Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

2 1988. larmár 18. vnsámap. A szoviet párt- és kormányküldöttség visszaérkezett Ulánbátorba ULÁNBÁTOR (TASZSZ) tásáról Ulánbátorba, a szovjet ság Minisztertanácsa elnöké­Brezsnyevnek, az SZKP párt- és kormányküldöttség nek vezetésével ugyancsak Központi Bizottsága első tit- Cedenbal, a Mongol Népi For- visszaérkeztek a fővárosba kárának vezetésével szómba- radalmi Párt Központi Bízott- azok a mongol személyiségek, ton visszaérkezett Sarin-Gol- sága Politikai Bizottsága tag- akik a szovjet küldöttséget vi- ban és Darhanban tett látoga- iának, a Mongol Népköztársa- déki látogatásra elkísérték. ULÁNBÁTOR: A szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai felkeresték az Üttörő Palo­tát. Képünkön: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a kül­döttség vezetője úttörők körében. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A D^FF ntasftiísa Négy napig pihenjenek a fegyverek Koszínin elutazott Kabulból KABUL (TASZSZ) Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke a kíséretében levő szov­jet személyiségekkel együtt szombaton reggel Kabulból különrepülőgépen hazautazott a Szovjetunióba. Az afgán miniszterelnök Moszkvába látogat MOSZKVA (TASZSZ) Hivatalosan közölték, hogy a szovjet kormány meghívta Maivandalt, Afganisztán mi­niszterelnökét, tegyen hivata­los látogatást a Szovjetunió­ban. A miniszterelnök a meg­hívást köszönettel elfogadta és a létrejött megállapodás ér­telmében február 1-én érkezik a Szovjetunióba. Angol miniszter Rhodesiáról LONDON (MTI) Arthur Bottomley brit nem- zetközösségügyi miniszter, mi­után pénteken éjjel Zambiából visszaérkezett az angol fővá­rosba, a következőket nyilat­kozta az újságíróknak: Smith- ék ahhoz a feltételhez kötöt­ték Dél-Rhodesia-i utamat, hogy udvariassági látogatást tegyek a lázadó kormány valamelyik tagjánál, amit ter­mészetesen igen naív é6 átlát­szó manővernek tekintettem, hiszen ez a jelenlegi rendszer elismerését jelentette volna és ezért visszautasítottam. A to­vábbiakban Bottomley kije­lentette, hogy amennyiben Smith valóban kívánt volna tárgyalni a lázadás befejezésé­nek megfelelő formáiról, úgy természetesen kereste volna az alkalmat a vele folytatandó tárgyalásokra. Ciprusból több ENSZ-katona vonul ki Pénteken az ENSZ székhe­lyén bejelentették, hogy 740 fővel csökkentik az ENSZ ciprusi rendfenntartó erőinek létszámát. Az intézkedést az teszi szükségessé, hogy az ENSZ-csapatok fenntartása nagy összegeket emészt fel, és máris több millió dolláros de­ficit keletkezett. Anglia a pénzügyi nehézsé­gek enyhítésére bejelentette, hogy egymillió dollárral já­rul hozzá a költségekhez. Még a szombati nap fo­lyamán visszatér hazájába a 179 tagú svéd ENSZ-kontin- gens. Hamarosan 350 dán ENSZ-katona is elhagyja a szigetet, 200 finn katona pe­dig már két hónappal ezelőtt visszatért Helsinkibe. Jelenleg Cipruson Kanadá­nak 990 Angliának 1070 és Írországnak 520 katonája van. A létszámcsökkentések végrehajtása után összesen 4770 ENSZ-katona lesz Cip­rus szigetén. HAVANNA (MTI) Mint már jelentettük, a havannai trikontinentális ér­tekezleten megalakult a há­rom földrész szolidaritási szervezete, amelyet havannai székhellyel egy 13 hatalmi ideiglenes titkárság fog irá­nyítani. A titkárság mellett felállí­tottak egy 12 tagú különleges bizottságot is, amelynek fel­adata közvetlenül irányítani és támogatni a három föld­rész felszabadító mozgalmait. A bizottságban egy-egy föld­részt négy küldöttség képvi scl. Á szolidaritási szervezet legközelebbi ülésszakát 1900- ban tartják meg Kairóban. A jelenlegi értekezlet Fl­A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front utasítást adott a felszabadító hadsereg­nek, hogy az újévi ünnepek alatt négy napig szüntessenek be minden fegyveres tevékeny­séget. A péntek este rádió út­ján sugárzott nyilatkozat fel­szólította a dél-vietnami kor­mányt és az amerikai csapato­kat, hogy kövessék ezt a pél­dát. A dél-vietnami hadügymi­nisztérium megerősítette azo­kat a híreket, amelyek szerint a dél-vietnami kormány­csapatok Is parancsot kap­tak a tűzszünetre, de ez a parancs csak három és egynegyed napig — január 20-án déltől január 23-án dél­után hat óráig — tartó fegy­vernyugvásra vonatkozik. Egy amerikai szóvivő kijelentette, hogy a Dél-Vietnamban tar­tózkodó amerikai katonák is alkalmazkodnak a dél-vietna­mi kormány elhatározásához. Hírügynökségi jelentések «zerint szombatra virradó éj­jel majdnem teljes nyugalom uralkodott a dél-vietnami frontszakaszokon. Az Üj-Kína hírügynökség nők beszédével zárult. Bertrand Russel, a világhí­rű angol gondolkodó és bé­keharcos táviratban üdvözölte az értekezletet. Megbélyegez­te az Egyesült Államok em­bertelen vietnami háborújá't, s kifejezte meggyőződését. Az AP Santo Domingo-i je­lentésében hírül adja, hogy Hector Garda Godoy domi­nikai elnök nem engedélyez­te annak a nyolc dominikai politikusnak a hazatérését, akik részt vesznek a havan­nai szolidaritási értekezleten. A nyolc küldött között van Euclides Gutierrez Felix, Ca- amano ezredes volt alkotmá­nyos kormányának belügyim- niszterhelyettese is. Vietnami jelentés közölte a kínai külügyminisz­térium pénteki nyilatkozatát, amely keményen elítéli az amerikai impe­rialisták által Vietnamban folytatott „Felperzselt föld” politikát. a mérgesgázzal és mérgező vegyi anyagokkal végrehajtott tömeges pusztítást. Rusk amerikai külügymi­niszter és Harriman, Johnson elnök utazó nagykövete szom­baton Dél-Vietnamba érkezett. Az amerikai külügyminiszter — aki a tervek szerint csak egy napig marad a dél-viet­nami fővárosban — megérke­zése után mindjárt megkezdte tárgyalásait a dél-vietnami ve­zetőkkel, Rusk a saigoni re­pülőtéren a reá várakozó új­ságíróknak kijelentette, hogy az Egyesült Államok minden tőle telhetőt el fog követni „Dél-Vietnam biztonságának, szabadságának és jólétének biztosítására”. Az AP egyik kommentárjá­ban a többi között megjegyzi, hogy a dél-vietnami kormány nem túlságosan lelkesedik a Vietnammal kapcsolatos ame­rikai diplomáciai lépésekért, mert katonai győzelmet szeret­ne elérni tárgyalási helyzeté­nek megerősítése céljából. Az amerikai hírügynökség kom­mentátora hozzáteszi azon­ban. hogy a dél-vietnami ve­zetők csak a nyilvánosság előtt tett kijelentésekben ilyen merevek. magánjellegű be­szélgetések alkalmával egyetértenek a háború befejezésére vonatkozó javaslatokkal. feltéve, hogy biztosítékot kap­nak „a kommunista veszél.v- lyel szemben.” Az amerikai külügyminisz- 'érium pénteken megerősítet­te azokat a bangkoki sajtóje­lentéseket, arair.ycn Harriman megfázott és ki­sebb hőemelkedése is van. Johnson elnök megbízottja azonban elég jól érzi magát ahhoz, hogy folytassa világ­körüli útját a minisztérium szóvivője ezzel a bejelentés­sel utasította el azokat a hí­reszteléseket, hogy Harriman állítólag agyvérzést kapott Bangkokban. WASHINGTON Humphrey amerikai alelnök, aki pénteken érkezett haza Új-Delhiből, még aznap felkereste Johnson elnököt és szóban is beszámolt neki Koszi­gin szovjet miniszterel­nökkel folytatott megbe­széléséről. Humphrey körülbelül egy órát töltött Johnsonnál. A Fe­hér Házból távoztában nem nyilatkozott a sajtónak. Az amerikai szenátusban pénteken éles vita folyt a de­mokrata szenátorok között az Egyesült Államok vietnami politikájáról. Young szenátor nyomatékosan követelte a tár­gyalásokon alapuló rendezést, mert ha ez nem történik meg, — mondotta —, akkor az amerikai katonák még 1980-ig is harcolhatnak és vérüket onthatják Vietnamban. Hang­súlyozta, hogy Vietnamnak nincs stratégiai jelentősége az Egyesült Államok szempontjá­ból, éppen ezért nem jelente­ne tekintélyveszteséget, ha ki­vonulna az országból. Grue- ning szenátor, akit az ameri­kai vietnami politika heves ellenzőjének ismernek, kije­lentette, hogy Amerika be­avatkozása a vietnami hábo­rúba „tragikus hiba” volt. A MEGYEI KÓRHÁZ CELGAZDASAGA Salgótarján, Gedőc-puszta OGATOSOKAT KERES AZONNALI BELEPESHE. Munkásszállás és napi étkezés térítés mellett biztosítva. Havanna a szolidaritási szervezd székhelye del Castro kubai miniszterei­EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Az indiai —pakisztáni megegyezés után — Koszigin és Humphrey részt vett Sasztri temetésén — Seljepin Pekingen at tért vissza Moszkvába — De Gaulle az idén Moszkvába látogat — Wilson és a lagosi lecke Egy államférfi halála rit­kán következik el éppen ab­ban a pillanatban, amikor ne­vét egy történelmi esemény nyomán Kapja szárnyára a uir. Ezi történt Saszirinak, a tragikus hirtelenséggel el- húnyt indiai miniszterelnök­nek az esetében: személye hétfőn még annak nyomán állt a világ érdeklődésének középpontjában, hogy Taskent- ■ian alairla Ajub Khan pa­kisztáni államfővel együtt a két szembenállóit ország bé­kedokumentumát, keddre vir­radóra meghalt, s szerdán Új-Delhiben, a hinduk szent folyójának partján már el is hamvasztották testét egymil­lió főre tehető gyászoló tömeg és a világ számos vezető ál­lamának magasrangú képvise­lői jelenlétében. Sasztri váratlan halála sem szorította azonban háttérbe a taskenti megállapodás jelentő­ségét. A szovjet földön létre­jött indiai-pakisztáni meg­egyezést sem tehette kétséges­sé: a világsajtóban sok ilyen megnyilatkozást lehetett ol­vasni, „Sasztri emlékét azzal őrzik meg a leghívebben, ha a taskenti egyezményt a tar­tós béke alapjává teszik In­dia és Pakisztán között”, Rad- hakrisnan indiai elnök pedig rádióüzenetben jelentette ki, hogy „India és Pakisztán tisz­teletben fogja tartani a tas­kenti nyilatkozat minden be­tűjét és egész szellemét”. Azon túl, hogy Taskentben, a Kasmír miatt szembekerült két nagy ázsiai ország közös dolgainak rendezésére megtör­tént az első, a legfontosabb lépés, a taskenti találkozó azért is nagyfontosságú ese­mény, mert ország-világ előtt bebizonyította a szovjet diplo­mácia hatásos kezdeményező készségét, a Szovjetunió köz­vetítő szerepének eredményes­ségét. Nyugati diplomáciai megfigyelők és a világsajtó hírmagyarázói egyformán el­ismerik, hogy Taskent után óriásit nőtt a Szovjetunió és Kosziéin tekintélye a világ szemében. Koszigin szovjet miniszter- elnök ott volt Új-Delhiben, Sasztri temetésén, részt vett azon Humphrey, az Egyesült Államok alelnöke is. Kettejük alálkozása az indiai főváros­ban alkalmat adott arra, hogy kifejtsék álláspontjukat a legidőszerűbb nemzetközi kér­désekben. Az amerikai diplomácia „békeoffenzívája” a végéhez közeledik, Johnson elnök uta­zó nagyKovetei közül már csak Harriman volt úton a »ton. A jelek szerint az Egyesült Államok vezetői rö­videsen összegezik kezdemé­nyezéseik eredményeit és ha úgy látják, hogy azok nem teszik lehetővé a Washington feltételei szerint tárgyaláso­kat “oWtatják az „eszka’áci- ót”, azaz a vietnami háború­nak további lépcsőzetes ki- terjesztését. Az amerikai ag­resszió fokozásának Johnson elnök 12-13 milliárd dollár megajánlását kéri az amerikai kongresszustól. Ezen a héten az Egyesült Államok agressziós cselekmé­nyei jobbára csak dél-viet- nam területére korlátozódtak. Küszöbön áll egy néhány- napos fegyvernyugvás, ame­lyet január 20-a után a vi­etnami újév, ünnepe indokol. A szovjet diplomácia tevé­kenységének fontos eleme volt az a látogatás, amelyet Selje- pinnek, az SZKP elnökségi tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével Ha­noiban járt delegáció tett. A szovjet küldöttség szívélyes, baráti és kölcsönösen megér­tő beszélgetései ismételten bebizonyították az SZKP és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Szovjetunió és a VDK egysé­gét és szolidaritását. A meg­beszélések előmozdították a két ország barátságát és szo­ros együttműködésének to­vábbi erősödését. Pham Van Dong miniszterelnök kijelen­tette: a szovjet küldöttség eredményesen teljesítette küldetését azzal, hogy Vietnam népében megerősí­tette az SZKP és a szovjet kormány őszinte barátságá­nak érzését, és azt a tudatot, hogy a VDK hathatós támo­gatást. kap a Szovjetuniótól. A Seljepin vezette szovjet delegáció Pekingen át tért haza. A kínai fővárosban Li Hszien-Nien, a Kínai KP Po­litikai Bizottságának tagja, a Kínai Államtanács elnökhe­lyettese fogadta a küldöttsé­gét. Ugyanekkor Leonyid Brezs­nyev vezetésével a Szovjet­unió párt- és kormányküldött­sége Mongóliában folytatott tárgyalásokat. A Szovjetunió külpolitikájá­nak ázsiai célkitűzéseit szol­gáló látogatásokkal és meg- beszélésekkel, valamint a tas­kenti találkozó sikerével egy- időben a kubai fővárosban, Havannában, megkezdődött u. n. trikontinentális konferenci­án is vezető szerephez jutott a Szovjetunió. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika küldöttei úttörő munkát végeztek a há­rom földrész antiimperialista erőinek egyesítésére. A szovjet diplomácia euró­pai eredményének tekinthető, hogy a hét közepén nyilvános­ságra hozták: De Gaulle tá­bornok, a Francia Köztársa­ságnak újabb hét esztendőre megválasztott elnöke még az idén eleget tesz a szovjet meghívásnak és Moszkvába látogat. A párizsi bejelentés — amely az elnöknek és Zo­rin párizsi szovjet nagykö­vetnek megbeszélése után történt meg — jelzésül szol­gálhat arra, hogy Franciaor­szág folytatja eddigi külpoli­tikai vonalát és fokozni kí­vánja kapcsolatait a Szovjet­unióval. A párizsi közlés jelentőségét csak aláhúzza, hogy küszöbön áll egyrészt az európai közös piac miniszteri tanácsának ülése, amelyen fél év óta elő­ször vesz részt a francia kül­ügyminiszter, másrészt nem­sokára esedékes lesz Erhard nyugatnémet kancellár párizsi látogatása. Afrikában eiülőben vannak a katonai puccsok okozta meglepetés és izgalom hullá­mai, bár az afrikai vagy a vi­lágközvélemény kevéssé látja az események igazi mozgató­rugóit. A rhodesiai válság nyomán Lagosban, Nigéria fővárosban két napra össze­ültek a brit nemzetközösség képviselői. Ghana és Tanzánia bojkottálta a nemzetközössé­gi ülést, joggal tartva attól, hogy határozatai csak időnye­rési lehetőséget jelentenek a Wilson kormány számára. Ez is történt. Sierra Leona és Zambia kormányfői ugyan élesen leckéztették Wilsont a Rhodesiával szemben tanúsí­tott erélytelenségéért, végül azonban a nemzetközösségi éi> tekezlet keveset mondó hatá­rozatok meghozatalát eredmé­nyezte. Példának egy is elég: megegyeztek abban, hogy jú­liusban úiból találkoznak a nemzetközösségi kormányfők, ha addig a rhodesiai lázadás véget nem ér. Páll'y József

Next

/
Thumbnails
Contents