Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-12 / 296. szám

f 1163. december 12.. vasárnap MÓCRAn .3 Négy acsp Csehszlovákiában III« Mi adj©! & tekintélyt? Ülésezik a magyar nők kongresszusa Egyik zsolnai barátunk megjegyezte: nálunk nagy tekintélye van a szakszerve­zetnek. Sokszor állítja prob­léma elé a gazdaságvezetést. Gürtler István a pernye-üzem igazgatója, amikor ezt a tényt elismerte, ugyanakkor hatá­rozottan kijelentette. — De sokat segítenek is nekünk a termelésben, a munkafegyelem megszilárdításában! — Jól együtt tudunk dol­gozni. Még akkor is ez a vé­leményem, ha elismerem, hogy időnként hevesen vitatkozunk, — egészítette ki az előbbit Komarek János igazgató­helyettes. A pernyebeton üzemben az Idén az árvíz okozta kiesés miatt új munkarendet vezet­tek be. Ezek szerint egy héten mindenki két műszakot éjjel dolgozik. (Ez a munkarend nem vonatkozik a terhes anyákra, és a 18 éven aluli dolgozókra.) Bevezetés előtt a szakszervezet tanácskozásra hívta a kollektívát. Amikor a munkások megértették az új elképzelés fontosságát, szüksé­gességét, akkor aláírták az új munkarendet, de csak átme­netileg. Ez azt jelenti, ha a kollektíva a régi módszert kí­vánja vissza, akkor az lesz a következőkben'az irányadó. Tatjanova szerint az új be­osztás jó. ö négy gyermeké­nek ellátása szempontjából vélekedik így. Azt mondja — több ideje marad a házimun­ka elvégzésére. Danyikova Paula viszont jobb szeretne délelőtt dolgozni. Dróz Stefán, a gőzelosztó szocialista bri­gádvezetője pedig ezt mondta: — Ha kell három műszakot egyhuzamban ts le­töltünk. És ha hárman hiány­zanak a brigádból, akkor is elvégezzük a reánk háruló feladatokat. Nemcsak ilyen­kor, hanem amikor a jutalma­zásra, a verseny értékelésre kerül a sor, akkor is ott van a szakszervezet. Szava mindig perdöntő. — A tekintélyt a jó munka adja. — Vélekednek a szak- szervezet társadalmi tisztség- viselői: Gróz Stefán, a pernye­beton üzem szakszervezeti bi­zottságának elnökhelyettese, Kipusz Pável termelési felelős, a zsolnai előgyártó üzemből ennek szellemében cseleksze­yílik az ajtó, belép az irodába egy gyerek lány. — Varga Erzsébet vagyok — mutatkozik be. Meglepve figyelem. Ottho­nosan mozog, mégis van a vi­selkedésében egy kis félszeg- ség. Ö lenne az agronómus- lány jelölt? A lábán csizma helyett magasszárú cipő, lo­vaglónadrág helyett sötétkék melegítő. Haja vizesen tapad össze. Látni azonban, hogy gondosan megfésülte, mielőtt bejött. Mondja, hogy az imént érkezett az egyik tanyáról. Esik a hó, s vizes lett. — Hogyan került a tolmácsi termelőszövetkezetbe ? — Nincs hosszú története — felel mosolyogva. — Idefo­gadtak. A gyakornoki időmet töltöm jelenleg. Erzsiké az idén fejezte be tanulmányait a váci mezőgaz­dasági technikumban. Elméleti felkészültsége alapján agronó- musi munkakört is betölthet. A gyakorlattal azonban még nem tart ott. Amikor jelentke­zett a járási tanács mezőgaz­dasági osztályán, javasolták, menjen Tolmácsra. Ott jó az állattenyésztés, ami különösen érdekli a fiatal lányt. — Nagyon örülök, hogy jó indulattal fogadtak. Az elnök­kel bejártuk a gazdaságot. Megmutattak mindent, s meg­kérdezték mivel szeretnék fog­lalkozni. Természetesen az ál­lattenyésztést mondtam. — Milyen beosztást kapott? — Egyelőre csak apróbb munkákat végzek, beosztásom még nincs. Ki kell érdemel­nem — mondja mosolyogva. Valóban, ki kell érdemelnie. Erzsiké egy évig gyakornok. nek, élve törvényadta joguk­kal. A többi között pl. a pri- vigyei építkezésnél a munkás­felvételtől kezdve az elbocsá­tásig, a szakszervezet képvise­lője jelen van. Joga van meg­tagadni a munkaruha kiadá­sát, ha a vállalathoz szegődött munkás nem szervezett dolgo­zó. Versenyt pedig csak akkor kezdeményeznek, ha megvan­nak hozzá a feltételek. Az eredményeket a műszakiak tartják nyilván. Tíz naponként összesítik, majd a szakszerve­zeti termelési bizottságok vita során eldöntik: ki miért és mennyi jutalmat kaphat. — Aki viszont megsérti a technológiai fegyelmet, kárt okoz a gyárnak, anyagilag fe­lelősségre vonjuk — mondta Gürtler István igazgató. Vagy­is, aki nálunk hibát vét 50 vagy 100 korona büntetést fi­zet. — És ezzel egyetért a szak- szervezet? — fordultam Vida Jánoshoz felvilágosításért. — Eddig még nem találtunk ennél jobb gyógyírt a problé­ma megoldására. Szükség van rá — nyomta meg a szót. De ez nemcsak a munká­sokra vonatkozik. Cserven Ká­roly, a privigyei építkezés fő­építésvezetője a saját esetét a következőképpen mesélte el: háromszázötven koronát vont le az igazgatóm, mert a ki­adott munkát nem végeztem el. — Akkor most haragszik rá? — Nem én!... — Talán örül, hogy levon­ták a 350 koronát? — Azt nem. — Hát akkor? — Igaza volt. Megérdemel­tem. A jövő hónapban ha jól dolgozom, akkor jutalom cí­mén sokszorosan visszakapom — zárja le ezt a témát. Zsolnán a következőket hal­lottuk: A szakszervezet javas­latára bevezették, hogy az az építőmunkás, aki szabadságát télen veszi ki, pluszként még egy hetet kap. A privigyei építkezésnél pedig Zelenák István igazgató a szakszerve­zettel egyetértésben úgy dön­tött, hogy akik a kiemelt épít­kezéshez egy évre elszegődnek, azok háromszáz koronát kap­nak. Ha időközben eltávoznak. A megszerzett bizalom Ezalatt megismeri a gazdaság munkáját, ami igen bonyolult. Hosszú gyakorlat és alapos élettapasztalat kell ahhoz, hogy valaki irányítson. Embereknek adjon utasítást, s értsen a munka megköveteléséhez is. Ehhez az emberek, a tagok megbecsülését is ki kell vív­nia. Különösen nehéz lehet ez egy lánynak. — Nekem az a véleményem — mondja határozottan —. lányból is lehet jó vezető. Még akkor is, ha egyesek ezt nem tudják elképzelni. — Nézeteltérése volt valaki­vel? — Egyetlen ember beszélt velem bántóan, amikor meg­mondtam neki. amit csinál, nem jól csinálja. — Bizonyára kioktatta azt az embert, aki valószínűleg idősebb is — kötekedek vele. Pír borul az arcára. — Nem oktattam ki — til­takozik — csak közöltem ve­le, hogy én másképpen tanul­tam. Ügy a helyesebb... Az elnök, meg az agronó- mus. akik hallgatják a beszél­getést elmosolyodnak. A lány nem hagyja magái. — Az igazat csak meg sza­bad mondanil Ezt senki nem tagadja kö­zülünk. De az igazság kimon­dásához is tapasztalatot kell gyüteni. Nem akárhogyan és akármikor lehet azt közölni Ezeket a tapasztalatokat most gyűjtögeti Erzsiké. A ter­akkor vissza kell fizetniük a pénzt. Vendéglátóink sajátos hely­zetéből fakad az is, hogy a törzsgárda tagjainak, a csalá­dosoknak egy idő múltán la­kást biztosítanak. A privigyei vállalatnál az idén 45 új la­kást építenek, melyből 30-nak a költségeit az állam. 15-ét pedig a vállalat fizeti. A laká­sok elosztását a szakszervezet­tel együtt végzik.. A pernyebeton üzemben az egyik most végzett mérnökkel családalapítási dolgokról be­szélgettünk. Ott volt az igaz­gató is. ö, amikor a lakásra terelődött a szó, így válaszolt: ha tőlünk kér lakást, megkap­ja, de csak akkor, ha együtt lesz a család. Az előbb elmondottak jó részét magába foglalja az igaz­gató és a munkások között létrejött kollektív szerződés. Ennek keretében építik meg jövőre a privigyei vállalat új gyermeküdülőjét. Elkészülte után 220 gyermek veszi birto­kába az új létesítményt. Ál­lami segítséggel épül, 1 millió 800 ezer koronába kerül. Ennek megépítése sem megy simán, akárcsak a többi léte­sítményé. Vita, eszmecsere előz meg mindent, mert csak ily módon kerekedik ki a cél­hoz vezető legjobb megoldás. És ha egyik-másik kérdésben nem sikerül megegyezni a vállalatok vezetőinek és a szakszervezetnek, akkor a fel­sőbb szervek mondják ki a végső szót. Ilyenre azonban igen kevés esetben került sor. mert általában maguk döntik el. mi a leghelyesebb. Ez egyik módja a vállalati önállóság növelésének, a felelősségérzet elmélyítésének. (Folytatás az 1. oldalról) a családanyák helyzetét és minél nagyobb mértékben va­lósuljon meg a gyakorlatban a nők társadalmi egyenjogú­sága is. — Erdei elvtársnő beszá­molója foglalkozott több gaz­dasági problémával is, ame­lyeknek megoldását jómagam is helyesnek és szükségesnek tartom. Megfogalmazódtak javaslatok, hogy bizonyos munkakörök betöltésénél ré­szesüljenek előnyben a csalá­dot egyedül eltartó nők, a többgyermekes anyák, s le­gyen jóval több olyan mun­kahely a nők számára, amely 4, vagy 6 órás elfoglaltsággal jár. Gondoskodni fogok róla, hogy a kormány ezeket a ja­vaslatokat megvizsgálja, s a lehetőségek arányában sor ke­rüljön i :egvalósításukra. A család* a gyermek a nemzet jövője Utalt arra, hogy mielőbb le kell küzdeni azt a káros szemléletet, amely szerint a nő gyengébb, rosszabb munka­erő, mint a férfi. A cél, a teljes egyenjogúság. — Nem árt ezt hangsúlyoz­ni, hiszen vannak még fér­fiak, akik nem ezt az elvei vallják. Ügy gondolják, hogy kétféle mértékkel lehet mér­ni: másként a férfi és megint másként a nő számára. Az ilyenek véleménye szerint a nő kötelessége, hogy kifogás­talanul dolgozzék munkahe­lyén, s emellett lássa el a má­sodik műszak minden felada­tát is. Meggyőződésem, hogy miként a termelő munkában egyenlő jogokkal és egyenlő kötelességekkel dolgozik együtt a férfi és a nő, úgy a család gondozásában és neve­lésében is azonos felelőssége és teendője van mindkettőjük­nek. — Nemrégiben vita folyt a sajtóban a születési arányszá­mokról. Voltak sokan, akik adminisztratív rendszabályo­kat követeltek az indokolatlan művi vetélések meggátlására. Az a véleményünk, hogy a kérés elbírálására létrehívott bizottságok még több felvilá­gosító szót mondhatnának a jelentkezőknek, többet beszél­hetnének velük arról, hogy a legjobb körülmények között végzett beavatkozás sem ve­szélytelen, s — különösen is­métlődés esetén — Igen sú­lyos következményekkel jár­hat. Ezen túlmenően azonban más intézkedést nem terve­zünk, nem kívánunk vissza­térni az ismert régi admi­nisztratív eszközökhöz. E&yfltt vilii«' 8ss*es asszonyaival — Pártunk és kormányunk örömmel látja, hogy a magyar nőmozgalom együtt küzd a világ összes asszonyaival és leányaival a békéért, és teljes támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetséget abban a törekvé­sében, hogy a legszélesebb ak­cióegységet teremtse meg az imperialista agressziók meg­szüntetéséért, a nemzetközi élet feszültségének csökkenté­séért, a béke biztosításáért. A béke megvédhető, s ha egységben, közös akarattal lé­pünk fel, lefogjuk az agresz- szor kezét, elhárítjuk csalá­dunk, gyermekeink feje felől a háború veszélyét, 8 a nem­zetközi élet kérdéseit a békés egymás mellett élés szellemé­ben oldhatjuk meg. — A magyar nómozgalom a békéért folytatott harcban minden segítséget és támoga­tást megkap szocialista társa­dalmunktól, a szocialista ál­lamtól. Népköztársaságunk külpolitikája sikeresn szolgál­ja a béke fenntartását, a ma­gyar asszonyok és leányok millióinak szívé-vágyát és érdekét. Ezért meggyőződé­sünk, hogy szíwel-lélekkel tá­mogatják is politikánkat. A Minisztertanács elnöke felszólalása végén jő erőt és egészséget, sikeres munkát, sok boldogságot kívánt a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak, a magyar nőmozgalom­nak, minden magyar édes­anyának, asszonynak és leány­nak. A Minisztertanács elnöké­nek beszéde utón az elnöklő Bugár Jánosné arra kérie Kállai Gyulát: tolmácsolja a Dárt és a kormány illetékesei­nek a magyar leányok és asz- szonyok elhatározását, hogy az élet minden területén se­gíteni akarják és fogják a párt és a kormány céljainak megvalósítását. Ezután megkezdődött a be­számoló feletti vita. A nő­kongresszus ma folytatja mun­káját. Az ötvözetgyái* kemencéi mellett Mindezekből persze nem kö­vetkezik, hogy baji nélkül épül barátainknál a szocializmus. Ugyanakkor azt is el kell is­mernünk: az építkezési techni­kát illetően jóval előbb állnak mint mi, talán az anyagi ér­dekeltségi rendszerük egyik­másik módszere ösztönzőbb mint a miénk' egy azonban bizonyos: kevesebbet adnak a borítékon kívül, de a kerese­tért itt is nagyon meg kell dolgozni. Venesz Károly melőszövetkepet vezetői elége­dettek a munkájával. Azt mondják szorgettmas, lelkiis­meretes lány. Mindent meg­figyel és jól végrehajt. Persze történt már vele pontatlanság is. — Elmondjam az esetet? — kérdezi az elnök. — Jaj, dehogy! ügy szé­gyellem — felel gyorsan. — Az kell, hogy ország, világ megtudja. Megfogadtam, hogy ezentúl nagyon vigyázok. Tartja is a fogadalmat be­csülettel. Varga Erzsiké azonban nem­csak a szakmai gyakorlati is­meretek megszerzésére fordít nagy gondot. Törődik mással is. A tolmácsi termelőszövet­kezet állattenyésztési dolgozói a szocialista brigád cím elnye­rését tűzték ki célul. Mikor Erzsiké a szövetkeztbe került, a vezetőség megbízta a brigád patronálásával, a verseny érté­kelésével. Azóta is példásan teljesiti a megbízatással járó munkát. Legutóbb pedig nagy megtiszteltetés érte. Ö képvi­selte a termelőszövetkezet női tagjait a Nőtanács megyei kül­döttértekezletén. — Jól eső érzés tudni, hogy bíznak bennem — mondja. — Ezt a bizalmat nem szeretném elveszíteni. nnek a két mondatnak nagyon mély az értel­me, s Erzsiké számára különös jelentősége van. Ez a kislány gyerek korától árva. A szülői ház melegét, szeretetét pedig a legnagyobb emberi jó­ság is csak nehezen pótolhatja. Ö mégis megtalálta az emberi jóságot. Az emberek szeretik, bíznak benne. Pádár András LÄDAKAT csomagolnak. Címzett a kohászat. Diósgyőr, Dunaújváros, Csepel, Ózd, Ajka, Inota és ki tudná hirte­len felsorolni, hogy a vas- és Eémkohászat mellett még hány öntöde is van az országban. Az ideérkező nyersanyag skálája még ennél is széle­sebb. A révfülöpi kvarcit, az urkuti mangán, a salgótarjáni szegvég hulladék, az ózdi hen­gereknél keletkezett vasreve itt adott randevút a kínai volframnak, az afrikai, auszt­ráliai cirkonércnek, a lengyel, csehszlovák, szovjet koksznak, a román, bolgár faszénnek és még egy számos alapanyagnak a Vízválasztón, a Vasötvözet- gy árban. Boszorkánykonyha ez, amit a külső szemlélővel csak mesz- sze látszó, égnek szálló szürke füst sejtet. Az igazi gyártási folyamait fent kezdődik az adagolónál. Itt keverik az anyagot, amit azután a vakító fényt árasztó elektrolizáló kemencébe ada­golnak. — Lehet-e többet, vagy ke­vesebbet etetni? — Lehet bizony — kapom a választ, azután a magyaráza­tot. Amióta a beadagolt meny- nyiség arányában fizetnek prémiumot a kemencék „ete­tése” jobb. Amit viszont fent elnyel a kemence, azt lent a csapoló nyíláson ki is kell ad­nia. Horinka István, az üzem igazgatója elégedetten szemlé­li a keverést. A két ember, amikor végez, az adagolással oda ballag. — Megy? — Megy. — A múlt hónapban gyönge volt. igazgató elvtárs. Az asz- szony már a borítékot is el­kérte. mert nem hitte el. hogy olyan kevés. — Sajnos emberek, itt a fo­rint a tonnán múlik, az meg nem volt — Az igaz, de nem rajtunk múlott. — Azért magukon is. Tud­ják, hogy lassan készült el. Csak hallgatom a beszélge­tést, amiből még nem sokat értek, de később megmagya­rázzák. NOVEMBER 4-EN, a dél­utáni csúcsidőben üzemzavar miatt le kellett állni a hármas kemencével. Szétnyílott. Le­csapolták, megbontották és akkor derült ki, hogy komo­lyabb baj van. Kiégett az egész elejp. Üj bélést kellett beépíteni, lemezt cserélni és csak 27-én fűthették fel újra. A termeléskiesés mintegy 3 millió forint értékű. Ezt érezte meg az üzem és az emberek is a borítékon. Nagy kiesés volt ez, de az üzem kollektívája ígérte: en­nek ellenére teljesítik az éves tervet. Időarányosan nincs is elmaradás. — Ez a hónap már sokkal jobb lesz — ezzel köszönt el az igazgató is az adagolóktól, akik újra megmarkolták a la­pátot, és oltották a dörmögő kemence éhét, a koksz, vas­hulladék és kvarcit keveréké­vel. Lent most zsúfoltság ta­pasztalható. Igaz, ilyenkor té­len a szabadból is behúzódnak az emberek a melegre és itt tisztítják, törik a kész ötvözö- zőanyagot. Készítik szállítás­ra. Az egyik kemence körül csoportosulás. Csapoláshoz ké­szülnek. A hosszú rudat a ke­mencéhez nyomja a csapoló. Elektródával égetik ki a csa­poló nyílást. Egyszerre fei- morajlik szinte bőg a kemen­ce mintha tiltakozna az ellen, hogy kincsét elvegyék. Szór­ja a szikrát, morog, azután mégis kiömlik vékony maid mind vastagabb sugárban a vakító fényű szilícium. Mintha egyszerre több száz csillagszo- rót gyújtottak volna. A fém felett jön a salak. — Jól nyúlik. A kohász eb­ből olvas és ebből dolgozik — világosítanak fel. és amikor látják, hogy nem értem, meg­magyarázzák. — Mi van a salakban? Azt kell megvizsgálni és akkor ki­derül. hogyan dolgozik a ke­mence? A nehéz bélelt teknő egyen­letesen telik. Közben már a másik kemence is felmorajlik. Sorba csapolják ilyenkor mind a négyet. Mire a harmadikra kerül sor. az első megnyug­szik, elzárják nyílását. A volt kísérleti üzemben ma már két kisebb kemence dolgozik. A kohászat igényei mind nagyobbak. Most is szin­tetikus salakot készítenek itt Ózd számára. A kapacitás teljesen leköt. Hozzátehetjük, hogy ez a 28 éves ötvözetgyár nem fejlődött úgy ahogy a ha­zai kohászat, hiszen csak ki­sebb felújításokkal, apróbb beruházásokkal gyarapodott Ennek ellenére, sok új ter­mékkel rukkolt ki az utóbbi években. TAVALY PÉLDÁUL úgy­nevezett Niobtantált is állítot­tak elő, amelyet a kőbányai öntöde használ fel mágnes­gyártáshoz. Ha, a hagyományos ötvöző anyagok alaposan lekötik is a gyár kapacitását, azért az újabb kutatások, kísérletezé­sek sem maradnak el. Már kész a jövő évi műszaki fej­lesztési terv. A hét és félmil­liós keretből hat és fél milliót kutatásra, kísérletre fordíta­nak, a többit új gyártmány előállítására. Számos komplett ötvözet, Ferróvolfram elektro­termikus előállítása és a ha­zai mangániszap hasznosítása szerepel a megoldandó témák között. A gyárban az egyszerű mun­kás, amikor az előírásnak megfelelően bekeveri az anya­got, talán még nem is tudja, mi lesz belőle. A vezetők tud­ják. Az itt készült termékek a kohászat számára azt jelen­tik, amit a szakácsnak a fű­szer. Ügy is csomagolják és küldik. Kincset ér minden ter­mékük, hiszen annyira kell. hogy ma már exportra sem kerül belőlük, mert a hazai kohászat mind felhasználja. Bodó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents