Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-14 / 297. szám
TTTlTü. december W. kedd. 4, *• IzeiiH nég>művelés — a népművelés egységében Űj magyar film ISZONY A film alkotásához leginkább a kisebb lélegzetű irodalmi műfaj alkalmas, ritkábban fordul elő, hogy a rendező regényt válasszon. Hintsch György fiatal író- rendező bátorsága éppen azért tiszteletreméltó, mert arra vállalkozott, hogy Németh László Iszony című regényét megfilmesítse. Mindenképpen nehéz próbálkozásnak számít ez. Németh László alakjai oly sokrétűen megformált jellemek, hogy a regényt remekművé avatják. Mit adhat hozzá a film, vagy hogyan sikerül másfél órába sűríteni a regény mondanivalóját? Hintsch György igyekezett fokról-fokra követni a regény vezérfonalát. A regény gondolatsora vezette, mert egyetlen gondolatsor az, amit Kárász Nelli, a tanyán felnőtt kasznár lány érez attól a pillanattól, hogy Takaró Sanyit, a jómódú parasztfiút megismerte, míg lassan izzó gyűlölete iszonnyá lett, és egy napon dulakodás hevében megfojtja férjét. Miért lett élettársa ez a különös, erős akaratú nő, egy egészen más típusú embernek, akit sem emberként, sem nőként nem kívánt? Talán ha Takaró Sanyi tapintattal közeledik hozzá, még lassan megszokja, de férje erőszakos, nagyképű, túl magabiztos. Sikerült-e Hintsch Györgynek mindezt filmjében érzékeltetni? Nem teljesen. A film híven követi ugyan a regény mondanivalóját, és az önvallomást nagyszerűen pótolja a kívülről vizsgálódó kamera reagálásával, de adós marad sok-sok fontos részlettel, amelyek ismerete nélkül nem lehet teljes a két főhős ábrázolása sem. A két ember jellemének kissé elszigetelt bemutatása sem elég ahhoz, hogy a tragédiát elfogadhatóan megértsük_ A szereplők közül Kállai Ferenc játéka tetszett (Takaró Sanyi). A főszerepet — Nel- lit — Drahota Andrea fiatal színésznő alakítja, akit a Sodrásban című filmben már láthattunk. Lenkó Albert Ha alapos | késedelemmel is, de a láthatókból ítélve most már hamarosan készen áll Salgótarjánban a Megyei Művelődési Ház. Elhelyezésére központi fekvésű s külsejében is mindenképpen reprezentatív létesítmény, ahol a kulturális és művelődési élet szíve dobogni fog. Salgótarjánnak 13 szakszervezeti és két tanácsi irányítású otthona van. Szemre, látszatra úgy tűnik: ideálisabb feltételeket kívánni sem lehet az eredményes munkához. Ez azonban csak látszat. A valóság korántsem ilyen megnyugtató. Igaz ugyan, hogy legnagyobb üzemeink sokév- ♦izedes múltra tekintő művelődési otthonokat vallhatnak magukénak, s bizonyos tevékenységekkel becsülést és elismerést vívtak ki; igaz, hogy sok tekintetben, — főképp a múltban — a város kulturális, művelődési életét jelentették, de az egymással való rivalizálásnak is számos, máig kitapogatható hegedéseit őrzi a múlt. Az is kétségtelen, hogy a népművelés minden területének mai, korszerű betöltésére az üzemi művelődési otthonok saját adottságaik között képtelenek. Ezért nagy lépés előre a szellemi, kulturális centrum létrejötte. A munka sokrétűségét összegező rendeltetés, mely a Megyei Művelődési Otthonra vár, alapvetően befolyásolja és meghatározza az üzemi művelődési otthonok további feladatait is. Hogy az új helyzetben üzemi művelődési otthonaink mielőbb magukra leljenek, abban a munka módszertani irányításában legilletékesebbnek, a megyei Népművelési Tanácsadónak is segítő kötél ss- ség jut. Ezzel ugyan nem mondunk újat, mert a tanácsadó eddig is megtette a magáét, de a továbbiakban határozott szerep vár rá a tervszerű egyeztetésben, hogy az üzemi művelődési otthonok a maguk részfeladatait minél tökéletesebben elláthassák s ezzel a lehető legteljesebben szolgálják egységes céljainkat. Üzemi művelődési | otthonaink eddigi fáradozó,ss nem lebecsülendő. Az utóbb években rengeteget tettek nagyot léptek előre főkép az ismeretterjesztésben, dől. gozóik általános és szakmai műveltségének fejlesztésében. Jól érzékelhető ez a felnőtt- oktatás eddigi eredményeiben, a különféle munkásakadémiák szaporodásában. A Népművelési Tanácsadó helyesen ismerte fel, és ennek megfelelően segíti, hogy az üzemi művelődési otthonok keretében minél szélesebb alapokat kapjon az ismeretterjesztés. A TIT megyei szervezetének segítségével sikerült túllépni a szórványos, egyedi előadások formáját s helyettük nagy számban munkás- akadémiákat meghonosítani. Nagyobb gondot okoz a vidékről bejáró dolgozókkal való foglalkozás, de ez sem eredménytelen, mert ma már mintegy 25 községbe járnak a népművelők, akik rendszeres ismeretterjesztő programokról, kiállításokról, műsoros rendezvényekről gondoskodnak. Az üzemi ismeretterjesztés legnagyobb fogyatékossága, hogy még mindig nem sikerült mindenütt megalapozni a tevékenységet. Főképp a művelődési otthonokkal, klubokkal nem rendelkező üzemekben tapasztalható elmaradás, bár a Népművelési Tanácsadó sokat fáradozott a lehetőségek megteremtésében. Az ismeretterjesztés továbbszéle- sítése pedig azért is nagyfon- tosságú, mert a szocialista brigádok léte új fejezetet nyitott a népművelésben. Ezen a területen a Népművelési Tanácsadó és az üzemi művelődési otthonok módszertani levelekkel, ajánló jegyzékekkel, rendezvényekkel nyújtottak segítséget főleg a vasasoknak, építőknek, bányászoknak. Az eredmény, hogy ma már hét helyen működik szocialista brigádok klubja. A központi, Megyei Művelődési Ház funkciójának, az üzemi művelődési otthonok további feladatainak tisztázásában talán a legnagyobb eredmény, hogy Salgótarján igényeinek, szükségleteinek, a művelődési otthonok eddigi munkájának, hagyományainak messzemenő figyelembevételével sikerült közös nevezőre jutni. Főként a művészeti csoportok és a szakkörök működtetése, elrendezése járt sok vitával, amíg megállapodás született. Az Acélárugyár nagy hagyománnyal rendelkezik színjátszásban, fúvószenekar, tánccsoport működtetésben. Legfeljebb művészeti tevékenységét őrzi meg az öb- lösüveggyári és a bányász művelődési otthon is. Az üzemi otthonok dolgozóik igényének megfelelően tartanak fenn szakköröket s az üzemek sajátos jellegük szerint szerveznek rétegklubokat, foglalkoznak ismeretterjesztéssel. A nagyobb csoportszervezés a jövőben már a Megyei Művelődési Ház feladata, így központi kézben lesz a szimfonikus zenekar, az irodalmi színpad, a bábcsoport, a kamarazenekar és kamaraénekkar. Ezek az együttesek egymás rendezvényeit segítik, kiegészítik, a legutóbbi programok már biztatóak ezen a téren. Kiss Imre,| a Népművelési Tanácsadó vezetője, az új Megyei Művelődési Ház igazgatója mondja az együttműködés fejlődő ló jeleiről, hogy ma már szinte fel sem vetődik különbségtétel szakszervezeti, illetve tanácsi kezelésben lévő művelődési otthonok között. A továbbképzéseken, tanácskozásokon, bemutatókon, tapasztalatcseréken a tanácsi és a szakszervezeti népművelők, együttesen vesznek részt, a szakbizottságok is hasonlóan közösek. A munka határozottabbá, céltudatosabbá tételére azonban bőven akadnak „profili- rozási” és egyéb tennivalók. Tanácsi részen már sikerült kialakítani a járási és a körzeti központokat, ez a feladat szakszervezeti oldalon még hátra van. Ezzel tovább erősítjük a Megyei Művelődési Ház bázis-jellegét, amely abban áll, hogy Salgótarján művelődési, kulturális igényeinek kielégítése mellett módszertani kísérletekkel, javaslatokkal támogassa, ösztönözze a járás és a megye tanácsi és üzemi művelődési otthonait s olyan vállalatokhoz is eljusson, amelyek még nem bírnak saját népművelési intézménnyel, megfelelő anyagi tárgyi feltételekkel. Nemrégiben az fizemi| népművelés feladatairól, az üzemi művelődési otthonok helyzetéről országos társaság beszélgetett Salgótarjánban. A téma különleges időszerűségét az új Megyei Művelődési Ház közeli megnyitása adta. Az új helyzet nyilván új lehetőségeket nyit és új követelményeket támaszt A korábbi, az eddigi gyakorlat végére pont kerül és új fejezet kezdődik Salgótarján és egész megyénk művelődési életében. A tartalmi és formai átrendezés áldozatokkal és új célok vállalásával jár. A Megyei Művelődési Ház csak úgy tehet eleget a reá jutó kötelességeknek, ha tanácsi és üzemi népművelőink, intézményeink egységesen és szövetségesként segítik ebben. (b. t.) Megjeleni a Jelenkor decemberi száma Gazdag, változatos tartalommal, a szokásosnál nagyobb terjedelemben, műmelléklei- tel jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A decemberi Jelenkor egyik különlegessége, hogy szépirodalmi, kritikai és képzőművészeti rovataiban — kiváló műfordítók közreműködésével — képet ad a mai jugoszláv irodalomról és képzőművészetről. Arató Károly, Bede Anna, Demény Ottó, Galambost László, Mezei András, Pál József és Vasvári István versei mellett Nagy László délszláv népdalf ordításokkal, Dudás Kálmán, Papp Árpád és Weöres Sándor pedig élő jugoszláv költők versfordításaival szerepel. A szépprózai anyagban Dé- ry Tibor regényrészlete s a fiatal Naszvady József novellája mellett részletet olvashatunk Miroszláv Krlezsa új regényéből Csuka Zoltán fordításában. Figyelmet érdemel Sztepanov Predrág dub- rovniki beszámolója is. A folyóirat másik különlegessége a Bartók Béla emlékének szentelt rovat, amelyben válogatott összeállítást közöl Kodály Zoltán Bartók- írásaiból, Tüskés Tibor írását a Pécsi Balett ötéves fejlődéséről (az íráshoz műmellékleten közölt fotók kapcsolódnak a Pécsi Balett „Hódolat Bartók Bélának” című új előadásából), továbbá Péczely László tanulmányát Bartók Béla pályakezdéséről. Pécs új városrészének, Oj- mecsekaljának problémáiról írt érdekes meditációt Thi- ery Árpád a Húsz év rovatban, a jegyzetek közül pedig kiemelkedik Németh László cikke az Iszony filmbemutatójáról és, Texner Ernő budapesti színházi levele. Etesi táj Orosz István festménye 'Drukké L a úsztál 1/ Mária néninek elromlottak a hangszálai, alig tud beszélni, pedig beszélnie kell, harminc IV/B-s szülő lesi, figyeli szavát. Télikabátban szorongunk a szűk, gyermektestre szabott padokban. — Az osztály szépen fejlődik — mondja a tanító néni. — Igaz, hogy egy évvel idősebbek lettünk és a gyermekeknek felnőt- tesebb a csínytevésük is. Szóval jól tanulnak, de nagyon rosszak. Nehezen énekelhetnénk el, hogy a Mi osztályunk mindenben az első. A rosszaságban eredményesen dolgoztak a gyerekek — mutat a torkára, jelezvén, mennyit kell kiabálnia. — A legrosszabbak: — és felsorolja a neveket. A szülők behúzzák a nyakukat, ha az ő nevük felett elsuhant a vihar, fellélegezve boldogan szétnéznek, egyesek izgalmukat leplezve, flegmán kitekintenek az ablakon. — ... Pásztor, Rabcsák, Sas (jaj istenem).. Suha. — S?óval nem úsztam meg. No, várjál kisfiam, kapsz te karácsonyra hokikorcsolyát! — Rendszeresen elfelejtik elkészíteni a házifeladatukat:... - Az ábc eleje engem nem érdekel. De szélsebesen közeledik felém a névsor. — Pásztor, Rabcsák, Sas, Suha. Amikor én nem csináltam meg németből a Hausaufgabemet, apám úgy elpáholt, de igaz, az másért is volt. Beírtak a szülői értesítőmbe egy intőt hogy ugyebár... és ezt alá kell a szülőve’ íratni. A Faternál - gondoltam - ha jó lélektani pillanatot fogok ki, azt is mondhatom, hogy... Felkeltem az öreget az ágyból, odatartom az orra elé az értesítőmet meg a tollat Mondom néki: „tetszik látni, megdicsértek”. Aláírja, hogy Juhász János. Mondom, hogy mi Suhák vagyunk, azt kéne aláírni. — Jaj, az istenfáját. Barátommal, Juhász Jancsival álmodtam, azért írtam alá az ő nevét. — Közben olvassa a szöveget: „Németből nem készítette el a házifeladatát, ezért intéssel élek. S. P. osztályfőnök.” — Igen? — Megdicsértek? — kérdezte apám. Aztán áthúzta a Juhász nevet és aláírta a magáét. Nagy akkurátusán kikelt az ágyból, felhúzta a nadrágját, de nadrágszíj nélkül. Mit mondjak? Én se kaptam karácsonyra hokikorcsolyát. A jóknál is megemlítette egyszer Mária néni a nevemet, illetve nevünket: — Jól számol a fiú. Ojabb témák következtek: — Sas belerúgott tegnap Rabcsákba, Suha pedig WC helyett azt írta a táblára, hogy Kovács a klozet felelős. No fene, mi jön még? — mondom magamban, s látom, hogy már mindannyian drukkolunk. Mária néni most három leánynevet említ, s még egyet, egy fiúét, ők az osztály eminensei. A lányok még hagyján, de hogy kerül ez a stréber fiú a lányok közé? Hogy meri megbontani ezt a jó kis rosszaságharmóniát. Látom, mi rossz-gyerekesek mind erre gondolunk. Ezután a tanító néni felszólít bennünket. mondjuk el mi is véleményünket. — Vegye tudomásul Mária néni, hogy akármit fog beírni az értesítőbe, mi nem verik hülyére a gyereket. A múltkor a fér'm majdnem agyonütötte Pityut, ebből családi konfliktus keletkezett nálunk. Hamis! tott a gyermek, hát hamisított. Meg se mondom az apjának. Az a fontos, hogy jól fog az agya, könnyen megy a számtan — ezt egy pattogó hangú kis mokány asszonyka mondta el, úgy hogy beszéd közben felállt és mert a pad szűk volt, hát kiállt a sorból, onnét gesztikulált. Éreztem, ez a hang nem lesz jő. A napközis tanító néni nem való a gyerekek közé. Hisz szerencsétlent már mindenki úgy csúfolja, hogy szaki néni! Inkább gyógyít- tatná az epebaját. Mert az csak epebajos lehet, aki úgy ordít a gyerekekkel. Mi otthon nem kiabálunk vele, az apja csendben ad neki két nagy pofont és akkor nyugton vagyunk tőle. De azt szeretném én látni, hogy itt is valaki... — ez szintén egy mama volt, az ő fellépése sem tetszett, pedig nekem is meg kell mondanom a magamét A hátam mögött hangos szóváltás, majd hangos kiabálás: — A kisfiam lába gennyes, akkorát rúgott bele a Sas gyerek. El kellett vinnem az orvoshoz. Nem tudom, ki fizeti a költséget — mondja Rabcsák mama, mintha nem tudná, hogy Magyarországon SZTK rendelés van. Sas mama nem hagyja a rajta esett sérelmeket: — A Rabcsák gyereket nem kell bemutatni, ő az utca rossza. A múltkor maga panaszkodott, hogy a fia lopja a konyhapénzt ... Mária néni jóságos, türelmes szóval inti őket. Végre szóhoz jutok én is. Okosan, nagy nyugalommal ecsetelem, hogy miért is voltak rosszak az eddigi hozzászólások. A dialektika ismert módszerével mutatom ki a hozzászólások és az iskola hivatása közötti ellentmondásokat. Aztán szerényen a magam ügyére térek: — Kedves Mária néni! Máskor engerr tessék majd büntetni, ne a kisdiámat. ( aranyos, érdeklődő szellemű gyermek, (csal jöjjön haza!) A múltkor megkérdezte tő lem, mi a WC, mit jelent, minek a rö ■! övidítése? Milyen eredetű szó? A beava ottak hozzáértésével elmagyaráztam neki hogy a WC két angol szó rövidítése, tehát Water Closet, az annyit tesz, víz elzárva. Miután nálunk nem nyert polgárjogot az árnyékszék kifejezés, még a toalettet is ritkán használjuk, így lett WC ebből az intézményből, kétségtelenül az anglománia hatására. Namármost. Teljesen mindegy, hogy egy szót rövidítve mondok ki, vagy teljes egészében, ez csak előítélet kérdése. Szóval, ha ez bűn, hogy mi ezt tudjuk, akkor engem tessék büntetni. Még néhányan hozzászóltak és elmondták azok is, mi fáj nekik, miért nem tetszik az iskola intézménye, a pedagógus, a napközis, hogy miért okos és aranyos az ő kisfiúk is. Hazamentem. Almomban újságíró voltam és meginterjúvoltam Mária nénit. — Tessék mondani, hogy feleltünk tegnap este? Milyenek vagyunk mi szülők? — tettem fel az izgalmas kérdést. — Nagyon érdekes volt az este — válaszolta a pedagógus. — Maguk pont olyanok, mint a gyermekeik. Tulajdonképpen én magukban a gyermekeik majdani felnőtt szokásait, hibáit véltem látni, nem, nem jól fejeztem ki magam — helyesbítette önmagát az asszony. — A gyermekeik pontosan olyanok mint maguk, csak kicsiben. És tényleg aranyosban. Itt van a Rabcsák és a Sas mama. Pont úgy veszekedtek tegnap a szülői értekezleten, mint gyermekeik szoktak tanítás alatt. Csakhogy a gyermekeik tíz évesek. Vagy ... — Tessék mondani, én milyen voltam ? Tudom, ilyen kérdés nem illik az újságíró szájába, de mint szülő bátorkodom. Itt az álmom véget ért, feleségem felrázott és nevetve mondta, hogy beszélt a pedagógusnővel, aki újságolta, hogy nem cso- lálkozik, hogy Pétiké olyan sokat begzél- >:et az órán, az édesapa is egy kissé tudá- ékos ember. Nem hittem egy szót sem ab- >ól, amit feleségem mondott nekem. Ha az 'lmom folytatódik, Mária néni engem minién bizonnyal megdicsért volna. Ott, a Pásztor, Rabcsák, Sas, Suha quartettnél. Suha Andor
