Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! cAkiifífúrúmi M&M S.-LMP . NpQ R Á.P.. M XXII. ÉVF. 13. SZÁM AEA: 80 FILLÉR 1966. JANUAR 16., VASÁRNAP A SZOT és a Wnnkafiafyi Winisitérinm tálékoztatéja a bér-, nyugdíj- és családi pótlék emeléséről, a progresszív nyugdíjjárulék mértékéről A Minisztertanács legutóbbi ülésén meghallgatta a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium tájékoztatását a február 1-én életbelépő bér-, nyugdíj-, családi pótlék emeléseknek, valamint a progresszív nyugdíjjárulék bevezetésének előkészítéséről. A kormány a tájékoztatást tudomásul vette és határozatot hozott a vonatkozó jogszabályok módosítására. A SZOT és a Munkaügyi Minisztérium az intézkedésekről az alábbi tájékoztatást adta. A bér- és nyugdíjjellegű intézkedések több mint 1 millió dolgozóra, illetve nyugdíjasra terjednek ki. Az intézkedések pénzügyi kihatása évi mintegy 2 milliárd forint. F.zen felül a családi pótlékok emelésére évi 850 millió forintot fordítunk. A megfelelő előkészítés lehetővé teszi, hogy az intézkedések minden területen a kormány által előzetesen meghatározott időpontig megvalósításra kerüljenek. Bérügyi intézkedések A pedagógusok bérrendezése valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézménynél mintegy 100 ezer nevelőt érint Kiterjed az óvónőkre és az egyes minisztériumok felügyelete alá tartozó intézmények (például középfokú technikumok, iparitanuló iskolák) pedagógusaira is. A kereset emelkedésének mértéke átlagban 15—16 százalék, havi átlagban mintegy 280—300 forint. Az e célra biztosított évi 350 millió forintos keretből az alapbéreket átlag 13—14 százalékkal, az állományba tartozók óradíját 30—50 százalékkal emelik, egyes pótlékok mintegy 15—20 százalékkal lesznek magasabbak. A bérrendezéssel egyidejűleg csökkentik a korcsoportok számát és az eddigi státuszgazdálkodás helyett a bér- intézkedésben érintett oktatási intézményeknél és munkaköröknél összevont bérkeret-gazdálkodást vezetnek be. A jelenlegi bérrendszer „végzettségi elve” fő vonatkozásaiban továbbra is fennmarad. Az egészségügyi dolgozók bérrendezése mintegy 50 000 szakképzett egészségügyi dolgozót és az egészségügyi intézmények több mint 6000 szakmunkását érinti. A rendelkezésre bocsátott 150 milliós keret háromnegyed részét az alapbérek, egynegyed részét pedig az ügyeleti díjak emelésére fordítják. Az egy dolgozóra jutó havi átlagos alapbéremelés az érintett munkakörökben mintegy 170—180 forint. Ennek fel- használása differenciáltan történik, például a kórházak, a klinikák szakképzett ápolónői, szülésznői és csecsemőgondozónői kb. 250 forintos, a szociális otthonok ápolónői mintegy 200 forintos, közvetlen betegápolással nem foglalkozó szakképzett egészség- ügyi középkáderek kb. 130 forintos átlagos béremelésben részesülnek. Ezeken a kategóriákon belül is tovább differenciálnak a dolgozók szorgalmától, rátermettségétől, lelkiismeretességétől függően. A gyógyszertárakban dolgozó szakképzett egészségügyi középkáderek fizetését is emelik. Az ügyeleti díjak felemelése orvosokat, egyes középkádereket és gyógyszerészeket érint. A szakorvosi képesítéssel rendelkező orvosok ügyeleti díját 100—130 forint között, a szakképesítéssel nem rendelkező orvosokét 80—100 forint között kell megállapítani. Az ügyeleti díj meghatározásánál figyelembe kell venni az orvosoknak az ügyelet időtartama alatt végzendő munkáját, így például az említett határok között magasabb díjban kell részesíteni azt az orvost, aki az intézet valamelyik felvételre kijelölt osztályán teljesít ügyeleti szolgálatot. A műtős asszisztensek ügyeleti díja 60 forint, egyéb középfokú képesítéssel rendelkező egészség- ügyi dolgozóké 50 forint lesz. Ugyancsak 50 forint lesz a műszaki szakképesítéssel rendelkező dolgozók (például főgépészek) esetenkénti ügyeleti díja. A nem szakképzett dolgozók ügyeleti díja valamennyi egészségügyi és szociális intézményben esetenként 40 forint lesz. A belkereskedelmi dolgozóknál a béremelés kiterjed a Belkereskedelmi Minisztérium, a SZÖVOSZ, valamint az olyan szervek felügyelete alá tartozó kis- és nagykereskedelmi-, továbbá vendéglátóipari vállalatokra, ahol a kereskedelmi dolgozók száma jelentős (például a KPM felügyelete alá tartozó Utasellátó Vállalatra, a SZOT-üdülök konyhai dolgozóira). A 300 millió forintos keret felhasználásával a béremelés a hálózatban foglalkoztatott dolgozóknak mintegy kétharmadát érinti. Körülbelül 140 ezer dolgozónak a bére átlagosan mintegy 8—9 százalékkal lesz magasabb. Ezt az átlagos béremelést differenciálják. Egy-egy dolgozó béremelése általában havi 100 forint, vagy ennél több. Az átlagosnál nagyobb béremelést irányoztak elő az élelmiszer-, vas- és háztartási boltok szakképzett vezetői és eladói, továbbá a vendéglátóipar konyháin dolgozó szakképzett szakácsok, cukrászok, konyhamészárosok. kézilányok, mosogatók és segédmunkások valamint a nagykereskedelem szakképzett áruátvevői, áruösszeállítói, és belső árumozgató segédmunkásai számára. Az átlagosnál kisebb mértékű béremelést kapnak a kiskereskedelemben a viszonylag kedvezőbb munka- körülmények között és kisebb fizikai erőkifejtést igénylő munkakörökben dolgozók. Az Építésügyi Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Nehézipari Minisztérium bányászati ágazata építőipari vállalatainál, valamint az Építésügyi Minisztérium, illetve a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szakfelügyelete alá tartozó tanácsi építőiparban tehát az állami építőipar jelentős területein felemelésre kerül a különélé- si pótlék, ez körülbelül 100 ezer dolgozót érint. Ugyanezeknél a vállalatoknál a munkahely pótlék bevezetése mintegy 10 ezer. építkezéseken dolgozó műszakiak keresetét emeli. Az új rendelkezések értelmében az állami építőipari vállalatok többségénél a családjuktól távol élő család- fenntartó építőipari dolgozók a vállalat székhelyén végzett munka esetén napi 15 forint, a vállalat székhelyén kívüli munka esetén napi 20 forint, a nem családfenntartók pedig 10 forint, illetve 15 forint különélési pótlékban részesülnek Ez az intézkedés az érintett dolgozók jövedelmét havi 125—375 forinttal növeli. A különélési pótlék emelése és kiterjesztése lehetővé teszi ezeknél a vállalatoknál a nagymértékű és káros munkaerő hullámzás csökkentését és a munkaerő stabilizálását. Az említett intézkedésekkel nem érintett építőipari vállalatoknál és munkahelyeken az eddigi rendszer marad érvényben. A munkahelyi pótlék bevezetése az érintett dolgozóknál — a főépítésvezetőknél, építésvezetőknél, főmunkavezetőknél, munkavezetőknél, valamint a munkahelyen dolgozó mérnököknél és technikusoknál — 10 százalékos béremelést jelent. A különélési pótlék emelése, valamint a 10 százalékos munkahelyi pótlék bevezetése éves szinten 300 millió forinttal növeli az építőipari dolgozók jövedelmét. Az állami iparban és az egyéb ágazatokban dolgozó munkások bérét a február 1- én érvénybe lépő intézkedések évente mintegy 630 millió forinttal növelik. Ebből az összegből — a kormányhatározatnak megfelelően — a béremelés körülbelül 300 ezer munkást érint. Ez átlagosan 7—8 százalékos keresetnövekedést eredményez. A béremelésben részesített munkaköröket az irányító szervek az ágazati szakszervezetekkel együttesen határozzák meg. A béremelésnél figyelembe veszik mindenekelőtt a fokozott fizikai igénybevételt, a munkavégzés kedvezőtlen feltételeit, a munkákhoz szükséges szakképzettséget és a gyakorlatot. A béremelés általában érinti a bérszínvonalban viszonylag elmaradt és munkaerő hiánnyal küzdő területeket is. Az irányító szervek által meghatározott keretösszegeken és munkakörökön belül végső soron a vállalat vezetői a szakszervezeti bizottságokkal közösen döntik el, hogy a vállalatnál ki mennyi béremelést kap. A bányászatban a földalatti kiszolgáló személyzet földalatti pótlékát az eddigi 20 százalékról 25 százalékra emelik mintegy 25 ezer dolgozónál. Emelik a földalatti szakmá- nyos dolgozók bérét is trösztönként és munkakörönként differenciálva. A vegyipari ágazat munkásainak 40—45 százalékát érinti a rendezés, főleg a nehéz és egészségre ártalmas munkakörben foglalkoztatottakat, így pl. a gumiiparban rendezik a hengerkeverők, a vulkanizálok és más egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozók bérét. Az emelés mértéke 4—8 százalék. A villamosenergia-iparban felemelik például a szén és salakmozgatók, a kábel- és villamoshálózat-szerelők bérét 4—7 százalékkal. A kohászatban mintegy 35 ezer fő részesül 4—10 százalékos béremelésben elsősorban a nagyolvasztók, a meleghengerművek, öntödék munkásai. A gépipari vállalatoknál a 4—10 százalékos béremelés mintegy 60 ezer embert érint, elsősorban az öntödék, a kovácsolóüzemek, az edzőműhelyek dolgozóinál, esztergályosoknál. nehéz vasszerkezeti lakatosoknál, sójatéri munkásoknál és még néhány más munkaterületen. A kohó- és gépipari vállalatok a rendelkezésükre bocsátott béremelési keret 80 százalékát használják fel a minisztérium irányelvei szerint, a fennmaradó részt pedig vállalati hatáskörben. Ez lehetővé teszi, hogy az említett számú dolgozón. kívül további 20 ezer munkás részesüljön különböző mértékű bérkorrekciókban. A könnyűiparban a béremelés a munkások mintegy 40 százalékát érinti, főleg a teljesítménybérben dolgozókat. A béremeléssel érintett munkakörökben az átlagos emelkedés 6 százalék, és 12 százalék között oszlik meg. Az élelmiszeriparban szakszámos rendszerbe sorolt munkások csaknem kétharmada részesül átlagosan 7,7 százalékos, a karbantartók egyharma- da átlagosan 8 százalékos és a kisegítő állományú rakodók csaknem kétharmada átlagosan 5 százalékos béremelésben. Ehhez a bérrendezéshez az 1966. évi bérfejlesztés egy részét is felhasználják. A béremelések koncentrálása érdekében az egy dolgozóra jutó béremelés nem lehet kevesebb általában havi 100 forintnál. Az építőanyag iparban több mint 30 ezer munkás részesül átlagosan egy főre jutóan 60— 150 forint béremelésben. Ezen belül 11700 téglaipari, 3000 cement- és mészipari, 3000 kő- és kavicsipari, 5700 üvegipari munkás és mások részesülnek béremelésben. Az építőipari munkások egy része — közöttük a segédüzemek munkásai szintén béremelésben, illetve kisebb bérkorrekcióban részesülnek. Az Építésügyi, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, továbbá az Országos Vízügyi Főigazgatóság területén (Folytatás a 3. oldalon) Katalin-aknán befejezéshez közeledik a teljes rekonstrukció. Áll az aknatorony. Hamarosan az utolsó szerelési munkálatokkal is elkészülnek. Foto: Koppány György Pártnap Karancslapujtőn Harmati Sándor beszéde Karancslapujtőn pénteken este pártnapot tartottak. Az előadó, Harmati Sándor elvtárs, a pért Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára volt. A községből több mint négyszázan jöttek el a művelődési ház nagytermébe, hogy Ruskó Elemér községi párttitkár megnyitója után meghallgassák a gazdasági intézkedésekről szóló előadást. Harmati elvtárs bevezetőjében leszögezte, hogy az 1966. évi népgazdasági terv legfőbb feladata a szocialista gazdaság fejlesztése. Két évtized távlatából elemezte a szocializmus építését. Felelevenítette 1945-től 1949-ig tartó harcokat, majd a napjainkig elért sikereket. — A ma legfontosabb feladata — mondta — gazdaságosan termelni, a termékek minőségét világszínvonalra emelni, mert csak jobb termeléssel lehet a nemzeti jövedelmet emelni. — A népgazdasági tervezést tudományosabb alapokra kell helyezni. Megfelelő tartalékokat kell képezni. Hosszabb távlatokra szóljanak a tervek. Az 1966. népgazdasági terv már ezek figyelembevételével készült. — mondotta az előadó. Ezután a nemzeti jövedelem emeléséről beszélt. Ennek feltételeként is a többtermelést és a termékek minőségének javítását határozta meg. — A gazdasági reform a termelés anyagi ösztönzőit helyezi előtérbe — mondotta. — A bérezést, a prémiumrendszert és egyéb juttatásokat úgy alakítjuk, hogy a dolgozókat minőségileg jobb munkára ösztönözze. Harmati Sándor elvtárs ezután a bér és árrendezésről beszélt. Elmondta, hogy több közszükségleti cikk árát azért tudta az állam a jelenlegi szinten tartani, mert jelentős összeggel hozzájárult előállításukhoz. — Ez nem igazságos — mondta. — Olyan állapotot kell teremteni, hogy mindenki azért fizessen, amit fogyaszt és annyit, amennyi az áru tényleges értéke. A felvásárlási árak, emelkedéséről szólva elmondta az előadó, hogy az árrendezés a mezőgazdaságot 2,4 milliárd többletbevételhez juttatja, amelynek kétharmadát amortizációra fordítják, a többi pedig a tsz tagok jövedelmét emeli.
