Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

1966. január 23.. vasárnap IíOOíMD 9 MIKOLA BAZSAN Január 21 Gyászoló Terek. Utcák duzzadt erein A lobogót lángként lobbantják a szelek. S a lobogón egy azó: Lenin. A nap Lehullt - Fekete zászló. A nap is fekete. Fekete a rúd. Gyászindulótól, mollban gyászoló Indulótól harsog a város,, u tt Falun, városon, parton, piacon át Szívhez a szíve, válthoz a válla: így vonul az ország, Iljics kommunája, Hada és Hazája. Nem! ö éló. Nem halt meg, nem Is volt beteg! Nézd a millió orcát! Millió szívben ég, millió zászlón lebeg — így vonul Iljiccsel as ország. Bontsd ki a gyászlobogót! A gyász esztendeje ez lett. Hazánk vezérétől Kommunák, Vonulók Ma végső búcsút vesznek. Hirdetik, hintik antennák a hírt — A hír percre se szűnt; — Lenin Szíve kihűlt! Lenintől Búcsút veszünk. Dördül a szörnyű pillanat híre megy Minden népnek, minden Időkben Január 21. Hat óra ötven.. Mint penge, mint Jajmé, égbentás. Elkomorult hangú üzemek. Ma együtt minden munkás Lenin sírjánál tiszteleg. Gyászlobogót emelnek s És erőt véve szivein. Felkel ő — aki vezérel <a vezet F elkel a sokmilliós Lenin! i ,-i .»I .Ff Bad* György (Ordítása RADICS ISTVÁN FALU & el nem pukkant volna. De el­pukkant. L1 rről az emberről is egyre kevesebbet be­szél a krónika, mint általában azokról a korabeliekről, akik ott születtek valaha a század- órdulón. Vagy előtte néhány évvel, vagy utána néhánnyal. Régen a fél vármegye őraj­ta derült, amint elment asz- szonynézőbe a szomszéd falu­ba, és mezítláb nyargalt ha- _ _ _____________ z a.,. meg amikor ... beült zsoltárt énekeljen, meg A falu közepe bblydult fel Inkább, mint a széle, de ez se nagyon. Mindössze is egy em­ber, Só Mihály hergelte belé magát a dologba, mégpedig úgy, hogy íme, itt az ideje, hogy az egész teremtett világ Hozsannákat zengjen, mert. SZABÓ PÁL volna mindig a kedvében jár- homlokát, melltartója a puló- biztosítja? Ügy gondolja talán, ni. Nem ment. Mintha min- ver alatt tűhegyeire szorítja nálam, a szerelem, ott a má­dén ellenünk esküdött volna, húsát. Olyan ostobán vigyorog siknál pedig a kényelem? Nekünk semmi sem úgy sike- beit tele szájjal a lenesébe és Mama, mondd, miért tette7 rült, ahogyan terveztük, ő azt olyan lustán, ernyedten nyúj- Adj tanácsot?... mondja: én rontok el mindent, tózik Andris Anorákján a kis jó órát ült így Anna való­én vagyok a hibás, mert ke- rádiót hallgatva a fűben. A mi megfoghatatlan, érzékelhe- veset töródök az élettel. Én másik kockán ugyanilyen póz- teilen jelre várva, a sír mel- meg: ő az ügyetlen, magának ban ő heverészik. Aztán van lett, a kis pádon. Alakja egy- tegyen szemrehányást, ne ne- még azon a tekercsen más is. beolvadt a hideg márvány- kém. Kényelmes villa előtt, valahol kockákkal. Kabátját, kalapját _ Most is mi történt? ősz- vidéken járdát raknak. A há- belepte a hó, árnyéka az eU s zevesztünk. Nem szóval. Tét- ziak. S óh, Andris is. Amikor bújó és előtűnő hold fényétől tel. Ezért is utaztam el. Most ezt megláttam, akkor világoso- sáppadtan terült el mellette, kereshet... Együtt akartunk dott előttem minden. Aztán megrázkódott. Riadtan, szilveszterezni. Jó is lett vol- félósen, kétségbeesve, búnbá­na hiszen éjféli beszélgetésre, Egyszer említette Andris, nó tekintettel. Egyetlen ne- ka'rácsonyfabontásra, hozzád hogy nanon bevágódott egy héz, mély sóhaj hagyta el már már nem jöhetek. Minden vidéki lánynál. Csúnyácska az esok ajkát rendben volt. minden el volt ™eg, hogy tizennyolc év _ Mamat Miért nem bórá­in tézve. örültem, hogy az új- különbség van köztük, de az talafc inkább a karomban, év küszöbén majd zavartala- n*m számit. Nem a szerelem amjkor megnőttem és te lei­ntil koccintok Andrissal. “ fontos. Az sem baj, hogy fél Q gyerek? Miért hagytalak Mégsem Így lett. Köszöntés l^n^lnthet S ma°0<ira? helyett, aj élctkczdés hc vctt meUeite. A férfiak másod- ™am*! elváltunk. 0 még nem tudja, ^ ^ )6zanul házasodnak. Mintha csak a kiáltásától hogy így van, de in igen Az ^ flz -a jól keres5 ijedt volna meg minden. Egy­történt. Mama, hogy délután munkásember, mindent a Iá- »zerre csend. lett. Csak egy pár percre bsszeugrottunk meg- knak gyűjtenek. Mondták pillanatra. Éjfél volt abba az idegen autóba ä vá­rosban a köréje sereglett nők és úriemberek társaságá­ban!... Nagyon megj ám boro­dat!,. Kiváltképpen akkor, amikor az a szomszédfalubeli özvegy asszony a nyakába csimpaszkodott. Aztán jött az első gyerek, a második, a harmadik... Olyannyira bősé­ges áldás volt ez, hogy talán bele is gebedt volna, ha hlr- telenében bé nem áll nazaré- mosnak. Azaz hívőnek. Mert így vagy akarta, vagy se, a fogához verte a garast Kocs­mába nem mehet semmiféle szeszesitalt nem ihat még te­jet is csak kecsketejet iszik, _____________________ mivel tehene nincs. Szelíd. WUUUUKUtttUUUUUKKKU lámbor ember lett napszámra is inkább befogadták. Negy­venötben kapott néhány hold földet a termelőszövetkezet er™ Jwwan legjobban a kapa, »- sssväi'sä'ss mán belépett Nem is lett vol- t* Vagyis, felöltözött fekete na már semmi baj, ha azon a ünneplő ruhába, kezébe vette bizonyos októberen az a lövés a görbebotját, és felment a ta­nácsházához. Emberek álltak csomóban, vitatkoztak, han­gosak voltak, de azéken, vagy asztalnál nem ült aenkl. Min­denki állt Só Mihály leült a tanácselnök helyére, botjával az asztalra kondított hogy olyan nagyot csattant, mint­ha leszakadt volna a padlás és azt mondta: Nem akarok többé kom­munistákat látni! Az emberek ránéztek, pilla­natig csak álltak, aztán lassan megfordultak és ballag­tak kifelé. Amelyik a küszöb­höz ért, hátrapillantott, aztán kilépett a folyosóra. Só Mi­hály csak ül és csak néz ás csak azt látja, hogy már csak négy ember van bent már csak három, kettő, egy... egy se. Csend. Még légyzúgás se hallik, mert légy sincs már. Van itt a fene. Semmi. Csak a csend az, ami végtelen és valahol valami kolompol a csöndben. így kolompolt va­laha a csörtető marha a réten. Aztán valami mást érez. mégpedig olyat, hogy baj van itt, nagy baj, valami nem pá­szol, mintha elverte volna a a jég a vetést, kitört volna a tsz-ben a száj és körömfájás, vagy még ennél is nagyobb. . Egyetlenegy a vágy, ami félel­mes és gyötrelme«: nem itt lenni. Valahol máshol. Ott, ahol szépen zeng az emberek ajkáról a beszéd, s ahol örök­kön süt a nap és szárnyak nem hagyják el soha a fá­kat ... menni innen, menni. Ember a kóró mögött beszélni: mégis rnilyenlegyen ^óriásban levő az első közös óév búcsúznánk. férfihez ad^fc) aki sokat is Miután mindent eltenertünk, keres s a fiatai0k hozomány- azzal váltunk el: beülök a fc^mt ü- csajádí házat, meg Az nem számít, R estellkedón hagyta el a városnak ezt a részét, hogy ilyen szokatlan időben merészkedett azzal vauuuK e*. ■ ként üj családi fodrászhoz, hogy szép legyek, flutót kapnak. Ä'ÄÄÄ 5»; . . t*.* •WS.'SS «•*•*** • **• EEX5Í iÄÄiS s ő pedig elmegy addig mozi- * vőlegény öreg, nős’, ide. Sietett az állomásra, hogy i- _ a l.;- Aínm/inifli ideadta: -- elérje a hajnali vonatot. Ha­vi*­nézéssel kísérte, mintha meg- El vigye ne dolgozzon és fürtösök, a papirszalag-dobók bánta volna. Bár ne adta vol- jó társaságban forogjon. Hát ^zött s erőltetett ^téssel na ide. Bolondos kiváncsisá- ' uinu van a filmen’ bántotta el magától a csillám­gomnak engedve, beletúrtam. ez “ UnV van a fűmen. szórói vidáman kurjongató új­S mit találtam? Borotvakész- látod, Mama, a vagyon évi köszöntőket. Míg az in­letet, valériant. Nem is tud- moH is vagyon, csak változott dulásra várt, szivére nagy tant,’ hogy nyugtatóval él, a f0rmában. Autó a divat, meg nyugalom telepedett. Hideg kis táskarádióját, meg három a berendezett családi ház. volt, de nem fázott. Egyedül tekercs filmet. Az elsőn véges Van még akit elkápráztat pil- ült, de nem unatkozott. Köny­végig sex nők voltak, így, meg ianatnyi kényelemért. Andris- nyűnek, frissnek érezte ma- úgy pucéran, a másikat együtt scd ^ ez történt. Én hiába gát. Jó Ideig nem tudta miért, csináltuk még tavaly ősszel, s igyekeztem, hiába értem el csak élvezte elégedetten. Ahogy a harmadik, az a harmadik, vxindent a magam erejéből, le- közeledett a főváros felé, ami mindent elárult, erdőben győztek. Egy ház, meg egy úgy örült, hogy elutazott, nem készült. Most. Az idén. Ősz- aut6 Legszebb álmaimat zár- töltötték együtt a szilvesztert, szel Abban az időben, ami- ki belőle, legszebb vágyai- nem kötelezte el magát, s le­kor mi annyi mindent tervez- mat hagyták el. Autóstoppos zárta az elmúlt évet. tünk együtt. nem lehetek. Ez nekem nem Aztán már csak azon gon­Kirándulni vitt egy lányt. megy. Hát ez történt, Mama. dolkozott: ugyan mit hoz az Nem éppen fiatalt, de én pár Csak azt nem értem, miért új esztendő milyen lesz tar­évvel idősebb lehetek tőle. akart akkor relem szilveszte- togat-e a számára a gond mel- Loboncos fúfru árnyékolja rezni, ha a jövőjét máshol lett kedvest es szépet.... Jó délután van már és me­gyen az imaházba. Ott, csak­is ott szakadhat le leikéről a félelem. Az imaházban korábban al­konyod ik, mint kint az utcá­ban, s a falu fölött, mert elég magas a terem és szinte elké­pesztően magosán vannak az ablakok. Nem lefelé világíta­nak a padokra, hanem csak úgy, fent, egymásnak. Kereszt­be-kasba. A kulcs ott szokott lenni a titkos helyen, amit csak ők tudnak, a hívők. Amint belép a helyiségbe, a fenti ablakok fényei levetítik árnyékaikat és szinte sötét van. És ez a sötétség is fáj. A Tanácsház­nál az üresség, és a távolodó emberek léptei fájtak, itt meg a sötétség és ráadásul itt is árad, egyre árad be a maga­De majd csak jön valaki, hiszen most imaeste van és a hívek, azok hívek, bármi is történik kívül, a világban. És azok jöttek, csakugyan. Ez- egyszer Só Mihály vette át a szerepet. Ö kezdte, diktálta az éneket, mert mintha min­den énekkel telne ott, a Ta­nácsházánál az az iroda, és emberek lepnék el az utcá­kat, kerítéseket, kispadokat, mint a madarak és a nap ra­gyogóan sütne a falu felett... Semmi nem zavarta meg az estét. Kint, valahol lövés puk­kant. Ekkor megrezzent Só Mihály, nagyon, pedig... ha az isten akarja, a kapanyél is elsül, hát nem igaz? Lehetett tán nyolc, vagy ki­lenc óra, amikor eloszlott a gyülekezet és ment ki erre, ki arra. Sötét volt mint a ko­rom, a villany az este csak egyszer lobbant fel, aztán vé­ge. Nincs tovább. Olyan nagy a csend, hogy szinte siket tölo az ember. Mindössze erre, Árokhant felé dübörög vala­milyen autó. és amarra meg vágtató szekér csattog, s öe- szédfoszlány hallik. De ez is elnémul, mire Só Mihály le­fordul a sikátoron. Itt egyene­sén le, a sikátor végén balra, aztán menni kell még vagy tí»-tizenkét ház ellen, amíg liazaár. Ahogy távolodik. annál jobb érzéssel fószkelódik meg lelkében egy nagy, nagy nyu­galom. A sok énekelt zsoltár is egyetlen egy kardallá har­sam a sötétben. Milyen jó is az, ha az emberre zuhanó ve­szedelemben közel vannak az églek. Nem történhetik semmi baj. Jóleső érzés. Tagadhatatlan. — Kipp-kopp — Só Mihály bakancsa kopog. De alig köp pan néhányat a járda, amikor durr... Lövés puk­kan itt, közvetlen közel. Any- nyira közel, hogy Só Mihály úgy érzi, mintha a hasa egy nagy bádoghordó volna és aa pukkant ki. Ez valószínű is, mert olyan gyorsan és kőny- nyen pattan által a SerfőzS kerítésén mintha bolha vol­na. A kerítésen belül hatal­mas kórókúp. Egy kévét hirte­len kiemel, a helyére búvik, lekucorodik. És akkor ráhúz­za magára. Meg se mozdul. Meg se nyikkam, meg se pisz- szen. Itt békesség és csend. Csak néha kórólevél zizzen és Só Mihálynak hevesebben do­bog a szíve. I? eggei hatkor Serfőző András adni akart a tehénnek, és amint felveszem egy kéve kórót, csak áll és csalk néz, mert egy ember al­szik mögötte. Kucorogva, mint valaha, ó, beh nagyon régen, az Anya méhében. A házasságnak szüntelenül viaskodnia kell egy szörnye­teggel, amely mindent elnyel: a megszokással. Könnyetob szeretőnek lenni, mint férjnek, annál az oknál fogva, hogy nehezebb minden­nap elmésségtől sziporkázni, mint hébe-hóba szépeket mon­dani. JH&zaik A szerelmes asszonytól min­den jó várható, és minden rossz kitelik. Mindenben csak annyit ka­punk, amennyit adunk. Minél inkább bírálunk, an­nál kevésbé szeretünk. A férj sohase aludjon el el­sőnek, és sohase ébredjen fel utolsónak. Az asszony a férje számára olyan, amilyenné férje faragta. Szerelemről beszélni, az sze­retkezni. A férfi az ellenszenvből át­csap a szerelembe; de ha sze­relemmel kezdte, és az ellen­szenvig jut el, soha többé nem tér vissza a szerelemhez. A szeretőben megvannak mindazok a jó tulajdonságok és mindazok a hibák, amelyek a férjben nincsenek meg. A férj ne hagyja sohasem, hogy felesége egyedül menjen édesanyjához. A szerelmesek nem ismerik a szemérmet. Amikor szeretnek bennün­ket a nők, mindent megbocsá­tanak nekünk, még vétkein­ket is; amikor nem szeretnek bennünket, semmit sem bocsá­tanak meg nekünk, még eré­nyeinket sem. (Balzac)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents