Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 12. szám

106R január is. szombat nt'g á n Rossz szervezés, rossz idő akadályozta a munkát A Lókos Vízgazdálkodási és ralejvédeln\j Társulásnál a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot tartott, umelv a munkák lassú ha­ladására. és számos szabály­talanságra derített fényt. 19P4- ben •» például — a tervezett háromezer holdas kémiai ta­lajjavításból ténylegesen csak Xétezernégyszázat végeztek el, \ tavalyi, kétezerhárom- *záx holdas kémiai talajja- vitás i terv még öt ven száza­lék. erejéig sem valósult meg. ,A lemaradást nem kis rész­ben a kedvezőtlen időjárás, továbbá a szervestrágya hiá­nya okozta. Számos tény mutatja, hogy • különben fontos és hasz­nos munkák — a kellő gon­dossá«-? hiánya miatt — meny­nyi fölösleges kárral jártak eövütt, A nőtinesi -termelő-' szövetkezet sztarinai tábláján két hold vöröshere termése ment tönkre amiatt, hogy a termőréteget eltolegatták. A szátok! Aranykalász Tsz szántóterületének tizenkét százaléka került víz alá, mi­vel a Lókosban a víz el­vezetése nem megfelelő. A Lókos-társulatnak főfog­lalkozású tervezője nincs. A terveket tehát mellékfoglalj kozású, illetve másodállásé tervezőkkel kellett elvégez­tetni. — Az utóbbiak közül Zoltai Józsefné munkáját vizsgálta tételesen a NEB. Zalt&iné postai főmérnök; mellékfoglalkozási szerződése havi 1250 forintot biztosított számára. Furcsa, hogy a terv- felülbírálatról szóló jegyző­könyvben Zoltainé a jelenle­vők között szerepel, — ám a későbbiekben megjegyzik, hogy a tervbírálaton betegsé­ge miatt nem jelenhetett meg. Melyik állítás az igaz? A másodállásé tervezőkkel kötött szerződés előírja, hogy azok kötelesek helyszíni be­járást tartani, s kiszállásuk­ról négy nappá! előbb a táí-- sulatot értesíteni, továbbá a tervet az ötvenszázalékos el- készültség időpontjában a tár­sulat vezetőjének bemutatni. A társulat vezetője ás több munkatársa ügy nyilatkozott, hogy a másodállásé tervezők — négy-öt személy kivételé­vel — nem is jártak a tár­sulásnál. A szerződéseket Ruzsányi tervezőkkel, akiket előző munkahelyéről ismert. A ter­vek bemutatásának rendje nem az volt. amit a jó­zan ész diktál; lássa azokat először a helyzetet jól is­merő társulás, majd annak egyetértése esetén a gene­rálkivitelező. Mivel a Lókos- lársulásnál ezzel ellentétes gyakorlat folyt, a tervek a realitásokkal nincsenek meg­felelően összehangolva. A megyei NEB megvizsgál­ta a költségek alakulását is. Ügy találta, hogy a vízren­dezési munkáknál hétszázti- zenhétezer forintot számláz tak a társulatnak jogtalanul. Súlyos hiányosságok mutat­koztak az anyaggazdálkodás a pénzügyi fegyelem körül ÍS. A szabálytalanságok, ká­rok egyik fő oka kétségtelenül az, hogy a Lókos-társulat al­kalmazottainak mind iskolai, mind szakmai végzettsége alacsony, A társulat elnöké­nek magasabb szakmai vég­zettsége nincs, iskolai végzett sége is csak hát elemi. Ru­zsányi Ferenc műszaki ve­zetőnek — bemondása sze­rint — hároméves mélvépítő- ipari technikumi és kétéves műszaki egyetemi végzettsé­ge van. A vizsgálat idején Ruzsányi sem leekekönyvvel sem oklevéllel nem tudta tanulmányainak elvégzését igazolni. Munkakönyvében a fizetésnél is, a munkakör-ro­vatban is javítások láthatók — ám e javítások megtételét aláírásával senki sem hitele­sítette. A kereskedelmi isko­lai végzettséggel rendelkező Somos Ferenc építésvezető — elmondása szerint — tizenöt­hónapos geodéziai tanfolya­mot végzett. Erről sem lá­tott oklevelet a népi ellen­őrzés. A két művezető egyi­ke kubikos, a másik segéd­munkás — mindkettő maga­sabb iskolai végzettség nél­kül. A Népi Ellenőrzési Bizott­ság megállapította, hogy a tervezés, a kivitelezés hiá­nyosságaiért Ruzsányi Ferenc a felelős: a számlázásban és anyaggazdálkodásban elköve­tett mulasztásokért Somos Ferenc és a pénzügyi vezető A vizsgálat során feltárt ösz- szes szabálvtalanságok miatt az ellenőrzés elmulasztása fplytán Kovács Ferenc tár­sulási elnök a felelős. Ferenc kötötte, jórészt olyan — b. i. — SOROKBAN Társadalmi munkával újabb jégpályát építenek a megyé­ben. A Rákóczi-bányatelepen épített jégpályát a tervek szerint vasárnap adják át rendeltetésének. Ezzel nemcsak a bányatelep, hanem a kör­nyező községek fiataljai szá­mára is biztosítani tudják a téli sportot, elsősorban & kor­csolyázást és a jégkorong mérkőzések megrendezését. Visszakapta játékjogát C. Müller, az FC Köln neves labdarúgója. Ismeretes, hogy a csatár játékjogát nemrég felfüggesztették egy nyilatko­zat miatt. A megye 16« sportköre kö­rül eddig 159-ben már meg­tartották a beszámolókat, és a sportköri vezetőségválasztó közgyűléseket. Salgótarján városban és a rétsági járás­ban már befejezték ezt a munkát. * A férfi kézilabda BEK ne­gyeddöntőjének nyolcadik -észtvevője — amint az vár­ható volt — a DHFK Leipzig csapata lett, A lipcseiek az otthon tartott visszavágón 39:23 arányban győztek a 'uxemburgi HB Düdelingen ellen és így 55:32-es összgól- arónnyal jutottak tovább. Élménybeszámolót tart ja­nuár 25-én Salgótarjánban dr. Tőrök Ferenc öttusa vi­lágbajnok. Mexico Cityben Mexikó bajnokcsapata, az America nemzetközi labdarúgótornán 0:0 arányú döntetlent ért el a brazil Vasco da Gama együt­tese ellen. Halié, itt Hévízi Megkezdte a felkészülést az SBTC NB l-es labdarúgó csapata A telefonnál Walkampf Lajos és Persik Dános Szerdán múlt egy hete, hogy húsz játékossal útnak Indult az SBTC jól ismert autóbusza Hévízre A Salgótarjáni Bá­nyász NB I-es labdarúgói itt kezdték el a felkészülést az új bajnoki évre. Mészáros József és Walkampf Lajos edzők, dr. Fábián Zoltán sportorvos és Nyulászl János gyúró kíséreté­ben. A csapathoz később csat­lakozott Havasi, akit a Ferenc­városból igazolt át a SBTC. A labdarúgás gépezete tehát beindult. A játékosok; Cserhá­ti, Virág, Ferencz, Oláh, Ver­tig, Szojka, Havasi, Szálai, Toldi, Kökény, Kocsis, Taliga, Básti, Jeck, Bónkuti II., Zöldi, Krajcsi, Kriskó, Salgó, László és Sári, az edzők által kidol­gozott alapos edzésterv alap­ján azonnal munkáihoz láttak. Egy hete folyik az alapozás Hévízen. Ez azt is jelenti, hogy a szabadság letelte után bz SBTC játékosai is túljutot­tak a holtponton. Hogy telt el az első hét, az alapozó mun­ka hévízi első félideje? — kérdeztük. Mészáros József a játékosok­kal volt elfoglalva. A telefon­nál Walkampf Lajost találtuk. — Az első hét alapozó ed­zésmunkája befejeződött A program menetrendszerű pon­tossággal, jó körülmények kö­zött folyt. Délelőttönként a keszthelyi Agrártudományi Egyetem tornatermében első­sorban az izmokra hárult ne­héz feladat, A medicin labdá­kat súlyozókkal, a padokat bordafallal cserélgetve észre­vétlenül fogyott egy-egy já­tékos súlyfölöslege, de lénye­gesen erősödtek az Izmok is. — Mi g program délután? — A naponkénti keszthelyi kirándulásokat délután hévízi séta követi. A tó, a park óriás fái, no meg elsősorban az itt üdülők már megszokták a látványt: a huszonegy játé­kos — és természetesen az ed­zők mejegítős, verejtékező csoportját. Ugyanis hetvenöt perces futóedzéseket végzünk. A nyole-kilene kilométeres tá­volságot naponta rövidebb idő alatt tette mee i keret, Szer­dán volt a krízis, a holtpont, A megerőltetőnek tűnő edzés azóta már a viszolygókat is meggyőzte a kezdeti nehéz, verejtékes munka szükséges­ségéről. A futásokat vágták tarkították. A rugalmasságot fejlesztő gyakorlatokat már fáradtságéizet nélkül, egyre könnyebben végezték a játé­kosok. — Hogyan segítette a mun­kát az időjárás? — Az időjárás rendkívül kedvezett számunkra. Az első héten a hó sem akadályozta a felkészülést. Ez azért is lénye­ges, mert éppen az első hét volt a legnehezebb. — A tornatermi szabadtéri edzések mellett kaptak mar labdát g játékosak? — Hogyne. Csütörtökön győzött a labdaéhség. Az első kétszer harmincöt perces két- kapus játék — vegyes csapa­tokkal, már a múló izomláz, g az elfelejtett fáradság je­gyében frissen, vidáman és ami lényeges, fegyelmezetten folyt. A telefonhoz kértük Persik Jánost, a csapat intézőjét is. — Egészségesek a fiúk? — Természetesen. Valameny- nyien vidámak, már amennyi­re vidámságnak lehet nevezni a hangulatot a fárasztó és ke­mény edzés után. Pihenést esetleg a rendszeres technikai megbeszélés, a napi edzés ér­tékelése jelent számukra, meg az edzés utáni fürdés és a masszázs. A kisebb sérülések­kel bajlódók élvezik a hévízi kénes víz gyógyító hatását. — Szórakozás? — Biztosított, de megfelelő keretek között. Esténként a televíziót nézik, a rádiót hall­gatják a játékosok. Többen ol­vasnak, és minden nap akad egy-egy kártyázó társaság is. — Még egy kérdés. Mikor kezdik meg a csapatépítést? — Az edzők véleménye sze­rint már vasárnap. Ekkor úgy­nevezett háromharmados mér­kőzést játszunk a Keszthelyi Petőfi ellen, ahol a teljes hé­vízi keret pályára lép. Zavartalanul, a komoly fel­készülés jegyében telnek a na­pok Hévízen. Szükséges ez, hiszen a hazai rövid tartózko­dás után Tatára, a központi edzőtáborba vonul be az SBTC. A rajt sincs messze. Március 13-án Mészáros Jó­zsef edző egykori együttesével, a Ferencváros csapatával ta­lálkozik a Salgótarjáni Bá­nyász NB I-es legénysége. Mátyus—Somogyvári Jégkorong: ^ V­Salgótarjáni Építők—Zp. Építők A hidegebb idő és a társa­dalmi összefogás ma már azt jelenti Salgótarjánban, hogy a szezonban először jégkorong mérkőzést is láthat a közönség. A Salgótarjáni Építők és a Zagyvapálfalvi Építők maguk készítettek jégpályát ahhoz, hogy azon a szórakozás mellett a jégkorongozást is folytathas­sák, A két egyesület megegye­zett abban, hogy j égkoron- gozói találkoznak, s mérkő­zés keretében mérik össze tu­dásukat. így vasárnap délelőtt 9 órakor a Salgótarjáni Építők (kézilabda-pálya) vendégül lát­ják a zagyvapálfalvaiakat. A visszavágóra január 23-án Zagyvapálfalván kerül sor. Piroska kissé moletten, gesztenyebamán és immár har­minc évesen, tizenkét esztendő óta tölti ki a vállalatnál a bérjegyzékek rubrikáit. A mamával lakik pestkörnyéki kertes, családi házukban —. s tulajdonképpen semmi gondja sincs, csak éppen nem talált még olyan férfire, aki az anyakönywezetőhöz vezette volna. Nemrég baráti beszél­getésünk közben, így ecsetelte Piroska a helyzetet: — Nem mentem még férjhez, de nekem nem is sür­gős — mondta egy kicsit bánatosan, s egy kicsit büszkén is. — Vagy nekem nem felelt meg a fiú, vagy én nem tetszettem neki. És ha már nagyjából stimmelt is az ügy. rendszerint közbejött valami.,. — Ilyen az élet — mondtam, mert valóban Ilyen is: ritkán „stimmel” minden. Piroska egyetértett velem, de nem kesergett, inkább vidáman végezte munkáját a bér­elszámolóban. Egy napon, még vidámabban végezte: tizenkettes totó- találata vidította fel, az átlagosnál nagyobb mértékben. — Képzelje, tizenkét találatom van a totón — lelken­dezett boldogan, s a nyakamba borult örömében. Aztán el mondta a hivatalban, ahol mindenki az ő nyakéiba borult ki örömében, ki Irigységében, de Piroska ezzel mitsem törődött: meghívta az egész bérelszámolót ünnepi ban kettre, egy divatos kiskocsmába. Nagy volt a vígság: ki lencvenhatezer forint nem kis pénz — mondogatták a kol légák egymás között, s bár Piroska szemérmesen hallgatott a nyeremény összegéről, mindenki tudta, hogy azon a hé ten a tizenkét találatra kilencvenhatezer forintot fizetett a totó. Csak ezen az egyetlen estén kétezer forintot költött e) Piroska, aki valósággal beleszépült a nyereménybe. Any nvira beleszépült, hogy Menyhért, akit a hivatalban csal Menyysnak becéztek, s egyébként a társvállalat főkönyve lője. hirtelen felfigyelt Piroskára, noha korábban a szimpla és udvarias jónapoton kívül nem méltatta figyelemre » lányt. Menyus most már kezétcsókolommal köszönt és dél­után ötkor egyre gyakrabban megvárta Piroskát. Sőt megvárta reggel is, ami érthető, hiszen alig rövid-utcányirr lakott a lánytól, amit eddig Menyus csodálatosképpen so hasem vett észre. Piroska az egyik délután, útiban hazafelé. így szól Meilyushoz: — Mondja meg nekem Menyus, van női egyenjogú ság, vagy nincs? — Most már van, igenis van! — érősitgette Menyhárt, iiaouiih ítöiqif némileg dadogva, miközben azon elmélkedett, hogy vajon mi célja lehet Piroskának ezzel a szokatlan kérdéssel. — No, ha van egyenjogúság mondta Piroska, — ak­kor én magát most meghívom a cukrászdába egy-két Hu­bertusra. És mivel Piroska nemcsak női egyenjogúsággal bírl már, hanem a totón nyert pénzzel is rendelkezett., gyak­ran meghívta Menyust hivatalba menet és hivatalból jövet, egy-egy rumra, feketére, sőt olykor egy pohárka ginre is Esténként Piroska szerezte be a színházjegyeket, Piroska fizette a vacsorákat, és ő egyenlítette ki szombat esténként is a mulatóhelyeken fogyasztott ételeit és italok tetemes számlált. Különösen hangzik, de Menyus alig néhány hét alatt egyre szebbnek látta Piroskát, amiben a pletyka szerint, a totónyeremény játszott jelentős szerepet, De csak a rossz májúak illették Menyust számítónak, vagy hozományvadász nak és csak azok hangoztatták, hogy Piroska kilencvenhat- ■zer forintja hatott a fiú lírai lelkületére. Egy konyakban dús nyári este után, Piroskáéi? kertes háza előtt, italtól és szerelemtől mámorosán búcsúzott Me nyus Piroskától: — Imádlak Pirikém — lihegte most tegezve először a lányt, majd félénken átölelte s megcsókolta a homloka kel­lős közepét. Megcsókolta egyszer, kétszer, háromszor, aztán öbbször is. Már nemcsak a homlokán . . . Amikor Menyus érezte, hogy heves és megmegújuló rn tárnáit Piroska nemcsak tűri, hanem viszonozza is, azon- lyomban, ott a zöld kerítés előtt, a holdvilágos éjszakán megkérte a lány kezét. Mit is szólhatott volna akkor szegény Piroska! Meg- omegett a boldogságtól, beszaladt a kiskapun, egy pilla írtra szembefordult a fiúval és így susogta lágyain, sze- elmesen: Majd holnap megbeszéljük a részleteket, drága fenyuskám! Aludjon jól. Így mondta szerényen, halkan. Mert a lányok nem te ezik mindjárt vissza a fiúkat. Csak valamivel később.. Másnap meg Is beszélték: két hét múlva esküvő, Me­nyus Piroskáékhoz költözik, a marna is örül, hiszen jól elférnek hárman majd a kétszobás, tágas kerti lakban. Nem merném nyugodt lélekkel állítani, hogy Menyus kiszámította volna mennyit költött el Piroska a kilencven­hatezerből, vagy arra gondolt volna, hogy még legalább hetvenezer forintja maradt a lánynak. De az kétségtelen, hogy baráti körében jónéhányszor szép és biztató tervekről beszélt: majd a tavasszal vesz egy Wartburgot, hadd le­gyen min furikázni szombatonként Piroskával a Balaton­hoz. De ha Menyus nem is volt olyan anyagias, hogy ki­csinyes számitgatásokkal foglalkozott volna, annál inkább részletes számításokkal örvendeztetett meg engem Piroska, amikor ismertette velem a hadihelyzetet. — Huszonötezer forintot költöttem el eddig szórakozás­ra, kozmetikára, ruhákra és egyebekre —- magyarázta szo­morúan. könnyeivel küszködve. — Nem kell izgulnia Piriké, maradt még elég! — nyugtattam a lányt és óva intettem attól, hogy eddigi könnyelműségével tovább szórja a totón nyert ezreseket, Figyelmeztettem, hogy ha továbbra is úgy herdálja a pénzt, mint eddig, hamarosan elúszik a kilencvenhatezres to- tónyeremény. Az utolsó fillérig.,. — Már késő — felelte Piroska atyai intelmeimre, s bá­natos szeméből megeredtek a könnyek. — Egyetlen fillérem sincs már .., Piroska telesírva a zsebkendőjét és az én két váltamat, majd arra kért, szerezzek neki kétezer forint kölcsönt, hogy megtarthassák az esküvőt, mert a látszatot továbbra is fenn kell tartani. Hiba volt azt hinni, hogy Piroska végzetes könnyelmű­ségével rövid néhány hónap alatt kilencvenhatezer forintot költött el. Pontosan csak huszonötöt költött! Csak ennyit nyert ugyanis a tizenkét találattal. — Én sohasem mondtam — szipogott Piroska —, hogy kilencvenhatezret nyertem. Ezt csak a kartársak mondták a vállalatnál... A derék lány ugyanis egy héttel elóbb nyerte a hu­szonötezer forintot, de néhány napig elhallgatta, majd ép­pen akkor jelentette be a tizenkét találatot, amikor már a következő heti kilencvenhatezer forintos nyereményt fi­zette a totó. Megértő lélek vagyok, megszereztem a kölcsönt, Piroska megtarthatta a látszatot és az esküvőt is. De hogy miből fog majd Menyus a tavasszal Wartburgot venni, arról hal­vány fogalmam sincs. Földes György

Next

/
Thumbnails
Contents