Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-25 / 307. szám

Viláu proletárjai, egyesüljetek! TC/iráesjOitn, 1965 AZ MSZMP NOGRAD M E G Y E I B I Z O T T S A G A ES A MEGYEI TA XXI. ÉVF. 307. SZÁM ÄRA: 1 FORINT 1965. DECEMBER 25., SZOMBAT A Baj nélküli Föld Í gy imák, nagy betűvel, ha lenne saját ábécé­jük, s ha nem lenné­nek, valamennyien analfabéták; a brazíliai őser­dőkben azonban nem betűk­kel, hanem a természettel ha­dakoznak. Mégis, esténként, törzsi ünnepeken, az óre­gek csendes szóval, a tűz mellett a Bajnélküli Földről mesélnek. A tupi indiánok legszebb legendája ez: van va­lahol egy föld, folyókkal, er­dőkkel, vaddal, ahol jó és szép minden, ahol az ember megteremtette vágyak és a va­lóság harmóniáját. Ezt hív­ják ők Bajnélküli Földnek; hisznek abban, hogy egyszer — ha nem ők, akkor gyerme­keik, azok gyermekei — eljut­nak oda. Csak a maroknyivá olvadt tupi törzs vágya lenne ez? Mennyi álom, mennyi vágy, tervek mily sokasága — s mennyi keserűség, kiábrán­dulás, csalódás. Mennyi bu­kás — és mégis, mennyi győ­zelem! A történelmi háborúk időpontját, királyok akaratát, s népek szenvedéseit jegyez­te fel. Hiányos ez a történe­lem! Nem örökítette meg, s nem adta nemzedékről — nemzedékre tovább, miről ál­modott a piramisok kövét vonszoló rabszolga, a pihenők pillanataiban mire vágyott — korty tiszta vízre, egy mo­solyra, egy emberi szóra? — a gótika katedrális csodáit emelő munkás, verejtékét tö­rölve mire gondolt, mint mesz- szi, de egyszer beteljesülóre a gépek mellett robotoló pro­letár?! Másféle történelem kellett ahhoz, hogy benne jusson hely a kisembernek is. Aki csak magot hint a földbe, csak követ farag, s illeszt ma- gasbaszökő épületté, csak dol­gozik, s ha harcolni kell, név­telen harcos; mégis, néhány évtizede írnak ilyen új tör­ténelmet. A tupi indiánok szép, de naív legendája a Bajnélküli Földről a legfon­tosabbat nem említi: hogy csak vágyakozni, csak óhaj­tani, csak álmodozni — százszor, ezerszer bizonyí­totta a történelem — any- nyi, mint feladni a Bajnélküli Földet. Csakha vágy és aka­rat, álom és cselekvés lép szövetségre, ha az egyes em­ber és a nagy egész megta­lálja az összekötő kapcsokat, ha az ember és társadalom azonos irányban — előre — mozdul, akkor kerülhet látó­közeibe, akkor lesz elérhető a Bajnélküli Föld. A tupi indiánok legendája ezeréves vágyakat foglal ösz- sze: a földtörténet porondjára legfontosabb tényezőként lépő homo sapiens örök vágya. Kik és mennyit harcoltak érte! Tu­dósok és szántóvetők, szabad­ságharcosok vezéralakjai s proletárküzdelmek katonái, mindazok, akik felismerték, hogy nemcsak álmodni, hanem tenni is kell, s akik közül so­kan a legtöbbet, életüket is erre áldozták. Az örök vágy határozott alakját csak alig évszázada öltötte fel, a törté­nelemi nagy tanulságait össze­fogva, a holnap és a holnap­után útját is meghatározva, vágyak és tettek szintézisét a tudományos szocializmus te­remtette meg. Tudományos és történelmi foglalatba ágyazó­dott mindaz, amit kisebb és nagyobb csoportok az ókortól a kapitalizmus hajnaláig akar­tak s cselekedtek. Mi rokonft- ja Spartacust és társait Dózsa parasztjaival? A máglyán el­égő Giordano Brúnót s a köl­tőt, aki a segesvári csatában esett el ? A Téli Palotát ost­romló orosz proletárt, s a pus­kát a földművelő eszközei mellett tartó vietnami parasz­tot? Ki mindenkit lehetne s kel­lene még felsorolni, kik vá­gyaiban és tetteiben, a sok­évszázadnyi időkülönbség el­lenére mindig ott az azonos, a közös: a jobb, emberibb holnap akarása. A gondolat nem ismer or­szághatárokat, nem béklyóz­hatja bilincs, nem gátolhatják szárnyalását törpe akarnokok. Leverték a rabszolga lázadá­sokat, az inkvizíció megölte a szabad gondolat embereit, vol­tak bukott forradalmak, s mégis, a történelem vörös fo­nálként húzódik végig a tiszta és szép emberi vágyak, tervek nemzedékről nemzedékre adott gondolata. Tétova útkeresések és reménytelen harcok után éppen a szocializmus volt az, amely egybevetette a vágyakat és a realitást. A szocializmus volt az, amely nemcsak akar­ta, hanem meg is változtatta a történelmet, először mint forradalmi gondolat, majd mint létező valóság. A szocia­lizmus jelentette és jelenti — a megannyi megoldásra váró napi gond ellenére is — vá­gyak beváltásának, tervek megvalósításának, álmok rea­litásának történelmi korsza­kát. M i mindenre vágyakozik az ember? Kis és nagy vágyak milyen gazdag, sokrétű világa: szabad­sága, hogy maga szabja sor­sát; egyenlőségre, hogy ne is­merje, mi a szolgaság, az alá­zat; boldogságra, hogy ne ret­tegve várja a holnapot, ne érezze minden percében a bi­zonytalant; dús termésre, hogy gyermeke ne ismerjen ínséget; egészségre, s holnapot tudás­ra; barátságra szomszéd és távoli népekkel; békességre glóbusi és családi méretekben; szellemi és anyagi gyarapodás­ra; s még mi mendenre! Ko­runk fő jellemzője, a szocia­lizmus mennyi mindent váltott be e vágyakból: szent és sért­hetetlen joggá tette a szabad­ságot, az egyenlőséget; vezérlő elvévé a békét és barátságot; bizonyossá a holnapot, s von­zóvá, még emberibbé a hol- naputánt. Es megtanította az évezredek óta vágyakozó, de harcolni — céltudatosan, nagy határozottsággal alig évszá­zada bontakozó — cselekedni nem egyszer rest embert, hogy saját sorsa csak akkor lehet jobbá, ha másoké is jobb lesz, hogy vágyai, álmai biztosan csak társadalmi méretekben teljesülhetnek. Béke-e a béke, ha csak egy portára terjed, barátság-e a barátság, ha csak egy-egy embernek szól? Mit ér a mások boldogtalanságán szerzett boldogság? Hová ve­zetnek vágyak és tervek, ha csak a mai napot látják, s szem elől tévesztik a holna­pot? A fogalmazás más-más, de a gondolat azonos: a brazil őserdőben, Európa metropoli­saiban, a világon mindenütt. Az egyszerű emberek gondo­lata, vágyaik kiindulópontja, terveik vezérlőcsillaga azo­nos: emberibb holnapot. Ami másutt még csak vágy, az hazánkban, húsz esztertweje, fokról-fokra növekvő valóság, ami másutt még csak cél, ná­lunk természetes: a társadal­mi méretű összefogás. Megta­nultuk a történelmi leckét, s megjegyeztük a sok keserű ta­nulságot, de elődeink dicső tetteit is. Szentté és sérthetet­lenné tettük eszméink és gya­korlatunk alapját: a szabad­ságot, a barátságot. És a tör­ténelem középpontjába azt ál­Meditáció a meggyőződésről (3. oldal.) lítottuk, akiért és aki által van minden: a dolgozó em­bert. A társadalomtudomá­nyok precíz fogalmakkal jelö­lik ezt: osztálynálküli társa­dalom. Azután: népi, nemze­ti egység. Majd: a szocializ­mus alapjainak lerakása. És: békés egymás mellett élés. Az eszmékben, tettek iránytűjé­ben emberi vágyak szintézi­se: az anyáé, hogy békében nevelje gyermekét, a földmű­vesé, hogy gazdagabb termést arathasson a földeken, a mun­kásé, hogy több és jobb kerül­jön ki a keze alól, a szellem emberéé, hogy holnapba mu­tató tervei mindenkit szolgál­janak. Ki tagadná átmeneti kudar­cainkat, de ki vonhatja két­ségbe győzelmeinket? Voltak tévedéseink, s vannak gond­jaink, de győzelmeink, ered­ményeink sem kicsinyek. A mi győzelmeink, s a mi gond­jaink ezek. Mind jobban tár­sé lesz az egyes ember, s mind jobban megtanulja, csak a többiekkel együtt teheti meg biztonságosan lépteit. Csak akkor gyarapodhat, ha másokat is gyarapodni segít, ha holnapját az ország hol­napjához igazítja. A vágya­kozó emberből mindinkább céltudatos ember lesz: cse­lekvő részese gondoknak és örömöknek. Nem sima út ez, nemcsak szép, jó, örömteli ál­lomásai vannak, a nehezét is vállalni kell. Egyébként és társadalmi mérétekben. Mert a kettő összefügg, el nem vá­lasztható. Az ember, önma­gában, a többi ellenében, a társadalmi akarattal szemben juthat-e valamire? A többivel együtt, a társadalmi akarat részeseként azonban mindent elérhet! A zöld ágakon gyertyák gyúlnak, fenyvesek il­lata tölti meg a szobát, együtt a család, csókok, ölelések. Ünnepi, szép pilla­natok ezek. De pillanatok csak, mert a történelem men pihen: a világ ünnepel, de szenved is, örül, de keserű­ségre is van oka. Sokféle az ünnep, mint ahogy sokféle az ember is. Részleteiben sokfé­leként gondolja el a holna­pot, de alapjában mégis egy­öntetűen. Van, aki csak vá­gyakozik, álmodozik, s van, aki már mindezt eltéphetet- lenül összefűzte a tettel. Van, aki szolga még, s van, ki a maga ura lett. Mégis, az ideg­szálak rezdüléseiben, a szív dobbanásában közö6 a gon­dolat: örömök és gondok, har­cok, bukások, győzelmek út­ján évezredek célját közelít­jük meg, az Ember szép és igaz birodalmát, a Bajnélküli Földet. A munkásőr búcsúja Lajos (5. oldal) i5. oldal.) Kultúrpalota — és emberi igények (7. oldal.) Mecser New Yorkba készül (8. oldal..' Karácsony a lírában (9. oldal.) Irodalom (10—11. oldal.) Tudomány-technika (14. oldal.) (Koppány György felvétele) Ezerkétszáz új kórházi ágy, jelentős felújítások az egészségügy 1966. évi tervében Cserba László, az Egészség- okoz az orvosi rendelők és A fekvőbeteg-ellátást je- ügyi Minisztérium főosztály- lakások problémája. lenleg mintegy 77 000 kórhá­A beruházások között a 21 ágy szolgálja, kórházaink legnagyobb helyet a kórház- legnagyobb része azonban ré­vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát egészségügyünk 1966-ra tervezett fejlesztésé­ről. Rámutatott, hogy a har­madik ötéves terv céljainak megfelelően a jövő évi terv középpontjában a betegellátás személyi és anyagi feltételei­nek továbbítása áll. Előrelát­hatólag hatvannal növelik az építési program foglalja eL összesen 1200 ággyal fejlesz­tik a kórházak befogadóké­pességét. A hangsúly most az általános kórházak építésén van. Jövőre elkészül a csak- a berettyóújfalui, a debreceni, nem 600 ágyas salgótarjáni a szekszárdi, a szombathelyi orvosi körzetek és harminccal me0Vei kórház és a 400 ágyas és a veszprémi kórházat újít­gi, korszerűtlen épületben van elhelyezve. Ez a körül­mény teszi jelentőssé a mi­nisztérium programját. Vidéken a kalocsai, a győri, orosházi kórház. ják fel. A jövő évben 1200-zal nö­velik a bölcsődei hálózat, két­százzal pedig a csecsemő ott­honok elhelyezési lehetőségeit. A 3—18 éves korú fogyatékos a városi gyermakkörzetek szá­mát. A szakorvosi napi óra- A legjelentősebb alkotás a szám tervezett fejlesztése pécsi egyetem klinikai tömb- 1200 óra, aminek zöme — jének befejezése. Ez a 200 mintegy 800 — óra a fogásza- millió forintos költséggel több ti bővítésre jut. Ez lehetőséget éve épülő beruházás lehetővé ad, hogy az idén végzett 170 teszi az egyetem belgyógyá- gyermekek elhelyezését eddig fiatal fogorvos után, jövőre szati, sebészeti, szemészeti és 1750 egészségügyi gyermek- ugyanennyi új fogorvost állít- ortopéd klinikájának korsze- otthoni ágy szolgálta. Ezek sanak munkába. A tervek rű elhelyezését. Az egyetem száma jövőre a szombathelyi „személyi fedezete” az egye- „elméleti tömbjére” amelyet és az egri intézetek üzembe- temekről kikerülő fiatal or- előreláthatólag 1967—68-ban helyezésével 500-zal nő. A vosokkal és fogorvosokkal biz- adnak át, jövőre 25 milliót szociális otthonok befogadó­tosított, ugyanakkor gondot fordítanak. Prométheusz • Földre lopta az égi- ektől a tüzet és megtanította rá az Embert. Meglakolt érte: sziklához lán­colták az istenek, ám a tűz már az emberé volt. A Pro­métheusz láncait le­tépő Herkules — akit a monda említ — már bizonyára a tűz- tudó Ember. A tűz adja a mele­get és a fényt; élte­tő elemünket és vi­lágunkat. Nélküle dermedt lenne a koz­mosz — és betekint- hetetlen az éjszaka. A fény a fürké­sző Ember tudásának ereje. Belátja általa a FÉNY A PIPISEN távokat s nemcsak azt, amelyet bír, már azt is, melyet földi körein túl majd bír­ni kíván. Az Ember fel­emelte a fényt, hogy messzebb tekintsen sugarával. Hegy or­mára tűzte szikrapa­rányát s ellát mellet­te Londonba és Pá­rizsba, Moszkvába, Rómába, vagy Ham­burgba s fel, az űr végtelenébe. A fény útja — úgy tanulta meg az Em­ber — háromszáz­ezer másodperckilo­méter. Egyetlen szempillanat. Ezt a száguldást már iram­mal bírja az Ember. Ott ül a fény a Pi- pis tetején. Csillag­nak véled, de ragyo­góbb. .. Szobádban ülsz és elébed hozza sugarával örömeit és gyászait az emberi történéseknek. Ra­gyog a csúcson, mu­tat eligazodni sor­sunk bonyodalmas útjain, átveri előt­tünk a homályt, tá­gítja előttünk a ho­mályt, tágítja látá­sunk határát. Egy éve lakozik a Pipisen a fény. Ka­rácsony volt akkor is, amidőn fellobbant. Azóta árad ránk, hozza otthonunkba a Föld üzeneteit. Lon­donból és Párizsból, Moszkvából és min­denhonnan, ahol az Ember lábát megve­ti, teremt és ront, örvend és kínokat áll, — harcát vívja a teljesebb létért. A Prométheusz- emberért — a Her- kules-ember. A Herkules-ember, aki a Pipis csúcsára is felültette a ho­mályokon áthatoló Erőt. (b. t.) képessége 800 ággyal bővül, részben a második ötéves tervben épült nagyszénási ott­hon, részben különböző épü­letátalakítások, bővítések ré­vén. Nyíregyházán és Zala­egerszegen 200 ágyas új ottho­nok építését kezdik meg. (MTI) Radványi—Rusk találkozó WASHINGTON (MTI) Radványi János követ, a Magyar Népköztársaság was­hingtoni követségének ideig­lenes ügyvivője csütörtökön délután találkozott Dean Ruskkal, az Egyesült Államok külügyminiszterével. A fél­órás megbeszélés során álta­lános és a két országot érintő kérdésekről volt szó. r>

Next

/
Thumbnails
Contents