Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-11 / 295. szám
1965 december 11. szombat N <5 G R A f> 3 Uo^an §zeriezze munkáját a tsz-elnök? Minden elismerést megérdemelnek azok a termelőszövetkezeti elnökök, akik komolyan fogják fel tisztségüket, teljes tudásukkal, szív- vel-lélekkel dolgoznak a rájuk bízott gazdaság felvirágoztatásáért. Az ilyen emberek rengeteget dolgoznak. Kora reggel már a szántóföldeket az állattenyésztő telepeken találkozhatunk velük. * késő este még az irodában, ahol annyian keresik őket, a főhatóságoktól, megyei, járási intézményektől, testületektől, a bankfiókoktól, vállalatoktól, tömegszervezetektől. S mindenki az elnökkel akar tárgyalni, beszélni, ök kellenek a termelési szerződés, a biztosítás dolgában járó megbízottaknak, a könyvterjesztőnek, a képzőművészeti alkotások árusítójának, őket, az elnököket hívják a legtöbb hasznos és haszontalan értekezletre, s velük beszélnek nem egyszer fennsőbbsé- gcsen, bántó, kioktató módon. A hivatásának élő termelőszövetkezeti elnök sorsa az is, hogy otthon, a családjával van a legkevesebbet. Meg lehet kérdezni az egyházas- dengelegi Jakus Pált, vagy a ceredi Molnár Pál feleségét, azok megmondják, mennyit tud törődni velük és gyermekeikkel a férjük. Mikor olvasnak újságot, könyvet, mikor hallgatnak rádiót, néznek végig nyugodtan egy televíziós műsort? Pedig nekik is, de másoknak is sokat kell ta- nulniok, hogy lépést tarthassanak a haladással. Volt már arra intő példa, hogy derék, tehetséges elnök is elmaradt, alkalmatlanná vált a vezetésre, mert nem tudta képezni magát. A szövetkezeti tagságnak és az országnak egyaránt érdeke, hogy minden rátermett, jó termelőszövetkezeti elnök ereje legjavát adhassa a közösségért, úgy gazdálkodhasson idejével, ahogyan a tsz- nek legkedvezőbb. Sokat tehetnek ezért azoknak a szerveknek, intézményeknek a vezetői, és dolgozói amelyektől olyan sűrűn keresik fel a termelőszövetkezeteket Ha ők példát mutatnak arra, miképpen lehet csökkenteni az elnökökre nehezedő terheket, akkor a szövetkezeten belül is könnyebben, és hamarabb kialakul a vezetés megfelelő rendje. Semmi sem indokolja, hogy olyan esetekben is a tsz elnökét háborgassák, zavarják, amikor a gazdaság valamelyik szakemberével, vagy más vezető beosztású dolgozójával el lehetne intézni az ügyet. Csak növeliv a többi szövetkezeti vezető felelősségérzetét az, ha az ő hatáskörükbe tartozó kérdésekben a felsőbb szervek kiküldöttei hozzájuk fordulnak. A termelőszövetkezet elnökének viszont több lehetősége, ideje marad arra, hogy hatékonyabban szervezze meg saját munkáját. Alapvető dolog természetesen, hogy a szövetkezeti elnök ne akarjon mindent saját maga csinálni, elintézni. Évekkel ezelőtt, amikor még a néhány száz holdas, dejtári szövetkezet élén állt Tóth István, valóban „mindenes” volt. Abban az időben ennek a hátrányai nem ütköztek ki. Most azonban, hogy a hatezer holdas érsekvadkerti gazdaság elnöke lett, nvilvánvaló nem irányíthat a régi módon. Előtérbe kerültek a korszerű, nagyüzemi termelés követelményei. Nagy szükség van a vezetési feladatok ésszerű megosztására, mindenekelőtt az elnöki tevékenység ésszerű megszervezésére. Nincs ás nem is lehet olyan termelőszövetkezeti elnök — bármennyire kiváló képességű, gyakorlott emberről legyen szó. — aki a gazdaságban előadódó minden problémát jól meg tud oldani; egyaránt ért a növénytermeléshez, az állattenyésztéshez, az öntözéses gazdálkodáshoz, a számvitelhez, vagy a jogügyek intézéséhez. Ezért elengedhetetlen, hogy pontosan meghatározott feladatköre, munkaköre legyen nem csupán minden termelőszövetkezeti szakembernek, hanem magának az elnöknek is. Nem az a jó vezető, aki nélkül meg sem tudnak moccanni a termelőszövetkezetben. Nem az a jó elnök, aki még azt a döntési jogot is magának tartja fenn, hogy — például — milyen sorrendben szállítsák haza a tagoknak a kukoricarészesedést. Attól ne féljen egyetlen elnök sem, hogy kisebb lesz a tekintélye, ha bármilyen szakkérdés, probléma megoldásában a leghozzáértőbb szakembernek van legnagyobb szerepe. Inkább növeli a tekintélyét, ha minden lényeges kérdésben kéri, meghallgatja és megfontolja a szakemberek, a tagok véleményét, s azután dönt. A kellő munkamegosztás önmagában is Leveszi az elnök válláról a terhek jelentékeny részét. Arra is szükség van azonban, hogy az elnök a magának fenntartott ügyek intézését okosan, gazdaságosan ossza be magának. Vannak, akik pontos napirendet dolgoznak ki, s igyekeznek aszerint gazdálkodni idejükkel. Ez a törekvés minden bizonnyal segít, de zavartalanul sehol sem érvényesülhet, mert szinte nem múlik el nap, hogy valami közbe ne jöjjön az elnöknek. Azt azonban ennek ellenére is megteheti, hogy a kora reggeli órákban bejárja a gazdaságot, annak egy részét, mindig azt, ahol éppen a legfontosabb munka folyik. Később az irodában tölt némi időt, majd egyéb teendőit látja el. A teljesen merev időbeosztás azonban nem valósítható meg. Ráadásul visszatetszést is szülhet. Valamiféle olyan hivatalnoki szemléletről árulkodhat, amilyet semmiképpen sem lehet összeegyeztetni a mezőgazdaság jellegével. Némelyik termelőszövetkezeti elnök amiatt panaszkodik, hogy gyakran zavarják a tagok. Szinte egymásnak adják a kilincset, s ő igen nehéz helyzetben van, mert ha nem hallgatja meg őket, akkor neheztelnek rá, ha viszont mindenkinek időt szentel, nem tud egyéb, a szövetkezet szempontjából fontos kérdésekkel foglalkozni. Ezért aztán jónéhány közös gazdaságban meghonosították a fogadónapok, vagy a fogadóórák rendszerét A tapasztalat szerint ez a módszer sem tekinthető tökéletesnek. Egyrészt ezek az úgynevezett fogadóórák, vagy napok is elmaradhatnak, ha az elnöknek halaszthatatlan elfoglaltsága akad, másrészt pedig nem mindenütt veszik jónéven a parasztemberek, ha őket „fogadja” az elnök. S mi tagadás, van is valami igazuk. Megosztani a feladatot a vezetőségi tagokkal, a szakemberekkel, a brigádvezetőkkel, bízni a munkatársakban és a tagokban, tudomásul venni, hogy ilyen módon végezhető el az elnökre háruló sok tennivaló: az a „titka” annak, hogy megfontoltan, a lehető legkevesebb hibával irányíthassa a gazdálkodást a tsz elnöke. G. Gy. Négy nap Csehsglovákiábqn II. Mi van a borítékban? Pénzügyekben legmegbízhatóbb választ az asszony, a feleség, a család pénzügyminisztere tud adni, akié a kereset beosztásának gondja. Hogyan csinálják? — kérdeztük a gyárakban dolgozó asszonyoktól. A pernyebeton üzemben Tatjálova négygyermekes édesanya így kezdte: — Ketten dolgozunk, s a dupla fizetésből szépen megéltünk és megélünk. Kétszobás, összkomfortos lakásunk van. Kolléganője, Danyikov Paula is hasonlóképpen nyilatkozott. Duhonyova Blazsenya a prémiummal együtt havonként 1400 koronát kap. Elégedett a fizetéssel, de hozzáfűzte: — Ha több lenne az se volna baj, nem utasítanám vissza. .. — Majd a szakszervezet ki- verekszi — jegyezték meg többen a gyár vezetői közül, s ezzel egyetértettek a körülöttünk állók is. Ugyancsak a pernyebeton üzemben dolgoznak Szesztren- ka Walter és Sztopka Szta- niszláv ifjú mérnökök. Az idén kerültek ki a műszaki egyetemről, és jelenleg gyakorló technikusok. Ottjár- tunkkor fizikai munkát végeztek, mert az egyik brigádból többen hiányoztak. Havi keresetük 1250 korona. — Ha jól dolgoznak három év múlva 1800 koronát is kaphatnak — magyarázta Gürtler István igazgató. Tőtwrátuk meg azt is, hogy #« üzem munkásainak átlagbére 1300 korona, de az idén, mivel a tervet jelentősen túlteljesítik a havi kereset megközelíti az 1600 koronát. Ebből jönnek le a kiadások: a kereseti adó, az utazási és étkezési költség, a nőtleneknél pedig a szállás is, ami egy éjszakára öt korona. Az üzemben nincs kedvezményes étkezési hozzájárulás, mindenki a teljes összeget fizeti. Egy ebéd öt koronába kerül. Nincs ingyenes szállás, s díjtalan munkaruha sem. Az öblös- üveggyár nálunk csak munkaruhára évenként 500 ezer forintot költ. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkásainak szállítása pedig milliókat emészt fel. A privlgyei építkezésnél valamivel magasabb a kereset. Tolmácsunk, Galgan Domonkos mesélte, hogy egy jó szakmunkásnak volt olyan hónapja, amikor keresete meghaladta a három ezer koronát. Ebből azonban csaknem ezer koronát keresti adó címén visszafizetett, és ez az összeg legtöbbször nem is nyolcórai munkát takar. A havi keresetet a nálunk is ismert módokon ki lehet egészíteni. A pernyebeton üzemben kétféle címen kaphat jutalmat a munkás: ha kifogástalanul termel, illetve balesetmentes munkáért. Szaporíthatja a keresetet az újításokért kapott díj. valamint a magasabb szakmai képzettség megszerzése. Az egyik bérkategóriából a másikba való átsorolás, szakmai tanfolyam sikeres elvégzéséhez van kötve. — És ahhoz, hogy a szakszervezet támogassa — villantotta tekintetét a gyár főmérnöke Vida Jánosra, az üzemi szakszervezeti bizottság elnökére. A jutalmazásról említsük még meg, hogy az elbírálásban nagy a vezetők önállósága. A privigyei építkezés igazgatója tavaly például négy millió koronát osztott szét jutalomként a fizikai dolgozók, műszakiak és alkalmazottak között. Az idén egy millióval megemelkedett az ösz- szeg. Ebből külön keretet kaptak a főépítésvezetők is. Cserven Károly, aki a privigyei építkezések irányítója, 500 munkására, jutalmazás címén 50 ezer koronát kapott. — Kik kapják? — Azok a brigádok, amelyek teljesítik tervüket, kifogástalan minőséget adnak és balesetmentesen dolgoznak. — És, ha egyik sem felel meg a követelményeknek? — Akkor a pénzt visszaadjuk az államkasszába. Ezután egy régebben felmerült gondolatra tértünk át. — Hol vannak a gyerekek, amíg a szüleik dolgoznak? Bölcsődében, óvodában, vagy másutt? — Nálunk nincs bölcsőde — hangzott a válasz. — Ki vigyáz az ön gyere\Jöhet a következő••• Év végi mozaik a Tűzhelygyárból Nehány napig j elég nagy volt a riadalom. A szabad eg alatt táróit szén nwgázott, a generátorokban inkább gőz képződött belőle, mint gáz. a zománcozó kemencékben lecsökkent a hőmérséklet. Mi lesz? Szerencsére, az esedékes berentel szénszállítmány már útban volt Salgótarján leié, amikor a sürgetése feladták. Megúszták hát nagyobb veszteség nélkül. Igaz, a zománcozó „gyengélkedése” miatt egyikmásik műszak kevesebb gáztűzhelyt, hagyományos tűzhelyt szedett le a szalagról, de a berenteivel feljavított szén, most már 'ártja a hőfokot. Azért megindult a számolgatás: okoz-e Kellemetlen meglepetéseket a termelés esztendős végeredményében az átmeneti zavar. Végül kitűnt, különös nyugtalanságra nincs ok — persze, teszik hozzá a mindig ovatos műszakiak. ha közbe nem jön valami. No. erre az „óvatos duhajságra” elég ok van a Tűzhelygyárban. Hiszen ha most úgy remélik, torint-értékben két-három nappal Szilveszter előtt befejezik a tervet, s harmincadikén a darabszámra előírt kályha- tűzhely mennyiségének sem lesz híja — ugyanezt az esztendő első felétől búcsúzva alig néhányan merték rémé'- ni. Az egyik műszak: vezető, akivel erről beszélgettem, el- nevette magát: „Annyi bajunk van. most mégis, mintha nem is lett volna olyan nehéz...” Valami ehhez hasonló közérzet sugárzik kollégáiból is. Egyébként, érdekes, hogy ez a jóérzés elsősorban r.em a termelési eredmények miatt van. Vagyis... ebben a kifejezésben: „termelési eredméhely gyártására aiKaimas korszerű üzemi épületeket és berendezéseket létesítene*., ugyan miért hallgatnánk arról: elsősorban ezt a műszaki és munkáskolleivuva bizonyította be. Salgótarjánban van ertelme a kétszáz millió befektetésnek. Másutt — morfondíroznak — elhatároztak például, hogy kompresszorokat kell gyai tani, vagy hűtőgépeket, vagy más egyebet. ispnettek egy nagy üzemet, felszerelték, s azt mondtak a vezetőknek, munkásoknak: itt van, dolgozzatok! A tűzhely gyáriak, amikor voltaképpen még el sem dőlt végérvényesén, hogy Tarjánban fejlesztik-e a gáz- tűzheiygyártást, vagy másutt, aiaiakuottak egy új, korszerű típust, nagy venézségek árán előkészítették a gyártást. És a bevezetés évében teljesítik a rájuk szabott tervet. Akkor, amikor az uj üzem, tehát a gyártásra tulajdonképpen műszakilag alkalmas épületek, berendezések még csak papíron vannak.. És jövőre, meg azután is még csak építik! ...Ezt mondják. De k-V.ben csillog a szemük a büszkeségtől. Hát igen, | éppen ez volt az egyik legnagyobb gond: hogy a rekonstrukció csak i960-ban kezdődik, amikor ,nár nem huszonhétezret, de negyven- hétezer gáztűzhelyet készítenek. s a hagyományos cikkekből sem kevesebbet, mint az idén. Holott a „cipő” az idén is szorított. Nyögött a megterhelés alatt a zománcozó, a lemezmegmunkáló: hiába a növekvő feladatokhoz kevés, fejfálditéan kevés a teljesítőképességük. Bonyolult kooperációba kellett bocsátkozni; (emiatt szüntelen készültségben, feszültségben élni., és spekulálni, spekulál„Igy fut. ezen a néven, de nem ez lesz belőle, hanem., hisz tudja”. Az újságíró tudta. cs tudta mindenki, akit illet... de beszélni róla s kiváltképpen írni — azt nem! 8 ki tudja, lehet, hogy még most sem volna tanácsos ilyesmiről írni?... Különben, most már ez is mindegy, ez is a múlté. Hég volt. tán igaz sem volt. Manapság, ha az ember belép a gyárba, már a kapus bácsi mutatja: „latja, amott már megépült az alagút kemence alapja”. Igen már így hívják. S a főmechani- kusnak. a műszaki fejlesztési csoport vezetőjének, meg társainak immáron nem attól fáj a feje, hogy nincs pénz a kemencére — mert van. Hanem a legutóbbi minisztériumi biztatástól: „Ha szükség van rá, adunk még több pénzt, a . mostaninak akár kétszeresét.” Hogy ezen minek fönnakadni? Mert ez jó is, nem is. A kilenc millió — amennyire a munkát eredetileg kalkulálták — „limiten alul van”’ a tizenhárom, tizennégy, vagy tizenhat, esetleg húszmillió pedig „limiten felül van”, azon olyan értékhatáron felül, amikor már nemcsak áttervezni kell általában. de házilag ez el sem végezhető, tervező intézetnek kell kiadni, s akkor mi lesz a határidőkkel, az üzeir.behelyezéssel....! Aggódni azért] nem kell. menni fog az a* áttervezés is. miért is ne menne éppen most, amikor már „neve van a gyermeknek”. Mint ahogyan van már neve a másik gyermeknek Is: a forrószeles kupoló építésének Is. És falazzák már a kétszázötven tonnás óriásnyék” az idén több rejlik, mint máskor. És ez a t ö b b. amire igazgatótól segédmunkásig büszkék a gyárban. Néha emlegetik, hogy az idén az űi gyártmány, az M—102-es gáztűzhely körül amikor már nem vitás, hogy jövőre megkezdődi« a gyár rekonstrukciója, és a gáztűzkére? — kérdeztük Nemecz Jánostól, a zsolnai előgyári üzem szocialista brigádjának vezetőjétől. — A nagyszülők. — Az enyémre is — közölte Kipusz Pável, az üzem másik brigádvezetője. — És akinek nincs, hogyan oldja meg a gyermekek elhelyezését? — Rokonokhoz, ismerősökhöz viszi, vagy pótmamát keres — válaszolták. Az utóbbi nem olcsó mulatság. Mi is tapasztaljuk: ingyen senki sem vigyáz a gyerekekre. A gondoskodásnak elég nagy az ára. Megkérdeztük azt is, hogy a napi kiadások mellett mire futja még a fizetésből. Kipusz Pável, nyári szabadságának egy részét gyakran tölti külföldön. A gyár autóbuszával eljutott Lengyelországba, Németországba, Ausztriába, jól ismeri Budapestet, s tetszett neki Sopron is. ni, keresni a kiutat addig is, amíg a rekonstrukcióból valóság lesz. Felújítani itt, új technológiát bevezetni ott, új üzemrészt felépíteni amott. Hányszor távozott a gyárból a riporter, noteszában — Inkeréssel: Erről még ne írjon, elkezdtük, de még nem „legális”. Aki benne él, az tudja igazán, mit jelent egy ilyen kikötés. A kezdeményezés, a szándék egy-egy üzemrész megépítésére. átalakítására, felújítására tiszta, nemes a gyár és a népgazdaság érdekeit szolgálja... de vannak paragrafusok, szabályok, rendelkezések. ilyen, s olyan keret, amelybe valami oknál fogva mindez mégsem fér bele. „Hol vagy gazdaságirányítási reform, amely majd feloldja az ilyen béklyókat!?” fohászkodtak — de addig is csinálni kell valamit, s adtak a létesítendő műhelynek egyelőre más elnevezést. prés műhelv falqlt, és készítik a gáztűzhely-család legifjabb tagjának, az MG—101- es garzon gáztűzhely gyártásához a szerszámokat; ■ vegyszer alkalmazásával egy füst alatt megy a lemezek savazása és zsírtalanítása, csináltak egy pormentes öntvénytiszti tó üzemet; a régi helyén öltözőt, és ki tudná felsorolni, mi minden van még abban a kifejezésben: „termelési eredmények!” Egy becsületesen végigküz- dött, átverekedett évet hagynak a hátuk mögött műszakiak, munkások. Senki sem várta a sültgalambot, minek következtében gyarapodik a gyár gépekkel, műhelyekkel, gyarapodott néhány vezető üstökén az ezüst, de üsse kő, most, az új esztendő küszöbén ki-ki megengedhet magának egy megkönnyebbült sóhajt: Ez ,ió év volt. Legalábbis, a végére az lett... Jöhet a következő.. Csizmadia Géza Baktai Ferenc — Tatai Zoltán Megvalósult tervek forgott a világ. Napjainkban, formáció helyett — azzal a Egy bizonyos: Csehszlovákiában is meg kell dolgozni a keresetért. Ezer helye van a koronának. Okos beosztással jut mindenre. Náluk valamivel több kerül a borítékba, nálunk viszont jelentős a „borítékon kívüli juttatás”: havonta, személyenként eléri a 600 forintot. Hogy melyik gyakorlat a helyesebb, azt nehéz lenne eldönteni. Mi az utóbbi utat választottuk, ők az előbbit. A kérdés azonban még sokáig így hangzik: mi van a borítékban? Venész Károly Karcsú, gyönyörű, új hid a Dunán az „Erzsébet” ... Házgyár Óbudán... korszerű, hatalmas üvegházak Sasadon... új erőmű Oroszlányban... tojásgyár Bábolnán... Sportpalota Szombathelyen... hideghengermű Dunaújvárosban ... és még sokáig sorolhatnánk mindazt a sok-sok új gyárat, üzemet, iskolát, utat, kórházat, lakótelepet, ipari, mezőgazdasági és kulturális létesítményt, amely- lyel népünk gazdagodott a második ötéves terv során. A megvalósult tervekről számolnak be a szerzők rendkívül ízléses kiállítású, gazdagon illusztrált könyvükben. A létesítményekről készített fényképeket tömör, lé- nyegretörő, számokkal és adatokkal alátámasztott összefoglalókkal kommentálják. A második ötéves terv 55 fontosabb létesítményét bemutatva Baktai Ferenc és Tatai Zoltán áttekinthető összképet ad arról, miként lépett előbbre hazánk az elmúlt öt esztendőben, miként változott meg az egyes vidékek élete, arculata az új létesítmények eredményeképpen, és vázolja a továbbfejlődés útjait, távlatait is. Jólesik időzni az elért sikereknél, hogy új erőt merítsünk mindnyájan az újabb sikerekhez. (Kossuth Könyvkiadó, 1965.)
