Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
4 w * r t? 4 r> január 1., szombat AUTÓIN ÉRKEZŐ ipkei'ézjika Esik a hó. Puha fehér takaróval teríti be a debercsényi utcát, az út mentén sorakozó tágas, családi házakat. csupasz fákat. Csendes, békés a téli délelőtt. Kívülről semmi nyomát se látja az ember annak a viharnak, amely nemrégiben söpört végig a néhány száz lelket számláló településen ... „Váratlan vendég“ Sándor József, a Magyar - nándori Állami Gazdaság igazgatója ott állt szemben az idegennek Szótlanul méregették egymást. A néma viasko- dás azonban nem tartott tovább néhány pillanatnál. Az elegáns külsejű idegen, nem volt más, mint Pillér Jenő földbirtokos, a debercsényi „kiskastély” hajdani ura. Tizenöt éve nem járt ezen a tájon. Hamarosan az is kiderült, nem a falu szeretete hozta vissza. Más tervekkel érkezett. — A kastély, a cselédházak, a gazdasági épületek, meg a föld ügyében jöttem — mondta minden kertelés nélkül a gazdaság igazgatójának. Később még cinikusan megjegyezte: — Márcsak azért is, mert az ingatlanok, a telekkönyv szerint természetesen az én tulajdonomat képezik... Sándor Józsefre azonban egyáltalán nem hatottak természetesen Pillér Jenő szavai. Csak nehezen sikerült elfojtania kitörni készülő felháborodását. Debercsényben hosz- szú ideje csak a két kastély — árnyékában néhány rozzant cselédlakással — emlékezteti az embereket a régi világra. Húsz esztendeje már annak, hogy megmozdult a föld és a nincstelenek, a hajdani cselédemberek lettek birtokosai a határnak. Igaz, Pillér Jenő, nem menekült el a háború után. Megtartotta a birtok egy részét és ott maradt a községben, ahogy mondta, gazdálkodni. Valójában áronban a földdel soha nem dolgozott. Cseléd emberek túrták azt továbbra is. Egészen 1949-ig tartott ez így. Akkor ugyanis a maradék birtok az épületekkel együtt az állam tulajdonába került. Pillér Jenő és családja pedig Budapestre költözött. Egy évvel később, 1950-ben szervezték meg Magyamán- dorban az állami gazdaságot. A debercsényi határ, a korszerű gazdaság üzemegysége lett. A föld. az épületek pedig a gazdák, a hajdani cselédemberek birtoka, örökre és visszavonhatatlanul. Egy villanásnyi idő alatt tódultak Sándor József agyába ezek a gondolatok. Nyugalmat erőltetett magára, amikor mindezekre emlékeztette nem várt „vendégét”. Pillér azonban úgy látszik felkészült erre is: — A telekkönyv, a törvényes rendelkezések mind mellettem állnak — magyarázta magabiztosan. — Ha ez valóban így lenne — hadakozott az igazgató —, akkor nem most tizenöt év után jött volna követelőzni. — Ennek a látogatásnak most érkezett el az ideje — felelte sokat sejtető hangsúllyal Pillér Jenő. Nem lett igaza! — Rendben van — emelte fel hangját Sándor József, "’aga is felemelkedett az asz1 mellől, jelezve, hogy befejezettnek tekinti a beszélgetést. Kísért a múlt — Hát erre aztán álmomban sem gondoltam volna ... TToiy újra eljön... Ide hoztk... — motyogta a göm- ' 'yű kis öregasszony, miköz- •i emberével a hátsá udvarból a házba tartottak. — De hát ki van itt? — faggatta asszonyát Illés Vidor, ben azonban ott fészkelt a- Hát — nézett fel az öreg gondolat, a ki nem mondott szikár emberre az asszony — kérdés: valóban vissza jön itt van Pillér, a földbirtokos... Pillér Jenő?- Csak nem — hülledezett Ki más adhatna erre váIllés Vidor és sietett be a laszt, mint az állami gazdaházba. ság igazgatója, Sándor József. így gondolták az emberek, s Pillér Jenő, amikor látta, indulatoktól fűtve kopogtattak az igazgatóval ^ nem sokra ke hozzá a gazdaság központmegy , Debercsénybe indult, jába. Ott aztán elemi erővel Derék menyecskévé serdült, tört fel belőlük a felháboro- hajdani cselédlánykával ki- dós: akadályozza meg, hogy a sértette magát végig a falun. voit földbirtokos megkapja Sorba kopogtatott be a házak hajdani házát, birtokát! ajtaján. Így jutott el Illés Vidorhoz. Az idős ember égé- A hó alatt lapuló debercsé- szen 1950-ig, a tanácsok meg- nyi házakba lassan-lassan alakulásáig bírr'i volt Lieber- visszaköltözik a nyugalom. Az csénynek. emberek látják, Pillér Jenő , törvénybe ütköző cselekedete 7" ^sa*í néhány szóra sza- nem marad büntetlenül. A ladtam ide segítette át za- volt földbirtokos előzetes le- varán az öregembert a látó- tartóztatásban várja a felelős- gató. S mondta, legyen .segít- ségrevonást, amely egyenes ségére, hogy értékesíteni tud- következménye cselekedeté- ja az ingatlanokat. nek: riadalmat okozott De- Aztán, hogy gondolja fényben, s a kis település Pillér úr ... A kastély, a la- k0rnyeken‘ kasok, az istálló, a föld mind, Hogy Pillér Jenő sorsa ala- mind a gazdaságé — vetette kulhatott volna másképpen közbe Illés Vidor. is? Egészen bizonyos. Hiszen- A papírok, azok beszél- "ál“nk már régen ne™ az nek, öregem... - fölényes- határozza meg egy ember erkedett Pillér Jenő. Aztán bú- t,eket> hogy . honnan _,indult- csúzóul még megjegyezte. - hane™ az’ hoff becsületesen No, majd levélben beszéljük f^get tesz-e allampolgan ko- mes a többit telezettsegenek. A bizalmat Pillér Jenőnek is előlegezték. A kastélyban, ahol valami- Pesten dolgozott, élt és ahogy kor Pillér lakott, most az öreg a jolek mutatják, nem is rosz- Kalmár János él beteg fele- szül. Debercsénybe gépkocsin ségével. Itt kapott helyet há- érkezett. A volt földbirtokos rom gyermekével Heitling azonban visszaélt ezzel a biza- Sándor is. Pillér Jenő őket lommal. Az most már más sem kerülte el. lapra tartazik, hogy akadtak,- Na, Kalmár bácsi, ha akik bátorították is erre. Pilpénze van, most magáé lehet Ier Jenő debercsényi látogatá- a ház — mondta a riadtan saival a becsületesen dolgozó, meghúzódó öreg embernek. — egyszerű emberek bizalmát, Az enyem, eladom... , .. . ’ hitet ingatta meg. Kalmár János azonban nem A vonat alá?... m Délután két óra. A falu kimegpihenni egy kőre, mikor — Mondd csak: és az orosz mellé értek a motorosok. Már kettes? Jobbat érdemeltél vol- odalátszottak a város fényei... na? halt. Egy tizenhárom éves A tenyérnyi kis rendőrségi — Hát, ha hármast kapok, fiú siet az állomás felé. A szobában négyen ülünk. A az se jó. Csak négyest le- bolt előtt egy hasonló korú rendőrtiszt, Anti, az apja, meg hét hazavinni. És a tanárnőni gyerek áll, a kerékpárjával én. A rendőr barátságosan szigorú... Én meg tanulni se bajlódik. Barátok. A kerék- kérdez. nagyon szeretek... A nyolcadik után dolgozni akarok. — Mi volt ez, Anti? Félénken felnéz az apjára. — Nem mertem hazamenni. Az apa arcán sértettség, tö_ mény keserűség. Aztán gúnyosan rándul a szája, és fel— Féltem. Az orosz kettes ^ miatt... Édesapám azt mond- _ Na, hát akkor fiam> A fiú a kerékpárral ellen- t3’ ha meg egyszer kettes^ majd mégy a téeszcsébe gür, .. . : a Kereaparrdi euen vagy hármast viszek, inkább kezo irányba megy es nevet. coim. le meg nem tudod mi Anti rohan tovább, az álló- ' az:, urnák lenni, vagy ganajt más felé. Az apa gorombán közíbekia- ?zorld a tarlón... Hát ha bál; így haladsz, majd megtudod. páros felnéz: — Hova mégy, Anti? — Megyek a vonat alá. — Bolond vagy te, Anti. — Az vagy te. A rendőrbácsi, meg ez a nagy— Azt mondd inkább, hogy okos táskás ember (ez én va_ , , , , hol voltál? gyök) azt mondták, míg ide Sz. A. a munkasvonattal jött értél, hogy beszélgessek vehaza, középkorú, hízásra haj- A fiú, kezét az ölébe ejt- led többet, legyek elnézőbb ló férfi, művezető egy va- ve, lehorgasztott fejjel hallgat, veled. Majdhogy raw nem pasúti üzemben. Az első kér- Az apja feláll, indulna a fiú rancsolták nekem, ne firtasdése az asszonyhoz, ahogy felé, de a rendőr int, hogy Sam, mit hozol az ellenőrzőbelép a házba,, s leteszi a tás- maradjon, hát visszaül. Meg- ben. Majd lesz belőled konfenyegeti a fiút. dás, vagy legjobb esetben — Maid adok én neked vo- trakt°rista. Na, indulás haza. , Tfj ' - Az anyád azóta kirítta a szénát ala menni! káját; — Hol a gyerek? — Még nem jött haza. — Na, csak jöjjön, majd adok én neki csavargást. Kopognak az ajtón. A szomszédasszony lép be. — Itthon van-e a fiú? — Nem mentem. — De azt mondtad. — Mert féltem... — Nincs. Lü kapott az ajánlaton. Heitling A kártevőkkel, a rendszer Sándornak sem voltak vásár- ellenségeivel szemben nincs lási szándékai. Pillér Jenő helye a humánumnak. Kavar- mindkettővel közölte: a lak- gó szenvedélyekből kristályo- bért pedig ezek után neki tar- . . . . , , . toznak megfizetni. Erről kü- SOdott kl a deberCSenyi em' lönben írásban is — budapes- herek akarata is: dehogy is ti lakásán bérleti szerződése- kívánják vissza a régit, az in- ket gyártott — értesítette az gyenélők, a dolgozó embereket „illetékeseket”. sanyargatok világát. S ha November derekán jelent most a földosztás után húsz meg a településen először a esztendővel is akadnak még volt földbirtokos. Ezután még . . ... . , .. ..... ..... olyanok, akik a regi, a letűnt kétszer jött, s hintette maga , körül a riadalom, a bizonyta- ™aSr°l sz°tt álmaikat dédel- lanság magvait. getik, nem akarnak számolni a reális, a valóságos helyzet- Tombol a vihar tel- kíméletlenül lesúlyt rájuk a dolgozó embereket védő, A zavar, a megütközés egy törvényeink szigora, ideig valósággal az emberekbe szorította a szót. A fejek- Vincze Istvánná eszébe? — Most mondta a fiam — Hány óra? — Hat. O ip. Ez azt jelenti: •**- riport. Most szépen átvezetjük az új naptárba a tavalyi, elmaradt dolgokat, Én „rip”-nek írom, te „tárgy”- nak — tárgyalás 10.20-kor, III. emelet 8 —, ő „lev”- nek — levelet írni már végre Olgának — vagy csak egy É-t jegyez fel: Éva, Énekóra vagy Élelmezésügyi Minisztériumot jelent? Ülünk a friss notesz előtt és előjegy- zünk. Átvezetünk — kapaszkodunk még egy telefonszámhoz, szül. naphoz, át akarjuk még menteni D. névnapját, egy régirégi ötletet, álmot az új noteszba — s elöjegyzünk: új haladékokat tűzünk ki, új állomások figyelmeztető póznáit cö- vekeljük le önkéntesen, vágyunk szerint. A kezdés győzelmi mámorában szembe szállunk, fity- tyet hányunk a tizenkét hónapnak: szűz a naptár, tiszta A NAPTÁR a papír, hát legyen május a lakodalom, augusztus a tátrai út, a tenger, a vitorlás, a kiskocsi, minden. Október szüret, folyjon a csap, december ajándék, panofix M.- nek, porcelán N.-nek .4. egyszer azt mondta: „egy olyan fűzöld selyemernyő a lámpán, tűz a kandallóban. ..” A.-nak tehát fűzöld selyemlámpa. Szótlan a naptár, türelmes. Még csak január: szűz havon repül a vágy. De meddig él egy- egy előjegyzés? Néha évekig, gyakran napokig. Átvezetek: „márc 10. Circ. ind. elő- kész.” Ezt már hatodik éve vezetem át. Március, egy hajnalon már horgonyt húznak, kigördülnél: az angyalföldi grun- dokról a vándorcirkuszok, kezdődik a szezon. Régi, ifjonti vágy: egy hét szabadság, s velük tartani, kocsin élni. vándorolni faluról falura, medvét ápolni, ponyvát szedni és feszíteni. „Előkész” — előkészíteni az utat. Álom; hatodik éve vezetem át már ezt az álmot az új noteszbe. Melyik esztendőben hagyom majd el a tizenkét hónapok — öregítő esztendők — mikor győzedelmeskednek felette? S írom tovább az új naptárba a régit. „Ökt. 22 I. születésnap.” Ki ez? Nem évek, a hónapok végeztek vele. Emlékszem, okt. 22-én egyetlen Irén ismerősömet felhívtam, gratuláltam. „Mihez gratulál?” „A születésnapjához." „Maga összetéveszt valakivel” — és letette a kagylót. Hát akkor ki lehet az az I. ?... Indulnak. Az apa az ajtóból visszanéz ránk. Barátságtalanul. A rendőrtiszt keze kérőn megmozdul. Az apa elmosolyodik. — Na, csak érjünk haza... — Jó, jó, rendben van, nem A rendőr félbeszakítja az bántom. Viszontlátásra, újabb kitörést. Felém fordul. — Tudja, mi nagyon ko— Csak azért kérdem, mert molyán vettük ezt a dolgot, délután azt mondta a fiam- vagy.. njlgy"öt ®vvel ez' Anti osztályfőnökét mée a , , , ,, előtt megtörtént egy ilyen eset. , , ^zuuyioiiuK.ei a nak. hogy megy a vonat ala. M S2örnyű tragédiával tananban találom. Éppen — Mikor volt az» végződött. Az a fiú S-be járt dolgozatokat javít, miiskolába és az apja annak is kor ttaziyitom az ajtót. Hu- —- Két óra körül. bejárt a városba dolgozni. szonnegy eves, **f*®J. no' Ugyanaz volt a helyzet, mint Zsebkendővel nyomkodja a — És ez magának most jut itt... És a fiú pontosan az sze!Tlet> s mikor mondom, hogy alá a vonat alá ugrott, ame- mai ^et kapcsán szeretném lyikkel az apja jött a mun- meghallgatni a véleményét, kából. Kettészelte a vonat. f/T? fakad- mentegetoziik a könnyekért. Az apa nem tud uralkodni T . , magán. Felugrik, s odaáll . ~ Jah ne haragudjon, de a rendőr elé igazan olyan ideges vagyok. __ ^ or ele- Megértheti. Ez a mai délután Sz. A. az ablakhoz lep. Kint — üe itt nem történt sem- rettenetes felzaklatott.. És, sötét van, vigasztalanul esik. mi. Érti? Semmi. És tovább ami, most is nyugtalanít még, Havaseső. A felesége, mint nincs közük a dologhoz. Ez az, hogy Sz. Anti esete nem aki elvesztette az eszét, fut- az én ügyem. Ügy fegyelme- az egyetlen a faluban. Sok X» » X- 1 zét, sápítozik. A fogashoz ro- nem tanul eleget. Meg a ta- rek, csak a minden áron to- han, magára veszi a kabát- nárai is hibásak. Jó fejű ez a vábbtanulás szemszögéből no- ját a férjéét is ledobja a szék- gyerek, tanítsák meg úgy, zik a gyerekük munkáját. S re.’Reszkető kézzel köti fel a hogy ne kettes, meg hármas k^égű^Sennlkendőjét. A férjéhez fordul, legyen... posak a családi viharok, a-Igazságtalannak tartja az szélsőséges fepelmezések. A ... . . , gyerek legtöbbször valóban osztályzatot, amit a gyerek nem képes töhhrG mint amit kapott? Beszélgetett már a nyújt, a tanár nem respektál- tanáraival? hatja a papa nagyzási hóbortból fakadó elképzeléseit, osz- — Minek?! Én csinálom a tályoz, ahogyan legjobb ítémagam dolgát, csinálják ők lete szerint tud. s a gyerek is a magukét. De rendesen, szenved, őrlődik. Egy ideig a Antit, nem messze a város- ügy, hogy az ember meg le- külsö szamlf!° észre sem tol, a vasút mellett találtak gyen elegedve. Mert en me- elvise]i a gyermek, de közmeg a rendőrök. Épp leült lósból lettem művezető: is- ben jjyen lelki sérüléseket merem a dolgok mikéntjét, szerez, melyek egész életére Nahát. Azt akarom, hogy a hihatnak. Viszont egy ponton fiamból mérnök legyen. ' Le- a túlfeszített húr megszakad, s a véletlenre hárul a döntés, a ’ * * hogy elkerülhető-e a tragédia A rendőr újra a gyerek fe- ®s akkor ki a felelős? A tálé fordul. Bátorítóan int ne- par’ A társadalom? A társaki csak folytassa ő hogy da1om' ame1vnek a szü15 ! ^ > sy rossz nevelő hatásával akármi történt. va, akaratlan kárt okoz. amiAz állomáson meggon- kor a gyerekben kialakítja doltam magam. Féltem a nagy azt a szemléletet, hogy neki kerekektől. Annyira csattogtak, fehér-köpeny, de minimum Elbújtam az állomás mögé, íróasztal a jövője? És minden hogy meg ne lásson édes- áron csak az?! Hogy tudhatapám. Mert tudtam, hogy a nánk mi egy ilyen szülő ellemunkással jön. Aztán mind- nére a fizikai munka megszejárt jött a másik vonat is, rettetésére nevelni? Hogyan de nem mertem rá felülni tudhatnánk a gyerek érdeklőjegy nélkül. Elindultam a sín dését a termelő munka felé mellett, gyalog. Elhatároztam, irányítani? hogy disszidálni fogok. Zuhognak rám a kérdések. — Gyalog? — Na, gyerünk mér, mit állsz ott!? — Hova mennél? — Gyerünk a rendőrségre. 131 Ez az I. és ez az A. és az az utca és telefonszám már kimarad az új noteszból. ?arátságok, tervek, szerelmek próbája ez a januári naptárírás. Előjegyzések. Üj címek, új határidők. Febr. 9. Turistaházak. Talán február 9-én még nem lesz késő a jelentkezésre: adnak helyet valahol húsvétra. (Tavaly, tavalyelőtt mindig késő volt.) Március 2. Cementet venni. Építkezel? Aug. 20. T. születésnapja. Biztos vagy benne, hogy augusztusban is megismer még? e csak írd, ír- juk az új naptárt. Kezdés, január: még szűz havon repül a vágy. De majdan az utolsó oldalra, mikor ez az új is megöregszik, s átvezetjük, így zárjuk: „Jó esztendő volt, tizenkét szárnyas le gény sem bírt az előjegyzésekkel. (kőbányai) Semmi esetre sem akarok — Nem. Van olyan igazol- „nagyokos” dolgot mondani, ványom, amit a nagybátyám- Tulajdonképpen nem is igen mai kitöltöttünk volna a vá- tudnék... És a tanárnőben a rosban. és azzal oda megy az keserű kérdések mögött úgy is ott vibrálnak már a kérdezés pillanatában a legjobb ember, ahova akar. Pénzed volt? — Nem, az nem volt. .. Csend. A rendőr nem kérdez tovább. Talán még egyvalami érdekes lehetne: megkérdezem: válaszok, tudja ő nagyon jól. mit kell tennie. . Tanár. . De azért valahogy segítenünk kellene neki... Erdős István
