Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-02 / 287. szám

2 nograd 5965. december 2. csütörtök. Sukarno ova inti népét a jobboldaltól Tiltakozás a kínai állampolgárok bántalmazása miatt DJAKARTA (MTI) Az angol külügyminiszter a Szovjetunióban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter — jobbról —, üdvözli Michael Stewart brit külügyminisztert — balról — aki hivatalos látogatáson a szovjet fővárosban tartózko­dik. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A nemzeti felszabadító küzdelem arcvonalairól Salazai* hóhérainak újabb veresége A hírügynökségi jelentések szerint Sukarno indonéz el­nök kedden ismét megjelent a nyilvánosság előtt, rövid be­szédet mondott a mezőgazda- sági dolgozók országos érte­kezletén. E beszédben óva intette az ország lakosságát attól, hogy engedje felülke­rekedni a jobboldali erőket. „Nem szabad megengednünk, hogy jobbra tolódjék orszá­gunk irányítása, mert ha ez bekövetkezik, forradalmunk összeomlik, elmerül” — mon­dotta. Buzdította a termelőket, te­gyék gazdaságilag erőssé In­donéziát, tegyék lehetővé, Wilson, angol miniszterelnök még mindig adós maradt an­nak a bejelentésével, hogy kormánya katonaságot küld Zambiába, a Kariba-gát ol­talmára. A huza-vona oka, hogy nem sikerült áthidalni Zambia és Nagy-Britannia nézeteltéréseit, Kaunda zambiai elnök kedden este kétszer is tárgyalt Mal­colm McDonald-dal, Wilson megbízottjával. Az eszmecse­rék nem vezettek eredmény­re. Ennek nyomán Wilson mi­niszterelnök Arthur Bottom- leyt, a nemzetközösségi ügyek miniszterét nyomban Zam­biába menesztette. A nézeteltérések oka a kö­A nemrégen szabadonbocsá- tott volt kongói miniszterel­nök, Antoine Gizenga felvet­te a kapcsolatokat a kon­gói politikai körökkel. Még szabadulása napján ellátoga­tott Mobutu tábornokhoz, a jelenlegi államfőhöz, kedden pedig a parlamentben tett látogatást. Ugyanez a lap jelenti, hogy Louis Lumumbát, Patrice Lu­Agyvelő-import az USA-ba A Le Monde közli: nyuga­ti tudósok egyre nagyobb számban telepednek le az Egyesült Államokban, mint a National Sciencev Indati- on, a Nemzeti Tudományos Alap legutóbb közzétett ta­nulmányából kiderül. A be­vándorló tudósok száma az 1957. évi hatezer fő után kissé visszaesett: 1961-ben 4200, 1962-ben 4300 és 1963- ban 5900 fő volt. ötven szá­zalékuk Európából érkezett. Az „érvágás”, legsúlyosabb Nagy-Britannia számára, amely az évi kontingensnek több mint 20 százalékát ad­ja. Utána következik Kana­da és Nyugat-Németország. 11, ' illetve 8 százalékkal. A bevándorlók megoszlása az egyes tudományágak kö­zött egyenlőtlen; részben az Egyesült Államokban folyta­tott tudományos tevékeny­séghez igazodik. A jövevé­nyek 70 százaléka mérnök. MOSZKVA: Szerdán Amer marsall, az EAK első alelnöke meghívásá­ra, szovjet katonai küldöttség utazott hivatalos látogatásra az Egyesült. Arab Köztársaság­ba. A küldöttség vezetője Gracsko marsall, a Szovjet­unió honvédelmi miniszteré­nek első helyettese. hogy hazájuk ne függjön kül­földi áruktól. A Reuter hírügynökség to­vábbi letartóztatásokról ad hírt. A jobboldali katonai ha­tóságok — mint az Antara jelentéséből kitűnik — Jáva középső részén háromezer embert vettek őrizetbe, vala­mennyiükről azt állítják, hogy kommunisták. A kínai—indonéz viszony megromlásáról tanúskodik a Kínai Népköztársaság két újabb jegyzéke. November 26-án és 27-én a Djakartai Kínai Nagykövetség jegyzé­ket juttatott el az indonéz külügyminisztériumba, s mind­két jegyzékben követelte, vetkező: Zambia — mint is­meretes — kérte Angliát, ve­zényeljen ki katonaságot a ha­talmas Kariba-gát védelmére. A nagy vízierőmű villamos energiával látja el a zambiai rézbányákat és a rhodesiai iparvállalatokat. A gát a ha­tár rhodesiai oldalán van. A múlt hét végén szabotőrök fel­robbantották a zambiai réz­övezethez vezető energiaveze­téket. Kaunda zambiai elnök kéré­sét azzal indokolja, hogy mi­vel Anglia a történtek után is magát tekinti Rhodesia szu­verén urának, következés­képpen kötelessége is, hogy a térség veszélyeztetettsége ese­mumba volt miniszterelnök testvérét, akit még a Csom- be-kormány idején tartóztat­tak le, szintén szabadlábra helyezték. Egyébként — mint az AP jelenti — a Léopoldville-i rá­dió szerdán bejelentette, hogy Mobutu államelnök kormány­rendeletek alapján fogja a hatalmat gyakorolni. A tör­vényrendeleteken alapuló irányításnak a célja — hang­zott a rádió magyarázata —, hogy „biztosítsa az ország gyors újjáépítését”. A kor­mány biztosítékot Ígér arra vonatkozóan, hogy a rende­leteket utólag jóváhagyás végett a törvényhozó testü­let elé terjeszti. Az első kormányrendelet arról szól, hogy a biztonsági szerveket a belügyminiszté­rium hatásköréből az állam­elnök közvetlen irányítása alá helyezik. hogy vessenek véget az In­donéziában élő kínai nem­zetiségű polgárok üldözésé­nek. A jegyzék rámutat, hogy Indonézia több tartományá­ban üldözték és bántalmaz­ták a kínai lakosságot, sok kínai polgár javait elkoboz­ták, sőt kínaiakat meg is öl­tek. A két jegyzék követeli, hogy az indonéz kormány ha­ladéktalanul gondoskodjék a hajsza beszüntetéséről, a fog- vatartott kínaiak szabadon- bocsátásáról és személyi biz­tonságuk garantálásáról, a kártérítésről és a gyilkosok, valamint felbújtóik megbün­tetéséről. Külföldi kaleidoszkóp STOCKHOLM: Karjalainen finn külügymi­niszter, aki kedden Stock­holmba érkezett,, megbeszélést folytatott svéd kollégájával, Wilsonnal. Eszmecseréjükön szóba került Kekkonen javas­lata, hogy Finnország és Nor­végia kössön szerződést egy­mással. Karjalainen hangsú­lyozta, a javaslat célja bizto­sítani Észak-Európát minden katonai művelettel szemben konfliktus esetén. TEL AVIV: Levi Eskol izraeli minisz­terelnök és hadügyminiszter az izraeli fegyveres erők had­gyakorlatának befejeztével tartott díszszemle alkalmá­ból beszédet mondott. A többi között kijelentette, hogy Iz­rael jelenlegi helyzete példa nélkül áll, állandó ostromálla­potot kell fenntartania. Kije­lentette, reméli, hogy eljön majd a nap, „amikor az ara­bok elismerik, hogy Izraelt nem lehet elpusztítani.” OTTAWA: Wilson, brit miniszterelnö­köt mghívták, hogy december­ben látogasson el Kanadába, ha a nemzetközi helyzet le­hetővé teszi Wilson eleget is tesz a meghívásnak, valószí­nűleg az Egyesült Államok­ban teendő látogatása után. MEXIKÓ: Mexikóban egy épület pin­céjében felrobbant egy ötszáz literes gáztartály. A ház két emelete teljesen összedőlt, két személy meghalt, 12 súlyosan megsebesült. SANTIAGO DE CHILE: A chilei rézbányászok és a kormány között létrejött meg­állapodás alapján végétért a rézbányák 37 napos sztrájkja. A kormány számos pénzügyi követelés kielégítése mellett megígérte, hogy végetvet a bányászok szakszervezeti ve­zetői ellen indított eljárásnak. VARSÓ: A Film című lengyel heti­lap tudósításában Fiatalság és bátorság címmel lelkes, elis­merő cikket közöl az új ma­gyar filmekről, és a filmezés­ről. A cikk kiemeli Ranódy László: Pacsirta, Gaál István örvényben, és Fábri Zoltán Húsz óra című filmjeit, vala­mint a rövidfilm-gyártás több alkotását. ROMA: Kedden az olasz félszige­ten kegyetlen időjárás ural­kodott. Az ország észak-keleti hegyvidékén újabb hóesés volt, amely eltorlaszolta a hágókat, Pieve di Cadore-nél. Óriási darukkal kellett több mint ötven autót kiemelni a hótorlaszok közül. Cortina d’ Ampezzónál a szélvihar el­tépte a villanyvezetékeket és a vidék órákra sötétségbe bo­rult. A nagy esőzések következ­tében megáradtak a folyók Közép-Olaszországtól le egé­szen délig, ahol az országuta­kon is magasan állt a víz. Nápolytól keletre a szélvihar tetőket sodort le, és fákat csa­vart ki tövestől. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tovább vizsgálja a portugál gyarmatok kérdését. Noguei- ra portugál külügyminiszter igyekezett meggyőzni a Ta­nácsot arról, hogy Angolában, Mozambiqueban és „portugál" Guineában állítólag ismét helyreállt „a béke és a nyu­galom". Az alábbiakban egy 'beszélgetést közölünk Jósé Pereirával, „portugál” és a Zöldfoki Szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának kép­viselőjével, aki Salazar ottani afrikai gyarmatainak helyze­téről nyilatkozott. A felszabadító háború láng­ja mind magasabbra csap az ún. „portugál” Guineában. A Salazar-klikk több mint 20 000 válogatott katonáját vonta össze Afrikának ebben a sar­kában. A hőslelkű hazafiak negyedik éve harcolnak elle­nük, fegyverrel a szabadsá­gukért. A gyarmatosítók idén újból növelték fegyveres ere­jüket ezen a gyarmatukon, gyors sikerükben bizakodva. Néphadseregünk azonban továbbra is csapást csapásra mér az elnyomókra. A haza­fiak osztagai augusztusban és szeptemberben, két hónap alatt mintegy 30 támadó had­műveletre indultak. Szétzúz­zák Salazar katonáinak tá­maszpontjait és szállító oszlo­pait; kiszabadítják a paraszto­kat az ún. „stratégiai falvak­ból”, amelyek lényegileg gyűj­tőtáborok. Két hónap alatt mintegy 340 portugál katonát és tisztet tettek harcképtelen­né; használhatatlanná tettek jelentős mennyiségű fegyvert és elpusztítottak hét megerő­sített laktanyát. Az ellenség csak az általa megszállt váro­sokban ura a helyzetnek. Salazar katonái közül egy­re többen kezdik megérteni a népünk ellen folytatott szeny- nyes háború értelmetlenségét és reménytelenségét. Erről ta­núskodik az a levél, amelyet a „portugál” Guinea Afrikai Függetlenségi Pártjának veze­tői nemrégiben kaptak az or­szág egyik belső körzetében állomásozó portugál tiszttől. „Ezen a támaszponton” — írja a tiszt —, „a parancsnok­ság beismeri, hogy semmit sem kezdhet önök ellen. Tud­ja jól: önöknek elegendő ere­jük van ahhoz, hogy súlyos veszteségeket okozzanak ne­künk, és visszaverjenek ben­nünket, ha megpróbálunk elő­renyomulni az önök által el­lenőrzött övezetbe. Nem tehe­tünk egyebet, mint hogy vár­juk az önök támadásait, véde­kezünk, igyekszünk menteni az életünket, s lassan szétzül- lünk az egyre fokozódó ne­hézségek láttán. Napról-napra mind világosabban érezzük, hogy rabjai vagyunk kormá­nyunk esztelen követelésének: annak, hogy továbbra is fenn akarja tartani az önök orszá­gának megszállását” — A Salazar-féle hadfiak tehetetlenek a mi népünk hő­sies ellenállásával szemben, — folytatja Jósé Pereira. — Ezért barbár megtorló intéz­kedésekhez folyamodnak, s napalmmal felgyújtják a pa­rasztok házait. A gyarmatosí­tók a legpiszkosabb provoká­ciókat alkalmazzák. Néhány zsoldos bandát alakítottak ka­landorokból és árulókból, hogy rossz hírét keltsék a párt hőslelkű harcosainak. Ezek a bandák rablótámadásokat intéztek a határmenti falvak ellen és terrorizálják a lakos­ságot. A portugálok igyekeznek megfélemlíteni a gyarmatuk­kal szomszédos független or­szágokat; ezeket arra akarják rákényszeríteni, hogy mond­janak le az irányukban tanú­sított szolidaritásról. A fegyveres harc kezdetétől fogva a portugál katonai pa­rancsnokság több ízben meg­próbálta blokád alá venni az ország déli határát, de hiába. A gyarmatosítók a laktanyák és őrállomások hálózatát ala­kították ki a Kaszin és Koru- bal folyók mentén. A néphad­sereg egységei azonban eze­ket az őrállomásokat már rég­óta elszigetelték, elvágták a belső körzetektől Kudarcos vallott Salazar híveinek az a próbálkozása, hogy ellenőrzé­süket kiterjesszék a „portu­gál” Guinea és a Guineái Köztársaság határúra. Bár a hóhéroknak nagy mennyiségű korszerű harcesz­köz áll rendelkezésükre, ame­lyeket Portugália NATO-szö- vetségeseitől kapott, a kezde­ményezés továbbra is a mi kezünkben van. A ’független­ségi Párt harcosainak egysé­gei szabadon mozoghatnak az egész országban, a főváros, Bissao és néhány más központ körzetének kivételével, ahol egyelőre csak illegálisan tevé­kenykedünk. Hazánk területének több mint a felét megszabadítot­tuk a megszállóktól. Ott már normális élet folyik: demok­ratikus alapon szervezik n eg az önkormányzatot; iskolákat építenek és szövetkezeteket alapítanak; fejlesztik a keres­kedelmet és felszámolják a parasztokat kifosztó gyarmati társaságokat. Jellemző, hogy a felszabadult területekre kez­denek visszatérni a lakosok, akik a háborús borzalmak elől a szomszédos országokba menekültek. — Bizonyosak vagyunk né­pünk végső győzelmében, — mondotta befejezésül Josó Pe­reira. Huza-vona Zambia megsegítésében Az angolok feltételeket szabtak — Zambia elfogadja? Komolyan vehető-e Mobutu intézkedése? Gizenga és Luis Lumumba szabadon Látogassa meg Ön is a gazdag termékbemutatót Export kiállítás nyílik december 3-án a megyeszékhelyen a József Attila kultúrotthon színháztermében, a város üzemeinek részvételével tén katonaságot vezényeljen ki. Az angolok eddig mindössze annyit ajánlottak fel, hogy jelképesen néhány repülőgé­pet küldenek Zambiába. A segítséghez fűzött brit feltéte­lek miatt azonban az ajánla­tot Kaunda kénytelen volt el­utasítani. Az angol kormány olyan feltételt szab ugyanis, hogy: 1. Minden Zambiába kül­dendő katonai egységnek an­gol irányítás alatt kell lennie. 2. E katonaságnak távol kell állomásoznia a zambiai—rho­desiai határtól. 3. Csakis a határ zambiai oldalán szabad őket felhasz­nálni. „A hős“ Benjamin Ford munkáspár­ti képviselő életét, Harold Wilson miniszterelnök pedig kormánytöbbségét köszönheti Neil Marten konzervatív kép­viselőnek. Mindketten tagjai ugyanis egy kéthetes Nyugat­indiai látogatókörúton lévő parlamenti delegációnak, s a képviselők a Virgin-szigetcso­porthoz tartozó Tortola szige­ten egy iskola látogatás fára­dalmait lemosni a tengerpart­ra mentek fürödni. Mauten a partmenti sziklákon napo­zott, amikor még a tengerben úszkáló Ford képviselő segít­ségért kiáltott. Marten a víz­be vetette magát és még idő­ben elérte a már-már aláme­rülő kollégáját. Az ellenzéki képviselő bá­tor közbelépése tehát meg­mentette az alig 1000 főnyi szavazattöbbséggel megválasz­tott kormánypárti képviselő életét és így megmaradt a szószoros értelmében életve­szélyes parlamenti helyzetben lévő Wilson-kormány két fő­nyi alsóházi többsége. C. A,

Next

/
Thumbnails
Contents