Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

wee* ä t> 1POT január S3., vasárnap ft KATKÖ ISTVÁN" Régi útszakasz Az ember nem válaszolt, hanem közelebb lépett, s meg­fogta a kormányt A tanítónő, olyan hangon, mintha a dobogón volna, a lármázó osztály előtt, így szólt: — Könnyű annak, aki a egy másik OTT AHOL AZ ŰT az er dőben folytatódott, úgy álltak kútásónál lakik, a fák, mint a kerítés. A ke- .. rékpárlámpa keskeny rést vá- elérte ot gott a feketeségben, s Valé- m?n"at !,: riának úgy tetszett, mintha még szorosabban zárkóztak volna egymás mellé a hosszú Elődje, aki itt a mesternél lakott, felkerült a fővárosba, s beállt kisegítő óvónőnek egy gyári bölcsődébe. Ezt a kút­— Kicsoda magé és mit akart HUmmögés volt a válasz. A a hátát ott a kútnál. ,De megmosnám ásó mondta el, s megmutatta kéz erősen tartotta a kor­rntnfil ** _____ 1/_______ _ t • a. a _i__i. _r.. ___ t.L .i.i, _ a nnak a lánynak a levelét Az mányt, már nem lehetett ne­a munkások nevetését, mint ,, u a?fe CIuK’ egy könnyűszövésű hálót cakkban vetődött az útra, aho­gyan a lábak váltakozó moz­dulatára meg-megbillent a Valéria üff vltu “2?*2" ki lódulni. hogy neki Pestről ír valaki. „Látja, azt mondja, ha fenn — Volna szív« felelni kér- járok látogassam meg. A Vér- désemre. Nincs kedvem a csó­rd őst a sötétben ezek a kő- mezőnél lakik. Azt pedig tu- rogni “ út°n. ____ _ _ rakások árnyékként guggoltak öom hol van, mert ott voltam FELSZÓLÍTÁSÁRA az alak g ép. A tanítónő az út közepén az út szélén, rájuk villantot- csapatszemlén, amikor Rudolf közelebb haitotta a felét haladt a gyakorlott kerékpá- ta a kis lámpa fényét, csak- trónörökös tartott inspiciá­ros egyenletes tempójával, úgy megnyugtatásul önmaga- lást” — jó estét, tanító kisasz­Két kilométer volt az^útsza- nak, hogy valóban kövek ezek. kasz az erdőn át. Kettő a ti- Messziről kivehette az úthen­zenhatból, mely hazáig tartott. gerj6 körvonalait is. Mint egy **V tT”ÍÍÍ1 A kövek zizegtek, pattantak íesbenálló mozdulatlan ősál- kls ldo mulva visszaadta a le­a gumi alatt, különben csönd jat állt ott a gép. vette körül. Éppen tegnap irta az anyja: Valéria most is, mint más- „Aztán nem félsz egyedül kor magában dúdolt. De csak azon a hosszú úton? Tudod, este. Reggel az iskolábamenet hogy mindenféle bámulhatta az erdőt innen a vannak, Valikám. Vigyázz nyeregből. A hajlatokban bú- magadra.” Valéria megmo­vó bokrocskákat az öles fa- solyogta ezt az aggodalmat. Mi­rakásokat. amiket nemrég rak tői féljen? Diákkorában sok- „ tak le a favágók. Tanúja volt S2or kirándult elhagyatott ví- ® az őszi változásnak, hogyan déken ezen a kerékpáron. El- ü csucske k6zdtt Tanítólakást Az öreg szokása szerint ré­gi emlékeit sorolta, ó pedig veiét, anélkül, hogy beletekin­tett volna. A kútásó váratlanul félbehagyta a történetet az osztrák—magyar időkről, s megkérdezte: „Maga, Valéria emberek kisasszony, meddig fogja bír- lern* — Hát? szony. A hanggal együtt pálinka­szag csapta meg az orrát. — Jó estét Maga ezt az úthengerlőt vigyázza? — Nem éppen, <— felelte a POLGÁR ISTVÁN ni itten?” Vállat vont Mi lehet ennek Csönd volt A tanítónő és jTkl*L xl' « útonálló némán álltak egy- laszthat a megye északi és dé- missal 82cmben. „Olcsón nem adom, — gondolta Valérai, az őszi változásnak, hogyan déken ezen a kerékpáron. El- adom, — gondolta Valérai, a gyarapodik az avar a tölgyek fogulatlan hangon kezdett be- ™5., a~rf? keze a biclklipumpéhoz köze­tövében. s hogyan ereszkedik széleetést idegen alakokkal. ? rí; * .ao\ *nuKor * ledett — Ha megmozdul, ak­szelgetést idegen alakokkal, . , , le naponta sűrűbb pára a völgy aludt ismeretlen házaknál, r . teknőjébe. Este fárasztóbb az szemtelenül viszonozta a ki- ^ f „ út a korai esteledés is meg- hívó pillantásokat s ha aján- 05 szamlanl’ a „Lángoló ö biológiát férje pedig ledett — Ha megmozdul, ak­kor ezzel ütöm fejbe." A férfi most nevetett re­fosztja őt útja látványosságai- latot tettek, felszegte a fejét Pf**** ** ÍP kedte* fejhangokkal. Tlvonlrnr ólvótvp Ac IrKIvÄlrng wrlámttácftfa} ie®z» rmnQen DlZOnnyai iÄJ'iÄX SS SS« JSTtST nS tett a dolgon. Ügy tekintette avatják országos „ai kerék­— Csak nem fél tőlem ta­nító kisasszony?... tói. Ilyenkor elvétve egy-egy és nyúl, vagy őz szalad át ke- vetett resztbe az úton, riadt- a férfiakat, mint a diáktár- , n , szemű, szökkenő állatok, salt, nagyon Is nyílt célzásai- Ebben a pillanatban autő­Nagy ritkán jön vele szembe kát hagyta kipuffanni, az volt ANYJÁNAK mindenesetre lámpa erős fénysugara vető­egy jármű, fáthordó szekerek, a véleménye, hogy addig, válaszolta levelében: „Az dött rájuk. Az áruszállító ko­munkások kerékpáron, néha a amíg nem találkozik egy ne- i8 öröm, ha az ember a ma- esi érkezett vissza. A sofőr szövetkezet teherautója, mely kivaló fiúval, az egészet nem gya*. országutakból, melynek kinyitotta a fülke ajtaját árut visz abba ahol ő tanít, s a községbe, veszi túlságosan komolyan. melynek se hossza tízezer kilométer is lehet alaposan megismer ti­— Kezét csókolom, Valéria vasútállomása, se autóbuszvo- Egyeüen fiúval levelezett végeredményben az kisasszony. Csak nincs vala­nala nincsen. g* * kollé^uml»n .£*»*>!“ egészet úgy is csak a Közúti mi baj? Csipkebokor”-nak hívtak. A A dudolásra néhány hónap- fiú levelei - mulatságosak ja szokott rá. Talán amióta voltak —, hetente kétszer „ .P . . az emberből álL Egyébként kedvező fordulat A LÁNYNAK most ebben pillanatban fogyott el az egy néprádiót tett be szó- pontosan érkeztek a postán. A 7 “ . ' , bájába a kútásó. Elalvás előtt kedélyes sorokon is átsugár- a erei*' Me«rázU a sIráz' d' szerette hallgatni az új zene- zott a „Csipkebokor" magá- g^In vé^ mSnduí s^^ erBMtette a kerékpárját, számokat Elég jó volt a hal- nyossága. Ecsey — mert az . . ] k h fahód és amely úgy bukott le az ország­osa, a képzőben énekre is volt a neve évfolyamtársának L fWaL h1 út régi hepehupás köveire, oktattak, s amikor mar ide- a megye déli részébe ke- JTlegérem ^ a napot mint esv ember, aki hivatásos i. , a, megye ucu icaőcuc ive­jött már 32 első héten rült akkora távolságra tőle, rábízták az iskolai kórus ve- hogy ott már sík, homokvidék zénylését. És mi mindent bíz- húzódik akácerdőkkeL tak mée rá. Rendet csináltak a szertárban, a falusi könyv- NEKI MOST MÄR fárasztó- torn. ., , í ,k„i »udvarban vá vált hetenként kétszer vá- mi. tarban, az iskolaudvarban. laMolni Nem az irÁS miatt Igazgatója egy hajlottílátó, Egyszerűen nem tudott új annyira tBUékptgt öregedő férfi mindig joindu- dolgokat felfedezni barátja dolt most is, amikor meg­latúan mosolygott rá. „Egy számára. És hónapok után a DÍllantotta az úthenserlő kör­kolléganőnek ez hog, még szórakozás is." amint végighevert az ágyon, Talán szórakozás ez a napi már aludt A rtdidt nyitva Végigszaladt a kerékpárlám- a . , ■ , » hagyta, az öreg mester szó- pa vékony csikja a vastag harminckét kilometer is? a kott bejönni és lekapcsolni, tanácstitkár sajnálkozva mér- hogy ne zúgjon műsorzárás te végig. „Lakást momentán után a készülék. A „Lángoló _ _ ti.Xiir.ir hí7-tnsftflni Van Csipkebokor” meg is Jegyez- építést, a szélre kellett húzód­nem tudunk biztosítani Van ^ ha jól em. J hirtelen egy ár­egyetlen üres hazunk, de on lékszem még másodéves ko- nyékot pillantott meg, s ösztö­gabonát tárolunk. A postás- púnkban vitatkoztunk Miller nősen ráfordította a kormányt, nak négy családja van, ne- „Gyújtópont”-ján, amikor is hogy a fény odavetődjék. Való­. _ Tctc.nvt.rte kör- az megjelent. Hogyhogy te han egy ismeretlen ott állt az kém is három. Istenverte kor ^ úgy (rg2 póla> űt k*^pén felemelte a nyék ez. Szóval azt ajánlom, nem verted volna a padot kezét lakjon a szomszéd faluban a kicsi ökleiddel, amikor szópár­kútmestemél, az elődje is ott bajt folytattunk? Kihagy a lakott." memóriád, Valcsü* napot, madzagra kötöm ezt a traga­csot és Demoklesz kardjaként ,, , az ágyam, fejem felett lóga- cl6tt elérn^ » pályatest köny- Én reménykedem. Ma- nyebb szakaszát. mint egy ember, aki hivatásos versenyző, s mégis kidől, mi­A váv és én Fázékony venség, kődbe burkolózott, pokrócba, fogja jól körül. A völgyben állok, egyedül, lesőpröm arcomról aa őszi pókot Az 6 élete ott, fenn, nyfit, nagy élet nines titka, örömöt veszélyt századok alatt mit megért mindent elmond, velem la elbeszélget De ő nem kérdez. Néz merőn szemembe, tudja, hogy életem, a tört, ott folyt le két szemem mögött tétován, titkon, félve, rejtekezve. Állunk. 0 fenn, én lenn. Nyúl szél avart rág. öregszik minden és kihűl. Csak ő marad időtlenül. Száz éven túl nincs idő, csak szabadság. KALDI JANOS Kóp a gyermekkori utcáról Rossz, dőlt házakkal, elvetődve, kiért messze a tájba, őszbe. Körötte elnyúlt szántóföldek vonaglottak és nyöszörögtek. S az akácfái, — ahogy láttam, — égtek zúgva a holdvllában. S a házak mélyén nagyon lassan porlottunk, fogytunk szakadatlan. MOLNÁR ZSOLT ók, aludj el s lörj ki. Oh, aludj el s törj ki — jól tudom — ebből a takart ragyogásból. Vélt sérelmeink gondja bajom volt mindig. S hányszor ettünk levest együtt egy apró kanálkából? Ettél és sírtál. A sár felkent Ineskos cuppogásában ez a nap is elmúlt. Sápadt hold kevert lágyszagú szellőt. Két üveg ölelésében nézd mindezt: a könyörtelen változást: hogyan esurran át a vizezett tejen egy kutya ugatás. Engedd be! Az élet fázik meztelen! Az új útszakaszon nem ráz- Erre “ pillantotta az úthengerlő kör- Kiiometer vonajajt innen már csak húsz perc hazáig. géptesten, mely nagy nyuga­lommal pihent az országúton. A piros lámpa jelezte az út­Valéria fékezett A kútásónak valóban szép Igen. Ha a memóriájával szobája volt a tanítónő szá- rdnv* cmkmMZ pedál­A dinamóval táplált lámpa fénye kihunyt s már csak a piros ablakú olajlámpás pis­logott Az alak még jobban a taposás... Egyszer elhatároz- --------- ­m ára. megkérdezi a sportújság homályba veszett. A tanítónő NÉHÁNY NAPJA javítani szerkesztőségét hogy a váló- ya ahogy rosszat sejtett, s NÉHÁNY j gatott kerettagok mennyit ül- kedve támadt volna beletapos­kezdték az országutat. Lom- nek nyeregben naponta? Azt ni a pedálba, ha úthengerlő érkezett a vá- is megkérdezné, hogy a fuva­rosból, a munkások húszmé- tásos kerekezők álmukban Letette a lábát az útra és nem érezrtek-e monoton him- 5 szólalt meg először: bálódzást, mintha utókat to­vább folytatnák akkor is. — Valami baj van? terenként kőrakásokat lapá­toltak az út szélére. A kőtörő- ket látásból ismerte, innen toborozták őket a környező falvakból. Köszöntek is han­gosan, vidáman, amikor meg­pillantották felbukkanni ke­rékpárján. Ma reggel az egyik munkás éppen a piros kannából ivott. A fedőt nyújtotta felé, s biz­tatta: — Nem iszik egy kis erdei harmatot, kisasszony? Valéria lassított. Rámosoly- gott az emberekre, akik vil­lájukra támaszkodva kísérték útját tekintetükkel. — Oh, én már megittam a magamét a kútból Nevetés volt a válasz. Egyi­kük odakiáltotta: András Ida Csendes beszélgetés tarkán, sötétbe öltözve, apám imakönyvével. Csak nézted pi­ros kalapom, új kabátom, di­vatos táskám, lakkcipőm és vidáman indultál. Szerinted ez a sok tarka-barkaság beszélt helyettem. Ilyenkor meleg volt a kony­szokásától eltérően es- még nem is olyan régen fény- hóban, piroslott a sparhelt, te pontosan érkezett a ben úszott, ahol virág bori- az asztalon vacsorához terítve, kisvárosi vicinális. Az tott mindent. Csendes meren- Csak a kocsonyát kellett a állomás előtt emberek- hevülve^z pincé*01 1^ni ép,?e? S bői nőtt erdő. kicsi, nagy fák- ZT L • me*esVálinka mellett az Vni a ^ ' . nak, beszélgetnek. Itt az el- üzenet: bontsd el a karácsony­kai, A koronán kalappal. csendessége, a szép, a fát, téged vártalak vele. Az A kendővel, a neonfénytől vala­rossz, a szeretet emléke, a osztozásnál igazságos légy! mennyien holdvilág arccal A fényben pedig az élet, az új Egyformán adj, diót, cukrot, szem, az orr árnyéka furcsa remények, kívánságok fűzére, „imát testvéreidnek. Ne aludj grimaszt húz, mgyorgó sza- Anna egyedül ballagott a sö- el, várj meg, hogy végigbeszél- juk óriásra nőtt, s a fogak az tétben, kerülve a táncoló lép- jük az évet. adventi kereplő elkopott ékei- tekkel haladó lármás embere- Hát beszélgessünk Mama! re hasítanak. Az öreg moz- két. Nem is gondolkozott, szét mt el? Kgyáltalán dony pihegve fújtat, ködbe sem nézett. Hosszú, lusta lép- mit Elér.e hoz. bont mindent, hogy csend tekkel közeledett a teljes sö- zád a harl0om> megértesz-e? legyen már, de a lárma ettől tétségbe Adsz-e, küldesz-e választ kér­csak nagyobb. A bádogvégű legyőzhetetlen belső kény- lseimre? Fél éve már, hogy selyempapírból tekert trom- *2er hajtotta ide. nem láttalak, fél éve mentél biták koncertjét nem lehet A kapu nyitva volt. Fázó- el. Mi történt azóta? Óh, de túlharsogni. Félig telt korsók- san nyikorgóit, s hogy becsa- gofc minden! Mama! Hallgass kai, butykossal várják az ér- pódott ismét, a zavarás miatt meg! Azzal kezdem, ami ne­kezöt, ott koccintanak már szemrehányóan rázta le magá- ked a legfontosabb volt. Ké­ről az újnyi vastagságú dér- résed ellenére sem rendeztem kristályt. A keskeny utak fe- azóta az életem. Sőt, még hérek, ember lábának nyoma jobban összekuszálódtak kö­sehol. Hó borit be muszlin ta- rülöttem a szálak. Pedig nem karóként mindent. A viaszból akartam. Csak olyan hánya­nyíló virágokat, márványkö- veti módon, amiért annyit in­veket, díszes apró rácsokat, tettél, nem törődtem vele. a vonatlépcsőn, az ablakban, s a tülekedéstől absztrakt áb­rákat fest a hóra a vörös Bi­kavér, eturran a lábakra a drága nedű, kacagtat az Egri Leányka. Szilveszter! Az év utolsó Ne szomorodj el. Szeretek Farkas András rajza bolondos napja. 196S-ben az arany betűket. utolsó este, az utolsó éjsza- — Mama! Megjöttem! De egy embert. Azaz szerettem, ka. ölelve, karolva, csomagja- sokan utaztak, tudod-e? Szó- Vagy talán még mindig? Nem kát cipelve sietnek az embe- kás szerint most is az utolsó tudom. Olyan zátonyra futott rek, percek alatt kiürül az pillanatban váltottam jegyet életű 6 is, mint én. Komolyan, állomás. Azt hittem, már lekésem a higgadtan talán kezdhetnénk A házak ablakai világosak, vonatot, nem leszek itt, mire együtt új életet. Nem is tu- kancsalitón nevető szemek, hálaadásra harangoznak. Azt dom, hogyan kezdődött mama. Soványak, nagyhasúak és ik- hittem, nem érek ide, ami- Csak azt vettem észre, hogy rek. A vendéglők, éttermek kor indulsz, s szemrehányóan együtt járunk, hogy minden­telve, hangosan dalolnak, ne- nézel rám, mert nem mondom nap találkozunk. Vagy bent a vetnek az emberek. el lelkendezve, hogy a magad gyárban, vagy munka után A kaszinóból kiáradó friss módján az esti misén miért valahol. Nem tudom, miért lett-kis, meg a nagytemplom mondjál köszönetét. Így volt kereste a barátságom. Ám, orgonájának mélyhangú hála- ez már sok éven át, amióta annyit kötekedett velem azért, adása összekeveredve olyan, felnőttem, mert olyan rosszul hogy nem vagyok húszéves, mint a bakfia. meg az örege- közlekedik a vonat, mindig sem csinos, meg képzeld ma­dó ember tánca. Pajkos és pont akkor értem ide, amikor ma, még azt is mondta a sze- rtszkető, dévaj és elnéző. Csak a kis templomban a „Te- mérmetlen, nem úgy nézek ki, egyetlen hely sötét a város- deum” első akkordja hangzott mint aki jó nő lesz. Fene a ban. Egyetlen hely, amely fel. Megvártál mindig a folyó rangját Pedig úgy szerettem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents