Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-30 / 310. szám

1*65. december 30., csütörtök NOGRAD Szakszerű tenyésztés — több tej és hús A szemlélet és a takar- kás tanfolyammal rendelkez- aminek haszna nem kétséges, mány. Beszélgetésünk mind- nek. Sokan azonban minden Hasonlóképpen meg kell rö- untalan ezekhez torkollik. képzettség nélkül próbálnak vidíteni a tenyésztésbevétel Horváth Demeter, a Me- boldogulni. Vagyis azzal, idejét is, valamint fokozni a gyei Állattenyésztési Igazga- amit egyéni gazda korukból hizlalásnál a takarmány ér­tóság vezetője szerint ezen a hoztak magukkal. S ez ke- tékesülését. A tejhozam je- két területen kell áttörni a vés! Mint brigádvezetőnek lenleg 2000 liter alatt van, falat mielőbb. Állattartás he- nem néhány szarvasmarhá- amelyet két-három éven he­lyett az állattenyésztésnek, ról kell gondoskodni, hanem lül 2300—2500 literre lehet kell végeredményesen megho- sok esetben százakról. S eh- emelni, éppen a célszerű, tu- nosodnia. hez a kisüzemben szerzett ta- datos tenyésztéssel. S e te­Hogyan is állunk ezzel? pasztalat ugyancsak kevés, rületer nincs lehetetlen. Ezt — Szövetkezeti elnökeink Talán ebben kereshető az példázza a nagyoroszi eset, többsége nem fordít gondot oka, hogy szövetkezeteink 30 ahol egy év alatt kellő ta- az állattenyésztésre. A gazda- százalékában a kellő takar- karmányozással megduplázó- ság egész munkájában má- mányellátottság ellenére sem dott a tejhozam: jelenleg sodrendű kérdésnek tekintik, tudják a várható eredményt 3200—3300 liter. Ez elsősor- Hasonló a helyzet az agronó- produkálni. Pedig megyénk- ban Szalai Imre főagronómus musoknál is. Azt számon ben nem kisebb dolgot kell érdeme, aki okszerű tevé- tartják, miként állnak a szán- a közeljövőben megoldani, kenységgel segített. Persze a tóföldi munkákkal, például mint a korszerű szarvasmar- takarmány... hogy elvetettek-e. De amikor hatenyésztés kialakítását. Fz a szarvasmarha állománnyal azonban szakszerűséget igé- Ige". . a takarmány. Ez a kapcsolatos teendők kerülnek nyel. gond régóta kisert. Az Ipoly szóba, akkor többnyire kézle­gyintés a válasz. Ilymódon az állattenyészté­si brigádvezetőkre hárul az egész munka, akik ma még több-kevesebb hozzáértéssel tevékenykednek. Hogy mun­kájukkal nem mindig sike­rül megbirkózni, annak leg­főbb oka a kellő szakisme­ret. hiánya. Közülük csak né­hánynak van technikumi áradásai 600 vagon széna- — Egy éve folyik a terv- veszteséget okoztak az idén. szerű tenyésztői munka — Ezt nem könnyű pótolni. A mondja Horváth Demeter. — takarmánygondot, az Ipoly- Ez kiterjed a közös gazda- szabályozás, a tervszerű rút­ságokra. A céltudatos te- gazdálkodás oldhatja meg nyésztés elsősorban a házi el- véglegesen, lenőrzést jelenti, amellyel alapvetően javítani lehetne az eredményeken. Például el­érhető, hogy az ellési forgót 14-ről 13 hónapra rövidítsék végzettsége. Valamivel több a ' izdaságok. Ez 7 százalék- azok száma, akik szakmun- kai több borjút jelentene, történik, olyanokban,"ah'-if az Itatás fázisai; az itatás, ta — Problémát jelentenek az istálló-viszonyok is. A kor­szerű szarvasmarhatenyé ;*■ tés, a szabadtartós helyett a köpött tartást jelenti. Vasyis kellően felszerelt istállóban Számítások, tervek az új esztendő küszöbén A zárszámadási előkészü- ugyanis 1, 1,7 millió forint­letek mellett nem feledkez- tál szaporítja a szövetkezé­nek meg az új gazdasági év tek bevételét. A sertés, juh tervezéséről sem a rétsági járás közös gazdaságaiban. A termelői árak rendezése le­hetővé teszi a szövetkeze­tekben a gazdaságosabb, jö­vedelmezőbb termelési szer­kezet kialakítását. Ismeretes, hogy a rétsági Járásban rendkívül rosszak az adottságok a kenyérgabo­na termesztéshez. Az erodált domboldalakon keveset terem a búza, a rozs. A kenyérga­bona termelői árának növe­kedése annyit Jelent, hogy amennyiben a gazdaságok teljesítik jövő évi értékesí­tési tervüket, úgy mintegy másfélmillió forinttal maga­sabb bevételhez jutnak, mint és baromfi értékesítés — az árrendezés után — újabb 70 ezer forintot jelent a mező- gazdasági üzemeknek. A tejtermelésben ugyan­csak jelentős változásokat terveznek a közös gazdasá­gok. Ez érthető Is, hiszen ha az 1966. évi tejértékesítési tervüknek eleget tesznek, már 660 ezer forinttal több fut be a szövetkezeti gazda­ságok kasszájába, mint amennyit az idén a tejterme­lés jövedelmezett. Ezek természetesen nem végleges adatok. Annyi azon­ban világos: a termelési ter­vek teljesítése esetén mint­,,. _ „ _ _.. egy négy és félmillió forint­az idén. Ez az összeg nem ke- ^ növekszik a közös gazda­vesebb, mint 70 vagon ke- _________ n yérgabona mostani árával egyenlő. Az állatok felvásárlási árának emelése növeli a te­nyésztési, hizlalási kedvet a szövetkezetekben. A hízott marha értékesítésnél a ki­logrammonkénti 3 forintos emelkedés lehetővé teszi, hogy a belföldi piacok mel­lett több hízott állatot ex­portáljanak a gazdaságok. A tervek szerint a jövőre ér­tékesítésre szánt hízott mar­ha állomány egyharmadát ex­portra küldik a járásból. A cél az, hogy növeljék a hízó­állatok átlagos súlyát. Ez ságok jövedelme a rétsági járásban. Ez pedig annyit je­lent, hogy magasabb lesz a szövetkezeti gazdák részese­dése is. R. J. Hűségjutalom csak hűséges munkáért jár Minden évben a bányásznap előtt szóbeszéd a hűségjuta­lom. Tervez a családfő, tervez a család, jól jön az a kis többletpénz a borítékban. A tervezéssel egy időben azon­ban megkezdődik a búcsújá­rás a szakszervezethez, párt- irodára. a vezetőkhöz, hogy töröljék a hiányzást. De a hűségjutalom kifizetésének feltételeit rögzítő törvényt megszegni, nincs joga egyet­len vezetőnek sem. Az idén csaknem 45 millió forintot fizettek ki hűségjuta­lom címén a nógrádi bányá­szoknak. Félmillióval több le­hetett volna az összeg, ha nincs 900 olyan dolgozó, akik együttesen 4 547 napot mu­lasztottak, és így méltatlanná váltak a hűségjutalomra. Saját maguktól családjuktól vonták el a pénzt. Miért írunk erről éppen most? Azért, mert újra közel kétezer műszakot mulasztot­tak bányáinkban. Jónéhányan könnyelműen elfecsérelték a jövő évi jutalomhoz való jo­got is. Egyes vezetők törvény- ellenesen adnak ki szabadna­pokat, csúsztatást, amikor még szabadság is jár. Szaporodnak a rendezetlen műszakügyek, s ezek veszélyeztetik a hűség- jutalmat. karmányozás, fejés, tráeya- lehúzás mind gépesített. Van­nak már ilven korszerű te­henésztelepek Érsekvadker- ten. Szécsénvben. Elfogadha­tóak a borjúnévelők is, noha t>500 férőhely még hiányzik. Érsekvadkerten például a 961 egész évi becsületes helytál­Előre kell gondolkozni, mert a nyáron már késő lesz. S azt sem ért megjegyezni, hogy hűségjutalom csak hűségért, férőhelyre körülbelül 130 ál­latot zsúfoltak össze. Jócskán van tehát tenniva­ló amíg kialakulnak a kor­szerű tehenésztelepek, a szakképzett ,,kiszolgáló sze­mélyzettel”. s amíg a takar­mánygondok véglegesen meg­oldódnak. — A jelek biztatóak — vé­li Horváth Demeter. — Az elmúlt másfél évben már ér­vényesült a tervszerű szelek­ció, ami egymagában is so­kat jelent, mert korábban nem volt ritka az olyan eset, hogy amikor a szövetkezet­nek pénz kellett, akkor kü­lönösebb megfontolás nélkül értékesítette szarvasmarha­állományának egy részét. A következő években mégin- kább javul a korábbi helv- zet... Minden esetre 1963- ban — ha szóbakerül köz­tünk a szarvasmarhatenyész­tés —, többet tudok mondani. V. Gy. lósért jár. Fűrészlap-anyag Indiának Különleges csomagolású, szalagacél, kábelabroncs után most egy újabb termé­ket rendelt India a Salgó­tarjáni Acélárugyár hideg- hengermű gyáregységétől. A gyáregység egyik kisebb rész­lege a szalagedző. A szalag­edző idáig még nem exportált semmilyen terméket. A ME- TALIMPEX Külkereskedelmi Vállalat most juttata el az 1966. első negyedévre szóló rendelést, melynek alapján 20 tonna fűrészlap-alapanyagot igényelnek India részére. Így a többi üzemrész mellett a szalagedző is gyárt és szállít exportra az 1966-os évben. Újabb gyümölcsösök Az idén mintegy száz holddal növekedett megyénk­ben a gyümölcsösök területe. A második ötéves terv utol­só évében telepített gyümöl­csösök nagy része különféle bogyósok, s csak nagyon kis területre került alma, Mint Ismeretes a harmadik Ötéves tervben valamivel több mint 1700 hold gyümöl­csös telepítésére nyílik lehe­tőség. A terv első évében, jövőre ebből 208 holdat te­lepítenek a termelőszövetke­zetek. A hagyományok sze­rint, illetve a talaj és éghaj­lati viszonyoknak megfelelő­en a jövőévi telepítések na­gyobb része Is különböző bo­gyós gyümölcsösökből tevő­dik ki. Tehát málna, szamó­ca, illetve feketeribizli. Azokban a termelőszövet­kezetekben, ahol jövőre ke­rül sor a telepítésre, meg­kezdték a munka előkészüle­teit. „Sőt mindig jobban... Öblösüveggyár,] finomcsiszoló üzem. Lustán forog a korong, néha sikkant egyet-egyet az üveg, amikora kő belemar. Szolnoki József an megegyeztünk abban, hogy tot fizetünk érte. Mindannyi­Hz üzemi demokrácia szélesítéséért — Egy vizsgálat tapasztalataiból — íí feje, felső teste előrehajol. Még egy utolsó simítás és kész van, a jól összehangolt mozdulatok célja: a csiszolt kehely. Hogy a korong meg ne álljon, s szaporodjon a pá­don a kehely, munka közben beszélgetünk. — Persze megvitattuk mi a határozatot taggyűlésen, meg a brigádban, egymás között is — pillant föl egy másod­percre. — Hát a hús, ugye. Megbeszéltük annak az érát is, hogyne. Tudjuk mi azt na­gyon jól, hogy a szomszédos országban drága cikk. Sokkal nagyobb az ára, mint nálunk, s még annál is, amilyen feb­ruár elsejével lesz. Azt Is tudjuk, hogy eddig ráfizetéses volt a hús előállítása. Az vi­lágos, hogy ezt a különbséget valahogyan ki kell egyenlíte­ni. Persze az is érthető, hogy az ember nem örül annak, ha valaminek felmegy az ára. Dehát elkeseredésre sincsen ok. Mert ami elvész a réven, megtérül a vámon. A zsír meg ennyiért senki sem főz otthon ebédet. — Persze, a vállalati kony­hán sem ennyiért főznek... lalat erre a célra is kifizet évente csaknem kétmilliót 1 — No, látja. Csakhogy sok ember olyan ám, hogy ami­kor az életszínvonalról, meg az árakról beszél, ezt nem — No, igen, mert a három számítja hozzá az életszínvo- forinton felül a vállalat fizeti nalához. a hozzájárulást. — Mégpedig évente mint- Idejövet betértemI egy másfélmillió forintot 1 -----. — ■■■ .1 — Szép summa! Aztán, itt a szakszervezeti irodába. A van a közlekedés. Kilencszáz- termelési felelős, Máth József negyvenhat óta, amikor meg- élém tett egy listát, ö állítot- született a Jó forint, nem vál- ta össze. Nem egészen pontos, tozott a viteldtj. Én csak el- nem Is teljes adatok ezek. hallgatom néha a vidékről be- mégis meglepő dolgokról árul- járó szaktársakat. Sokszor kodnak. A vállalat évente nem maradnak Itt értekezle- munkabér címen kifizet kö- ten, társadalmi munkán, mert rülbelül harminchét-harminc- ők messze laknak. Mondogat- nyolc millió forintot. Társa- tam is, ml Itt élünk Tarján- dalmt és egyéb juttatásokra ban, gyakran mégis később Ped'£ mintegy tízmillió forint vetődünk haza, mint ti. Azt mef?y- Csak munka- és védő­mondják erre, hogy nekik sok ruházatra, védő ételre-italra, pénzükbe kerül az utazás, azt majd egymillió forintot költ is nézzem. Dehát mennyi az a a vállalat. S a listán nem sze- pénz? Negyven-negyvenöt fo- repelnek olyan „tételek”, mint rint havonta, vagy hatvan? Az az ingyenes iskolai tanítás, anyagi, mintha egy útért — főiskolai ösztöndíjak, bölcső­húsz, harminc, meg negyven de> óvoda, napközi, vállalati kilométerre — egy-egy forin- üdülés, és így tovább, és így a szalonna árában például. S tot fl2etnének. Hol lehet más- tovább. .. Szolnoki József nem az iparcikkek árában, amit jövőre leszállítanak majd. Az­tán belátásnak is kell lennie. Itt van például az ebéd az üzemi konyhán. Három forin­hol a világon ilyen olcsón utazni, azt mondja meg ne­kem! — Hát legalább is annak, aki utazik olcsón. Mert a vál­ismeri ezeket az adatokat, mégis mintha erről beszélt volna... — És a munkát — kérdgm —, a munkakedvet nem za­Azzal, hogy megszületett a kormány és a SZOT, a ter­melési tanácskozásokkal, az üzemi demokrácia kérdései­vel foglalkozó új, közös ren­deleté, még nem változott meg egycsapásra minden. Ezt bizonyítják azok a tapaszta­latok, amelyeket megyei bi­zottságunk a vasas üzemek­ben szerzett. A rendelet életbelépése óta legtöbb gyárunkban javult a termelést tanácskozások tar­talma, színvonala. Az új ha­tározat reálisabbá, konkré­tabbá tette a gazdasági veze­tők és a szakszervezeti bi­zottságok feladatát, növelte felelősségérzetüket és ma már elmondhatjuk, hogy ja­vult a tanácskozások előké­szítésének színvonala is. Az eredményesebb tevé­kenységet azonban jelenleg még sok szubjektív tényező akadályozza. A termelési ta­nácskozások jelentőségéről alkotott felfogások, vélemé­nyek különbözőek. Az egy­séges szemlélet kialakításá­hoz még az sem vitt köze­lebb, ha minduntalan kije­lentjük: az üzemi demokrá­cia legfontosabb fóruma a termelési tanácskozás, ahol az üzem gazdái, élve jogukkal, beleszólnak az üzem vezeté­sébe. Akadnak helytelen, a kö­zös érdekeket semmibevevő, attól eltérő, kizárólag egyéni elgondolásokat tükröző, elfo­gadhatatlan vélemények is, még sem szabad lebecsülni ennek a vitafórumnak nagy emberformáló szerepét. A többség ugyanis építő, segítő szándékú, hasznos javaslatot tesz, amely magasfokú fele­lősséget bizonyít. Ezt a vasas üzemek, gyárak vezetői is tudják, gyakorlatban győződ­tek meg róla. Az előbbiek ellenére még­is előfordul, hogy nem akar­ják megosztani a gondokat, és inkább vállalják a nehe­zebb feladatokat: a későbbi magyarázkodást, a dolgok szépítgetését, amely bizony sok időt rabol el az alkotó munkától és kárára van a fejlődésnek is. Hogyan tudnánk hatéko­varta meg az árrendezés hí­re? Nevet. — Nem! Nézzen körül, min­denki a munkájával van el­foglalva. A ml embereink sze­retnek dolgozni, meg a pénzt is szeretik — abból élünk. Volt számolgatás is, persze, hogy volt. Aztán előfordul, hogy egyes „jólértesültek” a nyug­díj-hozzájárulás emeléséről többet tudnak, mint akárki, s rémisztgetik az embereket. Dehát, minket nem nagyon le­het ijesztgetni. Kivárjuk, amíg a rendelet megjelenik, s akkor majd elővesszük a ce­ruzát, hol fog vastagabban, hol vékonyabban. De dolgoz­ni, azt mindig fogunk. Sőt mindig jobban. Hogy van-e értelme? A mi műhelyünknek most Is kitűztek célprémiu­mot. Húszezer forintot. És nem az első az Idén, az Ilyen jutalom. Exportra dolgozunk. Fontos, hogy időre teljesítsük a megrendeléseket, ezt Is tesz- szük már hosszú idők óta. S ezt méltányolja Is a vállalat vezetőség. Szolnoki József szocialista brigádvezető ismét teljes figyelmével a csiszoló­korong felé fordul. Válla eny­hén meggörbed, kezei erősen szorítják a kelyhet. A kő lus­tán forog, s amikor belemar az üvegbe, a kehely sikkant mintha élne... Cs. G. nyabbá tenni ezeket a fon­tos eszmecseréket? Gyakorlattá vált, hogy a tanácskozások előtt műszaki konferenciákon a vállalat igazgatói, főmérnökei értéke­lik a végzett munkát, kije­lölik a jövő feladatait. Ennek alapján állítják össze a mű­helyek, üzemrészek vezetői a rájuk bízott termelési egység dolgozóinak szánt beszámo­lójukat. S ez az utóbbi az ahol nincs minden rendben. Egyszer nagyon általánosak, máskor sablonosak az ismer­tetések, gyakran különböző mutatók és számadatok hal­mazát sorolják fel ahelyett, hogy világosan kimondanák: melyik brigádnak mit kell tennie. Az űj határozat szerint a dolgozók észrevételeit, javas­latait — két termelési ta­nácskozás között — a rend­szeresített naplókban kell rögzíteni. Ennek vezetéséről a gazdasági irányítók kötele­sek gondoskodni. A bejegy­zett javaslatok elbírálásáról 15 napon belül értesíteni kell az illetékeseket. Vannak üzemek, ahol a rendelkezésnek ezt a részét figyelmen kívül hagyják. Az erőműnél még napló sincs felfektetve. Ennek következ­ménye, hogy a termelési ta­nácskozásokon elhangzott ja­vaslatok, vélemények elbírá­lása nagy nehézségekbe üt­közik, csak hosszas huzavona után oldódik meg. Emiatt a termelési tanácskozásokon való részvétel Is alig éri ol a 25 százalékot. Sok javítani­való van e tekintetben az öt­vözetgyárban Is. Az acéláru­gyárban és a többi vasas üzemekben, a munkások 60— 70 százaléka jelenik meg a termelési tanácskozásokon, önként adódik tehát a kö­vetkeztetés: az előbbi helyen a munkások úgy érzik, lebe­csülik véleményüket, nincs szükség rájuk, az utóbbinál pedig meghallgatják és fel­használják. Az erőműnél és az ötvözetgyámál tapasztalt helyzet arra figyelmeztet, hogy a bírálat elfolytásának kifinomult formája néhol kezd lábrakapnl. Ezáltal visz- szaszorítják a kezdeményező készséget, talajt teremtenek a kedvetlenségnek, s közönyös­séget támasztanak a kevésbé öntudatos munkásokban. Sok a javítanivaló az el­lenőrzésnél is. A rendelet szerint az Igazgatók negyed­évenként kötelesek meggyő­ződni a munkások javaslatai­nak sorsáról és közölni az azokkal kapcsolatos észrevé­teleket. Ezt a tevékenységü­ket viszont a felsőbb szervek tartoznak vizsgálni, s amenv- nylben mulasztást tapasztal­nak, a mulasztót felelősségre kell vonniok. A rendelkezés­nek ez a része ma még csak írás! Felelősségrevonás nincs, mulasztás viszont annál több. Hibásak ebben a szakszerve­zeti bizottságok is, mert nem kezdeményeznek eljárást az ellenőrzéseket, felülvizsgála­tokat elmulasztók ellen. Ha azt akarjuk, hogy az üzemi demokrácia legfonto­sabb fóruma valóban a ter­melési tanácskozás legyen, akkor a meggyőzés mellett esetenként az adminisztratív módszerek alkalmazásától sem szabad idegenkedni. De szükséges, hogy a pártszer­vezetek is nagyobb segítséget adjanak a termelési tanács­kozások színvonalának eme­léséhez, a javaslatok ellenőr­zéséhez. A munka neheze, az ezzel járó felelősség azonban a szakszervezeti bizottságok:- ra hárul. Bíró János a Vasas Szakszervezet megyei bizottságának titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents