam t€U®s i&azsem enélkül a beállítás nélkül. Santa Ferenc Húsz órája, vagy

ság: a bizalmatlan, erőszakos tlácár látástól vakulásig a

Somogyi Tóth Sándor kisre- ™"de" *ondc*,:

génye, (Próféta voltál, szívem) éppúgy érthetetlen lenne a

bajt ismert és intézett — csak maga sem tudva. — rosszul, felfedezés művészi mágTtar- ^ kerekedik ki a kép, Ursa nélkül, mint Cseres Tibor apr°’_ _ef^n/fnak _ «“entszép és megrázó Hideg napok- ja. vagy Galambos Lajos néhány regénye.

MIT JELENT a mai művész szótárában és érvkészletében

mondó igazságból, egésszé.

Persze a felfedezés, mint művészi jelszó önmagában éppoly szűkös és félrevezető, mint az az elmélet, mely csu- feífédezés'lgénye? Nyilván pán • maí?atartás újszerűségé- Colombus-i vállalkozást: ,ben keresi a 5zoclabsta rea,' olyan emberi társadalmi llzmu5 magasabbrondusegenek

jegyeit. Egyoldalú lenne ez. mert nem elég csak felfedezni kább olyan társadalmi és em- ,valamit' a szociografikusán béri gondokat és örömöket, '^gyújtott tényanyag,

melyeket vagy nem érzéke- ame yben ott lapul a világ uj lünk kellő társadalmi súllyal, arculata, az uj társadalmi vagy illúziók, látszatok, elő- f "d°k vaza is. csak akkor ítéletek formájában teszünk af^lvfsÍral.vagy.„a

magunkévá, és amelyek esenem Colombus-i vállalkozást: nem

vidékeket kell feltárni, melyeket még- senki sem látott. Innézőre, ha nem a maga nyers formájában kerül elébe, hanem a művészi újraalkotás munkájában újjászületik Ha a művész látásmódján, egyéni egyedi világtérképén is megtörve hozzácsapódik mindaz a szenvedély és emberi igazság, amit csak a művészi megfor- , , málás adhat. A valóság felminőségben tett magaeva. fedezése tehát csak akkor si- Természetesen nemcsak a hi- keredik. ha a művésznek si- bák felfedezését jelenti ez a kerül kifejtenie az összefüg- művészi magatartás, bár ez is S^sek távolabbi rendjét is. ha . , az altala felfedezett mozaikbéletartozik a tarsadalmilag kockákat be tudja illeszteni

elkötelezett, valóságért és kö- világképébe, ha el tudja ren- zösségért is felelős művész hi- dezni egy általa „újrateremtében nem a valósággal, hanem inkább délibábokkal állunk szemben. Itt van szükség a művészi felfedezésre: életünk olvan rétegeit bemutatni. melyeket a közélet, a közvélemény nem ismer, vagy félreismer és csupán látszatREFLEK T ORFÉN VBEN

őtyij, kio álé

(itpuuiüílé

Tizennégy esztendővel eze- nem, hogy lépést tartsunk az lőtt gyors- és gépírónőként ke- igényekkel. Nevezetesen az rült a zuglói Danúvia gyár- évi 250—300 ezer látogató szóba. Mindenre kíváncsi, min- mára, akik a legkülönbözőbb denről véleményt formáló rendezvényeinket felkeresik, egyénisége, kiváltképp pedig tágas férőhelyet biztosítsunk, az a tulajdonsága, ahogy a Ez a szám pontosan jelzi: kulturális nevelő, ismeretter- mettől meddig jutottunk! jesztő munka legkülönbözőbb A változások persze jóval

kérdéseiben találékony köny- gazdagabbak, semhogy tártál- A kerület úttörői a klubdélután során táncot tanulnak.

nyedséggel eligazodik, tájé- m-ukat számokban is ki lehesk<« ismeretterjesztő előadás és az járok a házban. Azt. hiszem

vonta a figyelmet. Nem híva- munka ugyanis megváltozott, . . . .. ... „ , . , , , , , ,

fásból, nem is elhivatottság- új formát öltött ebben az el- äd,«*«haz, míg a film for- ezt nem, .s lehet másként...

ból, inkább csak azért, hogy suhanó évtizedben, a rázúduló tudás-özönt megfossza azokkal, akiknek — akár

elíző es^tendóktam11' Inindeb- ötvenes ^k elején például nem érti a népművelési műn- lágyiné életében is igen jemájában.

Hévvel, lendülettel

— De még mennyire! — magyaráz. Mintha most is meg munkához, de nem igen lehet helyesel az igazgatónő. — Az kellene győznie valakit, aki elválasztani tőle, hogy SziAz már persze nem tarto- érvel, zik szorosan a népművelési

bői semmi sem iutott volt egy csaknem száz tagú ka fontosságát. A meggyőzés, lentős változásokat hozott ez

°Himarosan füeaetlenített szinJatszó csoportunk. Olyan az okos szó „fegyvertárának” az utóbbi mástél évtized. Az

. H háromfelvonásos zenés szín- éppen olyan tartozéka, mint a érettségi után beiratkozott az

. „i-mrtv-íjs-s i-ú-r>iá„= ti.iH- darabokat játszottunk, minta százezres sőt ma már milliós esti egyetemre, s jövőre ál"ahonnét iQS4 óén ót János vitéz, meg a Szelistyei évi költségvetés. Az anyagiak lamvizsgázik, filozófiából. A

vlsszt*1 s° ettől kezdve _ rö asszonyok- Aztán jött a te- nagyon sokat jelentenek, de tanulás mellett az olvasást

v

ta levíz'ó, az emberek tanulási mit sem érnének anélkül a sem hanyagolja el. („Olvasni

„ ■ mtívelődéé-m háj vágya-kedve is megpezsdült, s többlet nélkül, amelyet Szilá- persze már csak módjával tu1 nekünk igazodnunk kellett gyiné a maga sikerekben, és dók, leginkább a három iFőigazgatója.

ezekhez az új követelmények- — nem egyszer balsikerekben dalmi folyóiratot lapozgatom.

gyár irodalommal, a különböző vitákkal.”) Rendszeres színházlátogató, moziban viMi mindent hozott ez az bez A népművelési munka- — termékeny másfél évtize- lépést kell tartani az új ma- egyhelyben letöltött évtized, ban a kisebb csoportok a des tapasztalataival ad hoz' hogyan alakult, változott egy diferenciáltabb igények lép- zá.

nagy fővárosi kerület közpon- tek előtérbe. Azelőtt minden — Vannak „túlproblémás’

ti művelődési érrendszere? héten esztrád-műsort rendez- napok — mondja kissé elgon- szont ritkán fordul meg. Ezekről ^ beszélgettünk Szilá- fűnk, ma már hónapok múl- dolkozva, — azt szoktam S hogy milyen különleges gyi Jenőnével művelődésház- nak ej gs nincs esztrád. Hi- ilyenkor mondani: „minden kívánsága, vágya van? beli irodájában. szen a televízió ezt helyettünk összejött”. Egyik-másik ilyen — Semmi más, csak ezt

— Ez a ház — mondja. — is elvégzi, színvonalasabban munkanapomról feljegyzést is hagyják csinálni! a mai Danúvia, — mert ke- mint ahogy mi tudnánk. Idén készítek. Bizony 20-25 féle, s Nincs ebben semmi póz, rületükben, de azon kívül is ezzel szemben két új soroza- a legkülönbözőbb ügyek sora- ahogy mondja. Inkább a kis- mindenki csak így emlegeti, tot indítottunk. Az egyik cí- koznak. Aztán hazamegyek, sé elégedett ember óhaja — másfél évtizeddel ezelőtt me: „A világszínház”, a má- otthon mégegyszer előveszem csendül ki szavaiból. Azé az garázs volt. Pontosabban egy siké: „Kedves regényeink meg- feljegyzéseimet. Ezt a mi emberé, aki nagy ívet tett garázst alakítottunk át kul- elevenednek filmen”. Az munkánkat elképzelni sem le- meg másfél évtized alatt — túrházzá. Szerényen kezdtük, egyikre 300, a másikra 400 het másként, csak úgy, hogy a művelődési ház igazgatói s a munka azóta is csaknem bérlet kelt el. Hogy mi rej- mindig itt vagyunk. Gondo- munkaköréig. A kultúra ügyei megszakítás nélkül folyik. Ta- lik az érdeklődés mögött? Ta- latban, meg tervezésben. Mit iránt spontán lelkesedéstől a tarozunk, bővítünk. Ma mái' Ián az. hogy a nézők, akik lehetne még termi? Még egy tudatos irányításig. Feladat- persze nem arról kell gondos- egyben hallgatók is, jól szer- új ötletet hogyan lehetne meg- körét mindenki által megbe- kodnunk, hogy kulturált kö- kesztett, sokoldalú, tehát von- valósítani? Ne nevessen, sok- csült és elismert kiváló el- rüknényeket teremtsünk, ha- zó ismeretekhez jutnak: az szór még álmomban is itt látásáig! Bános Tibor