Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
4 wograb 1966. január 23., vasárnap Fából vaskarika? Ha volt igazán régi vágy az emberiség szívében, akkor « repülés az. Biztosra vehetjük, hogy a legrégibb ember is már gyakran irigykedve nézte a madarakat és a természet többi, repülésre képes élőlényét, hogy szabadon szelhetik a végtelen levegő-óceánt. De hogy hol, mikor és ki próbálkozott először a gyakorlati repüléssel — nemigen tudjuk. Egyet bizton állíthatunk: sok elődünk szenvedélye, a „különösdolgok iránti töretlen érdeklődése kellett hozzá. Az első próbálkozások — a korabeli ismeretekhez képest — logikusak voltak. A madarakat próbálták utánozni, csapkodó szárnyú alkalmatosságokat szerkesztettek. Olivér Malmesbury már 1030-ban megkísérelte a repülést. Leonardo da Vinci ugyan nem próbálkozott ezzel, ennek ellenére őt tarthatjuk a repüléstudomány első művelőjének. Ránkmaradt tanulmányai több repülőgép tervét tartalmazzák. Mégis, kitartó szenvedély, töprengés, munka, a természet jelenségeinek éles megfigyelése, állandó szemmeltartása önmagában kevésnek bizonyult, gépre volt szükség, amely az embernél erősebb. Ám a sok, a maga korában esetenként ugyancsak „bogarasnak” vélt előd „bogarai” nélkül a gép sem jött volna létre. S most itt vagyok egy hetven éves ember műhelyében. Kerekek függenek a falon. — Tudna-e fából vaskarikát csinálni? — faggatom. — Hm ... aztán minek? — kérdezi. — Amiért ezeket a kerekeket — mondom. — Meg a többi dolgot, amivel tele a műhely. Ezeket miért csinálta? — Ezeket?... Csak. Ez a kedvtelésem, fúrok, faragok. Nem dobom el, amit készítek, összegyűjtöm ... Ez az időtöltésem. Az angolok úgy mondják, hobby-m. A szó vesszőparipát, szenvedélyt, kedvenc időtöltést jelent. Néha többet is! De semmiképpen sem hiábavaló tevékenységet, fából vaskarika készítést. Hobby-i általában jellemzik az embert. Hogyan? Ahhoz, hogy akárcsak megközelítően kielégítő választ kaphassunk, nem árt, ha megismerkedünk néhány „hobbys” emberrel. Gyerünk az Allatkertbe ! így invitál 1915-ben az első pesti autóbuszok egyikén egy plakát. A felszólítás fél évszázad múltán is időszerű lehet, gyerünk. Ezúttal nem az állatok budapesti birodalmába látogatunk, hanem egy sokkal kisebb vidéki „fiók-intézetbe”, amelyet a Nógrád megyei Kisterenyén, az új gimnázium szertárában rendezett be Fenyves József biológia tanár. — A kisterenyei „állatkert” kapcsolatban áll-e a budapestivel? — Többé-kevésbé igen. Legutóbb 1962-ben küldtem kérésükre négy nagypelét. Érzékeny állatok, állítólag igen ízletes a húsuk, pár ezer évvel ezelőtt a rómaiak csemegeként fogyasztották. Egyébként ritkán látható éjszakai rágcsálók. Maga az „állatkert” 1965 végétől van jelenlegi helyén, lakói eddig a Fenyves-lakást népesítették be. Miféle lakók? Cickányok, ékszer-teknősök (akvárium üzletekben vásárolhatók!), nappali és éjszakai rágcsálók, utóbbiak közül mogyorós- és nagypelék, egy-egy róka stb. Aztán a madarak, csízek, s a Magyarországon ritkábban előforduló süvöltők. Az akváriumokban a legfejlettebb moszatok közül a Csillárka nevű zöldmoszat (ahol él, nem fejlődik szúnyog- lárva!), illetve a halak, néhány melegvízi is, a kardfarkú, a guppi. S szerepel az élő gyűjteményben egy búvárpók. Honnan gyarapodik a gyűjtemény? — Nógrád megyében folytatok gyűjtő tevékenységet — tájékoztat Fenyves József. — Leginkább éjjel. A madarakat, emlősöket, lepkéket stb. ilyenkor könnyű „bekeríteni”. Segít a fény is. Nemrég szintén elektromos fénnyel szedtem össze néhány süvöltőt. Egyébként korom sötét volt. Mit szól az éjjeli portyákhoz a feleség, hiszen gyakran egész éjszaka távol marad? — Nem szól semmit, megszokta. Ugyanúgy, mint az állataimat. Harmincadik évem felé járok, ötéves koromtól gyűjtögetem, nevelgetem őket. Preparálással, madarak kitömésével szintén foglalkozom. — Ezzel gyarapodik az iskola szertára is? — Igen. — Ezért csinálja? — Dehogy!... Én egészen Pádár József későn, ifjú koromban voltam először a budapesti állatkertben. A legteljesebb ifjúsági rakétasor A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének hivatalos lapja, a Filatéliai Szemle évek óta rendszeresen megemlékezik Kajárik Béláról, a leghíresebb magyar ifjúsági bélyeggyűjtőről. Motívum lékbélyegzést, s többek között Gagarin aláírását köszönöm. Terve? Érettségire készül, most ez a gondja. Ebben az évben múlt 18 éves, tehát az ifjúságiból a felnőtt kategóriába lépett. Érettségi után tovább tökéletesíti, gyarapítja gyűjteményét. Álma? — Az is van — válaszol mosolyogva. — Szeretnék megismerkedni a legendás hírű és csak egyetlen példányban Fenyves József KOVÁCS TIBOR. Aon. 25 -i Gp-jfcur. gyűjtő, rakétasorozata (140 lap) ismert „One cent Guiana” bé- a maga nemében egyike a leg- lyeä birtokosával, teljesebbnek Magyarországon. Címe: A világűr meghódító- A SSuhai IeamS sa. Hazai és nemzetközi kiállításokon a sorozat a következő díjakat nyerte: 1962: a XXXV. Bélyegnap alkalmából rendezett 1962. évi Országos Bélyegkiállításon ifjúsági oklevelet. 1963: Gyöngyösön, az Országos Vidéki Ifjúsági Bélyeg- kiállításon első díjat, s a legszebb motívum gyűjtemény különdíját A SOCPHILEX 1963 Nemzetközi Bélyegkiállításon az Cjúsági gyűjtők második díját A „Wroclaw 1963” név alatt az európai államok sportbé- : vegeiből rendezett kiállításon az ifjúsági kategóriában első •iíjat és különdijat. 1964: Oroszlányban a IX. Országos Ifjúsági Bélyegkiállításon első díjat. 1965: Győrött a III. Országos Ifjúsági Bélyegkiállításon •Iső dijat. A hamburgi ifjúsági bélyeg- iállításon II. díjat. Kajárik Béla Nagybátony- óan él, gimnáziumi tanuló, negyedikes. Miért lett bélyeg- gyűjtő? — Nem mondom, hogy a elyegek hódítottak meg, mert ez nem igaz. Nem tudom, miért kezdtem gyűjteni, csak azt, hogy most már nem hagyom abba. Tízéves korom ta gyűjtök, akkor még Nemközségben jártam iskolába. Van egy kitűnő moszkvai levelező partnerem, akinek számos kártyamaximumot, emHetven éves. Majdnem megpróbálta a repülést, mint a görög Daedalus és fia, Icarus, aki fogságból, a krétai király szolgálatából menekült a maga készítette madárszárnyakkal. — Csináltam fából egy repülőt, botkormánnyal is elláttam — mondja Pádár József, a szuhai Icarus. — Ez 1936- ban volt. Felvonszoltam a repülőgépet a hegyre, egyik molnár ismerősöm eléje fogta a motorkerékpárját, s unszoltak, üljek bele. Merthogy ott volt az egész falu apraja-nagyja. Azt terveztem, hogy a motor majd a hegyen „meghúzza' a gépet, amellyel én átrepülöm Szuha községet. De nem mertem beleülni. Szerencsére Mert alighogy felemelkedett, egy-két méter után földre zuhant és ripittyára tört. Nincsen meg belőle egy darab se — Tehát nem osztotta Icarus sorsát, akinek, mert túl magasra repült, leolvasztotta a nap viasszal karjához erősített szárnyait, s így a mondák világában ő lett a repülés első vértanúja? — Nem osztottam. Nem mertem repülni. — Kár? — Kár. — Blanchard 1785-ben átrepülte a La-Manche csatornát. A sok feltaláló és szer kesztő, köztük a magyar Schwartz Dávid erőfeszítése nyomán a 80-as évek középé tői már közlekedésre alkalmas léghajókat építenek Ezekről hallott? — Nem. — Az űrhajókról? — Azokról igen, a rádiob Másról nemigen. Bányász vi tam, tudom az ács mester get is, csináltam repülőgé de a föld alá le mertem m ni, repülni meg nem. Csin; ram ■ anínót ts. - ettőt, be vannak a szobában Csinálta; hegedűt, játsszak maguknak rajta? Tóth Elemér „Hogyan írjuk a fojt igét: j-vel, vagy ly-lyel?” Deresedé hajú felnőtt diákok intézték hozzám a minap e fenti kérdést. Gyorsan válaszoltam: — Pontos j-vel, csakis így: * o j t. Dehát ők pont így írták a dolgozatukban a következő mondatban: „A XVIII. —XIX. század fordulóján a nemzeti játékszín megteremtéséért is kemény küzdelem, fojt.” És a kérdéses szót mégis aláhúzta a tanár. Akkor most kinek van igaza? természetesen a helyesen javító tanárnak. .Szóval mégsem j-vel, hanem ly-lyel kell írni a fojt szót?” Igen, úgy tűnik, itt valamiféle ellentmondás van. Úgy tűnik! De csak addig, ameddig gondolkodva vizsgálgatni nem kezdjük e két szót. Mert bizony nem az egyik, vagy a másik alak helyesírási hibájáról van itt szó, hanem két egészen mást jelentő fogalomról. A j-t és ly-t ejtésben ma már nagyon kevesen képezik (hangoztatják, ejtik) másképp. Éppen az írásos alak vizsgálata segíti a különbség gyors felismerését. De ha a fojt igéről kérdeznek, csakis a „pontos j-re” Gondolhatunk: fojtani; fojtok, fojtasz, ő f o j t. (A nép helyenként így is mondja: fuj t— fujtós körte. Megfujt ez a csuj köd. Ha igékről van szó, mindig az ige tövére, azaz egyes számú harmadik személyű jelen idejű alakjára gondolunk. Pl: írok, írsz, ír, — I. fojtok, 2. fojtasz, 3. főj t. A folyt szó is ige, de ez az alak múlt időben áll. Pl: írtam, írtál, írt — folyni, folytam, folytál, folyt. A folyt szó t-je nem az ige tövéhez tartozik, hanem a múlt idő Jele. Mi tehát ennek az igének a töve? Ragozzuk el egyes számban, jelen időben! 1. folyok, 2. folysz, 3. folyik. A fojt (a füst) és a folyik (a vér) jelentése más, alakjában is eltérő. A folyik szó múlt idejű alakjából kiesik az -ik toldalék és a múlt idő ..t” jele közvetlenül a „foly”- hoz kapcsolódik: foly-t — folyt. Ezek szerint a dolgozat vitatott mondatában nem a fojt ige, hanem a folyik ige múlt idejű alakja szerepelt, és azt csak így lehet írni: „A XVIII —XIX. század fordulóján a nemzeti játékszín megteremtéséért is kemény küzdelem oiyt.” A fojt jelen idejű igét használjuk azonban a következő kifejezésekben: — kiskutyákat vízbe fojt — mustot le- f o jt — felkelést elfojt — indulatot magába fojt. A folyt múlt idejű igét találjuk az alábbi szerkezetekben: — folyt a bor — a nagy fazék nagyon folyt — keservesen folyt az élet — már javában folyt a munka. De helytelenül szerepel a „fojtott” szó helyett a következő újságcikkből való idézetben a „folytott” alak: ..A községi pártszervezet titkára eddig szótlanul hallgatta a beszélgetést. Most folytott indulattal kitör.” Néhány irodalmi Déldában is figyeljük meg a fojt igét, illetve származékait! „Száll a szikra, fojt a füst” (Arany János) — „Zörgő árnyakkal harcra kelni, Fojtott zsolozsmát énekelni” (Ady Endre) — „Rombold el a természet műhelyét, s egyszerre fojts meg Minden csirát. miből a háládatla.n Ember keletkezik” (William Shakespeare: Lear király) — „A teremben nehéz, fojtott levegő volt, ködmön- és pálinkaszag, s a legfelső ablaktáblán csak lassan, lomhán forgott az ólomkarika.* (Mikszáth Kálmán) — „Sokan vették körül, de egyetlen arcon sem látott szemernyi hálát sem: ezektől ugyan hiába remélt irgalmat. Ekkor megsajdult szivében a méltatlanság, de tüstént el ia fojtotta az emberek iránti szánalom. Szerette az embereket, és eszébe ötlött, hogy esetleg elpusztulnak nélküle. (Maxim Gorkij: Izergil anyó). A folyik ige műit idejű (egyes számú harmadik személyű) alakjára a „folyt”-ra is lássunk egy példát: „A távol Zuglóban fákat nyesegető napszámosok között folyt a szó.”/ •'(Mikszáth Kálmán). Ugyanezt az alakot találjuk Petőfi Sándor: Csatában című versének bevezető soraiban: „A földön is harag”, Az egen is harag! Kifolyt piros vér és Piros napsugarak!” (A „kifolyt” szó ebben a mondatban nem állítmányként használt ige, hanem befejezett, azaz múlt idejű melléknévi igenév [jelző], de így is ly-lyel írjuk, mert alapszava a kifolyik.) A fojt ige (fojtani) tehát mindig pontos j-vel írandó. Nem szabad összetéveszteni a folyik ige (folyni) múlt idejű alakjával; a folyt szóval. Tóth Imre Kajárik ben, (Koppány György felvételei)
