Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

4 WOGRÍD 1966 január 8.. szombat VITAFÓRUM fiiért iziiksé^eüí a gazdasági mechanizmus megeefoemálása? Mindent a vendégért... Kultúráit szórakozást — Formálni a közönség ízlését — Közel a második érhez A mechanizmus azoknak a gazdasági folyama­toknak az összes­sége, amelyek által az újrater­melési folyamatok kifejeződ­nek, meghatározódnak, vagy befolyásolhatók, illetve az a mód, ahogyan ez megvalósul. Tehát a gazdasági törvé­nyek érvényesülési módja, az a forma ahogyan a gazdasá­gi törvény megjelenik a gaz­dasági élet felszínén. Példá­ul a szocializmus specifikus gazdasági törvényei közül a tervszerű arányos fejlődés tör­vénye — a tervszerűség két tényezőjének, a tudatosságnak és az arányosságnak a bizto­sítása — az elkészített fej­lesztési és gazdaságirányí­tási tervekben jelenik meg. A munka-szerinti elosztás tör­vénye bér- és prémiumrend­szerünkben érvényesül. A kü­lönös érvényű gazdasági tör­vények közül, az értéktörvény, az árrendszer működésében lelhető fel. A mechanizmus olyan objek­tív kategória, mely egyben az objektív viszonyok kifejezője is. Nem magáért nem magától, hanem az adott gazdaságpo­litika által meghatározottan funkcionáló rendszer, melynek valamennyi elemét a szocialis­ta állam az objektív gazdasá­gi törvények tanulmányozása alapján hozza létre. Nem mellékes azt hangsúlyozni, hogy a mechanizmus rendszer, mely az emberek gazdasági cselekvésein keresztül érvé­nyesül, meghatározott célok érdekében történik, amelynek során az ellenhatások, a re­akciók egész sora lép a gaz­dasági élet felszínére, s ez visszahat az objektív gazda­sági viszonyokra. Ilyen reakció az, amikor a termelők mereven ragaszkod­nak a hagyományos gyártmá­nyokhoz, hajlamosak a tarta­lékolásra, a termelés növeke­désének útját a munka ter­melékenység növelése helyett a létszám emelésében, vagy a kapacitást bővítő beruházá­sokban látják. A megrende­lők viszont egyre inkább ra­gaszkodnak az optimális idő­ben szállított, a minőségi kö­vetelményeknek megfelelő korszerű, olcsóbb termékek­hez. Ebből adódik az újabb következtetés: a gazdasági me­chanizmusnak olyannak kell lenni, hogy az az egyének, és csoportok cselekvésein keresz­tül érvényre juttassa a szo­cializmusnak azt az alapel­vét: miszerint ami előnyös a társadalomnak, az legyen előnyös a vállalatok és az egyének számára is. Végül a gazdasági mechanizmus fo­galma a gazdaságirányítási rendszer azon elemeinek ösz- szességét és összefüggéseit je­lenti. amelyek az újraterme­lési folyamattal legszorosabb kapcsolatban állnak, annak alakulására közvetlenül befo­lyást gyakorolnak, és ezeket az. értékkategóriák segítségé­vel mérhetővé teszik. A gazdasági mechaniz­must tehát úgy is felfoghatjuk, mint az Intézmények rendszerét, a terv, ár, bér, hitel, a devizagazdálkodás, az ár­rendszerrel összefüggő jö­vedelemelvonás, az újrafel­osztás stb.. valamint az ezek­hez kapcsolódó anyagi érde­keltség konkrét formáit és ér­vényesülését az önálló elszá­molás keretében. És hogy aje- lenleai mechanizmust miért kell megváltoztatni, kritikai­lag felülvizsgálni, azt legcél­szerűbb gyakorlati tapasztala­kkal indokolni. A jelenlegi gazdasági rend­szer alapvonásai, a szocializ­mus építésének kezdeti idő­szakában alakultak ki. A dön­tő termelőeszközök társadal­mi tulajdonba vétele megkö­vetelte a szocialista termelé­si viszonyoknak megfelelő irá­nyítási rendszer bevezetését, a tervszerű, központi gazdasági irányítású Néhány év múlva azonban felszínre kerültek ennek a rendszernek a hiányosságai: a túlzott központosítás, a vál­lalati önállóság hiánya, az anyagi érdekeltség elhanya­golása stb. Jelentősebb változ­tatások, csak az ellenforrada­lom után történtek, amikor a szükségletek gyorsan növe­kedtek, ugyanakkor a terme­lés további növekedéséhez szükséges nyersanyag és mun­kaerőforrások egyre korláto­zottabbak lettek. Ezért ha­laszthatatlanná vált a nép­gazdaság intenzív jellegű fej­lesztése. Az intenzív fejlesz­tést a termelékenység növelé­se és a műszaki színvonal ál­talános emelése jelenti, mely csak a technikai fejlődés ered­ményeinek állandó követésé­vel és a nemzetközi munka- megosztásban rejlő lehetősé­gek kihasználásával érhető el. Irányítási rendszerünk kriti­kai elemzés alapján történő tökéletesítése állandó feladat volt és lesz a jövőben is. A gazdasági vezetés hazánkban rendszeresen foglalkozott és a jövőben is foglalkozik ezzel a problémával. Ennek megfe­lelően az elmúlt években igen sok helyes elgondolás és in­tézkedés született. Bevezettük az eszközlekötési járulékot, módosítottuk a nyereségrésze­sedési rendszert, tökéletesí­tettük az építőipar finanszí­rozási rendszerét, kezdeti lé­péseket tettünk az áralakulás rugalmasabbá tétele érdeké­ben. kísérleteztünk az ipar- vállalatok közvetlen export érdekeltségének fokozásával, módosítottuk a beruházók ér­dekeltségi rendszerét. Ezek és a ma is folyamatban lévő célszerű intézkedések előfu­tárai az irányítási rendszer megérett, átfogó reformjának. A sok téma közül az aláb­biakban csak a gazdaságirá­nyítás egyik igen fontos terü­letét: a termelő vállalatok ter­vezési. irányítási rendszerét elemezzük. Eddigi tervezési rendsze­rünkben a gazdálkodó szervek — vállalatok — feladatait és a teljesítéshez szükséges fel­tételeket nagy részletess ggel, a nem gazdálkodó szervek — hatóságok — állapították meg. Tervutasítást kantak a válla­latok, hogy mennyit termel­jenek. ezen belül mely ter­mékeket kezeljenek kiemelt­ként, milyen mértékben gyárt­sák és milyen módon értéke­sítsék. Megyénkben a tanácsokhoz tartozó vállalatoknak a ko­rábbi években csak a vsgre- haitó bizottság 22 kötelezően előírt tervmutatót hagyott jó­vá. Köztük olvanokat. mint a teljes termelési érték. Ezen belül: ipari termelési érték, iparpolitikai termelés, összes létszám, ipari munkás lét­szám. ebből iparpolitikai feladatokat ellátó létszám a béralapok különböző bontá­sában stb. E zenkívül a tervnyom­tatvány is úgy van megszerkesztve, hogy 72 sorszámozott rovatot tartalmaz, éves és négy negyedéves bontásban, me­lyet a szakosztályok min­dig kitöltöttek úgyneve­zett számítási anyaggal. (Utób­biak a vállalatoknál utasítás nélkül is kötelező jellegűvé váltak.) Az így elkészített tervdoku­mentum és a hozzácsatolt szöveges irányelvek és inst­rukciók képezték a vállalatok tervfeladatait. E mellé a vál­lalatok külön részletes, konk­rét intézkedési tervet készí­tettek, a már felülről jóvá­hagyott tervfeladatok megol­dására, amit ugyancsak a szakosztályok hagytak jóvá. A felső szinten így kidol­gozott és lebontott terv azon­ban nem volt képes pontosan figyelembe venni és követni a fogyasztók minőségben és választékban változó igényét. A termelő vállalatok viszont nem figyelték eléggé a keres­let alakulását, mert feladatuk elsősorban nem a kereslet ki­elégítése, hanem a terv ma­radéktalan teljesítése volt. Ezért a tervek teljesítése nem jelentette részleteiben is a szükségletek kielégítését. Eb­ből eredt, hogy a megtermelt termékek egyrésze felesleges készletként rakódott le, míg a szükségletek egy része ki­elégítetlen maradt, egyes ter­mékekben hiány jelentkezett. A felső szinten kidolgozott mutatók előírása azt a célt szolgálta, hogy az erőforrások központilag kerüljenek elosz­tásra, s globálisan egyensúly alakuljon ki. A központi ter­melési érték, bér-, munkaerő- gazdálkodás e mutatói mégis ellentmondásba kerültek a népgazdasági érdekkel, mert valójában ezeket az igénye­ket — különösen összetételé­ben — legtöbbször nem lehe­tett a változó körülményeknek megfelelően központilag meg­határozni. Az említett mutatók köz­pontilag történő meghatározá­sa rendszerint felmentette a vállalatokat a rendelkezésük­re álló eszközökkel való leg­ésszerűbb gazdálkodás köte­lezettsége alól. Ha ugyanis nem lépték túl az előírt mu­tatókat, akkor úgy ítéltük meg, hogy jól gazdálkodtak. Ezért törekvésük a minél la­zább mutatók elérésére, s nem a takarékos gazdálkodásra irányult. A vállalat tehát a maga számára minél bőveb­ben akarta biztosítani azokat az eszközöket, amelyekből a népgazdaság szűkösen rendel­kezik. Mivel a tervezés min­den szintjén szerepeltek a „biztonsági” szempontok ez­által a népgazdasági érdek nem érvényesült. A gazdaságpolitikai cél­kitűzések konkreti­zálásának alapvető módszere a népgazdaság: szintű tervezés. Ebből a szempontból legfontosabb feladat a tervezési munka megjavítása. Csak a tárlati tervek alkalmasak arra, hogy a népgazdaság pontos és va­lóban központi döntést igény­lő kérdéseiben érdemi elha­tározásra lehessen jutni. Csak perspektivikusan van mód arra, hogy a gazdasági folya­matok és kapcsolatok kiala­kult rendjébe strukturálisan is változásokat tudjunk esz­közölni, s a fejlesztés iránya, arányai és módszerei tekinte­tében döntést lehessen hozni. Az eddig kialakult álláspon­tok ezért egyeznek meg ab- han. hogy a tervezési munka középpontjába az ötéves és az ennél hosszabb időszakra szó­ló tervek kidolgozását kell állítani. a kaDOtt tervutasításokat „visszahozza”. A tervmunka nem lehet a felsőbb szervek és a vállalatok alkudozásának a színtere. Ezen helves elvek alkalmazása az 1966. évi jó­váhagyott tervdokumentumban máris érvényesül. Számítás: anyagokat nem tartalmaz a kötelező mutatók számét pe­dig igen jelentősen lecsökken­tették. Ez feltétlenül növeli a közéoirányító szervek hatás­körét, ugyanakkor jelentősei: fokozza a felelősségüket Is. A megyei tanácsnál ezekben a napokban a szakosztályon gazdasági-műszaki szakem­berei azon vitatkoznak, hogy meddig terjedjen a vállalatok számára jóváhagyott kötelező tervmutatók és számítási anyagok köre. Olyan gond és feladat ez, amire már régen vártunk. Többször beszéltünk a kötött­ségekről, az önállóság hiá­nyáról — és most. mivel itt a jog és a feladat bizonyos meg­lepődés tapasztalható. Most- már nem lehet bírálni a fent- ről jóváhagyott teljes terme­lési értékmutatót, vagy a létszámot, mert ilyet nem kaptak. Nem marad más hát­ra. mint helyben valami újat kialakítani, ebben dönteni illetve a döntéshez szakmai­lag alapot teremteni. Ez nem könnyű feladat. Hozzáértést szakismeretet követel, ugyan­akkor nagy felelősséggel is jár. A felelősséget pedig azoknak kell vállalni, akik e kérdések megoldására hiva- tottaik­Amikor a vállalati tevé­kenység általános céljául csupán két feladat kerül köz­pontilag megállapításra: a megrendelők igényének, meny- nyiségi, minőségi és időbei: legjobb kielégítése es a jö vedelmezőség rendszeres eme­lése, akkor elmondhatjuk hogy a terv. az egész gazda­sági tevékenység megszervező sének, a vállalat gazdálkodá­sának irányt szabó. önálló döntések mérlegelésének esz­közévé válik. E zen terve alapos kidol­gozásában kell majd érvényesíteni az áru- és pénzkapcsolatok­ból, a központi befo­lyásolás előírásaiból adódó követelmények optimális ki­elégítését. Az önköltség, a/ ár, a jövedelmezőség szerepé nek növekedése minden vál­lalatot rákényszerít majd a megbízható kalkulációra, és az önköltség tervezésére. A je­lenlegi kötöttségeket felvált­ják majd a közgazdasági be­folyásoló eszközök, és ezek fogják ösztönözni vállalatain­kat a helyes cselekvésre. Illés Miklós a megyei tanács vb elnökhelyettese Lakályos iroda. A beren­dezésen látszik, hogy nő a gazdája. Gondosság, rend és választékos ízlés. Itt beszélgetünk Molnár Máriával, a Karancs Szálló igazgatónőjével. Hogy miről? Lényegében egy megkezdett beszélgetést folytatunk a Ka­rancs csaknem kétéves fenn­állása óta szerzett tapasztala­tokról. Beszélgetést, amelyet néhány hónappal ezelőtt az étterem fehér asztala mellett kezdtünk el. Fő témánk ak­kor is a közönség ízlésformá­lása, a kulturált szórakozás iránti igény felkeltése, illetve annak biztosítása volt. — Igen, színvonalas ven­déglátást kaptunk feladatul, amikor nyitottunk. S ez a cél kíséri mostani tevékenységün­ket is. Majd megjegyzi Molnár Má­ria: — Akinek tudtuk, eladtuk magunkat. A Fórum otthona S ebben az egy mondatban benne van a Karancs misz- sziója: megtanítani bizonyos rétegeket kulturáltan szóra­kozni, ami azt is jelenti, hogy mind több rendezvénynek ad­tak helyet az európai-színvo­nalú épület falai között. Így kapott otthont a Fó­rum-presszó, amely nagy kö­zönség sikernek örvend a fia­talok körében. Azzal sem tö­rődnek, hogy ez az üzemelte­tés szempontjából deficites, hiszen a cél, amellyel életre hívták a Fórumot, nem más, mint az, hogy kulturált kör­nyezetben gondoskodjanak a fiatalok ízlésre neveléséről. Az eddigi jelek szerint ez si­került is. A Fórum program­ja változatos, az ifjúság igé­nyei szerint készült S ezt a programot szeretnék tovább bővíteni, hivatásos művészek felléptetésével. Sőt dédelgetett tervük, hogy egy színvonalas műsoron szeretnék vendégül látni a nagyközönséget is, a tv-kamerák közvetítésével. A Karancsban kapott he­lyet a Művészi Klub is. Prog­ramján eddig több érdekes rendezvény volt Az utóbbiak közül kiemelkedik a Madách emlékplakett-kiosztás és az „Értelmiség helyzetéről és szerepéről” folytatott vita. — És a nagyközönség?... — Ha figyelembe vesszük, hogy majdnem töretlen uga­ron kezdtük el, akkor azt mondhatjuk: elég messzire jutottunk e tekintetben ’s. Kezdetben nem volt ritka a vendégek között az ittas, re- nitenskedő. Ma ilyen egyál­talán nincs, vagy legalább is elvétve fordul csak elő, akit nyomban „ártalmatlanná” te­szünk. — A kezdet? Hát a kezdet­hez tartozik az is, hogy meg kellett tanítani a közönség egy részét a megfelelő öltöz­ködésre. Emiatt elég sok de­magóg vádat nyeltünk le, amelyek szerint „rongy úri pasasoknak” s egyéb hason­lóknak tituláltak bennünket. Azonban ma már ezek közül a vendégek közül is legtöb­ben belátták, hogy lehet íz­lésesen szórakozni, el lehet kellemesen tölteni anélkül is az estéket, hogy féllábon húzza a cigány az édesbús kesergőt. Magas mérce Az igazgatónő szavait ta­lán a szilveszteri est igazol­ja leginkább: hétszáz vendég szórakozott a Karancsban, kellemes hangulatban, de anélkül, hogy bárki is megfe­ledkezett volna magáról. — Nagy szó ez, ha alapul vesszük a nyitás időszakát, amikor a nyakkendő viselésé­re is figyelmeztetni kellett egyes vendégeket. És ez sok esetben szóváltást, meg nem érdemelt durvaságot szült. Tehát érdemes volt a kezdet kezdetén magas mér­cét állítani. Ebből a mai na­pig sem engedtek. Igaz, vau­nak olyanok, akik most sem érzik jól magukat itt, ám az idő dolgozik és majd ez a ré­teg is előbb-utóbb felismeri; kulturált környezetben, kul­turáltan kell viselkedni is. Természetesen az „asszimi­láció” érdekében a továbbiak­ban is különböző esteket fognak rendezni. Most készül az idei eseménynaptár, amely újabb kellemes szórakozást ígér Salgótarján lakosságának. Például ha átadják rendelte­tésének a Megyei Művelődé­si Házat, bevezetik a színhá­zi vacsorákat. Ugyancsak tervükben szerepel a terasz megnyitása, amelynek elne­vezése felett még nem döntöt­tek. Ez söröző lenne, ahol grill-ételeket szolgálnának fel. Azonban a „söröző” név elég kétes gondolatokat éb­reszt az emberekben, hiszen többnyire a talponállókra en­ged asszociálni. A világ minden tájáról S ami a szállodát illeti... — A nyitás óta huszonöt- ezer vendégünk volt, közülük kétezer külföldi. Laktak itt újzélandok, amerikaiak és szinte a világ valamennyi tá­járól jártak már szállodánk­ban. Molnár Mária huszonöt éves korában került a Karancs igazgatói posztjára. Visszaem­lékezésében talán ezért is említi gyakran, hogy „nehéz volt”. — Szerencsére a közönség hagyta magát nevelni — jegyzi meg. És már el is tű­nik arcáról a csaknem két év fáradozásnak nyoma. Azt magyarázza, hogy továbbra is szeretné küldetésüket betölte­ni: kielégíteni, illetve helyes irányban formálni a közönség kulturális igénveit. Vincze György Félév az iskolákban — kezdődik a tanítás A gyors technikai fejlődés korszakában élünk, a mo­dem gazdaság összefüggései egyre bonyolultabbá válnak. Ez minden szampontból jelen­tős követelményeket támaszt a. gazdasági irányítással, így a tervezéssel szemben is. Egyrészt megköveteli, hogy a tervezés során a döntés szá­mára többféle variáció ké­szüljön, másrészt, hogy a ter­vező munka folyamatos le­gyen: mindig rendelkezzünk hosszabb időszakra szóló ter­vekkel. amelyek a változó kö­rülményeket is figyelembe tudják venni. Mindehhez to­vább kell fejleszteni a nép- gazdasági tervezés tudomá­nyosan megalapozott módsze­reit. Ül szerepet kell kapnia a vállalatok tervező munkájá­nak is. A vállalati tervnek nem lehet az a feladata, hogy Az alsó- és a középfokú oktatási intézményekben va­sárnap véget ér a téli szün­idő és hétfőn megkezdődik a tanítás. Felkerestük a Nógrád me­gyei tanács művelődésügyi osztályát, ahol az alábbiak­ban tájékoztattak az isko­lák félévi készülődéseiről: Az általános iskolákban VADKERTI LÖRANDNE: ~ Ez a második tanév, hogy az osztályozás az új rendtartás szerint történik. Ez azt jelenti, hogy félév­kor a tanulók nem értesí­tőjükbe kapják jegyeiket, ha­nem az ellenőrző könyvek­be. A változtatás csökkenti a pedagógusok adminisztrá­ciós munkáját, így a neve­lőknek több lehetőségük nyí­lik a diákok teljesítményei­nek gondosabb értékelésére. A jegyeket egyébként decem­ber 21-én lezárták. A téli szünetben január 10-ig le­zajlanak a félévi értekezle­tek. ahol a szaktanárok vé­leménye alapján határozzák meg az érdemjegyeket. Eb­ben az időszakban kezdőd­tek meg a szakfelügyelők beszámoltatásai is a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyán. A felügyelők beszámolói alapján összegező körlevél készül, amely ismerteti az iskolákkal, hogy milyen véle­mény alakult ki fél év alatt a szóbanforgó tárgyak okta­tásával kapcsolatban. Félév­kor az első osztályos tanu­lókat nem osztályozzák. A középiskolákban ANDRASSY PETER: — Ez a második év, ami­kor az ellenőrző könyveket országosan egységesítették az általános iskola első osztá­lyától a középiskolák negye­dik osztályáig. Ebben a tan­évben a tanévnyitó utasítás szerint — kísérleti jelleggel — a rendes korúak iskolái­ban a tanulók osztályzását az 1965 december 22-i álla­potnak megfelelően kell le­zárni. A középiskolákban de­cember 22-én és 23-án zaj­lottak le az osztályozó érte­kezletek, s a téli szünetben a nevelőtestületi értekezle­tek. A megállapított osztály­zatokat az ellenőrző köny­vek útján január 10-én köz­ük a szülőkkel. Pénteken és ma a középiskolák igazgató, illetve KISZ-tanácsadó taná­rai Miskolcon vesznek részt nevelési ankéton, egyébként a szünetben valamennyi kö­zépiskolában klubdélutánok és egyéb foglalkozások zaj­lottak.

Next

/
Thumbnails
Contents