Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

1966. január 23., vasárnap NööRAD A párttitkár küldetése A párttitkáré az egyik legfontosabb köz­életi tisztség. Körvonalazni a mun­káját, meg az arra fordított időt alig lehetséges. Az üzemben, a faluban vagy ahová a küldetése köti, többnyire csak ezt mondják róla: a párttitkár. Nyilvánvaló tehát, hogy elsősorban nem a személye, ha­nem amit képvisel, az támaszt bennünk kép­zetet. A politika, ami szerint élnek, csele­kedeteiket, magatartásukat formálják az emberek. Hivatás ez, amit csak az tud igazán és jól gyakorolni, akiben szüntele­nül ég a lobogás az újért az ember boldo­gulásáért, a közösségért. Azért mégis megkérdezzük — ezen általá­nos tulajdonságok mellett — milyen képes­ségek, jellemjegyek teszik alkalmassá külde­tésére a párttitkárt? Azon túl, hogy szoci­alista érzelmeit természetesnek tartjuk, el­sősorban a tudatosságot említhetnénk. Nem­csak elismeri. rendjén valónak tartja a ha­ladást, de ő is a mozgás egyik rugója, bá- torítója a jobbnak, az igaznak. Cselekede­teinek a tudatosság, a műveltség, a munkás- osztály forradalmi elmélete az iránytűje. Nem követelünk meg tőlük általánosan felsőfokú képzettséget, de előbb-utóbb el­várjuk a magasabb végzettség megszerzését. S akik erejüket megfeszítve munkaidő utáni tanulás árán diplomát szereztek, azoknak külön elismerés jár. Tanítótól, nevelőtől azt várjuk, amit a költő mond a maga számá­ra, hogy „nem is középiskolás fokon” for­málja, jobbítsa népét Az egyik legnagyszerűbb emberi öröm, amikor ha valamikori érzések, feltevések tudatossá válnak. A tanulás tehát mind rö- videbb, mind hosszabb távon állandó köve­telmény a párt politikájának képviselőjétől. Ha tetszik, élhetünk a rég! mondással, ami szinte miszticizálja egyesek szemében a jő papot, már mint, hogy holtáig tanul. A mi párttitkáraink túlnyomó többsége állandóan törekszik arra, hogy új ismereteket szerez­zen, s ezeket az ismereteket ne csak sző­kébb körben értsék meg. Másik fontos jel­lemzőjük, hogy az elméletet hasznosítani tudják a gyakorlatban, előadásmódjuk ok­fejtésük világos, közérthető, még a szavak használatában is alkalmazkodik a minden­kori helyzethez. Sok kiváló párttitkárt; ismerek. Valameny- nyi szolgálhatna olyan történettel, hogy tisztsége során nem mindig kapott tapsot, sőt olykor türelmetlen ellentmondást, vagy éppen gúnyos szavakat', A kommunistákat valamikor — s más országokban most is — sokan fantasztáknak tartották, tartják. Üj rendet teremteni, gyökerestől más er­kölcsi, emberi normákat megvalósítani, gaz­daságot átalakítani, előítéleteket félretenni, bizony sokak számára meghökkentő. Néha talán még azoknak is, akik ezt vállalják. Mert sokan vannak olyanok, akik út köz­ben világosodnak meg. A munkában, a me­netelésben. Az időbeli távolság egy idő után mércéül is szolgál. Annak mércéjéül, hogy én, és te és ő mit változott, hová jutott. Nem hallottam arról, hogy tapsoltak volna a téeszbe agitálóknak, azoknak, akiknek ne­héz helyzetet kellett megmagyaráznlok, vagy éppen aki ezt elsőnek vállalta. Pedig mindennek a párttitkár a kulcsembere. Ö nemcsak ma, de a holnap elkötelezettje is. Ahogy a gazda vetése később, tavasszal kel ki, úgy az övéké talán évek múltán. De hallottam már tőlük ilyen történeteket, s ezeket csendesen mondják, szinte adomázva: X nem akart beállni a téeszbe, most jól megy a sora, házat épített Vagy a tegnap még néhány négyzetméternyi lakásába visz- szavonult ember ott serénykedik a kultúr- ház építésénél. Iskolába iratkozott ez é* ez a segédmunkás. Így vet kalászt az ő vetésük hónapok évek múltán. És a mához Is ezernyi szállal kötődnek. Intéznek ügyes-bajos dolgokat, segítenek abban, hogy a családi életek jobbra forduljanak, hogy a bürokrácia ne keserítse meg egy-egy ál­lampolgár életét. Véleményt nyilvánítanak azonnal, hogy győzzön az igazság, hogy egyesek szégyelljék az önzést, a maguknak való kaparj-kurta életmódot. Amit tesznek, az munkájuk eredménye­ként olyan kötőanyaga a társadalomnak, mint cement az épület fundamentumában. Munkájukat méterrel, vagy súllyal lemérni nem lehet, de ha érzékeljük a változást, jó szellemet tapasztalunk a munkahelyen, ba­ráti. elvtársi egy kollektíva, akkor tudjuk, hogy ez nekik is tulajdonítható, s annak te­vékeny részesei. A vezető pártszervek rendszeres politi­kai oktatásuk mellett — a fejlődés bonyo­lultabb helyzetéből következően azt Is el­várják tőlük, hogy állandóan emeljék álta­lános- és szakmai műveltségüket is. Magya­rul: a párttitkámak sokoldalúan képzett partnernek kell lennie, hogy tekintélyét megőrizze, s nap mint nap hitelt szerezzen annak a politikának, amelyet képvisel, amely meghatározója a milliók boldogu­lásának. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a párt­titkár mindennapi tevékenységétől elválaszt­hatatlan az öngyarapítás. A titkár első számú követe a pártnak, a nép körében. Cselekedete, magatartása, pél­dája állandóan 3 nyilvánosság előtt ' mutat­kozik meg. Sokan mérik hozzájuk lépteiket és várnak tőlük útravalót Nehéz, nem min­denkor népszerű tisztség az övék. De az igaz ügy meghatványozza az erejüket, szen­vedélyüket fűti az, hogy a vetésük a múló évekkel mind dúsabb kalászokat terem. Gulyás Ernő Korszerűbb anyagmozga tás t Figyelemreméltó tervek sági érdek. Szerencsére már születtek az anyagmozgatásról túl vagyunk ezen az álláa- a Salgótarjáni Acélárugyár­ban. A raktárakat szállító- anyagi eszközökkel támogat- szalagokkal látják el, beveze- ja az üzemek szállítási, csoma- tik a rakodólapos tárolást, golás* korszerűsítésének törek- szállítást és létrehozzák a véseit. A múlt évben például központi targoncaállomást. 300 Dicséretes a törekvésük és in- teremtettünk az anyagmogza- dokolt lenne, ha máshol Is tás és csomagolás fejlesztésé­követnék példájukat. Évtizedes lemaradás Magyarországon több, mint egymillió ember foglalkozik vállalaton belüli és vállalatok közötti szállításokkal. Nógrád megyében az ipari és a mező- gazdasági üzemek dolgozóinak mintegy negyedrészét köti le az anyagmozgatás. Az adat szemléltetően mutatja, meny­nyire elmaradott népgazdasá­gunknak ez a területe. A ma­gas termelési ráfordításoknak Igen gyakran az anyagmozga­tásra költött jelentős kiadás az oka és a csökkentést gyak­ran elsősorban az anyagmoz­gatás korszerűsítésével, lenne indokolt megkezdeni. Évtizedekkel lemaradtunk a szállítás gépesítésével — még bt Acélárugyárban is minden­napos az anyagok talicskán való tologatása — nem egy­szer olyan munkát Is emberi sok futkosnak a raktárakba, cipekednek, felesleges Időt ponton és államunk jelentős töltenek és szakképzettségük­nél jóval kisebb értéket adó munkát végeznek. _____ ____ ideje lenne azon is gon­m illió forint hitelkeretet dolkodni, miként segíthet­nénk enyhítem üzemen belu- 1. megoldásokkal legalább a fontosabb anyagmozgatási fel­adatokat Nemcsak a vasipar­ban, de egyéb iparvállalatok­nál is dolgoznak olyan javí­tó-szerelő egységek, amelyek házilag készíthetnek kisebb és egyszerűbb felszereléseket. Ritkán tapasztaljuk, hogy ilyen feladattal bízzák meg a TMK dolgozóit. Sajnos még az 1968. évre készített újítási feladattervekben is keveset olvashatunk az anyagmozga­tás korszerűsítéséről, a szállí­tások gépesítéséről, a munka ésszerűsítéséről. Saját erőből is Ügy tűnik, üzemeink jó­részében még mindig nincs kellő becsülete az anyagmoz­gatásnak, s ezt nem cáfolja a Salgótarjáni Acélárugyár jó példája sem. Legtöbb helyen, ha előre akarnak lépni, szin­te kizárólag az államtól vár­nak megváltást, elsősorban re, rendkívül sajnálatos azon­ban, hogy főleg maradlság és felkészületlenség miatt üze­meink igen keveset vettek igénybe. A SZOT Munkavé­delmi Kutatóintézetében is panaszkodnak, hogy kevés az érdeklődés a munkát könnyí­tő és biztonságosabbá változ­tató, itthon is gyártott anyag­mozgatási gépek iránt. Üzemen belüli megoldások A korszerűsítésnek első szempontja csupán a gépesí­tés, a nehéz fizikai munka megkönnyítése. Célszerű len­ne azt is rendszeresen vizs­gálni, hogy jobb munkaszer­vezéssel, milyen mértékben csökkenthetők a szállítások. Szinte minden üzemben ta­lálhatnának módot a szállttá erővel végzünk, amelynek gé- si utak rövidítésére, a feles- deviza formájában Az'iHgaz- pesítését egyes országokban már ötven éve megoldották. termelés re' csökkenthetnék jobb és gon­A gazdaságosabb mellett az ember életének, testi épségének védelme is követeli a korszerűbb anyag- mozgatást A baleseteknek mintegy 35—40 százaléka ra­kodás, szállítás közben törté­nik, a halálos baleseteknél pedig még ennél is magasabb az arány. Tagadhatatlan, az elmara­dottságban közrejátszik, hogy évdizedekig mostohagyerek volt üzemeinkben a szállítá­sok gépesítése és ezt fokozta az a hibás nézet mely sze­rint az anyagmozgatás csak részben értéktermelés, első­sorban kiegészítő munkafolya­mat ezért fejlesztése nem feltétlenül indokolt népgazda­leges rakodások csökkentésé- daságl módszerek alkalmazá- Nemcsak a költségek? t » kényszeríti majd üzemein­ket hogy a hallatlanul ma­gas anyagmozgatási arányt dosabb munkaszervezéssel, korszerűsítéssel és jobb mun­hanem az ebből származó, eléggé számottevő selejtet Is. Indokolja a szervezés javí­tását az is, hogy Igen gyak­ran kvalifikált szakmunka ­kaszervezéssel csökkentsék. Addig is meg kell azonban teremteni a feltételeket az üzemek, vállalatok önállósá­gának fokozásával. Kovács András Vétett az emberek ellen Bejelentették a megyei párt- bizottságnak, hogy Tőkés-akna vezetője, Kovács Vilmos, dur­ván bánik a dolgozókkal. Megsérti önérzetüket, jog­talanul bünteti az embereket, hogy a helyes útra tért. Es kurtán intézte el: „Azért ha- A vizsgálati eredmény ls- Tőkésen 1965-ben ismét esi- tároztam így, hogy ne keres- mertetése után a felszólalá­lódtak benne. Az első lecke sen annyi pénzt.“ Egy bá- sokban kifejezésre jutott: Ka­úgy látszik kevés volt neki. nyász elvesztette a bánya tu- vács Vilmos vétett az embc­Az aknában a szénmeden- lajdonát képező 50 forint ér- rek ellen, megsértette a párt ce kiváló bányászai dolgoz- tékű kesztyűt, kilencven fo- politikáját, cselekedete nem mellőzi a tömegszervezetek nak. Itt nevelkedett Kazinczi rint pénzbüntetést szabott ki vezetőhöz méltó Kazinczi segítségét, elutasítja a kom­munisták jőszándékú figyel­László Kossuth-díjas bá­nyász, innen indult a mizser­meztetését. A párttagokat, faiak kezdeményezte „Egy akik kifogásolták magatartá- csillés", a „Melegcsákány", a érte. Amikor a vállalati mun- László felidézte: amikor a kaügyi döntőbizottság ezt 16-as siklón dolgoztak, s nem igazságtalannak találta és működött a szállitókötél, fel­sát, rosszabb munkahelyre osztotta be. A pártbizottság a bejelen­tést megvizsgálta, öttagú bi­zottságot alakított, amely meg­„Megyei szocialista brigád mozgalom“ és sok más helyes kezdeményezés. Az elmúlt években azért torpant meg a termelés, mert a feltárás so­ötven forintra csökkentette. Kovács megfenyegette a bi­zottság tagjait. Nem csoda, ha ilyen körül­mények között szélsőséges né­zetek kerültek felszínre. Vol­ajánlották a segítséget. Ko­vács elutasította. Kiabált ás fenyegetőzött, fis azért aka­dozott minden munka, mert nem fogadta el a tanácsot. . Kovács Vilmos is felszólalt hallgatott körülbelül harminc rán nagy meddóterületekbe tak, akik elérkezettnek látták Népgazdasági érdekekre hivai­embert: kommunistákat, pár- tonkivülieket, gazdasági ve­zetőket. A bejelentés igaznak bizonyult. Kovács Vilmos megtermett, barna, keskenyarcú ember. A körülötte dúló vihar már megviselte. Arca idegesen rángatózik. Palástolja, de nem sikerül neki. Munkássorból ütköztek. Tehát nem az em­berek, hanem ez okozta a visszaesést. Kovács Vilmosnak, mint a bányászat jó ismerőjének ezt tudnia kellett volna. Elsősor­ban ennek az akadálynak az időt a párt intézkedéseinek kozott. Ezzel akarta magya- semmibevételére. Ezek az em- rázni magatartását. Közben berek hűséges szolgálói lettek úrrá lett rajta az indulat. Ró­tt bányavezetönek, és egyre galmazta a párttitkárt, a fei- közelebb vitték a szakadék- szólalókat. Aztán fenyegető­höz. Mások bizonyítottnak látták leküzdésére küldték Tőkésre, szektás álláspontjukat. „Íme De 6 mindent a bányászokra idejutottunk” — hangoztatták, hárított. Azt származik. A bányászathoz bányát vonal jó érzéke van. Mindenki el­ismeri szaktudását. Néhány évvel ezelőtt Kistelekről he­lyezték Tőkésre, mivel ott el­hangoztatta: választja ket­té. A vonal felett ő áll, min­denki más alatta van. Tőkésen az elmúlt hónapok­ban egyre feszültebbé vált a maradtak, s halmozódott az helyzet. A kommunisták, szak adósság. Kovácsot bízták meg azzal, hogy csináljon rendet. Kinevezték aknavezetönek. Ekkor kezdődött nála a vál­tozás. Mintha megszédítette volna és nem a bajok meggátolását, hanem terjedését kívántak. Sok bányász pedig visszavo­nult, bezárkózott. Egyetlen megjegyzésük volt: „Tőkésen a demokráciát eltiporták.. ” ez nem igaz! A bejelen­zött: „Ennek még nincs vé­ge, lesz folytatás...” Az indu­lattól elfulladt a hangja, A kollektívát nem félemlí tette meg. Kimondta: egyet­ért azzal, hogy Kovács Vil­most aknavezetői beosztásá­ból felmentsék és alacsonyabb beosztásba helyezzék. Vajon tanul-e Kovács Vil­mos a történtekből? Az akti­szervezeti tagok és pártonki- tés után nyomban intézked- vaülésen tanúsított magatar­vüliek nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megállítsák Ko­vács Vilmost. Bírálták, figyel­meztették. Nem használt ne­ki, megtorlással, fegyelmikkel az új megbízatás. Szabadjára válaszolt. Néhány hónap le­engedte jellemének eddig visszafojtott rossz vonásait: önteltté lett, türelmetlen a munkatársaival. Ez a maga­tartása ötvenhatban már baj­ba vitte. Az ellenforradalmá­rok mellé sodródott. Az ügyét lezárták. Lehetőséget kapott, hogy munkájával jóvátegye botlását. Ezt követték, a kis­teleki évek. Mindenki meg­nyugvással vette tudomásul. forgása alatt 150—160 embert büntetett meg. Tóth József, szakszervezeti aktivisták, pár­tek. A vizsgálat eredményét tusa másra enged következ- összegezték és átadták a tő- tetni. Hibáit nem látta be. Ez kési kommunistáknak azzal, figyelmeztető a mizserfai hogy beszéljék meg Kovács pártbizottságnak, amely min- Vilmos jelenlétében. den kétséget kizálólag szin Erre sor is került. A leg- tán felelős a történtekért. Ko- jobb munlzások: párttagok, vácsot már előbb meg kellett Mai jegy re tű n k Matozsán László ifjúmunká­sokat azért mert elvégezték a KISZ-től kapott feladatai­kat. Garami Jánost, amikor kifogásolta durvaságát, meg­büntette, mint „hangulatkel­tőt", „lázitót”. Koncz Do­monkos vájárt, akinek annyi a kitüntetése, hogy a mellén el sem fér, leváltotta. Ilyen mincan. tonkívüliek vettek részt a megbeszélésen: Kovács Boris István. Kazinczi László bor­dás. Garami István, Fekete Balázs, Szeberényi Ferenc. György Zoltán az alapszerne- zet titkára, Kaposvári Ferenc a mizserfai pártbizottság tit­kára, s még legalább volna akadályozni az önké­nyeskedőiben. Tőkésen az ügyet lezárták. Okulásképpen adjuk közre azzal a megjegyzéssel, hogy az emberek igazi fegyelmet akarnak, nem önkényeskedést, az önérzet líbbaltiprását. Eredményesen dolgozni csak har- munkatársi egyetértésben le­het. Bobál Gyula Köszönet és hála Azt hiszem, hogy a viszonylag enyhe decembernek és ja­nuár elejének a jégraktározó vállalatokon kívül egyedül az erdőgazdaságok dolgozói nem örültek. A Cserháti Állami Er­dőgazdaság igazgatója húszfokos, tartós hidegről álmodik, amikor végre megszilárdulnak a felázott erdei utak és ld. lehet szállítani a ledöntött és méretre vágott ipari- és hasáb­fát az erdőből. Elég kínos, hogy a balassagyarmati és a szé- csényi Tüzép-telepeket nem tudják folyamatosan ellátni tűzi­fával, nem szólva arról, hogy ez milyen károsan befolyásolja a gazdaság áruértékesítési tervét és a dolgozók prémium-ki­látásait. Egy ilyen nyomós gond azután, úgy hinné az ember, megrontja egy egész szakirányítási és adminisztrációs köz­pont dolgozóinak hangulatát. Annyira előtérbe kerülnek az anyagi dolgok, hogy talán még rossz néven sem lehetne ven­ni, ha az apró emberi ügyek ideiglenesen háttérbe szorulná­nak. Hogy a Cserháti Állami Erdőgazdaságban az emberi vi­szonylatokról a fokozott erőfeszítések idején nem feledkez­nek meg, arról ékesen tanúskodik a központi iroda hirdető- táblája. A hivatalos hirdetmények mellett ki rajzszegezve ott függött még a napokban is egy kézzel írott papírlap, ame­lyen a következő szöveg állt: „Az erdőgazdaság valamennyi dolgozójának! Feleségem és a magam nevében szeretettel megköszönöm a vállalat dolgozóinak azt a kedves meglepe­tését, amit házasságkötésünk alkalmából nekünk szereztek. Tisztelettel: Szabó Ferenc.” A meglepetés és figyelem, amelyről Szabó Ferenc gya­korlóéves erdőmémök a köszönet és hála hangján emlékezik meg, önmagában nem nagy ügy. Tíz-húsz-harminc forintok­ból 650 forintot gyűjtöttek össze a fiatal párnak, hogy segít­sék az indulás gondjait. Az egyetemről éppenhogy kikerült Szabó és választottja, aki a soproni főiskolán végzett irodai munkát, azonban ennek a kisebb összegnek is nagyon örül, hiszen az ő házasságuk tipikus mai házasság. Nem kaucióra, vagyonra, gazdag kelengyére alapozták boldogságukat, ha­nem szorgalommal szerzett tudásukra, fiatal karjuk erejé­re és arra a biztonságra, hitre, hogy becsületes munka árán ma már a kényelmes élet minden feltétele előteremthető. Még érthetőbb Szabőék köszönetnyilvánítása, ha a gazda­ság egyéb gondoskodásával is megismerkedünk, ami a 650 forint értékét alaposan megnöveli. Szabó Ferenc egyidejűleg szolgálati lakást is kapott Ba­lassagyarmaton, azonkívül a hathónapos gyakorlati idő után 1300 forintos gyakorlóméraöki fizetését hatszáz forinttal meg­emelték. Nagy megbecsülése ez egy fiatal, induló szakember­nek. A gazdaság dolgozóinak rokonszenve annál meghatóbb, hogy Szabó gyakorlóévét nem közvetlenül a gazdaságban, hanem a Váci Erdőrendezési Intézetnél tölti és csak ősz tá­ján kerül majd valamelyik cserháti erdészetbe műszaki ve­zetőnek, vagy esetleg a központba műszaki előadónak. Szép és nagyvonalúan gazdag előleg ez a jövőre, amelyért érthetően mondanak hálás köszönetét a mézeshetüket élő fiatalok, akiknek talán még az az egy hő kívánságuk van, hogy teljesüljön igazgatójuk óhaja: törjön be néhány hétre szibériai hideg az egyelőre még megközelíthetetlen tölgy- és cserfaerdőkbe Lakos György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents