Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-30 / 310. szám

2 NÖG R A D 1965. december 30., csütörtök Hajó és repülőgép Dar es Salaam, Tanzánia. Egy angol hajó 250 hordó benzint szállított Tanzánia fővárosába. A benzint légi úton továbbítják Zambiába, Lusaka városába. Körülmé­nyes és költséges művelet ez, amelyet a Dél-Rhodesia-i fajgyűlölő, telepes kormány reakciós magatartása kény- szerített Zambiára. Rhodesiái helyzetkép Katonai lépésekre van szükség Az AFP, a nigériai rádió kedd esti bejelentésére hi­vatkozva közli, hogy húsz or­szág hajlandó részt venni azon a konferencián, ame­lyet Nigéria javasolt a brit nemzetközösségi kormányfők­nek a rhodesiai kérdés meg­tárgyalására. Az afrikai ál­lamfők konferenciáját erede­tileg január 10-re tervezték, most azonban a nigériai kor­mány hivatalosan január 17-ét, vagy 19-ét javasolta. A telepes kormányt bünte­tő angol gazdasági megszigo­rítások következtében bonyo­dalom támadt a Rhodesiában élő angol nyugdíjasok illetmé­nyeinek átutalása tárgyában. Smith-ók ugyanis — mint az angol pénzügyminiszter ismertette — akadályt gör­dítettek az Angliából átutalt nyugdíjak kifizetésének út­jába. Azt követelik, hogy eze­ket svájci frankban vagy más idegen valutában fizesse Anglia és nem fontban, hogy a valutát szabadon használ­hassa Rhodesia. A nyugdíja­sok megsegítése érdekében Anglia most külön pénzügyi egyezményt ajánlott fel. Font­ban utalná át a nyugdíjakat és megengedné, hogy csakis ezekért az összegekért ugyan­csak fontban teljesített fize­tésekkel vásárolhasson Rho­desia az Egyesült Királyság­ban vagy más országokban olyan cikkeket, amelyeket kü­lönben más valutával volna kénytelen fizetni. Ezek után — közölte az angol pénzügymi­niszter — csak a Smiíh-rend- szeren múlik, megkapják-e a rhodesiai angol nyugdíjasok az illetményeiket vagy sem. Kapwepwe zambiai külügy­miniszter szerdán New York­ban U Thant ENSZ-főtitkár- ral tárgyalt és utána kijelen­tette, hogy a lázadó rhodesiai kisebbségi kormány ellen nemcsak gazdasági, hanem katonai lépéseket is kell fo­ganatosítani. Csupán gazdasá­gi intézkedésekkel nem lehet Smith-éket térdre kényszerí­teni. H leszerelési világkonferencia sorsa NYITVA Ari, AZ ÚT a le­szerelési világkonferencia ösz- szehívása előtt. Az értekezle­tet legkésőbb 1967-ben össze kell hívni: Egyhangúlag így döntött az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága. A konfe­rencia összehívását követelő határozatot 43 ország küldöt­tei terjesztették elő; 91 ország ' öldöttsége mellette foglalt ’ást. Franciaország tartózko­dott a szavazástól. A konfe- :• mcia összehívását senki sem ellenezte. A politikai bizott­ság egyhangú döntése már előre jelezte a közgyűlés ál­lásfoglalását: 112 szavazattal megerősítette a határozatot. Franciaország ismét tartózko­dott a szavazástól. Mint látjuk, még az Egye­sült Államok képviselője is. — aki pedig a politikai bi­zottság vitája során az érte­kezlet összehívása ellen szó­lalt fel, — végül támogatta a 43 ország javaslatát. Ebben a tekintetben érdekes a New York Times beismerése. Az amerikai lap november 24-i számában azt írta: „Ha az Egyesült Államok a határozat ellen szavazott volna.... gya­korlatilag elszigetelődik és éles bírálattal találkozik az el nem kötelezett országok részé­ről”. Nem volt könnyű idáig jut­ni. A Szovjetunió azt java­solta, hogy 1966 derekára hív­ják össze a leszerelési világ- konferenciát. Kezdeményezése széleskörű visszhangra talált. Az el nem kötelezett országok államfőinek és kormányfőinek második értekezletén, — Kai­róban, 1964-ben, — határoza­tot hoztak, amely javasolta, hogy híviák össze a leszere-. lési világkonferenciát, vala­mennyi ország, tehát az Ötödik napja nem bombázták a VDK-t Selepin Vietnami látogatása — Létrejön-e a januári négynapos tűzszünet? A TASZSZ-iroda szerdára virradó éjjel jelentette be, hogy a közeljövőben a Viet­nami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának és a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság kormányának meg­hívására szovjet küldöttség utazik Hanoiba Alekszand Selepinnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága Elnöksége tagjának, a KB titkárának vezetésével. A hír világszerte feltűnést okozott, s valamennyi táv­irati iroda még az éjszakai órákban gyorshírben továb­bította. A Reuter-iroda jelen­tése szerint Washingtonban a moszk­vai bejelentés „lényeges érdeklődést” keltett. Londoni politikai körök — mint a Reuter írja — úgy vé­lik, hogy Selepin utazása újabb bizonysága a Szovjet­unió mélységes érdeklődésé­nek a vietnami helyzet iránt. Az amerikai kormány vi­lágszerte azt a benyomást akarja kelteni, hogy jelenleg ő vár a válaszra, mégpedig Észak-Vietnam részéről: le- hetségesek-e a vietnami bé­ketárgyalások. Valamennyi hírügynökség tele van kom­binációkkal az állítólagos új kezdeményezéseket illetően, s több távirati iroda tudni véli, hogy a diplomáciai csatornák aktivak. Egyelőre azonban semmi konkrét jele nincs annak, hogy az Egyesült Államok közelebb került volna a kér­dés egyetlen lehetséges meg­oldásához: a DNFF ötpontos javaslatának elfogadásához. Az amerikai kormány arra hivatkozva próbálja „kezde­ményező félnek” feltüntetni magát, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len szerdán már az ötödik napja szüneteltek az ameri­kai légiagressziók. A was­hingtoni hadvezetőség nem foglalt világosan állást ezzel kapcsolatban. Figyelemre mél­tó az AP amerikai hírügy­nökség észrevétele: négy napon keresztül párhuzamosan szünetel­tek a VDK elleni ameri­kai légiakciók és egyben a B—52-es amerikai óri­ásbombázók rendszeres támadásai a DNFF-sza- badságharcosok feltéte­lezett állásai ellen, Dél-Vietnam területén. Az utóbbit illetően az ötödik nap a moratórium megszűnt: B—52-es repülőgépek szer­dán ismét bevetésre kerültek Saigontól 644 kilométernyire északra, Guang Tri tarto­mány fölött. Amerikai részről ezenkívül nem kommentálják hivatalo­san a DNFF javaslatát, amely a hold-újév alkalmá­ból, január 19-én saigoni idő szerint éjjel 11-től — ma­gyar idő szerint 16 órától — kezdődően négy napos tűzszü­netet ajánl a dél-vietnami kormánynak. A DNFF egyéb­ként csak a dél-vietnamiak­hoz fordult, „szövetségesei­hez” nem. Az AP-hírügynök- ség szerdán reggel gyorshír­ben jelentette, hogy a délvietnami kormány a Viet cong-kínálta tűzszü­net elfogadása mellett határozott, s hogy az indítványt Ame­rika is fontolóra vette. Ehhez azonban egészen magasszintű döntés szükséges: Johnson elnök és az amerikai nemzet- biztonsági tanács tagjainak szava. Nguyen Cao Ky délvietna­mi miniszterelnök az ausztráliai rádiónak adott keddi nyilatkozatában azt követelte, hogy az amerikai repülőgépek intézzenek bom­batámadást Haiphong kikö­tője ellen is. Negyvenöt éves a Francia KP Az SZKP Központi Bizott­sága üdvözletét intézett a Francia Kommunista Párt­hoz, amely ezekben a napok ban emlékezik meg fennállá­sának 45. évfordulójáról. A szerdai Pravdában közölt üd­vözlet, egyebek mellett, me-■ - állapítja, hogy a Franca Kommunista Párt intemacr - nalista kötelességéhez híven mindig támogatta és segítet *■ a népek felszabadító harcát er most széleskörű szolidaritási mozgalmat indított az ameri­kai agresszorok szennyes viet­nami háborúja ellen, a hős vietnami nép igazságos har­cának támogatására. Az üdvözlet végezetül leszö­gezi, hogy a szovjet kommu­nisták nagyra értékelik a Francia KP nemzetközi prn- letár szolidaritását, hűségét ahhoz a politikai vonalhoz, amelyet a testvérpártok kö­zösen dolgoztak ki. Nagyra értékeli a Francia KP fára­dozásait, amelyek arra irá­nyulnak. hogy a marxizmus- leninizmus elvi alapján, az 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozások okmányai alap­ján, az imperializmus elleni közös harc és a kommuniz­mus diadalra jutása érdeké­ben mind szorosabbra ková- csolódjanak a nemzetközi kommunista mozgalom sorai. A szerdai Pravda közölte Jacques Duclos cikkét. A Francia KP a jövőben meg­Fanfani lemondásának körülményei RÓMA (MTI) Fanfani olasz külügyminisz­ter lemondása nagy visszhan­got váltott ki az olasz és a nemzetközi közvéleményben. A lemondás közvetlen előz­ménye az volt, hogy Fanfani felesége meghívta római ott­honába La Pira professzort, Fanfani barátját , valamint Gianna Préda asszonyt, az II Borghese nevű jobboldali újság munkatársát. La Pira, aki nemrég Hanoiban járt és az észak-vietnami vezetőkkel folytatott megbeszéléseiről szóló feljegyzését Fanfani közvetítésével eljuttatta az amerikai kormánynak, a jobboldali újságirónő előtt ál­lítólag bírálta a középbal kor­mány miniszterelnökét, Mórát és Rusk amerikai külügymi­nisztert. Ezek a megjegyzések megjelentek Préda asszony lapjában, s noha La Pira ma­ga cáfolta az interjút, Fan­fani lemondásában arra hi­vatkozik, hogy barátjának „igazságtalan és alaptalan vé­leménye” és „a család egy tagjának meggondolatlan kezdeményezése” késztette lé­pésére. Politikai megfigyelők azonban úgy vélik, hogy Fanfani csupán megragadta az alkalmat a lemondásra, a kormánnyal való nézeteltéré­sei mélyebbre nyúlnak. A szerdai olasz lapok ve­zércikkekben foglalkoznak Fanfani gesztusával, amely súlyos válságot robbanthat ki a középbal kormánykoalíció­ban. A kereszténydemokrata párt zavarát tükrözi, hogy az II Popolo, a párt hivatalos lapja semmiféle kommentárt nem fűz a tényékhez, ugyan­akkor a polgári lapok fel­szólítják a minisztert, vonja vissza lemondását. A kor­mányválság a jelenlegi pilla­natban lejáratná Olaszország nemzetközi tekintélyét — ír­ja a Messaggero. A kormány­ban részt vevő szocialisták orgánuma, az Avanti azt Ír­ja, hogy Fanfani megértette: barátjának nyilatkozata nyo­mán a jobboldal újabb heves rohama indult volna ellene, és ez magyarázhatja a kül­ügyminiszter lemondását. Az Unitá utal arra. hogy a La Pira interjú, amire Fanfani hivatkozik, nem érinti sem saját személyét, sem pedig a kormány külpolitikájával kapcsolatos véleményét , A világsajtó ugyancsak nagy terjedelemben foglalko­zik az üggyel. A New York Herald Tribune felszólítja az olasz külügyminisztert, vonja vissza lemondását, ugyanak­kor pedig bírálja La Pira vietnami közvetítési kísérle­tét, kijelentve, hogy az „ama­tőr jellegű” volt. A londoni Times ugyancsak sajnálkozá­sát fejezi ki1 Fanfani lemon­dása miatt. A nyugatnémet lapok szintén vezércikkeket szentelnek Fanfani távozásá­nak. A Neue Ruhrzeitung cí­mű szociáldemokrata lap megállapítja, hogy a bonyo­lult ügyben csupán egyetlen dolog világos: az olasz kor­mány meggyengülve lép az új esztendőbe. A Reuter római kommen­tárjában azt írja, hogy Fan­fani legvalószínűbb utódja Colombo jelenlegi kincstári miniszter lehet. annak a célnak az eléréséért, hogy a béke, a nemzeti füg­getlenség, a szabadság és a szociális haladás közös prog­ramja alapján erősítse vala­mennyi demokratikus párt és szervezet szövetségét. A Fran­cia KP hű marad a munkás- osztály és , a francia nép ér­dekei védelmezője hivatásá­hoz. Az amerikai imperialisták háborúja a vietnami nép el­len, agressziója a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­len súlyos veszedelmet jelent. Ez a veszély sürgeti a nem­zetközi kummunista mozga­lom egységét, hogy kellő len­dületet kapjon az a szolida­ritás, amelyre a vietnami nép jogosan igényt tart. ENSZ-tagállamok és az ENSZ-tagok közé nem tartozó államok képviselőinek részvé­telével. AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS idézett határozatával jóvá­hagyja az előbbi javaslatot és azt ajánlja: tárgyaljanak min­den ország képviselőivel az előkészítő bizottság összeállí­tása érdekében. Ez a bizott­ság tenné meg a szükséges in­tézkedéseket, hogy nem ké­sőbb, mint 1967-ben, összehív­ják a leszerelési világkonfe­renciát. Jelenleg, amikor fegyver­kezési hajsza folyik, s a föld­golyó egyes területein harc- cselekmények vannak folya­matban, vajon „időszerű” a leszerelési világkonferencia összehívásáról beszélni ? A po­litikai bizottság vitájában az Egyesült Államok képviselő­je elő is állt ezzel az érvvel, de nem értettek egyet vele. A küldöttek úgy vélekedtek, hogy e felfogás nem helyén­való. Ez azt jelentené, hogy az emberiségnek vég nélkül hurcolnia kell a fegyverke­zés súlyos terhét, s örökösen rettegnie az atomháború fe­nyegetésétől. NEM KEDVETLENÍTHETI el a népeket az a tény, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének 18-as bizottságában a leszerelés ügyének vitája egyetlen lépéssel sem haladt előre. Világos, hogy bizonyos nyugati köröknek egyáltalán nem érdekük a tényleges le­szerelés. Az ENSZ-közgyűlés a leszerelési világkonferencia összehívásáról szóló határoza­tával részvételre szólítja fel az összes államokat, beleért­ve azokat, is, amelyek külön­böző okoknál fogva nem tag­jai az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Mindez lehető­séget nyújt a világ minden országának arra, hogy tevé­kenyen részt vegyen a kérdés megoldásában, új elgondolá­sokkal álljon elő, s igyekez­zék új utakat találni korunk legfontosabb problémájának, a leszerelés kérdésének meg­oldására. N. D. NewYork: Times Square Tüntetés New Yorkban^ a Ti­mes Square-en. Férfiak és nők, a legkülön­félébb társadalmi rétegből. „Bókét Vietnamnak!” — ezt követelik. És miközben mesz- szire elhangzik a szavuk, tud­ják: a pápa békeüzenettel for­dult a világhoz, de a Spell­man nevű amerikai bíboros pedig elutazott Saigonba, hogy már az egész világ tudja: Washington probaháborúna iC tartja vietnami háborúját, amelyben tökéletesítés céljá­ból kipróbálják új fegyverei­ket És nehéz milliárdokat szánnak a további öldöklés­re. „Békét Vietnamnak r kiáltották a New York-i Ti­mes Square-ien. De im­még fokozottabb „helytállásra” tüzelje a jenki bőmyakúakat. Johnson béke készségről be­szél, de ugyanakkor — mér­gező anyagokat szórnak le gépei a fegyvertelen lakosság falvaira és földjeire Meg­szegték a karácsonyi tűzszü­netet és kijelentik: a véreng­zés még öt évig eltarthat. Ma már a népek világszer­te mindenütt. A békés em­beriség bőrére spekuláló és életét kísérleti alanynak te­kintő imperialisták előbb- utóbb kénytelenek lesznek megérteni: vagy hallgatnak a figyelmeztető szóra, vagy pe­dig aláírják a saját halálos ítéletüket!

Next

/
Thumbnails
Contents