Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-14 / 297. szám

1963. december 14. kedd. NÖGRAD 5 Miénk, vagy másé? Egy fiatal országos bajnokról — Van-e súlyemelője Nóg­rád megyének? Nincs. Lega­lább is ezt a választ adnák a megkérdezettnek, ha felten­nénk a kérdést. Mégis van. Egyetlen egy. Csakhogy nem megyei egyesületben, hanem az Oroszlányi Bányászban. Kevesen tudják, hogy a kö­zelmúltban megrendezett or­szágos serdülő súlyemelő-baj­nokság nehézsúlyú bajnoka, Harcos Gábor Élesen lakik és a salgótarjáni Sztahanov úti gimnázium tanulója. A tizenhat éves országos bajnok Budapesten született. Kilenc éves korában ismerke­dett meg a sportággal. Nem kellett messzire mennie. A súlyemelés, Harcoséknál szinte családi hagyomány. Édesapja az 1950-es években tagja volt a magyar válogatottnak. A család Oroszlánban lakott. Gá­bor szorgalmasan gyakorolt. Kilencéves korában már 112,5 kilogramm az összteljesítmé­nye a három fogásnemben. Bemutató versenyeken vesz részt. 1964-ben és 65-ben tag­ja a magyar serdülő váloga­tottnak. Mind két évben egy- egy hónapot Tatán töltött ed­zőtáborban, közben városi, járási és megyei bajnokságot nyert 1904-ben Etesre költözött » család. Harcos Gábor nem le­hetett egyesületében, de to­vábbra is tartotta a kapcsola­tot az Oroszlányi Bányássza!. Édesapja vezetésével folytatta az edzéseket. Készült az orszá­gos vldékbajnokságra. Kicsit elbizakodott volt. A versenyen 3,5 kilogrammal kikapott, má­sodik lett. Érthetően elkesere­dett, de aztán újra kezdte. Édesapja egy 15 edzésből álló edzésmenetet dolgozott ki. Nem kevesebb, mint 15 ezer kilogramm súlyt emelt össze­sen ez alatt az idő alatt Na­gyon kemény és nehéz munka volt. Az eredmény: 1965-ben az országos serdülő-bajnoksá­gon nehézsúlyban első helyet szerzett. Összteljesítménye 295 kilogramm (nyomás: 90 kg, szakítás: 87,5 kg, lökés: 117,5 kg), 12,5 kilogrammot „vert rá” a második helyezett Szőkére, a Bp. Honvéd ver­senyzőjére, Ennyit a nehézsúlyú orszá­gos bajnokról, aki tulajdon­képpen Nógrád megye spor­tolója. Ez a sportág „mostoha" gyerek nálunk. Etesen, ahol Harcos Gábor lakik mér szá­mos fiatal kóstolgatja, próbál­gatja a súlyemelést. A Szta­hanov úti Gimnáziumban is akad fiatal, aki elkezdené. Czimmer János testnevelő ta­nár bizonyíthatja ezt. A súlyemelés népszerű sportág lett hazánkban. Ami­kor a televízió képernyőjén ízelítőt kapunk a nagy világ­versenyekről mindig ezzel tá­vozunk: nagyon izgalmas és komoly sportág. Valahol va­lamelyik egyesületnél tehát el kellene kezdeni. Egy verseny­ző — nem is akármilyen — már lenne. A többiek követ­nék, Az a kérdés, ki és hol kezdje? Nem kerülne nagy munkába a megszerettetése A fiatalokra itt is lehet szá­mítani. — ács — Salgótarjánba látogat Hammeri László olimpiai bajnok Hämmert László, a tokiói olimpiai sportlövészet arany­érmes győztese, olimpiai baj­nokunk szerdán a Salgó­tarjáni Öblösüveggyár KISZ helyiségében tarl élménybe­számolót. A toto 50. heti eredménye 1. Bologna—Milan 4:1 1 2. Intern.-—Fiorentina 0:0 x 3. Atalanta—- Sampdoria 1:0 1 4. Catania—Lazzio 0:0 x 5. Brescia—Lanerossi 1:0 1 6. Fo»fU—Spal ISO 1 7. Juventus—Cagliari 0:0 x 8. Roma—Torino 1:0 1 9. Angers—Valenciennes törölve 10. Bordeaux—Monaco 5:0 1 11. St. Franoal»—Toulouse 2:0 1 12. UHc—Strasbourg 2:1 1 13. Rouen—Soettaux 1:1 x 14. Nice—Nlmes 4)1 1 plugs 1 IS. Lens—Lyon 2:1 1 16. St. Etienne—Rennes 4:0 1 64 labdarúgót igazoltak át az NB l-es csapatokba Az MLSZ elnöksége az át­igazolási bizottság javaslata alapján, megtárgyalta az NB I-es klubok által benyújtott kedvezményes átigazolási ké­relmeket. és 64 labdarúgó át­igazolásához járult hozzá. Három kérelmet elutasított, hármat pedig függőben tar­tott. Először azoknak a névso­rát közöljük, akiket átigazol­tak. (Zárójelben a i.itékos ré­gi egyesületének nevét tün­tetjük fel.) Vasas: Kenderes! (Szállí­tók), Arany (Debreceni Kini­zsi), Draviez (Rákosrendező), Hlrbek (Rákosrendező). Ferencváros: Túrái (Bp. Spartacus), Horváth (Gam­ma), Zelenka (Bp. Építők), Tátrai (Diósdi TC). Újpesti Dózsa: Makiári (Miskolci Bányász), Fejes (Siófoki Bányász), Balogh (Hatvani Kinizsi), Tóth (M. Pamut), Duna (UFC). Mi lesz Havasival? Bp. Honvéd: Erdősi (Pécsi Bányász), Csörgő (KIS- TEXT), Tajti (Pénzügyőr), Vörös (Szegedi VSE), Tóth Gy. (Szombathelyi Haladás). Győri ETO: Cseresznyék (MÁV. DAC), Gáspár (PVSK) Czákler (Soproni Textiles), Tasnádi (Martfű), Stolcz (Szombathelyi Haladás). Tatabánya: Rotherme! A. (Főv. Autóbusz), Kiss (Elekt­romos), Vízkeleti (Almásfü­zitő), Kiss (Tatabányai Épí­tők). Jáger (Tatabányai Épí­tők.) Pécsi Dózsa: Daka (Pécsi BTC), Bodnár (Pécsi Bá­nyász), Baján (Pécsi Ércbá­nyász), Lutsz (Komló), Rónai (Komló.) MTK: Nagy (Tatabánya), Csetényi (Egyetértés), Bakk (Szállitók), Papp (Oroszlány), Lakinger (Várpalota). Salgótarján: Bánkuti II. (Budafok), Vertig (Miskolci VSC), Zöldi (SZEAC), Virágh (B. Spartacus). Csepel: Galambos (Ferenc­város). Dinopulosz (Ganz- MÁVAG), Zimonyi (Egyetér­tés), Matulai (EVTK). özd: Borbély (Újpesti Dó­zsa), Bozó (Vasas), ősi (Va­sas), Nagykaposi (Debreceni VSC). Bekő (Láng), Dorog: imri (Debreceni VSC) Dóczi (Hl. kér. TTVE). Stahl (B. Spartacus). Vársze­gi (Kőbányai Dózsa), Dévity (Sárisáp). Dunaújváros: Aczel (Ferenc­város), Nagy (Újpesti Dózsa), Borsányi II (Újpesti Dózsa), Czigler (Székesfehérvári VT Vasas). Diósgyőri VTK: Fékét« (Miskolci VSC), Papp (Békés­csabai Előre), Szurgent (Bé­késcsabai Előre), Hajas (Bor­sodi Bányász). Tehát a Vasashoz, a Fe­rencvároshoz, a Salgótarján­hoz a Csepelhez, a Dunaúj­városhoz és a Diósgyőrhöz 4—4 játékost igazoltak a töb­bi egyesülethez ötöt. Á kishartyáni fiatalok sikere :*&#*&**Tff ..MILLIÓS TÁBORA VÁM A BIZTOSÍTÁSI ÉS ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORTNAK A Salgótarjáni Járási Asz­talitenisz Szövetség rendezé­sében vasárnap Salgótarján­ban, a Közgazdasági Tech­nikum tornatermében ifjú­sági, serdülő és úttörő kor­csoportban lányok és fiúk részvételével asztalitenisz el­lenőrző versenyeket rendez­tek, A vetélkedő igen jól si­került, annak ellenére, hogy néhány neves sportkör, mint Nagybátony, Mátranovák, So­moskőújfalu slb. nem indí­totta... Jüaialjait. A verseny-,’ — várhatóan -*r. fölényes kis» hartyáni' győzelemmel ért vé­get. Eredmények: fiúk. Ifjúsági: 1. Mester Ferenc (Kishartyán) a döntőben 2:l-re mérkőzött, a második helyezett Gál László (Kishartyán) ellen. 3. Bábel Gusztáv (Rónabá­nya.) Fiúk, serdülő: 1. Márton Győző (Kishartyán) a döntő­ben biztosan, 2:0-ra mérkő­zött a második helyezett Földi György (Zagyvaróna) ellen. 3. Sági Gábor (Job­bágyi. Fiúk, úttörő: 1. Bábel György (Rónabánya) a dön­tőben 2:l-re győzött a má­sodik Perez Zoltán (Rónabá­nya) ellenében. 3, Antal Jó- .van.) Lányok'- 1. Simon Máris (Zagyvaróna). A verseny leg­nagyobb meglepetését szerez­te, a döntőben 3:t-re győ­zött a 15 éves, országos baj­nokságon is eredményesen szerepelt Várszegi Mária (Kishartyán) ellen. 3. Antal Mária Kishartyán.) RÖPLABDA: Ifjúsági ellenőrző verseny Salgótarjánban A Salgótarján városi és járá­si TS rendezésében Salgótarján­ban, a Gépipari Technikum tor­natermében ifjúsági ellenőrié és kiválasztó röplabda versenyt ren­deztek, amelyen öt lány és négy fiú csapat indult. A kétszer tizen­öt perces mérkőzésen a követke­ző eredmények születtek: Lányok: Madách Gimnázium—Rónabánya 31:24, Kisterenye—St. MŰM 29:18, ‘Kistoronyé—Közgazdasági Techni­kum 29:24, Madaeli Gimnázium— Kisterenye 34:24, Rónabánya— Közgazdasági Technikum 24:14. Fiúk: Közgazdasági Technikum—Ma­dách ( Gimnázium 37:20, Kistere- nyei Gimnázium—Kisterenyei MÁV 19:39, Kiáterenyel Gimnázium— ./.gazdasági Technikum 31:21, Kisterenyei MÁV—Madách Gim­názium 33:26. A bizottság visszautasította három játékos kérelmét. Nem Igazolta át Józsát a Csepelbe, Földit a Dunaújvárosba, és Rutkalt a Diósgyőrbe. Az MLSZ elnöksége a vizs­gálat befejezéséig függőben hagyta Korsós (Győri ETO), Szűcs L. (Dorog) és Havasi (FTC) átigazolási ügyét. Amint az átigazolási bizott­ság minden körülményt mega vizsgál, javaslatát beterjeszti az MLSZ elnöksége elé, amely véglegesen dönt a három labdarúgó ügyében. ■v..: ;,:V. Egy azonban bizonyos; Ha- I vasi már Salgótarjánban tar- 1 tózkodik, s amennyiben az átigazolás számára nem lesz kedvező, úgy kivárja a hat hónapot, Gerencsér Miklós: Ne hagyja az utolsó napokra! Nem romlő tartalmú csomagját már most adja postára! A karácsonyi torlódás így nem késlelteti a kézbesítést! VJH. Tulajdonképpen semmi ke­resni valója itt, sőt utál ide­jönni, az akkumulátor csak felszínes alibi, mással Is el- küldhette volna. Mégis hajtja valami kívül szeszélyes, hé­vül következetes, már-már végzetes szórakozottság. Mint aki véletlenül tévedt ide, bi­zonytalanul beóvatoskodik Dr. Jász Tiborék fényűző lakásá­ba. Megáll a hall ajtajában, bekérni el. A halion túl hatal­mas balkon, kilátással a festői dimbes-dombos tájra. A kol­lega felesége, egy hivalkodóan elegáns, de már öregedő hölgy hisztériába hajló örömmel fe­dezi fel a jövevényt, s felbor­zolva maga körül az Elida il­latfelhőt eléje viharzik csip­kemintái és horgolőfonalai kö­zül. Kitüntető szívélyességgel sürgeti: — Csakhogy nálunk, ara­nyos Sándorka! Jöjjön már, na jöjjön! — Köszönöm, Erika, de csak egy percre. Meghoztam Tibor akkumulát or j át. — Az most nem fontos. Ül­jön már le — sürgölődik negédesen a háziasszony. — Hozok egy kávét. Isteni nes- caffe. Most kaptam Montreá!- ból. Tudja, a sógornőm küld­te. Beszéltem már róluk, 56- ban hajóztak át. Négyszáz kanadai dollárt keresnek ha­vonta. Van fogalma, hogy mennyi pénz az? Az orvos szórakozottan mo­solyog . — Odaát kevés. Tibor töb­bet kero». — Hát istenem, még azt se? Legalább forintja legyen az embernek ebben a Tanganyi- kában. Jaj, még nem is mu­tattam. — Boldogan odatart­ja gyűrűs kezét Zsupán arca elé. — Indiai gyűrű, egy ma­haradzsa kincstárából. Igaz, csak féldrágakő van benne, de kalandos múltja lehet. Szankszrit eredetű. Nagyon iz­gatja a fantáziámát. A hogy fecseg, fecseg, de Zsupán mór egy szavát sem hallja. Keserűen figyel a sa­ját gondolataira. — Ezt Is megértem. Szasz- krit gyűrűt láthatok Tanga- nyikában. Itt ragyog egy ti­beti imamalom fonnyadt új- ján és nekem fogalmam sincs, hogy mivégre hagyom rohan­ni a drága időt ezek között a szörnyű idegenek között.,. Csakugyan úgy érzi most, hogy valami jóvátehetetlen félreértés áldozata. Valóban nincs semmi létjogosultsága az idealizmusnak? Valóban Dr. Jász Tibornak lenne igaza, aki az élő emberben csak a biológiai halmazállapo­tot látja, és minden tragédiát egyszerű kóresetnek tekint? Ül a fotel mélyén, s igyek­szik, hogy barátságtalan gon­dolatai mögül udvarias képpel meredjen a vendégszerető há­ziasszonyra. • Egy csoport ünneplőbe öl­tözött fiatalember ragyogott az Orvostudományi Egyetem kapujában. Úgy tekintettek ki az utcára, mintha egy dia­dalmas hajó fedélzetéről pil­lantották volna meg az ígéret földjét. Friss diplomájukat a hónuk alatt szorongatták. Ka- maszos jó kedvük megillető* döttséggé lágyult, ahogy elal- vás előtt összenéztek. — Hát akkor... ki merre, srácok? — kérdezte az egyik. Megszokott kérdés volt ez, öt éven át naponta, gépiesen is­métlődött, de most egyszerre rájöttek: most hangzott el utoljára. Zsupán tétován dobolt a kartonhengeren. — Még nem tudom... — Én tudom! — kiáltott közbe a társaság egyetlen ba­juszos tagja, aki legkevésbé mutatott hajlandóságot a meg- hatódásra. — Gyerünk egy konyakra ide a Deákba. El kell búcsúzni Miss Andaxin- tóL — Szegény presszósnő — morfondírozott az egyik szem­üveges, satnya alakú cimbora. — Nem ejtem többé zavarba az oroszlánpillantásommal. Nevetve tolongtak a presz­szó felé. Zsupánt váratlanul a nevén szólították. — Sándor! — megfordult, s a professzorával találta magát szemben. — Egy pillanat... — Jó napot kívánok! Tessék parancsolni, professzor úr — lepődött meg az újdonsült or­vos. A professzor egészen szük­ségtelenül a zsebébe nyúlt, majd rövid tétovázás után a fiatal ember szemébe nézett. — Én nem felejtettem el. Ezen az ünnepélyes napon is figyelmeztetőm, hogy a tudó­sok között lesz a helye Talán nem is olyan sokára ... Zsupán elszégyellte magát, lélekjelenlétéből alig futotta néhány értelmes szór^. — Köszönöm... De ez olyan szép lenne, hogy nehéz elkép­zelni ... — Átlagon felüli tehetség, átlagon felüli szorgalom. Csak ez kell hozzá — jelentette ki tanóros szabatossággal a pro­fesszor. Valahogy el kellett oszlatnia a maga és az újdon­sült orvos megilletődöttségét. — Akár az anatómiát választ­ja, akár a hormonkutatást, véleményem szerint mindket­tőben egyforma esélyei van­nak. A közeli napokban ke­ressen fel az intézetemben. — Köszönöm... — háláko- dott Zsupán és a kitűnő vé­lemény annyira meghatotta, hogy jóformán félálomban vette tudomásul a búcsúzko- dó professzor nagyonis józan figyelmeztetését: — Magas jövedelmet per­sze nem ígérhetek. Az az ér­zésem, hogy anyagi téren egy ideig hátrányban lesz osztály­társaival szemben. De megéri. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents