Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-08 / 292. szám
1065. december 8. szerda; NÖGR AD 3 A tsz vezetősége és elnöke A közgyűlések közötti időszakban a termelőszövetkezet választott vezetősége gondoskodik a tagság határozatainak végrehajtásáról. Hetenként megtartott szükség esetén soron kívül is összehívott — ülésein megtárgyalja a vezetőség azokat a problémákat, tennivalókat, amelyek a közgyűlés határozatai alapján hárulnak rá, illetve az alapszabály értelmében tartoznak hatáskörébe. A vezetőség természetesen intézkedéseket tesz, állást foglal, utasításokat ad azoknak az irányító beosztású embereknek, akik a munka hétköznapjaiban kötelesek gondoskodni a tervek megvalósításáról, a közgyűlési, vezetőségi határozatok végrehajtásáról. A tisztségviselők sorában legjelentősebb, legkiemelkedőbb szerepe az elnöknek van. ö fogja egybe a vezetőség, a tsz-ben dolgozó szakemberek, az irodában foglakoztatottak munkáját éppúgy, mint az üzemegységvezetőkét, a brigádvezetőkét, a termelőszövetkezet tagságáét. Képviseli a közös gazdaságot mindenféle hivatalos ügyben. Hatásköre kiterjed az egész gazdálkodásra, a közösségi élet minden területére, s nincs olyan nap, hogy ne kellene jóné- hány lényeges kérdésben döntenie. Sok termelőszövetkezetben azt a következtetést vonták le ebből, hogy a közös gazdaságban minden az elnöktől függ, csak az ő akarata számít, az ő kezében van a hatalom. Igazságtalan dolog lenne kizárólag, vagy főként a termelőszövetkezeti gazdákat hibáztatni ezért a véleményért. Volt rá példa a megyében is, hogy az elnök visszaélt jogaival, s magatartása, cselekedetei okot adtak hatáskörének túlbecsülésére. Előfordult — nem is olyan régen a salgótarjáni járásban —hogy az ilyen viselkedést a járási tanács, és a többi olyan intézmény, szerv is elnézte, amelynek elsőrendű kötelessége lett volna őrködni az alapszabály, a jogszabályok megtartásán. Persze, egészen más a helyzet akkor, ha az elnök és a vezetőség munkája nem gátolja, hanem elősegíti a helyesen értelmezett demokrácia érvényesülését a szövetkezetben, s a tagság ennek ellenére sem törődik megfelelően a közösség problémáival. Ebben az esetben — ami a tapasztalatok szerint igen ritka —, indokoltan érné szemrehányás azokat a gazdákat, akik alapvető jogaikkal sem élnek. Számos példa bizonyítja, hogy el lehet kerülni az efféle hibákat. Legfőképpen a vezetőségen és az elnökön múlik, hogy sem a hatáskör túllépése, sem a tagság visz- szahúzódása — ahogyan mondani szokták, passzivitása — ne fékezze a termelőszövetkezet fejlődését. Az ecsegi Béke Termelőszövetkezetben nemcsak hirdetik, hanem a gyakorlatban is megvalósítják azt az elvet, amely szerint az elnök közvetlenül a vezetőségnek, végső soron pedig — a vezetőséggel együtt — a tagságnak tartozik felelősséggel minden tettéért. Tudják, a vezetőség, illetve a közgyűlés nem azért van, hogy időnként megahallgassa az elnök tájékoztatóját a szövetkezet helyzetéről, az időszerű tennivalókról, az elvégzésre váró feladatokról. Tájékoztatni feltétlenül kell, mégpedig mindig őszintén, és úgy, hogy minden érdekelt világoson láthassa, pontosan megérthesse belőle, hol tart, milyen eredményeket ért el, miféle nehézségekkel küzd a szövetkezet. De az ilyen tájékoztatók tartalmazzák azt is, hogy a legutóbbi vezetőségi ülés, illetve közgyűlés óta milyen fontos intézkedéseket tett az elnök, a vezetőség, s hogyan hajtotta végre a kapott utasításokat. S amit tett, arra kéri a tagság jóváhagyását. Azt pedig, amit a következő időszakban szükségesnek tart az elnök, a vezetőség, megbeszéli a tagokkal. Nemcsak azt, ami a tagokra vár, hanem azt is, ami az elnök, a vezetőség feladata lesz. Ahol ebben a szellemben dolgozik az elnök, és a vezetőség, ott nem támad olyan érzés a tagokban, mintha ők csak az utasítások meghallgatáséra, a tennivalók elvégzésére lennének jók. Az ilyen gazdaságokban a felelősségüket helyesen felfogó vezetők, irányító beosztású emberek biztosak lehetnek, hogy támogatja őket a tagság. Hogyne támogatná, ha olyan határozatok végrehajtásáról van sző, amelyeket valóban közösen hoztak. Ez a nyitja annak, hogy kedvvel, fegyelmezetten, és szorgalmasan dolgoznak és boldogulnak Ecsegen a termelőszövetkezeti tagok, családok. Az elnök és a vezetőség kapcsolata, együttműködése igen erős hatással van a gazdálkodásra. Ebből a szempontból azok a termelőszövetkezetek mutatnak követendő példát, amelyekben a feladatkörök pontos meghatározásával is igyekeztek elejét venni mindenféle súrlódásnak. Sokkal eredményesebben dolgozik az elnök, a párttitkár, a mezőgazdász, a főkönyvelő, de az irányító poszton lévő többi ember is, ha félreérthetetlenül szabályozták, milyen jogai vannak, meddig terjed a hatásköre és felelőssége. Ha ezt tisztázták, akkor könnyebb megvalósítani azt, hogy a közösen kialakított módszerekkel végezzék munkájukat Jó felosztás az, ha a vezetőség minden tagja kap valamilyen állandó jellegű feladatot A testületben legyen képviselője mindegyik gazdálkodási ágnak, s kapjanak helyet benne a férfiak mellett az asszonyok is. Ez a megoldás jó, mert lehetővé teszi, hogy a vezetőségi tagok révén a mindennapi munkában is állandó, eleven kapcsolat legyen a tagsággal. Akik ismerik a szövetkezeti életet, azok jól tudják, milyen nagy jelentőségű, ha a választott vezetők élnek a nekik nyújtott lehetőséggel. A tagok gazdatudatát ugyanis nemcsak a gyűlések alkalmával lehet, és kell ápolni, fejleszteni, hanem a hétköznapok' megszokott munkája közben is. Több termelőszövetkezetben megbízták a vezetőség valamelyik tagját azzal, hogy törődjön a tagok ügyes-bajos dolgainak intézésivel. Természetesen nem úgy, hogy ő foglalkozik minden ilyen kérdéssel. Az efféle tennivalók egy része a brigádvezetők, más hányada a vezetőség, vagy az elnök hatáskörébe tartozik. A vezetőségnek azonban joga van, hogy valamelyik tagját megbízza az ilyen ügyek felügyeletével. Sok példa tanúskodik e módszer helyességéről. Egyebek között azért, mert a tagság látja belőle: a vezetőség szívén viseli a látszólag nem nagy horderejű, de az ő életükben fontot helyet betöltő problémát is. Folyik az iigy — és a lelő is — Ez dupla uádpallős? — nézett a műszaki ellenőr a mennyezetre, majd szabályosan megfúrta a friss vakolást. A hatás leírható volt, és az átvételt jegyzőkönyvbe be is került: „A szécsényi Vegyesipari javító Ktsz nem teljesítette maradéktalanul a járási művelődési otthonnal kötött szerződésben vállaltakat: az emeleti klubszoba mennyezetét nem két, hanem csak egysoros burkolattal látták el. Kötelezzük, hogy hat héten belül pótolja a mulasztást.” A jelenlévő felelős morgolódott, de mit volt mit tennie, aláírta a nevét; vagyis kötelezettséget vállalt. A közönséges halandó azt is gondolhatná, hogy ha már egyszer leleplezték a csalást, akkor már legalább az úgynevezett betyárbecsület alapján... De jobb, ha a közönséges halandó nem adja ilyen botor gondolatokra a fejét: a fenti jegyzőkönyv ugyanis 1964 június húszadikán kelt, a javítást elvégezték, a mennyezet azóta több helyen is beszakadt, és szép esős napokon békésen csurog be az áldott lé. A tanács építési osztályán és a művelődési otthonban már külön dossziét nyitottak a reklamációs levelek másolatainak, és a gyéren, kelletlenül, bizonyos fensőbbséges és visszautasító modorban írott válaszoknak .......Hogyan? E z lehetséges?... Másfél év alatt nem végzik cl a javítást, és még nekik áll feljebb?!’*— háborodik fel az emberben a jobbik érzés. A dolog nem Ilyen egyszerű: a Vegyesipari Ktsz azóta ugyanis három felé vált— Bizony, bizony—, — Nem vitatjuk az Intézkedés fontosságát — mondja Tóth Endre, a művelődési otthon igazgatója —, de az vitán felüli, hogy a három vállalatnak nagyon jól jött ez az osztódás. Azóta ugyanis egymásra tolják a felelősséget. Ml pedig mit tehetünk? Szépen levelet írunk az egyiknek, aztán a másiknak, aztán a harmadiknak... és a válaszokat Is gondosan berakjuk ide... Forgatja az Immár tekintélyessé növekedett aktát, belelapoz, aztán reménytelenül legyint. Úgy látszik igaza van. Mi mégis kíváncsiak vagyunk, hogy az cgvből leit hái-nvik, mit válaszolnak cikkünkre? — kun — re ____ • • C SOTORES Hétfőn délben hiába nyitottak meg a csapokat a Pécskő utcai új házakban a salgótarjániak, nem jött a víz. Délután sem, este sem... Déltájban riasztották a Vízmüvek elhárító csoportját: „Csökkent a nyomás, erős szivárgás észlelhető a főtéri tizenhármáé épület mellett, a Pécskő utca déli oldalán.” 9 valahonnan alulról ellenállhatatlanul bugyborékol. — Vigyázz, kábel! —’kiált az egyik lapátos. — Akárho- vá nem lehet vágni. Az istenit ennek az utcának! Itt már senki sem ismeri ki magát, hol milyen vezeték fekszik! A járókelők megállnak, nézelődnek, majd tovább mennek. Egyre többen érdeklődnek az épületekből. bácsi? — vág vissza egy apró. vékony gyerek. .Szabó Jóska tanulónak minden, ami történik játékos élmény. Gyerek még. A „Zsiga bácsi” azonban kilép a vízből, s Jóska máris ugrik a géphez. — Oda az éjszaka! — sóhajt Jóska, miközben újra feltöltik vízzel a szivattyút. Az utcán vizet kereső emberek járkálnak — vödörrel üvegekkel, kannával. — Nincs valakinek egy darab spárgája? — kérdi Járási Sándor szerelő. — Nem tudom „berántani" a motort. Tízperces topogás, amíg végre hozzák a nélkülözhetetlen eszközt. Egy-két rántás, s újra ropog a szivattyú motorja. Az utcán már nem lehet közlekedni a sártól, de még mindig nem érték el a törött csövet. Tovább bővítik, tágítják a gödröt. Az emberek reménykednek, talán hamar elkészülnek, de amikor a szivattyú újra leáll megcsappan a bizakodás. A lakók hiába nyitották meg a vízcsapokat este és éjjel. Nem jött belőlük semmi... A szivattyú járt egész éjjel. A szerelők, munkások megfeszített erővel dolgoztak, hogy minél előbb legyen viz a házakban. A munka reggelig tartott. A gyárakba siető emberek még látták a gödröt, a sarat. Sokan nem tudják azonban, mi is történt valójában. — Hallá! Vízművek? Ki tud pontos tájékoztatást adni a huszonnyolcórás vízhiányról? — telefonálunk a legilletékesebbekhez. Kapcsolják a zavarelhárítókat. — Szívesen adunk tájékoztatást — közli Reguíy Lajos, az üzemrészleg vezetője. — A Pécskő utcában két csővezeték húzódik, egy régi és egy új. A régi törött el. Sajnos a hiba elhárítása lassú volt. Sokáig nem tudtuk pontosan megállapítani, hol a baj. A két vezeték ugyanis többször keresztezi egymást, s az utca alatt különböző csatornák húzódnak. Az építkezések miatt fellazult talaj messzire vezeti a vizet, s emiatt kerestük hosszú ideig, honnan folyik. — Mi magyarázza, hogy az utóbbi hónapokban sok a cső- repeaés? — kérdeztük. — Az utóbbi négy hónapban hat nagyobb csőtörésünk volt — ismeri el a részlegvezető. — De jó, hogy ennyivel meg- úsztuk. Olyan szűk helyen, mint a Pécskő utca környéke, ilyen nagy és gyors építkezést nehéz baj nélkül lebonyolítani. Persze jobbal} vigyázhatnának az építők is, mert egyes esetekben ők idézik a csőtörést. Tudjuk, szűk a helyük, de nekünk megváltás lenne már, ha kijelölnék a Pécskő utca végleges nyomvonalát. Akkor rendet teremthetnénk a vezetékeink között... Hasonlót kívánnak a környék lakói is. Pádár András Délután szerelők, segédmunkások ásnák a vizfeltö- rés körül. Mások a különböző csőseakaszokat zárják le, A víz azonban tovább emelkedik. Hozzák a szivattyút, mert nem lehet tovább ásni. Közben besötétedik. Nincs világítás. A víz teljesen elönti a munkagödröt. Egy villanyszerelő végre kábelt kerít. Kigyullad a fény. Beindítják a szivattyút. — Mar megint szórakoznak! Nincs elég sár ebben az utcában? — jegyzik meg a járókelők az úttestre zúduló áradat láttán. Két munkás lapátolja a sarat a gödörből. A szivattyú hörögve elnémul. A sáros víz — Mikor lesz már víz? Mosni kellene, főzni sem tudunk. A munkások szófukarsága kevés reménnyel biztat. Egy vélemény mégis elhangzik: — Ha így tart, reggelig sem leszünk készen. Közben a helyszínre érkezik a hibaelhárító kocsival Teplán István szerelő. Megszemléli a munkát, s már fordul is vissza. — El kellene zárni még egy tolózárat a József Attila úton! Majd visszajövök. — Szivattyúzzatok már a jézusát! — kiált a gödörből Mester Zsigmond szerelő. — Annyira sürgős Zsiga Pályaválasztás az orvos A HELYES PÄLYAVA- LASZTÁs az egyón sorsának alakulására, de a társadalomra is jelentős befolyással van. Célja: az embert alkalmassá tenni pályájára. Ez pedig nem más, mint az egyénnek a megfelelő helyre való Irányítása Ezt szolgálja a pályaválasztási tanácsadás, a pályaalkalmassági vizsgálat. A régebbi, materialista szemlélet abból indult ki, hogy a képesség és az alkat az emberrel vele születnek; az alkat végzetszerű, örökletes. Ma viszont tudjuk, hogy a képességek az agykéreg funkciói, s bizonyos határig minden átlagemberben kifejleszthetők. Ugyanígy az alkat a régi felfogással ellentétben formálható és befolyásolható. A pályaválasztás, a társadalom és az egyén céljainak szükségleteinek, lehetőségeinek, vágyainak, hajlamainak, képességeinek és adottságainak összeegyeztetése révén történik. A pályaválasztási tanácsadásnak az életpályára való nevelés, az adottságok, képességek kibontakoztatása, az érdeklődés fejlesztése tulajdonképpen a fő feladata. Szükséges ez azért, mert a serdülőkorban az adottságok, hajlamok, az érdeklődés sokszor alaposan változnak, s ezt nekünk az objektív lehetőségek és a szubjektív vágyak, valamint a rátermettség összehangolásával kell úgy kifejleszteni, irányítani, hogy az ifjú ne csak egy pályára legyen alkalmas. Gyakran tapasztaljuk ugyanis, hogy az objektív lehetőség, a szubjektív vágyak, hajlamok és képességek között diszharmónia, konfliktus támad. Ezek megszüntetése, illetve feloldása nem egyszerű feladat. Vegyük példának „a divatos szakmára”, az orvosi pályára ' való túljelentkezést, amikor is a jelentkezőknek sokszor nagy részét nem veszik fel az egyetemre. Itt is, de a többi divatszakmáknál (műszaki stb.) gyakran előfordul, hogy a képességek és a vágyak, valamint az adottságok és lehetőségek eltérőek. A felvételtől elesett jelölteket csalódás éri, lelki törést szenvednek, nehezen találják meg a megfelelő pályát, amely lelki egyensúlyukat helyreállítja. A statisztika szerint a pályaválasztásnál körülbelül 25 —33 százalékban érvényesül az alkat hajlamosító hatása. Vagyis a gyengébb testi felépítésű a könnyű testi munkára vagy szellemi munkára törekszik, az atlétikus ter- metűek az iparban, többnyire a nagyobb testi erőt igénylő szakmát választják. Így például a gyenge testalkatúak szabónak, cipésznek, borbélynak, vagy órásnak mennek, míg az Izmos „vasgyúrók” hentesnek, kovácsnak, vagy vasmunkásnak. UGYANEZ A HELYZET az alkati betegségeknél. Az aszthéniás — gyenge felsőtestű egyén - hajlamos különböző tüdő-bántalmakra. S ha az ilyen egészen köny- nyű, amellett poros munkahellyel járó pályát választ alkata jelegzetességel még jobban kifejlődnek és hajlamos lesz a megbetegedésekre. Hasonlóképpen az elhízásra hajlamos — piknikus — egyén alkata kevés mozgással járó, helyhez kötött könnyebb munkánál megbetegedésekre lesz hajlamos. Felmerül a kérdés, hogy a tanácsadásnál a pályára való „praedestináltságot” nézzük-e, vagy pedig a pálya alkatjavító hatását tartsuk szem előtt? Vagy nem kell-e félnünk attól, hogy az alkat és a foglalkozás azonos iránya miatt már kórosság felé fejlődik az alkat? Ha erről az utóbbiról nincs szó, akkor ajánlhatjuk megfelelő szándék esetén az alkatnak megfelelő foglalkozási ágat, a szemével testalkati kérdést pedig bízzuk a kiegyenlítő sportra. A követelmények diszharmóniája és az abból eredő konfliktusok elleni leghelyesebb védekezés a prevenció. Feltétlenül kívánatos ezért a pályaválasztás előtt, már az általános iskola ötödik osztályától széleskörben ismertetni a szakmákat az iskolásokkal. A TAPASZTALAT azt mutatja, hogy általában egy emberben nemcsak egy szakmához vannak meg a képességek és adottságok. Tudománytalan az a felfogás, hogy X csak erre, Y pedig csak arra a pácára alkalmas. Ismét az orvosi példához térhetünk vissza. Mit tegyen az, aki például már 1Ö—13 éves korban orvos akar lenni, biológiából, fizikából jó előmenetelű, s amellett szívesen olvas orvosi könyveket? Nyilvánvaló jelentkezzék felvételre, mert nála az adottságok, az érdeklődés és a vágyak harmóniájával találkozunk. Ennek ellenére lehetséges, hogy nem sikerül felvételt nyernie. Ez még nem jelenti azt. hogy képességeit nem tudja kibontakoztatni. Lehet azonban, hogy vágyait kielégítheti mint biológus, biológus tanár, agronómus. botanikus stb. A pályaválasztásnál a tanácsadásnak elsősorban nemcsak azt kell vizsgálnia, milyen pályára alkalmas valaki, hanem azt is. mire mehet még képessége és adottsága szerint, adott esetben. A pályaválasztási tanácsadás alapvető Irányelve: a szellemi és fizikai rátermettség. Az eddigi gyakorlattól eltérően az Egészségügyi-, Művelődésügyi- és Munkaügyi Minisztérium is súlyt helyez arra, hogy a jövőben a tanulók ne csak a képességeik* hajlamaik és egyes szakmában való elhelyezési lehetőségeik szerint, hanem egészségi állapotuk, testi felépítésük, fizikai, idegrendszeri adottságaik figyelembe vételével kapjanak pályaválasztási tanácsot. A RÁTERMETTSÉG önmagában nem elég, fontos az is, hogy a leendő munkahelyi környezet — mikroklíma, valamint a szociális munkaklíma — ne jelentsen egészségügyi ártalmat, baleseti veszélyt. így többek között szem előtt kell tartani, hogy légzőszervi megbetegedésre hajlamos fiúk, lányok ne menjenek olyan munkahelyre, ahol elkerülhetetlen a szennyeződés, porképződés. A tanácsadásnál ügyelni kell arra, hogy a rövidlátó színtévesztő ne menjen mozdonyvezetőnek, gépkocsi-vezetőnek. Könnyen szédülő ne menjen tetőfedőnek, ácsnak stb. Zajos munkahelyek gyenge idegrendszerűeknek, csökkent hallásúaknak ártalmasak. Szívbajosok egészségileg tönkremennek nehéz fizikai munkában - és így tovább. Az egészségügyi ártalmak elkerülésére általános gyakorlattá kell tenni, hogy a pályaválasztók illetve azok szülei kikérjék az orvos és a pedagógus véleményét is. A pályaválasztással kapcsolatban sokat tehet az iskolaorvos, aki az időszakos vizsgálatok alapján ismeri a tanulók egészségi állapotát, fejlődését, átvészelt betegségeit és esetleges testi fogyatékosságát. AZ EREDMÉNYES pálya- választási tanácsadási munkák végzéséhez a testi és szellemi tevékenységek megismerésén, az érdeklődés ki- szélesítésén és a képességek kibontakoztatásán keresztül, nem utolsósorban a társadalom és az egyén céljainak reális felmérésén - összehangolásán keresztül vezet az út. Dr. Németh Elemér a Nógrád Megyei Tanács-VB Egészségügyi Osztályának munkatársa
