Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-26 / 21. szám
1966. január 26. szerda. NOGRÄD 3 Mai jegyzetünk Szubjektiven A munkás, aki a kérdést felvetette, kiváló szakember, szorgalmát mindenki elismeri, múltjában nem akad folt, jelenében úgy az üzemben, mint a családi életben munkatársai példaképe. Nem az az ember tehát, aki has- raesik légbuborékszerű nyugati vívmányok előtt, de nem is az. aki dogmáknak áldozná fel tárgyilagosságát. Mindezt előre kell bocsátanom, mert noha problémája beleillik abba a széleskörű vitába, amely a gazdasági mechanizmus reformjáról alakult ki, a kérdést eléggé élesen, mechanizmusunk személyi, szubjektív oldaláról veti fel. Azt vitatja ugyanis, hogy a nagyobb vállalati önállóság nem feltétlenül biztosítja az egészséges személyi kiválasztódást, fennáll az a veszély, hogy elfogult szubjektív ítéletek érvényesüljenek. Most őt idézem. „Egy amerikai gyáros vagy monopólium megengedheti magának azt a fényűzést, hogy sógornak, '< tokanccsének, vagy bármely retye-r utyá jár. hatalmas évjáradékot juttasson anélkül, hogy a rokonok, cimborák munkájára, ha azok nem felelnek meg a profitszerzés törvényének, igényt tartana. A tőkést egyetlen cél vezérli, hogy akit gyárába, üzemébe fogad, az jól értse a dolgát és kemény igyekezetei tanúsítson. A tőkés improduktív munkaerőt nem tűr meg az üzemben. Ezzel szemben nálunk nem biztos, hogy a legjobb mérnököt teszik meg főmérnöknek, könnyen lehet, hogy a. legjobb szakmunkást eresztik szélnek, mert esetleg szálka valamelyik vezető szemében, s azok a jó szakmunkások, akiket az adminisztráció felduzzasztása szippantott el a munkapad mellől, nem szívesen jönnek vissza a műhelyekbe, görcsösen ragaszkodnak a rangot jelentő íróasztalhoz. Biztosítva lesz tehát a reform anyagi feltétele, de a személyi kérdések gátló körülményként hatnak" Nem vagyok szakértője a felvetett kérdésnek, de ami a felvetés elvi oldalát illeti, arról könnyebb véleményt alkotnom. Először is a Kelet és Nyugat, „a szocializmus és a kapitalizmus között az ellentét alapvetőbb. Ott a gyár, üzem néhány tőkés kizsákmányoló tulajdona, a termelő munka hasznát ők fölözik le, míg nálunk az ipari üzemek össztársadalmi tulajdonban vannak, és a gazdaságos termelés előnyeit az egész társadalom élvezi az általános jólét emelkedésében. Most azt mondhatná valaki, hogy mindez mellébeszélés. Le akarom tagadni, hogy nálunk még nem mindenütt ül megfelelő ember a megfelelő helyen, hogy helyenként nem szakmai és társadalmi érdekek alapján sógor-komák foglalták el a kulcspozíciókat, hogy bőségesen akadnak prédálói a közvagyonnak és hogy az íróasztal még mindig termeli a bürokráciát. Félreértés ne essék, jól látom én is a bürokrácia helyenkénti elburjánzását, és azt is jól tudom, hogy az emberi sorsokról nem mindig legendás szentek döntenek. De azt is látom, hogy a gazdasági mechanizmus reformja éppen gazdasági és emberi életünk elfajulásait igyekszik kiirtani, önálló gazdálkodást csak uj munkastílussal lehet produkálni. Jól tudom, hogy ezzel ez a bonyolult kérdés egyáltalán nincs kimerítve, de ennyit az elhangzott aggályok hallatán okvetlen el kellett mondani. Mert jóindulatú barátom tévedése mások tévedése is lehet, és mert néha a magunk kis szubjektivizmusából szívesen megfeledkezünk arról, hogy minden törvény a becsületes szorgalmat védi, minden új intézkedés a tettvágy elől dönti a korlátokat, s ha sok minden nem úgy megy még, amint kellene, az nem egyszer mirajtunk, múlik. L. Gy. Kisiparosok kiállítása Salgótarjánban Tegnap délután nyílt meg a Salgótarjáni József Attila Művelődési Házban a KIOSZ járási szervezetének kiállítása. A terem fő falán ötletes megoldású, a látogatók által működtethető térkép szemlélteti, hogy a járás melyik helységéből, milyen szakma művelője hiányzik. Bizony, kevés a fodrász, az órás, a női szabó. Ismerős, jócsengésű nevekkel találkozunk a kiállításon. Csikány István hidegüzemű csőhajlító . szabadalmát mutatja be; Palla Rudolf, az üveg- Iskolatábla készítője falmintákkal szerepel; láthatjuk Sim- kó Pál elektromos vízmelegítőjét, amely egyaránt bevált a salgótarjáni Rákóczi úti iskolában és a palotás! presszóban. Soós János, a tervezőiroda mérnöke a kisiparosok kiállításán lakberendező tervezőként alkotóként lépett a nagyközönség elé. Helyi normák a gépállomásokon Újabb lépést jelent a gépállomások önállóságának ki- terjesztésében a földművelés- ügyi miniszter rendelkezése, amelyet a MEDOSZ elnökségével egyetértésben adott ni a mezőgazdasági gépi ' normák megállapításáról. E szerint a gépállomás és gépjavító állomás mezőgazdasági gépi munkálnak teljesítmény- és üzemanyagfogyasztási normáit — a szakszervezeti bizottság egyetértésével — az állomás igazgatója dolgozza ki és alkalmazza. A normákat úgy kell megállapítani, hogy az állomás az eves tervében jóváhagyott teljesítménybér- és üzemanyag- költségeket ne lépje túl. A normák helyes megállapítását elősegítő irányszámokat a Gépjavító Állomások Főigazgatósága a Mezőgazdasági Értesítő legutóbbi, január 19-i számában tette közzé. Számadás élőit Rövidzárlat. A fény minden szobában kialszik. A pénztárosnő riadtan lép a folyosóra és bezárja a pénztárszoba ajtaját. A könyvelők a folyosó másik végéről izgatottan érdeklődnek, hogy mi történt. Csak a nagyszobában tárgyalnak zavartalanul tovább a brigádvezetők az elnökkel és a föagronómussal. őket nem zavarja a váratlan sötétség. Kora délután éta latolgatják a jövedelemelosztás új módszerét, s már a tanácskozás végén járnak. Néhány perc és végit vetik a megbeszélésnek. A brigádvezetők hazatérnek. A főagro- nórnus szobájába vonul és az elnök is beljebb lép egy helyiséggel. a maga hivatali helyiségébe, ahol mi várunk rá a kényszerű sötétségben. Amint belép, vibráló fényt vet a neoncső. Sümegi János országgyűlési képviselő, az elnök, jótartású parasztember, március 5-én lesz hatvan éves, helyet foglal a modern fotelek egyikében. m — Megint eltelt egy nap. Jó ilyenkor laülni egy kicsit és kikapcsolódni. Beszélgetni a vendégekkel a télről, az emberekről, magunkról. Mostanában sok az értekezlet. Több mint máskor. S ha az emberek komolyan veszik a megbeszéléseket, abban is kimerülhetnek, hogy keresik a legjobb megoldást. Törjük a fejünket. Mindig törjük a fejünket, hogyan is lenne iobb és célszerűbb. Közben alkalmazkodunk a körülményekhez. A napokban is, az egyik estére szűkkörű értekezletei hívtunk össze és képzeljék el, az egyik felszólaló azt kérte, hogy nyolc óráig végezzünk A tévében az a folytatásos bűnügyi film ment, amelyet röviden Hetedik mennyországnak neveztünk... — Nálunk Szécsényben is sok családnak van már te- levízó készüléke. A tsz-tagok- nailc is. Szép bútor, szép ruha, motor, televízió már hozzátartozik az igényes élethez. A felszabadulás húszéves évfordulóján sok szó esett arról, hogy a háború után milyen igénytelenek voltunk. Hogy fogadkoztunk. hogy csak egy öltöny ruhánk legyen! Meg a betevő falatunk! S húsz év alatt mennyit mentünk előre! Ha csak magamat nézem is: mindent elértem, ami az embert boldoggá teheti. Feleségemmel hét gyermeket neveltünk fei. S milyen öröm már önmagában az is, ha látjuk fiaink, leányaink tanulását, munkáját, boldogulását! — Ezekben a napokban gyakran eszembe jutnak az igénytelen fogadkozások. Talán. azért is, mert az élet napjainkban is megpróbáltatások elé állíthatja az embereket.. Nekünk is nehéz évünk volt tavaly és ez felelősségteljesebb- bá teszi az ötszáz tez-gazda számadását. Majdnem négymillió forint kiesésünk volt. Ez a százezer felhasznált munkaegységre negyven forintot jelent munkaegységenként. Kiöntött az Ipoly. Víz alá kerültek a rétjeink, legelőink. Ezer hold rétről egy szál szénát sem tudtunk betakarítani. Legalább százötven vagon takarmány odaveszett. A patak mentén is az árvíz miatt százötven hold maradt vetet- len. 2 — A vezetőknek mindig szoros kapcsolatban kell állniuk a tagsággal. Jóban, rosszban egyaránt. Ha a vezető úgy érzi, hogy bajban van, különösen jó dolog, jó érzés találkozni a szövetkezeti tagokkal. A jótanács, a biztatás sohasem marad el. A nyáron is, amikor elemi csapás ért, jóleső érzés volt azt hallani az aggódó tagoktól: ne emészd magad! Egy paraszti gazdaságban, még a nagyüzemben is, előfordulnak rendkívüli esztendők, megpróbáltatások! Természetesen másképp fogtuk fel a mostoha időjárást, az elemi csapást a nyáron és másként hat ránk ezekben a napokban, amikor már látjuk, hogy a sok kiesés a jövedelemre is kihat. IJz érthető, hiszen emberek vagyunk. Ügy szeretjük, ha mun. káruknak gazdag gyümölcse van. Mi tavaly csaknem egymillió forintot tartalékoltunk, az idén mégis megérezzük, hogy földünket átszeli az Ipoly. — A tagok túlnyomó többsége éretten, józanul ítéli meg szövetkezetünk szokatlan helyzetét. A korábbi évekhez hasonlóan már karácsony táján megkezdtük a brigád-értekezleteket, amelyek nálunk mindig megelőzik a zárszámadást és tervkészítést. Igyekeztünk szerét ejteni, hogy vagy a főagomómus, vagy az elnök, mármint én, résztve- gyen ezeken az értekezleteken. Nem titkoltuk el, hogy nehéz helyzet elé került szövetkezetünk. A tagok úgy találták: olyan évet hagyA múltban gyökeredzik a jövő Beszélgetés a Tűzhelygyár fejlődéséről Milyen észrevétlen csusz- szant át az óév az új évbe! Január harmadikán elkezdődtek a munkás hétköznapok, s már az új év első hónapjának a végén tartunk. S vele új tervek, új gondok, új örömök, sikerek kudarcok jöttek és jönnek, s ami nemrég még friss, eleven volt, az lassan távolodik. Feledésbe megy a múlt. De vajon mehet-e minden feledésbe? S vajon igaz-e, hogy ami tavaly, s előtte volt az — múlt? Visszavonhatatlanul és végérvényesen? Vajon nem folytatódik-e tovább a jelenben? Salgótarján egyik nagyüzemében, a Tűzhelygyárban beszélgettem erről a minap. Az igazgatónál reggeltől tizenegyóráig megszakítás nélkül tanácskozás, tanácskozás után. Napi gondok vésnek redőt a műszakiak homlokára. A párttitkár is feszeng — tanulmányi szabadságon volt, az előző nap vizsgázott a marxista esti egyetemen, s már menne az üzemekbe: mi van, mi újság, milyen problémák vannak, hol segítsenek a kommunisták? Én pedig arra ösztökélem, hogy a múltra emlékezzen... Igaz, arra az öt évre. amely sorsdöntő volt ennek a gyárnak az életében. Angyal Andor végül elmosolyodik. — Hát, igen, ebben van valami. Mert, ha arra gondolok, mi volt ebben a gyárban a felszabadulás után, s ml minden történt a második Ötéves terv idején.., Elgondolkodik: — Tudja, nekem a legjobban az tetszik, ahogyan a két időszak, mondjuk az első tíztizenöt év és a legutóbbi évek, olyan világosan elvétünk magunk mögött, amikor sem a tagság a vezetőségnek, scan a vezetőség a tagságnak nem tehet szemrehányást. — Ügy éreztem, hogy mint a jó, együttérző családot, bennünket is összekovácsolnak a nehézségek. A leltározó bizottságba olyanokat választottunk be, akik eddig nem vettek részt ilyen felelősségteljes munkában. Öröm volt nézni a gondos igyekezetei Mintha a sok csapás nagyobb körültekintésre intené a tagságot is. Még a jövedelemelosztás feltételeit is megszigorítottuk. A jövedelmet az eddiginél is jobban függővé tettük a teljesítményektől. Tudják, megértik a tagok, hogy az a helyzet, amikor a nyári hónapokban is az istállóban kell hatszáz szarvasmarhát etetni, az a jövedelemre is kihatással van. 3 — Természetesen arról is sok szó esett, hogy az idei tervünket hogyan állítsuk ösz- sze. Mi legyen a termelés iránya. Milyen módosításokat hajtsunk végre jövedelemelosztási rendszerünkön. A brigádértekezletek után hozzáláttunk a tervkészítéshez. Boros Béla, a főagronómusunk, szokás szerint félrevonult és teljes segédlettel nekiláttak a tervek papírra fektetéséhez. Én pedig átvettem a napi eligazítás, az irányítás munkáját. Esténként pedig véleményt cserélünk a már elkészült tervekről. Az új tervet a mezőgazdaságban mindig gondos óvatossággal kell elkészíteni. De azt is elárulhatom, és ebben a tagság derűlátása is benne van. az idén a tavalyihoz hasonló nehéz helyzetre már mégse számítunk. Eliasztódnak egymástól. Mindjárt megmagyarázom, mire célzok. A felszabadulás után mi kályhákat gyártottunk, meg háztartási gépeket, eszközöket. Húsdarálót, mákdarálót, meg ilyesmit. Ezeket negyvennyolc táján elvették tőlünk. Hanem, a tűzhelyek, kályhák iránt nem volt valami nagy kereslet, s az ötvenes években azért harcoltunk, hogy ezeknek a háztartási eszközöknek a gyártását visz- szaadják nekünk. Ebben is persze a gyár elniakarása nyilvánult meg, bizonyítani akarta létjogosultságát, s biztosítani a megélhetést dolgozóinak. Dehát elég meddő erőlködés volt. Nem az igazi út, nem a mi utunk. — Nem — folytatja a párt- titkár. Lehetett és lehet egy kátéeszé, vagy mit tudom én... de nem egy nagyüzemé. És látja, ahogyan a mi műszaki gárdánk számban és tudásban nőtt, növekedett, úgy lett egyre világosabb, hogy nekünk továbbra is tüzelöké- szüléket kell gyártani. Ez nekünk való, ezt tudjuk csinálni, s ha ezt csináljuk, az jó lesz az egész országnak is. („Igen, mondta később az igazgató is, ez a koncepció elég lassan és keservesen alakult ki- A tétovázás, a kapkodás még kilencszázötven- kilencben is tartott. Pedig akkor már a ZIM-hez tartoztunk. De meglehetősen rossz volt a viszony a központ és a gyáregység között. Ami új gyártmány az első „zimes” évben jött, az sem segítette tisztázni a gyár tulajdonképpeni feladatait, s főleg jövőjét. Kondenzedény, falikút!. Aztán jötek a kályhák, tűzhelyek. A Z1M is, mint újtipusú nagy vállalát, kezdett jól dolgozni, a viszony is megváltozott, megjavult, a mi munkánk is javulásnak indult...) végre nem számolhatunk olyan időjárási viszontagságokkal és elemi csapásokkal, amelyek tavaly sújtottak bennünket! A tagság szerint a rossz idő nem törvényszerű. S ezzel egyet lehet érteni. — Kurucz Mátyás, a főkönyvelőnk és az irodai dolgozók a zárszámadást készítik. Naponta három-négy órával megnyűjtják a munkaidőt. Gondos, jó munkát akarnak végezni. Természetesen ők sem örülnek annak, hogy a számok néni sugározzák a korábbi évek biztonságát és hogy hozzá kell nyúlnunk tavalyi tartalékainkhoz. Hiszen nagy és szép terveink voltak arra az esetre, ha az a négymillió forint is befolyik a kasszába, amelyet elvitt az árvíz & a terméskiesés. 4 — Későn kezdtük a leltározási Szándékosan későbben, mint ahogy szoktuk. A zárszámadó közgyűlést ettől függetlenül szeretnénk korán, még február elején megtartani. Megint elérkezik a nap, amikor számot kell adnunk egy esztendő munkájáról. Ez a számadás eltér majd az eddigiektől. Amolyan újabb próbakő lesz közös életünkben. Bizony jobban örülnék, ha sikeres esztendő eredményeiről számolhatnék be. De ismerem jól szövetkezetünk tagjait, s így joggal bízom benne, hogy közös erővel megtaláljuk a módját, hogy miélőbb kiheverjük 1965. megpróbáltatásait. Mert bár a mi tagjaink igényesek, megszokták az anyagi biztonságot, az állandó fejlődést. — amellett érettek, józanul gondolkodók, megfontoltak Is. Erre és szorgalmukra mindig lehet építeni... Lakos György — Szilárd véleményem — emelte fel az ujját Angyal Andor —, hogy a gyár feladatainak, céljának, rendeltetésének ma már tisztán kibontakozó körvonalai részben annak köszönhetők, hogy a műszaki gárda tudásban tapasztalatban is rengeteget gyarapodott az elmúlt öt esztendőben. S még valamit ehhez: a politikai és gazdasági célkitűzések eggyé váltak ennek a gyárnak műszaki, gazdasági vezetésében. Ez segített bennünket ahhoz, hogy’ a műszaki fejlesztésben és a munkaszervezésben is jelentős sikereket értünk el. Végül: dolgozóink szakmai fejlődése lépést tudott tartani a követelményekkel. Ezzel kapcsolatban számok, statisztika helyett többet mond az a tény, hogy jelenleg voltaképpen ugyanaz a gárda, amely az ötéves tervet kezdte, az akkoriaknál műszakilag, technológiailag sokkalta bonyolultabb feladatokat old meg. („Nem mondom, hogy tökéletesen — mondta az igazgató, de lényegében nyomon követhető a nyolcadik kongresszus határozatainak végrehajtása nálunk. Határozottan eredményes volt elsősorban gyártmányfejleztési tevékenységünk. Pedig anyagi eszközök, beruházások helyett mj főképpen csak a dolgozóinkra támaszkodhattunk. Megértésükre, lelkesedésükre, gyáruk iránti ragaszkodásukra. S nem csalódtunk bennük. Jelzi ezt a Minisztertanács és SZOT vándorzászlajának háromszori elnyerése, vagy a gyárból induló minőségi mozgalom. Legutoljára hagytam, de talán elsősorban kellett volna említenem: a gáztűzhelygyártás megvalósulása is jó részt a tnűszakiak és munkásgárdánk „felnőtté” válásának köszönhető.) — Az emberek? Természetesen, ha a gyár fejlődéséről beszélünk, — folytatja a párttitkár —, voltaképpen az emberek fejlődéséről van szó. A mögöttünk hagyott esztendőkben nemcsak az tisztázódott, hogy az iránytű az olaj vagy a gáztüzelésű készülékek felé mutat. Nagy változások mentek végbe az emberekben is. Sokat adott ehhez a pártoktatás, a szakszervezeti szemináriumok, KISZ tanfolyamok. Sokat a szocialista brigádmozgalom. Nőtt a munkások vitakészsége;. s egvmáshoz is közelebb kerültek. Néhány évvel ezelőtt, ki- lencszázhatvanegy őszén parázs hangulatú beszélgetésen vettem részt fiatal műszakiakkal, a Tűzhelygyárban. „Nincs feladat, nincs perspektíva, nem bíznak a fiatal műszakiakban” — ez volt a központi téma. Ma erre egyetlen műszaki sem panaszkodhat. Mert van feladat, van bizalom, van távlat. A második ötéves terv kohójában összeforrott kollektíva — munkások és műszakiak — bebizonyította e gyár létjogosultságát, felmutatta értékeit, s lefektette a további fejlődés alapjait: a rekonstrukcióét. E gyár épületeinek, berendezéseinek zöme még ma is elmaradott. De a korszerűtlen épületekben, régi gépekkel, mostoha körülmények között modern, s kelendő termékek készülnek. Néhány esztendőn belül már nemcsak a gyártmány lesz korszerű: a világos csarnokok, korszerű gépek, munkaeszközök, egészséges öltözők, fürdők is. A közeli jövő, mely a mögöttünk hagyott öt esztendőben gyökeredzik... Cs. G.
