Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

1966. január 11., kedd. NOG R A D a Érvényesítsük a szocialista elosztás elveit a termelőszövetkezetekben Tóta Ferenc elnökhelyettes nyilatkozata A termelőszövetkezetek adottságainak megfelelő jöve­delemelosztási, munkadíjazási forma a termelés előrelendí- töje. Sok példa igazolja ezt a megye gazdaságaiban is. A megyei párt végrehajtó bizott­ság már 1964 januárjában megtárgyalta az ezzel kapcso­latos kérdéseket, hogy segítsé­get nyújtson a helyes formák kialakításához. A napokban ismét napirendre került a té­ma, amikor is a végrehajtó bizottság megállapította, hogy a korábbi ajánlások, határoza­tok helyesek voltak. Ezt bi­zonyítja a termelés és a jöve­delem növekedése a termelő- szövetkezetekben. Munkatársunk felkereste Tóta Ferenc elvtársat, a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó elnökhelyettesét, s véleményt kért tőle az eddigi jövedelemelosztási tapasztala­tokról, s a további feladatok­ról — Milyen munkadija- zási és jövedelemelosz­tási módszerek alakul­tak ki a megye termc- ’ lőszövetkezeteiben, s milyenek az alkalmazá- ! suk tapasztalatai? — Nálunk a megyében — kezdte nyilatkozatát Tóta elv- társ — lényegében négyféle jövedelemelosztási, munkadí­jazási forma ismert. A mun­kaegység prémiummal kiegé­szítve általában a nagyobb jö­vedelmet biztosító szövetkeze­tekben terjedt el, mint pél­dául Ecsegen, örhalomban vagy Ezécsényben. Az úgyne­vezett „nádudvari-módszer” főként olyan szövetkezetekben, ahol alacsonyabb az átlagjö­vedelem, a tagság ragaszko­dik a természetbeni juttatá­sokhoz. A részesművelést, majdnem minden termelőszö­vetkezetben meg lehet találni, a kapásnövényeknél alkal­mazva. A készpénzfizetéses munkadíjazással még csak kí­sérletezünk, mint például a somoskőújfalusi egyesült ter­melőszövetkezetnél. — A munkadíjazási formák közül esetenként egyszerre többet is alkalmaznak egy-egy termelőszövetkezetben. Ez bo­nyolítja a helyzetet, mert ne­hezíti a munkaszervezés, irá­nyítás fejlesztését, akadályoz­za a termelést. A sokféleség miatt sem a szövetkezeti veze­tők, sem a járási irányító szervek nem tudják kielégí­tően figyelemmel kísérni, el­lenőrizni év közben a jövede­lemelosztást. Ez abból fakad, hogy a termelőszövetkezeti vezetők az alacsony jövede­lemszint ellensúlyozására tö­rekedve, ezzel akarják a ter­melési feladatokat megoldani. Viszont a tagság az átlagos­nál nagyobb jövedelmet bizto­sító munkában igyekszik job­bon résztvenni. Sürgős mun­kák esetében pedig az ilyen szövetkezetek vezetői kény­szerhelyzetbe kerül nek. ami t csak olyan meg nem érdemelt jövedelem biztosításával tud­nak megoldani, ami mögött nincs meg a megfelelő mun­kaérték. Eszerint a gazdálko­dás fejlesztése szem­pontjából melyik mun­kadíjazási módszer a legcélravezetőbb, hogyan lehetne a munkadíja- zás- és jövedelemelosz- iásbeli módszerek töké­letesítésével kedvezően befolyásolni az egyes termelőszövetkezetek, il­letve az üzemágak kö­zött fennálló arányta­lanságokat, tovább fo­kozni a tagok érdekelt­ségét a termelés növelé­sében? — Nem könnyű erre egyér­telműen válaszolni. Az eddig alkalmazott jövedelemelosztá­si, munkadíjazási formák kö­zül az úgynevezett garantált pénzfizetés tette érdekeltté a legjobban a tagokat, ez felelt meg leginkább a szocialista elosztás elveinek. A gyakorlat is bizonyítja, hogy a munka­normákon alapuló jövedelem- elosztással sikerült még a végzett munkáért járó díjat a legpontosabban megfizetni. Ilyen munkadijazást alkalmaz már a nógrádmegj éri, a pász­tói és a diósjenői termelőszö- ve;kezet. A sok kedvező ta­pasztalat arra ösztönöz, hogy újabb közös gazdaságokban segítsük e módszer bevezeté­sét. — A további elterjesztésnek azonban komoly előfeltételei vannak. Mindenekelőtt kielé­gítő tartalékalapokra van szükség. S mindezt csak olyan vezetőkkel, szakemberekkel lehet megvalósítani, akik a tervek szerint irányítanak, pontosan rögzítik az elvégzett munkát, biztosítják a havi rendszeres fizetést, s ugyanatí- kor megszervezik és elvégzik az egész gazdálkodást átfogó rendszeres ellenőrzést. Ezek­nek a feltételeknek a megte­remtésére elengedhetetlenül szükség van most is, amikor még csak állami támogatással sikerül ezt a formát alkalmaz­ni, de később is, amikor már a termelőszövetkezete« maguk Képeznek ehhez any cigi eszkö­zöket. — Az új jövedelemelosztási forma nagy előnyei ellenére is a legelterjedtebb nálunk a . uauuu.-an-módszer”. A leg­te -b szövetkezetünkben ezt alkalmazzák, mivel lehetősé­get nyújt a természetbeni igé­nyek kielégi lesére, hatékonyan ösztönöz a több és jobb mun­ka elvégzésére, a gyakorlati alkalmazásánál azonban alap­vető hiányosság, hogy az össz­termék alapján meghatározott természetbeni részesedést nem követi a munkaegység ara­nyos csökkentése. Pedig aho­gyan változik, fejlődik a ter­melési technológia, illetve csökken az élőmunka-ráfordí­tás, úgy kellene fokozatosan kiigazítani az aránytalanságo­kat .Még ez a módszer a leg­rugalmasabb, legérhetöbb, s jövőben érdemes és célszerű a további terjesztése. Olyan ter­melőszövetkezetekben is töre­kedni kellene erre, ahol töbD- ségében még a részes műve­lést alkalmazzák, mint példá­ul a rétsági járás közös gaz­daságaiban. — Ennek ellenére a részes­műveléssel még jóidéig szá­molni kell, mindenekelőtt a különböző kapásnövények művelésénél. A részesművelés termés.------- hatása vitatha­t atlan, s a megfelelő irányí­tással enyhíteni lehet. Illet­ve el lehet kerülni az állandó dolgozók és a részesmunkát vállalók között fellépő feszült­séget. — Milyen szervezeti in­tézkedésekre van szük­ség annak érdekében, hogy a termelőszövet­kezetekben a határoza­tok értelmében valósul­janak meg a célkitűzé­sek? — Az 1964-es végrehajtó bizottsági határozat óta több körülmény megváltozott a termelőszövetkezetekben, fej­lődtek a termelési módszerek. A termelés feltételeinek ál­landó javulásaik megköveteli, hogy állandóan kísérjék fi­gyelemmel a szövetkezeti ve­zetők a munkanormák alaku­lását, s ennek megfelelően alakítsák azokat. Ebben az vezessen minden vezetőt, hogy az elvégzett munka mennyisé­gének és minőségének megfe­lelő szocialista bérezés elve érvényesüljön. Mindenütt állapítsák meg a helyi nor­mákat, jövedelemelosztási és munkadíjazási formákat, hogy a lehetőségekhez mér­ten biztosítsa a munka egyenlő elismerését. Hoz­zanak létre a termelőszövet­kezetekben e célra egy ta­gokból, vezetőkből, szakembe­rekből álló bizottságot, amely­nek fontos és sürgős feladata legyen mindezt elvégezni, megvitatni az egész tagsággal, hiszen eszerint kell már az idei terveket készíteni. — Ezek a bizottságok őr­ködjenek azon, hogy a szö­vetkezetekben egységes elvek érvényesüljenek az alapjava­dalmazás kialakításánál a kü­lönböző üzemágak között. Ha például a „nádudvari-mód­szert” vezetik be, akkor ennek az elveit alkalmazzák minden területen. Érdemes keresni a jövedelmező melléküzemági tevékenység fejlesztésének a lehetőségeit, mert ez kedvező­en befolyásolja az egész gaz­daság jövedelemszintjénck alakulását — A helyes jövedelemelosz­tási módszerek mitsem érnek, azonban ha a termelőszövet­kezetek számviteli dolgozói nem készülnek fel megfelelő­en a munkák pontos, rendsze­res nyilvántartására, a válto­zások rögzítésére. Mindez te­hát nagy felkészültséget, gon­doskodást igényel a szövetke­zeti vezetőktőL S ugyanakkor azt se feledjék sehol sem. hogy a munkadíjazási módsze­rek bevezetése csak a tagság legteljesebb egyetértésével történhet. A jövedelemelosz­tási és munkadíjazási formá­kat mindenütt úgy alakítsák ki, hogy ne forduljon elő a korábbi rossz gyakorlat, ne kelljen ezeket a formákat év közben megváltoztatni. Ezek a szervezeti intézkedések fon­tosak, tehát ennek megfelelő­en hajtsák Is végre mindenütt. S ehhez nyújtsanak segítséget a különböző párt és tanácsi szervek is — fejezte be nyi­latkozatát Tóta Ferenc. REGGEL ELTERVEZ­TÉK. hogyan töltik a szil­vesztert együtt a családdal, a kultúrházban. De ez csak terv maradt. Riasztották! Margit hatos körletében tűz támadt. Menteni kell! ^ Bevonult. Munkával töl­tötte a szilveszterestét. Men­tőkészülékkel a hátán, ál- alrccal az arcán döngölte a gátat a többi bányamentővel A család otthon maradt. Az asszony nem tudott sza­badulni a gondolatoktól. Mi lehet? A párja veszélyben van. Csak sikerüljön nekik, ne legyen baj. Nem első eset, sok volt már ilyen az életében, pedig még fiatal. A férje távol, 6 meg otthon, csak gondolatban lehet mel­lette. Jól elmúlt már éjfél, ami­kor holtfáradtan hazatért. Nem beszélt sokat, hamaro­san lefeküdt, hiszen másnap újra menni kellett és har­madnap is. Szerda reggelre sikerült teljesen lokalizálni a tüzet, telepíthették a munka­helyet. A rövid jelentés elké­szült. Mintegy félmillió fo­rint értéket mentettek ki a bányamentők. Most már me­het vissza Forgách-akna szo­cialista brigádjába Villányi József bányamentő. Elnézem a jól megtermett, vékony arcú 38 éves embert. Végtelen nyugodtság árad róla. ahogy tőmondatokban beszél. A múltjáról. élmé­nyeiről szól. Pontosan nem is emlékszik a nevezetes dá­tumokra. Idestova tizennégy éve, hogy először hátára vet­te a mentőkészüléket. Terveznek az állandó A vezető hangneme bizottságok A helyi tanácsok állandó bizottságai megtették az elő­készületeket az 1966. évi nvnkatervek elkészítésére. A tervben az idén is jelentős helyet kap az egyes intézmé­nyekben, szerveknél végzett vizsgálat. Több esetben ki­egészítő jelentést készítenek a tanácsülés elé terjesztett napirendhez. Például a már­ciusi megyei tanácsülés elő­készítésében részt vesz a mű­velődési állandó bizottság és beszámol az előkészítés so­rán szerzett tapasztalatairól. Februárban több állandó bizottság a megyei vb elé ke­rülő napirendek előkészítésé­ben vesz részt. Az ipari ál­landó bizottság vizsgálatot vé­gez a helyiipari vállalatoknál és észrevételével egészíti ki a vb ülés elé kerülő beszámo­lót. Márciusban a pénzügyi állandó bizottság elnöke is részt vesz a vb ülésen. Ápri­lisban a mezőgazdasági állan­dó bizottság beszámolójával foglalkozik a vb. A munkatervek végleges összeállítása előtt az állandó bizottsági elnököket, titkáro­kat tájékoztatják a végrehaj­tó bizottságok és a szakosztá­lyok feladatairól. A megyei tanácson tájékoztatót a vég­rehajtó bizottság elnöke tart­ja. A járások és községek többségében is, ezt a felada­tot az elnökök vállalták. Új kisiparosok a megye kis községeiben Megyénkben 1964. december 1-én 1314 kisiparos kapcsoló­dott be a lakosság javító, szol­gáltató igényeinek kielégítésé­be, az állami vállalatok és a szövetkezetek mellett Még így is igen sok kis község la­kossága panaszkodott hogy nem tudja helyben kielégíteni a javítással és szolgáltatással kapcsolatos igényeit Ezen az állapoton kívánt se­gíteni a megyei tanács ipari osztálya, amikor 1965-ben több mint 100 szakembernek kiadta az iparengedélyt A kérelmezők 90 százaléka ma már a kis községekben áll a dolgozók rendelkezésére, te­vékenykedik a lakosság jobb ellátásán. K özéletünkben nem diktátoroskodo vezetés jellemzi a munkastílust. Üzemeinkben és hivatalainkban egy­általán nem tipikus a drasztikum, az elviselhetetlen hangnem. Ellenkezőleg sok esetben inkább a lazaságok feletti elnézést kell számon kérni egyes vezetőktől. Ezek ellenére beszélni kell a vezetők munkastílusáról, mert nincs nagyobb ártalom a mindennapok során, mint ha a vezető és a beosztott között feszült a légkör. S ha ez a vezető hibájából jön létre, akkor még elgondolkoztatóbb. Sajnálatosan nem ritka az ilyen eset S mint hogy egy­általán létezik, így beszélni kell róla. Orvosok mondták el, hogy számtalan embernél meg­állapítják a depressziót. S amikor a kiváltó okot kutatják, akkor kiderül: az illető feszült légkörben dolgozik. Vagyis: nem a munkája juttatta el a munkaképtelenséghez, hanem a körülmények: a vezető goromba magatartása, amelyet nap mint nap kénytelen volt elszenvedni. Olyan kollektívával is találkoztam, amely egybehang­zóan panaszkodott a főnök diktatórikus magatartására. Az illető anélkül, hogy figyelembe venné az emberi teljesítő- képességet, állandó hajszát erőltet. S ezt nem minden cél­zat nékül teszi. Az az oka, hogy a felsőbb szeriek előtt jobb fényben akar tündökölni. Csak így, nagyon is ámyé- kolttá válik a fény: beárnyékolja a durva módszerek soka­sága. Emiatt a beosztottak elmennének más munkakörbe, alacsonyabb fizetésért, csak végre megszabadulhatnának ... Hadd jegyezzem meg rögtön, hogy ilyen esetekben a felsőbb szerveket is felelősség terheli. Látniuk kellene, hogy némelyik vezető milyen eszközzel éri el sikereit És nem szabadna hagyni azt hogy megengedhetetlen viselkedéssel, a beosztottak durva lekezelésével mutasson fel „eredmé­nyeket”. Igen, szükséges idézőjelbe tenni az eredményeket, hi­szen az ilyet — amikor a durvaság és a drasztikum árán produkál egy vezető valamit — nem lehet egyértelműen eredménynek tekinteni. Vezetni eréllyel kell, de emberségesen! A katonai pa­rancsnok is eréllyel adja ki utasításait de előzőleg átgon­dolja és számbaveszi mindazon körülményeket, amelyek a végrehajtást befolyásolják. Viszont amikor ez megtörtént akkor következetesen ellenőrzi a végrehajtást A szóbanforgó kollektíva sem „langyos vízben szerein« fürödni”. Azt nehezményezik csupán, hogy a vezető nem tanúsít irántuk emberi méltósághoz illő magatartást Pedig ez jogos igény! Sajnos, ma még elég gyakori a vezető fellengzős, drasz­tikus és oktalanul diktatórikus viselkedése. És ennek sem­miféle létjogosultsága nincs közéletünkben. Az oktalan éa sértő parancsolgatás megmérgezi a vezető és a beosztott vi­szonyát S túl ezen, de vele szoros összefüggésben: háttérbe szorítja a kezdeményezést az emberben rejlő értékek fel­színre kerülését Tehát az a vezető, aki stílusában valami­féle hatalmat akar gyakorolni, lemond ezekről az értékek­ről. Az alkotó légkörre mindenütt szükség van. Ezt kiszorí­tani diktatórikus, fellengzős, lelkendező hatalmi szóval na­gyon ártalmas és nem is lehet Ez a módszer elveszi a beosztottak felelősségérzetét a közös dolgok iránt Szimpli- fikálja az embereket, arra készteti őket, hogy amolyan rois- damarta fogaskerékként mozogjanak. Ilyen körülmények között válik a munka gyűlölt teherré. Kinek jó ez? A válasa egyértelmű: senkinek! A kezdeményezéstől, az önálló munt kától megfosztott ember közel sem produkál annyit és olyat, mint amennyit és amilyet nyugodt körülmények kö­zött diktatórikus és drasztikus módszerek nélkül képes volna. Érdemes tehát egyes vezetőknek elgondolkodniuk azon, hogy vajon az ő vezetési módszerük, stílusuk, hangnemük mennyiben segíti, vagy hátráltatja a munkahelyek egész­séges légkörének kialakítását Vinczc György Mindig készenlétben Somsályra kértek segítséget Salgótarjánból. Elöntötte a víz a bányát. Szivattyúkat szereltek, kijavították a lég­járatot. A tűzkeresztség új és izgalmas volt Később az­után bőven lett része ilyen­ben, hiszen 150, de lehet, hogy 200 esetben is volt már bevetésen. Sokat elfelej­tett közülük, de örökké em­lékezetes marad számára a szűcsi bánya katasztrófája. A helybeliekkel vállvetve dol­goztak a tatai, dorogi, nóg­rádi, bányamentők, közöttük Villányi József is. — Ma is előttem vannak az ijedtségtől remegő embe­rek. Heten voltak. Menekül­tek a veszély elől, de halott társaiktól megrettentek és visszaszaladtak a munkahe­lyükre. Ez volt a szerencsé­jük. Megmenekültek. Sok bá­nyász azonban ott veszett... Arca egy árnyalattal hal­ványabb lesz. Egy ideig hall­gat Később ismét megszólal. — Ha életmentésről van szó, akkor az ember ereje megkétszereződik. Igyekszik mindent elkövetni. Nincs rosszabb érzés, mint amikor minden erőfeszítés ellenére sem sikerül visszahozni az életbe azt, aki szerencsétle­nül járt. Nemcsak az embert, hanem a családot is magam előtt látom. Az a gondolat vibrál bennem: vajon min­dent megtettem-e amit lehe­tett? — Mátranovákon feltörő fúrásnál voltunk. A vízzel együtt jött a metán. Berob­bant. Egyik mentőtársam meghalt, a másikat súlyos égési sebekkel vitték a kór­házba. A robbanás okát, úgy tudom, azóta sem tudták pontosan megállapítani. SORJÁZNÁK az emlékek. A kisteleki metán-robba­nás, azután Ménkes, ahol há­rom omlasztót temetett maga alá a bánya. Majd Kányás, ahol a nevezetes karácsonyi nagy vízbetörés példa nélkül áll eddig a szénmedence tör­ténetében. s Királytáró, ahol most a tűz ellen hadakozott. — Négy, vagy talán már öt éve is van. Királytáró légaknájáról légvágatot ké­szített Bogár József és La- tincsák István. Vízbetörést kaptak és a víz rengeteg me­tánt lökött ki. Latincsáknak valahogy szerencséje volt, olyan helyre vonszolta ma­gát, ahonnan a víz kimosta. Bogár viszont bent maradt a vágatban. Létrán, láncszerű­en másztunk fel értük, úgy mentettük ki eszméletlen társainkat. Mindkettő élet­ben van ma is. Bőven részelt tehát ve­szélyből. Kényszerítik rá? Nem! önként vállalja min­den bányamentő a feladatot. Ezt a munkát pénzzel nem lehet megfizetni. De mégis, mi ösztönzi ezeket az embe­reket arra, hogy szinte játsz­szanak az életükkel, önként keressék a veszélyt? Amikor eddig jutok, újra megszólal. — A veszélyben ismeri meg igazán az ember a tár­sát. Ott egymásra vagyunk utalva. Ma nekem van szük­ségem más segítségére, hol­nap a másiknak... Villányi József sokat tett már másokért. Sok órát töl­tött mentésen. Felesége, csa­ládja ugyanannyit aggódott, sokszor álmatlan éjszakákon át. Amikor megkérdezem, meddig akar bányamentő lenni, mosolyogva válaszol: — Negyvenöt év a „nyug­díjkorhatár”, addig lehet va­laki aktív bányamentő. Nem szeretném előbb abbahagy ni... Kívánom, legyen hoz./:« ereje és egészsége, legyen mentés-mentes az idei esz­tendeje. — Azt jó lenne megérni — válaszol nevetve, aztán Isméi komolyra fordítja a szót. — A veszély váratlanul jön, „fogadására” mindig ko­szén kell állnunk. Olyan pa­rancsnokokkal, mint Nagy Sán­dor főmérnök, és a helyette­se, Pilatics Tibor, valamin: Kosár István főműszerés:;. még bátrabb az ember. Vala­melyikük mindig velünk van A MENTŐÁLLOMÁ­SON állandó a készenlét. Ha megcsörren a telefon, Villá­nyi József, meg a többi bá­nyamentő pillanatok alatt felszerel. Veszéllyel nem szá­molnak, indulnak emberéle­teket, értékeket menteni. Bodó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents