Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-21 / 17. szám
2 V O G R A D 1966. január 21., péntek' Tart a tűzszünet Vietnamban Hírek szórványos incidensekről Dél-Vietnamban hivatalosan is megkezdődtek az újévi ünnepségek. Már érvényben van a tűzszünet. A hírügynökségek ellentmondó értesüléseket közölnek arról, hogy itt-ott előfordultak még kisebb katonai akciók. Az egyik amerikai katonai szóvivő szerint „a Viet- cong-erők megszegték a saját maguk által szabott tűzszünetet” és annak életbe lépése után egy órával támadást intéztek a fővárostól nyolc-ki- lenc kilométerre fekvő egyik helyőrségi állomás ellen. A lövöldözés hajnali három óra körül szűnt meg. A másik jelzett támadás Hue közelében történt mintegy félórával a tűzszünet életbe lépése után. Maguk a nyugati hírügynökségek is hozzáfűzik, nem világos, hogy a tűzszünet megsértésével vádolt egységek milyen utasítást kaptak a tűzszünet megkezdésének időpontjára vonatkozóan, a sai- goni, vagy az úgynevezett „dél-vietnami időpontot” (Dél-Vietnam egyéb területére vonatkozik), amely egy óra eltérést jelent. Hivatalosan a DNFF által hirdetett fegyverszünet szerdán helyi idő szerint 23 órától vasárnap 23 óráig tart, a kormányerők és az amerikai parancsnokság által kiadott tűzszüneti parancs csütörtökön déltől vasárnap éjfélig tart. A főváros lakossága mindenesetre már két nap óta felszabadultan készülődik az újév megünneplésére. Az AP jelentése szerint bár valamivel enyhült hivatalos körökben a múlt hét vége óta tartó feszült légkör, az összeesküvéssel kapcsolatos híresztelések továbbra is tartják magukat. Olyan hírek vannak forgalomban, hogy a biztonsági szolgálat több magasrangú tisztet tartóztatott le. A kormányszóvivő nem erősítette. de nem is cáfolta meg e híreket. Varnak olyan jelentések, hogy Ky miniszter- elnök és kormányában szereplő „ifjú törökök” tartanak attól, a hatalomból kizárt idősebb tábornokok megkísérlik, hogy kiragadják kezükből a polit'kai vezetést. A letartóztatottak között állítólag két tábornok is szerepel. WASHINGTON Mint már jelentettük, Rusk külügyminiszter és Harriman, az Egyesült Államok utazó nagykövete szerdán érkezett vissza Washingtonba Megérkezésekor Rusk kijelentette, az az impressziója, hogy a helyzet most áttekinthetőbbé vált. Mindenki láthatja, hogy mik a problémák. Ru.sk azt hangoztatta, hogy Saigon és Washington között teljes a nézetazonosság. A külügyminiszter nem nyilatkozott arról, hogy a béke- offenzíva mennyi ideig tart még. Harriman a maga részéről azt mohdotta, a Johnson-of- fenzívát szívesen fogadták mindazon országokban, ahova ellátogatott, és „most — mondotta — Hanoin a sor.” Intézkedések Indonéziában Gromiko és Sima újabb megbeszélése DJAKARTA (MTI) Az Antara indonéz hivatalos hírügynökség idézi Chare- ul Saleh miniszterelnökhelyettes bejelentését, amely szerint Sukarno elnök jóváhagyta az élelmiszer- és benzinárak csökkentésére vonatkozó javaslatokat. Az intézkedés kezdeteként a benzin árát literenként 1 új rúpiáról fél új rúpiára csökkentik. A benzin árát decemberben hatvankét és félszeresére emelték. majd január elsején megkétszerezték. Sukarno elnök Dj akartában beszédet mondott egy nagygyűlésen, többezer főnyi tömeg és a kormány miniszterei előtt. MOSZKVA (MTI) szovjet és Ecuszaburo Siina Csütörtökön Moszkvában japán külügyminiszter megfolytatódtak Andrej Gromiko beszélései. Lezuhant egy R-52-es Spanyolországban WASHINGTON (MTI) tórium szóvivője szerda esti Spanyolországban amerikai sajtóértekezletén nem volt katonák százai kutatják át a hajlandó kommentárt fűzni Földközi-tengernek azt a part- azokhoz a jelentésekhez, hogy vidékét, ahol hétfőn este le- a B—52-es gép atomszerkeze- zuhant egy B—52-es típusú tét hordozott. A szóvivő meg- amerikai stratégiai bombázó- erősítette ugyan, hogy külön- gép. A szerencsétlenséget az leges őrséget rendeltek ki a idézte elő, hogy a B—52-es roncsokhoz, szavai szerint összeütközött egy KC—135 ti- azonban ez az összeütközést pusú üzemanyagszállító repü- előidéző okok kiderítéséhez lőgéppei, amelyről a levegő- szükséges. Mindkét lezuhant ben tankolt. gép amerikai támaszponthoz Az amerikai hadügyminisz- tartozik. «• Összeesküvés Iránban Az Iráni Katonai Ügyészség közlése szerint lázadásra való szervezkedés vádjával letartóztattad 59 személyt, közülük tizennégyet kihallgatás után szabadlábra helyeztek, a többiek azonban tíz nap múlva katonai bíróság elé kerülnek. Közülük nyolcra az ügyészség halál- büntetést javasol. A közlés szerint a vádlottak egy meg nem nevezett külföldi — valószínűleg arab — országból fegyvereket kaptak kormányellenes felkelés, szabo- tázscselekmények elkövetése céljából. Szakadás a peronista mozgalomban Egy szakadár peronista pártcsoport mintegy száz tagja szerdán behatolt a párt Buenos Aires-i központjába és tömeges ökölharc után elfoglalta azt. A Peront éltető támadók vezetője Patricio Kelly volt, aki Peron uralkodása idején a párt akciócsoportjait vezette. A szerdai támadást megelőzte az Argentin Általános Munkásszövetségben bekövetkezett szakadás. Jósé Alonso, a CGT főtitkára és húsz helyi szakszervezeti csoport hirdetést tett közzé az újságokban. amelvben Isabel Peront, a száműzött diktátor feleségét ismerik el Peron argentínai személyes képviselőjének és az Augusto Vándor vezette frakciót Peron elleni lázadónak nyilvánítják. Időközben több sztrájk folyik vagy van előkészületben Argentínában. A városi dolgozók hétfőn befejezték 26 napos sztrájkjukat, amelynek során többek között nem takarították él az utcákon felgyűlt szemetet. Buenos Airesben a villamosenergia-ellátási szakszervezetek vezetői sztrájkot készítenek elő. amennyiben nem fogadnák el béremelési követeléseiket. Az anyak aggodalma 1' em én találtam ki, csak lépten-nyomon én is tapasztalom, hogy a férfiak ritkán olyan tárgyilagosak a politikai kérdésekben, mint az édesanyák, ók talán termékeny méhükben hordják ki és szülik meg azt a realitást, amely irányt szab ítéleteiknek. Csakis így történhet meg, hogy egyszerű asszonyok szenvedélyes hangon adják tudtunkra véleményüket és megkövetelik, hogy hozzászólásukat megértsék, meghallgassák, szívükbe véss >k és az emberiség boldogulására fordítsák. Ismerem az édesanyáknak ezt az ösztönös tisztánlátását, aktivitását, mégis meglepett, amikor anyám a téli este csendjében a következőket jelentette ki: „A földön annyi atombomba van felhalmozva, hogy az tizenkétszer el tudná pusztítani a világot. Olvastam valahol, meg a rádió is bemondta. Mi lesz veletek, gyermekeim? És mi lesz a kisunokákkal?” Később meg azon meditált, hogy Vietnamban még csak most ünnepük az új esztendőt: „Szegények! Rágondolni is szörnyű, milyen lesz az ünnepük!" S e két mondásban benne reszket egyrfszt az a reális aggodalom, amely a nagyvilágiban az Atomcsendegyez- ményhez vezetett és az a szeretet, amelyet jóember érez jogtalanul megalázott, megtiport embertársa iránt. Szeretné a békét, amelyről Polgár István, a megyénkből elszármazott költő így énekelt: „.. .százféle nyelven zúgja énekünk, hogy béke, béke, béke kell nekünk s. hogy érte mi is mindent megteszünk I” De szeretné a harcot is, amely megszabadítaná az ezernyi atrocitásnak, erőszaknak, pusztításnak kitett vietnami népet, amely most a holdújév alkalmával ugyanúgy, mánt karácsonykor Do Nhuan harci indulóját énekli: Hadd zúgjon a tengeri szél, így messzire száll a dalunk. A rab baza hajnala kél Es hirdeti, győzni fogunk! Zengjen új, víg dalod, Lengjen piros lobogőd! Csl-en Khu, Csl-en Khul Csl-en Khu! Höl Oj harcosok hős hada jő, Es századok lánca törik. Szétzúzza a hősi erő Bús börtönök éjfalait. Zengjen új, víg dalod. Lengjen piros lobogód! Csi-en Khu, Csl-en Khu! Csi-en Khu! Hó! Milyen kegyetlen ellentmondás! A civilizált ember szolgálatába állította az atomerőt, s ahelyett, hogy a világ népeinek gyarapodáséra használná, a civilizált emberiség egyik fele fegyvereket gyárt, hogy megbízóik, a fegyvergyárosok olyan katonáknak juttassák, akik készek vérbefojtani az ébredő népeik nemzetek szabadságharcát! S az anyák aggódnak a felhalmozott atombombák miatt, amelyek tizenkétszer tehetnék meteoritesővé földünket! Harcot kiáltanak az elnyomott népek érdekében, hogy még nagyobb legyen a tábora, az ereje azoknak, akik az építő béke hívei. L. Gy. Nukleáris incidens egy amerikai hajón NEW YORK (MTI) A floridai Jacksonville közelében a Mayport haditengerészeti támaszponton szerdán veszélyes incidens játszódott le. Egy nukleáris szerkezet a rakétákkal felszerelt Luce romboló fedélzetére hullott. A haditengerészeti erőd képviselője nem volt hajlandó további részleteket közölni az esetről, azt azonban elismerte, hogy a szerkezet megsérült. Sietve hozzátette, hogy nem áll fenn a nukleáris szennyeződés veszélye, mert robbanás nem következett be. Ennek ellenére megteszik „a szokásos óvatossági intézkedéseket”. A hajón mintegy negyven rakéta van, mindegyikük körülbelül nyolc méter hosszú és fél tonna súlyú. Hatósugaruk tíz tengeri mérföld. Libanon kiutasítja az iráni nagykövetet KAIRO (MTI) Beiruti rádiójelentés szerint Georges Hakim libanoni külügyminiszter közölte Ali Fu- tuhi nagykövettel, hogy kormánya persona non grata-nak tekinti. Az iráni nagykövet három napon belül elhagyja a libanoni fővárost. Az incidens előzménye: a nagykövet nyilatkozatában támadta az Egyesült Arab Köztársaságot és emiatt a libanoni sajtó élesen tiltakozott. Szerdán Beirut utcáin diáktüntetés zajlott le: az ifjak tiltakoztak az iráni nagykövet magatartása ellen és tüntettek az EAK mellett. A külügyminisztérium a nagykövettől bocsánatkérést követelt és mivel erre nem került sor, felszólította a távozásra. Georges Hakim azt is közölte, hogy Libanon nem hívja vissza nagykövetét Teheránból és a nagykövet kiutasítása a libanoni—iráni jó kapcsolatok megóvását szolgálja. Ausztriában bujkál Hollandia náci kirablója? Az osztrák rendőrség Hans érdemeiért a németek által Fischböcköt. az ország egyik megszállt Hollandia kirablá- haidani vezető náciját keresi, sát irányította. A holtnak hitt aki hír szerint visszatért ha- magasrangú SS-tiszt a hábo- zájába, sőt osztrák útlevelet rú után 15 évig Argentíná- is kapott. Fischböck az auszt- ban élt. 1960 óta pedig saját riai náci mozgalom egyik köz- nevét használva dolgozott a ponti személyisége -volt. A nyugat-németországi Éssen- hitleri Anschlussban szerzett ben. Gondolatok a Mauzóleum előtt Irta: Tomas Eloi Martinez, az argentínai „Printern Plana” című folyóirat munkatársa Nem vagyok bálványimádó és ezért bizonyos előítélettel és hitetlenkedve mentem el a Mauzóleumhoz. Egy októberi szombaton történt. Az első téli hó ellenére félkilométeres ember-sor kígyózott a Vörös téren; az emberek lassan, szinte lélegzetvisszafojtva haladtak előre, mint valami egyházi körmenetben. Elgondolkoztam magamban, hogy vajon ez a tömeg menynyiben hasonlít az olasz fanatikusokra, akik extázisba esnek az állítólag szent Januárius vérét tartalmazó ereklyetartó előtt, vagy a hitiakra, akik elvesztik az eszüket a szertartások idején. A vallásos érzés torz formáihoz hozzászokott nyugatiaknak teljesen indokoltnak tűnhet ez az állapot, viszont ez a látvány érthetetlen a szemlélőnek, aki a szovjet embereket mindenfajta teiz- mustól mentesnek tartja. Kérem értsék meg a körülményeket: nemcsak először jártam a Szovjetunióban, de a Lenin Mauzóleum előtt felsorakozó „körmenet” az első kommunista felvonulás volt, amelyet láttam. Csodálkoznom kellett: az emberek ezrei képesek voltak négy órán át ott állni, hogy két percig szemlélhessék a szocialista forradalom vezérét. Hát ez ugyan micsoda? Egyik teológia helyett a másik? A régi, metafizikai .istenségek átalakulása az emberek szívében politikai istenné? Beléptem a Mauzóleumba, födetlen fővel, akár a többiek. A Vörös tér közepén, a csodálatos Va- szilij Blazsarmij székes- egyház közelében Lenin síremlékének sápadt fényei csillogtak a hideg őszi reggelen. Egy időre lemondtam a hűvös gondolatokról és teliesen átadtam magam ennek az új, számomra szokatlan érzésnek. Eléggé tisztelem Lenint ahhoz, hogy meg- érezzem: ott él a tömeg között, s hogy mindazok, akik velem együtt elhaladtak sírja előtt, bizonyos fokig művének folytatói. Hirtelen megértettem. hogy a szovjet haza Atyja iránt érzett kollektív tiszteletnek semmi köze nincsen a fanatizmushoz. vagy bálványimádáshoz. Az emberekben mélységes. igazi, s őket lelkűk m-;lvéig megrendítő hit. él. Ez a hit azonban egészen különleges. A velem együtt lépkedő munkásoknak, alkalmazottaknak és parasztoknak Lenin sírja előtt levenni a sapkájukat any- nvit lelent. mint tisztelegni hazájuk előtt, s a legtöbb és legtisztább előtt, ami csak bennük él. Bármilyen furcsán hangzik, ebben a pillanatban mindannviuknak meg kell érezniük magukban Lenin bennük élő részecskéjét, húsának és vérének egy részét. Hiszen Lenin egész életében mintegy szétosztotta magát ezek között az emberek között. A bejáratnál úgy áll a két katona, mint két szobor. Minden olyan itt, mint a vörösmárvány és a nagy belső csend ötvözete. Néhány férfi karján viszi gyermekét, s amikor közelednek a Mauzóleum központi terméhez, suttogva beszél neki valamilyen felejthetetlen élményről. Az emberek arcáról visszatükröződik a kaukázusi völgyele rekkenő hősége, az ukrajnai mezők szellője, s a szibériai erdők hidege. Az arcok mind másfélék, de mind- unnyiukat egyesíti a baráti légkör, mintha gyermekkoruktól fogva ugyanazt a tejet itták volna, s ugyanazt a beszédet hallanák. Lehet, hogy ebben a pillanatban mindannyian egy apa gyermekeinek érzik magukat. A Mauzóleum vörös kapui belülről hirtelen feketének látszanak. Jobbkéz felől, az átjáró végén, a nagyterem közepén az elszunnyadt Lenin teste nyugszik üvegsírjában, s fogadja a nép hódolatát. Korábban azt hittem, hogy hatalmas férfit látok, szigorú arckifejezéssel. Lehet, hogy ez az elképzelésem a szobrok alapján alakult ki, amelyeken a kővé vált Lenin megközelíthetetl ennek látszik... Itt azonban nem így van. Óriási sírjában arcának kifejezése ugyanolyan szelíd, mint bármelyikünké. A tömeg lassan halad előre a korlátok mentén, amelyek körülveszik a sír talapzatát, s le nem venné a szemét Leninről. Azt hallottam, minden szovjet ember erkölcsi kötelességének tekinti, hogy legalább életében egyszer ellátogasson a Mauzóleumba. Ez akkor ismét meglepett. Vajon egyetértett volna Lenin. — aki maga volt a szerénység, — ezzel a kollektív hódolattal? De meg kell értenünk valamit: ezeknek az embereknek ugyanolyan szükségük van Leninre, mint a levegőre, vagy a kenyérre. Azok. akik elmennek sírjához. érzik, hogy neki köszönhetik a békét, örömeiket, ekéjüket. könyveiket, házukat. Azért mennek el hozzá, hogy egyszerűen köszönetét mondjanak neki. s nem azért, hogy csodáltat kérjenek tőle. Amikor elvonulnak az üvegsír előtt, amelyben Lenin teste nyugszik, a 400 nrégy- zetméteres Mauzóleum befogadja a Szovjetunió egész, óriási területét, sok nyelvét, különböző éghajlatait és szokásait. Ez a felvonulás nem rituális ünnepség, hanem jelképes ölelés, a hála és a hűség tanúságtétele. A tömeg némán távozik a Mauzóleumból. A Kreml falai fölött galambok és verebek röpködnek. A Mauzóleumban senki sem szól egy szót sem. Most azonban úgy tűnik nekem, hogy a világ minden nyelvét hallom ... Pontosan egy óra volt. amikor a többiekkel együtt kikerültem a Mauzóleumból és továbbra is némán haladtam a Vörös tér központja felé. ahol a székesegyház áll. Egy férfi lépdelt előttem, s mellette az asszony, kisfiával a karján. Kazahsztáni, vagy türkme- nisztáni parasztoknak látszottak. Másnap hajnalban ismí-t ott láttam őket a Vörös téren. Újból sort álltak, s készek voltak órákon át fagyoskodni, hogy mégegyszer láthassák Lenint. Valószínűleg nem tudták kitörölni emlékezetükből az előző nap élményeit, s szerették volna megismételni azokat Ismét meggyőződtem arról, hogy a szovjet nép szívéhez igen közel áll a Lenin Mauzóleum. Elmondhatjuk: a szovjet emberek azért mennek el a Mauzóleumhoz, hogy meglássák azt, ami a legszebb őbennük.
