Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
1966 január 23., vasárnap WOGT! A D 7 K ÉT PORTRÉ Koppány György felvétele Képviselők a népnveiésről M ostanában mind gyako- rétan láttatják számunkra a ribb beszélgetési téma, feladatok gerincét: az üze- tanácskozási alap a mekben, a termelőszövetkezeGondok, bajok. Akadnak ezek is kellő számban, — nem mindenütt egyformán olajoS nem is mindig az irányításon múlik, hogyan megy a munka. Sok még a tárgyi és egyéb feltételek alkalmatlansága, fogyatékossága szerte a megyében. Ezek is feltárulmegyei népművelés tekben fokozni kell az úgy- zott a népművelés szerkezete, ügye, Salgótarján szel- nevezett középkáderek, továb- ° lemi centrummá, kulturális bá a tanácsi és tömegszerve- bázissá fejlesztésének lehető- zeti vezetők, csoport- és bri- sége. A járható utak mérlege- gádvezetők, szakmunkások, lése, a módszerek hangoztatása tsz-tagok, a fiatalok és a nők minden szinten foglalkoztatja bevonását a felnőttoktatásba, az illetékeseket, azokat, akik Növelni kell a szakmai isme- tak képviselőink előtt. A gon- első soron felelősek az elgon- reteket nyújtó szakelőadások, dók egyik okozója az, hogy dolások valóra váltásáért. Fog- viták, ismertetők, kiállítások, bar épületek számában orszá- icl ozott, s foglalkozik az ága- munkásakadémiák, mezőgazda- Sossn sem állunk a leghátsók zatos kérdéssel várostól sagi szakmunkás előkészítő között, a művelődési otthon megyei fokozatig a taná- tanfolyamok számát, javítani legtöbb helyen mégis inkább csők szervezete, a pártbizott- azok színvonalát. Fejlesztésre csak névleg felel meg egyre ságok plénuma, s napirendet var a szocialista tulajdonhoz bővülő rendeltetésének. Gya- kapott népművelésünk távlati val0 helyes és egészséges vi- korlatban nincs, vagy csak elgondolása az országgyűlési szony, fokozni kell a művé- kevés helyen van mód külön- képviselők megyei testületé szeü> esztétikai nevelőmunka féle szakköri, klubéletre, önte- körében is. hatékonyságát. vékeny művészeti munkára; az otthon minden lehetősége Az a tény, hogy a képviselő- Olyan elvek ezek, melyek- egyetlen nagyteremre korláto- csöport legutóbbi tanácskozó- nfk érvényesítésétől nagymér- zódik. Holnapi feladataink sán éppen egyik fontos ipar- tőkben függ általános fejlődé- közé tartozik hát, hogy segít- fejlesztési programunk meg- sünk üteme. Érthető hát, hogy sünk ezen, de jelenleg a mér- beszélését követte a megyei a kivihetőség minden biztosi- sékelt anyagi erőkre több népművelés vizsgálata, ko- tékát alapos gonddal elemezte szükség van új tantermek, rántsem a véletlen műve. Tér- az országgyűlési képviselők óvodák, pedagóguslakások épí- melőmunkánk mai követeimé- megyei csoportja is. tésében. Ezek hiánya a kultúrnyeiben mind erőteljesebb TI , , _ , ,, otthonokénál is nyomasztóbb hangsúlyt kap az emberek tu- . Hasznos szó hangzott el pél- goIKj pillanatnyilag. Épp ezért daul arról hogy a mezogaz- ésszerű féiretennünk egy idő- dasági jelleguhoz hasonlóan re néhány kedves & külön. szaporítani lehetne az ipán ben indokolt törekvésünket, s dati szintje, ideológiai, világnézeti biztonsága, általános és szakmai műveltsége, kulturáltsági foka. Ez a népművemát. Suchmann Zoltán okos indítványa helyesléssel a munkaterv kiegészítője lett. S annak a tervnek szintén országgyűlési képviselőink adnak majd támogató súlyt érin- tésére koncentrálni tett fórumokon, hogy Salgótarjánban megépülhessen több lési hatékonyság szélesítését kívánja meg, mert a bővülő ismeret, a gyarapodó szakmai és általános tudás az élet gyakorlatában kamatos kamatot hoz. Éppen ezért a népművelési tevékenység fontos feladata - a gazdaság és az üzemGnk & vállalatunk kö- ideológia összefüggése és köl- ^ művel5dési háza. A szak_ csönhatása alapján - me- ^ otthon a szakmai to- gyénk gazdasági életének erő- vábbképzés bázisául szolgál sítése, segítése. majd. Ebből a nézőpontból vizsgál- Nézhetjck részleteiben is, ták meg a képviselők is nép- figyelemmé kísérjk művelésünk alapvető elveit, nógrádi parlamentereink a me- melyek az MSZMP Nógrád gye népművelési eredményeit, megyei Bizottsága 1964. deművelődési jellegű építkezéseinket a fellelhető anyagi források egyesítésével inkább a járási székhelyek, körzeti központok kulturális fejleszcember 1-i határozatai alapján most kétesztendös távlatra nyjtnak kaput. - 1' Az elvek világosan ée kőnkA „Nógrádi szőttes” és a „Palóc változások” gondjait. Sümegi János, a szé- csényi II. Rákóczi Tsz elnöke például arról számolt be képviselő társainak: tapasztaló útjain hol szolgált örömére — s hol nem, a falusi népművelés menete. Az országos dolgok intézői hírt vettek általa apró falvak kulturális eredményeiről, sikereiről, s hallottak mások gondjairól, bajairól. A jövendő népművelésének járási és körzeti helyek a legközvetlenebb irányitó központjai a falvak életében, s a harmadik ötéves terv során ezek kialakítása, megteremtése adhat alapot minden további eredménynek. • lyen értelemben, s körülbelül ilyen gondolatmenetben foglalkoztak népművelési dolgainkkal a megyei képviselők. Nem új dolgok, amikről szó volt, ismerjük —• és ismertük — szinte valamennyit. Ám most, hogy rájuk irányult a tekintet, erőteljesebben érezzük, hogy megoldásukért fáradozni nagyon szép kötelességünk (Barna) I Fenti címekkel két útirajz jelent meg a „Látóhatár” 1965. november—decemberi számában. Az egyiket Antalffy Gyula, a másikat Szombathy Viktor irta. A két írót nem szükséges bemutatni. Üti- könyveik, tájleírásaik révén jól ismertek. Beszélnünk kell azonban tanulmányaikról. Tájképi és néprajzi érdekességekben bővelkedő megyénk elég szegény az útleírások és szociográfiai munkák tekintetében. Szinte újra fel kell fedezni. Ennek egyik okát a meglehetősen gyér nógrádi helytörténeti irodalomban találjuk meg. A két kis útirajznak éppen az az érdeme, hogy napjaink életmegnyilvánulásait ábrázolva, értékesíti a nógrádi múltra vonatkozó elérhető tudásanyagot is. így a jelen a múlt szerves folytatásaként tűnik fel és nem érezzük a törést a jelen megoldásai és a népi múlt kívánságai között. A múlt és a jelen, a költészet és a valóság színes keveréke a „Nógrádi szőttes” és az utolsó két évtized nagy változásait értékelő, néprajzi jellegű „Palóc változások”. Antalffy és Szombathy szociológiai tartalmú megállapításaikat beleépítették a magyar irodalom és néprajz nagy és egyetemes épületébe, ás amikor a vidék jellegzetességeit kiemelik, ennek a kincsesbányának a mélyébe pillantunk bele. Szinte sajnáljuk, hogy elbeszélésük végére értünk Sajnáljuk, mert az általuk felvetett problémák egész sora válasz nélkül marad. Ez a válaszolatlanság persze csak azoknak tűnik fel, akik a nógrádi múlt és népélet hagyományainak feltárásával és értékelésével foglalkoznak. És éppen ezért, mert gondolkodásra, vitára késztet, jelentős ez a két magas színvonalú útirajz. Ilyen lezártnak tekintett, de valójában nem lezárt probléma az egész palóc kérdés. Antalffy és Szombathy persze joggal vehette lezártnak a palócok. főleg néprajzosaink által előszeretettel hirdetett kun-kabar eredetét. Már Kni- ezsa István is csodálkozott azon a szláv jövevényszavakról írt művében, hogy hogyan juthatott ez a magyar néptörzs a kunokat jelölő, szláv eredetű, palóc névhez? Vegyük ehhez még azt, amit Szombathy is említ, hogy a palóc sohasem nevezte magát palócnak. Kniezsa is hivatkozik arra, hogy a Palócság, akár csak Göcsej, mindig a szomszéd feluban kezdődik. Gyermekkoromban, az első világháború idején, csúfoló szónak tekintettük a palóc nevezetet és amikor Kőszegen, a húszas évek elején, magyar tanárom osztályról osztályra vitt a palóc nyelvjárás sajátosságainak bemutatására, mindent megtettem, hogy erről a kiejtésbeli „gyengeségemről” minél előbb leszokjam. Az elnevezés bevetté csak néhány évtizede vált. A kérdés nincs lezárva. Nem is olyan rég, maga a nép sem zárta le és ez kutatandó hagyomány, aminek történelmi alapjai voltak. Én úgy látom, hogy a palóc és a barkó elnevezés eredetileg az északi nyelvjárásterület erősen finn és észt hanghordozással beszélő magyar lakossága körében, vagy a honfoglaláskori bolgár —török töredékeket, vagy pedig a XIII. században a kunokkal együtt betelepült mi- zsér töredékeket jelölte. Ezért volt a nagy népi tiltakozás. Az őslakos magyarság nem tekintette magát jövevénynek és csúfnévnek vette azok szlávos nevét. A tiltakozás a népi származásbeli tudás emlékének halványodásával mind inkább lanyhult. A beolvadt bolgár—török töredékek révén a XVIII. század első felében a Karancs vidékén még ismerték és használták a rovásírást. A XIX. század elejére már annyira halványult az ősi beolvadás emléke, hogy a nyelvjárásterület egészére nézve kiáshatták a palóc elnevezést. A század derekán, Lisznyay jóvoltából, már mint néptörzs jelenünk meg, amit Mikszáth is tudomásul vesz és terjeszt. A többi palócok nem futottak be ilyen irodalmi karriert. így Zalában sem, ahol a közelmúltban Szentmihályi Imre ásta ki a „palóc harceg” mondáját. Nem ilyen bonyolult a palóc kérdés, ha annak tárgyi, néprajzi vonatkozásait nézzük. Éppen a Nógrád hasábjain írta meg Kunszabó Ferenc — segítve szétoszlatni egy legendát —, hogy a nógrádi népviselet mai formái a jobbágy felszabadítás utáni időkben kezdődtek, és elsősorban a jómódú, kulákosodó parasztságra volt jellemző. Színessé- válásában — apám elbeszéléséből is tudom — a századfordulói tanítóság buzgólkodott. Ez a kor szülte pl. a Lechner- íéle műnépies építészeti elemeket. a politikai jellegű tulipán-mozgalmat és nem utolsó sorban a turanizmust, miközben felfedezte és továbbfejlesztette a népi motívumokat A népviseletek mai továbbélésében pedig nagy szerepük van a különböző kul- túrcso portoknak. Nem ünneprontás, ha a ma már irodalmi és tudományos hagyományokra visszatekintő „palóc” elnevezéssel szemben, éppen a múltbeli értékek megbecsülése szempontjából tudjuk, hogy Nógrád hegyei között a XIX, század derekán az alföldinél és a dunántúlinál ősibb magyar életforma találta szemben magát a kibontakozó kapitalizmussal. Ez a hegyvidéki tipus — innen a rokonsága a székelyével — ősi magyar életforma nyomaiban még ma is él. Éppen ennek a továbbélésnek az érzékeltetése az, ami Antalffy és Szombathy tanulmányait kiemeli a hasonló jellegű írások közül és késztet arra, hogy egy történelmi, néprajzi, nyelvészeti és irodalmi legenda kialakulásának a mélyére nézzünk. Ez a legenda kapóra jött a dualizmus kora magyar társadalmának, amely — ha a nemesi kutyabőrt már el is, sodorta az idők szele — legalább a nemzeten belüli, ezt megosztó és téves lokálpatriotizmust hirdető partiku- lárizmus dicsfényében szeretett volna sütkérezni. Ez azt is jelenti, hogy ha a történelmileg igaz elemeket kibontjuk a XIX. század óta azokat körülölelő, színpompás virágcsokorból. akkor múltunk ismeretében nem szegényebbek, de gazdagabbak leszünk. Dr. Beiitzky János VLADIMIR SZOSZJURA Nem ismerek reád most. Kijev. százarcú város... .Nem ismerek reád most, Kijev, százarcú város, s te, tegnap rom, ma fényben fürdő út, Krescsatik: arany aszfaltod minden színt újra felsugároz, s véget nem érő árban suhannak gépkocsik. Ameddig a szem ellát, új házak törnek feljebb, és kirakatjaikban nappali fény ragyog; megannyi pillangóként szálldosnak dús hópelyhek, magasból, égből hullnak sűrű, fehér rajok. Léptek, kacaj, zsibongás... Gondoktól nem nyomottan százezrek hömpölyögnek a széles utakon; óh kedves Kijevem, ki szivemben hozzádforrtam, szívemben néked őrzött dalom most átadom. De felrémlik egy másik nap... A Dnyeperre köd szállt s tűzvészek füstje húzott a kéklő csönd felett... ilyent az ember csak rég elmúlt, vad álmokban lát, s így láttam én meg akkor a drága Kijevet. Romok, romok vég nélkül... és rajtuk át merengett az est tüzében búsan szürkén a messzeség, mint lombjafoszí-ott kertre... kifordult vastraverzek sírtak a szélviharban... fekete volt az ég. Csak itt-ott néhány ember lézengett, mint kísértet. Tankok nyugat felé a dübörgő végzetet, a megtorlást vitték a vérszomjas ellenségnek, sok fényszóró mint szablya szabdalta az eget. Bizony, volt szenvedés itt és bánat, óh de mennyi! Hol egykor jókedvűen, dalok közt vitt az út, a támadót gyűlölni, örömöm visszavenni és égve fájni, fájni a lelkem megtanult. Még bennem él az emlék és soha el nem éghet, nem halhat meg... Ilyesmit feledni nem lehet! Ragyogj, zsibongj, Kijevem, mert gyönyörű az élet, s hirdesd, hogy többé nem lesz gyötrelmes éjjeled. Radó György fordítása
