Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
lorvTvSf* 1 NOCRAn .0 liáéár János elvfárs ájévS nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy 43 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12— 14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom. a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A Jövedelmezőség, hár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági ■terv. ha kisebb eltérésekkel is. de egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés «•.«ész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem úi létszámmal. hanem a termele- kenyséc növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is. a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértült. Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni. hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg. mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életszínvonal Is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények, egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette vaióhogy az egy főre jutó reálbért 1.5 százalékkal, az egv főre jutó reáljövedelmet 3.5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szociaiista országé. Mi ennek az oka és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformjától?: VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Hn az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni: már az is jelentékeny eredmény, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és ismét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szocialista országhoz. A valamivel lassűbh fejlődési ütemben — amely illemért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kifejeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet, amelyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond „külterjes” gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevonása, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg monnvlséff! növelése volt nagymértékben a jellemző. sitottuk meg A gazdasági munka javulását. 1965-ben a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására. a műszaki fejlesztésre. a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következe lesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1968-os terv céljs más vonatkozásban. Folvtatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a soron levő feladatokat. De no feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség hajszolása helvett a hatékonyság növelése. A jobb ?azd a s ág vezetési módszerek abban is segítenek maid, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk. KÉRDÉS: KiilönhHzö szer- kes7fős»"ekhez több észrevétel érkezett az lftfifi-ban bevezetésre kerülő ár- és bér- intézkedésekről. A többi között felvetik, boirv az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendő-c, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk? VALASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon. hogy most mindenki varja a részletes bér- és ármegállapításokat. amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell, hogy elősegítsük a tisztázást. Mint mondottam: érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor' látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az egyéb intézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába” már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” és olyan „okosok” a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akik korábban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők. vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektánsokként tettek egvet és mást. olyat, aminek helyre- hozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia. Nehogy bárki is azt hiav- gye. hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmegegyezéssel kialakított illem- szabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, ml a dolga. Ami nedig az osztályellenséget illeti: ne azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocializmust. akiknek semmi más nem fáj. csak az, hoev Magyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogv a szocialista társadalom építésének egvütt kell járnia a dolgozók élet- színvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyítSokfelé speciális szilveszteri étrend alakult ki. Skóciában birkát esznek például, Ausztriában disznósültet. Spanyolországban az éjfélt jelző minden egyes harangütésre egy szőlőszemet kapnak be. Németországban ponty nélkül. Dániában pedig tőkehal híján nem is szilveszter a szilveszter. Ami pedig a hollandokat illeti. ők ezt a nagyszerű napot 'libán sült almaszeletek feltálalásával teszik emlékezetessé. Az italokat nem kell külön felsorolni. Amit csak eleink és kortársaink kitaláltak. s pohárba tölthető, majd lebo- csátható a garaton, a coman- d-riától a szürkebarátig, ezen F7 éjszakán akószámra fogy. r ■=> egy érdekes, ehhez kapcsoló szokást mégis érdemes megemlíteni. Dél-Olaszország egyes falvaiban az újesztendő e’ső napján elásnak egy hor- riót. A helyszínt azonban egye- tr'd csak a gazda tudja, A rákövetkező újév hajnalán az e'ész falu népe a bor kere- s ^ére Indul, a hordó-vadászat azonban kizárólag csak félóráig tarthat. Ha megtalálják, utolsó cseppig kiürítik. S ez annál is inkább felséges élmény lehet, mert a feljegy- sek szerint a föld alatt tartott borok nemes italokká érnek. amelyeknek tüzes erejét és édes zamatét nem egyköny- nyen feledi, aki ivott belőle. Szilveszter legfontosabb „kelléke” Az evésről és az ivásról már szó esett, de a legfontosabb szilveszteri „kellék”-ről, a csókról még nem. Pedig a csó- kolódzás Szilveszter éjszakáján — világszokás. Ahol a csók nem emelkedett olyan rangra, mint Európában, a szerelem, a széptevés ott sem maradhat ki a szilveszteri ceremóniákból. Iszpahánban, a híres iraki városban például Mohammed lányai ezen az egyetlen napon fátyol nélkül jelenhetnek meg a város utcáin. Melyik fiatalember lenne képes megállni, hogy ne lesse meg őket?! Amikor aztán a derék arab ifjú kiszemelte azt, akivel el tudja képzelni az életét, a lány fejére virágkoszorút dob — természetesen benne a neve, címe. rangja és ha a kis Mirjám vagy Seherezádé „kapható", üzen, s másnap, újév napján már a kádi előtt hangzik el a holtodiglan-holtomiglan. Még érdekesebb egyes Ama- zonas-menti indiántörzseknél az újesztendő és a párválasztás egybefonódása. Kiválasztott tavakban és folyókban fürödnek ekkor a lányok. A víz azonban teli van hálókkal, a házasodni készülő fiatalemberek rejtették azokat oda. Ha a fürdőző lány beleakad a hálób’a, az annyira testéhez tapad, hogy nem tud szabadulni belőle. Kimenteni azonban csak annak az ifjúnak szabad, aki a háló tulajdonosa. Tréfás alkudozás kezdődik, amelynek vége többnyire házasság. A fiú ugyanis úgy tekinti, hogy a sors neki szánta a lányt, s a lány is a sors akaratának tudja be, hogy éppen ennek a fiúnak — a szó szoros értelmében a hálójába került. Ólomöntés és elefántpor Természetesen az ó-év elmúltával mindenki a szerencsés és boldog újesztendőt várja és reméli. Vannak azonban olyanok Is, akik nemcsak várakoznak és reménykednek, hanem bizonyosat is akarnak tudni az elkövetkezendő 12 hónapról. Ezeknek Szilvesztet éjszakáján „hivatásos jósok” ja, hogy az ár- és bérintézkedések. az ebből következő állami bevételek és kiadások kiegyenlítik egymást. Ezen felül az 1966. évi népgazdasági terv reálbémövekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1960-ban a tervszámítások szerint 2,1 százalékkal, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összességére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családokat az intézkedések, a körülményektől függően különbözően kedvezően vagy kedvezőtlenül érintik, s a családok egy részének reáljövedelmét kisebb-nagvobb mértékben kétségtelenül csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedezte az előállítási költséget, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolni kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonatkozó döntést. Az emberek általában azért értik meg nehezebben az elhatározott áremelések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos — ha ezekről a körülményekről már korábban többet beszélünk. Miből- támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövedelemből, amelyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen: azokkal a pénzösz- szegekkel, amelyeket az árak támogatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók össz- béralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fogyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek elosztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igazságosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja a többi között, bimondanak jövendőt. Sokhelyütt szokásban van, különösen a németeknél és a finneknél, az ólomöntés. Kamcsatkában viszont az állandóan izzó 12 vulkán szikláinak színéből jósoltak (természetesen csak szerencsét és természetesen jó pénzért) annak idején a messzi földről érkező „kíváncsiaknak”. A legfurcsább szokás azonban Nyugat-Afrikában, Kamerunban alakult ki. Az elefánttulajdonosok állataik hátán vonulnak egy tisztásra, ahol papok és jósok ütötték fel tanyájukat. Amikor az elefántok a varázslósátor elé érkeznek, a főpap valami port hint az állatok füle mögé. A por maró hatású lehet, mert az elefánt felhorkan és addig trombitál, amíg a port le nem kaparja a füle mögül. Ebből a kiabálásból mondanak aztán a hozzáértő „szakemberek” jóslatot, s a ceremóniát természetesen pompás lakoma követi. Sajnos, ezt a különben nagyszerű szilveszteri szokást nálunk nehéz lerne meghonosítani. .. elefántok hiányában. Azért persze mi sem búslakodunk Szilveszterkor, s aki nem hiszi — járjon utána. Önody György zonyos ismert aránytalanságok és feszültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy családú és alacsony keresetű dolgozók esetében — a szükséges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az összegszerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint: vagyis aki többet ad munkájával a társadalomnak, az annak arányában többet is kapjon a javakból. Bízunk abbar, dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv, s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan ész- revételck is, hogy ezek az in- tézkedések a falu Javára én a város kárára oldják meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? VALASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire gondolnunk kell, az, hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt, hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezését, sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával 1957-től kezdve jelentősen megerősítettük a munkás-paraszt szövetséget. Ezt, a munkás-paraszt szövetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is és ez az egész nemzet érdeke Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmények között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tudnám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, törekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átlagos élet- orban ne öregedjen tovább. Az olyan felszínes megállapítások, melyek szerint a város kárára oldjuk meg a problémákat, nagyon is szubjektivek, hangulati elemeket tartalmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az országban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész munkásosztályt vagy az egész értelmiséget egy-egy helytelenül viselkedő munkás- vagy értelmiségi ember magatartása szerint, úgy nem lehet a mezőgazdaságban dolgozókra', a termelőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzérkedő falusi ember alapján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sokszor idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorgalommal dolgozik. KÉRDÉS: Miben foglalná össze Kádár clvlárs szuka1 a feladatokat. amelyek most a kommunisták előtt állnak és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VALASZ: Az elmondottakát csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A pár társadalmunk vezető ere.’. Mint látjuk, az 1966-os ev nem kevés munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinknek, amelyeknek az élen kell járniuk, párttagságunknak, amelynek példát kell mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait. a marxista—leninista eszméket; szervezzék és tö- mörítsék szövetségeseinket a párton kívüli tömegeket, pártunk politikájának szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron levő gyakorlati faladat most az' hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bérintézkedések okainak és céljainak helyes magyarázata. Párttagságunknak mindenekelőtt meg kell értenie — a megértésnek is ez a döntő feltétele —, hogy ezek az intézkedések egy átgondolt koncepció részei, amely — eddigi politikánkhoz híven — a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja, hogy az eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocialista építésben, mind az életszínvonal emelésében. Bátorítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlanok. Engedjék meg, hogy éljek az alkalommal és ezúton köszöntsem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép ügyének állhatatos szolgálatában. A Központi Bizottság és a magam nevében jó egészséget, a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt kívánok párttagságunknak. a Hazafias Népfrontba tömörült hű szövetségeseinknek, munkás- osztályunknak, egész népünknek. Gazdag úttüraprogram Balassagyarmaton A balassagyarmati Bajcsy úti általános iskola a téli szünet alatt is hangos. A nevelők az úttörők részére gazdag programot állítottak össze. A szünet első napjaiban megkezdték az úttörő próbákat. Ezeken a foglalkozásokon az elméletben tanult „úttörő illemtant”, az úttörő pontokat gyakorolhatják a pajtások. A gyakorlás sikere érdekében a nevelők pedagógiai szempontok figyelembevételével konkrét feladatok elé állítják az úttörőket, szervezett lehetőségeket biztosítanak az ismeretek alkalmazására. A legjobb őrsvezetők részére tanfolyamot indítanak, melyen az úttörőélet legapróbb egységének az őrs életének irányítását sajátíthatják el. A pajtások megismerkednek az „úttörők a hazáért” versenymozgalom szabályaival, követelményeivel. Az úttörőcsapat vezetősége régi úttörőket, veteránokat hív meg egy-egy foglalkozásra. ahol elbeszélgetnek a felszabaduld utáni úttörőéletről, mozgalmi élményeikről. Az iskola szertárának fejlesztésére is sor kerül. A gyerekek által könnyen előállítható oktatáshoz szükséges szemléltető eszközök készítésével is kitöltik szabadidejüket. Az immár hagyományossá vált tavaszi kulturális szemlére való előkészületeket is megkezdik, örsi, illetve rali bemutatókon választják ki a tehetségesebb gyerekeket, a seregszemle szereplőit. Giittman Katalin \
