Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-23 / 305. szám

1915. december 23., csütörtök'

NŐGR At>

3

A

vezetők

! Jó indulás

msig'atartásáról

VEZETŐNEK LENNI mindenütt nehéz és felelősségteljes dolog. Kiváltképpen az olyan szövetkezetben, ahol még kialakulatlanok nemcsak a gazdálkodás megállapodottnak tekinthető fonnál, módszerei, hanem a közösségi életnek azok a szabályai is, amelyek majd az egységes szövetkezeti parasztság kiko- vácsolódása után általánosan érvényesülnek. Sokat kell még tennünk azért, hogy új szocialista tartalommal telítődjék az a keret, az a forma, amelyet a termelőszövetkezet jelent. Ki tagadhatná, hogy a legtöbbet azok tehetik ezért, akik a legközvetlenebb, mindennapi kapcsolatban vannak a falu népével s akiket a parasztság bizalma a községben, a termelőszövetkezetben vezető tisztségre emelt.

Felsorolni is hosszú lenne, mi minden hárul a termelőszövetkezeti vezetőkre, az elnökökre, a párttitkárokra, a mezőgazdászokra, a könyvelőkre, a brigádvezetőkre, s mindazokra, akik a társas gazdálkodás, a szövetkezeti élet valamelyik területén irányító szerepet visznek. Sólyom Ferenc az érsekvadkerti főkönyvelő azt tartja, — ennek megfelelően végzi tevékenységét is, — nagy jelentősége van a szövetkezeti vezetők magatartásának, viselkedésének. Annak, hogy személyes példamutatásukkal, funkciójuk betöltése közben és a magánéletben, mire ösztönzik a többieket. Sólyom Ferenc például arra, hogy önzetlenül, a törvények feltétlen tiszteletben tartásával, legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint dolgozzanak, segítsék ezzel is az egészséges fejlődést

Sajnos, a termelőszövetkezeti mozgalom megindulása óta nemcsak olyan emberek kerültek vezető beosztásba, a szövetkezetekben, akiket az előbbi csoportba lehet sorolni. Voltak, s ma is vannak olyan, különféle tisztséget viselő szövetkezeti vezetők, akik méltatlannak, vagy gyengének bizonyultak arra, amit

vállaltak. Nem azokról van most szó, akik a közös vagyon hűtlen kezelésével, sikkasztással, visszaélésekkel „vívták ki” minden becsületes ember megvetését. Azokról beszélünk, akik nem is rossz szándékkal, s talán nem is akarattal, de emberi gyengeségből támasztanak nehézségeket viselkedésükkel.

A LEGGYAKORIBB FORRÁSA az ilyen természetű hibáknak, hogy a vezető nem szolgálatnak, hanem hatalmaskodásra lehetőséget adó tisztségnek tekinti beosztását. A karancskeszi termelőszövetkezet volt elnöke is úgy viselkedett, mintha a szövetkezet mindenestől az övé lett volna, mintha ő rendelkezett volna teljhatalommal a tagsággal és a közős vagyonnal egyaránt. Ez a hiba jelentkezik kis mértékben már akkor is, amikor az elnök, vagy valamelyik másik termelőszövetkezeti vezető így fogalmaz: „az én szövetkezetem", „én már bevetettem ennyi, meg ennyi holdat”, „az én embereim”. Vannak kirívó példái is annak, hová vezet az ilyen gondolkodás, a szövetkezeti életnek és munkának ez a teljesen hamis és mindenképpen ártalmas felfogása. Nem egyszer torkollott már egészen durva diktátorkodásba, basáskodásba'az emberekkel szemben, ami viszont előbb-utóbb magával hozta a gátlástalanságot az anyagi ügyek intézésében is. örvendetes és biztató, hogy a termelőszövetkezeti tagok felfigyelnek ezekre a jelenségekre, és egyre határozottabban lépnek fel ellenük.

Sok követelményt támaszt az élet azok iránt, akik egy- egy termelőszövetkezet élén tevékenykednek. A legfontosabbak közé tartozik, hogy minden körülmények között igazságosak legyenek, ne tegyenek kivételeket sem a rokonokkal, a barátokkal, sem azokkal, akikre valami miatt neheztelnek. A falu közvéleménye nagyon érzékeny erre, s ezért súlyosan esik a latba

A politikai munka és a pártcsoportok

Pártcsoport valamennyi párt- szervezetnél van, — legalábbis papíron. A feladatát tökéletesen betöltő pártcsoport azonban már ennél jóval kevesebb. Pedig ahol a pártcsoportok gyakorlati munkája hiányzik a pártéletből, ott észrevehetően háttérbe szorul a politikai munka. Ott nem* csak a döntés, de az eldöntendő kérdések vitája is kizárólag a nagyobb fórumok feladata lesz, s az „egyszerű” párttag előbb-utóbb úgy érzi. — 3 joggal —, hogy az ő aktivitása és véleménye nélkül la megvannak. Ahol a pártcsoport passzív, ott, „elfogynak” a vélemények, javaslatok, csökken az agitációs munka ereje, tartózkodóvá válnak a kommunisták, a mindennapi élet kérdéseiben elszaporodnak a különvélemények. S mindennek hatása előbb- utóbb a pártszervezet munkájában is jelentkezik: csökken a tagok aktivitása, rend- szertelenné lesz a tag- és tagjelölt felvételi munka stb.

Mindezt nem engedheti meg magának egyetlen párt- szervezet sem. A pártszervezetek politikai ütöéreje nemcsak abban van, hogy a tagság egyetért a felsőbb pártszervek határozatával, hanem abban is, hogy párt tagjai képesek megnyerni munkatársaikat e határozatok végreöltő taggyűléseken másodrendű kérdéssé válik a tudatformáló, nevelő munka, s az a párttag, aki azt hallja a taggyűlésen, hogy a lényeg a tervteljesítés, a termelés, a többi csak „elméletieskedés”, mit tegyen, ha társai a munkásosztály vezető szerepéről, a szocialista nemzeti egységről kérdezik, mert ilyen vagy olyan gyakorlati példával találkoztak?

A párttagoknak nagyon sok, a termelésen kívül eső kérdésre kell okos, meggyőző választ adniuk, sok aprónak tűnő, de nem lebecsülendő kérdésben kell határozott elvi- séggel állást foglalniuk. A pártcsoportnak. helyzeténél fogva, módja van rá, hogy „két taggyűlés között” is ilyen esetekben egységesen lépjen fel. A pártcsoportnak súlya kell, hogy legyen a pártdemokrácia fejlesztésében. a taggyűlések aktivitásában, a pártépítésben.

Képtelenség egy rövid cikk keretében akárcsak körvonalazni is azokat a lehetőségeket, amelyek a tevékeny pártcsoportmunkában rejlenek. Annyi azonban bizonyos, hogy a pártszervezetek valóban hathatós politikai munkát ki fejteni a pártcsoportok nélkül aligha képesek. A pártcsoportok aktív munkája híján szegényebbé válik a pártélet.

A kommunisták véleménye

minden ilyen hiba, fogyatékosság.

Jónéhány termelőszövetkezeti vezető tette már szóvá, hogy gondot okoz neki a ba- rátkozás az emberekkel, a szövetkezeti tagokkal. Ha elzárkózik a barátkozástól, példának okáért attól, hogy a szövetkezeti vendéglőben, vagy máshol rendezett összejövetelek, találkozások alkalmával meglgyon velük egykét pohár italt, akkor gőgösnek, beképzeltnek tartják, s könnyen olyan hírét keltik, hogy „lenézi az egyszerű embereket”. Ha viszont nem utasítja vissza a meghívást, akkor az a veszély fenyegeti, hogy az italozás, a kocsmázás miatt szólják meg.

VANNAK OLYANOK, akik arra az álláspontra helyezkednek, hogy az a leghelyesebb, ha senkivel sem kerülnek közeli kapcsolatba a termelőszövetkezeti tagok közül. Ennek a helyzetnek az igazolására jónéhány példát is felhoznak, olyan esetet, amikor a szövetkezeti elnök csakugyan súlyos helyzetbe került. Mégsem lehet egyetérteni az említett felfogással. Nem, mert a merev elzárkózás eltávolítja az elnököt, s a többi vezetőt a szövetkezeti gazdáktól. Rideggé teszi közöttük a kapcsolatot, s akadályozza azt, hogy a szó nemes értelmében vett. emberséges viszony jöjjön létre vezetők és vezetettek között. Márpedig arról semmiképpen sem szabad lemondani, hogy a termelőszövetkezet a régi, sivár paraszti élet helyett, egy sokkal emelkedettebb, valóban emberi tartalommal megtöltött, s a falvak népe által kedvelt, közösségi életformát is jelentsen. Nem igaz, hogy ennek a magasztos célnak a szolgálatát mértéktelen italozás, klikkezés, részrehajló sógorság-komaság nélkül nem lehet megvalósítani. Éppen ellenkezőleg: a vázolt célt csak akkor érhetjük el, ha a vezetők feddhetetlen életükkel, és az érdekektől mentes barátkozással is ugyanúgy jó példát mutatnak, mint a kötelességek pontos, lelkiismeretes teljesítésével.

Ez a magatartás', az ilyen példamutatás nem tévesztheti el a célját és nem járhat rossz eredménnyel. Az egész tagságra előnyös, kedvező na- tással van a vezetők ilyen példamutatása. Ennek eredményei pedig előbb-utóbb megmutatkoznak a szövetkezeti gazdák munkájának és gondolkodásmódjának egészséges fejlődésiében egyaránt.

G. Z.

Február végéig 277 traktort javítanak

Az idén sikerült a gépjavító, illetve gépállomásokon december elsején elkezdeni a traktorok javítását. A korábbi években a legjobb esetben is csak januárban foghattak hozzá a javításokhoz a szerelők. A kezdeti siker az alapos előkészítés eredménye. Az állomásokon nincs különösebb akadálya az eredményes folytatásnak sem. Elegendő alkatrész. cseremotor áll rendelkezésre és kielégítő a szerelőgárda felkészülése is.

Már minden termelőszövetkezetben megkötötték a javítási szerződéseket. A végleges számokat mégsem ismerik a Gépállomások Megyei Igazgatóságán, mert több termelő- szövetkezet visszavonta a javítás iránti igényét. Néhány helyen pedig a leszerződöttnél több gépet szeretnének javíttatni. Annyi bizonyos, hogy február végéig 277 traktort kell kijavítani az állomásokon.

A gépjavítások eddigi tapasztalatai megfelelnek a várakozásoknak. A decemberi hónapra tervezett munkák ütem szerint haladnak a cseremotoros javításoknál, kisebb javítást és karbantartást pedig többet csinálnak a tervezettnél. Lényegesen jobb a hibák kijavítása is mint máskor, a szerelők — mivél időben kezdték el az idényt — nyugodtan, gondosabban végzik a munkájukat. Zavaró körülményként jelentkezik azonban — mindenekelőtt a Pásztói Gépjavító Állomás körzetében —, hogy a közös gazdaságok az elmaradt mélyszántások pótlására való hivatkozással, nem akarják a megállapított határidőre gépeiket az állomások rendelkezésére bocsátani. Egyes gazdaságoknak ez a magatartása nemcsak zavart okoz a javítások lebonyolításában, hanem veszélyezteti a befejezés sikerét is.

Új óvoda Salgótarjánban

Salgótarján nagyarányú lakásépítkezésével párhuzamosan új óvodák is épülnek a városban . Tegnap délelőtt megkezdték annak az 50 személyes új óvodának műszaki átvételét, amelyet a megyei tanács mögötti részen építettek. A hibajegyzéken feltűntetett pótlások után a teljes átvételre december 30-án kerül sor.

A tiszta szobában

| T gy adódott hogy a faluban kellett maradnom,

^ s a hivatalos emberek, akikkel dolgom volt, szűkösen lakván, takaros parasztháznál szereztek szállást. A háziak szívesen fogadtak, s ahogyan illik, nemcsak néhány szóra, hanem hosszabb beszélgetésre is teremtettek időt: a tiszta szobában ültünk, a tűz éppen csak nyújtogatni kezdte iángnyelvecskéit, dermesztő hideg volt. Kissé zavartan magyarázkodtak: nem gyújtottunk be még ebben az esztendőben, nem használjuk ezt a szobát. Később azután, mikor kissé meg- és összemelegedtünk, elmondották, bár öten szoronganak a ’ „kis” szobában — a három gyerekkel — ide mégsem jöhetnek: mit mondana a falu?! A tiszta szoba az tiszta szoba. Nem arra való, hogy lakják, hanem hogy — legyen.. .Vigyázva — mert érzékenységet joggal kiváltó, esetleg sértődést is okozó ügy ez, — de azért a dolgokat nevén nevezve, kérdezgetni kezdtem őket, s meglepetésemre, tartózkodásukat könnyen feladva, egyetértettek azzal, hogy sok még életükben a rossz hagyomány. Amit ugyan szívük szerint már nem követnének, cSak éppen a rosszul értelmezett hagyomány- tisztelet okán teszik ezt.

Hiba lenne a tiszta szoba esetéből következtetni; csakhogy nem kivételes véletlen ez. A faluban otthonosabban mozgó emberek, akiknek módjuk van a hétköznapok részleteit is megismerni, tapasztalhattak nem is egy, ehhez hasonlót: a modern berendezésű, csak éppen nem használt fürdőszobát, a ruhákkal zsúfolt szekrényt, amelybe azonban csak akkor nyúlnak, amikor a molyirtót cserélik, vagy

— hogy nagyobb dolgot említsek — a tornyokkal cifrál- kodó „villát”, amely jóval többe került, mint a praktikusabb lakóhely, s amelynek tornyait ugyan semmire nem lehet használni, de — szebb, mint a szomszédoké”. A közelmúltban Darvas József írt őszinte szavakkal cikket a Népszabadságban az „olvasó nemzet vagyunk” sokat hangoztatott, csak éppen így nem igaz bonyolult kérdésköréről. Valahol, mint egyik láncszem a másikhoz, kapcsolódik a könyv, meg a tiszta szoba is. A lehetőség és az igény. Az anyagi gyarapodás és a szellemi gazdagodás ritmusának egyenletessége; hagyomány és rossz szokás szétválasztása.

Nem egyszer igen áttételes formában jelentkeznek a gondok; úgy is, hogy — például — az üzemben végre tető alá hozott fekete—fehér öltözőt, s a hozzá kapcsolódó fürdőt csak a dolgozók hatvan százaléka használja, negyven százalékuk tisztálkodás nélkül tér haza; s úgy is — megint- csak például — hogy a szülők megtiltják felnőtt lányuknak a bekapcsolódást a tánccsoport munkájába. Hányféle apró

— és erős! — szál, ami a múlthoz köt, amely árra késztet, hogy fölös teherként cipeljünk magunkkal olyasmit, ami avitt, ami igazából nem kell már senkinek, ami a tegnapot és a tegnapelőttet idézi ma, a megváltozott körülmények közepette. Mert még ma sem ritka, hogy a betűt szerető, könyveket hazahordó gyereket azzal intik le: minek az neked? Ne rontsd a szemed! Mint ahogy az is megtörtént, hogy a személyi higiénia érdekében harcot kezdő orvost „kibeszélték”, sőt, fel is jelentették, mert „nem a maga dolgával törődik.”

Mindez csak apró adalék a valóság hatalmas és kimeríthetetlen tényanyagából, mert hiszen nagy dolog, hogy a hétszáz lelkét számláló faluban egyáltalán doktor van; hogy a huszonöt—harminc esztendeje még cselédsorsra jutó parasztgyerek ma a könyvtárból könyvet visz haza; s hogy van miből tornyocskákat biggyeszteni a tetőre — s mindennek az ellentéte is a valóság egy rétege. Így teljes valóság: csak ezt vagy csak azt a részét látni, láttatni, öreg hiba lenne. Márcsak azért is, mert ilyenkor, téli délutánokon, estéken több az idő szót cserélni, a világról is, meg magunkról is. Megpezsdül ilyenkor a falu élete, s kár lenne, ha e pezsgésből szomszédolásból, a művelődési házban töltött estékből kifelejtődnék mindaz, amit a „tiszta szoba” kérdésköre gondban és feladatban jelent.

(m)

hajtására. S ez az esetek több- kifejezésének, a párt tömegségében nem a taggyűléseken dől el. hanem a munkahelyeken. az ott dolgozó párttagok tevékenységén. Egyes párt- szervezeteknél a túlzott „gazdásági” szemlélet elsorvasztja a politikai munkát. A tér- ni rá. melési tanácskozás jellegét

kapésolatoi erősödésének, a: agitációs munka elmélyítésének az aktív pártcsoport el engedhetetlen feltétele.

Gyakorlati kérdés ez: í gyakorlatban kell választ adNagy Jenő

c/l rp(ittantij/is bi'iqád

Múltjuk még nincs, de jövőjük annál biztatóbb. Műszaki beosztásban dolgoznak, vezetőjük Kovács László technikus. A Salgótarjáni Acélárugyár kovácsoló gyáregységében találhatók. Az év elején döntöttek így: dolgozzunk együtt a szocialista címért, hogy eredményesebbek legyünk. Felvették a Pattantyús brigád nevet. És amint a példák mutatják, az eltelt időszakban végzett közös munka jó gyümölcsöt érlelt.

Ez a gyárrészleg egyesek szerint kincsesbánya azok számára, akik napi munkán kívül még tenni, cselekedni akarnak., Az itt előállított exportra és belföldre szánt termékek sokasága állandó kutatásra ösztönöz. A műszaki brigád tagjai élnek is ezzel a lehetőséggel. Gyakran látni őket a sajtológépek mellett, a légkalapácsok társaságában és az izzó kemencék előtt, amint valamilyen gyártmányról folytatnak heves szakmai eszmecserét.

Kilenc hónap alatt a kapák minden méretcsoportjára kidolgozták az új szabványokat és elküldték a Szabványügyi Hivatalba elbírálásra. Ha elképzeléseiket szentesítik, akkor jövőre 117 féle kapát állítanak elő és eközben az új technológiai előírások alapján több mint 9 ezer kilogramm anyagot takarítanak meg. Az anyaggal való takarékosság minden új elképzelésüknél szembetűnik. Közreműködésük kilenc hónap alatt több mint 400 ezer forinttal mérsékelte az önköltséget. A megtakarítást új technológiai eljárások kikísérletezésével és bevezetésével érték el.

A csavarkulcsoknál például az új elképzelések szerint elő- nyújtás helyett előhasítást alkalmaztak. Ezzel az utolsó negyedévben 20 ezer kulcsot figyelembe véve, jelentős ösz- szegű bért takarítanak meg, ugyanakkor az előkovácsolás* nál megszüntetik a selejtet. Hasonló gondolatok tükröződnek a szántóvas új technológiájában is. Egy másik gyártmányuknál, a csavarnál, üreges fejű kiképzést honosítottak meg, 7500 kilogramm anyagot és csaknem 40 ezer forintot takarítanak így meg egy esztendő alatt.

A Pattantyús brigád nevével gyakran találkozunk az újítási naplóban is. Ilyen jellegű tevékenységük az elmúlt évben csaknem 400 ezer forinttal olcsóbbította a termelést. Az idén, májusban benyújtott újítási elképzeléseik majdnem százezer forinttal növelték a gyár bevételi számláját. Pénzben pedig nem lehet kifejezni annak a három újításnak az előnyét, amelyet munkatársaik egészségének, biztonságának védelmére alkottak.

És még amit el kell mondani róluk: bármilyen sok a munkájuk, szakítanak időt arra. hogy a fizikai munkát végző újítókat segítsék, ha egy rajzra, számításra, vagy egy- egy ötlet alaposabb kidolgozására van szükség.

Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a harmadik negyedévi értékelés során a műszaki brigádok közötti vetélkedésben ők kerültek az első helyre. Elhódították a vándorzászlót a huzalmű műszaki brigádjától. Kovács László, ezzel kapcsolatban azt mondja: nem volt könnyű elsőnek lenni, de még nehezebb lesz a helyezést megtartani.

Valóban szoros küzdelem várható a műszaki brigádok között folyó versenyben.

D. L.

Köszönet az üveogyári asszonyoknak

A karácsonyi ünnepek közeledtével a Szátoki Gyógypedagógiai Intézet fiatal lakói is gyakran számolgatják a napokat. A napokban kedves ve dégek érkeztek Szátokra. A Salgótarjáni öblösüveggyár munkásasszonyainak egy csoportja látogatott el az intézetbe, s ajándékokkal lepték meg az intézet kis lakóit, a szülőktől távol élő gyermekeket. Játékok, édességekkel teli kis csomagok kerültek elő a táskákból, amelyek rövidesen a fenyőfa alá kerülnek. Az üveggyári asszonyok azt is megígérték, hogy a jövőben évente legalább kétszer felkeresik az intézet lakóit, hogy így is pótolják a szülői szere tetet.

A Szátoki Gyógypedagógiai Intézet fiatal lakói és a nevelők ezúton is köszönetét mondanak az üveggyári asszonyok kedvességéért

/