Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-14 / 297. szám
1965. december 14. kedd. NÖGRÁD 3 Tapasztalatok a létszánig'azd ál kodásról Sok a bújtatás — A megyei NEB vixsgálata A decemberi párthatározat jelentős létszámgazdálkodási feladatokat szabott meg az üzemek részére. E határozat szellemében vizsgálta meg a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a létszámgazdálkodás egyes kérdéseit az ipari üzemekben. Megállapításaink szerint a teljes munkásállomány alig felénél többje dolgozik teljesítménybérben; noha az utób- bi években javult az arány. Ugyanakkor a szomszédos Heves megyében 65 százalék, Borsodban pedig hetven százalék a teljesítménybérben foglalkoztatottak aránya. A ml vállalatainknál is akad számos terület, ahol az időbérezésnél fejlettebb bérezési formákat lehetne bevezetni; ennek megtörténtét többnyire üzemszervezési hiányosságok akadályozzák. Például: az anyagmozgatás majdnem mindenütt kézierővel történik. Megfelelő gépesítéssel élőmunka megtakarítást lehetne elérni; ugyanakkor az idő- bérések aránya is csökkenne. A munkáslétszám emelkedését a második ötéves terv idején igen meghaladta az alkalmazotti létszám növekedése. A technika fejlődése, az automatizálás terjedése érthető és helyesen járt a műszakiak arányának növekedésével. A NEB vizsgálta vállalatoknál azonban a műszakiak számának 23,6 százalékos növekedése csekély az adminisztratív alkalmazotti létszám 34,6 százalékos emelkedéséhez képest. Két-két vállalatot vizsgálva igen nagy eltéréseket találhatunk. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél — például — a munkás- létszám hétszázalékos csökkenése mellett 37,5 százalékkal emelkedett az adminisztratív, de csak 3,8 százalékkal a műszakiak száma. A Salgótarjáni- Acélárugyárban viszont az adminisztratív létszám 2,3 százalékos emelkedésével egyidőben a műszavezése és gépesítése. Több vállalatnál szerepel célként az adminisztratív munka termelékenységének növelése. Ez a törekvés azonban nem irányul az adminisztratív létszám csökkentésére, inkább a hatékonyabb, jobb munkavégzésre. A létszámcsökkentést, a hatékonyabb ügyviteli munkát erőteljesen akadályozza, hogy a vállalatok gépesítése alacsony fokú. A kisgépek megközelítően sem fedezik a szükségletet; nagyobb hányaduk, régi, elavult. Több, modernebb ügyviteli gépet kellene beszerezni. Ezek használatinál nem a létszámmegtakarítás lenne a főszempont, hanem a megkapható adatok sokrétűsége. A tökéletesebb információ helyes intézkedések megtételére serkentené a gazdasági vezetést. ígéretesnek látszik a központosított ügyvitelgépesítés nagyteljesítményű gépekkel. Középgépet nem érdemes venni, mert kihasználtsága nem biztosított. A vállalatok egy része már most is Budapesten, bérmunkában dolgoztatja fel adatait. Munkásállományban szereplő, de alkalmazotti munkát végző dolgozót kétszáznyolcvanegyet talált a megyei NEB. Ennek az úgynevezett bújtatott létszámnak beállítását jórészt az tette szükségessé, hogy a vállalatok felsőbb szervei kötelezővé tették egyes munkakörök beállítását, — de erre nem biztosítottak létszámot a megfelelő állománycsoportban. Ezért „munkás” az Öblös- üveggyár iparművésze; ezért „munkás” az ötvözetgyári készletező telep őre. A szükség parancsa nélkül is alkalmaztak néhol bújtatott létszámot. Az Acélárugyár öntödéjében — például — a vállalat szervezési osztálya által engedélyezett négy adminisztrátor mellett egy ötödik is dolgozik — bújtatva. A huzalműben a szerFémipari Vállalatnál legma- gas»bb — kilenc százalékos — a bújtatott dolgozók aránya. Néhol az lappang a bújtatás mögött, hogy munkásállományban magasabb bért tudnak egyes dolgozók részére biztosítani, mintha a megfelelő adminisztratív munkakörbe sorolnák őket. A bújtatott létszám felszámolására a legtöbb vállalatnál megvan a jóakarat; különösen a decemberi párthatározat óta. A trösztnél például ebben az évben nyolcvankilenc bújtatott létszámot szüntettek meg. Munkaidő kedvezmények, különféle társadalmi munkák miatt ez év első felében kereken húszezer munkanap esett ki a vizsgált vállalatoknál, — vagyis százharminc dolgozó teljes félévi munkaideje! Csak a munkásállományba tartozók ilymódon kiesett idejét figyelembe véve, a kieső termelési érték hat és félmiílió forint; vagyis annyi, amennyi a Romhánvi Cserépkályha gyár féléves teljes termelési értékének háromnegyede. Tény, hogy a társadalmi munkások idejük nagy részében valóban fontos, hasznos tevékenységet fejtenek ki, — a társadalmi munkával kapcsolatos lazaságok mégis sok visszaélésre adnak lehetőséget. Nem lenne a bizalmatlanság jele, ha a vállalatok — mint például a Zománcipari Művek — mindenkitől megkövetelnék az utólagos igazolást Megállapítottuk, hogy a vállalatoknál sok és hasznos intézkedés történt. A további feladatokat az MSZMP megyei végrehajtó bizottságával tárgyalta meg a megyei NEB, s teljes egyetértésben hozott határozatot a további intézkedésekre. Lonsták László a megyei NEB elnökhelyettese Bajok, gondok a kcverőkben... Egymást érik a tehergépkocsik, a vontatók Magyar- nándorban, a takarmánykeve- ző üzem udvarán. Kukorica, búza a terhük, ezt hozzák a termelőszövetkezetekből, s helyébe takarmánytápot szállítanak a gazdaságokba. Nagy a forgalom. Az üzem november 30-án, pontosan éjfélkor teljesítette éves tervét. Ezer vagon takarmánytápot szállítottak el a termelőszövetkezetek az idén Magyarnándor- ból. Benkó Gábornak, az üzem vezetőjének most mégis gondok közt fő a feje. Azt mondja: a tervteljesítés nem minden. Az évnek még nincs vége. A takarmánykeverő gépek tovább zúgnak, a munka azonban lényegesen nehezebb körülmények között folyik, mint eddig. S indulunk körül a sáros, latyakos udvaron. Tehergépkocsikat, vontatókat kerülünk, s közben vigasztalanul esik a hideg decemberi eső. A keverő üzem nagy téglaépülete mögött, ameddig a szem ellát, sárgult, töppedt, kukoricacsövek halmaza. — Mindből tápot csinálunk... A gép húzza a rövidebbet Ajkáról valósággal zuhatag- ként ömlik a panasz. Arról beszél, régen volt már olyan ósz, mint az idei. Éretlen, vizes a kukorica. Tavaly ilyenkor, ha egy-egy szállítmány vizsgálatakor a víztartalom 25—26 százalék fölé „ugrott”, már dohogtak. Most „örülnek” a 40 százalékos víztartalmú kukoricának is. Fedett szín alá érünk, ahol a kukoricamorzsoló gép dolgozik. Itt mindjárt igazolódnak Benkó Gábor szavai. A morzsoló nehezen birkózik a nedves, félig érett csövekkel. S ebben a „küzdelemben” sokszor a gép húzza a rövidebbet, gyakori a műszaki hiba, az alkatrészek törése. Hasonló bajok nehezítik a munkát a Farmer-féle szárítógépeknél is. A meleget most is csak az egyik ontja, a másikban a szokatlanul nagy igénybevétel miatt felmondta a szolgálatot valamelyik alkatrész. Hiszen öt mázsa kukorica az „engedélyezett” 45 perc helyett csaknem még- egyszer annyi idő alatt szárad. A nedves termény tárolása is gondot okoz az üzemben. Azt mondja Benkó Gábor: a kukoricagórék, a színek már mind megteltek, amikor egy- szercsak jönnek Bércéiről, s hoznak 46 százalékos víztartalmú kukoricát. Nem vették át. Másnap jelentkeztek a szövetkezet vezetői. Fenyegetőztek a felsőbb szerveket emlegették. — De felelősség is van a világon — fakadt ki Benkó Gábor. — Mit csináljak én ennyi sok nedves kukoricával? — És mit tehetnek vele a szövetkezetek? — Annyit talán, hogy átválogatják a termést, mielőtt elhozzák. A gyenge, túlságosan nedves csöveket, vagy mindjárt megetetik az állatokkal, vagy silózzák... Persze benn az üzemben is vigyázhatják a kukoricát. Egyelőre úgy, — amennyire a lehetőségek engedik, mert engedik — hogy a fedett színek alatt növelik a kukorica halmokat. Aztán majd csak felépül a szín, amelynek az oszlopai már ott magasodnak a keverőüzem nagy téglaépülete mögött, az udvaron. Felduzzadt készletek Gondok, problémák akadnak a tari keverő üzemben is. Az öreg malom akkor „lépett elő” takarmánykeverő üzemmé, amikor a megye szinte valamennyi községében megalakultak a termelőszövetkezetek. Igaz, akkor a gépek még csak 16 mázsa tápot kevertek a különböző gazdasági abrakból és az úgynevezett koncentrátumokból. Ma már viszont az üzem óránkénti teljesítménye eléri a 25 mázsát. Ez annyit jelent, hogy naponta 400 mázsa szarvasmarha-, sertés-, és baromfitápot szállítanak el Tarról a szövetkezeti gazdaságok. S éppeh a szállítás rendezetlensége okoz gondot a keverőüzem vezetőinek. Azt mondja Kasza Lajos üzemvezető: maholnap ott tartanak, csökkenteni kell a napi termelést, hogy elfogyjon a felhalmozódott készlet. Az öreg épület falai között összegyűlt takarmánytáp tárolásáért, minőségéért nem vállalhatják a felelősséget. A rozzant lépcsőkön vezet a padlásra, ahol a zsákok hatalmas halmaza alatt valósággal meghajlik a deszkapadló. A „Sertéstáp” feliratú zsákok között idős rakodómunkás. Lassú, kimért mozdulatokkal dolgozik. Azt tartja, nincs miért igyekeznie. Az udvarra csak ritkán hajt be tehergépkocsi, vagy vontató. Ha az ipolytarnóci Béke Termelő- szövetkezet elviszi a tápot, ki tudja mikor jelentkezik újra gazdaság? A készlet nagyon nehezen fogy! A termelőszövetkezetek »cm igyekeznek a szállítással. Még az olyan közismerten jól gazdálkodó közösség, mint a palotási, vagy a keverő üzem szomszédságában székelő tari termelőszövetkezet is későn küld a tápért. A Kisterenyei Állami Gazdaság pedig nem is a jobb mázsányi keveréktakarmányt, hanem csak a keveréshez szükséges koncén t- rátumot — a különböző tápanyagokat, vitaminokat — kapja a „malomból”. Mégis előfordult már többször, hogy jóval a meghatározott időn túl vitték el a szállítmányt. Az egészséges dolog az lenne, ha a termelőszövetkezetek időben jelentkeznének és elszállítanák a ■ takarmánytápot. így nem lenne szükség arra, hogy esetleg a kényszerűségtől hajtva a második műszakban megállnának, nem dolgoznának a gépek. Ezzel egyszerre felére csökkenne a naponta előállított takarmánytápok mennyisége. Ezt az „intézkedést” azonban mindjárt megéreznék a megye állattenyésztő gazdaságai. Drága mulatság Kasza Lajos üzemvezető NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT kiak száma 29,6 százalékkal nőtt. Az adminisztratív létszám emelkedése a feladatok növekedéséből adódott, mivel ezekkel nem fejlődött párhuzamosan az ügyvitel szerA gépek téli nagyjavítása már a megye valamennyi gépjavító-, illetve gépállomásán megkezdődött. A tervek szerint csaknem 350 erőgép főjavítását és mintegy 700 traktor karbantartását végzik el. Nem szünetel a munka a szövetkezeti gazdaságok határában sem. A gépállomások mintegy hetven erőgépet, főképpen lánctalpas traktorokat helyeztek készenlétbe, s ha az idő engedi, tovább folytatják az őszi mélyszántást. A Berceli Gépállomáson szervezeti intézkedésekkel és a szorgalmasan dolgozó traktorosok jutalmazásával igyekeznek növelni a mélyen szántott holdak számát. A Kisterenyei Gépállomás, amely a salgótarjáni járás termelőszövetkezeteinek szánt, tizenhat nehéz gépet állított a mélyszántásra. A traktorok vezetőit most mellőzik a javítási müpkáknál. hogy ha az idő kedvez, azonnal traktorra ülvezési osztály szerint fölösleges az egy műszaki és haron adminisztratív dolgozó, — mégis bújtatva foglalkoztatják őket. Valamennyi vizsgált vállalat között a Nógrád megyei hessenek. Tizenöt géppel végeznek mélyszántást a Pásztói Gépállomás körzetében is. A Tolinácsi Gépállomás traktorosai a szerződésben vállalt kötelezettségeik nagy részének már eleget tettek, alig 400 hold híján végeztek a mélyszántással. A tolmá- csiak azonban azt tervezik, hogy amennyiben az időjárás kedvez, felszántják még azt a 900 hold földet is, amely a közös gazdaságok határában megmunkálásra vár. Tizenkét traktort készítettek elő erre a munkára. Kedvező idő esetén mély- szántást végeznek a lánctalpas traktorok a Szécsényi Gépállomás és az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás körzetében is. A beérkezett jelentések szerint a gépállomások erőgépei még az elmúlt napokban is szántottak. Novemberben, ha nehéz körülmények között is, több mint kétezer holdon végeztek mélyszántást. S. E. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG decemberi határozata nagy segítséget adott és ad a pártós gazdaságvezetésnek, az 1965. évi tervteljesítéshez. Minden tekintetben növelte a vezetők felelősségét. Ez alól nem kivétel egyetlen munkaterület sem. E gondolatok jegyében értékelte a városi párt végrehajtó bizottság a 2-es számú Autóközlekedési Vállalat párt- és gazdaságvezetőinek első féléves munkáját. Megállapította, hogy az 5 millió forintos lemaradásnak kétségtelenül voltak objektív okai, de alapjában véve szubjektív tényezők hátráltatták az előrehaladást. E megállapítás tükrében a vállalat vezetőgárdája felülvizsgálta intézkedési tervét, több részt módosított, új feladatokat szabott. Megvalósításuk során a harmadik negyedévben már szervezettebben gazdaságosabban dolgoztak. Tervüket teljesítették, első féléves adóságukból csaknem négymilliót törlesztettek. Gazdasági mutatóik javultak, költségszintjük a tervezett 75,57 százalékról 73,6 százalékra csökkent, ami 643 ezer forint termelési költség- csökkentést eredményezett. Ugyanakkor kijelentették: a negyedik negyedévben a vállalat hibájából nem lesz sehol sem elszállítatlan áru. Mi történt ezután? A FIZIKAI DOLGOZOK ismerve a népgazdaság szállítási gondjait, vasárnapjaikat is feláldozva végezték a szállítást. Hogy ne legyen jelentősebb fennakadás a karbantartók és a javító részleg dolgozói is követték a gépkocsivezetőket, vasárnapra is biztosították az üzemképes kocsikat. Nem volt könnyű dolguk. A vállalatnak 370 tehergépkocsija van, melyekre a nagyfokú elhasználódás a jellemző. Naponta 80—90 gépkocsi áll. Kijavításuk viszont nehezen halad. Nagy gondot okoz az alkatrészek beszerzése. Nehezíti a javító munkát az is, hogy a gép- kocsipark nyolcféle típusból tevődik össze. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy növekszik a raktárkészlet és mégsincs megoldva az alkatrész-utánpótlás. Ugyanakkor három év óta egyetlen új tehergépkocsi sem gördült be a telephely kapuján. MINDEZEK SÜRGETIK, hogy népgazdasági szinten az illetékesek alaposabban foglalkozzanak a kocsipark tipizálásával. E probléma megoldása jelentősen csökkentené a javítási időt, megkövetelné az alkatrész ellátást, növelné a dolgozók szakmai hozzáértését. Korábban a 2-es számú szemlét 20 ezer kilométer után végezték, ma 10 ezer kilométer után kerülnek a gépkocsik az előbb említett szemlére. Biztonsági szempontból helyes és szükséges ez, de nincs összhangban a nagyarányú elhasználódással. A 2-es számú szemle, a szerelés- és javítás összmunka órájának 70 százalékát teszi ki, és csupán 30 százalék marad a tönkrement gépkocsik javítására. A nógrádi utakon viszont nagyobb arányú megterhelésnek vannak kitéve az alkatrészek. Ez szükségszerűen megköveteli a karbantartási munkák tervszerű irányítását. Ha összehasonlítjuk a jobb területi körülmények között dolgozó testvérvállalatokat, a nógrádival, akkor ezt látjuk: amíg az 1-es számú AKÖV-nél a gumiabroncselhasználódás 60 ezer kilométer, addig Nógrádban csak 36 ezer kilométer. A rugók esetében Nógrádban egyes útszakaszokon kettő és kettő és fél ezer kilométer, másutt viszont 20—25 ezer kilométer. EZ A KÜLÖNBSÉG AZTÁN jelentkezik a költségeknél, az időkieséseknél. Egy rugó kiszerelése két dolgozó három órai munkáját követeli meg a beszereléséhez ugyancsak két főnek négy órára van szüksége. Mindezek a körülmények megnehezítik az AKÖV munkáját, nagyobb szervezési feladatok elé állítják a műszaki gárdát, megkövetelik a párt- és gazdaságvezetés tökéletes együttműködését. Amint a példák mutatják a kollektíva eddig megoldotta a reá háruló feladatokat. Van remény arra, hogy december végéig adósságukat is letörlesztik, s tiszta lappal kezdik az új esztendőt. Molnár István Salgótarjáni Városi Pár! bizottság Ipari Oszt. vez. azokról a gondokról is beszélt, amelyek akkor jelentkeznének, ha mondjuk csak a nap egyik felében üzemelnének a gépek. Most 30 embert foglalkoztatnak az üzemben a rakodásnál és a tápkészítésnél. Ha a termelés a felére csökkenne, olyan szakmunkásokat is el kellene bocsátaniok, akik már ismerik a szakma minden csínját, bfnját. Ez azonban még nem minden. A takarmánytáp előállítása nem olcsó mulatság. A keveréshez szükséges anyagok egy része, mint például a húsliszt, a halliszt, a földi dió lisztje, amelyek most zsákszámra állnak a raktárban, tengerentúli országokból érkezik hozzánk. Aztán ott vannak a gépek. A kukorica, vagy az árpa, amely az alapját képezi a keveréktakarmánynak, gépek hosszú során fut keresztül, amíg táp lesz belőle. Mire befejezzük a sétát, vontató gördül be a kapun. A Sziráki Állami Gazdaságból jöttek koncentrátumért. Kasza Lajos elégedetten bólint és azt mondja: úgy látszik, ahogy fogy a munka a határban, úgy lesz egyre nagyobb a forgalom a keverőüzem udvarán. Akkor pedig dolgozhatnak folyamatosan. S ez lenne jó az üzemnek, meg a termelőszövetkezetnek is. Víncze Istvánná Dolgoznak a lánctalpas traktorok Mélyszántás a szövetkezeti földeken
