Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 12. szám
4 NflGRÄD tofiß iamtár 15. szombat. Vita a a ásd a sági meehaniasmusról Készletgazdálkodás, anyagi jövedelmezőség ösztönzés, AZ OLVASÓK Karancslapujtőről — Karancsberénvből Egy szerkesztőségi üzenetre Egyébként holnap úgyis arra járok, benézek, no, nem másért, csak mivel épp egy vasam sincs* a honorárium utalványért. T. R Szilveszterezni szerettünk volna... egyik diáklány ilyen kérdéssel „szórakoztatta” az írót: Hogyan lett író? Miért írom ezt meg? Én magam is kifogásoltam akkori felszólalásomban, hogy gyér számban jelentek meg a községbeliek ezen a találkozón. A rendezők azzal védekeztek. hogy előző este evéssel-ivással egybekapcsolt mulatságot rendeztek Ka- ’•ancslapujtőn. Ttt meg kell védenem mégis a karancslapujtőieket: általános tünet, hogy az emberek igyekeznek ma „begu- bózni” Ügy gondolják, elég egy gépkocsi, egy balatoni nyaralás és megfeledkeznek a szellemi fejlődés igényléséről. A közszellemnek meg kell változnia, hogy a szellem elfoglalja trónját. És mi van a pedagógusokkal? Eléggé elfoglalt emberek Ha mégis igénybe veszik őket, akkor tegyék érdekeltté anyagilag is. A kulturális munka ne csak evésből-ivásból álljon. A fiatalság feladata az ismeretek szorgalmas gyűjtése. de az élet vidámabb oldalát sem szabad elzárni előlük. A gyermekrajzok mellett fontos lenne nyelvtan- folyamok szervezése is. A vegyeskar élére pedig szakképzett személyt kellene állítani. És ne munkaigényes daraboNagyon jól van, szerkesztő aram, meg kell mondani nyíltan végre. Ml lenne, bogyha minden ember verselne, mikor nincsen pénze. A uapokban megjelent II- iés Miklós vitaindító ikkének terminológiai megállapításával lényegében egyetértek, inkább a gazdasági, pénzügyi mechanizmus egyes konkrét kérdéseivel foglalkoznék. A hazánkban alkalmazott gazdasági irányítási rendszer egyik alapvető jellemzője a „terv-fetisizmus” volt. Ennek kialakulásában a gazdasági vezetőkön és szakembereken kívül annak a gyakorlatnak is része van, hogy a tájékoztatás gyorsasága céljából, főleg a negyedik negyedévben szánté napról-napra foglalkoztunk a tervteljesítés alakulásával. Ez a vállalatokat a minden áron való tervteljesítésre ösztönözte, függetlenül attól, hogy a megtermelt árura szüksége volt-e a népgazdaságnak, vagy sem. De ebbe az irányba tolta vállalatainkat a termelési értékterv teljesítéséhez fűzött nagyszámú és jelentős konzekvencia is. Jellemző példát szolgáltat az úgynevezett „O” művele- tes befejezetlen termelés fel- duzzasztása, amelynek következményeit az új terv- év első negyedévében érezték meg gyáraink. Ezt ismerve célszerűbbnek látszik a vállalatok termelési tevékenységének elbírálásánál az értékesített termékek árba vételét venni figyelembe. Mert ez a szállítási szerződéses rendszer követelményeinek inkább megfelel. Feltételezi az elkészült termékek kiszállítását, illetve átvételét, azonkívül szorosan kapcsolódik a realizált eredmény megállapításához. Mivel országunk természeti kincsekben nem bővelkedik kialakult az egyes alapanyagokkal való szigorú keretgazdálkodás. amely többé-kevés- bé megalapozott anyagterveken alapult, és igényeket fontosságaik szerint rangsorolta. Ennek hatásaként a vállalatok igyekeztek „túlbiztosítani” magukat egyes anyagféleségekből. Ennek káros következményei közismertek. Csak az ipáiban, sok milliárdot tesz ki az elfekvő illetve felesleges készlet. Az elfekvő készletek keletkezésével párhuzamosan egyes — főleg tanácsi irányítású — vállalatoknál állandó anyag- ellátási gondokkal küszködtek. Ez érthető, mert éves anyag- szükségletüknek mindössze 30 százalékát fedezték központi kiutalással. Ennek ellenére a vállalatok az előírt termelési feladataikat mégis teljesítették. Ebből a jelenségből arra következtethetünk, hogy az anyagok egy része, a merev elosztási rendszer következtében oda került, ahol azokra nem volt szükség. A Nógrád megyei Tanács irányítása alá tartozó vállalatok példája is ezt bizonyítja. 1963-ban az égetett mész szükséglet 143,9, a rúd- és idomacél szükséglet 409,2. a középlemez szükséglet 438. a fekete finomlemez szükséglel 184,3 százalékát keret nélkül szerezték be. Az ilyen anyag- gazdálkodás mellett tág lehetőség nyílik a korrupcióra, a megvesztegetésre, az anyagbeszerzők „céljutalmazásának” káros és rosszízű gyakorlatára. Egyedüli megoldásként az kínálkozik, hogy a normális iglényeget szabad forgalomban elégítsék ki. Természetesen fokozatosan, a népgazdaság lehetőségeinek megfelelően. Áttérve a pénzügyi mechanizmus egyes kérdéseire — még mindig a készletgazdálkodásnál maradva — azt állapíthatjuk meg, hogy bár történtek Intézkedések a készletgazdálkodás megjavítására, ezek azonban nem érték e) a kívánt eredményt. Az itt jelentkező káros kinövéseket még a masas kamatszázalékok sem gátolják meg. Lényeges változást ezen a téren az eszközlekötési járulék bevezetése sem jelentett, tekintettel arra, hogy ennek mértéke alacsony. Ezért a későbbiekben jó lenne az anyagi ösztönzés keretébe vonni a készletgazdálkodást is. Prémium- feladatként kellene előírni a forgási sebesség növelését, illetve a relatív forgóeszköz csökkentést. Az anyagi ösztönzés módszerei és mértéke tekintetében szintén előrehaladásra van szükség mind a kollektív, mind az egyéni érdekeltség területén. Ennek érdekében feltétlenül kívánatos összhangot teremteni a vállalatoknál képződő akkumuláció és a vállalatok részére juttatott fejlesztési eszközök volumene között. Jelenleg a többleteredmény 10 százalékából képzett vállalatfejlesztési alap a kitűzött célt csak minimálisan szolgálja. Ugyanis az így képződött összegnek csak 40 százaléka használható fel vállalatfejlesztési célra. A kollektív anyagi ösztönzés másik formája a nyereségrészesedési rendszer is további tökéletesítésre vár, amely természetesen nem hozható ílymódon közvetlen összefüggésbe a gazdaságirányítás mechanizmusának reformjával. A tervezés metodikája azonban — főleg a későbbi időszakban — megköveteli a komplex mutatókként elfogadott jövedelmezőségi terv időben történő megállapítását. Ez eddigi gyakorlatunk szerint április—május hónapokban történt meg, a jóváhagyott éves mérlegbeszámoló adatainak birtokában. Ezzel szemben az egyéb tervmutatókat a vállalatok már rendszerint az év első hónapjában megkapták. Tehát az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének időszakában át kell térni a jövedelmezőségi feladatok több évre előre történő megállapítására Is. hogy ílymódon érdekeltek legyenek a vállalatok a gyárimén ykorszerűsítésben. a műszaki fejlesztésben, és kizárjuk annak lehetőségét, hogv évenként tervesítsük az eléri vállalati eredményt. Ezzel párhuzamosan vállalatainknál a hányad^rdekeltség helyett a tömegérdekeltségre kell áttérni, amelynek alkalmazása esetói az átlagosnál alacsonyabb jövedelmezőségű új gyártmányok bevezetése sem csökkenti a vállalat nyereségét. volumen növekedés következtében. Lényegesen csökkenteni kell és előre meghatározni a korrekció jogcímét, hogy az eredmény értékelése mentes legyen a mérleg-felülvizsgálatot lefolytató revizorok szubjektív ítéletétől. Az anyagi ösztönzés és a jövedelmezőség nagy jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy már az 1966-ra bevezetett, új premizálási rendszer új tényezője a vállalatoknál elért nyereségrészesedés mértékének a függvénye. A gazdasági irányítás új rendszerének teljes kibontakozása idején az irányító szervek legjelentősebb feladata a jövedelmezőségi tervek tudományos kidolgozása, megállapítása lesz, mivel ehhez a mutatóhoz számos egyéb következmény is fűződik, amelyek a kollektív és az egyéni anyagi érdekeltség következtében jutnak kifejeA : új, részben már most bevezetésre kerülő reformintézkedések a pénzügyi szervekre és pénzintézetekre is nagyobb feladatokat, ugyanakkor nagyobb felelősséget is rónak. Kozma Gyula a megyei tanács csoportvezetője A Nógrád 1966. január 6-i számában Karancslapujtő kulturális gondjairól megjeleni íráshoz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. A cikk szén is felkeltette érdeklődésemet, mivel Karancsbe- rényben lakom és így közelről (négy kilométerről) érezni, és érzékelni tudom Karancslapujtő kulturális életének érverését. Talán sokkal érdekesebb, ha nem egy karancslapujtői szól hozzá a problémához, honem egy kívülálló. aki Tacitus szerint: sine et studio (harag és rész- rehaliás nélkül) tudja mérlegelni a dolgokat, eseményeket, vagy eseménytelensége- ket Rögtön a dolgok közepébe vágok: Az orvosságnak hitt íróolvasó találkozók sem hoznák meg a kibontakozást a jelenlegi szervezés mellett. 1962. szeptember 29-én országos nevű író, Szabó Pál jelent meg Karancslapujtőn, A találkozóra elmentem, mert meghívtak, de azért is, mert személyes kapcsolat fűz Szabó Pálhoz. Először a mozihelyiségben akarták megrendezni az író-olvasó találkozót, de annyira összezsugorodott a közönség, hogy elég volt egy szobácska is. Ügy láttam, hogy ezt a kis helyiséget is inkább odarendelt diákok töltötték meg. Az Szerkesztőségi üzenetek között ötlött elém a mondat: Versei szépek, de döcögnek, próbáljon Írni jobbat. Rimócon semmi szórakozási lehetőség nincs. Egy televízió van ugyan, — a pártszervezeté —, de annak sem lehetünk rendszeres nézői. Ezért történt, hogy a falu fiataljai, lányok, fiúk egyaránt, várták a szilveszteri mulatságot. Egy évben egyszer ők is szerettek volna táncolni, szórakozni. Az évzáró bált a helyi sportkör rendezte meg, azaz... A zenét a rimóci KISZ szervezete szolgáltatta. Nem is volt semmi hiba két. óráig. Ekkor a sportkör elnöke bejelentette: „vége a mulatságnak”, tovább nem fizeti a zenekart. Hiába mondták a zenekari tagok, hogy nem baj, zenélünk ingyen is. Ekkor derült ki, hogy csak 2 óráig szólt az engedély. Ezt mindannyian megértettük, de azt már nem, hogy miért csak ilyen rövid időre kérték az engedélyt? Mindenki keserű szájízzel távozott a bálteremből. A megjegyzések amelyeket a rendezésnek címeztek, — nem tűrnék a nyomdafestéket. Kicsit elbántak velünk — mondták! A rimóci fiataloknak azonban bármennyire is szívfájdalmat okozott a rossz rendezés, kérik, hogy a jövőben kicsit többet törődjön velük a rendezőség! H. A. Rimóc Lélektani tényező: az orvos szépsége Moszkvában megnyílik a szépség intézete Az idén Moszkvában megnyílik a szépség tudományos központja. A Szovjetunió első kozmetológiai tudományos kutató-intézetében 300 szakember munkájának tárgya lesz az emberi arc és test tökéletessége. Az intézetet az 1937-ben létrehozott moszkvai orvosi kozmetikai intézet alapján szervezik meg. „A szépség intézete”, mint ahogy a moszkvaiak nevezik. a Nagy Honvédő Háború kezdetén megszakította munkáját, s 1945-ben nyílt meg újra, abból a célból, hogy kozmetikai segítséget nyújtson a háború sérültjeinek. ..A szépség intézetében” 185 nagy képzettségű fizikoterápiái szakember, bőrgyógyász, sebész, ideggyógyász (köztük csupán hat férfi van), az emberi külső tökéletesítésének szentelte magát. Az intézet munkatársai, élükön a karcsú, barnaképű, szőkehajú Antonyina Abahadze igazgatóval. amellett. hogy másoknak segítenek széppé lenni, ők maguk is irígylésre- méltó külsővel rendelkeznek s nem véletlenül. Itt az orvos szépségét lélektani tényezőnek tekintik, amely arra készteti a pacienseket, hogy bízzanak a gyógyulás sikerében. Ezenkívül, mint ahogy a gyakorlat bebizonyította, a cégnek ez a legjobb reklám. A kozmetológusok szerint munkájukban az a legfőbb, hogy meggyőzzék a pacienseket, különösen az igen fiatalokat, hogy külsejük „tragikus fogyatékosságai” nem tesznek szükségessé orvosi beavatkozást, amelyhez e fiatalok rendszerint ragaszkodnak. A kozmetika ügyes és mértéktartó felhasználása közepette nem is olyan nehéz vonzónak lenni. Az intézetben naponta vagy másfélezer látogató fordul meg, és részesül különféle kezelésben. Körülbelül egyhar- madrészük férfi. A Gorkij utcában levő intézetet nemcsak moszkvai nők keresik fel, hanem sok a külföldi látogató is. A szépség-intézet népszerűségét az is fokozza, hogy a kezelési díjak alacsonyak. A konzultáció bármely specialistánál mindössze egy rubelbe kerül. A paciensek egy-egy kozmetikai pakolásért két rubel néhány kopejkát fizetnek. A legdrágább műtét, az orr alakjának megváltoztatása 50 rubelbe kerül. (Ezzel szemben Párizsban 3000 új frank). A fővárosi kozmetológusok a Szovjetunió más városaiban levő hasonló intézmények 112 munkatársának nyújtanak gyakorlati segítséget. Baráti tapasztalatcsere alakult ki a moszkvai orvosi kozmetikai intézet, valamint a párizsi, londoni, prágai és varsói rokonintézetek között. Tanácstagi beszámolón. Benczurfalva tanácstagjai a közelmúltban adtak számot választóiknak az 1965. II. félévi tevékenységükről. Elmondták, hogy mennyiben segítették a tanácsi munkát, a hozott határozatok végrehaj— Bocsánat művész úr, nem Ut is? mázolná be ezt a kis sám- (Kiss Béla rajza) tását. Nemcsak Szécsényben, Benczurfalván is megvalósították a tervfeladatokat, így többek között átalakították a benczurfalvai orvosi rendelőt, megépítették a busz várakozót. Ezek együttes költségkihatása 30 ezer forint. A lakosság a váróterem bontása és építése során mintegy 1129 óra társadalmi munkát végzett. Ezen kívül a Tejipari Vállalat községünkben több mint 35 ezer forintos költséggel a tejcsarnokot tette szebbé. Az eredmények önmagukért beszélnek. A község tanácstagjai kérték a választókat tegyenek javaslatot a következő év legfontosabb feladataira. Javaslat bőven hangzott el. A megvalósításhoz azonban a tanács továbbra is számít a lakosság segítségére éppúgy, mint ahogy az elmúlt években. Közös összefogással lesz szebb Benczurfalva képe, és még több, jobb eredményről számolhatnak majd be a tanács tagjai. id. Miklián Pál kát tanuljanak b<_ íanem könnyebb számokat Szórakozva tanítani, ez a leghelyesebb pedagógiai módszer szerintem. És ezt ként bevezetni Karancslapujtőn is. Alakítsanak például újságolvasó klubot. Ezt már Ka- rancsberényben is felvetettem, de nem történt semmi. Pedig milyen üdvös lenne, ha az összes belföldi napilapok tudományos- és művészeti sajtótermékek megtalálhatók lennének itt. Az újságolvasó klubban a kölcsön- könyvtár is szolgálatot tarthatna. Ugyanakkor e helyiségben kevés élelmiszer, cukorkák, üdítő italok, fekete is kapható lenne. így kellene csinálni, hogy összekössük a hasznosat a kellemessel. Javaslataim a következők: — Újságolvasó klub, könyvtárszolgálattal. — Szakkörök létesítése tanulmányi kirándulások szervezése. — Nyelvtanfolyamok szervezése. — Szórakoztató estek (tánc- dal verseny a Karancsvölgy- ben, kabaréestek) rendezése. — író-olvasó találkozók, műsoros kerettel egybefoglalva. — Előadások, viták rendezése meghívott szakemberek vezetésével. — Jó szervező, vezető munka. Amelyik vezetőnek ugyanis nincs magnetikus vonzása, közvetlensége, példa- mutatása, az nem is tud eredményt elérni. Dr. Natkó Gyula Karancsberény Naptár ••• Minden év decemberében bemegy az ember a papírboltba, hogy megvegye az új év naptárát. Elébe tesznek több fajtát és a vevő kiválasztja a neki legmegfelelőbbet. Így volt ez eddig, amíg választék volt. Most nincs választék, mert annyi éves munka után végre sikerült a naptár „tipizálása”. De nem ez a legnagyobb baj, hanem ami a naptár kivitelét illeti. Nem tudom ki volt az a szakértő, aki pont ezt a típust fogadta el. Az érthető, hogy itt is takarékoskodni kell és nem adtak ki többfajta naptárt, de ennyire mégsem kellett volna talán elmenni. Az igaz, hogy az idei naptárt 1977-ben újra lehet használni. Bölcs dolog. Előre gondoskodnak arról, hogy tizenegy év múlva ne kelljen újra kiadnom 5—6 forintot, ha bírom addig tárolni a naptárt, vagy ha lapjai meg nem sárgulnak. Most jön azonban a meglepetés, mert nem tudatták velünk előre, hogy az előző évi naptárakból írjuk ki magunknak a névnapokat. Ezen az új típuson — melyben egy lap egy hónapot tartalmaz — nincsenek jelölve névnapok. Ez is bölcs intézkedés, mert ugyebár mindenki tudja, mikor van a saját névnapja. Aztán meg takarékoskodhatunk, a naptárból ugyanis nem derül ki mikor van a rokonok és ismerősök névnapja, tehát nem kell ajándékot venni. Akik viszont a névnapokat tudni akarják, azok nevében az alábbiakat javaslom: A napilapok és a rádió minden reggel tartsa kötelesséaé- nek az időjárás mellett közölni a névnapot, s jelezzék előre másnapra is. Mindenki levélben. vagy szóban tudassa minden rokonával és ismerősével 2—3 nappal korábban névnapját. A legegyszerűbb azonban az lenne, ha kibo- csátanának névnapokat jelző naptárakat minél előbb, mert nem hiszem, hogy ez ellenkezne a takarékossággal és még maradna így is elég oa- pír, mondjuk a bürokrácia számára. Mező Sándor Salgótarjá»
